Rész,  Fejezet

 1   2,  1|                  a másik kezében pedig az égő kanócot, s azt egyre fútta,
 2   2,  1|             körülcirkálom, egy nagy darab égő taplót beledugok a juhakol
 3   2,  1|                   s onnan tekinténk le az égő hegyoldalra, mely olyan
 4   2,  1|          áldozatnak kezébe adtak egy szál égő viaszgyertyát, azzal belökték
 5   2,  1|                 nem merül; sőt, a második égő szalmacsutak fényénél még
 6   2,  2|                  mellett. Nem kellett már égő szövétnek. A napsugár elénk
 7   3,  2|                  névre; egy egész lánggal égő világ látszott meg bennök,
 8   3,  3|                   az éjszakát. Az előttem égő mécs valami öröklámpa lehetett,
 9   4,  2| Boldogasszony-szoborhoz, hogy a szüntelen égő lámpásba, mely lábai előtt
10   4,  2|               aspergillumot belemártva az égő borlélbe, azzal osztotta
11   6,  2|                  amire nézve én voltam az égő tűz, az árvíz, a földindulás,
12  11,  1|            voltam-e az a baklovag, aki az égő házba beletaszította a gazdag
13  14    |                  a muskétásoknak, akik az égő kanócot a lőporos serpenyő