Rész,  Fejezet

1   2,  1|     pányvázva hajtott maga előtt.~Keservesen jutott eszembe szegény öreganyám,
2   2,  3|  megbántam, hogy ezt tettem; mert keservesen meglakoltam érte. A véres
3   2,  3|         vagyok! – nyöszörögtem én keservesen. – Koldussá lettem, amint
4   2,  4| Nyedzviedz, mikor azt látta, hogy keservesen vakartam a fejemet, azon
5   3,  3|     láncszemek: azok sírtak olyan keservesen a kézfelemeléskor, hogy
6   3,  3|        vagy az, páter! – suttogám keservesen, nem merve hangosan beszélni,
7   8,  1|         átváltozni! – sóhajta fel keservesen a soltész.)~– Igenis – hagyá