Rész,  Fejezet

 1   2,  1|               vette el a szeme világát annyira, hogy nem vett hamarább
 2   2,  4|               Hát nem bánthatom meg őt annyira, hogy mikor hozzá fordulok,
 3   2,  4| keresztülhatolunk.~A Nyedzviedz kedvét annyira megnyertem, hogy teljhatalmat
 4   3,  1|        csodálatos megszabadulásom után annyira elfogott a kegyesség, hogy
 5   4,  1|     mennyországba.~Ezzel a gondolattal annyira megvigasztaltam magamat,
 6   5,  2|            tömlöcbe dugjanak. Utoljára annyira megrökönyödtek tőlem, hogy
 7   7    |                 egy műbarát mylord már annyira is vetemedett, hogy a kezét
 8   8,  3|          aludtunk; de sohasem jutottam annyira, hogy csak a kezét megszoríthattam,
 9   8,  3|                s boldogságom előérzete annyira eltölté a lelkemet, hogy
10  10,  2|               mint én vagyok?~– De hát annyira gyűlölöd te ezt a fejkötőt,
11  10,  2|               öklömmel küszködnöm, míg annyira jutottam, hogy ismét látóvá
12  11,  1|                  helyeslé a soltész –, annyira világos a dolognak a homályossága,
13  13,  1|             tűnt el.~(De már ez a kúra annyira megtetszett őkegyelmességének,
14  13,  1|              ebből! A polgármester nem annyira azért haragudott, hogy az