Rész, Fejezet
1 1, 1| rajta a kódorgó teke? Hanem hát ebbe mégiscsak beletanulhatott
2 1, 1| két kerekének a tölteléke, hát akkor az, mint a veszett
3 1, 1| Hugóhoz.~– No, most megtudom hát, hogy mi lakik ebben a veszedelmes
4 1, 1| bolonddá akarnálak tenni, hát azt mondhatnám, hogy nem
5 1, 1| ha magadtól nem tudod, hát éntőlem meg nem tanulod: –
6 1, 1| én nem kérdeztem tőle. De hát nem akarlak megcsalni. Megvallom
7 1, 1| Ez bizony nagyon szép; de hát ezen alul mi van?~A tűzkorsót
8 1, 1| vállain egyet vont.~– No, hát nézd meg, hogy mi van alatta.~
9 2, 1| s azt körülbocsátotta, hát mire az a gyülekezet kezéből
10 2, 1| kezéből őhozzá visszakerült, hát már akkor semmi sem volt
11 2, 1| honnan potyognak a tatárok. Hát úgy volt az, hogy a török
12 2, 1| a tenyerében az aranyat. Hát énértem mennyit küldenek
13 2, 1| tenyerét elém, hogy no, hát mennyit?~Én aztán nem tudtam
14 2, 1| egy nagy rézgarasost, hogy hát olyanból hányat adok magam
15 2, 1| megkínálta, hogy üljön fel hát az ő lovára.~Óh, milyen
16 2, 1| nagy fenyőerdő elé érünk.~Hát alig haladt benne a tatár
17 2, 1| pallosra támaszkodva. – Hát élsz még? Fel tudsz-e állni
18 2, 1| emelni a jobb kezedet? No hát, csak maradj térden állva,
19 2, 1| később alkalmam lett rá; de hát nem bántam volna én abban
20 2, 1| nemesemberek nem közénk valók. Hát most mindjárt leteheted
21 2, 1| karcsú volt, és magas.~– No hát, újonc – parancsolt rám
22 2, 1| leányt. – Jól van, most hát térdepelj le: majd levágja
23 2, 1| tőle „mátkatál” fejében, hát azt ő a legválogatottabb
24 2, 1| leereszkedni.~Hogyan jutnak hát el a barlangba a hajdemákok?
25 2, 1| felvontatta az örökmozgó malom.~Ez hát jó volt a hajdemákoknak.
26 2, 1| lett a sóolvadék miatt.~Hát amióta a hajdemákok az „
27 2, 1| első megérkezésemre, hogy hát én miféle mesterséget tudok?
28 2, 1| mikor jönnek a tatárok.~– Hát tehetek én róla? – menté
29 2, 1| tíz. De bizony volt ötven. Hát ha meg hagytam volna magamat
30 2, 1| savanyú képet csinált.~– Ugorj hát! – kiáltozák a társai.~Jurkó
31 2, 1| Megtettem biz én; de hát kérem a bírák urakat ebből
32 2, 1| sohasem jár a párjával. Hát neked mi nevet adjunk a
33 2, 1| rúgva rajta a lábával.~– No, hát ide nézz, Barán! – mondá. –
34 2, 1| ilyen cudar jószággal lőni, hát süsd el azt. Ezt a nevezetes
35 2, 1| nézzék, mi lesz belőle; hát amint a tüzes vassal elpukkantottam
36 2, 1| ágyútalp kell, meg kerekek.~Hát ezt ők maguktól hogyan találták
37 2, 2| dorgált meg az én Madusom. – Hát bánnád te azt, ha annak
38 2, 2| virradása?~– Dehogy bánnám!~No, hát letelepedtünk a leterített
39 2, 2| történni ezentúl velünk?~– Hát én azt gondolom, hogy a
40 2, 3| tudsz parancsolni neki, hát majd akkor én, az apja,
41 2, 3| hónaljtámaszt lesrófolod róla, hát meglátod, hogy ez a koltuk-dengenegi
42 2, 3| Jeruzsálemig.~– No, mármost, hát fogd a jatagánom a markodba –
43 2, 3| nagy hahotával fogadtak.~– Hát téged mi az ördög lelt? –
44 2, 3| átkozott meg, hogy „No, hát vedd hasznát a koltuk-dengeneginek,
45 2, 4| sírni, mint egy gyermek.~Hát mégis van Isten! Dacára
46 2, 4| annyiszor mondtam, hogy nincs?~Hát nem bánthatom meg őt annyira,
47 2, 4| Viszpa-Ogródban maradni.~De hát nem lehetett. Nagyobb terveim
48 2, 4| hideg, úgy elborzadt tőle. Hát még mikor a sánta lábam
49 2, 4| a kép lett a halála.~De hát az lett az üdvössége is.~
50 2, 5| ittak és kockáztak. – De hát mire kockáztak, ha pénzt
51 3, 1| akarod te megtalálni?~– Hát azt, amelyik – hamisító.~–
52 3, 1| zarándokruhában vissza is tért. Hát nincsenek nekem jó szemeim,
53 3, 1| nagy viadal volt lóháton, hát azt mondaná: adjatok egy
54 3, 1| kifogásom a személycsere ellen. Hát legyek az.~Mikor egész nyalka
55 3, 1| mosolygott.~– Az ám; de hát azok a drága szép írások,
56 3, 1| ravaszul mosolygott.~– Most hát megéri a száz aranyat ez
57 3, 1| a két kezemet.~– Zdenko, hát megkerültél? Ördögadtát!
58 3, 1| Ittunk.~– Szent igaz! – De hát tudod-e, mibe fogadtunk
59 3, 2| ezek nem az ő szemei!” De hát akkor mi történik velem,
60 3, 2| Párizst ostromolni készültek, hát csak olvassam magamnak tovább.~
61 3, 2| nyakamat, azt kérdezé tőlem: „Hát visszatértél? Hát szeretsz?”
62 3, 2| tőlem: „Hát visszatértél? Hát szeretsz?” De egyszersmind
63 3, 2| ösztökélni:~– No, fiam, hát nem hallgattál el valamit?
64 3, 2| lerajzolt előttem.~Hanem hát a szerelmi bűn titkának
65 3, 3| Azazhogy nem te, hanem én. De hát miért ne tudnád te is? Hát
66 3, 3| hát miért ne tudnád te is? Hát nem vagyunk-e „szívtestvérek”?
67 3, 3| fiacskám – szólt hozzám –, hát se eszel, se iszol? Tán
68 3, 3| megtagadod a régi barátságot.~– Hát te most porkoláb vagy itten? –
69 3, 3| amelyikhez oda voltam láncolva.~– Hát, lásd, fiacskám. Mikor a
70 3, 3| utazol oda; ha pedig ráállsz, hát csak időjártával. „No, hát
71 3, 3| hát csak időjártával. „No, hát beleegyezel-e, hogy udvaromhoz
72 3, 3| mindegyik sarudba a talpad alá, hát akkor te elkezdtél velem
73 3, 3| gyóntatórácson keresztül! Hát te voltál az, aki az én
74 3, 3| megtréfálhatja a másikat. Hanem hát gondolj te csak magadra.
75 3, 3| Örömest meghalok.~– No, akkor hát, fiam, azért jöttem hozzád,
76 3, 3| oda, én pedig szekéren. Hát csak az a kérdés, hogy így
77 3, 3| szekerem saraglyájába.~– No, hát vigyel el az ördög! – mondám
78 4, 1| fújja hóval a házamat), hát amint hazaérkezem, levetve
79 4, 1| amint a fejem fölé tekintek, hát már a nagyszerű sejthalmaz
80 4, 1| ej, jámbor anachoreta! Hát így kell búsulnod a világi
81 4, 1| Kíváncsi vagyok rá, hogy hát ebből hogy fogja magát kivágni
82 4, 1| tisztességes cserzővarga, hát a legelső városban mindjárt
83 4, 1| mappánk! Brandenburgiaknak!~– Hát hiszen azokon is átjöttem,
84 4, 1| elolvasni a neveiket.~– Hát ez a vas mit keres a nyakadon?~–
85 4, 1| az a vasörv a nyakamon.~– Hát – Lucifer te corripiat! –
86 4, 1| valamennyien kacajra fakadtak.~– Hát tudod mit, te trifurcifer! –
87 4, 2| Málkhus!~Széttekinték, hogy hát az kicsoda.~– Csakugyan
88 4, 2| vagyok az a Málkhus.~– No, hát itt tartsd a füledet – parancsolt
89 4, 2| tájába szúrták bele.~– Ki hát az igazi Messiás? – kiáltá
90 4, 2| szilajon maga körül.~– No, hát igyál! – szólt odanyújtva
91 4, 2| arany- meg ezüstfonállal.~– Hát ezt hová tegyem – mondám
92 4, 2| melyik világon vagy.~– Hát a drága kulacsom, ami a
93 4, 2| vitatkoztak fölötte, hogy vajon hát „aeon” volt-e ő vagy a Jaldabaoth
94 4, 2| valami álom.~De mi volt hát?~Ez a nap, mondom, nagypéntek
95 4, 2| kehely sima arany födele, hát annak a fényes lapja tökéletes
96 4, 2| királynő, mikor maga iszik. – Hát akkor jobbra csavarta. Mikor
97 4, 2| fennmaradt bor. „Urad” csinálta; hát csak igyad. Ezt a kulacsot
98 4, 2| esküszöm, hogy nem ittam.~– Hát nyisd fel a korsót! – parancsolá
99 5, 1| hanem igazhivő keresztyén.~– Hát hova akarsz menni?~– Ahova
100 5, 1| nekem egy batkám sem.~– Hát mid van?~– Van egy szép
101 5, 1| amennyit a kend egész hajója.~– Hát abban a bőrzsákban mid van?~–
102 5, 1| látott, se nem hallott? Hát hogy álmodhatnám én meg
103 5, 1| dolog; még a hímjét is, hát még a nőnemen levőjét! Ebbe
104 5, 1| nyelvedet kivágatni?~– De hát mit tegyek akkor ezekkel
105 5, 1| várhatnád a feltámadást.~– De hát mit csináljak akkor?~– Hát
106 5, 1| hát mit csináljak akkor?~– Hát fiam, amit elhoztál, az
107 5, 1| lelkén, mint a mérlegen: hát aki az ilyen tehertől meg
108 5, 2| nem hiszed a múh-borjút, hát beszélj másról.”)~– Hát
109 5, 2| hát beszélj másról.”)~– Hát amint Hamburgba megérkeztünk,
110 5, 2| a zsidófertályt keresni? Hát nem tudod, hogy ilyenkor
111 5, 2| vannak Hamburgban. Mert hát tudod: a borjú magában félénk
112 5, 2| helyett embervért adnak inni, hát az akkor, mire megnő, olyan
113 5, 2| bömbölésével szétriasztja.~– Hát aztán mi az a „múh-borjú”?~–
114 5, 2| tudhatja meg, hogy milyen hát a múh-borjú ábrázatja, mert
115 5, 2| kincseimet a bőrzsákba.~– Hát csakugyan létezik a múh-borjú? –
116 5, 2| nekem azt a múh-borjút, hát én azt megeszem!~Azzal kihúztam
117 5, 2| készültem odább menni.~– Hát igazán nem félsz tőle? –
118 5, 2| hogy kemény fickó vagy. Hát maradj itt, megalkuszunk
119 5, 2| meg egy hosszú papirost.~– Hát ez micsoda?~– Ez egy váltó,
120 5, 2| A pénznek érni kell.~Hát azt sem bánom, az ötven
121 5, 2| saját háztartást kezdjek, hát én is ilyen ezüstkanalakat
122 5, 2| szólalt bele a soltész.)~– Hát amióta kétezer János-tallérról
123 5, 2| tőlem, hogy magyarázzam meg hát, hogyan történhetik az meg,
124 5, 2| nyakam a padlásig felérjen.~– Hát mi mire valók vagyunk? –
125 5, 2| talléros váltómat. Már most hát miért hoztam én el a templáriusok
126 5, 2| keresztül-kasul járt rajta.~– Hát te voltál a múh-borjú?~–
127 5, 2| előrelátásból.~– De mármost hát én is tudjam, hogy hát azt
128 5, 2| mármost hát én is tudjam, hogy hát azt a kapitányt hogy hívják,
129 5, 2| megfelezni készült vele, hát bizonyosan ő lesz a legutolsó
130 6, 2| gyermekkoromból ismertem.~– Hát biz itt, katona uram, kótyavetyélnek.~–
131 6, 2| Benézhet, nem kerül semmibe.~– Hát miért árverezik az öreg
132 6, 2| csináljanak belőle.~– Kik?~– Hát az a sok jebuzeus, sadduceus
133 6, 2| ivásnak nem adta magát.~– Hát miért adta magát az ivásnak?~–
134 6, 2| felesége is meghalt bújában.~– Hát meghalt – az asszony? –
135 6, 2| többet érte! Az enyim!” De hát nem volt több egy tallérnál
136 6, 2| visszamentem a doboshoz.~– Hát rég meghalt már – az asszony? –
137 6, 2| melletti temetőben fekszik.~– Hát a férjével mi lett? – kérdezém
138 6, 2| kérdezém szívszorongva.~– Hát bizony azt nem tudom. Mert
139 6, 2| sem tudom.~– Most temetik? Hát nem harangoznak rá?~– Az „
140 6, 2| ága.~– Hogy tehette azt?~– Hát csak úgy, hogy mikor már
141 6, 2| engem is meglátott.~– Nos hát, katona uram! Nem restellne
142 7 | fickó! – szólíta meg –, hát te se nem iszol, se nem
143 7 | kérdezém nagyot bámulva.~– Hát mi az őrdögöt csinálnék
144 7 | kapok, azt megfelezzük!~– Hát aztán mit csinálnak a megvett
145 7 | kalbásztölteléknek aprítják föl! Hanem hát a hollandus ember szeret
146 7 | pénzért. Ilyen a hollandus. Hát csak mondd meg, hogy melyikhez
147 7 | egy várából kiéheztetik, hát legyen, aki kapituláljon.
148 7 | voltam a tüzéreknél.~– No, hát ezt ott is megkapod.~– De
149 7 | krach. Hogyan ütött be?~Hát amint bölcsen méltóztatnak
150 7 | scalaria is hasonlóképp. Hát egyszer egy Szumátrából
151 7 | szemeik: hogyan láthatják hát meg azok az antipatikus
152 7 | meg. Egy darab pergament. Hát hisz az van elég. Igen,
153 8, 2| hanem egy nagy baj volt: hát a másik feleséggel mi lesz?~
154 8, 3| hittem, hogy már most ezzel hát egészen el van hárítva közülünk
155 8, 3| fölött Bazawa áldását.~– Hát mire vársz még? Nem kértem-e
156 8, 3| áldását az asztal fölött.~– Hát énnekem addig mindig a paradicsom
157 8, 3| sokkezű, soklábú istenség.~(– Hát Jehova? Te gazember! – kiáltá
158 8, 3| Salamonnak ezernégyszáz! – Hanem hát kár lesz a drága időt vesztegetni
159 8, 3| bizony tökéletesen igaz; de hát mit kellene csinálnunk?~
160 8, 3| volna neki: „édes!”~Itt volt hát az utolsó nap! A város előttünk
161 8, 3| mint Szűz Susánna.)~– De hát mi hasznom volt mindebből
162 9, 1| elküldeni Új-Kaledóniába.~De hát kérdem én kegyelmességtektől,
163 9, 1| halnál meg poshadt víznél, hát akkor melyikűnk volt a kalóz?
164 9, 1| vehetek, kérek kölcsön…; no, hát kitől kértetek kölcsön?)~
165 9, 1| rákzsákmányukat.~(– No, ez hát akkor nem is volt kalózság;
166 9, 1| nagyherceg.)~(– Jól van, jól: ez hát csak csemege volt; nem rablás,
167 9, 1| nekik apró szőlő kellett!)~Hát – szorultságában még azt
168 9, 1| kacskaringós utazás volt; de hát nem értettünk a hajózáshoz,
169 9, 1| erejével tuszkolták ránk.~(– Hát a brémai kereskedőre emlékezel-e?)~
170 9, 1| Nagyon éhes voltam.~(– Akkor hát bűnöd mégiscsak konstatálva
171 10, 1| kisbabát hozott az ölében.~– Hát ez micsoda? – kérdém, az
172 10, 1| szörnyen elbámulva.~– No, hát a másodszülötted, te bohó! –
173 10, 1| óta távol vagyok már.~– Hát nem emlékszel már rá – sipegé
174 10, 1| asszonynak állt feljebb!~Hogy én hát az ő hitvesi hűségében akarok
175 10, 1| embert be nem eresztik, hát visszamentem szégyenszemre
176 10, 1| mint indiai királlyal?~– Hát mint indiai királlyal.~–
177 10, 1| mint indiai királlyal.~– No hát, fölséges maharadzsa vagy
178 10, 1| szokások szerint.~– No, hát hallod-e, „te” konstábler.
179 10, 1| megint sehogy sem tetszett.~– Hát csak tessék velem inkább
180 10, 1| kalapjainkat, úgy diskuráltunk.~– Hát amikor te király voltál,
181 10, 1| feleségeddel találkoztál, hát akkor mi bajod mostan? Elvesztettél
182 10, 1| tüzes szekéren utazott? Hát mikor Jónás prófétát egy
183 10, 1| az ember az álmát leírja, hát akkor az valóság.”)~(– De
184 10, 2| 2. A SÍVÓ HOMOKBAN~No, hát jól van. Ez is megesett.
185 10, 2| én is beletörődöm.~Hanem hát egy igen rossz szokásuk
186 10, 2| összetéveszti valami más emberrel, hát az olyan férjet csak a háta
187 10, 2| Föltettem magamban, hogy jól van hát, megbocsátok a feleségemnek,
188 10, 2| menjünk el Vlissingenbe.~Hát én kaptam rajta: gondoltam,
189 10, 2| rosszakarómat.~Dehogy ráztam le. Hát nem mindennap írtak utánam
190 10, 2| is a saját tevehátadon. Hát nem tudod, hogy éppen Vlissingen
191 10, 2| viselje, vagy ha felteszi, hát ne menjen ki vele sétálni.
192 10, 2| ismerni azt a vidéket? Ha nem, hát leírom néhány szóval.~Egy
193 10, 2| de úgy, hogy viseljem.~– Hát viseld, nem bánom; viselj
194 10, 2| viseld ezt az egyet.~– No, hát nem viselem.~– Esküdjél
195 10, 2| érdemes egy fejkötőért.~– De hát kedvesebb neked az a fejkötő,
196 10, 2| fejkötő, mint én vagyok?~– De hát annyira gyűlölöd te ezt
197 10, 2| a sívó homok fölé.~– No, hát azért sem fogod viselni! –
198 10, 2| kellett visum repertum. Hát ennek az asszonynak mertem
199 10, 2| ember bőrét bekenik vele, hát úgy felmarja, mint a csalán.
200 10, 2| arra is gondom lenni: hogy hát egyéb baj nem történt-e
201 10, 2| kínálkoznának, hogy „No hát! Válassz hát! Melyikünket
202 10, 2| kínálkoznának, hogy „No hát! Válassz hát! Melyikünket találod elég
203 10, 2| békák, a földikutyák.~– „No, hát nem volt teljes igazam?
204 10, 2| nem vagyok a nőm gyilkosa! Hát senki se látta? Senki se
205 10, 2| kegyelmes uraim?~(No, csakhogy hát egyszer végre-valahára kaptuk
206 11, 1| boszorkányoktól.~Azonban hát megfogott az átok: hogy
207 11, 1| bizonyozni, hogy „No, mynheer, hát most kell már nevetni! Ugye,
208 11, 1| szottyant. „No, megálljatok, hát mulassunk elébb egy kicsit.”~
209 11, 1| előre látszott.~Hanem hiszen hát őnekik puskáik voltak, azt
210 11, 1| én is megpróbálom.~– No, hát hajíts te elébb!~– Nem én,
211 11, 1| tenyerembe! Nem bánod meg.~Hát mi válogatásom volt. Minden
212 11, 1| másvalaki katonája is!~– De hát ki vagy te? – kérdém a verestollastól. –
213 11, 1| dörmögé a maker. – No, hát kösd le csak a testedet.
214 11, 1| Az álarc hallgat.~(– No, hát ha te sem tudod, az álarc
215 11, 2| vettél a mi fajtánkból.~– Hát hol kapok én itt asszonyt?~–
216 11, 2| álarcot visel? – kérdezém.~– Hát hogy ne?~– Akkor hát sebaj. –
217 11, 2| Hát hogy ne?~– Akkor hát sebaj. – Kezet adtam rá.~
218 11, 2| a hat szarvasbogarat). Hát amint azok szárnyra kaptak,
219 11, 2| No, ma jól mulathatunk hát! Jöhet közénk Lucifer!~Most
220 11, 2| Lucifer alakját leírni. Hát láttam én még mást, mint
221 11, 2| galléromat kétfelől, hogy no hát, ahogy megígértem, vegyem
222 11, 2| mondának a koma urak. – Hát nem tudod, hogy a pokolban
223 12, 1| proféciát akarok mondani, hát agyoncsapnak.~– Csendesen,
224 12, 1| ahová lefekhetem.~– De hát van-e pénzed ennyi mindenért
225 12, 1| kiálta fel a gazda. – Hát én talán olyan ember vagyok?
226 12, 1| házhoz, csak erre utaztam.~– Hát semmi pénzt nem hagytak
227 12, 1| kiáltott fel:~– Ehun van, ni! Hát e nem pénz? – (A tallérom
228 12, 1| Húzd le a csizmádat! – Hát akkor meg a csizmámból pottyant
229 12, 1| pénzen vett katona vagyok. Hát egyszer csak a lehulló csimbókjaim
230 12, 1| a mondurt felszedtem.~– Hát te, fickó, nem vagy-e szomjas?
231 12, 1| szomjas? No, ha az vagy, hát eredj ki az udvarra strázsálni;
232 12, 1| amint belenyúlok a zsebébe, hát mi akad a markomba? A veszedelmes
233 12, 1| hogy nálam keresse.~(– De hát hogyan történhetett az meg? –
234 12, 2| MÁS FELESÉGE FÉRJE~Hanem hát a varázstallér csak nem
235 12, 2| értek valami keveset.~Hanem hát az kutya egy állapot volt.
236 12, 2| volna az ellenemre.~– Hanem hát egy kis szívességre kellene
237 12, 2| mindenféle szívességre.~– Hát például arra, hogy magad
238 12, 2| kellemetlen feladat.~– Hanem hát, hogy egy olyan gavallért,
239 12, 2| vakarni a fejemet.~– De hát mért nem veszi el a kapitány
240 12, 2| átkoztak, üldöztek utána; hát most megpróbáljam, hogyan
241 12, 2| a zsebemben lesz az. De hát nem találtam én azt többé
242 12, 2| galléromban, se kalapomban. – De hát legalább a feleségemhez
243 12, 2| visszajönni, ha az kiadta. – Hanem hát azt is most értem már végig.
244 13, 1| kérdezte tőlem szemtelenül:~– Hát nem ismersz?~– Nem én, sohase
245 13, 1| sohase láttál álarc nélkül?~– Hát tudod, ennek az a mestersége,
246 13, 1| s az övé az enyimben.~– Hát mi hozott ide, cimbora,
247 13, 1| nekik, a lelkemet nem.~– Hát hisz nem is jövök én a lelkedért,
248 13, 1| amennyinek megadják az árát.~– De hát aztán meddig kell nekem
249 13, 1| cserélve a testeink. No, hát húzd fel ezt az ujjadra,
250 13, 1| Beheriknek, hogy hörpintse föl.~Hát csak akkor vettem észre,
251 13, 1| alakom erre azt mondta:~– No, hát csak enyvet kell főzetni,
252 13, 1| fölnevelkedének.)~(– No, hát bizonyosan az is ezekből
253 13, 1| ismerte volna a kémiát, hát tudhatta volna, hogy vannak
254 13, 1| qualitasoknak” híják.~Hanem hát a magdeburgiaknak nem volt
|