Rész,  Fejezet

 1   2,  1|    szokták odaadni.~No, iszen, énnekem ez volt éppen a leggyöngébb
 2   2,  1|        ezüstkeresztet emelt. S énnekem az a gondolatom támadt ebben
 3   2,  2|    Tudod már, Nyedzviedz, hogy énnekem nem kell se aranyod, se
 4   2,  2|        itt dolgozni kell; amit énnekem az iskolában nem tanítottak,
 5   2,  3|   vagyok élő ember többé; mert énnekem valamelyik lesben álló orgyilkos
 6   2,  3|      semmiért sem fizet. Azért énnekem a te aranyaid semmit se
 7   3,  1|   tanúbizonyságot tennem pedig énnekem nem szabad. – Hanem azért
 8   3,  2|  esküvésem kötelez Istennek.~– Énnekem az nem elég. Esküdjél meg
 9   3,  3|      akarod magadat halatni? – Énnekem úgy tetszett, mintha ez
10   4,  1|        lovag úrnak.) Fickó, te énnekem megtetszettél; olyan vakmerőn
11   5,  2|  beszélni, amint arról, hogyha énnekem is megengedi a mindenható,
12   8,  3|    jutott eszembe, hogy hiszen énnekem nevezetes mondanivalóm van
13   8,  3|        az asztal fölött.~– Hát énnekem addig mindig a paradicsom
14  11,  2| beavatási stigmát.~De most már énnekem semmi kedvem sem volt hozzá,