Rész,  Fejezet

 1   2,  1|      úgy kellett őt vinnem a vállamon. Szerencsémre cingár ember
 2   2,  1|   Szerencsém, hogy a tatár a vállamon ült; így az ő fejét zúzta
 3   3,  4|   egy fehér galamb ült a bal vállamon, s bármerre jártam-keltem,
 4   3,  4| vállamra; de leginkább a bal vállamon szeretett lenni.~(– S most
 5   4,  1|    azzal a fehér galambbal a vállamon, hova mehettem volna abból
 6  10,  1|  szellője érné az arcomat. A vállamon ott ült az én fehér galambom.
 7  10,  2|      az a fehér galamb ott a vállamon, hogy ne engedjem őt magammal
 8  10,  2|        Azóta mindig ott ül a vállamon. Most is ott van. Nem látják,
 9  11,  1|      az a fekete madár ott a vállamon elkezdte a szárnyait rebegtetni,
10  11,  1|   azt a fekete madarat ott a vállamon találná el, hanem annak
11  14    |      is lőjétek agyon, ami a vállamon repdes!~S azzal félve tekinte