Rész, Fejezet
1 1, 1| van erősítve, s megszokta már, hogy hol francia, hol porosz,
2 1, 1| Uchatius-lövegekkel való mesterkedés.~Már az maga egy tudomány volt,
3 1, 1| szétdurrant.~A gyújtógolyókon már ki tudtak fogni az ostromlók.
4 1, 1| a németek is kitalálták már azt a mesterséget, hogy
5 1, 1| vonásain. Negyven év körül volt már, s egy kicsit himlőhelyes;
6 1, 1| lakhelyére.~A fejedelem már utoljára jutalmat tűzött
7 1, 1| élő ember ki nem mehet. Már galambpostával sem lehet
8 1, 1| volt a két városban, azt már mind megették.~A soltész
9 1, 2| hahotával kacagni. De most már csak egymagában kacagott,
10 1, 2| ez hogy történhessék, ha már előbb hatfelé szétvágatott?
11 2, 1| meghódítására, s azokkal együtt már el is bánt a lengyelekkel,
12 2, 1| elfogadták. Mikor aztán már azt hitte, hogy jól felvilágosított,
13 2, 1| charitatist. Éjszakára most már az öreg rendesen rázárta
14 2, 1| elbeszélésükből, hogy őnáluk Erdélyben már egész bevett vallás a socinianusoké,
15 2, 1| őhozzá visszakerült, hát már akkor semmi sem volt benne.~
16 2, 1| következő gyülekezetben már arról prédikált, hogy Krisztus
17 2, 1| volt a Krisztus, akkor meg már éppen kötelességünk, hogy
18 2, 1| az orrom akkorára dagadt már, mint egy ugorka.~Egyéb
19 2, 1| lett volna. Mikor aztán már nem tudtam többet enni,
20 2, 1| mint a tele zsákot, amibe már nem akar több beleférni,
21 2, 1| mondom, a hideg is lelt már féltemben, mikor az ebéd
22 2, 1| soltész. – Hogy jönnek ide már meg a tatárok? Elfelejti
23 2, 1| ejtette valamennyit.~(– Az már más! – hagyá helybe a fejedelem. –
24 2, 1| panaszkodni, hogy neki a lábai már feltörtek a gyaloglásban,
25 2, 1| lovának, s mire észrevettem, már ott ült a nyakamon, keresztbe
26 2, 1| közé.~Én ugyan hallottam már akkor hírét a hajdemákoknak,
27 2, 1| nyakát.~Hogy én azt most már vágjam le.~Én pedig odadobám
28 2, 1| apjának a neve volt. Ha már egyebet nem lophattam el
29 2, 1| rakoncátlankodásaikat; de már ez mind a kettőnek az elevenjére
30 2, 1| körültáncolták, s mikor aztán már nagyon jól ittak, akkor
31 2, 1| valamennyi között. Olyan vakmerő már tudtál lenni, hogy meg merjed
32 2, 1| indulatból.)~(– No, most már ugorhatsz!)~– Nem is mondattam
33 2, 1| Hanem a másik pillanatban már fenn voltam a víz színén,
34 2, 1| hogy hanyatt nem estem.~De már ennek fele se ceremónia.~
35 2, 1| megveregette a vállamat.~– De már látom, hogy derék fickó
36 2, 1| hogy derék fickó vagy, ha már a papnak is vissza mered
37 2, 1| a csatakígyóhoz, amiről már említést tettem, nagyot
38 2, 1| lépésnél fölválta. Aztán mikor már itt volt, akkor láttuk,
39 2, 1| tettem vele próbát. Most már kötelet hurkoltattam a gazembernek
40 2, 1| nevették mindazt.~Mikor már bizonyosak voltak felőle,
41 2, 1| Hanem a Sziniawsky harcosai már értesülve voltak erről,
42 2, 1| nélkül lefolyhasson.~Ez már baj volt. De a baj még növekedett.
43 2, 1| fejekkel kerültek vissza.~Most már csak egyedül bennem volt
44 2, 1| bástyája egészen elérte már a fenyegető magasságot.
45 2, 1| én lövésem dördülése után már nem volt se bitófa, se pulkovnik
46 2, 2| válaszoltam neki, hogy:~– Tudod már, Nyedzviedz, hogy énnekem
47 2, 2| helyre kívánkozol, ahová már sokan elmentek előtted,
48 2, 2| is. Sok százan elmentek már azon az úton. Azt hiszem,
49 2, 2| többé sohasem ereszté.~Most már aztán komolyan megijedtem,
50 2, 2| Azzal átölelte nyakamat. Itt már oly tág volt a sziklatornác,
51 2, 2| egymás mellett. Nem kellett már égő szövétnek. A napsugár
52 2, 2| szép menetelesen. Madus már jártas volt e helyen; messziről
53 2, 2| bárányokat és malacokat, s most már csorda- és falkaszámra tenyészett
54 2, 2| utoljára, és megadja magát.~Én már egészen megszoktam, hogy
55 2, 2| vidám danája fölvet, mikor már messziről közeledtem, dehogy
56 2, 3| 3. A KOLTUK-DENGENEGI~Én már egészen meg voltam nyugodva
57 2, 3| előlem a nap sugarait, ami már a magas sziklák között leáldozni
58 2, 3| kelt föl a nap, s öt órakor már esteledett.)~Amint feltekinték,
59 2, 3| Megdöbbentem.~– Te is ide szorultál már, a Viszpa-Ogródba? – kérdém
60 2, 3| amiben régóta nem volt már részem, úgy elfeledtem az
61 2, 3| nem adva magunkról.~Ekkor már utolsó élelmiszerünk is
62 2, 3| zabálni jöttetek most ide!”~Már fogytán volt a türelmünk,
63 2, 3| jelenté, hogy most jönnek már, akikre oly szívszakadva
64 2, 3| feleltem erre az öregnek:~– Már én bizony nem öllek meg
65 2, 3| megházasodhatol talán van is már fiatal szeretőd: élhetsz
66 2, 3| történhetnék az meg? Most már zászlótartó vagyok a hajdemákok
67 2, 4| ezernek volt puskája, most már nem kevesebbre gondolt,
68 2, 4| árkokat ellátta, s távolabb már hétkerekű malmot hajtott.
69 2, 4| Mikor kijöttem a vízből – már nem voltam sánta többé.
70 2, 4| Fogtam a mankómat, most már nem a hónom alá, hanem a
71 2, 4| számukra hoztam.~Annyit már kifundáltam a magam eszével,
72 2, 4| sziklaszigetbe leballagtam.~Már messziről hallottam, kis
73 2, 4| öröme volt.~Azt hitte, hogy már most ottmaradok végképp.~
74 2, 5| csak úgy gurulva jönnek már idáig; s egyszer a maga
75 2, 5| kis Madusomnak elkészül-e már a betlehemi jászolka?~A
76 2, 5| húz a tarkómra, jókor lesz már aztán mondogatnom, hogy
77 2, 5| elhagyott táborhelyre, most már a földön láttam azt a boszorkányfutást,
78 2, 5| mankóikkal fenyegetőztek. Most már a hajdemákok felgyújtott
79 2, 5| nyitva volt a világ. Most már a vitéz városi polgárság
80 2, 5| mindazoknak, akiknek a draganyosok már levágták a fejeiket, még
81 3, 1| meggyóntam neki, hogy nagyon unom már ezt a szent életet itt a
82 3, 1| hónom alá a mankómat, s most már igazán szimulálva a sántaságot,
83 3, 1| felfelé forgatva –, ugyan már hogy kérdezhetsz ilyet?
84 3, 1| soha be nem feketültek.~Én már azt hittem, hogy csakugyan
85 3, 1| Kochanovszki Zdenko.~Láttam már, hogy bele kell nyugodnom,
86 3, 1| forrón rajtakapni.~Most már egész felkészülten indulhattam
87 3, 1| saját anyám sem ismert volna már rám.~A herceg öreg legény
88 3, 1| herceg öreg legény volt már, s olyan kövér, hogy az
89 3, 1| egymástól?~No, most voltam már megakadva. Hogy emlékezzem
90 3, 2| nem is tudom, kinek hínak már? Kochanovszki Zdenko, folytasd!)~–
91 3, 2| Én azonban otthon voltam már.~A hercegnő megérkeztével
92 3, 2| könyvvel.~Szent Genovéva már másodszor is megszabadítá
93 3, 3| csináljanak.~Előre örültem már az estének, amikor a mártírok
94 3, 3| ereimből.~(– Fel fogsz-e már ébredni e pokolbeli álomból? –
95 3, 3| Igenis, fölébredtem már! – folytatá a kalandor. –
96 3, 3| Be vagyok-e vádolva, vagy már el is vagyok ítélve?~Mennyi
97 3, 3| mellém, a másik korsót s a már megpenészedett kenyeret
98 3, 3| hajdemák pap nevetve. – Már azt hittem, hogy megtagadod
99 3, 3| pap vagy, mint más. Neked már úgyis mindegy az, egy-két
100 3, 4| De a másik pillanatban már az égben voltam, ahol minden
101 3, 4| Nézd kis gyermekünket: ez már az égben született. Túlvilágra
102 3, 4| emberi alakját. Utoljára már csak olyan volt, mint mikor
103 3, 4| kérdezé a nagyherceg.)~– Már nincs ott – felelt a vádlott
104 4, 1| nyílását eltakaró ajtót már régebben készítettem rekettyevesszőkből,
105 4, 1| fejem fölé tekintek, hát már a nagyszerű sejthalmaz sincs
106 4, 1| fogni a lábánál fogva egy, már a számon kiszaladó, kacskaringós
107 4, 1| dicsekedtél, hogy íme, már egész télire elláttad magadat!
108 4, 1| Jutalmazza meg Isten!” – No, már aki ezt a te éléskamarádat
109 4, 1| Szent Péter maga, akiről már hallottam ilyen legendát,
110 4, 1| mi szükségem lesz nekem már ezentúl élelemről gondoskodni,
111 4, 1| elhagyjam az erdőt. Remete már nem lehetett belőlem; de
112 4, 1| vasat hord a nyakán. Hanem már a németnek megvan az a nagy
113 4, 1| esztendő ott kiad hatot.~– Már hogy lehetne az? – rivallt
114 4, 1| mi azt Brandenburgban!~S már fogta a galléromat, hogy
115 4, 1| kell betöltened. A csuhája már rajtad van.~El lehet képzelni,
116 4, 2| 2. A BAPHOMET~Most már csakugyan azt hittem, hogy
117 4, 2| beleakadna.~Most kezdém már sejteni, hogy miért voltam
118 4, 2| Azt hittem, hogy ennél már irtóztatóbb káromlást nem
119 4, 2| visszatértem a kancsókkal, már akkor a lovagok és az úrhölgyek
120 4, 2| Baphomet-imádat termébe, már akkor az orgiának minden
121 4, 2| kulacsot, mikor elég lehetett már.~– Tartsd meg! Neked adom
122 4, 2| ezt, s mire fölébredek, már nem lesz a kezemben? – Azt
123 4, 2| szíjához volt kötve?~De bíz ott már nem volt se kulacs, se bőrpáncél,
124 4, 2| maradt.~– No, ne álmodjál már, hanem siess a kápolnába,
125 4, 2| Mégiscsak álom volt ez az egész.~Már megkönnyebbült egészen a
126 4, 2| s a manna és a hydromel már ételnek vehető. Magam is
127 4, 2| lelkiismeretű ember, bántam már nagyon, hogy a tegnap éjjeli
128 4, 2| toronyóra a tizenegyet, már hangzott a koccintás a kriptaajtón,
129 4, 2| szépségeim, akiknek most már nem kellett magukat előttem
130 4, 2| palásttal visszatértem, már akkor arra nagy szüksége
131 4, 2| lovagló bálványkép druszájától már semmiben sem különbözött.
132 4, 2| tegnap megitatott.~Rájöttem már a tréfának a nyitjára. Hallottam
133 4, 2| vinit.~A démonoknak nem volt már elég a mámorhoz a bor, pálinka
134 4, 2| pokolsanhedrinból. Most már bizonyos voltam felőle,
135 4, 2| lépcsőn felmentem a kápolnába, már akkor ott állt a helyén,
136 4, 2| megszoktuk látni.~Most van már jól! A Krisztus-tagadók
137 5, 1| kedvező széllel, s az Oderből már kijutottunk a nagy öbölbe,
138 5, 1| hanem az „elvivés”, az már bolond. Te egymagad, egy
139 5, 1| hogy álmodtad azokat.~– De már hogy álmodhatnám én olyan
140 5, 1| fiam, amit elhoztál, az már a tiéd. Vedd úgy, hogy az
141 5, 2| mert ez nem jár belém!~– Az már más – mondta Mayer gazda,
142 5, 2| komolyam indulok. – Most már látom, hogy kemény fickó
143 5, 2| füstölt hallal; mert elmúlt már a nagyböjt. Aztán pap se
144 5, 2| asszonyokkal való dolgaimból már annyi tapasztalást merítettem,
145 5, 2| szobát. A mynheer aludt már a nagy karosszékben. Rupertus,
146 5, 2| türelmetlenkedék a soltész. – Már a csóknál vannak. Ezt a
147 5, 2| mintha nem tehetne róla, már a kezemben maradt a fejkötője,
148 5, 2| közbejött valami.~(– Tudom már; a fehér galamb pofon csapta
149 5, 2| Átkozott múh-borjú! Ha már ordítani akart, nem tudta
150 5, 2| megbődült az az előttem már ismeretes szörnyeteg hang;
151 5, 2| ordítva cammogott felém, már hallottam rettentő szuszogását
152 5, 2| feljebb kezdett kereskedni, már a harisnyáimat kefélgette,
153 5, 2| a rettentő szájába.~– De már ennek fele sem barátság! –
154 5, 2| Holmi gyöngeszívű ember erre már csakugyan kereket oldott
155 5, 2| kétezer talléros váltómat. Már most hát miért hoztam én
156 5, 2| meg inkább én téged? Most már mehet maga az öreg múh-borjúnak;
157 5, 2| nyomta.~– Így ni, fiam! Most már a mienk vagy! A mi borunkból
158 6, 2| Hugónak. A szegény öreg már az utcára sem mert kimenni,
159 6, 2| doboshoz.~– Hát rég meghalt már – az asszony? – kérdezém
160 6, 2| Hát csak úgy, hogy mikor már arra került a sor, hogy
161 6, 2| laknak, akik nem húzzák már ki egymás feje alól a párnát,
162 6, 2| arra is kész volt.~– De már a koporsószeget nem adom
163 7 | csecsemőnél, hogy nekem már nem kell járni és beszélni
164 7 | Ne félj semmit! A parton már ott várnak a makerek. Az
165 7 | megmondani az igazat. Nekem már elég volt a katonáskodásból.
166 7 | kinyílva, és délután, mikor már kitárt kelyheikkel pompáztak.~
167 7 | mondják, egy műbarát mylord már annyira is vetemedett, hogy
168 7 | hártya, s azon keresztül a már élő állatot lehet jól látni,
169 7 | szíve ver.~(– No, most meg már malacologiai praelectiót
170 7 | azzal is töltse az időt.)~– Már ezt pedig meg kell hallgatniok
171 7 | értésének következménye volt.~Már a fejlődő csigákon lehetett
172 7 | ruhája ujját, de utoljára már egész könyökig felgyűrte
173 7 | Megpróbáltam én, mikor már nagyon sok pénzünk volt,
174 7 | eltagadnom. Különben is volt már közöttünk némi cimboraság,
175 7 | nem tevésben majd megölt már. Felcsaptam a mynheernek.~
176 7 | hollandi nők hozzá vannak már ahhoz szokva, hogy a férfiak
177 7 | gonoszat tettél.)~– Megérkeztem már!~
178 8, 1| rám nézve!~A legelső napon már alkalma volt Sommernek meghálálhatni
179 8, 1| hogy legyen katolikussá. Én már hajlott korú vagyok, van
180 8, 1| trónralépte után, mikor már az özvegy által rám volt
181 8, 1| Három hétig ostromoltuk már Ghokul Gúr várát, s a parancsnok
182 8, 2| a soltész. – Hazudtál te már azelőtt is eleget, nagyokat
183 8, 2| előtt fölfedezni, hogy nekem már van egy törvényes feleségem
184 8, 2| s megsütve kenyér.~(– De már ez sok! – rivallt közbe
185 8, 2| te kerékbetöretésedet! De már akkor inkább elhisszük akár
186 8, 2| neked mindent elhiggyen. Már csak magam is szeretném
187 8, 2| egész társadalmat képeznek már: a holtak nemzetét; a babona
188 8, 3| amelyben a szememet lehunytam, már nem voltam a földön. Hallottam
189 8, 3| csillagok, a Himalája jégcsúcsán már rózsaszínt ragyogott a hajnalsugár,
190 8, 3| kerevetről a padlatra.~(– De már mi szükség volt teneked
191 8, 3| soltész mogorván.)~– De már, kegyelmes uraim, ha ezt
192 8, 3| Zeib-Alniffa. Én azt hittem, hogy már most ezzel hát egészen el
193 8, 3| vársz még? Nem kértem-e már első feleségemtől, hogy
194 8, 3| éjjel ébren fog tartani.~Ezt már óhajtottam.~Mert Kelet-Indiában
195 8, 3| Szing!”, s meglehet, hogy már akkor szakad a zegernyezápor.~
196 8, 3| természetes.~(– No, elég volt már ezekből az allotriákból! –
197 8, 3| soltész haragosan. – Most meg már a pogányok divatjáról kezd
198 8, 3| keresztülragyogtak elénk. Már láttam a piac közepén fölmagaslani
199 8, 3| fölkel, és elmegy legelni; már láttam a pompás faragványú
200 8, 3| eldördült, s a következő percben már nem volt se korona, se fej
201 8, 3| bandzsárik fejedelme, mikor már indulóban voltam a hadaival,
202 9, 1| szárított halunk elfogyott már, s csak fél adag kétszersültre
203 9, 1| Jóreménység-fokának. Mindnyájan el voltunk már rongyosodva; a viharok,
204 9, 1| hogy el ne merüljünk.~(– Ez már megint hazugság! – rivallt
205 9, 1| fogok halni. Hanem mikor már vetkőzni kezdtem, előlépett
206 9, 1| lélek, ami azon alul van, az már lelketlen appendix.”~(–
207 10, 1| magzatomat.~Harmadfél éve múlt már, hogy nem láttam őket.~Ezóta
208 10, 1| hogy nem láttam őket.~Ezóta már a gyermek futni tud! Talán
209 10, 1| gyermek futni tud! Talán már a nevemre is megtanította
210 10, 1| harmadfél év óta távol vagyok már.~– Hát nem emlékszel már
211 10, 1| már.~– Hát nem emlékszel már rá – sipegé az asszony,
212 10, 1| kis sírórívó poronty: ez már nem álom, ez valóság; mégpedig
213 10, 1| kihúztam az ágyából, mert már aludt; azt mondtam neki,
214 10, 1| a polgármesterhez; akkor már nem aludt.~Azzal fogadott,
215 10, 1| erkölcstelenséget követett el. Ha már csakugyan megtörtént, azt
216 10, 1| megtörténhettek, akkor annak már gyerekség volt megtörténni,
217 10, 1| tudják itthon kitalálni. Ezek már csak elvitázhatlan tanúbizonyságok.~
218 10, 2| mondta, hogy ő is látott már egy gólyát, amelyik egy
219 10, 2| mikor föl akartam tenni, már ki volt lyukasztva a teteje,
220 10, 2| te Andapálkatonája!~No, már ez mégis több volt az elégnél!
221 10, 2| mennem Antwerpenbe.~Azt már tapasztaltam, hogy az asszonyok
222 10, 2| nézve, ha ő otthon marad. De már a fejébe vette, hogy elkísér,
223 10, 2| galambot, ízről ízre. Mikor már övig lesüllyedt, akkor kétségbeesik
224 10, 2| föl is tette a fejére. De már amikor én láttam, csak a
225 10, 2| nyitva volt, de nem volt már hangja: még élt, és már
226 10, 2| már hangja: még élt, és már el volt temetve.~Nem gondolkoztam
227 10, 2| alakot, utóbb csak egy fejet már, mely vonalról vonalra süllyedt
228 10, 2| magasból széttekintettem, már akkor csak a piros főkötő
229 10, 2| ejt? Nem gyalázott-e meg már egyszer? Tartozom-e én eltűrni,
230 10, 2| ember. Amint meglátnak, már tudják, hogy ez az, akit
231 10, 2| kunyhók, mind ellenségeim már. Ahol egy házat meglátok,
232 10, 2| egyszer végre-valahára kaptuk már meg olyan vallomásodat,
233 10, 2| hitelesíté. – Tehát mégis kerül már a hóhér számára is valami
234 11, 1| láthatáron. Fogytán volt már: az utolsó negyedben. Erről
235 11, 1| éheznének.~Reggel felé azonban már magam voltam az, aki megéhezik,
236 11, 1| sonka – csontjával, amin már nem volt semmi.~– Köszönöm –
237 11, 1| cérnakereskedő, még meg sem lőtték, már leesett a lováról; de én
238 11, 1| mynheer, hát most kell már nevetni! Ugye, hogy mégis
239 11, 1| kavicssziget úgy ki volt már vájva, hogy mint egy kavicsvárt
240 11, 1| mind pórul járt velem. Én már régi tüzértapasztalatból
241 11, 1| ember utoljára nem tudja már, hogy vajon felakasztassék-e
242 11, 2| az ő tudomására.)~(– No, már szeretném azt látni – szólt
243 11, 2| hat – szarvasbogár.~– De már, hogy a pokolba vihetné
244 11, 2| pokoli stigmát.~Hanem amint már a kezemet kinyújtottam,
245 11, 2| beavatási stigmát.~De most már énnekem semmi kedvem sem
246 11, 2| odaült az ölembe. De én már haragudtam rá, mert a cimborámmal
247 11, 2| Istennek! Csakhogy itt van már a só! – kiálték fel.~S arra
248 12, 1| vendéglőst, s bár egyszer már éppen így jártam pórul azzal,
249 12, 1| éjszaka volt, s én ezúttal már tudtam azt az utat, amelyen
250 12, 1| ezüstnek föl nem ismerni.~De már ez a szemtelenség dühbe
251 12, 1| bosszantott, hogy minek adtam oda már a talléromat. Abba már egészen
252 12, 1| oda már a talléromat. Abba már egészen belenyugodtam, hogy
253 12, 1| tenni, jól elpáholtak. Ez már az én hivatásom.~Hanem egyszer
254 12, 1| egy élő kutyát sem.~Mikor már mindent leöltek, valamelyik
255 12, 1| Az utána következőknek már aztán arra a kérdésükre,
256 12, 1| lopta el a tallérját.~De már akkor engem átadtak tíz
257 12, 1| minden ráncot, de biz aközt már nem volt semmi pénzféle.
258 12, 2| azalatt a gyerehaza-tallér már visszakerült a zsebembe.
259 12, 2| végezni, mint száz katona: már úgymint, hogy száz katonának
260 12, 2| honneurs-t végezni tudja.~– De már azt hol vegyem?~– Adok én
261 12, 2| tiszteletemet régóta bírja.~Már itt aztán elkezdtem vakarni
262 12, 2| tiszteletét?~– Ostoba! Mert már nekem van otthon másik.~
263 12, 2| mindenféle komisz kenyeret ettem már életemben; csaltam, loptam,
264 12, 2| becsületemet? Hol van az már? Elöltem, elpazaroltam azt
265 12, 2| Elöltem, elpazaroltam azt már százféleképpen. De ha elöltem,
266 12, 2| Hanem hát azt is most értem már végig. Nem ment az az asszony
267 12, 2| megszöktem tőlük.~(– Én már az elsőn megszöktem volna! –
268 13, 1| lett belőle semmi. – Most már csak az utolsó bűnöd van
269 13, 1| torkomat égeti végig – már akkor énrajtam volt a Beherik
270 13, 1| vehettem magamnak; nem hordtam már hátamon az orvosságos szekrényeimet,
271 13, 1| hozott a világra!~(– De már ezt az utolsót csak magam
272 13, 1| fel a nagyherceg, kinek már eddig majd az öve szakadt
273 13, 1| a nagy kacagástól. – De már itt nagyon elvetetted a
274 13, 1| nagy ingerültséget költének már ellenem, de bekoronázta
275 13, 1| a pikszise tűnt el.~(De már ez a kúra annyira megtetszett
276 13, 1| azt mondom magamban: „No már, barátom, Beherik! Addig
277 13, 1| vissza! Hátha te is meguntad már az én testemet?”~Már ki
278 13, 1| meguntad már az én testemet?”~Már ki is kötöttek a pellengérhez,
279 13, 1| korbácsütésnek a nyoma látszik már azon, amire én természetesen
280 13, 1| s annálfogva, minthogy már ez a Beherik hátának nem
281 13, 1| De cimborám, Beherik, ezt már csak álld ki magad! – A
282 14 | lőporos serpenyő fölött tarták már:~– Csak arra kérlek, bajtársak,
283 14 | dördült, s a fehér galamb már vitte!~ ~Így
|