Rész, Fejezet
1 1, 1| ahonnan az megtámadható volt. De annál nagyobb dicsőség volt
2 1, 1| késeivel összekaszabolja, de ha csak az egyik kereke
3 1, 1| torkát szorította össze; de a mellette álló két katona,
4 1, 1| Hugónak sok volt az irigye, de nem mertek belekötni.~Hugó
5 1, 1| egy kicsit himlőhelyes; de azért ahol egy elszerezni
6 1, 1| soltész felesége alkudott rá, de nem tudta megvenni; ekkor
7 1, 1| Bíz én nem kérdeztem tőle. De hát nem akarlak megcsalni.
8 1, 1| konstábler?~– Azt is megsúgom: de el ne áruld a kapucinusoknak.
9 1, 1| baklovagok”-tól.~– Nono! De csak nem adtad el érte a
10 1, 1| Ez bizony nagyon szép; de hát ezen alul mi van?~A
11 1, 1| elszántság, harag s ijedtség: – de csak egy pillanatra. A soltész
12 1, 1| vaskorsó, lecsap a sáncárokba; de nem durran szét. Azt felhozzák,
13 1, 2| lovag”; Lille-ben „Chevalier de Mont Olymp”; a Pfalzban „
14 1, 2| hangos hahotával kacagni. De most már csak egymagában
15 1, 2| végezni, annyi bizonyos. De mi módon? Ez a nehéz kérdés.~
16 1, 2| fordítva főbe lövessék”. De ily komplikált vallomás
17 1, 2| kell szétszakítani. Úgy, de ez hogy történhessék, ha
18 1, 2| kínszenvedendő tűzhalálra szolgált, de ugyanakkor hogyan lehessen
19 2, 1| lengyelek schismájában.~De előre kell bocsátanom azt,
20 2, 1| mert csak „egy az Isten”, de azért Istennek a fia, ki
21 2, 1| minden sátoros ünnepen; de a magyarok ráolvasták a
22 2, 1| azt mondták, hogy igen, de derék ember fia volt, és
23 2, 1| megérdemlette, hogy kivégezzék.~De a magyar urakat még ez sem
24 2, 1| mondá a nagyherceg.~– De nem is próbáljuk – mondá
25 2, 1| ebből a nehéz állapotomból; de csak akkor vettem észre,
26 2, 1| vagy a négy arkangyalt; de most nincs, akihez címezzem
27 2, 1| ételt, mint a magyar gazdám.~De még jobban meggyőződtem
28 2, 1| hogy szeretnék imádkozni, de nem tudok kihez.~Még bosszantott
29 2, 1| öreg késsel elintézni; de nemzetiség fölött veszekedni
30 2, 1| oltáredényeket elemeljék; de papokat tartottak maguk
31 2, 1| elrabolni tisztességnek tarták, de egymás feleségét el nem
32 2, 1| szakálla és szemöldöke, de még vörösebb az ábrázatja,
33 2, 1| több hasonló alak állt; de ilyen csúnya egy sem volt.~–
34 2, 1| később alkalmam lett rá; de hát nem bántam volna én
35 2, 1| biz én, nem is imádkozom; de a fejemet sem adom oda.
36 2, 1| kifreccsen a körmeim hegyéből, de kiálltam szemhunyorítás
37 2, 1| jó volt a hajdemákoknak. De annál kevésbé tetszett a
38 2, 1| mind elköltöztek másfelé.~De a nagyobbik baj aztán még
39 2, 1| a rakoncátlankodásaikat; de már ez mind a kettőnek az
40 2, 1| hadsereghez kellett menni, de amint vége volt a háborúnak,
41 2, 1| Rám rohant valami tíz. De bizony volt ötven. Hát ha
42 2, 1| szélének, hogy mindjárt ugrik, de amint az örvényt elzáró
43 2, 1| utána ugrani.~– Én merek!~(– De csak nem tetted meg azt
44 2, 1| jegyzőnek.)~– Megtettem biz én; de hát kérem a bírák urakat
45 2, 1| is akartam őt csókolni; de a harámbasa megfogta a galléromat,
46 2, 1| is teszi, hogy „medve”, de meg azt is, hogy „nincsen
47 2, 1| mód szerint pofon ütött. De a pofon éppen nem püspöki
48 2, 1| hogy hanyatt nem estem.~De már ennek fele se ceremónia.~
49 2, 1| megveregette a vállamat.~– De már látom, hogy derék fickó
50 2, 1| lefolyhasson.~Ez már baj volt. De a baj még növekedett. Másnap,
51 2, 1| mind ihatatlanná válik. – De még annál nagyobb baj is
52 2, 1| ostromlók emelkedő falát, de azokat mindig ébren találták,
53 2, 2| mindig arra gondolj, hogy „de jó volna otthon”! Legyen
54 2, 2| együtt a szép nagyvilágba. De nem úgy megy ám az. Akire
55 2, 2| gyertyáinkat kell eloltanunk. De hogy találjuk meg aztán
56 2, 2| Nyedzviedz ijesztgetett, de nem találkoztam egyetlen
57 2, 2| helyett sziklák vesznek körül. De azok a sziklák oly meredekek,
58 2, 2| fenyőfákkal. Nemhogy ember, de még olyan állat sem lakott
59 2, 2| nem tudott megbarátkozni; de magamról mondhatom, hogy
60 2, 2| ittasságának ellentétes üdvét; de igazán boldog csak a Viszpa-Ogródban
61 2, 2| részéből voltak összerabolva.~De a rablók és rablottak ebben
62 2, 2| ünnepnap.~Nem imádkoztak; de nem is követtek el semmi
63 2, 3| eleresztett a Nyedzviedzzel; de még mikor a sziklaösvényről
64 2, 3| volna kinyújtani utánuk. De a vezér tilalmat vetett
65 2, 3| ugyan én ezt a bolondot.~– De csak vágd le, kérlek, a
66 2, 3| pedig az istentagadóké; de a negyedik, a „Morhut” azoké,
67 2, 3| egyenesen a saját kívánatára. De én mégis ellenálltam. Eszembe
68 2, 3| házaló festett kelméjét.~– De lásd, neked adom a koltuk-dengenegimet
69 2, 3| török handzsárja után.~– De hová dugjam én el ezt a
70 2, 3| soltész a jegyzőnek.~– Igen, de enyhítő körülmények között –
71 2, 3| kényes kutyán, mint te vagy. De ne félj semmit. Van közöttünk,
72 2, 4| láttam meg legelébb.~Hej, de örömest itt hagynám én is
73 2, 4| gyönge szív hamar megolvad.~De én addig erősködtem a kívánságom
74 2, 4| Viszpa-Ogródban maradni.~De hát nem lehetett. Nagyobb
75 2, 4| történetét elmondtam neki! De újra felmelegedett aztán,
76 2, 4| ez a kép lett a halála.~De hát az lett az üdvössége
77 2, 4| nem vette be a jó szót; de elkísért az egész sziklalépcsőn
78 2, 4| egyszer meg akart csókolni, de a Nyedzviedz közénk állt,
79 2, 5| Szót kellett fogadnom; de én, mialatt a sáncokat éjszaka
80 2, 5| orrunk-fülünk lefagy is, de a sáncárok be nem fagy.~
81 2, 5| ott ittak és kockáztak. – De hát mire kockáztak, ha pénzt
82 2, 5| kedvem ehhez a játékhoz. De a hajdemákoknak bolond kedvük
83 2, 5| homokot, úgy szitálta az apró, de sűrű havat idelent.~Egyszer
84 3, 1| ájtatosság s a papok kegyessége. De ami leginkább megnyerte
85 3, 1| az eddigi bűnös életet –, de mindenesetre mulatságosabb
86 3, 1| hogy legutoljára láttam. De azért most is mindjárt rá
87 3, 1| Visznovieczky herceg felesége. De én nem felejtettem el olyan
88 3, 1| ravaszul mosolygott.~– Az ám; de hát azok a drága szép írások,
89 3, 1| iratokra, nem ért tízet; de én nagyon meg lehettem e
90 3, 1| banda űzte a mesterséget, de azt, mint vallomásom tanúsítja,
91 3, 1| Ittunk.~– Szent igaz! – De hát tudod-e, mibe fogadtunk
92 3, 2| cimborája visszatértét.~De az lesz a furcsa, ha majd
93 3, 2| ezek nem az ő szemei!” De hát akkor mi történik velem,
94 3, 2| szoktam az alakoskodást, de a herceg megemlékezett rólam.~–
95 3, 2| visszatértél? Hát szeretsz?” De egyszersmind meg is akadályozá
96 3, 2| titka sérthetlen szentség.~– De hátha te mégis meg találnád
97 3, 2| bizonyára te is ismersz.~– De vajon te olyan szent vagy-e,
98 3, 2| ötletem támadt, hogy hej, de bolond dolog volna, ha most
99 3, 3| fölolvasására kerül a sor; de nem azért, hogy azokat kövessem,
100 3, 3| mennyországba repülök tőle; de nem abba az unalmas mennyországba,
101 3, 3| Azazhogy nem te, hanem én. De hát miért ne tudnád te is?
102 3, 3| Köszönöm ezt a nagy gráciát, de éppen nem kívánkoztam utána.
103 3, 3| a bűnösre a soltész.)~(– De csak hagyja kegyelmed, nagyon
104 3, 3| udvari gyóntató káplánnak. De nem mindig és nem mindenkit
105 3, 3| bizonyosan, hogy megcsal. De nem férhettem hozzá a titkához,
106 3, 3| amiket meggyóntak neki. De te nem olyan pap vagy, mint
107 3, 3| gondoltam magamban, hogy de biz ezt nem árulom el a
108 3, 3| hogy tudom, megérezted! De mármost be volt kötve a
109 3, 3| Hanem, amiért nem egy, de száz halált mérne a herceg
110 3, 4| koronája, mint a felkelő hold: de mindeneknél fényesebben
111 3, 4| amik tetőled elragadtak”.~De nem kérdezett semmit; folyvást
112 3, 4| Milyen nyomorúságra jutottál! De ne légy szomorú, mert mi
113 3, 4| nálam, megharagszik érte. De mikor el akartam dobni,
114 3, 4| mint egy klárisboglár.~– De a másik pillanatban már
115 3, 4| teneked elmondanom nem szabad. De nem egyedül jutottam oda.
116 3, 4| bejutsz a mennyországba; de száz búcsújárásért, ezer
117 3, 4| álruha; – mellettem a mankó, de üresen.~Kibotorkáltam az
118 3, 4| átrepült a jobb vállamra; de leginkább a bal vállamon
119 4, 1| lett volna a kolduláshoz; de a vaskarika sehogy se illett
120 4, 1| ehhez a szép nyakravalóhoz? De még kevésbé eresztett a
121 4, 1| juttatnak egyszer-másszor.~De biz én hiába harangoztam
122 4, 1| látogató védelme alatt állok? De csak mégis megtöltöttem
123 4, 1| a fejemet a lyukon.~Hej, de vissza is kaptam mindjárt.
124 4, 1| Blasphemia. Capite plectetur!)~(– De bizony én magam sem álltam
125 4, 1| szidalmazza… et caetera.” – De nincs az mondva, hogy aki „
126 4, 1| fogadalmat nem reus törte meg; de megtörettetett az a medve
127 4, 1| már nem lehetett belőlem; de még lehetett koldus. Ez
128 4, 1| városban mindjárt körülfogtak; de nem azért, hogy ennem adjanak,
129 4, 1| megint nekem adott igazat.~De elvégre mégiscsak rossz
130 4, 1| Tudom, hogy eltörölték, de egy kis részük megmenekült,
131 4, 1| viselem azt a nyakörvet, de azért vegyük mégis úgy a
132 4, 2| való eszközök mind hagyján, de maga a szentségtartó! A
133 4, 2| Ophiomorphosszal megküzdjön; de miután Jézusnak nem volt
134 4, 2| gonosz indulataim voltak is, de a szentek iránti kegyelet
135 4, 2| halljam, amit beszélnek.~De azért mégis hallottam.~A
136 4, 2| emberi szájon kibocsátani; de a negyedik lovag véleménye
137 4, 2| nemcsak meg van engedve, de kötelesség, s aki az emberiséget
138 4, 2| Borzalmam is nagy volt; de kíváncsiságom még nagyobb,
139 4, 2| a szájamhoz vittem azt; de az első kortynál észrevettem,
140 4, 2| vagy egy ötkerekű malmot. De hátha csak álmodom ezt,
141 4, 2| balteusom szíjához volt kötve?~De bíz ott már nem volt se
142 4, 2| töviseikkel összeszurkáltak. De ezen nem látszott semmi
143 4, 2| hangokat a „miserere”, „de profundis” énekére zendülni,
144 4, 2| egymás után a csigalépcsőn! – De hol? – Hisz nincs itt csigalépcső
145 4, 2| mégsem volt az valami álom.~De mi volt hát?~Ez a nap, mondom,
146 4, 2| combját el nem dugtam mára.~De ugyan hova dugtam volna?
147 4, 2| vendégeinkre a kriptaajtóban, de aztán el ne aludd megint
148 4, 2| edényeket hordjam utánuk.~De hogy merre megyünk bele
149 4, 2| dobzódást, lakmározást! De még milyen lakmározást!
150 4, 2| magamban fogcsikorgatva. De Iskariotesnek egy hátbaütése
151 4, 2| tartanak-e Mylitta-ünnepet, de ami több, igen jó szövetségben
152 4, 2| szakálla közé a soltész. – No, de most következik a „Homicidium!”)~
153 5, 1| dohánnyal, és a szájába dugta, de nem gyújtott rá, hogy tovább
154 5, 1| hogy álmodtad azokat.~– De már hogy álmodhatnám én
155 5, 1| füleiddel hallottad is, de nincs rá tanúd, akivel bebizonyítsd.~–
156 5, 1| akivel bebizonyítsd.~– De van rá tanúm! – mondám,
157 5, 1| Ez tehát okos dolog volt. De hátra van még mindig a bolond
158 5, 1| a nyelvedet kivágatni?~– De hát mit tegyek akkor ezekkel
159 5, 1| várhatnád a feltámadást.~– De hát mit csináljak akkor?~–
160 5, 2| a szentségtartó is! Jaj, de mély a pokol! Óh! Óh! Szerencsétlen
161 5, 2| vacsoráljunk együtt.~– Köszönőm. De engem ne traktálj füstölt
162 5, 2| Aztán pap se vagyok én, de ha pap volnék is, bort innám.~–
163 5, 2| senkinek meg nem tenném, de önnek a kedveért, Junker
164 5, 2| korcsmába, s inni még több bort, de rosszat, a rücskösök társaságában. –
165 5, 2| még kisgyermek-sírás volt. De a háziak közül a világért
166 5, 2| aziránt is bizonyos voltam. De még azt is könnyű volt kitalálnom,
167 5, 2| embernek a fejébe menjen a bor. De ezt a titkot nem fecsegem
168 5, 2| Joachim-tallér fizetésétől.~De még a dublonjaimhoz sem
169 5, 2| galambom mindenüvé elkísért; de én arról nem szóltam senkinek;
170 5, 2| valamit szól a húgának; de én rendíthetetlen voltam
171 5, 2| testemet, hogy ne érjen el; de biz annak a nyaka oda is
172 5, 2| el mindjárt; rugdalóztam, de nem használt semmit. Hegyes
173 5, 2| belódította a rettentő szájába.~– De már ennek fele sem barátság! –
174 5, 2| mint ezer tót szekér.~– De nem bánom én, ha őrdög vagy
175 5, 2| bánom én, ha őrdög vagy is; de a tarsolyomat vissza kell
176 5, 2| csakugyan kereket oldott volna. De engemet dühbe hozott az,
177 5, 2| pedig marad a bűneim terhe! De így nem osztozunk! Hanem
178 5, 2| kétségbeesett ordítás tört elő, de nem a múh-borjú fejéből,
179 5, 2| valósággal kergettek is; de én nem néztem hátra egy
180 5, 2| fatális előrelátásból.~– De mármost hát én is tudjam,
181 5, 2| Mayernak hívják azt, fiam.~– De százféle Mayer van a világon:
182 5, 2| volna azon a fölfedezésen; de én még gratuláltam magamnak
183 5, 2| ember”, és mégis megöli. De mikor valaki összetalálkozik
184 6, 1| mint mások a kompániából; de azokra éppen nem tartom
185 6, 1| elhagyom a zászlóalját, de aztán hogy előadtam neki
186 6, 1| úgy az ördög el is vitte; de ha nem vihetek is a házukhoz
187 6, 1| Igenis, szolgálatjára; de csak éppen annyit, amennyi
188 6, 2| kapuban. Én rájuk ismertem; de ők nem énrám. Végigmehettem
189 6, 2| telik ki a sok adósság.~– De hisz az öreg igen jó gazda
190 6, 2| ezt a szomorú napot. – No, de most egy kicsit dobolnom
191 6, 2| többet érte! Az enyim!” De hát nem volt több egy tallérnál
192 6, 2| hogy azóta elfelejtsék; de nem olyan régen, hogy a
193 6, 2| azt éppen most temetik; de hová, azt sem tudom.~– Most
194 6, 2| lefeküdtem a mellé a sír mellé; de sírni akkor sem mertem,
195 6, 2| biz arra is kész volt.~– De már a koporsószeget nem
196 7 | vagyok: senki és semmi. De mégis annyival jobb az útfélre
197 7 | tutaj, akárhányan vagytok, de vissza hogy hoználak? A
198 7 | hát ezt ott is megkapod.~– De vajon mit csinálnak a hollandusoknál
199 7 | jelenleg nemcsak Európa, de a török szultán országai
200 7 | életszükséget nem képeznének, de mégis a tulipán az irányadó.
201 7 | tulipán: egy mérő búza. De az is különböző becsértékekkel
202 7 | rendkívüli sokaságáról ítélve.~De nemcsak ezekben feküdt rendkívüli
203 7 | irigylett kincshez hozzájusson; de amíg az özvegy rátartóskodva
204 7 | elláthatja vele.~– Jaj, de csak semmi boszorkányság
205 7 | tűrte fel a ruhája ujját, de utoljára már egész könyökig
206 7 | fordítani a töméntelen pénzt. De a jutalom nagyobb része
207 7 | legalább hadnagyi rangot. De elutasítottak vele, ötvenhatan
208 7 | hisz az van elég. Igen, de arra a pergamenre annak
209 7 | kapitány szeretnék lenni, de nem tudom, hogyan kell azt
210 8, 1| engemet a földre lesújt, de ha a lábam alatt levő földet
211 8, 1| velem együtt megégeti magát; de ha katolikus hitre tér át,
212 8, 1| csak vezérei lettek volna. De hiányzott a „Szumrő. – Csak
213 8, 1| rohant vissza a vár felé; de Szumro begum egyszerre ért
214 8, 2| közellevőhöz is. Az akadály nagy, de nem elháríthatlan. Csak
215 8, 2| komoly ráncokba az arcát; de végre ő is hagyta nevetésre
216 8, 2| gyümölcs, s megsütve kenyér.~(– De már ez sok! – rivallt közbe
217 8, 2| csak hittem, ahogy hittem; de hogy kész cipók függjenek
218 8, 2| a te kerékbetöretésedet! De már akkor inkább elhisszük
219 8, 3| letette a fejét mellém.~De én abban a percben, amelyben
220 8, 3| egekből. Ez is óriás volt; de leány. Hajfürtje csupa tengeri
221 8, 3| kerevetről a padlatra.~(– De már mi szükség volt teneked
222 8, 3| zsöltölődék a soltész mogorván.)~– De már, kegyelmes uraim, ha
223 8, 3| kivont kardnak az akadálya.~De csalatkoztam, mert az estebédnél
224 8, 3| az odavaló utat számítsd.~De nekem az is hosszú idő volt.
225 8, 3| mennyezet alatt aludtunk; de sohasem jutottam annyira,
226 8, 3| történetét előadjam?~(– De hisz azt el ne kezdd! –
227 8, 3| bizony tökéletesen igaz; de hát mit kellene csinálnunk?~
228 8, 3| hímezve, mezítláb járnak, de lábaik ujjai drágaköves
229 8, 3| majomembereknek, akik beszélnek, de ruhát nem viselnek.~Fejedelmi
230 8, 3| Siva valláshoz tartoztunk, de alattvalóink többségének
231 8, 3| mordult közbe a soltész.)~(– De a liturgiájuk nem lehet
232 8, 3| Jehovához, aki elveheti.~De egyéb bűnöm még ez ideig
233 8, 3| valami nagy néprivallást, de nem tudtam az értelmét kivenni,
234 8, 3| derék apja után királyfi, de eredetére csak olyan német „
235 8, 3| Az életemet megmentettem, de csak a meztelen életet.
236 8, 3| és nem voltam semmi.~(– De igenis voltál valami – szólt
237 8, 3| el egy koronás fő ellen; de mikor egyik király öli meg
238 8, 3| magát, mint Szűz Susánna.)~– De hát mi hasznom volt mindebből
239 9, 1| elküldeni Új-Kaledóniába.~De hát kérdem én kegyelmességtektől,
240 9, 1| Az igen szép tudomány. De nem adom ingyen.~(– Pedig
241 9, 1| láncoltatni és deportáltatni. De éppen elítélendő Murder
242 9, 1| mind pápisták voltunk.~(– De megérdemelte, hogy felakasszátok
243 9, 1| neki, hogy nem bántjuk, de el fogjuk hagyni a hajóját
244 9, 1| élelmiszer volt a „sok”, de a hozzá való száj volt a „
245 9, 1| nem vagytok hadigálya!~– De éhesek vagyunk, és van ágyúnk,
246 9, 1| torkoskodás, gyerekvétség; de halljuk csak a többit, mit
247 9, 1| kacskaringós utazás volt; de hát nem értettünk a hajózáshoz,
248 9, 1| Talán nőstény compass volt?)~De meg az igazat megvallva,
249 9, 1| megtölti az éléstárunkat. De bizony mi nem találkoztunk
250 10, 1| tehát megszabadultál volna; de hátra van most az uxoricidium.)~–
251 10, 1| azért nem haltam meg tőle; de az is úgy égetett, úgy mart
252 10, 1| csak láttam, hallottam, de nem éreztem, s nem mozdulhattam:
253 10, 1| most idehaza. Nem király, de apa. Nem a begum férje;
254 10, 1| apa. Nem a begum férje; de a feleségemé. Áldottam a
255 10, 1| lobogós teringette tündérei!~De még az asszonynak állt feljebb!~
256 10, 1| fiúcska tehát: királyfi.~– De asszonyom! Az ilyen dolgokban
257 10, 1| vacsorának és a pihenésnek, de gondoltam magamban, majd „
258 10, 1| nagyon mulatja magát rajta, de törvény előtt se látója,
259 10, 1| próféta a cethal gyomrába.~De még itt vannak az asszony
260 10, 1| valamit észrevettek volna; de miután sokkal inkább lehetséges
261 10, 1| hát akkor az valóság.”)~(– De vajon csakugyan így történt-e
262 10, 1| amit előadandó leszek. (De majd holnap!)~
263 10, 2| behunyom a fél szememet; de amint kimentem az utcára,
264 10, 2| aztán csomót köt a nyelvére. De itt legelőször is nem kap
265 10, 2| nézve, ha ő otthon marad. De már a fejébe vette, hogy
266 10, 2| ki lehet onnan menekülni. De az elnyelő homoknak nincsen
267 10, 2| a piros bársony fejkötő. De úgy, hogy ne viselnéd.~–
268 10, 2| a piros bársony fejkötő; de úgy, hogy viseljem.~– Hát
269 10, 2| érdemes egy fejkötőért.~– De hát kedvesebb neked az a
270 10, 2| fejkötő, mint én vagyok?~– De hát annyira gyűlölöd te
271 10, 2| nem teszed fel addig.~– De nem fogadom meg. Csak azért
272 10, 2| Ne légy olyan rigolyás.~– De ha én megmutatom neked,
273 10, 2| eltemetve érzi. Nagy nehezen, de mégis kikecmelegtem, s vaktában
274 10, 2| valamerre a pocsétából. De nem láttam én se eget, se
275 10, 2| hogy ismét látóvá legyek; de a fülem még akkor is csengett,
276 10, 2| Feltápászkodtam nagy nehezen; de mint afféle vízbefúlástól
277 10, 2| s föl is tette a fejére. De már amikor én láttam, csak
278 10, 2| semmiségbe. Szája nyitva volt, de nem volt már hangja: még
279 10, 2| zöld pázsitnak látszanak, de alattuk víz van, ahol békák
280 10, 2| oka a halálának!”~…Igen, de minek dobtad a fejkötőjét
281 10, 2| velem sétálni elindulni: de megtalálják majd a fejkötőjét
282 10, 2| vállamra, ahol ülni szokott. De az nem a fehér galamb volt,
283 10, 2| talán holló. Azt felelte: „De az vagy!”~Azóta mindig ott
284 10, 2| magyar király volt ugyan; de szent volt. Sanctus Ladislaus
285 11, 1| el, ott egy élő lelket, de még egy bölcsőbeli gyermeket
286 11, 1| elszalasztottam! – szólt a harmadik. – De mindjárt kantárt vetnék
287 11, 1| is szerettem volna kapni, de azt mondta, hogy nem adhat
288 11, 1| már leesett a lováról; de én nemigen gondoltam most
289 11, 1| lövegeim csak úgy koppantak, de sűrűn a lovaik fején meg
290 11, 1| embernek megbillenteni, de hogyha csak egy lobbanást
291 11, 1| másvalaki katonája is!~– De hát ki vagy te? – kérdém
292 11, 1| minden halálra és kínzásra, de aki tiszt akar lenni közöttük,
293 11, 1| követte a baklovagokat, de életveszéllyel fenyegetve
294 11, 2| én bőrömben háromszor is, de én hogy az ördögbe férnék
295 11, 2| feleségemen sem láttam; de a sok cifraságtól a termetét
296 11, 2| fogva hat – szarvasbogár.~– De már, hogy a pokolba vihetné
297 11, 2| nincs megkenve a tengelye. De fogd csak e kenőcsőt, s
298 11, 2| közbe a nagyherceg.)~(– De pedig ez mind úgy van! –
299 11, 2| bizonyítá a soltész. – Johannes de Kembach éppen így írta le
300 11, 2| csak nem a bőrükig!)~– De még azon is túl. Még a bőrüket
301 11, 2| minden, ami elkábított, de az az észvesztő csintalan
302 11, 2| föl a beavatási stigmát.~De most már énnekem semmi kedvem
303 11, 2| hozzám, s odaült az ölembe. De én már haragudtam rá, mert
304 11, 2| bevettem, annak nem volt de semmi íze. Nyakalhattam
305 11, 2| sótartót az asztalra.~– De honnan a pokolból vegyük
306 11, 2| való szövetséget re ipsa és de facto alá nem írta, annálfogva
307 12, 1| egyszerre rám ismert a gazda. De nemhogy nagy örömmel fogadott
308 12, 1| ártott volna megtudnotok; de miután előre így rám förmedtek,
309 12, 1| zugban, ahová lefekhetem.~– De hát van-e pénzed ennyi mindenért
310 12, 1| ezüstnek föl nem ismerni.~De már ez a szemtelenség dühbe
311 12, 1| fillérnek sem vagyok ura.~De nem hitte el, addig keresgélt,
312 12, 1| feleltem, hogy – „Van, barátom, de nem tudom, hol? Csak keresd
313 12, 1| az lopta el a tallérját.~De már akkor engem átadtak
314 12, 1| kikerestek minden ráncot, de biz aközt már nem volt semmi
315 12, 1| summásan: ötször hat = harminc! De biz a tallér attól sem került
316 12, 1| hogy nálam keresse.~(– De hát hogyan történhetett
317 12, 2| mind hagyján lett volna. De koplalni! A francia vezérnek
318 12, 2| öreganyja nem volt neki, de mindamellett felesége sem
319 12, 2| honneurs-t végezni tudja.~– De már azt hol vegyem?~– Adok
320 12, 2| elkezdtem vakarni a fejemet.~– De hát mért nem veszi el a
321 12, 2| csaltam, loptam, raboltam; de még ilyen alávaló kondícióban
322 12, 2| azt már százféleképpen. De ha elöltem, elpazaroltam
323 12, 2| kapitányom adjutánsa lenni, de megmaradtam az adjutánsné
324 12, 2| megint a zsebemben lesz az. De hát nem találtam én azt
325 12, 2| galléromban, se kalapomban. – De hát legalább a feleségemhez
326 12, 2| asszonynál, aki elvett engem, de akit nem vettem én el.~Mit
327 13, 1| állt, az a baklovagoké.~– De én csak a testemet kötöttem
328 13, 1| lelkedet, ahová akarod.~– De mit csináljak én a te testedben
329 13, 1| legkönnyebb életmód a világon.~– De én valamennyi elősorolt
330 13, 1| amennyinek megadják az árát.~– De hát aztán meddig kell nekem
331 13, 1| taposómalomhoz kötözve tudott.~De végképpen elrontottam az
332 13, 1| tamburmajornak is sok lett volna.~De mindez semmi volt ahhoz
333 13, 1| gyermeket hozott a világra!~(– De már ezt az utolsót csak
334 13, 1| szét a nagy kacagástól. – De már itt nagyon elvetetted
335 13, 1| ingerültséget költének már ellenem, de bekoronázta szerencsétlenségemet
336 13, 1| s a pikszise tűnt el.~(De már ez a kúra annyira megtetszett
337 13, 1| lúdmájpástétommal kellett táplálni, de mikor arra kerül a sor,
338 13, 1| szegecskékben végződtek.~– De cimborám, Beherik, ezt már
339 14 | tekinte félre a válla felé.~De egyszerre örömsikoltva kiálta
|