Rész,  Fejezet

 1   2,  3|        vén török kalmárt látok felém bicegni, a hóna alatt egy
 2   2,  3|      volt sebesülve. Egyenesen felém tartott; s mikor odaért
 3   3,  1|   emberi alak, háttal fordulva felém, az őt üdvözlőhöz.~Az egész
 4   3,  1|     alatt folyvást háttal volt felém fordulva.~Előtte egy tükör
 5   3,  2|     mon petit drôle?”~S többet felém sem nézett.~Én azonban otthon
 6   5,  2|     közelebb ordítva cammogott felém, már hallottam rettentő
 7   5,  2|       kétszarvú feje a magasba felém, s egyszer csak az éles
 8   5,  2|      meg vízirányosan lökte ki felém, úgyhogy engemet két ölnyire
 9  10,  2|     azt is, s elkezdte gyorsan felém hempergetni. Én futni kezdtem,
10  11,  1| gazfickók röhögve közelítettek felém, lóháton, azon a kavicsúton,
11  11,  1|       a kardját is, s úgy jött felém puszta kézzel.~– Ne félj
12  11,  2| mosolygó ajkak nem világlottak felém. – Mármost érthetik kegyelmességtek,