Rész, Fejezet
1 1, 1| való, hogy ahová leesik, ott, ami égni valót talál, azt
2 1, 1| tűzprüszkölő szörnyeteg jött, ott várták vizes marhabőrökkel,
3 1, 1| szétdurrant, s itt egy csizma, ott egy irha; a német, ahány
4 1, 1| magukban: „Elég, ha a többi ott lesz, minek menjek én oda?
5 1, 1| sárkány, a megcélzott pontra; ott azután gyújt, ha arravalót
6 1, 1| Valahányszor kiadom, nem marad ott, rögtön visszaszökik hozzám.~–
7 2, 1| siralomházból felhozatott.) Ott igen jól viseltem magamat,
8 2, 1| mertem hatolni. Igen, mert ott találtam a szeretőmet. Bizony
9 2, 1| tűz égett a kandallóban, ott leültetett egy medvebőrös
10 2, 1| leányáért jöttem ide. Akkor ott a puska a háta mögött, azzal
11 2, 1| haza az én táboromba, s ott élünk aztán kegyesen, mint
12 2, 1| vallásra tértem volna, most ott volna Mohamed próféta; imádkozhatnám
13 2, 1| s mire észrevettem, már ott ült a nyakamon, keresztbe
14 2, 1| csapott a földhöz, hogy ott maradtunk alatta. Szerencsém,
15 2, 1| fölnyitottam a szememet, ott találtam magamat a rettenetes „
16 2, 1| kivégzési parádéhoz készültek, ott bizonyosan megjelentek a
17 2, 1| máglyát meggyújtanák alatta, ott termettek a hajdemákok,
18 2, 1| Ahol hajdemákok laktak, ott a római császár, az erdélyi
19 2, 1| nem bírta őket verni, s ott annyi élelmiszert halmoztak
20 2, 1| felnyitottam a szememet, ott láttam még magam előtt az
21 2, 1| kenderföldet. A hajdemákok ott bujkáltak elő a fák közül,
22 2, 1| ha még életben kapták.~Én ott feküdtem egy nyaláb fenyőfagallyra
23 2, 1| hanem egy mellékkürtőn, ott van alatta a malomkerék,
24 2, 1| mesterségét űznek benne. Van ott kovács, lakatos, szabó,
25 2, 1| azt, hogy egész életén át ott üljön egy sziklaodúban,
26 2, 1| behúztam magam egy faodúba, s ott védelmeztem magamat, egy,
27 2, 1| sötétség tartott eltakarva.~Ott, a terem végében hirtelen
28 2, 1| alatti tó színére leért, még ott is tovább égett, körös-körül
29 2, 1| elevenen eltemetett jajgatását ott a kőlap alatt.~Következett
30 2, 1| én is állok a szavamnak. Ott a jegykendője a tó színén;
31 2, 1| hogy az a sötét víztükör ott alant sóstó, amiben az ember
32 2, 1| föltekintettem, az a sok fáklyafény ott a magasban, a beláthatlan
33 2, 1| el három perc, hogy ismét ott álltam a Madus előtt, tetőtől
34 2, 1| oda a padmalyba. Most is ott van, ha akarod látni.~Véghetetlenül
35 2, 1| lezúdíthatták, s azzal az ott felnyomuló ellenséget elseperhették.
36 2, 2| válassz. Tied az elsőség.~Volt ott arany meg ezüst halommal.~
37 2, 2| összeölelkezve feküsznek ott. Te is oda akarsz-e a sorukba
38 2, 2| társaságukban maradásra, s aztán ott lehengerítve a kő nyílásáról
39 2, 2| igazán boldog, mint akkor, ott a sziklában eltemetetten.~
40 2, 2| be a mély sötétségbe. Az ott a napvilág.~– Mi a szabadba
41 2, 2| szövetség megmásíthatlan jeléül.~Ott azután kimérte az öreg a
42 2, 2| kovácsmesterséget választottam. Ott mégis kerül valami vas a
43 2, 3| térjen be velem a házba, ott aztán egészen lebeszéltem
44 2, 3| visszatekintettem a völgybe, akkor is ott láttam a kis fehér házunk
45 2, 3| barlang szájáig elkísért, s ott leszállt a vállamra, s a
46 2, 3| elrejtőzénk, s két napig vártunk ott, életjelt nem adva magunkról.~
47 2, 3| nyers békahús és madártojás.~Ott vonultak el előttünk a vásárosok,
48 2, 3| Nagyon sok pénz lehetett ott. A szemem is káprázott tőle.~–
49 2, 3| megtaszította a kezemet (aki mindig ott leskelődik a halandó ember
50 2, 4| erdőben pihenőt tartottunk, ott azután azt mondta nekem
51 2, 4| bicebóca lábaddal Berdicovba. Ott kikémleled a dörgést. Aztán
52 2, 4| azt a szentképet néztem ott az oltáron, ami le nem vette
53 2, 4| mintha a lelkembe nézne, s ott olvasná, hogy én e szent
54 2, 4| Hadd jöjjenek. Te maradj ott velük, és amit rád bíznak,
55 2, 4| rosszul. Inkább te légy ott, mint más.~– Rajta leszek,
56 2, 4| a Preszjaka-barlanghoz.~Ott azonban rögtön újra kellett
57 2, 4| betemesse, akkor azután ott a résen könnyen keresztülhatolunk.~
58 2, 4| volna vissza a barlangba, ha ott szembe nem jött volna ránk
59 2, 4| vissza-visszanéztem, s mindig ott láttam állni az én Madusomat
60 2, 5| azt, hogy a december is ott talált bennünket. Háromszor
61 2, 5| lövetni, s kényszerített, hogy ott állítsam fel az ágyúmat.
62 2, 5| nap. Az örök-kalendáriumot ott hordtam az órám láncára
63 2, 5| a sátoraikba húzódtak, s ott ittak és kockáztak. – De
64 2, 5| el nem értem a vízpartig. Ott azután a kapu előtt addig
65 2, 5| arma!”; hej, hogy hagyták ott maguk a mennyezetvivő szenátorok
66 2, 5| salválódott; s nem illik ott, ahol a mennyei bíró absolutiót
67 3, 1| Lembergbe, koldusi ruhában, ott keresd fel a zsidó városban
68 3, 1| kongó folyosóra ért velem, ott egy keményfa ajtót kocogtatott
69 3, 1| kieresztett a kapun, s én ott találtam magamat ugyanazon
70 3, 1| Azt én meg nem foghatom. Ott vannak mind a tarsolyban;
71 3, 2| hercegi karszék felé tekintve, ott láttam megnyugtatásomra
72 3, 3| hogy bort is adnak benne. Ott aztán van öröm meg dáridó!
73 3, 3| neve csók. S mind a tíz ott ül a térdeimen, és mind
74 3, 3| napfénykerülő csúszómászók ott vonaglottak el lábaim körül,
75 3, 3| hasadékai közt, s a fejem fölött ott függtek sorba a vámpírok,
76 3, 4| s én attól fölébredtem.~Ott voltam, ahol álmom végződött.
77 3, 4| bármerre jártam-keltem, ott suttogott és turbékolt a
78 3, 4| szeretett lenni.~(– S most is ott van még a válladon a fehér
79 3, 4| nagyherceg.)~– Már nincs ott – felelt a vádlott fölsóhajtva. –
80 4, 1| volna, a felzavart méhraj ott zúg az üres köpűben.~Csak
81 4, 1| én kis szűk remeteodúm. Ott feküdt, a fejét a két térde
82 4, 1| napokat, s egy esztendő ott kiad hatot.~– Már hogy lehetne
83 4, 1| s Brandenburgba húzódva, ott mind a mai napig grasszál, „
84 4, 1| jöttél! Ez kétszer volt ott igazán, tengeren és szárazföldön;
85 4, 1| sokaság között, mintha soha ott sem lett volna, engem pedig
86 4, 1| Mire való az a bolondság ott a nyakadon?~Ötöltem-hatoltam
87 4, 2| vele a templomba, várjak ott, míg tizenkettőt üt az óra,
88 4, 2| kinek minden város végén ott áll a jó barátja: az akasztófa.~–
89 4, 2| a kőurnája, amiben áll, ott van Semiramis nagyanyám
90 4, 2| templomedényekkel, nehogy ott rekedjek velük a sötétben.~
91 4, 2| szíjához volt kötve?~De bíz ott már nem volt se kulacs,
92 4, 2| a sekrestyén keresztül, ott találtam mindent a maga
93 4, 2| tömör márvány síremléke áll ott, tetején a lovag fekvő szobra,
94 4, 2| veres szakállú lovag ismét ott várt a sekrestyében a lámpással,
95 4, 2| eltűnt síremlék-helyen aztán ott látszik a csigalépcső bejárata,
96 4, 2| lesüllyesztett Arminius-síremlék ott függött a fejem fölött,
97 4, 2| felmentem a kápolnába, már akkor ott állt a helyén, elzárva a
98 5, 1| mindenféle öltözetekben; úgyhogy ott, abban a tarkabarka sokaságban
99 5, 1| észrevette, hogy én is ott vagyok a födélzeten a batyum
100 5, 1| menjünk be a kajütbe, majd ott elmondom az egész történetet.~
101 5, 1| hogy asszonyok is voltak ott; tehát apácák. Papot megtámadni
102 5, 1| befalaztatnának valami zugba: ott aztán várhatnád a feltámadást.~–
103 5, 2| járatban vagyok. Mayer úr erre ott marasztott vacsorára.~(–
104 5, 2| merészség lett volna. Voltak ott pástétomok, vadak, csemegék
105 5, 2| nemesúrfiak járták a bolondját. Ott megismerkedtem egy spanyol
106 5, 2| voltak zárva, csak lógtam ott, keresve a lábaim hegyével
107 5, 2| hallottam rettentő szuszogását ott alattam. Elnyúltam vesztegen,
108 5, 2| kiáltozva: „fogjátok meg, ott fut a gyilkos”. Így vágtattam
109 5, 2| valahol végét nem értem; ott egy lebujban világosságot
110 5, 2| Berg-Mayer a neve. Az apja ott lakik a hamburgi hegyen,
111 6, 1| öregeimet viszontlátni. Ott laktak Andernachban, s mi
112 6, 2| magát Junker Hermann-nak, s ott a házigazdájának a fiát
113 6, 2| szegezve a pellengérre.~Ott lefeküdtem a mellé a sír
114 7 | félj semmit! A parton már ott várnak a makerek. Az egyik
115 7 | engem az ördög vigyen el, ha ott egy esztendő alatt legalábbis
116 7 | tüzéreknél.~– No, hát ezt ott is megkapod.~– De vajon
117 7 | megboldogult édes urammal ott fönn a szenteknek egyességében
118 7 | negyedórával tovább időzött ott, mint egyébkor.~Én azalatt
119 7 | téglafallal vettünk körül, s ott az elhelyezett csigák szerencsésen
120 7 | Bengáliában, s folytasd ott, ahol valami gonoszat tettél.)~–
121 8, 1| kajmánok.~S ki ez az ember ott abban a kalitkában?~Senki
122 8, 1| koronaörököse.~S miért ül ő ott abban a kalitkában?~Azért,
123 8, 1| menekült a Jumnak folyón túl. Ott új hadsereget szervezett.
124 8, 1| fővel, s addig tartották ott, míg nem fizetett.~(– Ezt
125 8, 1| minden hadastól együtt, ha ott nincs Szumro begum, a maga
126 8, 2| kovácsolt gyűrű folyvást ott szorította a hüvelykujjamat,
127 8, 2| a pápa papucsát, kivált ott az Isten háta mögött, Szeharompore
128 8, 2| más élet, más világ van ott, ahova a sors engem elvezetett.~
129 8, 2| arra való volt, ugye, hogy ott a kétnejűség is meg van
130 8, 3| tündérregéket mesélt nekem, minők ott a pálmaerdők árnyában születnek.
131 8, 3| Igazi indus „szing”, ahogy ott a nemes embert hívják, semmit
132 8, 3| elefántnak.~Az új rahja ott szónokolt a körüllevő fényes
133 8, 3| Kelet-Indiai Társaság kezébe. – Ott azután megtanítják az embert
134 9, 1| elszállítottak Bombayba, s ott hajóra tettek még ötven
135 9, 1| Filippina szigeteken kikötünk, s ott alakítunk egy szabad köztársaságot.~
136 9, 1| minden országban és még ott is, ahol, nem minden körülmények
137 10, 1| érné az arcomat. A vállamon ott ült az én fehér galambom.
138 10, 1| beleugrált a tengerbe, más ott halt meg az embertelen kínok
139 10, 2| rajta: gondoltam, hogy majd ott lerázom a nyakamról a sok
140 10, 2| talán az a fehér galamb ott a vállamon, hogy ne engedjem
141 10, 2| bolond! Ugyan kitől féltenél ott a homokbuckák között, ha
142 10, 2| között verekedni, csakhogy ott aztán rendesen a férj megy
143 10, 2| attól a látványtól, ami ott várt rám.~Az esztelen asszony
144 10, 2| De az vagy!”~Azóta mindig ott ül a vállamon. Most is ott
145 10, 2| ott ül a vállamon. Most is ott van. Nem látják, kegyelmes
146 11, 1| fölakasztotta egy-egy száraz fára, s ott verték össze a bokáikat
147 11, 1| nagy rablást kővettek el, ott egy élő lelket, de még egy
148 11, 1| ütötték bottal a nyomukat, ott természetesen azt mondták
149 11, 1| hanem az a fekete madár ott a vállamon elkezdte a szárnyait
150 11, 1| integetne a kutatóknak.~– Ott rejtőzik valaki! – kiáltának
151 11, 1| Brabantban meg Hajbaniában: ott is a föld alatt laknak,
152 11, 1| országúton körülfogott karavánt ott a szemem láttára gyilkolták
153 11, 1| golyó azt a fekete madarat ott a vállamon találná el, hanem
154 11, 1| Elzászban és Lotharingiában: ott voltam-e azokban, és hol
155 11, 1| rejtett barlangjaik üregeiben? Ott voltam-e én mindezeknél?
156 11, 2| ördögnek a nevét viselte. Volt ott Beliál, Szemiázáz, Lucifer,
157 11, 2| egy föld alatti barlang: ott tartottuk az esküvőnket.
158 11, 2| egyik ágába, az leszakadt, ott is maradt; most is ott lóg,
159 11, 2| ott is maradt; most is ott lóg, nem tudják levenni;
160 11, 2| ellenben a földből bújtak elő.~Ott volt szerencsém megismerhetni
161 11, 2| esküre lettek felhasználva, ott voltak a Belfegor szárnyában.
162 11, 2| A kar fehér bőrén aztán ott maradt veres betűkkel felírva
163 11, 2| azután parolázzunk.~Mindjárt ott volt előttem a terített
164 11, 2| pokolban nincsen só? Hisz ott nincsen tenger, hogy sót
165 11, 2| földre, s mikor széttekinték, ott találtam magamat a Kempen
166 12, 1| hogy a tarsolyomban most is ott volt az a tallér, amit a
167 12, 1| hamar elértem az országutat, ott megtaláltam azt a vendégfogadót,
168 12, 1| lefeküdnöm nem lehetett. Ott ülhettem azon mód éhen meg
169 12, 1| Egy tallérom volt, azt is ott fogták, azt mondták, hogy
170 12, 1| nem pénz? – (A tallérom ott volt a tarsolyomban.) –
171 12, 1| Meg is találta valamennyi. Ott volt az mindenféle rejtekében
172 12, 2| Lille várát ostromolta, s ott engem bedugtak a tüzérek
173 12, 2| valami dolga volna ottan. Ott aztán belém kötött.~– Te,
174 12, 2| hogy magad tarts konyhát, s ott főzess minden jót és drágát,
175 13, 1| kísértessen ki a várkapun, ott bocsásson szabadon: aztán
|