Rész, Fejezet
1 1, 1| a nehéz bombákat. Hanem aztán meg kell gondolni, mennyi
2 1, 1| a mezőrül. – Nem szükség aztán hosszasan magyaráznunk a
3 1, 1| karikával összekapcsoltak, s aztán úgy lőtték volna ki. Az
4 1, 1| hallotta, hogy egyet lőttek, s aztán arra az egy lövésre a bombaemsén
5 1, 1| ostromló franciákat.~Hanem aztán azok is találtak ki valamit
6 1, 1| valami pokolbeli keverékkel. Aztán nem egy fogantyújok van,
7 1, 1| annyifelé repült.~Többet aztán nem volt kedvük a tűzkorsóval
8 1, 1| csütörtököt adott tűzkorsókat, s aztán újra megtöltve azokat, visszalövöldözé
9 1, 1| föld alatti tüzérműhelyében aztán az épen maradt tűzkorsót
10 1, 1| a menekülés útját.~Ekkor aztán elnevette magát, s széles
11 1, 2| sorban! S amelyik vétke aztán legnagyobbnak fog találtatni,
12 1, 2| is beleegyezett.~A bírák aztán abban állapodtak meg, hogy
13 2, 1| testvérkéjének nevezett, s aztán megfogva a karomat, levezetett
14 2, 1| áttérőket elfogadták. Mikor aztán már azt hitte, hogy jól
15 2, 1| vennem, amíg énekeltek. Amint aztán a prédikációra került a
16 2, 1| onnan ki nem jön.~Egyszer aztán különösen megszaporodott
17 2, 1| boritalnak alakjában kifejezni.~Aztán olyan nagy volt a magyar
18 2, 1| különbséget teszen”.~Ekkor aztán az öreg magát a dogmát támadta
19 2, 1| tovább, édes fiam!~Hugó aztán folytathatá vallomását.)~
20 2, 1| papok gondolták ki. Ezzel aztán gyökeresen vége lesz vetve
21 2, 1| a juhakol nádtetejébe, s aztán, mikor ama istenkáromló
22 2, 1| én táboromba, s ott élünk aztán kegyesen, mint férj és feleség.~(–
23 2, 1| vagyok, kém vagyok. Akkor aztán a vén lengyel fel akart
24 2, 1| rabszolgának. A vén nemes aztán megalkudott vele, s eladott
25 2, 1| lengyel garasért. A magyar úr aztán elvitt magával Krakkóba,
26 2, 1| is sok lett volna. Mikor aztán már nem tudtam többet enni,
27 2, 1| magyarokkal együtt. Az volt aztán a szép kiszabadulás!~(–
28 2, 1| másikunk szegény legény.~Akkor aztán kivett az erszényéből egy
29 2, 1| akasztott a nyakába, s akkor aztán az egy aranyat elébb marokra
30 2, 1| elébb marokra szorította, s aztán a tenyerét megint szétnyitotta,
31 2, 1| váltságdíjul.~A magyar úr aztán tízszer egymás után nyitotta
32 2, 1| hogy nem elég!~A magyar úr aztán még tízszer tárta szét a
33 2, 1| hogy no, hát mennyit?~Én aztán nem tudtam neki másképp
34 2, 1| megengedné magát vesztegetni. Én aztán végtére a hüvelykujjamat
35 2, 1| ne várjon semmit.~Akkor aztán jót vert a hátamra a nogajkával.~
36 2, 1| nogajkával.~A tatár horda aztán felkerekedett, s megint
37 2, 1| lábait, nagyokat dörmögve; aztán megkínálta, hogy üljön fel
38 2, 1| milyen nemes lelkű tatár!~Aztán odajött énhozzám; nekem
39 2, 1| kellett vonulni, s amint aztán egy fát eldöntöttek, az
40 2, 1| megosztozott a prédában, s aztán együtt táncolt velük; ha
41 2, 1| tartsd a kezedet fölfelé; aztán esküdjél meg, hogy közénk
42 2, 1| lobogtatta feje körül a szél, s aztán lábával dobbantva, reám
43 2, 1| szolgálok a kezéért, akkor aztán tégy velem, amit akarsz.~
44 2, 1| kezét meg meri kérni, s aztán nem tudja azt teljesíteni,
45 2, 1| szamárhivatalomból. Másnap reggelig aztán meg se álltunk. A hajdemákok
46 2, 1| pedig bevonták vaspléhvel, s aztán, a másik szikla oldalán
47 2, 1| másfelé.~De a nagyobbik baj aztán még Potoczky grófot érte,
48 2, 1| veszedelem okára: akkor aztán egyesült erővel fogtak hozzá,
49 2, 1| óriás barlangüregből nyílnak aztán azok a kisebb-nagyobb odúk,
50 2, 1| körültáncolták, s mikor aztán már nagyon jól ittak, akkor
51 2, 1| bírák leisszák magukat, s aztán így felkészülve indulnak
52 2, 1| jövetelére. A tatárok helyett aztán jöttek a farkasok. Úgy kísérik
53 2, 1| lenézett az örvénybe, s aztán megint csak visszaemelte
54 2, 1| expediens választatott, s aztán így hangzott a bűn címe:
55 2, 1| növekedő mennydörgés. Egyszerre aztán megsiketültem: a víz összecsapott
56 2, 1| adjunk a bérmálásban?~Ekkor aztán előálltak a bérmáló keresztapáim:
57 2, 1| Csakugyan furcsa lehetett! Aztán nem exkommunikáltak érte
58 2, 1| mered adni a pofont.~Akkor aztán még egyet ittunk az én bérmálásom
59 2, 1| felhúzta maga után.~Azontúl aztán csak a négyszáz ember horkolása
60 2, 1| szomszéd odúban.~Egyszer aztán a kiállított őr kürtrivallása
61 2, 1| kétszáz lépésnél fölválta. Aztán mikor már itt volt, akkor
62 2, 1| egész csatornánkat.~Akkor aztán elveszhetünk szomjan. Mert
63 2, 1| messzire.~A második lövéssel aztán a kőfal alját vettem célba.~
64 2, 2| hogy megöleli az asszonyt, aztán megöli; vagy aki legigazibb:
65 2, 2| meg egy csobolyó bort, s aztán mehet a sziklába, amíg nyílást
66 2, 2| amíg a gyertyája el nem ég. Aztán csókolózhatik is. Sok százan
67 2, 2| társaságukban maradásra, s aztán ott lehengerítve a kő nyílásáról
68 2, 2| bekísértek a szűk folyosóba, s aztán hirtelen ráhengeríték a
69 2, 2| lezáró sziklatömböt. Azontúl aztán a barlangbeli hang csak
70 2, 2| végighaladhasson benne. Hanem egyszer aztán eljutottunk egy oldalvást
71 2, 2| eloltanunk. De hogy találjuk meg aztán a reggelt? Itt nem virrad
72 2, 2| jókedvből csókolódás lett.~Akkor aztán azt kérdezte tőlem a Madus:~–
73 2, 2| költögetett volna gyöngéden: mire aztán ismét meggyújtotta a kioltott
74 2, 2| sohasem ereszté.~Most már aztán komolyan megijedtem, s kezdtem
75 2, 2| alakú bálványokkal.~Egyszer aztán, amint a folyosó folyvást
76 2, 2| akartuk lélegzeni.~Egyszer aztán elértünk a sziklafolyosó
77 2, 2| kockáival szegélyezve, s aztán körős-körül fogva sűrű gyümölcsöskertekkel.~
78 2, 2| völgy fölött áthidalva, s aztán mint egy ezüst kígyó sikamlik
79 2, 2| átvezessék a barlangba. Onnan az aztán utat talált a repedésekkel
80 2, 2| Viszpa-Ogród völgykatlanába, ahol aztán a völgy mélyén ismét eltűnt,
81 2, 2| törjön elő ismét.~Amint aztán az a patak végigárasztotta
82 2, 2| egész nap verjem a vasat, s aztán a tűzhely mellett sütő-főző
83 2, 2| lett forrázva.~Mikor pedig aztán egy napon az én kedves Madusom
84 2, 2| kevélységében: akkor meg aztán éppen semmire se gondoltam
85 2, 3| mikor nem kérdezik.~Én aztán, ismerve a vezér heves természetét,
86 2, 3| térjen be velem a házba, ott aztán egészen lebeszéltem a lábáról
87 2, 3| tisztességesen meg lehet élni, s aztán vezéri állásra jutottam
88 2, 3| visszatartóztatta magát az italtól, s aztán megint hozzájut a kancsóhoz,
89 2, 3| kérlek, a nyakamat frissen; aztán neked ajándékozom az én „
90 2, 3| könyörgött az öreg előttem.~– Aztán hová leszek én a te mankóddal?~–
91 2, 3| hónad alatt hordozhatod.~S aztán még megtanított rá az öreg,
92 2, 3| markodba – szólt az öreg, s aztán még ő tanított, hogy hogyan
93 2, 3| Majd én odatérdelek eléd. Aztán csak ide vágj, nézd, ahol
94 2, 3| gerinccsont kiáll a nyakszirtből. Aztán merően odanézz a szemeddel,
95 2, 3| minden csontom.~Egyszer aztán azt mondá Przepiórka, hogy:~–
96 2, 3| nyújtani a lábamat… s akkor aztán még nagyobbat ijedek. A
97 2, 4| vegyen föl a nyakába, s aztán úgy lovagoltam emberháton,
98 2, 4| Ott kikémleled a dörgést. Aztán visszasántikálsz hozzánk
99 2, 4| amit kitanultál. Akkor aztán attól függ, hogy milyen
100 2, 4| aranyból vert szobrok vannak; – aztán csodálatos mesterművű órák,
101 2, 4| levő aranyokkal együtt.~Aztán megzendült az ének a kórusban.~
102 2, 4| hogy gyónni akarok.~És aztán meggyóntam neki mindent.~
103 2, 4| gyónásomat, és feloldott.~Aztán azt mondá:~– Eredj vissza
104 2, 4| azokhoz, akik küldtek. És aztán vigy nekik tudósítást arról,
105 2, 4| hogy ép lábbal jövök; én aztán azt hazudtam nekik, hogy
106 2, 4| gyanúba vettek volna.~Akkor aztán haditanácsot ültünk, s én
107 2, 4| kastélyait lerombolja, s aztán kikiáltja magát nagyfejedelemnek.
108 2, 4| A kolostor erődítményeit aztán úgy írtam le a rablók előtt,
109 2, 4| maga termesztette lenből. Aztán nagy pirulva, nagy dicsekedve
110 2, 4| úrasszonyt csinálni belőle.~Mikor aztán ő kifogyott a dicsekedésből,
111 2, 4| neki! De újra felmelegedett aztán, mikor meggyógyulásom csodáját
112 2, 4| csodáját elbeszéltem, s attól aztán ő is meggyógyult végképp,
113 2, 4| Hogy borult a nyakamba, s aztán meg a térdeimhez! Nem akart
114 2, 4| ránk az apja.~A Nyedzviedz aztán visszariasztá. Azzal ijesztette,
115 2, 4| azt mondta: „elég volt!” Aztán betaszított maga elé a sziklafolyosó
116 2, 4| fényesebbnek látszott. Egyszer aztán elhajlott a sikátor, s az
117 2, 5| földeskosarak alá. Reggel aztán azt mondtam Nyedzviedznek,
118 2, 5| sikerét megfigyelni.~Én aztán azt tettem, hogy egy hosszú
119 2, 5| érezhette azt meg.~A lőpor aztán a legjobbkor lobbant föl,
120 2, 5| levettem a karácsonyfáról, s aztán sajnáltam megenni, mert
121 2, 5| sűrű havat idelent.~Egyszer aztán, amit olyan régen hallgattam,
122 2, 5| tarkómra, jókor lesz már aztán mondogatnom, hogy én ez
123 3, 1| el nem mondhatja. S még aztán bűnbocsánatot is kap! Visszanyeri
124 3, 1| páter Agapitusnak.~Utoljára aztán azt is meggyóntam neki,
125 3, 1| pálinkával, azt odahozá elém, s aztán tartotta a tenyerét a pénzért.~–
126 3, 1| neveltetésemet kiderítse, s aztán egy magasztalólevélre valamely
127 3, 1| ennek a rongyos koldusnak, aztán kergessétek odább! Hja bizony,
128 3, 1| kiálta a herceg. Én aztán az asztal alá ittam őkegyelmességét.
129 3, 2| legjobban győztük. Közbe-közbe aztán történeteket meséltem a
130 3, 2| hallotta eddig.~Egy szép napon aztán visszaérkezett a búcsújáró
131 3, 2| Kochanovszki Zdenko!~Most aztán egy pillanatra én láttam
132 3, 2| felugrani a karszékéből, s aztán a hercegnő fehér kacsóját
133 3, 2| takácsmesterségben gyakorolná magát, s aztán a fejét hátraszegve elkezdett
134 3, 2| fogok neki gyónni.~Akkor aztán sorba vettem a mondanivalóimat.
135 3, 2| Meggyóntam mindent.~Mikor aztán kijöttem a gyóntatószékből
136 3, 3| barátságkötés fejében.~Mikor aztán arra került a sor, hogy
137 3, 3| vörösbor párolgott. – Ez aztán a mennyei ital. Mikor ez
138 3, 3| bort is adnak benne. Ott aztán van öröm meg dáridó! Ahány
139 3, 3| nem lehet elviselni, s ha aztán visszaejtem a kezemet, akkor
140 3, 3| potenciájáig emelkedik, a vége aztán egyszerre átcsap a kínzások
141 3, 3| le a szemeimet.~Egyszer aztán zsibbasztó kábulatomból
142 3, 3| hajdemákokhoz tartoztam. A herceg aztán így szólt hozzám: „No, páter,
143 3, 3| szarvai még nagyobbra. Hanem aztán te magad rontottad el a
144 3, 3| zöldborsót tenni a sarudba? S aztán, hogy „engem” irgalomra
145 3, 4| fegyvert a levegőben, s aztán mintha az ég szakadt volna
146 3, 4| a labyrinthban. Egyszer aztán a sziklafolyosók helyett
147 3, 4| árumvirágok és gombák. Hanem aztán lassankint elmaradtam tőle.
148 4, 1| tanácsom megfogamzik, akkor aztán az illető nem fog késni
149 4, 1| állapotomról meggyőződtem! Hanem aztán megdorgáltam magamat.~–
150 4, 1| most a te büntetésed. – Aztán nem tudhatod, hogy nem éppen
151 4, 1| Reggel ismét beharangoztam, s aztán siettem el hazulról, hogy
152 4, 1| bármi legyen is az. Estefelé aztán visszabandukoltam a remeteodúmhoz.~
153 4, 1| mondani, hogy „adj kenyeret!”, aztán „fizesse meg Isten!”~A vas
154 4, 1| szívesen látott vendég.~Erre aztán a stadtvogt hirtelen úgy
155 4, 1| a hajat kiborotválták, s aztán egy durva vörös csuhát adtak
156 4, 1| nevetének a lovag urak, s aztán leráspolyoztaták a nyakamról
157 4, 2| vendég ezen a helyen.~Akkor aztán levettették velem a barátcsuhát,
158 4, 2| volt idomítva.~A lovagok aztán körülállták a koporsót,
159 4, 2| megüldözendő és ostorozandó.~Ebbe aztán mind valamennyien beleegyeztek,
160 4, 2| Baphomet-bálványnak.~Egyszer aztán Nabukodonozor csak leesett
161 4, 2| odahúzta a fejemet magához, aztán egyet húzott a kulacsból,
162 4, 2| És úgy is tettem; mert aztán nagyon előfogott az álom,
163 4, 2| vendégeinkre a kriptaajtóban, de aztán el ne aludd megint az időt,
164 4, 2| voltam igen kíváncsi.~Mikor aztán a Sába királynője parancsára
165 4, 2| márványemlék lesüllyed, s aztán a talapjával fölfelé fordul.
166 4, 2| Az eltűnt síremlék-helyen aztán ott látszik a csigalépcső
167 4, 2| volt, mint tegnap. Egyszer aztán azt mondá:~– Ejh. Meleg
168 4, 2| tölteni, a másikba másfélét. Aztán a kulacs nyakán, mikor az
169 4, 2| adta ide, akkor balra. – Én aztán, szintén észrevétlenül,
170 4, 2| parancsolá Nabukodonozor –, aztán hordd fel a spiritus vinit!~
171 4, 2| templomi drágaságokat, s aztán felhoztam a pincéből a kőkorsóban
172 4, 2| kiürítettem belőle valamelyest, s aztán a nekem ajándékozott kulacsból
173 4, 2| sehogy se ment. Utoljára aztán kikapta a kezemből Acháb,
174 4, 2| megtelt a tartalmával.~Akkor aztán Bethsabé meg Thámár (híres
175 4, 2| világítást kioltottak.~Akkor aztán, mikor a borszesz égett,
176 4, 2| bálványimádás bűnbarlangjából, s aztán így okoskodtam magamban:~
177 4, 2| tetted, fiam!”)~Efölött aztán a nagyherceg és a soltész
178 4, 2| nevetett magában befelé.~Másnap aztán, mikor a bírák megint lecsillapíták
179 4, 2| szent szobor segélyével aztán kijutottam a kolostor falán
180 5, 1| egyiket sem értettem.~Ekkor aztán elkezdett a maga vlaem dialektusán
181 5, 1| nyelven ért ez a fickó?~Ezt aztán megértettem. Mondtam neki,
182 5, 1| foglak, nekem mindegy.~Én aztán azt mondtam neki, hogy menjünk
183 5, 1| szakítson, megitta maga, aztán elővette a kis porcelánpipáját,
184 5, 1| hogy tovább tartson.~Mikor aztán végig elmondtam neki az
185 5, 1| visszatette a dohányzacskójába, s aztán fölhörpentve a korsóban
186 5, 1| máglyára visznek, s mondhatod aztán, hogy így volt, meg úgy
187 5, 1| befalaztatnának valami zugba: ott aztán várhatnád a feltámadást.~–
188 5, 2| dolgokért, ha itt hagyom, aztán adjon valami okosabb dolgot
189 5, 2| jóféle savanyú almabort; aztán elkezdte felbecsülni az
190 5, 2| kincsekért ad hatszáz tallért, s aztán megihatom az egész korsó
191 5, 2| összepakolom a cókmókomat; aztán elmegyek vele a zsidófertályba,
192 5, 2| bömbölésével szétriasztja.~– Hát aztán mi az a „múh-borjú”?~– Jaj,
193 5, 2| itt, megalkuszunk szépen, aztán vacsoráljunk együtt.~– Köszönőm.
194 5, 2| mert elmúlt már a nagyböjt. Aztán pap se vagyok én, de ha
195 5, 2| találtam benne ötven dublont, aztán meg egy hosszú papirost.~–
196 5, 2| bőven eltart.~Mayer gazda aztán olyan pompás vacsorát adott,
197 5, 2| kettős monogramot. Erről aztán áttértem arra, hogy milyen
198 5, 2| úrban elpihenni.~Rupertust aztán elvitte az ördög; lehetett
199 5, 2| nem láttam többet, s akkor aztán én kezdtem el ordítani,
200 5, 2| szőke Ágnes ujjára?~Én pedig aztán a szőke Ágnest többé négyszemközé
201 5, 2| pénzüket, nem én. – Ha pedig aztán ebből verekedés lett, akkor
202 5, 2| kinyitja az ablakot; mifelőlünk aztán akár csókolodhatol is vele;
203 5, 2| röhögte kínlódásomat.~Egyszer aztán a horogsertés nyelve elkapta
204 5, 2| paprikatűzlángot, s mikor aztán a pokoli kísértet megint
205 5, 2| keresztje tartotta fenn.~Erre aztán kétségbeesett ordítás tört
206 5, 2| bosszúálláson jártatta az eszét. Én aztán minden erőmet összeszedve,
207 5, 2| a feje a ház küszöbén, s aztán nem mozdult meg többet.
208 5, 2| kedve a kiabálástól. Azzal aztán a lábam közé kapva a földet,
209 5, 2| múh-borjú; megöli mint borjút, s aztán kisül, hogy az ember volt;
210 6, 1| elhagyom a zászlóalját, de aztán hogy előadtam neki az indokomat,
211 6, 2| szekérnek ellenben négy kereke. Aztán kevesebbe is kerül. A megtakarított
212 7 | azt megfelezzük!~– Hát aztán mit csinálnak a megvett
213 7 | szabad megelőznöm.~Emiatt aztán a feleségem nem járt ki
214 8, 1| Sommernek futni kellett.~Innen aztán Nujuf kánhoz futott Delhibe,
215 8, 1| ágyúztatni. Az ágyúszóra aztán hirtelen összeszedi Szumro
216 8, 1| megostromolt császárt, akkor aztán szépen eszükre térnek a
217 8, 1| a dőzsölésnek; egy éjjel aztán, mikor gondatlanul álomnak
218 8, 1| hadsereg megszabadulását.~Erre aztán a Szumro begum, asszonyi
219 8, 2| árasztva el az egész vidéket. Aztán forró napokon, mikor a pórok
220 8, 2| pokol elkárhozottai.~És aztán ez a föld maga, mely a mi
221 8, 3| odafekteté kettőnk közé, s aztán ő is letette a fejét mellém.~
222 8, 3| gyermekek voltunk, kacagtunk, aztán nekiültünk a pompás lakomának,
223 8, 3| lesz a koponyája.~Akkor aztán elkezdett velem csupa okos
224 8, 3| Az én szép Zeib-Alniffám aztán elmondta előttem az egész
225 8, 3| eddig sohasem vettem észre – aztán meg, hogy iszonyú sokat
226 8, 3| a feleségemmel.” Délután aztán feleletet ad rá: „Pompás,
227 8, 3| mordult közbe a nagyherceg. – Aztán igazán szépek-e azok a bajadérek,
228 8, 3| drágakő, szépség, virágok, aztán rongy, piszok, nyitott sebek
229 8, 3| megkönnyítsem neki a fölmászást, s aztán odaültettem őt mellém a
230 8, 3| az őrültnek hinni. Hanem aztán hinnem kellett a saját szemeimnek.
231 8, 3| parancsokat osztogatva.~Ekkor aztán megfordítottam az elefántot,
232 10, 1| kiment a szeméből; akkor aztán elmondtam neki az egész
233 10, 1| indaiai királlyal. – Ekkor aztán mind a ketten föltettük
234 10, 1| mint az okoskodások.~Akkor aztán megharagudtam, én is beszéltem,
235 10, 2| megeteti vele a vasat. A többi aztán csomót köt a nyelvére. De
236 10, 2| amióta hazakerültem. Egyszer aztán azt mondta, hogy neki nagyon
237 10, 2| kimondhatatlanul.~Egyszer aztán valami üzleti dologban el
238 10, 2| összecsukódik a feje fölött, s aztán csak egy kerek tölcsér a
239 10, 2| verekedni, csakhogy ott aztán rendesen a férj megy panaszra
240 10, 2| idő belekerült. Egyszer aztán felkapaszkodtam mégis, s
241 10, 2| sívó homok felé, s arra aztán a vér aludt meg ereimben
242 10, 2| szemembe nézett izzó, lángoló, aztán meg fagyos, kőmerev szemeivel,
243 10, 2| rémülettől izzadva és reszketve; aztán mikor onnan a magasból széttekintettem,
244 10, 2| hogy utol ne érjen.~Én aztán futottam eszeveszettül.
245 10, 2| Kezdtem magamhoz térni.~És aztán elkezdtem magamat mentegetni,
246 10, 2| hojszáknak, a földikutyáknak; aztán meg azoknak a kiszáradt
247 11, 1| az ura megmenekült. Ezért aztán a többi boszorkányok hétágú
248 11, 1| éppen garázdálkodtak, s aztán az üldözésűkre kiindult
249 11, 1| hordtam a tomporomon. Útközben aztán találtam egy sudár tiszafát,
250 11, 1| késemmel lenyiszáltam, s aztán csináltam belőle egy másfél
251 11, 1| sonkájával, mint kend bánt ezzel!~Aztán elmondtam az egész társaságnak,
252 11, 1| karavánnal Antwerpenig.~Egyszer aztán jó délután, amint a hosszú
253 11, 1| amitől annak fele lehullt, aztán nekiestek a pallossal a
254 11, 1| mégis igazam volt?” Hanem aztán néztem, hogy merre vihessem
255 11, 1| végig kellett néznem.~Mikor aztán a többivel elkészültek,
256 11, 1| nevetésük.~Kétségbeestemben aztán nekem is nagy kedvem szottyant. „
257 11, 1| oldalbordája roppant: a többi aztán észrevette, hogy nem olyan
258 11, 1| lóbálva a parittyámat. – Aztán majd én is megpróbálom.~–
259 11, 1| puskáját, nem talált; én aztán hozzázúdítottam a parittyámat,
260 11, 1| hallottam röpködni.~Egyszer aztán rájöttek a baklovagok, hogy
261 11, 1| káplárnak a baklovagok között, s aztán lehetsz még magad is „maker”.~–
262 11, 1| is én örököltem, s mikor aztán a fekete álarcot is föltették
263 11, 1| monda a nagyherceg, s aztán kapacitálva fordult a soltész
264 11, 2| a kendében?)~(A vádlott aztán felvilágosítá, hogy az egész
265 11, 2| menyasszonyoddal; – hanem aztán, mikor engem akasztani visznek,
266 11, 2| számtalanszor le is tettük. Egyszer aztán azt mondta a maker:~– Te,
267 11, 2| kerekeit és tengelyét. Akkor aztán az egész násznép hirtelen
268 11, 2| átkaroltam a Lilith derekát, amin aztán az egész társaság féktelenül
269 11, 2| szikra. A kar fehér bőrén aztán ott maradt veres betűkkel
270 11, 2| cimborámmal láttam táncolni. Aztán még jobban mérgelődtem azon,
271 11, 2| ha sót nem kapok.~Ennek aztán volt sikere. Az ördög előtt
272 12, 1| herzogenbuschi karaván itt járt! Aztán elmondta, hogy mit beszéltek
273 12, 1| ide, hogy azt elmondd, s aztán az is beteljesüljön! Dejsz
274 12, 1| sajtot meg egy kupa sört; aztán meg egy kis szalmavackot
275 12, 1| tíz Albertus-tallérért. Aztán hátha még több pénz is van
276 12, 1| utána következőknek már aztán arra a kérdésükre, hogy
277 12, 1| előkerült a tallér.~Hanem aztán, mikor hazamenet elő akarták
278 12, 1| Tongern városában.~Azok aztán levetkőztettek minden ruhámból;
279 12, 1| volt semmi pénzféle. Akkor aztán leültettek, hogy lenyírják
280 12, 1| megtraktálta az egész cimboraságot.~Aztán hozzám is leereszkedett,
281 12, 1| mulattak.~Egy kis idő múlva aztán nagy lárma támadt az ivószobában;
282 12, 1| kőtélnek állni. – Akkor aztán lehúzatta valamennyit, s
283 12, 1| egyiknél sem volt. Akkor aztán a muskétások (öten voltak)
284 12, 2| jól volt kitanítva.~Így aztán éhezhettem és szomjazhattam,
285 12, 2| a pumpernickelból, hanem aztán a „fráj”-oknak dupla porciót
286 12, 2| valami dolga volna ottan. Ott aztán belém kötött.~– Te, legény!
287 12, 2| minden jót és drágát, s aztán engemet híj meg az asztalodhoz
288 12, 2| tiszteletemet régóta bírja.~Már itt aztán elkezdtem vakarni a fejemet.~–
289 12, 2| Beállok! Itt a kezem!”~Aztán félig én nyújtottam eléje
290 12, 2| valami meglepetést.~Egyszer aztán azzal a meglepetéssel jött
291 12, 2| konyhára való pénz.~Ekkor aztán elkezdett az asszony velem
292 12, 2| az volt a gavallér!~Én aztán gondoltam, most mutasd meg,
293 12, 2| szégyennél és gyalázatnál – aztán meg egy asszonynál, aki
294 13, 1| csinálni belőle huszonegyet, s aztán megint mind a huszonegyből
295 13, 1| hogy merre induljak el. Aztán valahányszor válútra jutok,
296 13, 1| cserélned velem. Az én testemben aztán viheted a lelkedet, ahová
297 13, 1| elolvasod az utasítást, s aztán adsz nekik a köcsögből amennyinek
298 13, 1| megadják az árát.~– De hát aztán meddig kell nekem ezt a
299 13, 1| húzd fel ezt az ujjadra, aztán hídd be az ordináncodat,
300 13, 1| ott bocsásson szabadon: aztán kínálj meg egy pohár pálinkával.~
301 13, 1| kiadtam a rendeletet, s aztán egy poharat töltöttem meg
302 13, 1| Mit röhögtök? Ostobák!~Aztán megint elcseréltük a testeinket.~
303 13, 1| Engem a Beherik alakjában aztán kikísértek a várból, ahonnan
304 13, 1| tudtam találni, hogy miért. Aztán intett, hogy mármost elhordhatom
305 13, 1| elhordhatom az irhát.~Én aztán a nyakamba vettem a világot,
306 13, 1| míveltek.~Hanem egyszer aztán megtörtént rajtam a nagy
307 13, 1| cseréltem eközben.~Amiből aztán mindenféle subscusok támadtak.~
308 13, 1| volt. A jámbor syndicusnak aztán az a lába úgy megnyúlt,
309 13, 1| helyet cseréltek, s mikor aztán az egyiket egy kopasz fejű
|