Rész, Fejezet
1 1, 1| Jobbra kerülj, balra térj!”, hanem inkább egy olyan testületnek
2 1, 1| falunyelé”-nek szoktak nevezni; hanem egy mindenféle zegzug sáncokból,
3 1, 1| lyukat rajta a kódorgó teke? Hanem hát ebbe mégiscsak beletanulhatott
4 1, 1| belőle a nehéz bombákat. Hanem aztán meg kell gondolni,
5 1, 1| az ostromló franciákat.~Hanem aztán azok is találtak ki
6 1, 1| Csakhogy ezekben nem víz áll, hanem tűz. Vasból vannak, meg
7 1, 1| nem egy fogantyújok van, hanem négy, s annak is éppen úgy,
8 1, 1| kedvük a tűzkorsóval komázni.~Hanem egyszer egy ilyen, a sáncba
9 1, 1| a francia sáncok között; hanem ez a sors az ellenség lövegeivel
10 1, 1| nemhogy lőpor lett volna, hanem puszta homok volt, s ennek
11 1, 2| vallomásnál nagy szüksége leend, hanem a víztortúra, ami abból
12 2, 1| a fejemet minden éjjel, hanem a szép Marinka tűzszemeiért,
13 2, 1| a kapufélfát támogatni, hanem felmásztam a nagy diófára,
14 2, 1| amíg a prédikáció tart, hanem érdemesnek talált, hogy
15 2, 1| Krisztus nem volt Isten fia, hanem csak ember fia, és maga
16 2, 1| akart húzatni a kútgémre, hanem egy jámbor magyar úr megszánt;
17 2, 1| Beszélni nem tudtunk egymással, hanem azért megértettük egymást.
18 2, 1| Nem volt őnekik hazájuk, hanem az övék volt minden vad
19 2, 1| voltak nekik törvényeik; hanem amit a harámbasa kimondott,
20 2, 1| dénárt meg nem tartott, hanem odaadta a vezérnek, s az
21 2, 1| utolsó körömszakadásig; hanem, ha egyszer kibékültek velük,
22 2, 1| templomokat nem nagyon látogatták; hanem ha abból a célból, hogy
23 2, 1| az jól a kezemre ütött; hanem a hajdemákok tetszését nagyon
24 2, 1| még fegyvert nem adtak, hanem annál nagyobb batyut kötöttek
25 2, 1| barlangnyíláson ömlik be, hanem egy mellékkürtőn, ott van
26 2, 1| egyszerre tele lett sós vízzel. Hanem a másik pillanatban már
27 2, 1| úszásban van az én fő virtusom, hanem a bombardérozásban, nevezzenek „
28 2, 1| értettem, görögül voltak; hanem azt vettem észre, hogy a
29 2, 1| püspöki tenyérrel volt adva, hanem goromba haramiamarokkal,
30 2, 1| ezen a nagy barlangkapun, hanem belefúródott oda a padmalyba.
31 2, 1| is ágaskodott most föl, hanem kapta magát, olyat szaladt
32 2, 1| ellenséget elseperhették. Hanem a Sziniawsky harcosai már
33 2, 1| Az is lőtt; én is lőttem. Hanem az én lövésem dördülése
34 2, 2| se aranyod, se ezüstöd; hanem egyes-egyedül a te szép
35 2, 2| társaságában kerülni a menyegzőbe.~Hanem mikor a szép Madus az atyja
36 2, 2| végighaladhasson benne. Hanem egyszer aztán eljutottunk
37 2, 2| elbízza magát az asszony. Hanem ettől fogva megmaradt bennem
38 2, 2| nem éheztethette belőle.~Hanem ha azt a vízvezetéket sikerült
39 2, 2| Vasárnapot nem tartottak; hanem a derült idő volt a munkanap,
40 2, 3| hogy köztetek maradjak; hanem hogy téged is magammal vigyelek.
41 2, 3| volna az apja látásának; hanem még inkább rátámadt:~– Minek
42 2, 3| hajdemák nem magának rabol; hanem a társaságnak. Mert a hajdemák
43 2, 3| mint a mészáros a taglóval, hanem úgy húzd végig csapás közben,
44 2, 4| tovább nem jössz velünk, hanem elkecskebokázol a bicebóca
45 2, 4| is fért be a templomba; hanem ha nagy volt a sokaság,
46 2, 4| most már nem a hónom alá, hanem a vállamra vetve, úgy tértem
47 2, 5| Azért kutya baja sem lett, hanem a kedve egészen elment olyan
48 2, 5| ezúttal nem tudhattam meg, hanem hogy én magam megmenekültem
49 3, 1| pedig énnekem nem szabad. – Hanem azért segítek rajtad. Íme,
50 3, 1| hogy hol lakik a Malach, hanem ez az asszony tudja.”~Azzal
51 3, 1| Nem pálinka kell nekem, hanem a Malach! – kiáltám én mérgesen.~
52 3, 1| tudom, hol lakik a Malach, hanem elhoztalak a „csodaemberhez”,
53 3, 1| szükségem – mondám neki –, hanem ha azt megmondanád, hogy
54 3, 1| őt, én pedig vak vagyok. Hanem bízzuk az ítélethozatalt
55 3, 2| milyen legénynek érzi magát, hanem leejté a két kezét a szék
56 3, 2| Elmondtam mindent a legutolsóig. Hanem a legutolsónál megálltam,
57 3, 2| volna a számon kibocsátanom, hanem inkább megtartanom azt az
58 3, 2| szépen lerajzolt előttem.~Hanem hát a szerelmi bűn titkának
59 3, 3| azért, hogy azokat kövessem, hanem hogy újra eladósítsam magamat
60 3, 3| isznak, se nem mulatoznak. Hanem a kijavított Mahomed paradicsomába,
61 3, 3| a jobb? Azazhogy nem te, hanem én. De hát miért ne tudnád
62 3, 3| volt a Mahomed paradicsoma, hanem egy föld alatti boltozat,
63 3, 3| tündéreinek jegygyűrűi, hanem nehéz láncszemek: azok sírtak
64 3, 3| Circe és Semiramis csókjai, hanem az undok százlábú bogaraké
65 3, 3| csak ebből is fölébredek?~Hanem a vas nyakörv olyan kijózanító
66 3, 3| meghökkentek, nem öltek meg, hanem elfogtak, és a herceg elé
67 3, 3| fára akasztassalak fel; hanem én életben akarlak hagyni
68 3, 3| gyóntatni (engemet ugyan nem), hanem csak azokat, akiket én fogok
69 3, 3| az én udvari káplánomnak; hanem az kegyes, szent ember,
70 3, 3| a szarvai még nagyobbra. Hanem aztán te magad rontottad
71 3, 3| megérdemled az egy halált. Hanem, amiért nem egy, de száz
72 3, 3| megtréfálhatja a másikat. Hanem hát gondolj te csak magadra.
73 3, 4| vasbilincseket éreztem. Hanem a mécs helyett, mely a penészes
74 3, 4| azok nem a te lépéseid, hanem az apámé. Hirtelen felkaptam
75 3, 4| azért nem törhette ketté. Hanem akkor megragadta két kézzel,
76 3, 4| megérintett árumvirágok és gombák. Hanem aztán lassankint elmaradtam
77 3, 4| ahogy a fatens előadá; hanem bizonyosan az a hajdemák
78 4, 1| állapotomról meggyőződtem! Hanem aztán megdorgáltam magamat.~–
79 4, 1| magamat Lengyelországon. Hanem amint a brandenburgi határon
80 4, 1| azért, hogy ennem adjanak, hanem hogy kikérdezzenek, ki vagyok,
81 4, 1| s vasat hord a nyakán. Hanem már a németnek megvan az
82 4, 1| akkor csak viseld holtig; – hanem ha valami zsiványság által
83 4, 2| semmifelé nem volt ablaka, hanem a fülkékből rejtélyes lámpások
84 4, 2| is a názáretbeli Mária, hanem csak egy közönséges, becsületes
85 4, 2| se kulacs, se bőrpáncél, hanem a régi szőrcsuha volt rajtam,
86 4, 2| No, ne álmodjál már, hanem siess a kápolnába, csavard
87 4, 2| se ajtó, se lépcsőgádor, hanem a rend nagymesterének, a
88 4, 2| ördög!~Nem is néztem hátra, hanem amint a kezembe került a
89 4, 2| Az nem volt márványból, hanem bádogból, mely márványszínűre
90 4, 2| fülke nem volt sírüreg, hanem egy szűk lépcsőzet feljárata.
91 4, 2| találtam – nem egy ajtót, hanem egy szent szobrot. A fához
92 4, 2| mikor nem ébrednek föl, hanem még azonfölül ki sem tudnak
93 5, 1| vagyok palesztinai pogány, hanem igazhivő keresztyén.~– Hát
94 5, 1| az még okos dolog volt; hanem az „elvivés”, az már bolond.
95 5, 1| lovagokkal; nem is egy kolostort, hanem kettőt; mert azt mondod,
96 5, 2| itt, hogy minket vallass, hanem vallj magad. Ha nem hiszed
97 5, 2| Engem nem ijeszt ezzel meg. Hanem beszéljen róla kereken,
98 5, 2| legyek rá almabort inni. Hanem összepakolom a cókmókomat;
99 5, 2| félénk állat: a zsidó is az. Hanem ezek a mindenféle varázslatokban
100 5, 2| különben is özvegy ember lévén, hanem az asszonyokkal való dolgaimból
101 5, 2| csokoládékocsonyából.~– Hanem erről egy kis írást kell
102 5, 2| Dehogyis a fehér galamb! Hanem egyszerre olyan ordítás
103 5, 2| nem történt a fejemmel; hanem abban a pillanatban úgy
104 5, 2| termettek, amelyen az enyém. Hanem egytől egyig mindannyian
105 5, 2| arról nem szóltam senkinek; hanem ahelyett azt mondtam a cimboráknak,
106 5, 2| magasba felnyúlt nyakát, hanem azután meg vízirányosan
107 5, 2| terhe! De így nem osztozunk! Hanem vagy engem is vigy a pokolra,
108 5, 2| nem a múh-borjú fejéből, hanem annak a hasából: egy valóságos
109 5, 2| az elnyelt váltóm végett! Hanem annyit megtettem, hogy az
110 5, 2| hátra egy pillanatig sem, hanem futottam, amíg csak a városnak
111 6, 1| embereknek hasznára leszek.~(– Hanem útközben még egy kis falsumot
112 6, 1| nullát, azt sem az 1 elé, hanem utána. S ha komolyan vesszük
113 6, 2| volt elég szegény lelkének, hanem még ugyanaz nap érkezett
114 6, 2| nép nem a temető bejárata, hanem a garádja mellett csoportosult.
115 6, 2| gödör. Pap sem kíséri azt, hanem a gyepmester hozza ki a
116 7 | sörömet sohasem ittam meg, hanem eladtam három fillérért
117 7 | kalbásztölteléknek aprítják föl! Hanem hát a hollandus ember szeret
118 7 | ember szeret hajós is lenni, hanem csak kapitány meg kormányos;
119 7 | katona is szeret lenni, hanem csak kapitány meg várparancsnok.
120 7 | soha nem hazudni többet, hanem mindig csak egyenesen megmondani
121 7 | kitárt kelyheikkel pompáztak.~Hanem én az ő arcát sohasem láttam
122 7 | rendkívüli nagy tőkéje, hanem amit még azonkívül csigahéjakban
123 7 | valami nagyon jólesett volna, hanem hogy ezáltal érdemeket szerezzek
124 7 | hatalmakkal való egyetértésnek, hanem csupán a föld feletti természeti
125 7 | füleit, hogy ne hallja; hanem azért mégiscsak kapitányné „
126 7 | hollandus jobb szereti nézni. Hanem ha kapitányi rangra akarsz
127 7 | éneklő szirének meséivel, hanem köss ki egyenesen Bengáliában,
128 8, 1| elűzték. Nem hadsereggel, hanem ráijesztettek a nábobra.
129 8, 1| dörmögé – nem a soltész, hanem a nagyfejedelem.)~A megszabadított
130 8, 1| nem a máglyámra lép föl, hanem a trónomra, s lesz országomban „
131 8, 1| énbelőlem nem „alhadnagy”, hanem alkirály.~(– S ez mind az
132 8, 2| hasonlítható drágakő nincsen; hanem egy nagy baj volt: hát a
133 8, 2| szakramentum kőt össze, hanem még az a remény is, hogy
134 8, 2| tiltják a szent könyvek. Hanem van a két vallás között
135 8, 2| tartják lelketlen állatnak, hanem, miképp a keresztyén vallás
136 8, 2| rovartól, védelem nélkül, hanem a szomszéd fajt kiirtani
137 8, 2| visszatérnie az élők közé, hanem keresnie kell a magához
138 8, 2| Igenis, meg van engedve, hanem egy föltételhez van kötve.
139 8, 3| mellém üljön az asztalhoz, hanem velem átellenben foglalt
140 8, 3| milyen a mosolygásuk? – Hanem az én Zeib-Alniffámnak több
141 8, 3| olyan az, mint a részegség, hanem hasonlít az egzaltációhoz.~
142 8, 3| Nagyon szép történet volt az, hanem én elálmosodtam rajta. Bizonyos
143 8, 3| szakálla nem volt szőr, hanem bambusz- és pálmalevél.
144 8, 3| felnyitottuk a palackokat. Hanem azokból ital helyett sárga
145 8, 3| Valóban, mindazt megtetted. Hanem ő nem adott neked még semmit.
146 8, 3| Salamonnak ezernégyszáz! – Hanem hát kár lesz a drága időt
147 8, 3| kóstoltatá meg; ami nem ital, hanem valami rágószer, s az a
148 8, 3| akartam az őrültnek hinni. Hanem aztán hinnem kellett a saját
149 8, 3| üldözött egész lovascsapat, hanem én az elefántommal a dzsungel
150 8, 3| másikat, az nem „regicidium”; hanem „ordalia”, fegyveres istenítélet,
151 8, 3| Ennek nincs állandó hazája, hanem egyre kóborol a Gangesztől
152 9, 1| akkor nem is volt kalózság; hanem csak tengerészeti úzus! –
153 9, 1| csemege volt; nem rablás, hanem csak torkoskodás, gyerekvétség;
154 9, 1| utcaszegletekre felírva. Hanem annyit bizonyosan mondhatok,
155 9, 1| hiszem, Schultzénak hínak.)~Hanem akkor kérem az én tanúimat
156 9, 1| csakugyan nincsen zivatar. Hanem vannak cápák. Azok seregestől
157 9, 1| publico bono meg fogok halni. Hanem mikor már vetkőzni kezdtem,
158 9, 1| feleséged van; nem is egy, hanem kettő. A te életed becses.
159 10, 1| énfelőlem, amikor én ön felől; hanem az a kis sírórívó poronty:
160 10, 2| csak én is beletörődöm.~Hanem hát egy igen rossz szokásuk
161 10, 2| elnézik, hogy hibázott, hanem a megcsalt férjet halálra
162 10, 2| mire a vállai kiemelkedtek, hanem a karjai süllyedtek alá.
163 10, 2| nem a fehér galamb volt, hanem egy fekete madár: talán
164 11, 1| belefojtottam nyomorultul. Hanem az ura megmenekült. Ezért
165 11, 1| sűrű mohába és páfránba, hanem az a fekete madár ott a
166 11, 1| fülem is megcsendült bele, hanem a boszorkányok is nagy sikongatva
167 11, 1| hogy mégis igazam volt?” Hanem aztán néztem, hogy merre
168 11, 1| milyennek előre látszott.~Hanem hiszen hát őnekik puskáik
169 11, 1| ott a vállamon találná el, hanem annak több esze volt. Azalatt,
170 11, 1| hegyéből fecskendett ki; hanem akkor meg én azzal a kezemmel
171 11, 2| nem kérdezték, hogy hínak, hanem az álarccal együtt nevet
172 11, 2| vércimborák a karjaikba beedzeni; hanem ez csak a boszorkánybúcsú
173 11, 2| haza a menyasszonyoddal; – hanem aztán, mikor engem akasztani
174 11, 2| sohasem „mp” (manu propria), hanem csak „np” (nasu propria).
175 11, 2| tallérért nem tettem volna meg, hanem a szép Lilithnek egy csókjáért
176 11, 2| felveszem a pokoli stigmát.~Hanem amint már a kezemet kinyújtottam,
177 11, 2| Ejh, nekem nem méz kell, hanem só! Ördög, mennykő, láncos
178 12, 1| örömmel fogadott volna, hanem méginkább majd megvert,
179 12, 1| Ez már az én hivatásom.~Hanem egyszer csak úgy hajnal
180 12, 1| Mindenünnen előkerült a tallér.~Hanem aztán, mikor hazamenet elő
181 12, 2| 2. A MÁS FELESÉGE FÉRJE~Hanem hát a varázstallér csak
182 12, 2| pattantyússághoz értek valami keveset.~Hanem hát az kutya egy állapot
183 12, 2| amennyi csak belém fért.~Hanem a tiszt urak, azok annál
184 12, 2| adtak a pumpernickelból, hanem aztán a „fráj”-oknak dupla
185 12, 2| nem volna az ellenemre.~– Hanem hát egy kis szívességre
186 12, 2| valami kellemetlen feladat.~– Hanem hát, hogy egy olyan gavallért,
187 12, 2| a másiké még piszkosabb.~Hanem azért a donnát csak elvettem;
188 12, 2| visszajönni, ha az kiadta. – Hanem hát azt is most értem már
189 12, 2| tallérommal az árubódéba, hanem ő meg menten odaajándékozta
190 13, 1| kissé hézagos volt ugyan; hanem azért nem tagadhattam el
191 13, 1| meg az Ábrahám kebelének; hanem a testedet ki kell cserélned
192 13, 1| orvosságos szekrényeimet, hanem inast tartottam, aki dobolt,
193 13, 1| igazán csodákat míveltek.~Hanem egyszer aztán megtörtént
194 13, 1| nyakamat ugyan nem törtem; hanem nagyobb baj volt az annál,
195 13, 1| occulta qualitasoknak” híják.~Hanem hát a magdeburgiaknak nem
196 13, 1| ugyanakkor, amikor én.~Hanem képzelem a meglepetését,
197 14 | nem saját maga követte el, hanem a vele testet cserélt vércimborája,
198 14 | és Istennek ajánltatik; hanem a teste, mely e bűnben kapatott,
|