Rész, Fejezet
1 1, 1| ehrenbreitsteini fellegvár Koblenzre. Ez a város is körös-körül meg
2 1, 1| egy konstáblernek, hogy ez olyan stratagémákkal kudarcot
3 1, 1| volt.~A német találmány – s ez Hugó alkotása volt – a nevezetes „
4 1, 1| valamit az ő disztrahálására.~Ez volt a „tűzkorsó”.~Tökéletes
5 1, 1| francia sáncok között; hanem ez a sors az ellenség lövegeivel
6 1, 1| válogatta, ami a legjobb.~Ez az ínyencség a soltészt
7 1, 1| másnap a soltész Hugónak –, ez nem történik Isten hírével.
8 1, 1| hogy nem az én pénzem ára ez. A cifra Rike belém bolondult. –
9 1, 1| káromkodik, böjtöl; csak ez az egy ember nézi a világot
10 1, 1| szerteszéjjel, s búvik a pincébe: ez az egy ember pedig utána
11 1, 1| magát, s hazaviszi magához.~Ez több mint vakmerőség.~A
12 1, 1| visszalövi az ellenségre.~Ez több mint tréfa.~Egyszer,
13 1, 1| pokoltűz váljék belőle.~– Ez bizony nagyon szép; de hát
14 1, 1| leég, az agyag izzóvá lesz; ez robbantja el a lőport. Ez
15 1, 1| ez robbantja el a lőport. Ez az egész titka a kettős
16 1, 1| én azt látni, hogy mi van ez agyaglemez alatt – mondá
17 1, 2| kérdezé az elnök elbámulva.~S ez olyan furcsa kérdés volt,
18 1, 2| börtönébe.~Rendkívüli eset ez! Ennyi bűntett egy csomóban!
19 1, 2| annyi bizonyos. De mi módon? Ez a nehéz kérdés.~Mert ha
20 1, 2| kell szétszakítani. Úgy, de ez hogy történhessék, ha már
21 2, 1| azoknak is a rabbinusa. S ez most engem proselytájává
22 2, 1| De a magyar urakat még ez sem tántorította el. Azt
23 2, 1| vacsorám. Bezzeg nem tömte ez belém kanálnyéllel a fennmaradt
24 2, 1| Annak meg nagyon megtetszett ez a tréfa. Persze nem az ő
25 2, 1| szólt a nagyherceg. – Ez valami varázsmondat lehet.~–
26 2, 1| Folytasd, fiam, meddig tartott ez a siralmas szamárságod?)~–
27 2, 1| volt az igazi uralkodó; ez szedte az igazi adót.~Ami
28 2, 1| nyakaznod: itt van a pallos. Ez egy nemeskisasszony, akit
29 2, 1| a leány a te fejedet. – Ez az én leányom.~S azzal a
30 2, 1| leánynak odanyújtá a pallost, s ez nevetve suhintá meg a nehéz
31 2, 1| töviskesdisznó-tüskével. Ez lesz a kóstoló.~– Ne törje
32 2, 1| vett volna magára. Amíg ez az erdő hamuvá nem égett,
33 2, 1| Jaroszlav – mondám neki. Ez jutott leghamarább eszembe.
34 2, 1| jutott leghamarább eszembe. Ez pedig a Marinka apjának
35 2, 1| egy bérci patak forrása. Ez a sziklaforrás valamikor
36 2, 1| patakot a saját barlangjukba. Ez azután ellátta őket elégséges
37 2, 1| felvontatta az örökmozgó malom.~Ez hát jó volt a hajdemákoknak.
38 2, 1| gazdag sóbányái voltak. Ez az egész hegyvonal tele
39 2, 1| rakoncátlankodásaikat; de már ez mind a kettőnek az elevenjére
40 2, 1| fénye nem bír szétbontani.~Ez óriás barlangüregből nyílnak
41 2, 1| fel akart volna oszlani ez érdemes társaság, minden
42 2, 1| visszarántott.~– Hohó, fickó! Ez még csak a keresztelő volt:
43 2, 1| odaadni.~No, iszen, énnekem ez volt éppen a leggyöngébb
44 2, 1| készüljön a ceremóniához.~Ez volt a pópa.~Mindjárt gondoltam,
45 2, 1| Mindjárt gondoltam, mert ez tudott leghatalmasabban
46 2, 1| ebben a pillanatban, hogy ez a pópa ebben az aranyos
47 2, 1| kár nélkül lefolyhasson.~Ez már baj volt. De a baj még
48 2, 1| aki tud vele bánni.~(– Ez elég nagy gonosztett volt
49 2, 2| akarsz-e a sorukba kerülni?~Ez a biztatás nekem sehogy
50 2, 2| Nyedzviedzet. Akit ő egyszer ez odúba lezárt, azt ő innen
51 2, 2| fehér házikóival.~– Lásd: ez a mi leendő hazánk – suttogá
52 2, 2| mint a „Viszpa-Ogród”-ot.~Ez a kis sziklasziget volt
53 2, 2| egész rejtélyes hatalmának. Ez tette lehetővé, hogy az
54 2, 2| át vakmerően dacoljanak.~Ez volt az ő kifogyhatlan éléstáruk.~
55 2, 2| alatt a vízcsatornájukat ez a veszély fenyegette.~A
56 2, 2| Családom lesz, s annak ez a földfolt lesz az otthona.~
57 2, 2| földfolt lesz az otthona.~Ez a gondolat olyan volt, mint
58 2, 2| földhöz.~Mennyire megbecsültem ez órától fogva az én jó Madusomat!
59 2, 3| alakját láttam magam előtt. Ez volt az, ami árnyékát rám
60 2, 3| asszonynak fogják hívni.~Ez a biztatás a szívére hatott.
61 2, 3| róla, hát meglátod, hogy ez a koltuk-dengenegi meg van
62 2, 3| még; nem neked való élet ez. Ha az én sok pénzemet öröklöd,
63 2, 3| erdőket, barlangokat bújnod.~Ez a szó szeget ütött a fejembe.
64 2, 3| együtt megszököm tölük. Ez olyan kecsegtető gondolat
65 2, 3| hogy:~– Bizony, össze van ez a láb zsugorodva egészen.~
66 2, 4| még külső országról is ez volt valamennyi sántának,
67 2, 4| a perjel küldött.~Pedig ez a kép lett a halála.~De
68 2, 5| aztán mondogatnom, hogy én ez vagyok és nem amaz! Hirtelen
69 2, 5| magyarázza ki a gonosztetteit, ez mind a huszonkettőt úgy
70 2, 5| soltész.)~(– Nihilominus, ez a főbenjáró bűne deleáltassék!)~
71 3, 1| szent inkvizíció behozatik. Ez a neked való ember. Annak
72 3, 1| hol lakik a Malach, hanem ez az asszony tudja.”~Azzal
73 3, 1| értettem; nem is nyelv volt ez talán.~Fölvezetett egy csikorgó
74 3, 1| szerint sima arcot visel. S ez arc most éppen be volt kenve
75 3, 1| hát megéri a száz aranyat ez a szép öltözet?~Én nagyot
76 3, 1| vásárral elégedve.~Lembergben ez idő szerint egész hamisító
77 3, 2| láttam a háznál. A hercegnő ez idő szerint éppen nagy búcsújáraton
78 3, 2| nyolcévi házassága mind ez ideig nem volt megáldva.
79 3, 2| több hetet vett igénybe, s ez időre magával vitte az egész
80 3, 2| igazi és a hamis között? Ha ez azt találja mondani: „Menjetek
81 3, 2| protestáltam ellene, hogy én voltam ez! Én bámultam legjobban a
82 3, 2| vádlott szemébe nézni, ahogy ez a nő keresztüljárt rajtam
83 3, 2| herceg. – Tudtam előre! Ez a mi rég elveszett cimboránk,
84 3, 2| Csak egy pillanatig tartott ez a láng: a férj nem látta
85 3, 2| kételkedni nem is szabad.~Ez italhoz forró veres bor
86 3, 2| a herceg: „No, kincsem, ez egészen megifjított!”, s
87 3, 2| cselekednél, ha másodszor is ez történnék veled, hogy egy
88 3, 2| Én azt gondoltam, hogy ez csak frázis, s azt feleltem
89 3, 2| amely mind beszélni akar. Ez a bűn dicsekedni kíván!~
90 3, 2| feldagadt a helye.~Ejnye, ez ugyan erősen absolvált! –
91 3, 3| forró, vörösbor párolgott. – Ez aztán a mennyei ital. Mikor
92 3, 3| aztán a mennyei ital. Mikor ez átjárja a zsigereimet, egyenesen
93 3, 3| Nesze! Átengedem neked ez egyszer ezt a kelyhet. Idd
94 3, 3| elalszom tőle.~Mit tehettem ez átkozott kehely előtt? Palástul
95 3, 3| gondolattal, hogy talán ez is csak álom. Eszembe jutott,
96 3, 3| rémlátások régióiba. Hátha ez is még a philtrának a varázslata,
97 3, 3| Énnekem úgy tetszett, mintha ez a hang nagyon is ismerős
98 3, 4| Nézd kis gyermekünket: ez már az égben született.
99 3, 4| egyszerre szállt az égbe. Ez a te kicsi angyalod. Ez
100 3, 4| Ez a te kicsi angyalod. Ez kívánkozott le hozzád, hogy
101 3, 4| megcsókolgatva pici kezecskéjét –, ha ez a te kezed olyan erős: ragadj
102 3, 4| megpróbáltatást kell kiállanod ez árnyékvilágban, s futnod
103 3, 4| bírt összetörni.~(– No, ez ugyan nevezetes egy história
104 4, 1| világ bűneiért imádkozni. – Ez most a te büntetésed. –
105 4, 1| jóleshettek a testének. Ez tehát igen nagy jótétemény
106 4, 1| valóját felpanizálta. Hátha ez a legenda most második kiadásban
107 4, 1| ismétlődik? Meglátod majd, hogy ez lesz a legendának a vége,
108 4, 1| de még lehetett koldus. Ez is életmód. A hozzávalóm
109 4, 1| elolvasni a neveiket.~– Hát ez a vas mit keres a nyakadon?~–
110 4, 1| el, nem a stadtvogt. Hisz ez a templariusok címere, azokat
111 4, 1| tövislovagok” címe alatt, s ez megtartá a rend régi címerét;
112 4, 1| hogy Palesztínából jöttél! Ez kétszer volt ott igazán,
113 4, 1| sem beszélt életében.~Hogy ez meg ne történjék vele, fogá
114 4, 1| közül, imponáló hangon:~– Ez valóban arabs írás, sőt
115 4, 1| Quadraginta tonitrua! (ez volt a szelídebbik szójárása
116 4, 2| Eliás lovagnak a bizodalmát; ez volt a nappali neve annak
117 4, 2| uszályban húzott maga után. Ez leghátul jött. Olyan hangja
118 4, 2| utánam a szentségtartót.~Ez a szó megdöbbentett.~Szentelt
119 4, 2| volt Júdás Iskariotes.~No, ez szép társaság, mondhatom.~
120 4, 2| perzsa szobrokon látni.~Ez azt kérdezé:~– Mi érdeme
121 4, 2| akasztófa.~– A mi emberünk ez! – dörmögé erre Nabukodonozor;
122 4, 2| Abban állapodtak meg, hogy ez fölösleges, miután oly notórius
123 4, 2| egyik lovag azt mondá, hogy ez az öreg istennek, akinek
124 4, 2| nem egyéb, mint üres mese. Ez alak soha nem létezett;
125 4, 2| hiperbolának is superlativusa.~Ez volt maga Nabukodonozor.~
126 4, 2| volt maga Nabukodonozor.~Ez bebizonyítá az írásokból,
127 4, 2| hozzám:~– Ejh, Malkhus! Ez az én koronám nagyon szorítja
128 4, 2| türkizokkal és tűzopálokkal. – „Ez a bor arról a szőlőtőrül
129 4, 2| el ne lopják tőlem? Hisz ez megér, ha eladom, egy egész
130 4, 2| azt láttam az éjjel, hogy ez az ember ottan a főmester,
131 4, 2| gyere be rózsám, gyere be!” Ez Astarte hangja. Ez Deliláé!
132 4, 2| be!” Ez Astarte hangja. Ez Deliláé! Ez Jezabelé: ez
133 4, 2| Astarte hangja. Ez Deliláé! Ez Jezabelé: ez a mély harangbúgás!
134 4, 2| Ez Deliláé! Ez Jezabelé: ez a mély harangbúgás! Itt
135 4, 2| ornatusában. Mégiscsak álom volt ez az egész.~Már megkönnyebbült
136 4, 2| valami álom.~De mi volt hát?~Ez a nap, mondom, nagypéntek
137 4, 2| mondá:~– Ejh. Meleg nekem ez az öltöny. Eredj, Malkhus,
138 4, 2| rajtad Dejanira-köntössé ez a palást! – mondám magamban
139 4, 2| mondá:~– Az jó teneked. Ez a kánai mennyegzőből fennmaradt
140 4, 2| márványszínűre volt fénymázolva.~Ez a fülke nem volt sírüreg,
141 4, 2| Szent Sebestyén szobra volt ez, nyilakkal átlövöldözve,
142 4, 2| katakomba feljáratába.~Tehát ez a kísértetek sétaútjának
143 4, 2| megfoglak és convincállak. És ez lesz a kritériuma annak,
144 4, 2| a városnak a neve, ahol ez történt, Stettin. Ezt a
145 5, 1| Teringettét, micsoda nyelven ért ez a fickó?~Ezt aztán megértettem.
146 5, 1| Hisz én úgyis elhiszem. Ez a kulacs megér annyit, amennyiért
147 5, 1| hostiát. – Itt a tanúm. Ez a bálványimádóktól leköpködött,
148 5, 1| Teringettét! – dörmögé –, ez csakugyan az a szimbólum,
149 5, 1| felemelt kettős fejjel. Ez van belenyomva az ostyába.
150 5, 1| embert a pokol kapuitól. Ez tehát okos dolog volt. De
151 5, 2| Keresztelő-medence! Hogy nyújthattad ki ez után a kezedet? Tömjéntartó!
152 5, 2| Áldozatkelyhek! Micsoda teher lesz ez a lelkeden! C! c! Még a
153 5, 2| dolgot enni meg inni; mert ez nem jár belém!~– Az már
154 5, 2| Mayer gazda – mondék neki. – Ez a tőkehal olyan sós, hogy
155 5, 2| embernek okvetlen inni kell rá, ez az almabor pedig olyan savanyú,
156 5, 2| kalandjai fölött őrködni. Ez a pokolbeli szörnyeteg azokat
157 5, 2| feje. Rettenetes szörnyeteg ez!~Én ezalatt szépen visszaraktam
158 5, 2| egy hosszú papirost.~– Hát ez micsoda?~– Ez egy váltó,
159 5, 2| papirost.~– Hát ez micsoda?~– Ez egy váltó, mely kétezer
160 5, 2| határidőt sokalltam egy kissé.~– Ez hamburgi szokás – válaszol
161 5, 2| szerelem?~Nekem megtetszett ez a leány. Hiszen nem voltam
162 5, 2| Hermann – mondá a gazda. – Ez nagyon drága gyűrű. A kárbunkulus
163 5, 2| könnyű volt kitalálnom, hogy ez a víg kompánia engemet egyenesen
164 5, 2| sáncárok ördög vigye el (ez volt a divatos káromkodás
165 5, 2| falon, amin lemászhassak ez átkozott helyzetből.~A pokolbeli
166 5, 2| szemrehányásokat fog tenni.~Íme, ez volt az én „homicidiumomnak”
167 5, 2| zavartatott az ki a saját bőréből. Ez tehát reusnak condonáltassék.)~(–
168 5, 2| irgalomra.)~(– Hiszen ki fogja ez magát mind a huszonkét bűnéből
169 6, 1| se kevesebb gonoszságot ez idő alatt el nem követtem,
170 6, 1| gyújtogatásban, öldöklésben ez idő alatt részt vevék, azoknak
171 6, 1| kincseinek exorcizátiójával. Ez volt az a falsum, amit a
172 6, 1| tudnak vetni.~(– No bizony, ez szóra sem érdemes – mondá
173 6, 2| katonák gyalog utaznak. Ez így hamarább megy, mintha
174 6, 2| mondta: „Hozott Isten! Hisz ez a Hugó!” Úgy el volt az
175 6, 2| holmiját dobra üssék, még ez nem volt elég szegény lelkének,
176 6, 2| jólesett az én porcikámnak ez a biztatás! Minél kevesebb
177 6, 2| vagyonom: odaadtam érte.~…Tehát ez a koporsószeg, aminek senki
178 7 | ezzel hagyjanak föl, mert ez nem Istennek tetsző szólásmód
179 7 | megboldogult férje különösen ez utóbbiakra fordította minden
180 7 | háromárbocos, tele gabonával. Ez volt az ő legféltettebb
181 7 | balról jobb felé tekeredik.~Ez a „novitas” egyszerre megbuktatott
182 7 | mellé ültetik: mivelhogy ez a két növény egymás iránt
183 7 | megirigyelné.~– S hogy történhetnék ez meg? – kérdezé a jó lélek,
184 7 | törvényes férjnek.~S minthogy ez múlhatatlan volt, s minthogy
185 7 | álnevemhez, egészen ártatlanul.~Ez mondhatom, hogy nagyon unalmas
186 7 | Hiszen tetszik tudni, hogy ez rendes dolog. Az egyik asszony
187 8, 1| Gangesz szakadéka képez; ez a tó tele van krokodilusokkal.
188 8, 1| felfalnák a kajmánok.~S ki ez az ember ott abban a kalitkában?~
189 8, 1| fogadtatásra talált.~(– No, ez éppen hozzád illő csavargó
190 8, 1| hadseregei szervezését. Ez rövid időn oly hatalmas
191 8, 1| Ne méltóztassanak unni ez elbeszélést, kegyelmes uraim.
192 8, 1| alatt történhetnek meg. Ez fogja megérthetővé tenni
193 8, 1| csodaszép Zeib-Alniffát, ha ez áttér a keresztyén hitre.~
194 8, 1| leszek!~Végzetes jóslat volt ez. Hosszú ideig nem láttam
195 8, 1| harcoló felek, s kiegyeznek. Ez még a lengyel diétánál is
196 8, 1| alhadnagy”, hanem alkirály.~(– S ez mind az utolsó szóig megtörtént
197 8, 2| vádlott:~– Szép lett volna ez így nagyon. Kaptam egy országot
198 8, 2| is eleget, nagyokat is. Ez is elfért volna a többi
199 8, 2| nemhogy megneheztelt volna ez őszinte vallomásomért, sőt
200 8, 2| vehetsz, amíg az első él; mert ez a kétnejűség vétke volna;
201 8, 2| Számolj érte a másvilágon. – Ez a bűnlajstromból törültessék
202 8, 2| elkárhozottai.~És aztán ez a föld maga, mely a mi hollandi
203 8, 2| megsütve kenyér.~(– De már ez sok! – rivallt közbe a soltész. –
204 8, 2| szakítani, s elküldeni a pékhez, ez nagyon erős!)~– Én nem bánom –
205 8, 2| bizottságot a világ végére, s míg ez a földet körülhajókázza,
206 8, 2| közötte letelepülő idegent. Ez a nép, melynek egy része
207 8, 2| mi hódjaink lakásainál: ez a nép – ezer istenével,
208 8, 2| közül egy sem segít rajta, ez a nép, mely oly szelíd,
209 8, 2| nemzetét; a babona és költészet ez ősnépe között minden fogalom
210 8, 2| s más a beszámítás.~(– Ez a hosszú beszéd arra való
211 8, 3| Bazawa áldását. Amíg pedig ez áldást az új nő el nem mondhatja,
212 8, 3| visszaundorodik, ha egyszer ez éteri, a nektárhoz hasonló
213 8, 3| Majmúna tündér az egekből. Ez is óriás volt; de leány.
214 8, 3| mint a fényes gyöngyház. Ez meg egy nőt hozott a vállain,
215 8, 3| arcán jólesett látnom, hogy ez a boldogságérzet az ő szívét
216 8, 3| bizonyságom legyen az iránt, hogy ez órában együtt voltunk, beszéltünk
217 8, 3| Oly elevenen állt előttem ez a tündéries álom, hogy én
218 8, 3| kettépattant gyűrű az ujjamon.~– Ez csodálatos eset – mondá
219 8, 3| névaláírásaikkal hitelesíték, hogy ez valójában akképpen történt,
220 8, 3| el, hogy te „rahja” vagy. Ez pedig nagy baj; – mert van
221 8, 3| belőled rahja nem lesz, ez mindig elsőséget tart a
222 8, 3| elsőséget tart a trónhoz.~– Ez bizony tökéletesen igaz;
223 8, 3| meghódolásra lehet rábírnunk. Ez eltartott reggelig, s én
224 8, 3| józan és higgadt voltam ez idő alatt, hogy még azt
225 8, 3| osztogat.~Az indusoknál pedig ez bevett szokás. Igazi indus „
226 8, 3| üljenek egymás mellett, ez a neve az elefánt hátára
227 8, 3| énekelni és táncolni.~(– Ez Istenuccse jó szokás! –
228 8, 3| feleségnek szabad belépni: ez a boldog családi szentély.~
229 8, 3| elveheti.~De egyéb bűnöm még ez ideig nem volt. Az a fakír,
230 8, 3| Siva vallást fogadta el. S ez elég volt, hogy azt a barom
231 9, 1| akasszanak fel kalickába. Ez a mulatság csak a bennszületett
232 9, 1| a hajóskapitánytól, hogy ez mindenkinek parancsol, míg
233 9, 1| tiltja az algoritmus.~(– Ez való szent igaz – szólt
234 9, 1| mind eldobja az ollóját: ez dupla ok!~A rákászok átlátták,
235 9, 1| rákzsákmányukat.~(– No, ez hát akkor nem is volt kalózság;
236 9, 1| nagyherceg.)~(– Jól van, jól: ez hát csak csemege volt; nem
237 9, 1| Yucatan-sziget magaslatára értünk, ez a készletűnk is elfogyott,
238 9, 1| lóháton sem érlek utol.)~Biz ez egy kicsit kacskaringós
239 9, 1| tépték ruháinkat. Ekkor ez a derék ember – áldott legyen
240 9, 1| hogy el ne merüljünk.~(– Ez már megint hazugság! – rivallt
241 9, 1| versa; ami pedig abszurdum. Ez oly fontos kérdés, amelyben
242 10, 1| megmart. Egyetlen falat ez elátkozott étekből elég
243 10, 1| neveznek.~Az én tagjaimat ez első kín után tehetetlen
244 10, 1| nap a nyitott szemeimet. Ez árnyék olyan jólesett. Elaludtam
245 10, 1| eszmecseréi után az első szavam ez volt hozzá:~– Hol van gyermekem?~–
246 10, 1| hozott az ölében.~– Hát ez micsoda? – kérdém, az utóbbira
247 10, 1| Akkor én király voltam; ez a fiúcska tehát: királyfi.~–
248 10, 1| a kis sírórívó poronty: ez már nem álom, ez valóság;
249 10, 1| poronty: ez már nem álom, ez valóság; mégpedig nagyon
250 10, 1| Akkor azt mondta, hogy ez meggondolandó dolog; jöjjek
251 10, 1| kiköttetlek, s gályára küldelek.~Ez megint sehogy sem tetszett.~–
252 10, 1| én azt mondtam neki, hogy ez az eset nem is tartozik
253 10, 1| odajutottam még jó helyre.~Ez az egész Niemengen mind
254 10, 1| csakugyan így történt-e ez, ahogy elmondád? – kérdé
255 10, 1| csodálatossága végett. S ez indokolja majd azt a cselekedetet,
256 10, 2| HOMOKBAN~No, hát jól van. Ez is megesett. Bizonyosan
257 10, 2| Andapálkatonája!~No, már ez mégis több volt az elégnél!
258 10, 2| elterülő sívó homoktól.~Ez a sívó homok valami rettenetes
259 10, 2| boldogságomból semmi, csak ez a piros bársony fejkötő;
260 10, 2| gyűlölni, s nem akarom, hogy ez az ok terád is átszármazzék.
261 10, 2| meglátnak, már tudják, hogy ez az, akit üldözni kell. És
262 10, 2| világra nézve szentség. Ez a törvény pedig így szól: „
263 10, 2| fiat piscis!” Soroztassék ez is Szent László nevezetes
264 11, 1| elátkozott helyre jutottam. Ez volt a gonosz hírű „Kempen-vidék”,
265 11, 1| volt se előre, se hátra.~Ez volt az a kavicsbánya, amiből
266 11, 1| vezetett. Valami kegyetlen volt ez az álarc alatti nevetésük.~
267 11, 1| hogy nem olyan jó tréfa ez, amint milyennek előre látszott.~
268 11, 1| kihívó, kendé az első lövés! Ez a lovagregula.~A lovag elsüté
269 11, 1| azt a fickót megölni. Hisz ez nekünk drága kincs. Senki
270 11, 1| a társadalom ellensége; ez az álarc kizárt a világból.
271 11, 2| kiszívta belőle a vért. Ez volt az első fokú szövetség.
272 11, 2| karjaikba beedzeni; hanem ez csak a boszorkánybúcsú alkalmával
273 11, 2| Amire az egyik azt mondja: ez nekem kell, azt a másik
274 11, 2| visszacserélésig viselni.~(– Ez lehetetlen – kiálta közbe
275 11, 2| a maker húgának nevezte: ez biztató volt. Neki még fekete
276 11, 2| ezt a nehéz társzekeret ez a hat bogár? – kiálták én
277 11, 2| megdermedtem rémületemben. Ez tulajdon az a boszorkány
278 11, 2| be förtelmes egy pofa! Ha ez Lilith, úgy bizonyosan az
279 11, 2| nagyherceg.)~(– De pedig ez mind úgy van! – bizonyítá
280 11, 2| Óriási két szárny volt ez, nagyobb mint a Roch madáré.
281 11, 2| kirablásával. A hamispénzeket ez a korcsmáros szokta a nála
282 11, 2| tündéralakját magam előtt?~S még ez alak, a szépség nem volt
283 11, 2| magát stigmatizáltatni.~Ez pedig úgy ment, hogy az
284 11, 2| magánhasználatára tartatik otthon.~Ez a sótartó pedig egy nagy
285 11, 2| keresztelőmedencének” neveznek. És ez olyan sóval van megtöltve,
286 11, 2| szót sem.)~(– No, márpedig ez az egy igaz – mondá a soltész –
287 11, 2| gazfickó hetek óta traktál, ez az egy autentikus dolog.
288 12, 1| vendéglős akkor házasodott újra, ez volt az ötödik felesége.~
289 12, 1| ki akart dobni.~– Hiszen ez az a minapi fickó, akit
290 12, 1| odaadtam neki.~– Ohó, fickó! Ez hamis tallér! – kiálta a
291 12, 1| föl nem ismerni.~De már ez a szemtelenség dühbe hozott.~–
292 12, 1| akartam tenni, jól elpáholtak. Ez már az én hivatásom.~Hanem
293 12, 1| magyarázattal a soltész –, ez egy varázstallér volt, egy „
294 12, 2| segített azért énrajtam semmit ez új keserves állapotomban;
295 12, 2| ránk röpített granátokat. Ez még mind hagyján lett volna.
296 12, 2| mindamellett felesége sem volt. Ez együtt lovagolt vele, hosszú
297 12, 2| Megfizetem, amibe kerül.~– No, ez még nem valami kellemetlen
298 12, 2| inni, semmit sem csinálni: ez az egyik választás; – a
299 12, 2| haza szegényt halva.~Biz, ez nagy baj volt, kivált nekem.
300 13, 1| tudósításokat.~Tudtam, hogy ez nem igaz, mert én nem bíztam
301 13, 1| fordul a két kisujjamon. Ez azt teszi, hogy helyben
302 13, 1| vagy?~– Valamint te is. Ez nem betegség, amiből ki
303 13, 1| kemény tallérokat érte. Ez a legkönnyebb életmód a
304 13, 1| markukba kezdtek nevetni.~– No, ez mindjárt ferdére megy! –
305 13, 1| testét! Nagyon okos test ez. Teljes életemben a lelkemnek
306 13, 1| beleütötte a fejét a gerendába. Ez agyon akart ütni.~A másik
307 13, 1| két mankóval tudott járni. Ez ellen is volt nekem csalhatatlan
308 13, 1| hogyha igaz a csodaszereimnek ez a tulajdonsága, tegyek próbát
309 13, 1| pikszise tűnt el.~(De már ez a kúra annyira megtetszett
310 13, 1| annálfogva, minthogy már ez a Beherik hátának nem volt
311 13, 1| milyen pofát csinált hozzá!~Ez volt az én utolsó halálos
312 14 | kalandor alázatosan megköszönte ez ítéletet, s a kegyelmes
313 14 | kiálta fel:~– Nem! Nem! Hisz ez nem a fekete holló. Ez az
314 14 | Hisz ez nem a fekete holló. Ez az én fehér galambom! Visszatértél
315 14 | Így van megírva ez a csodálatos történet a „
316 14 | nagyravágyás szerve; – amely miatt ez emberre nézve a soha el
|