Rész,  Fejezet

1   2,  2|          úgy rabolták bizonyosan.~Igenis. Itt minden rablott portéka
2   3,  1|       mintha azt integetné, hogy „igenis, jól van”.~Én most feljebb
3   3,  3|            monda a nagyherceg.)~– Igenis, fölébredtem már! – folytatá
4   6,  1|         szólt közbe a soltész.)~– Igenis, szolgálatjára; de csak
5   8,  1|          keservesen a soltész.)~– Igenis – hagyá helybe a vádlott.~
6   8,  2| kétnejűség is meg van engedve?)~– Igenis, meg van engedve, hanem
7   8,  3|           nem voltam semmi.~(– De igenis voltál valami – szólt bele
8   9,  1|             előzé meg a soltész.)~Igenis, jóllakni, és még nagyobbat
9  11,  2|       közbe a nagyherceg.)~(– Sőt igenis, lehető – monda a soltész –,