Rész,  Fejezet

 1   2,  1| bepúderezett ördög.~Az én kedves Madusom szemérmetes mosolygással
 2   2,  1|       félsötétben is, hogy az én Madusom számára magasan a sziklaoldalban
 3   2,  2|          én drága gyöngyöm, szép Madusom, azért szolgáltam: azt kérem
 4   2,  2|       Azt sem bánom! Nekem az én Madusom kell, ha a pokolba visznek
 5   2,  2|       Barán! – dorgált meg az én Madusom. – Hát bánnád te azt, ha
 6   2,  2|     aztán egy napon az én kedves Madusom szemérmes arcpirulással
 7   2,  3|      mely hazatértemben az én jó Madusom arcáról tündöklött elém.~
 8   2,  3|          jutott az én kedves, jó Madusom. Ha én azt a Viszpa-Ogródból
 9   2,  4|          közeledve, az én kedves Madusom ismerős danáját.~Megérezte
10   3,  4|       édes hangjáról, hogy az én Madusom az.~Az én szegény, elhagyott,
11   3,  4|          közöttük; láttam, amint Madusom fehér köntöse végigsepert
12   4,  1|    azonban mégis nyugtalanított. Madusom jóslata szerint mindaddig