Rész, Fejezet
1 1, 1| ágyú torkába – nem jött ki – mindenféle dugóhúzókkal,
2 1, 1| úgy nemhiába lövöldözte ki belőle a nehéz bombákat.
3 1, 1| harmincöt likból pattantott ki ugyanannyi golyót a közeledő
4 1, 1| s aztán úgy lőtték volna ki. Az még csak jól járt, aki
5 1, 1| kilenc golyót egyszerre viszi ki ugyanazon töltés a bombavetőből.
6 1, 1| Hanem aztán azok is találtak ki valamit az ő disztrahálására.~
7 1, 1| amiket a mi aratóink visznek ki magukkal a tarlóra, s amik
8 1, 1| szétdurrant.~A gyújtógolyókon már ki tudtak fogni az ostromlók.
9 1, 1| konstábler számára sütötte ki.~– Hallod-e, konstábler –
10 1, 1| utoljára jutalmat tűzött ki annak, aki felfedezi azt
11 1, 1| őrzik, hogy azon élő ember ki nem mehet. Már galambpostával
12 1, 1| ritka vászonba burkolva ki lehetett venni a gyúanyagkeveréket.
13 1, 2| Ezt az embert kegyetlenül ki kell examinálni.~Maga a
14 1, 2| ezzel az emberrel?~Hogy ki kell őt végezni, annyi bizonyos.
15 1, 2| tortúrát szabok rá. Mondassék ki rá azonnal a halálítélet.
16 2, 1| tábornokom engem küldött ki kémlelődésre a magyaroktól
17 2, 1| fülembe a leány. – Lépj ki az ajtón a folyosóra, s
18 2, 1| hangon: – Kto tam? Stoj! (Ki vagy? Megállj!)~Én a leány
19 2, 1| contio tart, az öreg onnan ki nem jön.~Egyszer aztán különösen
20 2, 1| csoport magyar vitéz jött ki Krakkóból, akik szintén
21 2, 1| socinianusokat, soha senki se veri ki őket Lengyelországból.~Szerencsére
22 2, 1| volna ellenem, nem küldött ki többé előőrsöt állni, amíg
23 2, 1| de azért Istennek a fia, ki érettünk, bűnös emberekért
24 2, 1| egészet a papok gondolták ki. Ezzel aztán gyökeresen
25 2, 1| mogyorófával, míg kivallottam, hogy ki vagyok. Német vagyok, kém
26 2, 1| számot adni, hogy kerültem ki abból a világpusztulásból;
27 2, 1| expedícióra mentek, s ha jól ütött ki a rablás, megtartotta a
28 2, 1| amikből emberi hatalom ki nem bírta őket verni, s
29 2, 1| össze, hogy egy nyáron át ki nem éheztethette őket semmi
30 2, 1| Most elárultad, fickó, hogy ki vagy. Ha paraszt volnál,
31 2, 1| kötöttek a hátamra, hogy ki ne jöjjek a szamárhivatalomból.
32 2, 1| barlangszádával, szökell ki egy bérci patak forrása.
33 2, 1| szomjaztak.~Ezért azt gondolták ki, hogy a két sziklafal közé
34 2, 1| őket a barlangig, ha pedig ki akartak onnan jönni, megfordították
35 2, 1| csak a karavánokat rabolták ki, csak tűrték a rakoncátlankodásaikat;
36 2, 1| jeladást az előőrsön, ahová ki voltál állítva, hogy vigyázd
37 2, 1| hogy nem voltál gyáva, álld ki a próbát.~– Ki is állom! –
38 2, 1| gyáva, álld ki a próbát.~– Ki is állom! – hetvenkedett
39 2, 1| mint egy tükörnek; azután ki látott ágyút a földön fekve
40 2, 1| maguktól hogyan találták volna ki?~Amint ezt a nevezetes tudományt
41 2, 1| késő délben sütött csak ki a nap, arra ébredtünk, hogy
42 2, 1| szándékukat, maga a pulkovnik állt ki a fal tetejére, ahol bizonyos
43 2, 1| a csatakígyómat egészen ki a barlang szájához vontatva,
44 2, 2| kanyargott odább, sohasem tágulva ki jobban, mint hogy egy ember
45 2, 2| nem hallik le a kakasszó. Ki mondja meg itt nekünk: „
46 2, 2| Mi a szabadba jutunk ki! – kiálték, örömteljesen
47 2, 2| hogy azok közül e völgyből ki vagy ide be semmi út sem
48 2, 2| suttogá Madus –, ahonnan ki nem mehetünk többé sehova.
49 2, 2| kenyér, gyümölcs annyi került ki innen, hogy a világ végéig
50 2, 2| potentát: a bezárt őrséget ki nem éheztethette belőle.~
51 2, 2| pemétfű, amivel a fejőedény ki lett forrázva.~Mikor pedig
52 2, 3| tőle. – Az ellenség vert ki, vagy társaid száműztek?~–
53 2, 3| nekem:~– Hallod-e, Barán! Ki parancsol egy asszonynak
54 2, 3| más bort, mint tokajit. Ki tudták válogatni a főurak
55 2, 3| dajkák meséltek felőlök. Ki gondolt volna arra, hogy
56 2, 3| nekem:~– Nosza, fiam, húzd ki hamar a jatagánodat, s vágd
57 2, 3| meggyilkolni csak azt lehet – ki élő ember; azt mondja az
58 2, 3| egy csomó aranyat töltött ki belőle a markába. Nagyon
59 2, 3| önkénytelenül nyújtottam ki a kezemet az öreg török
60 2, 3| elfelejtkezem magamról, s ijedtemben ki akarom nyújtani a lábamat…
61 2, 4| anélkül, hogy kérdené, ki az igazhivő, ki az eretnek; –
62 2, 4| kérdené, ki az igazhivő, ki az eretnek; – lehet zsidó,
63 2, 4| egészen megtörve kerültem ki a templomból. Elfeledtem,
64 2, 4| láttára majd a szívem ugrott ki a helyéből.~Azt suttogta
65 2, 4| Nagyobb terveim voltak vele. Ki akartam őt innen szabadítani;
66 2, 5| egyszer a maga paraszt eszével ki is találta a térségen a
67 2, 5| tartóztathatta vissza hősi indulatát; ki mi fegyvert kezébe kaphatott,
68 2, 5| rohant vele a hídon keresztül ki a csatamezőre; a barátok
69 2, 5| calefactorra, hogy magyarázza ki a gonosztetteit, ez mind
70 3, 1| amik álmában kínozzák, amik ki nem akarnak a fejéből menni,
71 3, 1| és koldulva, hogy az úton ki ne raboljanak.~Lembergben
72 3, 1| egy másik egyest hozott ki, megtöltve zöld muszka pálinkával.~
73 3, 1| asszony kezébe szolgáltatott ki, aki annyit se hall, mint
74 3, 1| én azt, akit te keressz, ki nem találhatom. Te sohasem
75 3, 1| felelt rá a megszólított; ki azután is folyvást úgy beszélt
76 3, 1| valamely nagyfejedelemtől, ki engemet mint vitéz és hűséges
77 3, 1| hegyaljai máslással. Én ki voltam koplalva: egy hajtókára
78 3, 2| gonosztevő minden maleficiumból ki fogja disputálni magát. –
79 3, 2| rólam.~– Nézd csak, nézd, ki van itt? – kiálta, karomnál
80 3, 2| rám kiált, s azt kérdi, ki vagyok, megvallom neki,
81 3, 2| dorbézoló cimborák nem állták ki. – Utoljára egyedül maradtam
82 3, 2| vendégszeretettel befogadott, a gazdát, ki kenyeret ád, az ismeretlen
83 3, 2| nevét viselem, az asszonyt, ki régi szeretőjének ismer
84 3, 2| gyóntatószék előtt, s bemondani, ki mit vétkezett. A gyóntatószékben
85 3, 2| annak körmei vannak, amikkel ki akarja ásni magát, annak
86 3, 3| egyszer ezt a kelyhet. Idd ki helyettem fenékig!~No hiszen,
87 3, 3| lehetett, mert nem fogyott ki belőle az olaj, s azt bizonyosan
88 3, 3| elfogadni az én kínálásomat, ki szintén oda tartok, hogy
89 3, 4| azt fogja tőlem kérdeni: ki rakta rád azokat, hogy valljam
90 4, 1| cselekedetet, s nem is érdemelhetem ki senkinek az áldását.~Tehát
91 4, 1| áldását.~Tehát gondoltam ki valamit, amivel világon
92 4, 1| majd időjártával jönnek ki hozzám ájtatos látogatók:
93 4, 1| látok? Éléstáram tisztára ki van takarítva. A földimogyorónak
94 4, 1| szabad arról aggóskodni, hogy ki ad neki ennivalót, mert
95 4, 1| olajos korsóját-e, ami soha ki nem ürül, vagy Illés próféta
96 4, 1| én magam sem álltam volna ki káromkodás nélkül! – veté
97 4, 1| hal meg éhen, aki annyit ki tud mondani, hogy „adj kenyeret!”,
98 4, 1| hanem hogy kikérdezzenek, ki vagyok, mi vagyok, hogy
99 4, 1| küldött volna egy lovag urat, ki éppen arra kocogott végig,
100 4, 1| marada rám: annak a nyele ki volt verve mindenféle rézsodronyokkal
101 4, 1| hogy most mindjárt én sütöm ki őróla, hogy sohasem volt
102 4, 2| kripta lépcsőgádora egészen ki van világítva, s abból mindenféle
103 4, 2| asszonyok arca mind erősen ki volt festve fehérre, pirosra,
104 4, 2| Salome, Herodiás leánya, ki Keresztelő János fejét ajándékba
105 4, 2| szólt:~– Én vagyok Bethsabé, ki miatt Dávid király bűnbe
106 4, 2| szólt:~– Én vagyok Delila, ki elárulta Sámsont. Hozd utánam
107 4, 2| szólt:~– Én vagyok Astarte, ki az Izrael fiait elcsábítottam
108 4, 2| szólt:~– Én vagyok Thámár, ki miatt Absolon az öccsét,
109 4, 2| sírjam tele könnyeimmel.~S ki mit mondott, azt az oltárról
110 4, 2| Mylitta, Sába királynéja, ki Salamon királynak elvitte
111 4, 2| csak térdhajtva közeledik: ki merné azt kimozdítani helyéből?
112 4, 2| áldjon, Fáraó!~És így sorba, ki Heródes, ki Pilátus, ki
113 4, 2| És így sorba, ki Heródes, ki Pilátus, ki Néró, ki Sardanapal:
114 4, 2| ki Heródes, ki Pilátus, ki Néró, ki Sardanapal: mind
115 4, 2| Heródes, ki Pilátus, ki Néró, ki Sardanapal: mind az én rendbeli
116 4, 2| Málkhus, a nevezetes poroszló, ki legelső emelte kezét az
117 4, 2| végre halálra ítélt rab, ki börtönéből megszökött, s
118 4, 2| elkezdődött a vita afölött, hogy ki volt a Jézus Krisztus?~Latinul
119 4, 2| szíve tájába szúrták bele.~– Ki hát az igazi Messiás? –
120 4, 2| hogy majd a lelkem szakadt ki belőlem, s rám ordított:~–
121 4, 2| az edényeket; takarítsd ki, s vidd vissza a helyeikre.
122 4, 2| bort nem ittam életemben.~– Ki ütött most engem pofon? –
123 4, 2| apostol képe gyönyörűen ki volt hímezve rajta színes
124 4, 2| ő vagy a Jaldabaoth fia, ki az Ophiomorphostól meghátrált,
125 4, 2| gazdák mindegyike csakugyan ki két-, ki háromezer esztendő
126 4, 2| mindegyike csakugyan ki két-, ki háromezer esztendő óta nem
127 4, 2| szüksége volt Astarténak, ki a vaddisznón lovagló bálványkép
128 4, 2| jó édes, zamatos bor jött ki belőle. Ittam is abból komolyan
129 4, 2| borlélbe, azzal osztotta ki a körüle csoportosuló hívőknek
130 4, 2| tőle, hogy holnap nem tudom ki végzi – a resurrectio-ceremóniáját?~
131 4, 2| kriptából valami katakombának ki kell vezetni a szabadba,
132 4, 2| nagymester szobrával, melynek ki volt tekerve a nyaka.~Hátha
133 4, 2| nemcsak el lesznek altatva, s ki tudja, mikor, mikor nem
134 4, 2| föl, hanem még azonfölül ki sem tudnak jönni az ördögtemplomukból,
135 4, 2| ajtaja, se ablaka, hacsak ki nem törik a falat valahol.~
136 4, 2| spirituális kérdésben. Töröltessék ki a bűnsorozatból a „furtum
137 5, 1| leírását? Hogy gondolhatnék ki neveket, mint a Jaldabaoth
138 5, 2| Keresztelő-medence! Hogy nyújthattad ki ez után a kezedet? Tömjéntartó!
139 5, 2| a kamarájába, és hozott ki besózott halat meg jóféle
140 5, 2| egész borjút. Most különösen ki vagyok koplalva. Hozzák
141 5, 2| milyen szép monogram kerülne ki az Ágnes és a Hermann előbetűiből.
142 5, 2| jámborságommal mentettem ki magamat, s azt mondám, hogy
143 5, 2| s annak az ablakából rúg ki egy erkély az utcára.~Szép
144 5, 2| szólt közbe a soltész.)~(– Ki tudja; hátha tudatlan ártatlanságból
145 5, 2| száztalléros gyűrűt, amit még ki sem fizettem, felhúzzam
146 5, 2| ezt a titkot nem fecsegem ki egyelőre, fenntartván magamnak
147 5, 2| jezsuiták nem azért találták ki, hogy lopd el az aranykelyheiket,
148 5, 2| azután meg vízirányosan lökte ki felém, úgyhogy engemet két
149 5, 2| A vér elöl-hátul szökött ki belőle; a kardom keresztül-kasul
150 5, 2| Ágnes! Te ringyó! Jöjj ki az erkélyre! Kiáltsd az
151 5, 2| magam sem tudom, hogy ki vagyok. Nagy okom volt rá,
152 5, 2| állat párája zavartatott az ki a saját bőréből. Ez tehát
153 5, 2| mennyei irgalomra.)~(– Hiszen ki fogja ez magát mind a huszonkét
154 6, 1| nagyherceg. – Egy nulla az egész, ki fogja ezért a száját elrepeszteni
155 6, 2| a nyakamat törtem volna ki egyszer!~Minden tárgy ismerős
156 6, 2| fiagalambot is: mégsem telik ki a sok adósság.~– De hisz
157 6, 2| megszökött, templomot rabolt ki. Minden esztendőben új meg
158 6, 2| aki megint Hamburgban adta ki magát Junker Hermann-nak,
159 6, 2| dobszót, meg a még szomorúbb „ki ád többet érte?” kiabálását;
160 6, 2| laknak, akik nem húzzák már ki egymás feje alól a párnát,
161 6, 2| kótyavetyélik egymásnak a házát: ki ád többet érte? Akinek fakeresztje
162 6, 2| akinek a neve minden városban ki volt szegezve a pellengérre.~
163 6, 2| hanem a gyepmester hozza ki a maga egylovas kordéján
164 7 | másik az evezőslegényeket: ki milyen, darabszámra. Amit
165 7 | együtt ment a templomba, ki hová tartozott, s este együtt
166 7 | csak az orra hegye látszott ki, s én csak a termetéről
167 7 | azt is oly sipegve ejté ki, mintha sajnálná tőlem,
168 7 | tudós Wagnerius professzor, ki maga is prédikátor és igen
169 7 | egy dologban nem álltam ki a megboldogulttal az összehasonlítást.
170 7 | aztán a feleségem nem járt ki a házból sehova, nehogy
171 7 | dolgokról beszéltek, amiket én ki nem állhattam: a férfiak
172 7 | mert ha megtudnák azt, hogy ki fia vagyok, bizony, kiadnának.~
173 7 | szirének meséivel, hanem köss ki egyenesen Bengáliában, s
174 8, 1| Annak az ablakából nyúlik ki egy emberderék vastagságú
175 8, 1| kalitkában ülő ember valahogy ki tudna törni a vasrudakon,
176 8, 1| felfalnák a kajmánok.~S ki ez az ember ott abban a
177 8, 1| audhi nábobtól, hogy adja ki nekik Mir Kosszimot és Sommert,
178 8, 1| hagyta Sommert, s nem adta ki a kalitka számára. Sommer
179 8, 1| hogy mikor nem fizette ki a zsoldjukat, megfogták,
180 8, 1| Szerdhána királyává nevezte ki Sommert. Így lett a trieri
181 8, 1| aminőt még európai ember ki nem vívott Kelet-Indiában.~
182 8, 1| neje karjai közt lehelte ki a lelkét.~Ekkor érkeztem
183 8, 1| vesztegetni, hogy szolgáltassam ki neki a királynét, s mikor
184 8, 2| szerelemtől lángoló szívvel, ki minden áldozatra kész érettem,
185 8, 2| bűnlajstromból törültessék ki neki!)~Még a soltész sem
186 8, 2| szavaimnak hitelt adni, küldjenek ki kegyelmesen egy deputációt
187 8, 2| tanácsot! Hogy most küldjünk ki egy vizsgáló bizottságot
188 8, 2| megérni, hogyan mentenek ki téged a fán termő kenyerek
189 8, 3| volt a csók. Emberi nyelv ki nem bírja fejezni azt a
190 8, 3| ünnepén személyesen osztottuk ki a „nuzzart”, és fogadtuk
191 8, 3| a városban lázadás ütött ki. Az összeesküvők letették
192 8, 3| angolok is vérdíjt tűztek ki a fejemre, eladott nekik
193 9, 1| volt a kalóz? Ő-e, vagy én? Ki rabolta ki a másikat a tengeren?
194 9, 1| Ő-e, vagy én? Ki rabolta ki a másikat a tengeren? Ki
195 9, 1| ki a másikat a tengeren? Ki élt vissza a tengerésztörvénnyel?
196 9, 1| Murder kapitány magaviselete, ki velünk, szabad urakkal,
197 9, 1| nagyherceg –, nyolcat a hétből ki nem vehetek, kérek kölcsön…;
198 9, 1| azt a konvenciót kötötték ki a hadihajósokkal, hogy mikor
199 9, 1| egy ágyúval? Hadd terítem ki előbb a mappát! Akarom kitudni
200 9, 1| és tudományom, hogy azt ki tudom találni, hidd el!)~
201 9, 1| élelmiszeres tonnáinkat ki kellett hánynunk a dereglyéből,
202 9, 1| megesszük. Az én nevem jött ki a kalapból. El voltam szánva,
203 9, 1| vagyok én, a te testvéred, ki dicsőségemnek tartom, ha,
204 9, 1| közé soroztatik! – mondá ki a nagyherceg.)~
205 10, 1| az arcomra, s szemeimet ki akarta perzselni, amikre
206 10, 1| betakarná az arcomat, hogy ki ne égesse a lángoló nap
207 10, 1| kormányozatlan dereglye? Ki irányozta, ki vezette azt
208 10, 1| dereglye? Ki irányozta, ki vezette azt tovább? Más-e,
209 10, 1| hitvesi hűségnek. Nem járt ki a házból máshova, mint a
210 10, 1| mégis valóságos élőlények. Ki merné eltagadni az elefántot,
211 10, 2| szemtől szembe csúfolják ki a bajba keveredett embert.
212 10, 2| mikor föl akartam tenni, már ki volt lyukasztva a teteje,
213 10, 2| teteje, s ha kérdeztem, ki tette azt, azt mondták,
214 10, 2| saját szarvam lyukasztotta ki. Postán rám küldték levélben
215 10, 2| állapotot se én nem állhattam ki sokáig, se a feleségem.~
216 10, 2| felteszi, hát ne menjen ki vele sétálni. Csak azért
217 10, 2| a legelésző tehén szarva ki ne lássék belőle, amit a
218 10, 2| tréfának veszi: azt hiszi, ki lehet onnan menekülni. De
219 10, 2| kristályokkal teljes iszap, hogy ki nem bírtam nyitni. Nagy
220 10, 2| láttam, csak a feje látszott ki a sívó homokból meg a két
221 10, 2| majd a másik lábamat húzva ki a homokból, megkísérlém
222 11, 1| Azután tanácsot tartottak: ki micsoda gonosztettet tudott
223 11, 1| felkiálték:~– Ha Isten velem, ki ellenem?~E szavamra ugyan
224 11, 1| negyedben. Erről számíthattam ki, hogy éjfél után egy óra
225 11, 1| A korcsmáros meg éppen ki akart dobni a csárdájából,
226 11, 1| laknak, mint a marmoták. Ki félne azoktól? – A kísérő
227 11, 1| pedig az a kavicssziget úgy ki volt már vájva, hogy mint
228 11, 1| odakiáltott hozzám:~– Gyere ki onnan, fickó, add meg magad,
229 11, 1| hogy valamennyien se fognak ki rajtam. Hozzám férni csak
230 11, 1| Minden emberi társaságból ki voltam taszítva; nem volt
231 11, 1| másvalaki katonája is!~– De hát ki vagy te? – kérdém a verestollastól. –
232 11, 1| körmeim hegyéből fecskendett ki; hanem akkor meg én azzal
233 11, 1| vittek? Hová parancsoltak? Ki tudhatja? Én nem. Raboltak-e
234 11, 1| tudhatja? Én nem. Raboltak-e ki a lovagok templomokat? Ők
235 11, 1| fel városokat? Irtottak-e ki egész karavánokat? Romboltak-e
236 11, 1| meneküljenek onnan? Azt ki tudja? Az álarc hallgat.~(–
237 11, 1| ezt az egész csapitulumot ki kell törülni az indexből! –
238 11, 2| kívánja, hogy cseréljék ki magukat, oda kell adni a
239 11, 2| Belfegor szárnyából szakított ki egy éppen ahhoz a célhoz
240 11, 2| gonosztett elhatározását tűzték ki.~Az én menyasszonyom volt
241 11, 2| Nyakalhattam én akár fenékig ki a kancsót, csak olyan volt
242 11, 2| önnönmagától elesik – mondá ki a nagyherceg.)~
243 12, 1| méginkább majd megvert, s ki akart dobni.~– Hiszen ez
244 12, 1| meg a csizmámból pottyant ki a tallér. Az is egypár ütleget
245 12, 1| No, ha az vagy, hát eredj ki az udvarra strázsálni; tartsd
246 12, 1| eső esik!~Nekem azalatt ki kellett mennem őrt állni,
247 12, 2| pumpernickelt rágni! – egészítém én ki a kegyes véleményt.~– Nekem
248 13, 1| Ez nem betegség, amiből ki lehet gyógyulni, sem hivatal,
249 13, 1| gyógyulni, sem hivatal, amiből ki lehet lépni, sem ruha, amit
250 13, 1| kebelének; hanem a testedet ki kell cserélned velem. Az
251 13, 1| meg neki, hogy kísértessen ki a várkapun, ott bocsásson
252 13, 1| nyomott ötven tallért, s én ki nem tudtam találni, hogy
253 13, 1| is, mert bizony nem állja ki az ember nevetés nélkül!)~
254 13, 1| már az én testemet?”~Már ki is kötöttek a pellengérhez,
255 13, 1| Beherik, ezt már csak álld ki magad! – A két kezem össze
256 14 | melynek mivolta kellőleg ki nem deríttetett, vádlottnak
257 14 | nyomán a koponyában rendkívül ki volt fejlődve a nagyravágyás
|