10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
1 6, 1| szépíthettem vele a dolgomat, mert 10 esztendőt tölteni el Bergmayer
2 1, 1| ütegeinek volt a parancsnoka az 1688-i hadjáratban, mikor a franciák
3 1, 1| takarékos korszak volt! Még 1809-ben is Napóleon a wagrami
4 2, 5| 5. A KARÁCSONYÉJ~Ősszel kezdtük
5 14 | része második kötetének 613-626. lapjain. Az ehrenbreitsteini
6 14 | része második kötetének 613-626. lapjain. Az ehrenbreitsteini
7 3, 2| pokol tüzére jutsz, mintha 99-et vétkeztél volna hozzá.~
8 4, 2| tűztem magam elé.~Elmegyek az aacheni érsekhez, s bevádolom a
9 8, 3| boldog férj a „zenanah”-ában kérheti a rózsavíz-locsolást.
10 3, 2| oldalbordáimat.~Végül azonban, mikor abbahagytam, s nem akart több eszembe
11 3, 3| itat kulacsból, s a néger abeléra granátszín bordeaux-it merít
12 4, 1| harminc esztendős!~– Hja, Abisszíniában olyan meleg a nap, hogy
13 5, 2| szétkergetve, a professzorok ablakait kulimásszal befestegetve,
14 5, 2| adhatnék én a szép Ágnesnek ablaklátogatást, mikor az ő hálószobája
15 10, 2| diploma). Éjjel odajöttek az ablakom alá, s az egész történetemet
16 5, 2| menyasszonyodhoz, ő kinyitja az ablakot; mifelőlünk aztán akár csókolodhatol
17 5, 2| s adassunk Hermann-nal ablaktalálkozót a menyasszonyának.~– Bolondok
18 2, 1| mint az „abraxas” meg az „Ablanathanalba” – mondta borzongva a soltész.~–
19 8, 1| számára a chitorei és az abnili rahjákat; – az angolok innen
20 1, 1| összebonyolított mértani ábra, melynek egyik oldala a
21 2, 1| volna, híhatnám segítségül Ábrahámot, szent Dávidot vagy a négy
22 2, 1| Olyanforma, mint az „abraxas” meg az „Ablanathanalba” –
23 2, 1| termetű fickó. Csúf, otromba ábrázat. Akihez képest még a soltész
24 11, 2| a szárnyas angyalkák az ábrázataik helyett a megfordított részüket
25 2, 3| mondá az öreg. – Látom az ábrázatodról, hogy te jobb ember vagy
26 4, 2| pompás korona, egymásra hajló abroncsai csupa igazgyöngyökkel és
27 5, 2| Úrasztalán való kenyeres abrosz! – dörmögé a soltész méltó
28 4, 2| vagyok Thámár, ki miatt Absolon az öccsét, Amnont megölte.
29 3, 3| dühösen. – Kell is nekem a te absolutiód! Te is pokolra jössz, valamint
30 3, 2| vártam, hogy a gyóntató atya absolutióját megnyerhessem érte.~A szép
31 4, 2| magát, hogy szüksége van az absolutióra. – Becsületesen tetted!)~(–
32 2, 5| ott, ahol a mennyei bíró absolutiót adott, a földi bíráknak
33 3, 2| Ejnye, ez ugyan erősen absolvált! – gondolám magamban, s
34 5, 1| a „tövislovagok”, olyan absurdus bűnökért, amiket senki sem
35 9, 1| vagy vice versa; ami pedig abszurdum. Ez oly fontos kérdés, amelyben
36 2, 1| fölemelte azt a nehéz pallost acélidegű két karjával, a szemei fehére
37 5, 2| tartozott, s hozzáfentem az acélomhoz. Ide vele azzal a borjúval.~
38 3, 1| Azzal fogott egy hosszú acéltűt: azzal az előtte fekvő vastag
39 7 | hogyha a csigák, melyek az acephalákhoz tartoznak, s a házaikat
40 11, 2| s a kezembe adott fekete acháttégelyből megkentem a szekér kerekeit
41 8, 1| százfogú torkaikat, fölfelé ácsingózva. Ha az a kalitkában ülő
42 2, 2| a szálfákat vágta, másik ácsolt, fűrészelt, a jövevény,
43 13, 1| elém, akit a védművek előtt ácsorogva fogtak, s aki azt mondta,
44 2, 1| leghátul az aranypapucs.~(– Actus majoris potentiae contra
45 9, 1| elfogyott már, s csak fél adag kétszersültre voltunk szorítva.~–
46 2, 1| elkezdett minden embernek kettős adagot osztani ételből, italból.~
47 5, 1| bejárásánál levő kegyes adakozások perselyére rá ne tegyem
48 2, 1| kidugva, a legérthetőbben adám neki tudtára, hogy tőlem
49 5, 2| Mayer gazda háza elé, s adassunk Hermann-nal ablaktalálkozót
50 5, 2| kegyelem meg fog számomra adatni.~(– No, csak azt várd!)~
51 3, 1| kegyes életű férfiú hamis adatokkal teljes ajánlólevelet nekem,
52 8, 2| állításaim. S ha egyetlen adatom hamisnak találandják, vessék
53 7 | melegvérű állatoknak nem adattak. – A kipattanó csigák mind
54 11, 1| valami pénz a tarsolyomban, adattam magamnak kenyeret és sajtot.
55 2, 5| villámkardjaitól paskolva; ádáz futás, üldözés, a fehér
56 3, 2| et vétkeztél volna hozzá.~Addig-addig ijesztgetett a pokollal,
57 4, 1| amivel világon létemnek jelét adhassam, anélkül, hogy magányomat
58 5, 2| mondám én nevetve –, hogy adhatnék én a szép Ágnesnek ablaklátogatást,
59 4, 1| annyit ki tud mondani, hogy „adj kenyeret!”, aztán „fizesse
60 13, 1| jó reményben volt, hogy adjak neki valamit, amitől elmúljon
61 2, 1| párjával. Hát neked mi nevet adjunk a bérmálásban?~Ekkor aztán
62 12, 2| Megszűntem a kapitányom adjutánsa lenni, de megmaradtam az
63 12, 2| lenni, de megmaradtam az adjutánsné férjének. Az pedig nehéz
64 7 | legalábbis háromszoros áron adlak el, mint a többi gézengúzt
65 2, 1| templomot a socinianusoknak adna.~Mikor ezt a hírt megvittem
66 10, 1| mulatságos történet! Nem adnám egy nyerges lóért, hogy
67 5, 2| tarsolyomat vissza kell adnod! – kiálték rá, kirántva
68 4, 2| azon idő szerint Gusztáv Adolf bírta, akinek az eretnek
69 4, 1| élni, ami Isten közvetlen adománya, és soha többet el nem hagyni
70 6, 2| sadduceus és publicánus, akinek adósa volt. Eladják itt még az
71 3, 1| bűnbocsánatot is kap! Visszanyeri az adóslevelet, ami az ördög kezében volt.
72 6, 2| is: mégsem telik ki a sok adósság.~– De hisz az öreg igen
73 3, 3| szoktak tenni, hogy a régi adósságaiktól megszabadulva, annál nagyobb
74 3, 2| még a holta után csinált adósságokért is kell égni.~Az öreg herceg
75 13, 1| elolvasod az utasítást, s aztán adsz nekik a köcsögből amennyinek
76 1, 1| tól.~– Nono! De csak nem adtad el érte a lelkedet?~– Nem.
77 8, 3| találkoztam-e vele? Nem adtam-e oda neki a lingámot?~Zeib-Alniffa
78 5, 2| több bort.~– No, ha ti nem adtok, majd ád a korcsmáros! –
79 1, 2| voltam.~– Decimo octavo adulterator monetarum.~– Új vallást
80 4, 2| akinek a neve Jaldabaoth, egy aeonja; a pneumatikus Messiás,
81 8, 3| Megelőztél háromszáz aeonnal! – kiálta alá a másik hang,
82 10, 2| főbelövetésnél. – Uxoricidium: aequale = felnégyeltetés, praecedente
83 1, 2| nomenclatióját.~– Primo aetrocinium!~– Elcsábítottam a jóltevőm
84 8, 3| hogy neki is legyen szintén afelőli bizonyossága, miszerint
85 2, 1| puniatur”, a második „palo affigatur”.~– Habet rectum – mondá
86 4, 2| koporsót, s elkezdődött a vita afölött, hogy ki volt a Jézus Krisztus?~
87 11, 2| saroglyánk beleütődött az egyik ágába, az leszakadt, ott is maradt;
88 6, 2| kihajlik az utcára. Annak az ágain ülve tanultam én a „hic
89 7 | annak van ezer ága, minden ágán lóg száz füge, s minden
90 3, 1| tudtam gyónni a jó páter Agapitusnak.~Utoljára aztán azt is meggyóntam
91 2, 1| gazembernek a nyakára, hogy föl ne ágaskodhassék, s annál fogva kétfelől
92 2, 1| elsütöttem a tüzes vassal. Nem is ágaskodott most föl, hanem kapta magát,
93 8, 3| pálmák kifúrt kérge, az agavék levágott hajtása kantaszámra
94 2, 4| perjel hosszú ősz szakállú agg volt, ahogy az öreg Istent
95 2, 1| takarták körös-körül fogasokra aggatva a falakat, s billikomok,
96 4, 2| titkolhatám el afölötti aggodalmamat Eliás lovag előtt, hogy
97 3, 2| cselédséget.~Nem csekély aggodalommal vártam a hercegnő visszaérkeztét.
98 2, 2| össze.~Én minden barlangban aggódva néztem körül, ha nem látnám-e
99 4, 1| anachoretának nem szabad arról aggóskodni, hogy ki ad neki ennivalót,
100 5, 2| ruhában, az én várva várt Ágnesem.~(– Szemtelen perszóna! –
101 5, 2| követek el, azt az én imádott Ágnesemnek bizonyosan be fogja fújni.
102 5, 2| hogy adhatnék én a szép Ágnesnek ablaklátogatást, mikor az
103 10, 2| tagadtatik, sőt benevola agnoscáltatik. Van azonban egy nevezetes
104 5, 1| amint rátaposott, éppen az agnus Dei zászlóján keresztül.~
105 4, 2| én is morva vagyok anyai ágon, akiknek te országos védszentjük
106 1, 2| vagy?~Felelet:~– Születtem ágostai hitvallású eretneknek. Krakkóban
107 6, 2| gonosz életével erre a zöld „ágra” juttatta, ami az udvarról
108 8, 1| elfoglalta a fővárosukat, Agrát, nábobjukat, Nevil Szinget
109 5, 2| Hiszen nem voltam valami ágrólszakadt, jöttment csavargó többé.~(–
110 4, 1| és falevélből kitelt az ágy.~Ételről is gondoskodott
111 5, 2| a szobában volt vetve az ágya, amelyben az enyim; s azon
112 4, 1| hozott páfrán és haraszt puha ágyába, s reggelig csupa repülő
113 10, 1| polgármesterhez: azt kihúztam az ágyából, mert már aludt; azt mondtam
114 1, 1| görögtűz odáig leég, az agyag izzóvá lesz; ez robbantja
115 1, 1| soltész fölfeszítette az agyagréteget bicskája hegyével, s az
116 3, 3| lélegzetem elfullad, az agyam szétfeszül, belehalok a
117 7 | egészen felhevítette az agyamat.~Hozzájárult a rettenetes
118 10, 1| mart belül, elkezdve az agyamtól végig minden porcikámon,
119 13, 1| homlokán két olyan óriási agyara nőtt, hogy azt minden ember
120 5, 2| amiért azok elkezdték őt agyba-főbe pofozni, s azt mondták,
121 7 | kell kiugrani a férjének az ágyból, s fölverni valamennyi szatócsboltot,
122 8, 3| fölül egy szárnyát annak az ágymennyezetnek, melynek árnyéka boldogságunk
123 7 | anélkül pedig a feleségem agyonbosszant.~– Hja, fiam – mondta mynheer
124 12, 1| proféciát akarok mondani, hát agyoncsapnak.~– Csendesen, emberkék! –
125 11, 1| készülve valamennyit mind agyonkövezni, mielőtt hozzám közel jutna.~–
126 11, 1| baklovag a mészárlás alatt agyonlövetett; annak a ruháját, fegyverzetét
127 5, 2| kóborol, s a járókelőket agyonrémíti. Nappal elrejti magát, s
128 4, 2| amit mondtak, különben agyonütnek.~Azt hittem, valamennyi
129 2, 1| ezüstfeszülettel egy másik pópát agyonütött bizonyosan azért az aranyos
130 5, 2| kezébe, akik e kincsekért agyonvertek volna, vagy odakeveredhettem
131 2, 5| bástyákhoz; lám, azoknak az ágyúgolyói is csak úgy gurulva jönnek
132 1, 1| ellenség ugyanazokat az ágyúgolyókat.~Meg is jutalmazta a fejedelem
133 8, 1| hadseregét megszaporította, ágyúi számát negyvenre fölvitte,
134 8, 1| a vezéremet illeti, aki ágyúim tüzét intézte. Őt jutalmazd
135 8, 1| Én tudtam a magam dolgát. Ágyúimat úgy helyezém el, hogy azoknak
136 3, 2| juthatott el nehányadmagával. Az ágyújokat is elvette. A pattantyús
137 1, 1| s annak minden oldalából ágyúk néznek egymással farkasszemet,
138 8, 3| kíséret végén, úgyhogy egy jó ágyúlövésnyi távol választott el bennünket
139 9, 1| mennydörgést hall, vagy csak egy ágyúlövést, ijedtében rögtön elrúgja
140 2, 5| hogy ott állítsam fel az ágyúmat. Szót kellett fogadnom;
141 2, 1| s én is megcéloztam az ágyúmmal az ellenséges helepolis
142 9, 1| De éhesek vagyunk, és van ágyúnk, lőhetünk vele, s akkor
143 14 | lapjain. Az ehrenbreitsteini ágyúöntödében ma is mutogatják még egy
144 8, 1| császári palotát ágyúztatni. Az ágyúszóra aztán hirtelen összeszedi
145 2, 1| fekve elsütni? Hisz annak ágyútalp kell, meg kerekek.~Hát ezt
146 2, 1| fényesre kicsiszoltam: az ágyútelep is elkészült az én utasításom
147 8, 1| meg a vezényletem alatti ágyúüteggel a legveszélyesebb helyére
148 1, 1| nagyon kedélyesen ment az ágyúzás. Két ellenség szép barátságosan
149 2, 4| milyen sikere legyen az ágyúzásnak. Lőhet jól, lőhet rosszul.
150 2, 5| ilyen időre számítottam.~Az ágyúzást félbe kellett hagyni, miután
151 7 | nem kell nekik ellenséget ágyúzni?~– Van azoknak elég dolguk.
152 2, 1| segélyül érkező Potoczkyakra ágyúztam a hajdemákok fejei fölött,
153 8, 1| elkezdi a császári palotát ágyúztatni. Az ágyúszóra aztán hirtelen
154 8, 2| fölforralja a vért és az agyvelőt, s a páráktól teljes lég
155 10, 2| madárszárnycsapás érinté arcomat.~– Ah, hiszen itt vagy te, örök
156 2, 1| mindjárt megeszel is.~– Ahán! – ordítá rám a veres. –
157 4, 2| szólított.~– Üdvöz légy, Ahasvér!~– Baal veled, Nabukadonozor!~–
158 4, 1| csodatételei helyeül, s áhítatosan dugtam be a fejemet a lyukon.~
159 2, 1| vetve a magyar urak nagy áhítatosságának.~(– És te még ebben az istenkáromló
160 2, 1| volt a magyar uraknak az áhítatuk, hogy mikor az öreg lengyel
161 2, 1| összegyűlünk, kegyeletes áhítatunkat boritalnak alakjában kifejezni.~
162 2, 1| György a lengyel korona után áhítozni, s miután az nem hallgatott
163 4, 2| hálaadók mindennemű drága ajándékaival. S én most ennek a szent
164 8, 3| amit bevégez az „Utterpán”-ajándékozás: ami abból áll, hogy minden
165 2, 4| táblájára volt felvésve az ajándékozó Leszczinsky grófnak a csodás
166 3, 4| vendégét vártam, s a te ajándékoztad Szűz Mária-kép előtt imádkoztam
167 2, 4| a megtérésre. Be foglak ajánlani az ország hatalmasaihoz,
168 7 | most, ha kegyelmed az én ajánlatomba beleegyeznék, kegyetlenül
169 3, 1| eddigieknél. Arra kértem, hogy ajánljon be engem valahová egy lengyel
170 3, 1| férfiú hamis adatokkal teljes ajánlólevelet nekem, notórius bűnösnek
171 2, 1| úszni, a másik „labedz”-nek ajánlott (hattyú), én azonban azt
172 7 | vetemedett, hogy a kezét ajánlotta a szép özvegynek, hogy a
173 14 | fölmentetik, és Istennek ajánltatik; hanem a teste, mely e bűnben
174 2, 1| mehetünk vele, Istennek ajánlva a lelkünket. Holnap majd
175 10, 2| lesüllyed válláig, a homok az ajkáig ér; hasztalan kiált, senki
176 10, 1| kidülledtek üregeikből, ajkaik tajtékoztak, egymást marták,
177 4, 2| pokolbeli folyó tüzet vittek az ajkaikhoz. A tűzet osztogató négyszarvú
178 11, 2| bajuszomat. – Itt az én ajkaim, ízleld azokat.~– Ejh, nekem
179 4, 2| odaszorítva az ajkait az ajkaimhoz, úgy itatott meg a saját
180 4, 2| palástjával a nyakában; arcán, ajkain semmi pír; csak villogó
181 8, 3| ismertem; szemeinek tüze, ajkainak pirossága, arcának mosolygása
182 11, 2| finom barakchamv, ami a női ajkakat oly csókolnivalóvá teszi,
183 8, 2| az igazságtól eltérő szó ajkamat el nem hagyja, s az a koporsószegből
184 13, 1| újakat növesztett, ha az ajkra kenték. Ezek a kiszóratás
185 4, 2| ördögtemplomukból, aminek se ajtaja, se ablaka, hacsak ki nem
186 5, 2| mialatt saját apja házának ajtajához odatámasztottam. – Miért
187 13, 1| fából, aminek kétfelé nyíló ajtajai vannak, s abban mindenféle
188 3, 1| kapuját. Kétszer kocogtass az ajtaján, azután még egyszer, és
189 12, 1| tyúkólba, annak rám zárták az ajtaját, ahol olyan szűk helyem
190 3, 2| beszélne. Igen kegyesnek és ájtatosnak látszott. Ha leült az asztalhoz,
191 3, 1| szertartások, a lélekemelő ájtatosság s a papok kegyessége. De
192 3, 1| előttem egy kis alacsony ajtócskát a sarokban, azon keresztül
193 5, 2| csoszogás közeledett az ajtóhoz, halkan nyikorgott a lépcső,
194 10, 2| reggelre odafestettek az ajtómra egy embert, aki kakason
195 8, 3| kellemetlen kivont kardnak az akadálya.~De csalatkoztam, mert az
196 3, 2| De egyszersmind meg is akadályozá azon percben, hogy felelhessek
197 4, 1| most igazán meg voltam akadva. Bezzeg, ha a templomos
198 2, 1| Annak a romjai alatt még akárhány élő ember volt, aki elbújt
199 7 | lefelé csak elvisz a tutaj, akárhányan vagytok, de vissza hogy
200 4, 2| kolostorokban, amiket ők maguk is akárhányszor megszentségtelenítették,
201 1, 1| lakásait mindenütt föltalálták. Akárhogyan változtatták meg azok a
202 3, 2| előtt se, mert ha meggyónod akárkinek, abból nagy szerencsétlenség
203 2, 1| elveszhetünk szomjan. Mert akármennyi vizet összegyűjtünk is ebben
204 3, 3| Beleegyeztem volna én akármibe, csakhogy a nyakamat kihúztam
205 5, 1| a tarkabarka sokaságban akármiféle csodaviselet bátran elvegyülhetett.
206 2, 4| többet nem eresztettek be, akármilyen nagy ünnep volt, mert több
207 2, 1| volna én abban a percben, ha akárminek verbuváltak volna: azt mondtam,
208 1, 1| ha én téged most bolonddá akarnálak tenni, hát azt mondhatnám,
209 11, 1| az átok: hogy még mikor akarnék is valami jót tenni, az
210 4, 1| télire elláttad magadat! Urat akartál játszania vadon közepett!
211 3, 4| megmaradottal. Én menteni akartalak, hogy talán nem tetted azt.
212 2, 2| belőle. Az egész eget be akartuk lélegzeni.~Egyszer aztán
213 9, 1| a krokodilusok tava fölé akasszanak fel kalickába. Ez a mulatság
214 3, 2| helyett egy ártatlan vádlottat akasztanak föl, nem volt szabad neki
215 11, 2| hanem aztán, mikor engem akasztani visznek, akkor meg én mondhatom:
216 3, 3| fejét a legmagasabb fára akasztassalak fel; hanem én életben akarlak
217 3, 2| vezérüket a legmagasabb fára akasztatta föl. Dehogy protestáltam
218 6, 2| gézengúz, semmirekellő, akasztófacímer” titulust ragasztott az
219 4, 2| gonosztevő megint egynapi akasztófahaladékot nyert, s csak úgy nevetett
220 10, 1| neked kriminális processzust akasztok a nyakadba, kétnejűség miatt,
221 6, 2| harangozni; mert az maga akasztotta föl magát. A biz a! Ide,
222 2, 3| A Madusomra gondoltam, akiért el tudtam volna fél lábon
223 5, 2| telepítvényessel meg egy oláh bojárral, akiknél mindjárt az első találkozásnál
224 2, 3| jelenté, hogy most jönnek már, akikre oly szívszakadva várunk.
225 11, 1| rettenetes cimborákról, akikről az volt a hír, hogy az ördögökkel
226 4, 2| voltak olyan kísértetek, akiktől nekem nagyon meg kellett
227 10, 2| én voltam az első ember, akin ilyenforma tréfa keresztülment.
228 2, 1| angyal útközben elkapja, s akképp teljesítse, hogy ne legyen
229 10, 1| históriámat, majd elnyelt, akkorákat ásított. Akkor azt mondta,
230 10, 1| vannak az asszony kezében az akkori találkozás tanújelei, a
231 1, 1| el nem fogyatkozó kincse.~Aközben a franciák egyre lövöldözték
232 12, 1| kikerestek minden ráncot, de biz aközt már nem volt semmi pénzféle.
233 2, 2| bútorokkal, edényekkel; az akolban fejős tehén, kecske az asszony
234 11, 1| a többivel elkészültek, akor rám került a sor.~Azt néztem,
235 5, 2| merész kalandunkhoz.~Az akrobatai terv igen szépen sikerült
236 1, 2| két vonal annyit jelent az aktákban (rövidségnek okáért), hogy
237 9, 1| igazságos jogaink kivívásának aktusa alatt a bűnterhelt kapitány,
238 8, 1| Mirza Nujuf kán, Zülfikár, al Dowla”, a nagymogul fővezére
239 2, 3| páncélingben, ostromtutyival, alabárddal és muskétával. – Elegybelegy
240 11, 1| katonák is, muskétákkal és alabárdokkal, s egynehány dragonyos,
241 6, 2| koporsószeget nem adom ám alább egy tallérnál.~Annyi volt
242 10, 2| süllyedő asszony, hirtelen alácsapott a két karjával haragosan
243 5, 2| én csak a nevem szoktam aláfirkantani az ilyesminek – mondám neki
244 4, 2| fejem fölött, a boltozatból aláfordulva, a megholt nagymester szobrával,
245 2, 1| tették. Egy mesterséges alagúton át, egy föld alatti zsilip
246 5, 2| amint a leány az erkélyről aláhajolva ordított az éjszakába, úgy
247 10, 1| hitelesítve hét bonc sajátkezű aláírása által. Elismertetett, hogy
248 11, 2| aláírni, amiért is az ördög aláírásánál (méltóztassanak jól ráügyelni)
249 11, 2| van. Ezzel szokta a nevét aláírni, amiért is az ördög aláírásánál (
250 5, 2| uzsora ellen; gavallér módra aláírtam a nevemet, s azzal a gyémántgyűrű
251 8, 3| akartam magamnak hadcsapatot alakítani, hogy majd azzal visszahódítom
252 9, 1| szigeteken kikötünk, s ott alakítunk egy szabad köztársaságot.~
253 3, 1| egy tisztes ezüst szakállú alakkal álltam szemközt. Azazhogy
254 13, 1| nekem ezt a te fertelmes alakodat viselnem, s viszont a magam
255 13, 1| Te, Beherik – súgám az alakomnak –, cseréljünk egy percre
256 3, 2| amíg meg nem szoktam az alakoskodást, de a herceg megemlékezett
257 10, 2| A két éltető elem olyan alakulásban, ami csak halált adhat.
258 11, 2| szurkált, amikből betűk alakultak. Valahányat szúrt a bőrbe,
259 3, 3| hullám, vihar, csókból alakulva. S a csók lassankint alakot
260 11, 2| imádkozással, a lakodalmakat alamizsnaosztással kezdeni, úgy ők is a megkezdendő
261 4, 1| Koldusnak nem illik az alamizsnát megvetni, bármi legyen is
262 2, 5| várbeliek tűzaknát ásnak alánk: az éjjel jól hallottam,
263 2, 1| az a sötét víztükör ott alant sóstó, amiben az ember el
264 8, 3| vehette, s arra ítéletet alapíthatott, csak jegyezzék fel kegyelmetek
265 10, 1| vádamnak tehát nem volt semmi alapja.~Ellenben mily hatalmas
266 7 | jólétét, fölvirágozását alapjaiban megrendíték, véletlenül
267 14 | azonban, saját vallomása alapján ezen bűnt is nem saját maga
268 10, 1| Ellenben mily hatalmas alapokon feküdt az ő védelme.~Itt
269 10, 2| És jogom hozzá? Nem volt alapos gyanúm, hogy mikor ezt a
270 8, 2| Kelet-Indiába, vizsgálja meg, alaposak-e állításaim. S ha egyetlen
271 7 | szimpátiákon és antipátiákon alapul. Ebből világos, hogy azok
272 11, 1| elő. Valamennyinek fekete álarca volt, s ruhájuk fekete bivalybőrből,
273 11, 2| kérdezték, hogy hínak, hanem az álarccal együtt nevet is adtak.~Biz
274 3, 4| nőalakot láttam magamhoz alászállni, akinek hófehér kantusa
275 8, 3| királygyilkosság az, amit egy alattvaló követ el egy koronás fő
276 8, 3| valláshoz tartoztunk, de alattvalóink többségének megnyerése végett
277 8, 3| elsőt a fejedelmek adják az alattvalóknak, a másodikat a jobbágyok
278 12, 2| raboltam; de még ilyen alávaló kondícióban nem voltam,
279 3, 2| volt, a kezét csókolta, aki alávalóbb, a ruhája szegélyét.~Én
280 9, 1| kereskedőhajóval, melynek kapitánya, alázatos rimánkodásunkra, kávéval,
281 4, 2| könyörgék neki egész alázattal –, tekintsd azt, hogy én
282 12, 1| francia toborzóknak tíz Albertus-tallérért. Aztán hátha még több pénz
283 1, 1| agyaglemez alatt? Kétszáz darab Albertus-tallért.~
284 9, 1| uraivá tettük magunkat az „Alcyon”-nak. Mármost kérdem kegyelmességteket,
285 9, 1| azután Murder kapitány a maga Alcyonjával, afelől biz én elfelejtettem
286 9, 1| élelmiszert elhoztatok az Alcyonról – mondá a soltész.)~A „minden”
287 9, 1| vesztettük el szemünk elől az Alcyont, amidőn oly szélcsend fogott
288 4, 1| nem fog késni a várva várt áldással, s ami mellékesen szintén
289 1, 2| csigakereskedő, – stockjobber, – alderman, – hajóskapitány, – vicekirály, –
290 3, 3| ördög! – mondám neki. – Áldj meg! Hogy a mennykő csapjon
291 4, 2| Nabukadonozor!~– Ozirisz áldjon, Fáraó!~És így sorba, ki
292 11, 2| sem írt alá contractust áldomás nélkül. Én előbb enni meg
293 10, 1| férje; de a feleségemé. Áldottam a sorsot, hogy megszabadultam
294 5, 2| ezt megmarkoltad! C! c! Áldozatkelyhek! Micsoda teher lesz ez a
295 2, 1| elmozdítani.~Az ordítozó, jajgató áldozatnak kezébe adtak egy szál égő
296 8, 2| lángoló szívvel, ki minden áldozatra kész érettem, s a paradicsom
297 8, 2| istenével, akinek mind szolgál, áldozik, s akik közül egy sem segít
298 8, 1| akik fiatal leányok vérével áldoznak bálványisteneiknek, s hetek
299 8, 3| végett a Buddhának is kellett áldoznunk). – Innen elmentünk a „bölcsesség
300 2, 4| ajándékozott a kolostornak; egy áldozóasztal, aminek tömör arany táblájára
301 4, 2| Delila által ürítgetett áldozókelyhekből, ne keresztelkedjék abban
302 4, 2| Sámsont. Hozd utánam az áldozókelyhet. Áldomást inni vágyom.~Az
303 2, 1| szimbóluma alatt kegyesen áldozzunk. S egy átalag megint odalett.~
304 9, 1| erre tovább vitorláztunk az Aleutok felé, ahol egy orosz kereskedőhajó
305 4, 2| lovag azt állítá, hogy amint Alexandriai Basilides bizonyítja, s
306 9, 1| kevesebből kivonni tiltja az algoritmus.~(– Ez való szent igaz –
307 8, 1| Így lett énbelőlem nem „alhadnagy”, hanem alkirály.~(– S ez
308 9, 1| Palermóból – a törököt, Ali Baba Ben Didimi effendit
309 11, 2| fejet visel. A turibulumba aligha assa foetida nem volt téve,
310 4, 1| zúg az üres köpűben.~Csak alighogy röptében el tudtam fogni
311 2, 1| lángjánál felismertem az örvény aljában azokat a vereshagyma-formán
312 2, 1| nagy sziklatömbökből, s az alján egy félkerek boltozat volt
313 8, 1| nézve!~A legelső napon már alkalma volt Sommernek meghálálhatni
314 2, 1| ismertem őket úgy, mint később alkalmam lett rá; de hát nem bántam
315 2, 4| semmi sem volt olyan jó alkalmatosság, mint egy sánta láb.~Messze
316 10, 1| vonómarhát lehet a szolgálatában alkalmazni?~Vettem észre, hova akar
317 13, 1| egyiket egy kopasz fejű úrnál alkalmaztam, ami fognövesztő volt, attól
318 1, 2| vallatásnál ne a nyújtóztató gép alkalmaztassék, mert az nagyon elveszi
319 9, 1| mindjárt a kínpadra vonatlak, s alkalmaztatom az „első” és „második fokút”,
320 11, 2| ördögtövis a mezőn. Én kaptam az alkalmon, hogy a menyasszonyom arcát
321 7 | eljárjanak: amire elég nagy alkalmuk volt, az egész Nijmegen
322 8, 3| diskurálni is alig volt alkalmunk egymással.~A száztizedik
323 1, 1| syndicust meg a fejedelem alkimistáját, hogy legyenek jelen a tűzkorsó
324 8, 1| énbelőlem nem „alhadnagy”, hanem alkirály.~(– S ez mind az utolsó
325 5, 2| intézte a dolgát, hogy csak alkonyat után vergődjünk be a kikötőbe.
326 3, 3| paradicsomába, ami megint az Alkoránénál annyiban jobb, hogy bort
327 1, 1| német találmány – s ez Hugó alkotása volt – a nevezetes „fias
328 8, 2| irigylésre méltó, s óriási alkotásaiban bámulatra keltő; melynek
329 8, 1| is praktikusabb módja az alkotmányos tanácskozásnak.~A belső
330 8, 1| Joudporba. Annál is hadsereget alkotott európai rend szerint, s
331 5, 2| ára nyolcvanöt.~– Áll az alku. Írja föl ön a kontóra.
332 1, 1| volt. A soltész felesége alkudott rá, de nem tudta megvenni;
333 4, 1| nap bolyongtam az erdőn, s alkudoztam magamban, hogy mit hozhatna
334 5, 2| egészen meg voltam elégedve az alkuval. Csak a fizetési határidőt
335 7 | nincs-e rajta egy gomb az állam címerével lefelé fordítottan
336 1, 2| Elárultam a rám bízott államtitkokat.~– Octavo felonia!~– Kereskedtem
337 8, 3| bandzsári faj közé. Ennek nincs állandó hazája, hanem egyre kóborol
338 5, 2| amint a nyavalyást talpára állani segítém, az én cimborámat,
339 12, 2| Hanem hát az kutya egy állapot volt. Éjjel-nappal a sáncok
340 7 | hogy a feleségem abba az állapotba jutott, amelyben az asszonyoknak
341 1, 2| Harmadik kérdés:~– Mi az állapotod, vádlott?~– Zászlótartó, –
342 1, 1| értesítés volt adva a várbeli állapotokról.~– Verjétek vasra! – kiálta
343 3, 3| láthassam nála nyomorult állapotomat.~A kígyók, eskarapok és
344 2, 1| kiszabadítana valami ebből a nehéz állapotomból; de csak akkor vettem észre,
345 2, 2| alatt egészen kibékültem az állapotommal. Az embert a rabság elálmosítja.~
346 4, 1| káromkodást, amint e kárvallott állapotomról meggyőződtem! Hanem aztán
347 9, 1| közeledik, amit a csillagok állásából kivehettünk, azonfölül a
348 2, 3| lehet élni, s aztán vezéri állásra jutottam a hajdemákoknál:
349 2, 3| összezsugorodott a hideg mocsárban állástól. Sok emberen megesik az,
350 8, 3| temetkezési helyek; a Jainászok állatkórházait, ahol az indusok beteg kutyákat,
351 5, 2| terhétől megszabadít.~Egy sereg állatmutogató bódé, fabáb-táncoltató teátrum,
352 3, 3| lassankint kertekké, ligetekké, állatokká, madarakká változnak előttem;
353 7 | holothurokkal, s más afféle puha állatokkal. Azok nemsokára le fogják
354 7 | aminők nekünk melegvérű állatoknak nem adattak. – A kipattanó
355 2, 3| megbánta a lábad a hideg vízben álldogálást – mondta Nyedzviedz. – Megesik
356 2, 1| magyar socinianusok azt allegálták, hogy a Krisztus, bárha
357 7 | a komló indája ellenben állhatatosan jobbról balra, és azt soha
358 11, 2| a mosolygásnak ember nem állhatott ellen. Megígértem, hogy
359 9, 1| Végre az is elfogyott. Nem állhattuk az éhséget tovább. Elhatároztuk,
360 5, 2| betű két szára közé lehet állítani, s azzal az egyesítés tökéletes.~–
361 8, 2| vizsgálja meg, alaposak-e állításaim. S ha egyetlen adatom hamisnak
362 4, 2| Baphomet-imádó rendlovagokat.~S hogy állításaimnak tökéletes hitelességet szerezzek,
363 11, 2| világhírű Boccaccio, kiknek állításait kétségbevonni nem lehet.
364 3, 4| visszaemlékezni.)~– S én is maradok állításom mellett – folytatá a vádlott. –
365 7 | cikket, a tulipánhagymákat állítja elő.~Mint tudjuk, jelenleg
366 2, 1| Barán! – mondá. – Ha azt állítod, hogy te pattantyús vagy,
367 4, 1| megtudva a nép lármájából, hogy állítólag szentföldi zarándok vagyok,
368 3, 4| koldusgúnyáit.)~(– No, én pedig azt állítom, hogy úgy kell lenni, ahogy
369 12, 1| ivószobában; a csárdásné azt állította, hogy őtőle a tallért, amit
370 2, 5| kényszerített, hogy ott állítsam fel az ágyúmat. Szót kellett
371 3, 3| kívánod, hogy bírák elé állítsanak; amikor a legszelídebb büntetésed
372 4, 2| helyeikre. A sanctuariumot állítsd a szokott helyére. A hostiát
373 1, 2| salamoni ítélete döntött.~– Állíttassék törvényszék elé a gonosztevő. –
374 11, 1| megkíméljük, közénk fogadjuk! Állj a társaságunkba, fickó!
375 13, 1| holnapra is, mert bizony nem állja ki az ember nevetés nélkül!)~
376 8, 3| hadsereget, hogy mind melléje álljon; akik a te híveid voltak
377 11, 1| hozzázúdítottam a parittyámat, s úgy állkapcán találtam, hogy nem tudom,
378 10, 2| ahol mintha levágott falak állnák utamat, úgy körül voltam
379 2, 1| álld ki a próbát.~– Ki is állom! – hetvenkedett a legény,
380 2, 1| pokolba kerülővel, nagy állomásokkal, szép csendesen?~Fiatal
381 8, 3| elég volt már ezekből az allotriákból! – förmedt rá a soltész
382 11, 1| Fertelmes csúf nép. Szakáll az állukon, és bibircsó az orrukon.
383 8, 1| elűzték. Az angolok azután sah Allumot is elfogták a buxari ütközet
384 2, 1| váltságdíjat. Mi is szavunknak állunk. – Végezz!~Azzal kezembe
385 5, 2| kegyetlenül danolva a „Három alma” korcsmáig, ahol is fogadásból
386 8, 1| a császári táboron, s az álmából fölriadó sereget tetszése
387 5, 2| okvetlen inni kell rá, ez az almabor pedig olyan savanyú, hogy
388 13, 1| máshová leülni, mint az almáriom tetejére, s ha föl akart
389 13, 1| skatulyám mind szétgurult az almáriomomból. – A nyakamat ugyan nem
390 10, 1| ítéletileg, hogyha az ember az álmát leírja, hát akkor az valóság.”)~(–
391 3, 3| hagyja kegyelmed, nagyon jól álmodik – monda a nagyherceg.)~–
392 4, 2| sekrestyésről rám maradt.~– No, ne álmodjál már, hanem siess a kápolnába,
393 5, 2| aminőt az előzmények után álmodni is merészség lett volna.
394 3, 3| hangosan beszélni, mint afféle álmodó.~– No, bizony, hogy rám
395 10, 1| Én megengedem, hogy ön is álmodott akkor énfelőlem, amikor
396 8, 3| elmondanod előttünk, hogy mit álmodtál? – zsöltölődék a soltész
397 3, 3| hasisevők szoktak olyan álmokat látni, amiknek az eleje
398 4, 1| elfoglalta a télire való almomat.~– Aki fűzfán fütyülő Pilátusa
399 8, 3| kegyelmes uraim, ha ezt az én álmomat a niemengeni törvényszék
400 3, 2| fel, míg a herceg el nem álmosodott, s aludni nem készült.~A
401 8, 3| számomra, idézte elő ezt az álmosságot nálam, csak arra emlékezem
402 2, 3| Viszpa-Ogródot, mint egy álmot. Tudva van, hogy egy borivó
403 1, 2| Tertio furtum. Sacrilegium!~– Álnév alatt kiadtam magam nemesembernek.~–
404 7 | jutottam a tizenkettedik álnevemhez, egészen ártatlanul.~Ez
405 11, 1| ledobott a lova, s elszaladt alóla, egypárnak a feje betört,
406 5, 2| múh-borjú! – s azzal kiugrálnak alólam, s fut mind az öt, egymást
407 3, 4| 4. A FEHÉR GALAMB~A mély álomban is csakugyan azt a börtönt
408 3, 3| már ébredni e pokolbeli álomból? – rivallt a bűnösre a soltész.)~(–
409 8, 3| mámorító hatása fokozódik az álomgyönyörig; nem olyan az, mint a részegség,
410 3, 2| nyíllal.~A vén hercegnek adott álomital nagyon jó volt.~És én nagyon
411 8, 3| magamban, hogy abból az álomitalból többet nem hörpentek föl,
412 9, 1| fölrohantunk a födélzetre, az álomittas legénységet megkötöztük
413 8, 3| következései lesznek még ennek az álomlátásnak in praxi.~Oly elevenen állt
414 8, 3| a bőr, felírtam az egész álomlátást, a királyné odahívatott
415 4, 1| jártam széjjel, hogy téli alomnak páfránt és mohát gyűjtögessek
416 8, 1| aztán, mikor gondatlanul álomnak hajtá mindenki mámoros fejét,
417 3, 3| rám rohanni készek, amint álomra hunyom le a szemeimet.~Egyszer
418 3, 2| melletted a horkoló férj, álomrángatózó tetemével: mit tennél, azt
419 4, 2| rendlovagokat; míg bűnös álomtól voltak meglepetve, in flagranti
420 3, 4| eljöttem: – ezúttal nem álruha; – mellettem a mankó, de
421 2, 3| tudakozóink, mindenféle álruhákban mérföldnyire jártak előttünk.~
422 5, 2| jót. Rupertus nincs jelen, alszik. Gyerünk el az öreg Mayer
423 3, 3| poharat kihörpentem, akkor én alszom el ezen a helyen, s én fogom
424 2, 2| fának a gyökere: oda nőttem általa ehhez a földhöz.~Mennyire
425 4, 2| Krisztus-tagadók nemcsak el lesznek altatva, s ki tudja, mikor, mikor
426 4, 2| kriptaajtóban, de aztán el ne aludd megint az időt, mint a múlt
427 4, 2| Rajta leszek, hogy el ne aludjam.”~– Ma korábban fognak jönni.~
428 8, 3| Majmúna és Danesh, mikor aludtak, szárnyaikra vett, távol
429 4, 2| s magam se tudom, meddig aludtam.~Csak azt tudom, hogy a
430 8, 3| étkeztünk, egy mennyezet alatt aludtunk; de sohasem jutottam annyira,
431 1, 1| mint a búgattyú, pörögni az alva maradt kereke körül, míg
432 2, 1| a foglyoknál kaptak, az alvezérek megtartották maguknak a
433 2, 2| légy nyegodni. Megteszlek alvezérnek, s ne gondolj a Madusra.~–
434 3, 2| mint egy istennyila. – Az alvó férj még erre sem ébredt
435 2, 1| kapujáig, mezítláb, hogy az alvókat fel ne költse.~Volt azonban
436 2, 1| nádtetejébe, s aztán, mikor ama istenkáromló szónoklat nekiindul,
437 8, 1| kirohanó várőrséget, a délceg amazon csak azt a szót mondá nekem:~–
438 8, 2| napsugárban bujálkodó növényzet ámbraillatától ittas maga a levegő. A százféle
439 2, 2| elkísértek addig a repedésig, amelybe a szemem láttára zárták
440 13, 1| volna, hogy vannak szerek, amelyek egymást elnyelik: az argentum
441 12, 1| megtaláltam azt a vendégfogadót, amelyikben a múltkor a karavánnal találkoztam.
442 2, 1| megrakva, azt az erdőt, amelyiken okvetlenül át kellett vonulniok,
443 5, 1| koholtak e hatalmas rend ellen, amelynek eltörlésére Fülöp királyt
444 13, 1| első olyan kenőcs volt, amelytől az orron levő rezesség eltűnik,
445 11, 2| kezdődött a megfordított „Amen”-nel, s mikor összeköté
446 5, 1| Ez a kulacs megér annyit, amennyiért Hamburgig elviszlek.~– Meg
447 13, 1| aztán adsz nekik a köcsögből amennyinek megadják az árát.~– De hát
448 14 | fennhangon elimádkozni.~Mikor az áment kimondá, hátraszólt a muskétásoknak,
449 3, 4| sziklákat, a mélységeket, amikbe hosszú lépcsősorokon át
450 7 | tornyokat, a fáraóturbánokat, amikért nem sajnáltak száz-kétszáz
451 8, 2| feleséget, olyan szemekkel, amikhez hasonlítható drágakő nincsen;
452 10, 1| szemeimet ki akarta perzselni, amikre nem bírtam a szempillákat
453 5, 2| szerezni az asztalra, mint amilyenekkel most itt a csokoládékocsonyát
454 2, 1| Következett a „haláltánc”, aminél borzasztóbbat én soha életemben
455 4, 2| kegyeletes ünnepélyességek, aminőket az egész katolikus világ
456 4, 2| Krisztus nem volt más, mint egy ámító, akinek igazi neve Ben Jozua
457 4, 2| miatt Absolon az öccsét, Amnont megölte. Hozd utánam a szenteltvíz-tartót,
458 1, 2| Münsterben „Stramm Vilmos”; Amsterdamban „Mynheer van der Bullen
459 11, 1| baklovagféle, majd így meg amúgy felspékelik menten. Utoljára
460 4, 1| az imádkozást. Egy kegyes anachoretának nem szabad arról aggóskodni,
461 5, 2| szerelmespárokat legédesebb andalgásaik közepett rögtöni bömbölésével
462 10, 2| az uram hazulról. Óh, te Andapálkatonája!~No, már ez mégis több volt
463 11, 1| s tetejébe kinevettek, „andapálkatonájának” gúnyoltak! Megmutatni,
464 6, 1| viszontlátni. Ott laktak Andernachban, s mi nem messze táboroztunk
465 6, 2| tallérom volt meg, mire Andernachot elértem. Tíz év óta nem
466 7 | elterjedt az Franciaországba és Angliába. A főurak vetekedtek egymás
467 13, 1| Én, aki beszélek diákul, angolul, franciául, lengyelül, oroszul,
468 4, 1| sonkákkal, s más efféle angyali jelenésekkel álmodtam.~Reggel
469 11, 2| függött alá, s a szárnyas angyalkák az ábrázataik helyett a
470 3, 4| látni soha többé az én kis angyalkámat s az én jó Madusomat.~E
471 3, 4| vastag vasörv, amit a kis angyalkámnak a keze nem bírt összetörni.~(–
472 3, 4| szállt az égbe. Ez a te kicsi angyalod. Ez kívánkozott le hozzád,
473 3, 2| poklot és a paradicsomot, az angyalokat és az ördögöket összekeverték
474 10, 1| kalapácsfejű halak, akiket tengeri angyaloknak neveznek.~Az én tagjaimat
475 14 | hozzám! Megszántál, galambom? Angyalom, jó Maduskám? Igazi kedveském!
476 13, 1| a testedért. A nyomorult animuládat tartsd meg magadnak meg
477 6, 1| akik a céhbe álló legények anteaktáit megismerni el nem mulasztandják,
478 7 | ellenfélt?)~Éppen a titkos antipátia által. Ha nincs szemük,
479 7 | állatok szimpátiáiról és antipátiáiról; s mindez Istentől rendeltetett.
480 7 | életük csupa szimpátiákon és antipátiákon alapul. Ebből világos, hogy
481 7 | akkor ezek, az egymás iránti antipátiánál fogva, megfordítják a működésüket,
482 7 | két növény egymás iránt antipátiával viseltetik, akkor a paszuly
483 7 | olyan csigákra, melyek ily antipátikus találkozás által rendes
484 14 | történet a „Rheinischer Antiquarius” második része második kötetének
485 1, 2| ettem.~– Vigesimo secundo antropophagia! Cannibalismus! – kiálta
486 11, 1| együtt menni a karavánnal Antwerpenig.~Egyszer aztán jó délután,
487 4, 2| hogy én is morva vagyok anyai ágon, akiknek te országos
488 6, 2| holmijain versenyeztek. Éppen az anyámnak a templombejáró palástja
489 11, 2| hűtlenségre csábította el Éva anyánktól. No, ha az ugyanaz, akkor
490 11, 1| lovára ültetve vitte el az anyjához? Én voltam-e az a baklovag,
491 3, 4| született. Túlvilágra költözött anyjával egyszerre szállt az égbe.
492 3, 1| Megtette. A tallér láttára az anyókának egyszerre megnyíltak a fülei. –
493 5, 1| asszonyok is voltak ott; tehát apácák. Papot megtámadni mindig
494 11, 1| a másik baklovag, aki az apácákat előbb figyelmeztette, hogy
495 4, 1| fütyülő Pilátusa van a medve apádnak! – káromkodtam tele torokból,
496 5, 2| aranykelyheiket, s végy az árán apádnak-anyádnak új ruhát. Folytasd!)~Így
497 6, 2| én magam, volt nekem az apai örökségem is, meg a szerzeményem
498 6, 2| vezette öngyilkosságra szegény apámat.~Nem hallgathattam tovább
499 3, 4| a te lépéseid, hanem az apámé. Hirtelen felkaptam a Szűz
500 6, 2| Majd békét hagytok az apámnak!”~A gyepmester végre engem
|