Rész, Fejezet
1 1, 1| a saját gazdáját kergeti el a mezőrül. – Nem szükség
2 1, 1| a bolond korsó akkor sül el, mikor felnyitódik?” S mindnyájan
3 1, 1| Megvallom az igazat. Kérlek, el ne árulj senkinek, mert
4 1, 1| konstábler?~– Azt is megsúgom: de el ne áruld a kapucinusoknak.
5 1, 1| Nono! De csak nem adtad el érte a lelkedet?~– Nem.
6 1, 1| nagyobb lett a becsülete, hogy el lett róla híresztelve a
7 1, 1| meg a varázstallér soha el nem fogyatkozó kincse.~Aközben
8 1, 1| költözött át, mert ezt valakinek el kelle árulni. Pedig a város
9 1, 1| izzóvá lesz; ez robbantja el a lőport. Ez az egész titka
10 1, 2| bolond hivatal felsorolására el ne nevessék magukat, maga
11 1, 2| és amíg benne tart, addig el ne kezdjék a vallatást,
12 1, 2| elé a gonosztevő. – Mondja el körülményesen, hogyan követte
13 1, 2| körülményesen, hogyan követte el mindezen vétkeket sorban!
14 1, 2| ráparancsoltatik, hogy mondja el sorba bűneinek körülményes
15 2, 1| meghódítására, s azokkal együtt már el is bánt a lengyelekkel,
16 2, 1| körülvevő nemesi tanyákig el mertem hatolni. Igen, mert
17 2, 1| s azt egyre fútta, hogy el ne aludjék. Alkalmasint
18 2, 1| aludjék. Alkalmasint az vette el a szeme világát annyira,
19 2, 1| azt egy csizmaszár mellé el lehetett dugni, s abból
20 2, 1| Lengyelországban nagyon el volt terjedve Blandrata
21 2, 1| még ez sem tántorította el. Azt mondták, hogy: no,
22 2, 1| tenyeremet, s azon kezdte el magyarázni a számokat, amikkel
23 2, 1| tarták, de egymás feleségét el nem csábították.~Városokat
24 2, 1| nem égett, a tatárok újra el voltak zárva: mi menekülhettünk
25 2, 1| már egyebet nem lophattam el tőle, jólesett legalább
26 2, 1| leereszkedni.~Hogyan jutnak hát el a barlangba a hajdemákok?
27 2, 1| adtak, a jó Potoczky gróf el nem tudta gondolni, hogy
28 2, 1| nektek jelt? Én nem futottam el, csak behúztam magam egy
29 2, 1| hirtelen meredeken vált el a padlat a sziklafaltól,
30 2, 1| alant sóstó, amiben az ember el nem merül; sőt, a második
31 2, 1| karddal, szeges buzogánnyal. S el vagyok szánva nem folytatni
32 2, 1| hajdemákok ezen az úton látják el magukat az ételükhöz való
33 2, 1| másodikat. A leugrástól nem telt el három perc, hogy ismét ott
34 2, 1| lépcsőkkel és karzatokkal látták el, amiknek eleinte nem is
35 2, 1| jószággal lőni, hát süsd el azt. Ezt a nevezetes ágyút
36 2, 1| várkastélyából raboltuk el az egész fegyvertárukkal
37 2, 1| építeni, amiről az ágyút úgy el lehet sütni, hogy az ne
38 2, 1| ne annak a lábát hordja el, aki a háta mögött áll.
39 2, 1| bizonyosak voltak felőle, hogy el vannak zárva a külvilágtól,
40 2, 1| emelkedett, s minden rétege el volt látva lőrésekkel.~Én
41 2, 1| hogy a mi puskáink golyói el nem érik, s a bástyapuskát
42 2, 2| Madust csak úgy viheted el, ha elszántad rá magad,
43 2, 2| sziklahasadékon keresztül bocsáttatnak el közülünk. A szerelmespár
44 2, 2| nézhet, amíg a gyertyája el nem ég. Aztán csókolózhatik
45 2, 2| szeretve, együtt temettessünk el a sziklahasadékba, Nyedzviedz
46 2, 2| tréfából próbára temettek el bennünket ide, s majd egy
47 2, 2| haranglábon álló harangot kezdtek el kongatni. Mikor közelebbről
48 2, 2| lakhatlan vadonná zordult volna el, amilyen volt annak előtte,
49 2, 2| amennyit háza népével együtt el bírt fogyasztani.~Papjuk
50 2, 2| imádkoztak; de nem is követtek el semmi vétket. Ahol a családapa
51 2, 2| napomat az a gondolat foglalta el, hogy apa leszek.~Családom
52 2, 3| csak hadd menjek én most el az apjával, majd ha egyszer
53 2, 3| madártojás.~Ott vonultak el előttünk a vásárosok, akik
54 2, 3| mindig gyógyíthatatlan. Nekem el kell pusztulnom vele. Ellenben
55 2, 3| egy hitetlen kezétől esem el, amilyen te vagy, az Alkorán
56 2, 3| után.~– De hová dugjam én el ezt a te sok pénzedet?~–
57 2, 3| marad. Akkor bizonyosan el is fognak hagyni maguktól,
58 2, 3| Madusomra gondoltam, akiért el tudtam volna fél lábon menni
59 2, 3| roppant prédát ejtettek. Aki el nem futott a karavánból,
60 2, 3| Nyedzviedz.~– Jaj, hagyd el, oda vagyok! – nyöszörögtem
61 2, 4| induljunk neki. Mert én el akarom foglalni Berdicovot.~
62 2, 4| látogatóktól nem fogadnak el semmi ajándékot. Csak a
63 2, 4| Megáldja, úgy bocsátja el, s csak azután, ha a megtérő
64 2, 4| megenyhülve, akkor fogadja el tőle a gyónást és az ajándékot.~
65 2, 4| ottmaradok végképp.~Nem rontottam el az örömét. A búcsúzás pillanatára
66 2, 4| neki, hogy előbb ő mondja el a maga dolgait. Hadd dicsekedjék
67 2, 4| dolgait. Hadd dicsekedjék el vele, mennyi aszalt gyümölcsöt,
68 2, 4| füstölt pisztrángot rakott el télire, hány döböz túróval
69 2, 4| hány döböz túróval látta el a házat. Milyen szép vásznat
70 2, 4| került a sor, hogy mondjam el én is, ami azóta történt
71 2, 4| hogy csak ezért megyek el most is, mert az ő sorsáról
72 2, 5| KARÁCSONYÉJ~Ősszel kezdtük el az ostromot, s én olyan
73 2, 5| hordócska lőport helyezék el a földeskosarak alá. Reggel
74 2, 5| kezdett hangzani. Most értek el a sziklaútra, melyről a
75 2, 5| földet, és futottam, míg csak el nem értem a vízpartig. Ott
76 2, 5| nagy pusztítást követett el a hajdemákokban, mindazoknak,
77 3, 1| mindaddig, amíg valakinek el nem mondhatja. S még aztán
78 3, 1| való ember. Annak mondd el, hogy mire van szükséged.
79 3, 1| hogy annak adom, amelyik el tud engem vezetni a Malachhoz.~
80 3, 1| legnagyobb suhanc, aki a többit el tudta verni, vállalkozott
81 3, 1| birsalmaszínű, törpe fickó fogadott el a szabályszerű kocogtatás
82 3, 1| pénzed is van hozzá, eredj el elébb a Malach komájához,
83 3, 1| pénzed. Innen pedig hordd el magad, s ide többet vissza
84 3, 1| akinek ajkait hazugság soha el nem hagyja, s akinek ujjai
85 3, 1| felesége. De én nem felejtettem el olyan könnyen az én kegyelmes
86 3, 1| eltűnt, elzüllött, bizonyosan el is veszett valahol a Szentföldön
87 3, 1| fogadtunk. Az ördög vigyen el, ha most mindjárt meg nem
88 3, 1| körömpróbáig. „Ördög vigyen el! Erről ismerek rád!” – kiálta
89 3, 2| Emiatt fogadalomból szánta el magát a hercegnő e szent
90 3, 2| megérkezik. Vajon az is el fog-e ismerni Kochanovszki
91 3, 2| vezér maga alig juthatott el nehányadmagával. Az ágyújokat
92 3, 2| olvastatott fel, míg a herceg el nem álmosodott, s aludni
93 3, 2| szép fehér kezeivel készíté el a hercegnő a férje számára
94 3, 2| mesterségre adtam a fejemet, el fogok számlálni, s amiknek
95 3, 2| italát, amit a hercegnő el is készített számára.~Ezúttal
96 3, 2| régi szeretőjének ismer el – és a szegény jó Madust.
97 3, 2| megint azt, amit akkor, s ha el kellene is érte vesznem:
98 3, 2| önfeledésnek:~– Zdenko! Ha el tudtál menni érettem a Szentföldre,
99 3, 2| menni érettem a Szentföldre, el tudnál-e menni értem még
100 3, 2| enyém, valaha meggyónni. Ezt el ne mondd még egy papnak
101 3, 2| fogadni, hogy semmit abból el nem árul, amit én most meg
102 3, 2| szépasszony szemeivel követett el. Annak szarvai vannak, amikkel
103 3, 2| a gyóntató atya kezdett el ösztökélni:~– No, fiam,
104 3, 2| fiam, hát nem hallgattál el valamit? Nem nyomja még
105 3, 3| Isten neki! – Foglald el egyszer az én helyemet a
106 3, 3| kihörpentem, akkor én alszom el ezen a helyen, s én fogom
107 3, 3| kijózanító valóság volt, ami el nem hagyta vitatni, hogy
108 3, 3| vagyok-e vádolva, vagy már el is vagyok ítélve?~Mennyi
109 3, 3| csúszómászók ott vonaglottak el lábaim körül, a scolopendrumok
110 3, 3| vittek. Azt nem tagadhattam el, hogy a hajdemákokhoz tartoztam.
111 3, 3| amíg a gyóntatás ideje el nem jött. Mikor oda láttalak
112 3, 3| sajnálom, hogy nem én követtem el), azt gondoltam magamban,
113 3, 3| hogy de biz ezt nem árulom el a hercegnek: hadd nőjenek
114 3, 3| aztán te magad rontottad el a dolgot. Mert amint kiszabtam
115 3, 3| nyakadhoz van az vasalva, hogy el nem szaladhat tőled.~Nekem
116 3, 3| tekintet sem tudatja, hogy el van árulva. Amiért téged
117 3, 3| temetési pompája következik el hamarább. Amelyik hamarább
118 3, 3| saraglyájába.~– No, hát vigyel el az ördög! – mondám neki. –
119 3, 3| mennykő csapjon beléd!~Ezzel el hagytam magamon végezni
120 3, 4| megharagszik érte. De mikor el akartam dobni, olyan fájdalom
121 3, 4| egyszer valami olyan jótettet el nem követsz, amiért valaki
122 3, 4| álom: – ha a bizonyítékot el nem hoztam volna magammal.
123 3, 4| Hogy mikor vesztettem el, azt majd később el fogom
124 3, 4| vesztettem el, azt majd később el fogom mondani.~(– S minthogy
125 4, 1| adománya, és soha többet el nem hagyni ezt az én remeteségemet.~
126 4, 1| tartani, amíg valami jótettet el nem követek, amiért valaki
127 4, 1| rólam, akkor nem követhetek el senkivel semmiféle jó cselekedetet,
128 4, 1| szavának, úgy hiszem, messze el kellett hallatszani, s ha
129 4, 1| Csak alighogy röptében el tudtam fogni a lábánál fogva
130 4, 1| közepett! Magadénak foglaltad el azt, ami mindenkié! Elmulasztottad
131 4, 1| beharangoztam, s aztán siettem el hazulról, hogy a visszatérő
132 4, 1| remeteodúmhoz.~Minthogy el voltam késve, az első dolgom
133 4, 1| most mindjárt én foglak el, nem a stadtvogt. Hisz ez
134 4, 1| címerét; hogyan, ezt rendén el fogom mondani.~Amint a népség
135 4, 1| csuhája már rajtad van.~El lehet képzelni, milyen jól
136 4, 2| engem Eliézernek nevezett el.~Amíg Lengyelországon keresztülkoldultam
137 4, 2| nagyhét.~Nem titkolhatám el afölötti aggodalmamat Eliás
138 4, 2| eredj le a templomba, hozd el a számomra a názáretbeli
139 4, 2| környék egész ájtatos népe, s el volt az halmozva a fogadást
140 4, 2| homlokára, nem mulasztva el, hogy a palástja szegélyét
141 4, 2| kulacsot nézegetve –, hogy el ne lopják tőlem? Hisz ez
142 4, 2| voltam), onnan nem veszhet el.~És úgy is tettem; mert
143 4, 2| előtti fürjnek a combját el nem dugtam mára.~De ugyan
144 4, 2| kriptaajtóban, de aztán el ne aludd megint az időt,
145 4, 2| magamban: „Rajta leszek, hogy el ne aludjam.”~– Ma korábban
146 4, 2| öltöny. Eredj, Malkhus, hozd el nekem a galileai asszonynak
147 4, 2| kulacsot is neked adom. Tedd el a másik mellé.~Erre az egész
148 4, 2| nevetett.~– És most hordd el a borosedényeket – parancsolá
149 4, 2| felőle, hogy nem álmodom. El voltam határozva, hogy kitörök
150 4, 2| Krisztus-tagadók nemcsak el lesznek altatva, s ki tudja,
151 4, 2| continuáltatott.~(– Hol hagyta el, reus?)~Folytatá a vádlott.~–
152 4, 2| rosszul. Azért határoztam el, hogy egy kegyes német nagyfejedelem
153 5, 1| egy ölelésért. Süllyedjek el ezzel a hajóval a tengeren,
154 5, 1| Azokat is mind úgy csókoltad el magadnak? Ne hazudj ám,
155 5, 1| magadnak? Ne hazudj ám, mert én el nem foglak, nekem mindegy.~
156 5, 1| bűnökért, amiket senki sem hisz el. Azt fogja rá mondani minden
157 5, 1| mégis dicső tettet követtél el, amidőn megakadályoztad,
158 5, 1| adta. Te az ördögtől vetted el. Majd ha kikötünk Hamburgban,
159 5, 1| emberek az ördögtől vettek el – amik megtaláltattak, anélkül,
160 5, 2| ugyan nem sok időt lopnék el, mert nem adott egyebet,
161 5, 2| A kenyeret, sajtot úgy el tudta dicsérni, hogy az
162 5, 2| ilyen múh-borjút bocsátottak el most a hamburgi hegyen;
163 5, 2| kérve, hogy fogadjam azt el tőle ajándékba. Ami az öltözéket
164 5, 2| öreg egy kis időre hagyja el a szobát. A mynheer aludt
165 5, 2| olyan hancuzást követett el a másik két leánnyal, mintha
166 5, 2| ő megtagadta. Akkor én el akartam venni, mire ő úgy
167 5, 2| s akkor aztán én kezdtem el ordítani, hogy ahhoz képest
168 5, 2| ugyan átadta neki azokat, és el nem sikkasztotta, vagy még
169 5, 2| kerüljön fölül. Ők vesztették el a pénzüket, nem én. – Ha
170 5, 2| annyi banditafogást tanultam el mind a birkózásnál, mind
171 5, 2| valami hűtlenséget követek el, azt az én imádott Ágnesemnek
172 5, 2| tele sáncárok ördög vigye el (ez volt a divatos káromkodás
173 5, 2| azért találták ki, hogy lopd el az aranykelyheiket, s végy
174 5, 2| kijutottunk, azon kezdtünk el tanakodni, hogy mi egészséges
175 5, 2| nincs jelen, alszik. Gyerünk el az öreg Mayer gazda háza
176 5, 2| testemet, hogy ne érjen el; de biz annak a nyaka oda
177 5, 2| Azt hittem, az ördög visz el mindjárt; rugdalóztam, de
178 5, 2| most hát miért hoztam én el a templáriusok kincseit?
179 5, 2| nagy feje fölöttem suhant el, semmit sem találva, én
180 5, 2| tudtam ugrani, úgy vágtattam el a rémtett színhelyéről.
181 5, 2| hozzá semmit, úgy mondtam el, ahogy megtörtént.~(– Qui
182 5, 2| Serenissime azonban, nem értvén el az iróniát, azt válaszolá,
183 6, 1| egész esztendőt töltöttem el a Bergmayer kapitány szabadcsapatjánál
184 6, 1| gonoszságot ez idő alatt el nem követtem, mint mások
185 6, 1| ember mint katona követi el, s ellenség földén gyakorolja,
186 6, 1| őrdög megadta, úgy az ördög el is vitte; de ha nem vihetek
187 6, 1| legények anteaktáit megismerni el nem mulasztandják, annálfogva,
188 6, 1| mert 10 esztendőt tölteni el Bergmayer kapitány zászlója
189 6, 2| Isten! Hisz ez a Hugó!” Úgy el volt az egész alakom változva,
190 6, 2| az, hogy kerékbe törik.~El lehet képzelni, hogy milyen
191 7 | legalábbis háromszoros áron adlak el, mint a többi gézengúzt
192 7 | virtusa; engem az ördög vigyen el, ha ott egy esztendő alatt
193 7 | özvegyem nem viselhette el egyedül!~Mikor megtudtam
194 7 | balra, és azt soha egyik is el nem téveszti. Ha azonban
195 7 | kibújik, megfordítva kezdi el a héját építeni.~Az én asszonyom
196 7 | hollandi özvegy rabolta el a kanonír-konstáblert!)~
197 7 | rangra akarsz vergődni, gyere el velem a tengerre, én most
198 7 | a hajóról!~Ő maga pakolt el a számomra minden útravalót,
199 7 | még szappant is pakolt el a számomra, meg fogkefét.
200 7 | utánam a partról.~(– Követtél el útközben valami tengeri
201 8, 1| király után özvegye foglalta el a trónt „Szumro begum” cím
202 8, 1| dolgát. Ágyúimat úgy helyezém el, hogy azoknak a kartácsai
203 8, 1| diadalunkat világítá meg. El volt foglalva a vár, s le
204 8, 1| tulajdon gyűrűjével jegyezve el őt a számomra, s egyúttal
205 8, 2| igazságtól eltérő szó ajkamat el nem hagyja, s az a koporsószegből
206 8, 2| még ha elhagyhatnék is, el nem hagyok.~A szép királynő
207 8, 2| Lingám-bálványt. Ezek nem ismernek el rangkülönbséget ember és
208 8, 2| meg, bíborfénnyel árasztva el az egész vidéket. Aztán
209 8, 2| hamisnak találandják, vessék el valamennyit aszerint.~(–
210 8, 3| pedig ez áldást az új nő el nem mondhatja, addig egy
211 8, 3| elindulásunkkor, azalatt megtelt, el is fogyott az utolsó negyed
212 8, 3| Ezer bohóságot kővettünk el egymással: gyermekek voltunk,
213 8, 3| boldogságunknak vége, s ismét el kell válnunk. Azzal a neveinket
214 8, 3| Zeib-Alniffának úgy mondtam el, mint való történetet. Hogy
215 8, 3| éjszakát töltöttünk vala el.~– Ezt a levelet, és az
216 8, 3| már most ezzel hát egészen el van hárítva közülünk annak
217 8, 3| estebédnél ismét nem mondta el Zeib-Alniffa az asztal fölött
218 8, 3| addig én nem mondhatom el a Bazawa áldását az asztal
219 8, 3| előadjam?~(– De hisz azt el ne kezdd! – kiálta közbe
220 8, 3| nak nevez; még nem ismeri el, hogy te „rahja” vagy. Ez
221 8, 3| a „nuzzart”, és fogadtuk el a „Khillát”-ot, ami mindkettő
222 8, 3| pogányok divatjáról kezd el disserálni!)~Magunk is tartottunk
223 8, 3| ágyúlövésnyi távol választott el bennünket egymástól. Mikor
224 8, 3| heves taglejtésekkel kezdett el szónokolni.~Ezalatt azonban
225 8, 3| tartotta, hogy tíz esztendig el nem vágatja se a haját,
226 8, 3| begum a Siva vallást fogadta el. S ez elég volt, hogy azt
227 8, 3| szerelmemtől, látni, hogy rabolja el egy gyáva fickó kincseimet,
228 8, 3| amit egy alattvaló követ el egy koronás fő ellen; de
229 9, 1| neki, hogy nem bántjuk, de el fogjuk hagyni a hajóját
230 9, 1| társaságunk semmi olyan dolgot el nem kővetett, amiért az
231 9, 1| útjába. Alig vesztettük el szemünk elől az Alcyont,
232 9, 1| azt ki tudom találni, hidd el!)~A vádlott hamisan hunyorított
233 9, 1| csokoládéval és nádmézzel látott el bennünket; erre tovább vitorláztunk
234 9, 1| a lábára, s úgy eresszem el a mappán. Innen oda! Onnan
235 9, 1| Jóreménység-fokának. Mindnyájan el voltunk már rongyosodva;
236 9, 1| hánynunk a dereglyéből, hogy el ne merüljünk.~(– Ez már
237 9, 1| nevem jött ki a kalapból. El voltam szánva, hogy pro
238 10, 1| tehetetlen kőmerev marasmus állta el; csak láttam, hallottam,
239 10, 1| erkölcstelenséget követett el. Ha már csakugyan megtörtént,
240 10, 2| volna fürdőre menni: menjünk el Vlissingenbe.~Hát én kaptam
241 10, 2| aztán valami üzleti dologban el kellett mennem Antwerpenbe.~
242 10, 2| méltó volt hozzám, hogy még el is akart kísérni egy darabon
243 10, 2| rakott töltés választja el a túlsó oldalon messze elterülő
244 10, 2| attól a pillanattól fogva el van veszve. Ha az egyik
245 10, 2| mutatja még, hogy hol múlt el egy ember. Az első szél
246 10, 2| fogod azt viselni!~Olvasd el, mit írnak nekem Niemengenből.~
247 10, 2| odaadtam neki azt, hogy olvassa el.~Az asszony arca olyan vörös
248 10, 2| szemével: az asszony döngeti el az urát. Az én feleségem
249 10, 2| kebellel. Kinyújtott karral el tudott egy kisgyermeket
250 10, 2| töltésre fölmehessek, messzire el kellett gázolnom a süppedékben;
251 10, 2| hangja: még élt, és már el volt temetve.~Nem gondolkoztam
252 10, 2| karjai süllyedtek alá. Talán el akarta dugni előlem a kezeit,
253 10, 2| vonalról vonalra süllyedt el előttem, s azalatt folyvást
254 10, 2| engem a gátról; majd hogy el nem vesztem bele. Ő maga
255 11, 1| hogy mi rosszat kövessenek el másnap?~Abban állapodtak
256 11, 1| valami nagy rablást kővettek el, ott egy élő lelket, de
257 11, 1| valami járt útra juthassak el.~Föltett szándékom volt,
258 11, 1| bivalybőrösökből; maguk a kereskedők is el voltak látva pisztolyokkal
259 11, 1| irtózatos mészárlást követtek el benne.~A kövér cérnakereskedő,
260 11, 1| néztem, hogy merre vihessem el a saját bőrömet szárazon.~
261 11, 1| az utolsó élő testig. Aki el akart futni, azt utolérték,
262 11, 1| fülem körül süvöltöztek el a halál postái, míg én azalatt,
263 11, 1| madarat ott a vállamon találná el, hanem annak több esze volt.
264 11, 1| gázolnia mocsárba. Én pedig el voltam készülve valamennyit
265 11, 1| Miket tettem, miket követtem el, nem tudhatja senki. Az
266 11, 1| szövetsége rémtetteket követett el az egész Németalföldön,
267 11, 1| templomokat? Ők vitték-e el az „aranyasztalt”? Gyújtottak-e
268 11, 1| idején palotákat? Vitték-e el a bányákból az aranyat és
269 11, 1| és az ezüstöt? Fogták-e el lesből a fejedelmek szállítmányait?
270 11, 1| s a lovára ültetve vitte el az anyjához? Én voltam-e
271 11, 2| én hogy az ördögbe férnék el a kendében?)~(A vádlott
272 11, 2| cseréljünk, most megint vidd el te a menyasszonyomat, a
273 11, 2| húgom, „Lilith”. Azt veszed el.~Annyit tudtam, hogy a szép „
274 11, 2| apánkat hűtlenségre csábította el Éva anyánktól. No, ha az
275 11, 2| muzsikaszóval távoztunk el, én karöltve vezettem a
276 11, 2| hogy a pokolba vihetné el ezt a nehéz társzekeret
277 12, 1| is beteljesüljön! Dejsz el ne próbáld mondani a rossz
278 12, 1| becsukatlak a tyúkketrecbe, hogy el ne szökhessél.~Azzal nekem
279 12, 1| Ej, te gézengúz, még el akartad tagadni előlem!~
280 12, 1| ilyen erős fickót, mint én, el lehet adni a francia toborzóknak
281 12, 1| vagyok ura.~De nem hitte el, addig keresgélt, míg egyszer
282 12, 1| jól eldöngetett, amiért el akartam azt tőle titkolni.~
283 12, 1| másikra fogta, hogy az lopta el a tallérját.~De már akkor
284 12, 1| tartsd fel a fejedet, tátsd el a szádat, most éppen jó
285 12, 1| ellopták.~– Melyik lopta el? – szitkozódék a sergeant.~
286 12, 1| akkor meg ők hegedülték el rajta, amit tőle kaptak
287 12, 1| magamban; először a káplár veri el a legényeket, azután a legények
288 12, 1| visszatér: csak akkor marad el tőle, ha az önként elajándékozza
289 12, 2| elvesztette a talléromat. El ám, mert amíg ő a kantinig
290 12, 2| De hát mért nem veszi el a kapitány úr maga, ha olyan
291 12, 2| magamban, hogy mit vesztegetek el. A becsületemet? Hol van
292 12, 2| hordott neki, egymás után mind el lett prédálva, utoljára
293 12, 2| talléromat: „Itt van, vásáld el!” Héj, mert nem tudom, amit
294 12, 2| engem, de akit nem vettem én el.~Mit csináljak? Három napig
295 13, 1| akinek a segítségével foglalt el eddig napot nap után a halál
296 13, 1| velem, hogy merre induljak el. Aztán valahányszor válútra
297 13, 1| bejelenti, hogy merre térjek el; így vezetnek el egész odáig,
298 13, 1| térjek el; így vezetnek el egész odáig, ahol egyszerre
299 13, 1| hanem azért nem tagadhattam el az ördöngős fickó előtt
300 13, 1| venni, sem feleség, akitől el lehet válni. Aki a baklovagok
301 13, 1| utolsót csak magam sem hiszem el! – kiálta fel a nagyherceg,
302 13, 1| burnótszelencéjét, s tűntessem el az orráról azt a verességet.
303 13, 1| arannyá, s a pikszise tűnt el.~(De már ez a kúra annyira
304 13, 1| micsoda gonoszságot követett el az én testemben a vércimborám.
305 14 | is nem saját maga követte el, hanem a vele testet cserélt
306 14 | a két karom közé, s vidd el a lelkemet oda, hol te lakol!~
307 14 | ez emberre nézve a soha el nem érhetett cél valódi
|