Rész, Fejezet
1 1, 1| parancsnoka az 1688-i hadjáratban, mikor a franciák Koblenzet ostromolták.~
2 1, 1| pedig lőporral megtöltve, mikor azt az ellenségre eleresztik.
3 1, 1| megértheti, ha elgondolja, hogy mikor két ilyen lánccal összekötött
4 1, 1| üres főzőkanálba került, mikor az annak a fejét egymáshoz
5 1, 1| azt a mesterséget, hogy mikor egy ilyen tűzprüszkölő szörnyeteg
6 1, 1| bolond korsó akkor sül el, mikor felnyitódik?” S mindnyájan
7 1, 1| hírével. Te kövér ludat eszel, mikor nekem nem jut csak sovány
8 1, 1| ami nem egyéb, mint lőpor. Mikor a görögtűz odáig leég, az
9 1, 2| kerül semmibe. A gonosztevő, mikor jól evett, ivott, felhozatik
10 2, 1| konstáblerré léptetett elő, mikor Krakkót ostromoltuk.~Ezt
11 2, 1| is bánt a lengyelekkel, mikor a császári seregek ezeknek
12 2, 1| vett hamarább észre, mint mikor a puskája vége megütötte
13 2, 1| az áttérőket elfogadták. Mikor aztán már azt hitte, hogy
14 2, 1| a socinianusoknak adna.~Mikor ezt a hírt megvittem a tábornokomnak,
15 2, 1| uraknak az áhítatuk, hogy mikor az öreg lengyel egy átalagot
16 2, 1| Tervünk az volt, hogy majd mikor az eretnekek gyűlése együtt
17 2, 1| juhakol nádtetejébe, s aztán, mikor ama istenkáromló szónoklat
18 2, 1| embernek is sok lett volna. Mikor aztán már nem tudtam többet
19 2, 1| hideg is lelt már féltemben, mikor az ebéd ideje következett,
20 2, 1| legnagyobb tortúra a világon, mikor az embert tömik.~(– No,
21 2, 1| jutott ennek az igazsága, mikor delelőre a tatár gazda elém
22 2, 1| szavainak igazsága felől, mikor ötödnapra a volt magyar
23 2, 1| paripáról. Azt mondta, hogy mikor ellenséggel van dolga az
24 2, 1| világpusztulásból; csak azt tudom, hogy mikor fölnyitottam a szememet,
25 2, 1| visszatérő tatárokra, s mikor azoknak az előcsapatja jött,
26 2, 1| kétezer krímiai tatárt.~Mikor én felnyitottam a szememet,
27 2, 1| veszedelemben sem tudok megijedni.~Mikor az a gyönyörű szép gyermek
28 2, 1| párkánya, mint idealant, s mikor arra a keskeny égszalagra
29 2, 1| kosarak voltak akasztva. Mikor a hajdemákok haza akartak
30 2, 1| mint egy templom, hogy mikor az a négyszáz ember a közepén
31 2, 1| raktak, azt körültáncolták, s mikor aztán már nagyon jól ittak,
32 2, 1| állítva, hogy vigyázd meg, mikor jönnek a tatárok.~– Hát
33 2, 1| mindenkinek, mint egy halottal.~Mikor rám került a sor, akkor
34 2, 1| üvöltéssé sokszorozott. Mikor föltekintettem, az a sok
35 2, 1| lépésnél fölválta. Aztán mikor már itt volt, akkor láttuk,
36 2, 1| láttuk, hogy nem ér semmit. Mikor először megtöltöttük, szépen
37 2, 1| azonban csak nevették mindazt.~Mikor már bizonyosak voltak felőle,
38 2, 1| egy ködös éjszaka után, mikor késő délben sütött csak
39 2, 1| facsatornánk színvonalával.~Mikor készen voltak vele, nagy
40 2, 1| ahogy a kőművesek szokták, mikor egy fallal elkészülnek,
41 2, 2| 2. A VISZPA-OGRÓD~Mikor a Nyedzviedz, a megszálló
42 2, 2| kerülni a menyegzőbe.~Hanem mikor a szép Madus az atyja mellől
43 2, 2| hallatszott le hozzánk, mit mikor az ember egy üres csigát
44 2, 2| Madus elfújta a gyertyát, s mikor sötétben maradtunk, azt
45 2, 2| éléstáruk.~A Viszpa-Ogród, mikor azt a hajdemákok fölfedezték,
46 2, 2| harangot kezdtek el kongatni. Mikor közelebbről megnéztem egyszer
47 2, 2| és Éva a paradicsomban, mikor még nem volt semmi öltözet.~
48 2, 2| azok lopták a számukra.~Mikor e völgyet fölfedezték, semmi
49 2, 2| kétségbeesve a hajdemákok, mikor az ostrom alatt a vízcsatornájukat
50 2, 2| fejőedény ki lett forrázva.~Mikor pedig aztán egy napon az
51 2, 2| az ő vidám danája fölvet, mikor már messziről közeledtem,
52 2, 3| kifizetni, aki akkor beszél, mikor nem kérdezik.~Én aztán,
53 2, 3| a Nyedzviedzzel; de még mikor a sziklaösvényről visszatekintettem
54 2, 3| törökországi karavánnak mikor kell megérkezni Mohilov
55 2, 3| Egyenesen felém tartott; s mikor odaért hozzám, mankóján
56 2, 3| fordulok tehozzád, s egyúttal, mikor arra kérlek, hogy tégy velem
57 2, 3| alvezér leszek. Egyszer, mikor a Nyedzviedz valami rablókalandra
58 2, 3| keverek a méhserűk közé, s mikor valamennyit elnyomja az
59 2, 3| csak a koltuk-dengenegiben. Mikor visszakerülnek a hajdemákok,
60 2, 3| állattal nem lehet botorkálni.~Mikor én a mankóval sántítva eléjük
61 2, 4| semmit! – monda Nyedzviedz, mikor azt látta, hogy keservesen
62 2, 4| nyavalyások itthagytak.~Mikor legelőszőr e kincstárházba
63 2, 4| lehet itt megkülönböztetni.~Mikor kijöttem a vízből – már
64 2, 4| bánthatom meg őt annyira, hogy mikor hozzá fordulok, meg ne bocsásson?~
65 2, 4| asszonnyal szóba állni, mikor harcba akar menni. Az még
66 2, 4| Szép őszi délután volt, mikor e meredek sziklalépcsőzeten
67 2, 4| Azt suttogta hozzá, hogy mikor a karácsony ünnep eljő,
68 2, 4| úrasszonyt csinálni belőle.~Mikor aztán ő kifogyott a dicsekedésből,
69 2, 4| elborzadt tőle. Hát még mikor a sánta lábam történetét
70 2, 4| újra felmelegedett aztán, mikor meggyógyulásom csodáját
71 2, 4| is meggyógyult végképp, mikor a Boldogságos Szűz képét
72 2, 5| legjobbkor lobbant föl, mikor éppen a Nyedzviedz a mellvédnek
73 2, 5| zúgolódó hajdemákokat, hogy mikor beállnak a téli fagyok,
74 2, 5| első gyermekkori emléken, mikor az anyám karján ülve az
75 3, 1| hall, mint a fekete föld.~Mikor harmadszor is a fülébe ordítottam
76 3, 1| azt a szép koszorút kapta, mikor a nagy viadal volt lóháton,
77 3, 1| személycsere ellen. Hát legyek az.~Mikor egész nyalka mazurrá föl
78 3, 1| függő tarsolyban vannak. Mikor az én kegyelmes uram azokat
79 3, 1| furcsa képet adott neki.~Mikor prezentáltam magamat előtte,
80 3, 1| Emlékezel rá, hogy mit tettünk, mikor legutoljára elváltunk egymástól?~
81 3, 2| bölényre meg medvére, s mikor megtértünk a hercegi palotába,
82 3, 2| mulattatá a vendégeket, akiket, mikor kidűltek a bratinaürítgetésben,
83 3, 2| ajkak és szénfekete haj.~Mikor a hercegi férj nedves bajuszos
84 3, 2| reszeltettek, amiket majd későbben, mikor magam is erre a mesterségre
85 3, 2| Szent Genovévával tovább, mikor Attila hunnusai Párizst
86 3, 2| házibarát: a major domus.~Mikor beültem a sötét székbe,
87 3, 2| oldalbordáimat.~Végül azonban, mikor abbahagytam, s nem akart
88 3, 2| kirepül.~Meggyóntam mindent.~Mikor aztán kijöttem a gyóntatószékből
89 3, 3| szívtestvéri barátságkötés fejében.~Mikor aztán arra került a sor,
90 3, 3| Ez aztán a mennyei ital. Mikor ez átjárja a zsigereimet,
91 3, 3| karomat meg kell feszítenem, mikor egyiket fel akarom emelni.
92 3, 3| Hát, lásd, fiacskám. Mikor a berdicovi nagy veszedelemben
93 3, 3| gyóntatás ideje el nem jött. Mikor oda láttalak jönni a gyónószékhez,
94 3, 3| régi jó pajtást benned, s mikor meggyóntad a bűnödet, s
95 3, 3| megadod magad a férgeknek, mikor meghalsz. Tertium non datur.~
96 3, 4| Szűzanya szállt le hozzám.~Csak mikor megcsókolt, és a nevemen
97 3, 4| Karácsony estéje után, mikor én is az én betlehemi jászolom
98 3, 4| nálam, megharagszik érte. De mikor el akartam dobni, olyan
99 3, 4| már csak olyan volt, mint mikor egy sűrű erdőbe hosszú fasor
100 3, 4| vádlott fölsóhajtva. – Hogy mikor vesztettem el, azt majd
101 4, 1| kedveskednek a vadon lakójának, s mikor a vadalma hullani kezd,
102 4, 1| hozzávalóm mind megvolt. Mikor útra keltem, elmondhattam
103 4, 1| termetére lehetett szabva.~Mikor így fel voltam készítve,
104 4, 2| kiáltanak szobortalapzataikról, mikor ezt a szentségtörést elkövettem,
105 4, 2| szemöldekeit összeráncolná, mikor a koronát leveszem fejéről,
106 4, 2| meghajlott a lábam alatt, mikor egyet léptem vele.~Mikor
107 4, 2| mikor egyet léptem vele.~Mikor a csigalépcsőn fölértem
108 4, 2| visszaadtam a kulacsot, mikor elég lehetett már.~– Tartsd
109 4, 2| fülemnél fogva húzott valaki, mikor fölébresztett, s a sarkaival
110 4, 2| melleiket verik ököllel, s mikor az inclangorium megcsendül
111 4, 2| megszentségtelenítette.~Mikor vége volt a szentmisének,
112 4, 2| Arra voltam igen kíváncsi.~Mikor aztán a Sába királynője
113 4, 2| Aztán a kulacs nyakán, mikor az ember a tetejét lecsavarintja,
114 4, 2| tetejét a pogány királynő, mikor maga iszik. – Hát akkor
115 4, 2| Hát akkor jobbra csavarta. Mikor meg nekem adta ide, akkor
116 4, 2| kioltottak.~Akkor aztán, mikor a borszesz égett, az asztalfőnél
117 4, 2| felemelkedett és megfordult, s mikor én a lépcsőn felmentem a
118 4, 2| lesznek altatva, s ki tudja, mikor, mikor nem ébrednek föl,
119 4, 2| altatva, s ki tudja, mikor, mikor nem ébrednek föl, hanem
120 4, 2| magában befelé.~Másnap aztán, mikor a bírák megint lecsillapíták
121 4, 2| Boldogasszony koronájáról sem.~Mikor azt az iszákot fölvettem
122 5, 1| rá, hogy tovább tartson.~Mikor aztán végig elmondtam neki
123 5, 2| gondoltál a pokol tüzére, mikor ezt megmarkoltad! C! c!
124 5, 2| elég oroszlánszívvel bír, mikor meghallja a múh-borjú ordítását
125 5, 2| konyhába rendeletet adni. Mikor visszajött, egészen új ruha
126 5, 2| könnyű lesz – mondá ő –, majd mikor mindenki lefekszik a háznál,
127 5, 2| cimboráim a zsinagógájukba, mikor legjobban énekeltek, tizenkét
128 5, 2| Ágnesnek ablaklátogatást, mikor az ő hálószobája az erkélyre
129 5, 2| kilövellő paprikatűzlángot, s mikor aztán a pokoli kísértet
130 5, 2| Emberölésnek nevezik azt, mikor valaki összetalálkozik egy
131 5, 2| ember”, és mégis megöli. De mikor valaki összetalálkozik egy
132 6, 2| takarékos jámbor asszony, mikor én ismertem őket.~– Az volt
133 6, 2| majd a szívem repedt meg, mikor azt láttam.~Megint visszamentem
134 6, 2| azt?~– Hát csak úgy, hogy mikor már arra került a sor, hogy
135 7 | ittam mást, csak vizet.~Mikor a többi evezőlegények, ha
136 7 | megtekinteni a tulipánokat, mikor még nem voltak kinyílva,
137 7 | voltak kinyílva, és délután, mikor már kitárt kelyheikkel pompáztak.~
138 7 | nem viselhette el egyedül!~Mikor megtudtam háziasszonyomnak
139 7 | kegyelmed, hogy mind valamennyi, mikor a tojásból kibújik, megfordítva
140 7 | sokkal nyájasabb volt hozzám, mikor lejött a kertbe, s egy negyedórával
141 7 | ütközetet nem látott, s mikor a polgárőrséget úrnapi processiók
142 7 | elviselni.~Megpróbáltam én, mikor már nagyon sok pénzünk volt,
143 7 | kapitány.~Hol vegyek ilyet?~Mikor legjobban tépelődtem rajta:
144 7 | tudott hová lenni örömében, mikor bevezettem hozzá mynheer
145 7 | számomra, meg fogkefét. S mikor elbocsátott, még csak meg
146 8, 1| bengáliai nábob őfenségét, mikor őt az angolok a patnai ütközet
147 8, 1| nagyvezérrel megtették azt, hogy mikor nem fizette ki a zsoldjukat,
148 8, 1| Pertaub Szing ellen fordult, s mikor erővel nem bírta őt legyőzni,
149 8, 1| királynő trónralépte után, mikor már az özvegy által rám
150 8, 1| szolgáltassam ki neki a királynét, s mikor az nem sikerült, akkor fenyegetődzött,
151 8, 1| nagyon furcsa természetűek. Mikor Gholan Kadir, a császár
152 8, 1| dőzsölésnek; egy éjjel aztán, mikor gondatlanul álomnak hajtá
153 8, 1| helyére rohant az ütközetnek.~Mikor elértük a kirohanó várőrséget,
154 8, 2| meghalt volna a világ, s majd mikor megered a zápor, az olyan,
155 8, 2| vidéket. Aztán forró napokon, mikor a pórok az úton végigfutnak (
156 8, 3| csodálatra méltó nő volt. Mikor a mennyegzőnk napján, mely
157 8, 3| tündér, Majmúna és Danesh, mikor aludtak, szárnyaikra vett,
158 8, 3| menyasszonyt összehozott, s mikor azok a boldog örömek közepett
159 8, 3| zúgását a fejem fölött, s mikor a felhőkön keresztültörtem,
160 8, 3| mennydörgést hallattak utánam, mint mikor a villám kettéhasítja őket.~
161 8, 3| versenyt futott velünk, s mikor utolért, a Danesh tündér
162 8, 3| kijózanítóbb philtra világon, mint mikor az embernek a felesége folyvást
163 8, 3| el bennünket egymástól. Mikor a szemközt jövő lovascsapat
164 8, 3| egy koronás fő ellen; de mikor egyik király öli meg a másikat,
165 8, 3| A bandzsárik fejedelme, mikor már indulóban voltam a hadaival,
166 9, 1| ki a hadihajósokkal, hogy mikor őket meglátják a tengeren,
167 9, 1| bono meg fogok halni. Hanem mikor már vetkőzni kezdtem, előlépett
168 10, 1| pompás lakomára várt haza, s mikor leszálltam a szekérről,
169 10, 1| fonttal nehezebb volt, mint mikor elhagytam.~A viszontlátás
170 10, 1| piruló orcáját a keblemen: – mikor a Majmúna és Danesh tündérek
171 10, 1| tüzes szekéren utazott? Hát mikor Jónás prófétát egy cethal
172 10, 2| s a kalapomat letettem, mikor föl akartam tenni, már ki
173 10, 2| főkötőt, amilyen a leírott, s mikor azt feltette, olyankor mindig
174 10, 2| hogy az asszonyok olyankor, mikor a férjeik valami útra készülnek,
175 10, 2| fogott galambot, ízről ízre. Mikor már övig lesüllyedt, akkor
176 10, 2| elfelejti az egész tudományát, mikor fejét az iszaptól eltemetve
177 10, 2| izzadva és reszketve; aztán mikor onnan a magasból széttekintettem,
178 10, 2| volt alapos gyanúm, hogy mikor ezt a főkötőt felteszi az
179 10, 2| védtem, és az ő erényét. Mikor a főkötője után rohant,
180 11, 1| Csak akkor vettem észre, mikor az éj leszállt, hogy minő
181 11, 1| egész rablási história.~Mikor ezt elhatározták egymás
182 11, 1| megfogott az átok: hogy még mikor akarnék is valami jót tenni,
183 11, 1| azt végig kellett néznem.~Mikor aztán a többivel elkészültek,
184 11, 1| tüzértapasztalatból tudom, hogy mikor rácéloznak az emberre, csak
185 11, 1| lovát is én örököltem, s mikor aztán a fekete álarcot is
186 11, 2| 2. A BOSZORKÁNYBÚCSÚ~Mikor a baklovagok közé felcsaptam,
187 11, 2| a másiknak menni kell. S mikor az egyik azt kívánja, hogy
188 11, 2| quiproquok következhetnek; mikor én vőlegény vagyok, azt
189 11, 2| menyasszonyoddal; – hanem aztán, mikor engem akasztani visznek,
190 11, 2| mind összegyülekezett rá. Mikor a sok szövétneket meggyújtották,
191 11, 2| hosszabb volt, mint a másik, s mikor a ministráns le akarta a
192 11, 2| megfordított „Amen”-nel, s mikor összeköté a kezeinket, ahogy
193 11, 2| csavart volna a kezeink körül. Mikor beíratta a neveinket a matrikulába,
194 11, 2| tervezgettem, hogy hiszen, mikor kenyértörésre kerül a dolog,
195 11, 2| mulattatója; ő a zeneszerző, s mikor ő muzsikálni kezd, akkor
196 11, 2| lobonccal szokta magát legyezni, mikor nagy melege van.~Valamennyi
197 11, 2| olyan varázshatalma, hogy mikor megjelenik is a halandók
198 11, 2| lapon fénylett tűzbetűkkel.~Mikor az megtörtént, Beherik egy
199 11, 2| s én leestem a földre, s mikor széttekinték, ott találtam
200 12, 1| csak egy élő kutyát sem.~Mikor már mindent leöltek, valamelyik
201 12, 1| előkerült a tallér.~Hanem aztán, mikor hazamenet elő akarták szedegetni
202 12, 1| hozzám is leereszkedett, mikor a mondurt felszedtem.~–
203 12, 2| tollas baréttal a fején, mikor a kapitány néha meglátogatta
204 12, 2| egy kis zsákmány is akadt, mikor a kapitányom a környéket
205 13, 1| rám – kérdeztem tőle –, mikor sohase láttál álarc nélkül?~–
206 13, 1| befelé fordítva hordom. Mikor azt mondom nekik: én most
207 13, 1| természetesen föltartóztattak. Mikor elkezdtek hozzám beszélni,
208 13, 1| rajtam a nagy veszedelem. Mikor egy napon éppen a piac közepén
209 13, 1| által helyet cseréltek, s mikor aztán az egyiket egy kopasz
210 13, 1| veszedelmes kúrához képest, mikor egyszer a főbíró feleségéhez
211 13, 1| lúdmájpástétommal kellett táplálni, de mikor arra kerül a sor, hogy a
212 14 | többé semmiféle haladékot.~Mikor a vesztőhelyre kivitték,
213 14 | fennhangon elimádkozni.~Mikor az áment kimondá, hátraszólt
214 14 | kérlek, bajtársak, hogy mikor összelőttök, velem együtt
|