Rész, Fejezet
1 1, 1| csatakígyónak a gyomrába betömni, s ha az ágyú elsütése után a
2 1, 1| ágyú „lelkét” megvizsgálni, ha nem ütött-e lyukat rajta
3 1, 1| beletanulhatott valaki, ha nem is volt valami nagy
4 1, 1| hosszas tapasztalat után, s ha értett a quadranshoz kellőleg,
5 1, 1| ellenségre eleresztik. Mert ha annak pontosan és ügyesen
6 1, 1| késeivel összekaszabolja, de ha csak az egyik kereke talál
7 1, 1| szétkergetve az egész kompániát; ha pedig a másik kerék valamivel –
8 1, 1| úgyis mindenki megértheti, ha elgondolja, hogy mikor két
9 1, 1| minden olyan állat, mely él, ha lélegzetet nem vehet, kénytelen
10 1, 1| mondták magukban: „Elég, ha a többi ott lesz, minek
11 1, 1| pontra; ott azután gyújt, ha arravalót talál, s végre
12 1, 1| vissza az osztrákokra; s ha még két napig tartott volna
13 1, 1| főparancsnokának jól a körmére ütött, ha az csipkedni próbálta, a
14 1, 1| konstáblertól pedig azt is eltűrte, ha megölelgeté.~Az ostromzárolás
15 1, 1| konstábler:~– Látod, soltész, ha én téged most bolonddá akarnálak
16 1, 1| bolondítottam így belém? Azt, ha magadtól nem tudod, hát
17 1, 1| fölkeresi, ahova az leesett, s ha szét nem pukkant, kiássa
18 1, 2| Ez a nehéz kérdés.~Mert ha csak annyit vallott volna
19 1, 2| de ez hogy történhessék, ha már előbb hatfelé szétvágatott?
20 1, 2| feleséggyilkosra van kiszabva? S ha mindezek végre lesznek rajta
21 1, 2| mondá a nagyherceg. – Ha az ember vizet iszik, attól
22 2, 1| volt, alig tizenhat éves. Ha jól emlékezem még rá, Marinkának
23 2, 1| esküt. Meg voltam szorítva.~Ha nem esküszöm, akkor meg
24 2, 1| mennyországba expediál.~Ha pedig esküszöm, akkor a
25 2, 1| maga is ezt a hitet vallja. Ha ő lenne a lengyel király,
26 2, 1| értenek a korteskedéshez! Ha megnyerik a lengyel socinianusokat,
27 2, 1| Azt mondták, hogy: no, ha ilyen rossz ember volt a
28 2, 1| panaszkodjál, hogy nincs mit enned, ha én vagyok a gazdád!” Az
29 2, 1| kihez imádkoznom többé.~Mert ha mohamedán vallásra tértem
30 2, 1| próféta; imádkozhatnám ahhoz; ha zsidóvá lettem volna, híhatnám
31 2, 1| Nagyobb baj lett volna, ha a magyar urat ültette volna
32 2, 1| legbátrabb volt, az lett a vezér.~Ha valahol Szepességen, Lengyelországban,
33 2, 1| és besorozták maguk közé.~Ha valahol egy szép asszonyt
34 2, 1| Varsóig jártak-keltek, azok, ha eszük volt, a hajdemák vezérnél
35 2, 1| hajuk szála se görbült meg. Ha pedig bolondok voltak, katonasággal
36 2, 1| körömszakadásig; hanem, ha egyszer kibékültek velük,
37 2, 1| ahogy majd meg fogjuk látni, ha rákerül a sor.~A templomokat
38 2, 1| nagyon látogatták; hanem ha abból a célból, hogy az
39 2, 1| nekik, s megáldotta őket, ha valami nagy expedícióra
40 2, 1| nagy expedícióra mentek, s ha jól ütött ki a rablás, megtartotta
41 2, 1| aztán együtt táncolt velük; ha pedig valakinek házastársa
42 2, 1| őket semmi nagy hadsereg; ha pedig a tél jött, az felszabadítá
43 2, 1| a nagy fenyőfatemetőből, ha még életben kapták.~Én ott
44 2, 1| volna én abban a percben, ha akárminek verbuváltak volna:
45 2, 1| és gömbölyű ajkai: mint ha most is előttem állna. Hosszú,
46 2, 1| szülőinek megizentük, hogy ha ma reggelig meg nem küldik
47 2, 1| szép gyermeknek a fejét, ha mindjárt megeszel is.~–
48 2, 1| elárultad, fickó, hogy ki vagy. Ha paraszt volnál, felemelted
49 2, 1| a te leányodat, vezér, s ha esztendő és nap alatt meg
50 2, 1| Marinka apjának a neve volt. Ha már egyebet nem lophattam
51 2, 1| az átelleni forráshoz, s ha a boruk is elfogyott, szomjaztak.~
52 2, 1| felszállították őket a barlangig, ha pedig ki akartak onnan jönni,
53 2, 1| a leggazdagabb tárnákat; ha egy helyen betömik, tíz
54 2, 1| szerteszét minden zugban.~Ha valaha fel akart volna oszlani
55 2, 1| De bizony volt ötven. Hát ha meg hagytam volna magamat
56 2, 1| amit a vezéred parancsolt. Ha azt mondod, hogy nem voltál
57 2, 1| emendáltatik, vagy pedig az elnök, ha fenn akarja kifejezését
58 2, 1| hogy derék fickó vagy, ha már a papnak is vissza mered
59 2, 1| nézz, Barán! – mondá. – Ha azt állítod, hogy te pattantyús
60 2, 1| padmalyba. Most is ott van, ha akarod látni.~Véghetetlenül
61 2, 1| cövekekhez. No, most rúgj föl, ha tudsz! – kiálték neki, amint
62 2, 1| Nyedzviedznek, hogy mi lesz ebből. Ha az a sziklafal olyan magasra
63 2, 2| Madust csak úgy viheted el, ha elszántad rá magad, hogy
64 2, 2| siratnál meg bennünket, ha futni hagynánk a Madussal
65 2, 2| Nekem az én Madusom kell, ha a pokolba visznek is vele
66 2, 2| Madusom. – Hát bánnád te azt, ha annak az éjszakának, amit
67 2, 2| az éjszakának virradatja, ha Madus nem költögetett volna
68 2, 2| barlangban aggódva néztem körül, ha nem látnám-e meg azokat
69 2, 2| egészen elfeledi a világot, ha egyszer ide került, s nekem
70 2, 2| éheztethette belőle.~Hanem ha azt a vízvezetéket sikerült
71 2, 3| Vagy az ura, vagy az apja. Ha te, az ura, nem tudsz parancsolni
72 2, 3| most el az apjával, majd ha egyszer annyi pénzt szereztem
73 2, 3| hogy egy borivó ember, ha sokáig visszatartóztatta
74 2, 3| miatt elfutni nem bírok, s ha a rablók kezébe jutok, azok
75 2, 3| kérelmével.~– Eredj, baba, ha meguntad az életedet, vágd
76 2, 3| mélyebben kellene le szállnom, ha a te tanácsodat akarnám
77 2, 3| fiam – szólt az öreg. – Ha ezt a hónaljtámaszt lesrófolod
78 2, 3| nem neked való élet ez. Ha az én sok pénzemet öröklöd,
79 2, 3| az én kedves, jó Madusom. Ha én azt a Viszpa-Ogródból
80 2, 3| Viszpa-Ogródból magammal elvihetném; ha én őt tisztességes, boldog
81 2, 3| Jer ide!~Megszeppentem. Ha vizsgálat alá veszik a lábamat,
82 2, 4| úgy lovagoltam emberháton, ha az egyik elfáradt, változtatva
83 2, 4| fért be a templomba; hanem ha nagy volt a sokaság, egész
84 2, 4| bocsátja el, s csak azután, ha a megtérő vétkes visszatér
85 2, 4| szólt a kegyes öreg. – Ha bennünket megszabadítani
86 2, 4| tagzsugorodásból. Azt elhitték. Ha elmondtam volna igazán,
87 2, 4| volna vissza a barlangba, ha ott szembe nem jött volna
88 2, 5| tudta érezni a kanóc szagát, ha valahol lesben elrejtett
89 2, 5| sáncárkokban a vizet, s ha nekünk orrunk-fülünk lefagy
90 2, 5| De hát mire kockáztak, ha pénzt nem volt szabad maguknál
91 2, 5| Sötétben minden tehén fekete. Ha valamelyik dragonyos egyet
92 2, 5| condemnálni.)~(– Óh, hiszen ha kegyelmességed rábízza erre
93 3, 1| Milyen jólesik az embernek, ha egyszer magáról beszélhet,
94 3, 1| egyszer magáról beszélhet, ha talál valakire, akinek elmondhat
95 3, 1| künn a világban folytatni – ha nem is az eddigi bűnös életet –,
96 3, 1| máglyára kerüljön, oda is jut, ha a szent inkvizíció behozatik.
97 3, 1| szükséged. Az megérti –, és ha megismerteted vele, hogy
98 3, 1| bűnösnek nem adhat; elég tőle, ha tudatja velem, hol találok
99 3, 1| szükségem – mondám neki –, hanem ha azt megmondanád, hogy hol
100 3, 1| koldusokhoz, mint te vagy. Ha igazi lovag akarsz lenni,
101 3, 1| csinál belőled nemesurat, ha van pénzed. Innen pedig
102 3, 1| örvendezéssel. – Porrá váljak, ha nem éppen száz esztendeje,
103 3, 1| Zdenko nemes lovagra, s ha a szép Persida meglátná
104 3, 1| Bizony nem lett volna csoda, ha nem tudtam volna.~Valamit
105 3, 1| fogadtunk. Az ördög vigyen el, ha most mindjárt meg nem mérkőzöl
106 3, 2| pedig „condonatur”.)~(– Ha így fog menni, az a gonosztevő
107 3, 2| visszatértét.~De az lesz a furcsa, ha majd az asszony megérkezik.
108 3, 2| Mi történik velem akkor, ha a szerelmes asszony szemei
109 3, 2| igazi és a hamis között? Ha ez azt találja mondani: „
110 3, 2| akkor mi történik velem, ha ő is elfogad a hajdani Zdenkónak,
111 3, 2| egymásnak tegnapelőtt?” – S ha én azt is kitalálom?~A herceg
112 3, 2| keresztüljárt rajtam a tekintetével; ha e pillanatban rám kiált,
113 3, 2| szigorúan meg kellett tartaniok, ha azt akarták, hogy az áldásnak
114 3, 2| nem emelte az én szememig. Ha megszólított is, mindig
115 3, 2| és ájtatosnak látszott. Ha leült az asztalhoz, s ha
116 3, 2| Ha leült az asztalhoz, s ha fölkelt mellőle, hosszan
117 3, 2| megrángatta a bajuszát, ha nem akart tréfás kedvében
118 3, 2| martalékául estem. És még most is, ha visszagondolok arra az órára,
119 3, 2| tőlem, mit cselekednél, ha másodszor is ez történnék
120 3, 2| ördögöt egyszerre! – És mégis, ha azt kérdenék tőlem, mit
121 3, 2| kérdenék tőlem, mit tennél, ha újra előjönne, azt felelném,
122 3, 2| megint azt, amit akkor, s ha el kellene is érte vesznem:
123 3, 2| önfeledésnek:~– Zdenko! Ha el tudtál menni érettem
124 3, 2| rá: hogyne tudnék?~– No, ha szemébe tudsz nézni a kárhozatnak
125 3, 2| oltárkép előtt se, mert ha meggyónod akárkinek, abból
126 3, 2| Sohasem volt arra eset. Még ha gyilkosságot vallottak is
127 3, 2| de bolond dolog volna, ha most abban a gyóntatószékben
128 3, 3| kívánkoztam utána. Hiszen ha azt a poharat kihörpentem,
129 3, 3| azt nem lehet elviselni, s ha aztán visszaejtem a kezemet,
130 3, 3| hagyni egy föltétel alatt. Ha beállsz hozzám udvari gyóntató
131 3, 3| eddigiekért is odajutsz, csakhogy ha rá nem állsz az ajánlatomra,
132 3, 3| most mindjárt utazol oda; ha pedig ráállsz, hát csak
133 3, 3| végezzenek velem rögtön, ha lassú tűzön sütnek is meg
134 3, 4| falhoz szorítva tartottak. Ha azt fogja tőlem kérdeni:
135 3, 4| megcsókolgatva pici kezecskéjét –, ha ez a te kezed olyan erős:
136 3, 4| nyomorúságom színhelyétől. – S ha végignéztem koldusrongyaimon,
137 3, 4| mint egy rossz álom: – ha a bizonyítékot el nem hoztam
138 3, 4| és turbékolt a fülembe, ha feléje néztem, hogy meglássam,
139 4, 1| illett hozzá. Mit mondjak, ha emberek közé kerülök, hogy
140 4, 1| Jutalmazzon az Isten!” Ha azonban én az egész életemet
141 4, 1| el kellett hallatszani, s ha valahol az erdőn túl emberek
142 4, 1| szintén számba veendő volt, ha a környék lakói megtudják
143 4, 1| ugyancsak éhes ember lehetett. Ha ilyen nagyon éhes volt,
144 4, 1| a többi koldusok fölött. Ha kérdezték tőlem, hogyan
145 4, 1| volna ennek az examennek, ha a véletlen segélyemre nem
146 4, 1| szakálla volt és veres haja; ha nem mondták volna is, tudtam
147 4, 1| meg voltam akadva. Bezzeg, ha a templomos lovag vallatás
148 4, 1| zsiványságért verték azt a nyakadra. Ha kegyes fogadásból került
149 4, 1| csak viseld holtig; – hanem ha valami zsiványság által
150 4, 2| láttára hamar felpezsdül, még ha túlvilági személyek legyenek
151 4, 2| a füledet, mondom, mert ha én le találom vágni, azt
152 4, 2| világ keringett e szavakra. Ha gonosz indulataim voltak
153 4, 2| hajfürtjeit ékesítsem vele? Hiszen ha nem Istennek az anyja volna
154 4, 2| teljesíteni az őrült kívánságot –; ha nem akkor az én veres szakállú
155 4, 2| csak kérőzni akar. A barom, ha jóllakott, kérőzik, az ember,
156 4, 2| jóllakott, kérőzik, az ember, ha barommá lett, szintén kérőzik. „
157 4, 2| lopják tőlem? Hisz ez megér, ha eladom, egy egész paraszttelket
158 4, 2| a sarkával taposott!” – ha az a fehér galamb nem tartaná
159 4, 2| tegnap éjjeli nagy lakomából (ha csakugyan nem álom volt
160 4, 2| a tetejét lecsavarintja, ha jobbra tekerint, az egyik,
161 4, 2| jobbra tekerint, az egyik, ha balra, a másik ital kerül
162 4, 2| határozva, hogy kitörök innen.~Ha ezek ördögök, úgy nagyon
163 4, 2| én magam vagyok. Hiszen ha megiszogatják azt az álomitalt
164 4, 2| így okoskodtam magamban:~Ha ezek az emberi lények (mert
165 4, 2| flagranti lepethetted volna meg, ha igaz, hogy úgy volt?)~(–
166 4, 2| kérdésre ex tripode a reus –; ha egy szót mondok, abból rögtön
167 5, 1| ezzel a hajóval a tengeren, ha egy szóig nem igaz, amit
168 5, 1| meg a kígyóimádatról. S ha a szemeiddel láttad is mindezt,
169 5, 1| te belevesztesz. Hiszen ha feljelented valahol a dolgot,
170 5, 1| vizsgálatot indítani? S ha megtenné is azt valaki,
171 5, 1| ördögtől vetted el. Majd ha kikötünk Hamburgban, én
172 5, 2| vallass, hanem vallj magad. Ha nem hiszed a múh-borjút,
173 5, 2| ád ezekért a dolgokért, ha itt hagyom, aztán adjon
174 5, 2| Aztán pap se vagyok én, de ha pap volnék is, bort innám.~–
175 5, 2| sokszor rajtam felejté, s ha megszólítám, nyájasan mosolygott.~
176 5, 2| megmagyaráznám azt önnek, ha egyedül beszélhetnék a leányasszonnyal.~–
177 5, 2| adnak neki több bort.~– No, ha ti nem adtok, majd ád a
178 5, 2| vakuljak.~Átkozott múh-borjú! Ha már ordítani akart, nem
179 5, 2| szívesen veszi ezentúl is, s ha mulatni akarom magamat a
180 5, 2| jelenlétében lehetett beszélnem, s ha szívem érzelmeit akartam
181 5, 2| hordott haza a húgának, ha ugyan átadta neki azokat,
182 5, 2| szépen megjárták velem! Ha inni kellett, én ittam le
183 5, 2| könnyen, mint ők hitték; mert ha kockát hoztak elő, én az
184 5, 2| el a pénzüket, nem én. – Ha pedig aztán ebből verekedés
185 5, 2| minden dolgomat látja, s ha valami hűtlenséget követek
186 5, 2| hamburgi jó társaságban), ha valamit szól a húgának;
187 5, 2| kiáltani nem mertem; mert ha az öreg Mayer meglát, lelő,
188 5, 2| felnyársalással fenyegettek, ha veszteg nem maradok. Iszonyú
189 5, 2| szarvakkal, kilógó nyelvvel: ha megrázkódott, olyan csörömpölést
190 5, 2| szekér.~– De nem bánom én, ha őrdög vagy is; de a tarsolyomat
191 5, 2| engem is vigy a pokolra, ha a pénzemet elviszed, vagy
192 5, 2| gratuláltam magamnak hozzá. Ha üldözni fognak, akárhol
193 5, 2| meggyilkolt testvérénél; s ha az a martalóckapitány valaha
194 5, 2| feleljen róla az egek urának, ha mint oktalan állat párája
195 6, 1| mivelhogy a hét főbűnök, ha azokat az ember mint katona
196 6, 1| az ördög el is vitte; de ha nem vihetek is a házukhoz
197 6, 1| az 1 elé, hanem utána. S ha komolyan vesszük a dolgot,
198 6, 2| róla! Hadd fogják meg; mert ha megcsíphetik, semmi baja
199 7 | két választásom volt: – ha a becsületes emberek társaságában
200 7 | megengedni, hogy lenyakazzanak; ha pedig a háborús világba
201 7 | Mikor a többi evezőlegények, ha nagy szél fújt, s kiverte
202 7 | keresztyén ember szájában; ha pedig nagy unatkozásukban
203 7 | közkatonaságot nem bánja, ha elvégzi más. Arra jó az
204 7 | azért tartja a katonát, hogy ha egy várából kiéheztetik,
205 7 | engem az ördög vigyen el, ha ott egy esztendő alatt legalábbis
206 7 | hollandusoknál a tüzér-konstáblerek, ha nem kell nekik ellenséget
207 7 | sejthettem, hogy fiatal. Ha néha hozzám szólt, azt is
208 7 | őt megszólítsam.~– Hiszen ha csak az nyomja kegyelmednek
209 7 | egyik is el nem téveszti. Ha azonban a komlót és a paszulyt
210 7 | okoztak. – Ezeket mi most, ha kegyelmed az én ajánlatomba
211 7 | mint a csillag. Mármost, ha egykor ezeknek birtokában
212 7 | titkos antipátia által. Ha nincs szemük, ellenben vannak
213 7 | ifjasszony címmel bosszantsák, s ha levelet írt valahova, amivel
214 7 | tömérdek sok pénz a ládánkban, ha nem volt mire kiadnunk.
215 7 | a másik mindjárt meghal, ha egy nagy varangyos békának
216 7 | a nevén gúnyolnak, mert ha megtudnák azt, hogy ki fia
217 7 | jobb szereti nézni. Hanem ha kapitányi rangra akarsz
218 7 | katonákra, különösen tüzérekre. Ha eljössz velem, egy esztendő
219 8, 1| másnap a vallatott bűnös –, ha némi körülményeket előrebocsátok.
220 8, 1| torkaikat, fölfelé ácsingózva. Ha az a kalitkában ülő ember
221 8, 1| engemet a földre lesújt, de ha a lábam alatt levő földet
222 8, 1| csodaszép Zeib-Alniffát, ha ez áttér a keresztyén hitre.~
223 8, 1| akit elkergettem magamtól; ha meghalok, özvegyem a brahman
224 8, 1| együtt megégeti magát; de ha katolikus hitre tér át,
225 8, 1| fenyegetődzött, hogy mit tesz majd, ha király fog lenni.~– No,
226 8, 1| király fog lenni.~– No, ha te király fogsz lenni –
227 8, 1| minden hadastól együtt, ha ott nincs Szumro begum,
228 8, 2| kisgyermekemet, akit tehát, még ha elhagyhatnék is, el nem
229 8, 2| pedig megváltoztatható. Ha katolikusok maradunk, akkor
230 8, 2| kétnejűség vétke volna; ha pedig a brahman hitre térünk
231 8, 2| egy asztalnál étkeznie, ha a próféta Bazawa asztaláldását
232 8, 2| elmondták az étkek fölött. Ha erre a vallásra térünk át
233 8, 2| ugyan, kegyelmes uraim, ha önökre lett volna bízva
234 8, 2| bánom – szólt a vádlott –, ha nem méltóztatnak kegyelmességtek,
235 8, 2| alaposak-e állításaim. S ha egyetlen adatom hamisnak
236 8, 2| kimondják rá, hogy megholt, s ha véletlenül felgyógyul, nem
237 8, 3| sörtől visszaundorodik, ha egyszer ez éteri, a nektárhoz
238 8, 3| De már, kegyelmes uraim, ha ezt az én álmomat a niemengeni
239 8, 3| új bámulnivalót hozott. Ha elhagytuk a „hét bölcs városát”,
240 8, 3| terád is az a sors vár, ha kézre kaphat.~Nem akartam
241 8, 3| megtanítják az embert imádkozni, ha sehol sem.~
242 9, 1| rossz élelmezés miatt, s ha panaszt emeltünk, korbácsot
243 9, 1| éppen tizedrésze az elégnek. Ha az élelmiszer volt a „sok”,
244 9, 1| a legfélénkebb teremtés. Ha mennydörgést hall, vagy
245 9, 1| azt is megeszi az ember, ha nincs más. Azután meg a
246 9, 1| térképre csapva. – Hiszen ha én a te utadat figyelemmel
247 9, 1| mondtad, hogy „Csendes-óceán”, ha csendes, akkor nem lehet
248 9, 1| első” és „második fokút”, ha meg nem vallod benevolenter,
249 9, 1| ki dicsőségemnek tartom, ha, mint Curtius egykor a római
250 9, 1| szólt a nagyherceg. – Ha az embernek a lábában is
251 10, 1| az egy jóltevőmnek soha. Ha a tengerbe dobatott volna,
252 10, 1| pattogjak, nem ér az semmit. Ha jó képet nem csinálok a
253 10, 1| tehát a tündéreknek is; ha neked minden szabad volt,
254 10, 1| az a fiú?~– Hogyne élne? Ha nem élne: se fiú, se leány
255 10, 1| leány nem volna.~– Tehát ha él, akkor megvan. Ami megvan,
256 10, 1| erkölcstelenséget követett el. Ha már csakugyan megtörtént,
257 10, 2| különböznek. Más országban, ha valakit az a szerencsétlenség
258 10, 2| mögött szokták kinevetni, s ha jön valahová, nagy ajtót
259 10, 2| csőrében, a levegőben repülve. Ha valahova mentem, s a kalapomat
260 10, 2| volt lyukasztva a teteje, s ha kérdeztem, ki tette azt,
261 10, 2| a kartellel elküldjön, s ha levél útján vagy személyesen
262 10, 2| őt meg akarják gyilkolni. Ha pedig felfricskázza az ember
263 10, 2| Kértem, hogy ne viselje, vagy ha felteszi, hát ne menjen
264 10, 2| Csak azért is viselte. Ha dühösködtem, a szemem közé
265 10, 2| mind a kettőnkre nézve, ha ő otthon marad. De már a
266 10, 2| ott a homokbuckák között, ha csak a sirályoktól vagy
267 10, 2| ismerni azt a vidéket? Ha nem, hát leírom néhány szóval.~
268 10, 2| ami véletlenül beletéved, ha csak szárnya nincsen. A
269 10, 2| pillanattól fogva el van veszve. Ha az egyik lábát fel akarja
270 10, 2| élhetnénk mi egymással, ha senki se háborgatna bennünket.
271 10, 2| nem esküszöm, mert akkor ha meg nem találnám tartani,
272 10, 2| légy olyan rigolyás.~– De ha én megmutatom neked, hogy
273 10, 2| lehet igazán elképzelni, ha először leírom a feleségemnek
274 10, 2| csípi az embernek a száját, ha véletlenül belekóstolt,
275 10, 2| törvény pedig így szól: „Ha egy férj a feleségét hűtlenségben
276 11, 1| szólt a másik.~– Héj, ha az én szeretőm volna, akit
277 11, 1| mellemen ült, és felkiálték:~– Ha Isten velem, ki ellenem?~
278 11, 1| csikaszainak megfelelni, ha rám éheznének.~Reggel felé
279 11, 1| kendtek Antwerpen felé: vagy ha mennek, indítsanak erős
280 11, 1| e az ember vagy kettőt? Ha kettőt lát, akkor az ellenfél
281 11, 1| keresnem, futnom kellett, ha egyedül maradok is, legalább
282 11, 1| a baklovagok hadnagya; ha felcsapsz, megteszlek káplárnak
283 11, 1| álarc hallgat.~(– No, hát ha te sem tudod, az álarc meg
284 11, 2| másik oda tartozik adni, s ha nincs neki, elő kell teremtenie.
285 11, 2| csábította el Éva anyánktól. No, ha az ugyanaz, akkor meglehetősen
286 11, 2| be förtelmes egy pofa! Ha ez Lilith, úgy bizonyosan
287 11, 2| Könnyű lesz megérteni, ha elmondom.~Az ő megjelenésére
288 11, 2| Ezt én így meg nem eszem. Ha én sótalanul eszem a disznóhúst,
289 11, 2| ördögteremtettét, sót teremtsetek, ha Lóth feleségét veszitek
290 11, 2| kifordítom a Lucifert a bőréből, ha sót nem kapok.~Ennek aztán
291 11, 2| számíttathatik, és így ezen vádpont, ha csak következményei nem
292 12, 1| mondám nekik hidegvérrel. – Ha szívesen fogadtatok volna,
293 12, 1| borsódzik tőle a hátam, ha visszagondolok rá. Nem hagytak
294 12, 1| nem vagy-e szomjas? No, ha az vagy, hát eredj ki az
295 12, 1| csak akkor marad el tőle, ha az önként elajándékozza
296 12, 1| sóhajta fel a vádlott. – Ha én ezt tudtam volna idejében!~
297 12, 2| nagyon szomjasok ne legyenek. Ha meg egy sapeurt beküldtem
298 12, 2| veszi el a kapitány úr maga, ha olyan nagyon bírja a tiszteletét?~–
299 12, 2| fél órád az elhatározásra. Ha nem tetszik, keresek helyetted
300 12, 2| azt már százféleképpen. De ha elöltem, elpazaroltam a
301 12, 2| persze csak akkor láttam, ha asztalhoz ültünk. Hogy cifrán
302 12, 2| volna neki visszajönni, ha az kiadta. – Hanem hát azt
303 13, 1| csalhatatlan a foganatja. Ha jönnek hozzád a páciensek,
304 13, 1| gyűrűt, nálam marad a másik. Ha jön majd olyan idő, amikor
305 13, 1| ágyúkat az Ehrenbreitsteinon, ha neki ahhoz volt kedve; dehogy
306 13, 1| az almáriom tetejére, s ha föl akart állni, beleütötte
307 13, 1| helyébe újakat növesztett, ha az ajkra kenték. Ezek a
308 13, 1| vádolt, hogy elloptam. Pedig ha ismerte volna a kémiát,
|