10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
2003 5, 2| várnom; kevés idő múlva halk csoszogás közeledett az ajtóhoz, halkan
2004 1, 1| rendesen behozatá az ilyen csütörtököt adott tűzkorsókat, s aztán
2005 2, 1| hebehurgya megtámadókat gyakran csúffá tették. Egy mesterséges
2006 10, 2| ezek azonban szemtől szembe csúfolják ki a bajba keveredett embert.
2007 4, 2| rablás, gyilkosság, hamisság, csúfolódás, kéjelgés, részegség nemcsak
2008 7 | semmi marháját.”~A többiek csúfolódása figyelmessé tette rám a
2009 2, 1| ellenzék a soltész. – Hisz ők csúfolódnak jobban!~– Habet rectum! –
2010 10, 2| lerázom a nyakamról a sok csúfolódó rosszakarómat.~Dehogy ráztam
2011 8, 3| szemtelen naussnik hadától csúfondárosan körültáncolva, míg az üresen
2012 10, 2| én eltűrni, hogy belőlem csúfot űzzön? Én csak a magam becsületét
2013 10, 1| enyim lesz a kár is meg a csúfság is. Akkor csak hallgattam,
2014 4, 1| s aztán egy durva vörös csuhát adtak rám, mely bőségére
2015 2, 1| legyen a nevem „szczupak” (csuka), amiért oly jól tudok úszni,
2016 13, 1| amitől elmúljon róla a csuklás, amit az egész doctorum
2017 3, 3| látogatóm hátratolta a csuklyáját, s én felismertem benne –
2018 3, 3| akinek arcát a ráhúzott csuklyától nem láthattam, lépett be
2019 12, 2| nekem van otthon másik.~Csúnyául éreztem magamat. Kezdtem
2020 8, 3| következik csípőig, azt hagyják csupaszon, ami nem kevésbé természetes.~(–
2021 10, 2| megkísérlém visszafelé csúszni hasmánt a halálos területről.
2022 3, 3| mindenféle napfénykerülő csúszómászók ott vonaglottak el lábaim
2023 2, 4| a mellét öklével, s nem csúszott térden a márványpadlat fölött,
2024 4, 1| közönséges emberé.~Térden csúszva közeledtem a megdicsőített
2025 1, 1| kalap, olyanforma, mint a csutorának a száján, az bizonyosan
2026 2, 1| tudod, hogyan kell az ilyen cudar jószággal lőni, hát süsd
2027 8, 3| elefántokat a „khanverd” cukorba főtt liktáriumával oly verekedő
2028 8, 2| maga mézet, olajat, bort, cukrot szolgáltat neki, más pálma
2029 3, 2| a soltész. – Adulterium cum stellionatu!)~(– Hagyja
2030 9, 1| dicsőségemnek tartom, ha, mint Curtius egykor a római megnyílt
2031 2, 4| gyermek.~Hát mégis van Isten! Dacára annak, hogy én annyiszor
2032 2, 2| hosszú időn át vakmerően dacoljanak.~Ez volt az ő kifogyhatlan
2033 4, 2| e demiurgus parancsaival dacoljon, s azoknak mindenben ellene
2034 2, 1| minden emberi hatalommal dacoló, bevehetetlen erősség.~Egy
2035 8, 3| megvenni a „nazzerani” adót; a dacutok olyan mérget tudnak a forrásokba
2036 5, 2| fenyegetéssel, hogy akkorára dagad a fejem, mint egy hordó.
2037 2, 1| borstól, s az orrom akkorára dagadt már, mint egy ugorka.~Egyéb
2038 7 | Európától. Kedvező szél dagasztá vitorlánkat. Feleségem zsebkendőjével
2039 4, 2| bálvány, mint Baalé vagy Dagoné.~Azt hittem, hogy ennél
2040 11, 1| vette körül a helyébe tódult dágvány.~Azon pedig se átúszni,
2041 2, 3| világon, vagy legfeljebb a dajkák meséltek felőlök. Ki gondolt
2042 7 | azzal vesződni, hogy még dajkáljon és ringasson.~Németország
2043 10, 1| a lépcsőn alászálló két dajkára mutatva, kik közül az egyik
2044 3, 2| kimondani. Ilyen fiatal, délceg dalia, mint te vagy, lehetetlen,
2045 2, 4| annak a zsolozsmának a dallamát dúdolva magamban, amit a
2046 2, 1| leghatalmasabban inni és dalolni a lakománál valamennyi között.~–
2047 2, 4| megnyergelésért, hogy folyvást dalolták, előttem-utánam azt a gúnydalt,
2048 12, 2| lénungját meg tudta egy ilyen dáma egymaga enni és inni.~A
2049 2, 2| házikóért, amit az ő vidám danája fölvet, mikor már messziről
2050 2, 4| én kedves Madusom ismerős danáját.~Megérezte a jó lélek, hogy
2051 8, 1| azalatt egész rendbe állított dandárjának élére állva, vágtatott az
2052 8, 3| rahjává emeltetésemhez.~Egész dandárt képezett a menet, mely fejedelmi
2053 2, 5| Körülöttem valamennyi sátorban danoltak trágár dalokat. A vezér
2054 5, 2| így mentünk kegyetlenül danolva a „Három alma” korcsmáig,
2055 4, 2| minden eddig látott képet a danse macabre-ról. Maga Sába királynője
2056 1, 1| egy irha; a német, ahány darabból állt, annyifelé repült.~
2057 10, 2| el is akart kísérni egy darabon gyalog, minthogy a vlissingeni
2058 7 | retrotorsa után, azt felverték darabonkint két-háromezer tallérra,
2059 7 | evezőslegényeket: ki milyen, darabszámra. Amit az emberekért kapok,
2060 5, 2| van, hogy kettéharapja a dárdanyelet. Akit a nyelvével pofon
2061 8, 1| meghódítá vele a szomszéd dasásokat, elfoglalta a fővárosukat,
2062 3, 3| mikor meghalsz. Tertium non datur.~Én azt mondtam rá, hogy
2063 8, 3| patriárkának volt kettő, Szent Dávidnak négy, bölcs Salamonnak ezernégyszáz! –
2064 2, 1| segítségül Ábrahámot, szent Dávidot vagy a négy arkangyalt;
2065 2, 1| raptus” és „rapina”, az első „decem juvencis puniatur”, a második „
2066 2, 5| szépen vezettem azt, hogy a december is ott talált bennünket.
2067 4, 2| orvosságot sem adták be, mert a decoctumban manna volt, s a pilulák
2068 7 | konstáblerné „asszonynak”. Ezt a degradációt asszonyszív nem képes elviselni.~
2069 5, 2| azt is a szárnyával.)~– Dehogyis a fehér galamb! Hanem egyszerre
2070 5, 1| rátaposott, éppen az agnus Dei zászlóján keresztül.~A mynheer
2071 8, 1| Nevil Szinget beszorította Deig várába, s e hozzájárulhatlannak
2072 4, 2| lesz.~– Hogy lenne rajtad Dejanira-köntössé ez a palást! – mondám magamban
2073 5, 2| csitítá őt a nagyherceg.)~(– Dejszen, tudom én azt! Az első csók
2074 8, 3| volt se korona, se fej a deklamáló alak vállai között, csak
2075 6, 2| dicens” klasszikus formuláját deklinálni.~Ezúttal azonban a „hic
2076 4, 2| álomitalt mind, amit az én delektálásomra készítettek, majd olyat
2077 2, 1| ennek az igazsága, mikor delelőre a tatár gazda elém adta
2078 3, 3| nem jelentette be nálam a delet és az éjszakát. Az előttem
2079 8, 1| aztán Nujuf kánhoz futott Delhibe, India fővárosába, akinek
2080 8, 3| levegőből, mintha a meleg déli szél sírna.~– Elkéstél egy
2081 8, 2| jelennek meg az égen, s délibábok, amik fölfordított városok
2082 8, 3| gazembert, három ilyen capitale delictumból, minő az idololatria, bigamia
2083 2, 1| meg a tatárok? Elfelejti a delikvens, hogy, íme, Lengyelországban
2084 4, 2| Ez Astarte hangja. Ez Deliláé! Ez Jezabelé: ez a mély
2085 4, 1| hogy fogja magát kivágni a delinquens? Mert hogy kivágja magát,
2086 2, 1| kiszabadították az elítélt deliquenseket, és besorozták maguk közé.~
2087 2, 2| sokszínű sávjaival tarkázva, s délnek fekvő oldalán veteményeskertek
2088 8, 3| különbséggel, hogy amíg delnőink ruhadereka a vállakat és
2089 7 | népkertben, s hétköznap délutánonkint kertészkedtem az özvegyasszonynál.
2090 4, 2| akkor az orgiának minden démona elszabadult; a múlt ezredév
2091 4, 2| Azzal elkezdték a részeg démonok a gyertyákat kioltogatni,
2092 4, 2| tartott spiritus vinit.~A démonoknak nem volt már elég a mámorhoz
2093 3, 1| dülekedni, hogy melyiké legyen a dénár. A legnagyobb suhanc, aki
2094 11, 2| Valamennyi ördög úrnak denevérszárnyai voltak, csupán az én druszám
2095 3, 3| kőrepedésekbe fölakasztva, s denevérszárnyaikba burkolózva, granátszemeikkel
2096 8, 3| óriási férfialak volt, akkora denevérszárnyakkal, hogy azok a két láthatárt
2097 10, 1| mint az, akit „nuptiae denominant”!~S azzal szépen nyakamba
2098 9, 1| hajóját mindannyian, akik deportálásra vagyunk szánva. Erre azt
2099 9, 1| bennünket hajóhoz láncoltatni és deportáltatni. De éppen elítélendő Murder
2100 8, 2| küldjenek ki kegyelmesen egy deputációt Kelet-Indiába, vizsgálja
2101 5, 2| valami extra remunerátió deputáltassék?)~(Serenissime azonban,
2102 9, 1| tonnáinkat ki kellett hánynunk a dereglyéből, hogy el ne merüljünk.~(–
2103 10, 1| indiai hajós bukkant rá a dereglyére, melyet a hullám kénye szerint
2104 9, 1| Megszolgáltuk. Azután a nagy dereglyét a vízre bocsátottuk, elláttuk
2105 9, 1| ágyúval, gyors vitorlázó dereglyével, aminek ötven evezője volt:
2106 8, 3| gyűrűkkel terhelve. Ruhájuk dereka épp olyan hiányos, mint
2107 11, 1| levetettem a bőrövemet a derekamról, parittyát csináltam belőle;
2108 11, 2| önkénytelenül átkaroltam a Lilith derekát, amin aztán az egész társaság
2109 8, 1| Kuli kán hadát, a császári derékhad összeszedte magát, feltüzelve
2110 3, 4| bennünket: láttam a széles derekú mohos fákat, amik olyan
2111 3, 4| széléből, a fák nyílásain át derengett hozzám az alkony fénye.~
2112 2, 1| tanogatott rá a holdvilágtól derengő szobában, hogyan kell kimondani
2113 3, 4| valami ismeretlen fény derengte azt át, mely fölülről látszott
2114 2, 1| meglestek, tetten kaptak, deresre húztak, s addig kenegettek
2115 14 | mivolta kellőleg ki nem deríttetett, vádlottnak elengedtetvén,
2116 6, 2| egylovas kordéján a négy szál deszkából összetákolt koporsóját,
2117 11, 2| észvesztő csintalan jókedv, az a dévaj csapongás minden érzékemet
2118 8, 3| Indusig, s a tengertől a Dhawalaghiri hegyig. Tökéletes hasonmása
2119 9, 1| kereskedőt, don Rodriguez di Saldapennát Badajozból –,
2120 3, 2| A herceg nagyra volt a diadalával, amit karácsony éjszakán
2121 2, 1| úgyhogy azok tökéletes diadalt vettek mind a két gróf bandériumain,
2122 8, 1| fordulni Nagy Sándornak diadalútjából, melyek Dzsingisz kán hordáit
2123 4, 2| szobor fején levő korona diadémján elöl volt egy mogyoró nagyságú
2124 4, 2| megesküdtessenek-e elébb az ophiticus diagrammára, mielőtt titkaiba beavatnának?
2125 2, 1| semmit sem kockáztatok. Diákkoromban sok mindenféle bányát láttam,
2126 7 | szaladgáltak szeleburdi junkerek, diákok a polgárok feleségei után;
2127 5, 2| bízzam magamat Rupertus diákra, ő az ilyenekben legjáratosabb.~
2128 5, 1| aztán elkezdett a maga vlaem dialektusán káromkodni.~– Teringettét,
2129 6, 2| poma comedens, kukuriku dicens” klasszikus formuláját deklinálni.~
2130 6, 1| bűnbevallást. Annyit azonban minden dicsekedés nélkül bevallhatok, hogy
2131 2, 4| Mikor aztán ő kifogyott a dicsekedésből, akkor rám került a sor,
2132 2, 4| el a maga dolgait. Hadd dicsekedjék el vele, mennyi aszalt gyümölcsöt,
2133 4, 1| jókért? Látod: kevélykedtél, dicsekedtél, hogy íme, már egész télire
2134 2, 4| Aztán nagy pirulva, nagy dicsekedve megmutogatta a maga készítette
2135 1, 1| kétféle jó tulajdonsággal dicsekszenek.~Vannak olyanok, melyek
2136 8, 1| Nem az enyém az egész dicséret: nagyobbik része azt a vezéremet
2137 1, 1| annál nagyobb a jutalma, dicsérete: vulgo tüzértiszt.~A krónika
2138 2, 5| vezették, és énekelték a dicsérő zsolozsmát, amit azután
2139 1, 1| megtámadható volt. De annál nagyobb dicsőség volt annak megvédelmezése.
2140 8, 3| hasznom volt mindebből a dicsőségből? Én csak azért jöttem ide,
2141 8, 3| Megvallom bűnömet, uraim; dicsőségem érzete s boldogságom előérzete
2142 6, 1| fölér az egész hajdemáksági dicsőségemmel, s a templáriusok kincseinek
2143 9, 1| vagyok én, a te testvéred, ki dicsőségemnek tartom, ha, mint Curtius
2144 2, 2| volna a Viszpa-Ogród egész dicsőségének: a völgykatlan megint olyan
2145 3, 2| tőle. Fényes példa rá a dicsőséges Szent Nepomuk története,
2146 9, 1| a törököt, Ali Baba Ben Didimi effendit Brussából – a kínait,
2147 8, 1| kiegyeznek. Ez még a lengyel diétánál is praktikusabb módja az
2148 7 | városába. Hatvan tallér volt a díj, amit a bőrömért adtak,
2149 5, 2| az igazi családi nevemet diktáltam be az őrmesternek, fatális
2150 2, 1| vagy tessék kiigazítani a diktátumot, vagy tessék vele megverekedni
2151 3, 1| engem valahová egy lengyel dinasztához valami olyan hivatalba,
2152 2, 1| diadalmas vakmerénylet után nagy dínomdánommal folyt le. A jóllakott hajdemákok
2153 5, 2| fogva nem volt szünete a dínomdánomnak. Rupertus éppen arra való
2154 4, 2| átlövöldözve, ahogy az istentelen Diocletian kivégezteté a hős vértanút.~
2155 2, 1| végrehajtására összebeszéltem a diófán keresztül az én szerelmesemmel,
2156 2, 1| hanem felmásztam a nagy diófára, ami a kedvesem ablaka alatt
2157 4, 1| csak írmagja sem maradt, a diónak csak az elszórt haja hever
2158 10, 2| nyámnyila-oklevelet” (Szimándli diploma). Éjjel odajöttek az ablakom
2159 8, 3| ismeretes két cég, mely a direkt összeköttetést India és
2160 8, 3| palankinban kucorogtam; még csak diskurálni is alig volt alkalmunk egymással.~
2161 10, 1| föltettük a kalapjainkat, úgy diskuráltunk.~– Hát amikor te király
2162 5, 1| Ophiomorphos, meg az egész disputát a Jézus fölött?~– Hja, fiam.
2163 8, 3| pogányok divatjáról kezd el disserálni!)~Magunk is tartottunk nagyszerű
2164 9, 1| Értjük, mire való a subtilis distinctió – szólt a soltész. – Hogyha
2165 4, 1| a nagyherceg. – Qui bene distinguit, bene docet. Tessék megnézni
2166 8, 1| hindu nyelven: „nemének dísze”), azt kérte meg számára
2167 3, 2| történeteket meséltem a díszes társaságnak az én zarándokutamból,
2168 8, 3| bajadérek és fakírok: itt minden díszmenetben együtt jár az igazgyöngyös,
2169 8, 1| keblére a Szumro begumot, s e dísznevet adá neki: „legkedvesebb
2170 8, 2| ahol a mi cserépben ápolt dísznövényünk irtatlan bozót, búvhelye
2171 9, 1| török hajóssal, aki füstölt disznóhússal és szalonnával ajándékozott
2172 11, 2| Ha én sótalanul eszem a disznóhúst, attól én mindjárt csömört
2173 1, 1| találtak ki valamit az ő disztrahálására.~Ez volt a „tűzkorsó”.~Tökéletes
2174 1, 1| örök kár, hogy kimentek a divatból; mert az olyan volt, mintha
2175 8, 3| Most meg már a pogányok divatjáról kezd el disserálni!)~Magunk
2176 4, 2| alakok lépdelnek elő, aminő divatokat csak a templomi képeken
2177 5, 2| ördög vigye el (ez volt a divatos káromkodás a hamburgi jó
2178 3, 4| hogy a jus humanum a gratia divinát megcáfolja: ezen bűne reusnak
2179 6, 2| fejfának támaszkodva nézi azt a dobajgást, egyszerre csak megbolondulva
2180 10, 1| jóltevőmnek soha. Ha a tengerbe dobatott volna, elnyelt volna a cethal,
2181 2, 2| férfiszív nagyot szokott dobbanni örömében, kevélységében:
2182 2, 1| a szél, s aztán lábával dobbantva, reám kiáltott: „Térdepelj
2183 6, 2| No, de most egy kicsit dobolnom kell megint, katona uram,
2184 13, 1| hanem inast tartottam, aki dobolt, trombitált a bakon, míg
2185 6, 2| láttam.~Megint visszamentem a doboshoz.~– Hát rég meghalt már –
2186 11, 2| a farkával egy kétfenekű dobot ver.~A Beherik, az én vércimborám
2187 5, 1| bálványimádóktól leköpködött, földre dobott, asszonyi szoknyáktól ide-oda
2188 13, 1| fölállítva a tégelyek, fiolák, dobozkák, cincsészécskék, a tetejükbe
2189 6, 2| sor, hogy minden holmiját dobra üssék, még ez nem volt elég
2190 6, 2| kótyavetyére.~Új házalók jöttek a dobszóra. Én azalatt odaálltam a
2191 6, 2| hallgathattam tovább ezt a szomorú dobszót, meg a még szomorúbb „ki
2192 2, 1| mind a barlang tetejéig dobta, a golyó meg, nemhogy kiment
2193 10, 2| halálának!”~…Igen, de minek dobtad a fejkötőjét a sívó homokra,
2194 6, 2| drabant, ahányat ütött a dobverővel a szamárbőrre, annyi „gézengúz,
2195 4, 2| tizenegyedik óráján elkezdeni a dobzódást, lakmározást! De még milyen
2196 13, 1| s az meg apósa volt egy doctor medicinae et magister chirurgiaenak,
2197 13, 1| a csuklás, amit az egész doctorum consilium nem tudott róla
2198 2, 4| pisztrángot rakott el télire, hány döböz túróval látta el a házat.
2199 4, 1| lehántott fenyőfakérgek döbözébe. Szent fogadásom tartotta
2200 3, 2| amikkel a bűnös oldalát döföli, annak körmei vannak, amikkel
2201 3, 3| szép terveinket mind dugába döntötted! Ugyan húztam is a fejedre
2202 2, 1| lőttem. Hanem az én lövésem dördülése után már nem volt se bitófa,
2203 14 | te lakol!~Tizenkét puska dördült, s a fehér galamb már vitte!~ ~
2204 11, 2| nagy földrengés, csattogás, dörgés hallatszott, s a megnyílt
2205 2, 4| Berdicovba. Ott kikémleled a dörgést. Aztán visszasántikálsz
2206 4, 1| Lépéseim közeledtére mély dörgő hang származott elő az odvas
2207 4, 2| majd mindjárt kelek! – dörmögém félálomban.~– Óh, trifurcifer!
2208 2, 1| sem volt.~– No, fickó! – dörmögött rám, amint felpislantani
2209 2, 1| magyar úr lábait, nagyokat dörmögve; aztán megkínálta, hogy
2210 2, 1| Ekkor aztán az öreg magát a dogmát támadta meg.~Tartott egy
2211 8, 3| vesztegetni azzal, hogy itt most dogmatikus vitákba elegyedjünk. Az
2212 5, 1| gyűszűnyi öblét megtömte dohánnyal, és a szájába dugta, de
2213 8, 1| ország: gabonában, gyapotban, dohányban gazdag. Sommer hatalmas
2214 5, 1| mynheer kiverte a pipájából a dohányt, s visszatette a dohányzacskójába,
2215 5, 1| dohányt, s visszatette a dohányzacskójába, s aztán fölhörpentve a
2216 5, 2| hanem az asszonyokkal való dolgaimból már annyi tapasztalást merítettem,
2217 3, 3| amikor a mártírok viselt dolgainak fölolvasására kerül a sor;
2218 2, 4| előbb ő mondja el a maga dolgait. Hadd dicsekedjék el vele,
2219 10, 1| De asszonyom! Az ilyen dolgokban én nem értem a tréfát! –
2220 5, 2| kereken, hogy mit ád ezekért a dolgokért, ha itt hagyom, aztán adjon
2221 10, 1| kilyukadni. Fordítottam a dolgon.~– Kérem szépen, csak tessék
2222 2, 2| számára az egész község dolgozik. Két nap alatt tető alatt
2223 2, 5| hallottam, amint a föld alatt dolgoztak; a földre helyezett dob
2224 2, 3| kovácsműhelyben csak délelőtt dolgoztunk: a délután mindenkinek arra
2225 9, 1| fegyverszünetet kötöttünk.~Legelső dolgunk volt…~(– Jóllakni… – előzé
2226 11, 1| kíséretükben voltak sárga és piros dolmányú katonák is, muskétákkal
2227 10, 1| csináljon minél nagyobb lármát a dologból: akkor ön még egyszer akkora
2228 11, 1| soltész –, annyira világos a dolognak a homályossága, hogy az
2229 5, 2| mellett ültünk, s én okosabb dologról nem tudtam vele beszélni,
2230 2, 1| lövésnél iszonyú robajjal dőlt össze az egész kőfal, maga
2231 2, 4| védett, sánckarózattal. A domb tövében volt egy hévízforrás,
2232 2, 2| sziget; mint egy gömbölyded dombocska, egymásnak keresztbe-hosszába
2233 2, 5| megint visszamentünk a távoli dombra.~Azzal biztattam a zúgolódó
2234 4, 1| kívül volt egy körülárkolt dombtetőn, felvonóhíddal és sánccölöpzettel
2235 3, 2| én, a házibarát: a major domus.~Mikor beültem a sötét székbe,
2236 12, 2| piszkosabb.~Hanem azért a donnát csak elvettem; a tábori
2237 2, 5| kitűzve, amikor a hajdemákok a dorbézolástól elázva sátoraikban fognak
2238 3, 2| sötétségben megy végbe. – Ezt a dorbézoló cimborák nem állták ki. –
2239 2, 2| hajnal!”~– Ejh, Barán! – dorgált meg az én Madusom. – Hát
2240 11, 1| csináltam belőle egy másfél öles dorongot, amivel képes voltam a Kempen
2241 8, 1| Nujuf kán, Zülfikár, al Dowla”, a nagymogul fővezére és
2242 8, 1| ezalatt nekiadta magát a dőzsölésnek; egy éjjel aztán, mikor
2243 6, 2| csinálnak itt? – kérdezém a drabanttól, akit még gyermekkoromból
2244 7 | fölárvereztek. A csigahéj drágább volt az igazgyöngynél.~S
2245 2, 4| fogadalmi képek, csupa drágakövekből rakott mozaikmunkával, aranykelyhek
2246 8, 3| a tenyerére emelve, egy drágakövekkel s selyemmel bevont szobában,
2247 2, 5| mindazoknak, akiknek a draganyosok már levágták a fejeiket,
2248 2, 4| kincstárházba beléptem, a sok drágaság között ezeket a mankókat
2249 2, 1| felügyelésre hagyott ősi drágaságokból, ékszerekből összepakol
2250 2, 1| legelébb is megosztoztak a drágaságokon, amiket a foglyoknál kaptak,
2251 2, 1| káprázott a sok halomra hányt drágaságtól; bíborpalástok, skófiumos
2252 12, 2| ott főzess minden jót és drágát, s aztán engemet híj meg
2253 6, 2| arra árvereztek: még egy „dreyer!” még egy „silberling!”
2254 6, 2| drabant állt az ajtóban, a dreymastert a fejébe nyomva, s egy rekedt
2255 3, 2| vous portez-vous, mon petit drôle?”~S többet felém sem nézett.~
2256 11, 2| Leviatán, Azáziel, Számiel, Dromo, Kopciher, Aszmodai, Flibbertiggibet
2257 5, 2| tőle, mintha a posztónyírók drótkeféjével simították volna végig.
2258 4, 2| vaddisznón lovagló bálványkép druszájától már semmiben sem különbözött.
2259 11, 2| denevérszárnyai voltak, csupán az én druszám és praesumptiv keresztapám,
2260 5, 2| azt sem bánom, az ötven dublon addig bőven eltart.~Mayer
2261 5, 2| Joachim-tallér fizetésétől.~De még a dublonjaimhoz sem férhettek hozzá olyan
2262 5, 2| s találtam benne ötven dublont, aztán meg egy hosszú papirost.~–
2263 5, 2| világosságot láttam, benn dudaszó és tánctoporzékolás. Fölszakítottam
2264 2, 4| zsolozsmának a dallamát dúdolva magamban, amit a többiek
2265 2, 1| zuhogása s a malomkerék dübörgése a szomszéd odúban.~Egyszer
2266 10, 2| embert, aki kakason lovagol.~Dühödt voltam, mint a tigris.~S
2267 10, 2| Csak azért is viselte. Ha dühösködtem, a szemem közé nevetett.
2268 10, 1| részesültünk, oly valami embertelen dühöt kaptunk tőle, mint amilyen
2269 7 | árverezésekor, most mind kitörő dühvel rohantak a scalaria retrotorsa
2270 6, 2| Hányszor mászkáltam én annak a düledékei között gyermekkoromban,
2271 2, 1| ledöntött erdőt, egymásra düledezett szálfáival, mint egy jégverte
2272 3, 1| elkezdtek egymás között dülekedni, hogy melyiké legyen a dénár.
2273 1, 2| barátomat.~– Sexto homicidium ex duello!~– Megcsaltam a kereskedőtársaimat.~–
2274 3, 3| mi szép terveinket mind dugába döntötted! Ugyan húztam
2275 4, 2| gyártmány volt. Olyan furfangos dugasza volt, hogy azt csak az tudta
2276 4, 2| Azzal megint becsináltam a dugaszt.~– Nem ittál-e belőle, Malkhus? –
2277 2, 3| handzsárja után.~– De hová dugjam én el ezt a te sok pénzedet?~–
2278 5, 2| valakit, amiért tömlöcbe dugjanak. Utoljára annyira megrökönyödtek
2279 1, 2| fekvő vádlottnak egy tülköt dugnak a szájába, s azon keresztül
2280 1, 1| nem jött ki – mindenféle dugóhúzókkal, pelikánokkal, csíptetőkkel
2281 13, 1| a bérence) tüzes taplót dugott a lovam fülébe, mire az
2282 8, 1| vágtatott az egész harcvonalban dúló ütközet színhelyére. E zárt
2283 4, 2| istentagadó lett, rablókkal együtt dúlt, embert ölt, hamisított,
2284 2, 3| a hajdemákok ördög módra dúltak a megrémült vásáros nép
2285 5, 2| senki a segítségemre. Mind a dunnája alá bújt az, a múh-borjútól
2286 1, 2| hatodikat is vettem.~– Duodecimo trigamia, polygamia!~– Királyt
2287 12, 2| hozzon a számomra egy korsó duplasert, az mindig azzal jött vissza,
2288 1, 1| lecsap a sáncárokba; de nem durran szét. Azt felhozzák, széjjelbontják,
2289 7 | kanonír-konstáblert!)~Azonban dúsan meg lett jutalmazva érte.
2290 4, 1| fogta a galléromat, hogy dutyiba zárat.~– Az ám. Próbáljon
2291 8, 2| embert egyenlőnek vallanak. A dzsangám hit szerint lehet egy férjnek
2292 8, 1| kalitka számára. Sommer a dzsatokhoz menekült a Jumnak folyón
2293 8, 1| Sándornak diadalútjából, melyek Dzsingisz kán hordáit megszégyeníték,
2294 8, 3| hanem én az elefántommal a dzsungel bozótjai közé vágtam, s
2295 10, 1| a kutyában, amit a másik eb megmart. Egyetlen falat
2296 2, 1| már féltemben, mikor az ebéd ideje következett, s megláttam
2297 2, 1| szamarak élnek: az volt az ebédem, vacsorám. Bezzeg nem tömte
2298 12, 2| engemet híj meg az asztalodhoz ebédre és vacsorára. Megfizetem,
2299 4, 2| asszonya, kinek vérét az ebek nyalták föl az utcán. Hozd
2300 3, 3| ereimből.~(– Fel fogsz-e már ébredni e pokolbeli álomból? – rivallt
2301 3, 2| Az alvó férj még erre sem ébredt föl.~Azzal mielőtt bámulatomból
2302 2, 1| sütött csak ki a nap, arra ébredtünk, hogy a völgyünkön keresztül
2303 2, 1| majoris potentiae contra ecclesiasticam personam! – diktálá a soltész
2304 4, 2| felnyílt, s egy előttem eddigelé még ismeretlen, nagy boltozatos
2305 3, 3| nem tesz különbséget. Az eddigiekért is odajutsz, csakhogy ha
2306 3, 1| mulatságosabb napokat az eddigieknél. Arra kértem, hogy ajánljon
2307 2, 2| kezdetleges bútorokkal, edényekkel; az akolban fejős tehén,
2308 13, 1| a szétgurult gyógyszeres edényekről mármost nem tudtam, hogy
2309 4, 2| beundokította a szentséges templomi edényt, amit nekem kellett tartani
2310 11, 2| ilyen ragyogó szemek, ily édesen mosolygó ajkak nem világlottak
2311 3, 3| quintesszenciájává lesz az édességnek, ami a fluidumokat felforralja,
2312 9, 1| törököt, Ali Baba Ben Didimi effendit Brussából – a kínait, Chien-Csen-Toiping-Van
2313 4, 2| hogy „jól tetted, fiam!”)~Efölött aztán a nagyherceg és a
2314 8, 1| fordulatait, amik csak egy idegen égalj alatt történhetnek meg.
2315 5, 2| rejtőztetni, maga feleljen róla az egek urának, ha mint oktalan
2316 8, 3| alá a Majmúna tündér az egekből. Ez is óriás volt; de leány.
2317 2, 1| s mint a csapdába került egeret, úgy nyomtak agyon több
2318 5, 2| Nappal elrejti magát, s egy egérlyukba belefér. Éjjel pedig előjön,
2319 10, 1| betakarná az arcomat, hogy ki ne égesse a lángoló nap a nyitott
2320 2, 1| volt a világon soha: az egészet a papok gondolták ki. Ezzel
2321 12, 2| És pumpernickelt rágni! – egészítém én ki a kegyes véleményt.~–
2322 5, 2| kezdtünk el tanakodni, hogy mi egészséges tréfát lehetne még elkövetni
2323 13, 1| pálinka az „én” torkomat égeti végig – már akkor énrajtam
2324 3, 3| Csókjaik, mint a tűz, égetik az arcomat, a nyakamat;
2325 3, 2| Akkor engemet a máglyán égetnének meg.~– Nem volt rá eset,
2326 8, 2| elevenen meg kell magát égetni a máglyán, s hol az újra
2327 3, 3| amik arcomat, nyakamat égették, nem voltak Delila, Circe
2328 2, 1| gyújtogatásért meg fogsz égettetni, a leányrablásért fizetsz
2329 2, 1| ropogás támadni, mintha égföld szakadna össze, a szálfák
2330 10, 1| többet ér az.~Éjet-napot eggyé tettem, hogy hazaérjek.
2331 13, 1| ellen elkövettél. Ezzel az eggyel fogom a nyakadat. Ebből
2332 4, 2| fölvésve a zodiákus tizenkét égi jegye. Az egyik kezében
2333 2, 1| Márpedig az ilyen cím nélkül az égnek eresztett fohászkodások
2334 2, 1| a gyehenna firmamentumán égnének véres csillagzatok.~Két-három
2335 2, 1| s mikor arra a keskeny égszalagra föltekintettem a fejem fölött,
2336 7 | Igazság. Tehát „a törvényes egybekelés” idején. Ideérve, az eleven
2337 10, 1| tanúbizonyságok.~Mindezeket egybevetve, a Szentszék nem késik kimondani,
2338 13, 1| fogom a nyakadat. Ebből az egyből, szeretném látni, hogyan
2339 9, 1| Két hétig nem élhettünk egyébbel, mint a csizmáinknak a talpával.
2340 4, 2| emberi lények (mert nem egyebek) a kriptaajtón keresztül
2341 2, 3| azt mondja az Alkorán: ami egyedüli igaz könyv a földön. Én
2342 5, 2| a titkot nem fecsegem ki egyelőre, fenntartván magamnak elítéltetésem
2343 9, 1| kidobálni nekik, nehogy magunkat egyenek meg. Azt reméltük, hogy
2344 11, 1| sudár tiszafát, aminek szép egyenes növése volt, s ami amellett
2345 8, 2| vallás hívei, minden embert egyenlőnek vallanak. A dzsangám hit
2346 9, 1| rozzant kutterben egy velem egyenrangú spanyol hidalgóval egy padhoz
2347 5, 2| estem, aki a münsteri hadak egyenruháját viselte. Az nyakon ölelt,
2348 3, 2| bűnödet elhallgatod, ezért az egyért éppúgy a pokol tüzére jutsz,
2349 2, 2| aranyod, se ezüstöd; hanem egyes-egyedül a te szép leányod, az én
2350 11, 1| rajtam. Hozzám férni csak egyesével lehetett a keskeny ösvényen,
2351 5, 2| lehet állítani, s azzal az egyesítés tökéletes.~– Hiszen akkor
2352 1, 1| öldökölnek. A „tűzkorsó” egyesítette mind a két kitűnő virtust
2353 7 | urammal ott fönn a szenteknek egyességében valamikor találkozni fogok,
2354 4, 2| tövislovagok”-kal, akik a svédekkel egyesülten, vitézül harcoltak a császári
2355 10, 2| rettenetes elem. A föld és a víz egyesülve egy közös célra: megölni
2356 7 | Atlanti-tengert a Csendes-óceánnal egyetemben; ne töltsd az időt repülőhalak
2357 5, 2| fiáról azt mondták, hogy az egyetemen diák: nagyon vén diák lehetett;
2358 3, 3| felfedezted előttem a te bűnös egyetértésedet a szép Persidával (amely
2359 7 | alatti hatalmakkal való egyetértésnek, hanem csupán a föld feletti
2360 2, 1| Ezúttal a két nemesúr egész egyetértéssel és kicsinált haditerv szerint
2361 10, 2| viselnéd.~– Csodálatosan egyetértünk – mondá az asszony. – Látod,
2362 8, 2| első feleségnek bele kell egyezni, hogy a férj második nőt
2363 4, 2| belseje van, az egyikbe egyféle italt lehet tölteni, a másikba
2364 7 | keresnek ám Németországban, egyfelől a templáriusok templomi
2365 8, 2| Erdők, házak és emberarcok egyforma okkersárga színt vesznek
2366 7 | rettenetes unalom, ami ebben az egyhangú semmit nem tevésben majd
2367 4, 2| kiáltozá az egész gyülekezet egyhangúlag.~Erre Nabukodonozor egy
2368 1, 2| Ukraniában az ortodox keleti egyház kebelébe léptem, azután
2369 4, 2| Miért mentél az összeszedett egyházi drágaságokkal a kikötő felé,
2370 4, 2| amiknek kettős belseje van, az egyikbe egyféle italt lehet tölteni,
2371 8, 3| füsttömegek alakot öltöttek, az egyikből lett Danesh tündér, a másikból
2372 2, 1| a kétfelé vált sziklafal egyike a másikba látszott beleilleni
2373 10, 2| voltak, hogy akit azoknak egyikével képen felejtett, annak nem
2374 7 | nyakazzak le másokat, s egyikhez sem volt kedvem.~Annyi hányódás
2375 4, 2| festve fehérre, pirosra, egyiknek a szemöldöke feketével volt
2376 13, 1| sem értem, s az ő nyelve egyikre sem forog, csak a svábra.
2377 4, 2| perzsáknak, kaldeaiaknak, egyiptomiaknak öltőzve, akiket a most érkezett
2378 3, 2| én. Azután ismét hideg, egykedvű lett az arc; méltóságteljesen
2379 6, 2| gyepmester hozza ki a maga egylovas kordéján a négy szál deszkából
2380 12, 2| meg tudta egy ilyen dáma egymaga enni és inni.~A tiszt urak
2381 5, 1| elvivés”, az már bolond. Te egymagad, egy szegény ördög, be akarsz
2382 4, 2| vallatást. A gonosztevő megint egynapi akasztófahaladékot nyert,
2383 9, 1| lelke mennyországba jut, egynegyed rész lelke pedig pokolra
2384 11, 1| muskétákkal és alabárdokkal, s egynehány dragonyos, a bivalybőrösökből;
2385 12, 1| közöttük nagy verekedés; mert egynek a zsebében sem volt semmi,
2386 11, 1| lova, s elszaladt alóla, egypárnak a feje betört, oldalbordája
2387 4, 1| elemózsiához is csak majd juttatnak egyszer-másszor.~De biz én hiába harangoztam
2388 3, 2| visszatértél? Hát szeretsz?” De egyszersmind meg is akadályozá azon percben,
2389 1, 1| ágyúval bánás nem volt olyan együgyű tréfa, mint a mostani Krupp-
2390 1, 1| ólomcukor járult hozzá, hogy együttesen olthatatlan pokoltűz váljék
2391 8, 1| kinevezett a Szerdhána tartomány együtturalkodójának a Szumro begummal „Maharadzsa
2392 3, 3| nem eredt mástól, mint két egyujjnyi vastag s háromujjnyi széles
2393 8, 3| részegség, hanem hasonlít az egzaltációhoz.~És eközben az én szép menyasszonyom
2394 7 | feleségem valamennyinél egzotikusabb dolgot kívánt meg. Egy darab
2395 9, 1| vagytok hadigálya!~– De éhesek vagyunk, és van ágyúnk,
2396 12, 2| volt kitanítva.~Így aztán éhezhettem és szomjazhattam, amennyi
2397 13, 1| az „aqua fortis” csak úgy éhezi az ezüstöt, mint a sovány
2398 11, 1| csikaszainak megfelelni, ha rám éheznének.~Reggel felé azonban már
2399 1, 2| alatt ugyancsak megtanult éhezni és szomjúhozni.~A syndicus
2400 9, 1| római megnyílt üregbe, a ti éhező torkaitokba leugorva, a
2401 1, 2| az emberevés bűneért az éhhalállal bűnhődés rettentő suppliciumát
2402 3, 2| megszabadítá Párizst, ezúttal az éhhaláltól, melyre a herceg úgy megszomjazott,
2403 1, 1| ostromolták.~Koblenz és Ehrenbreitstein a Rhénus két partján úgy
2404 13, 1| sütögesse ő az ágyúkat az Ehrenbreitsteinon, ha neki ahhoz volt kedve;
2405 1, 1| lövöldözték tüzes korsóikkal Ehrenbreitsteint és Koblenzet; s mindennap
2406 3, 3| itt nem virradt soha, s se éhség, se álom nem jelentette
2407 2, 1| életemben, amilyen csak valaha éhségben legyeket fogdosott.~– No,
2408 4, 2| vigasztalást, amivel bűnbánatát és éhségét elverje? S ennek a nagy
2409 12, 1| diadalmasan kiáltott fel:~– Ehun van, ni! Hát e nem pénz? – (
2410 10, 1| tulipánkertem: többet ér az.~Éjet-napot eggyé tettem, hogy hazaérjek.
2411 11, 1| Erről számíthattam ki, hogy éjfél után egy óra lehetett az
2412 8, 3| vallja minden igazhivő, hogy éjfélkor fölkel, és elmegy legelni;
2413 5, 2| kizavart a korcsmából, amint az éjfélt ütötte: tilalmas levén neki
2414 5, 2| egy behemót. Megkergeti az éjjeliőröket, s a kapukról letépi a kopogtatókat.
2415 5, 2| erkélyről aláhajolva ordított az éjszakába, úgy vágtam azzal tele szemét-száját,
2416 4, 2| a nagycsütörtök, melynek éjszakáján a kegyes szertartások előkészületei
2417 4, 2| minden napján, a megelőző éjszakákon próbákat fogunk tartani
2418 2, 1| öreg lengyel házánál, ahol éjszakánkint összegyűltek a socinianusok.~
2419 3, 3| Semiramis, Circe és az éjszínű szépség, Atalanta. Mind
2420 10, 2| férji becsületemen csorbát ejt? Nem gyalázott-e meg már
2421 7 | szólt, azt is oly sipegve ejté ki, mintha sajnálná tőlem,
2422 10, 1| hitvesi hűségén csorbát ejteni engedjen – Niemengenben! –
2423 2, 1| Lengyelországban, s foglyul ejtette valamennyit.~(– Az már más! –
2424 2, 3| után.~Azok roppant prédát ejtettek. Aki el nem futott a karavánból,
2425 4, 2| állatnak a zilált hajfürtjeit ékesítsem vele? Hiszen ha nem Istennek
2426 11, 2| oly csókolnivalóvá teszi, ekkora bajusszá megnőjön, csakugyan
2427 3, 1| bizonyítanom kellene, hogy mind ekkorig tiszta életű, kegyes ember
2428 3, 3| megérdemelnéd, hogy mint az eklézsiád fejét a legmagasabb fára
2429 2, 1| hagyott ősi drágaságokból, ékszerekből összepakol annyit, amennyi
2430 5, 2| Ellopván a templomi ékszereket! – veté közbe a soltész.)~„
2431 7 | gézengúzt Nijmegenben.~– Elád kend bennünket Nijmegenben? –
2432 6, 2| publicánus, akinek adósa volt. Eladják itt még az eresz alatt ma
2433 5, 2| házigazda fia is és három eladó leánya.~A fiáról azt mondták,
2434 4, 2| tőlem? Hisz ez megér, ha eladom, egy egész paraszttelket
2435 3, 3| kövessem, hanem hogy újra eladósítsam magamat a pokolnak.~Ezen
2436 5, 2| még abban is megcsalják az eladót hamis pénzzel, körülnyírt
2437 5, 2| mondá ő –, hogy atyám eladta azt a gyűrűt, az családi
2438 2, 1| paripáit, a köztatároknak eladták magukat a foglyokat, szépen,
2439 12, 2| fedezett fel előttem, hogy az elajándékozott varázstallér nem jön többé
2440 12, 1| marad el tőle, ha az önként elajándékozza valakinek.)~– Jaj, kegyelmes
2441 4, 1| ugrottam föl a térdemről, s eláldottam egy „ezermilliom kacskaringós
2442 11, 1| menekülhettem, mert azt szépen elállták a baklovagok. Jobb is volt
2443 2, 2| állapotommal. Az embert a rabság elálmosítja.~Kivált az ilyen rabság,
2444 8, 3| történet volt az, hanem én elálmosodtam rajta. Bizonyos vagyok felőle,
2445 3, 3| megkínáltak. Hiszen csak elalszom tőle.~Mit tehettem ez átkozott
2446 8, 3| boldog örömek közepett ismét elaludtak, újra felragadott, s a herceget
2447 10, 1| Ez árnyék olyan jólesett. Elaludtam alatta.~Merre és meddig
2448 8, 3| tölteni, hogy az utasok elalusznak tőle. Ezúttal énvelem Zeib-Alniffa
2449 4, 2| néztem, hol fekszem le, csak elámolyogtam valamerre, s magam se tudom,
2450 4, 2| akárhová fordulnék az ő titkaik elárulása végett, a legelső volna
2451 3, 3| magát fűrészeltetni, mintsem eláruljon valamit azokból a titkokból,
2452 3, 4| szeme kiütve. „A te Baránod elárult minket!” – hörgé rekedten,
2453 7 | vetekedtek egymás kezéről elárverezni a spondilus regiusokat,
2454 2, 5| hajdemákok a dorbézolástól elázva sátoraikban fognak heverni.~
2455 8, 3| bajadérek, héj?)~– Valóban elbájolók, kegyelmes úr; öltözetük
2456 2, 3| nyakamat, kérlek.~Én csak elbámultam ezen a furcsa kívánságon,
2457 11, 1| voltak, azt hitték, könnyen elbánnak velem.~Egy baklovag leszállt
2458 6, 2| egész alakom változva, arcom elbarnulva, vonásaim elvadulva.~Pedig
2459 10, 1| találkozásunk. Az egész elbeszélés hitelesítve hét bonc sajátkezű
2460 8, 1| Ne méltóztassanak unni ez elbeszélést, kegyelmes uraim. Szükséges
2461 2, 1| kivált, miután megtudta az elbeszélésükből, hogy őnáluk Erdélyben már
2462 2, 4| melléje áll.~Egész éjszakán át elbeszélgetett velem e rémséges terveiről,
2463 2, 1| történetemet. Csupán azt fogom elbeszélni, ami elkövetett bűneimmel
2464 3, 4| úgy kell lenni, ahogy reus elbeszélte, s másképp nem is lehet.
2465 2, 4| meggyógyulásom csodáját elbeszéltem, s attól aztán ő is meggyógyult
2466 3, 1| szimulálva a sántaságot, elbicegtem Lembergig, mindig gyalog
2467 2, 2| azt, amit láttam, nehogy elbízza magát az asszony. Hanem
2468 7 | számomra, meg fogkefét. S mikor elbocsátott, még csak meg sem siratott.
2469 2, 4| valósággal kilelte a hideg, úgy elborzadt tőle. Hát még mikor a sánta
2470 4, 2| valamennyien beleegyeztek, s én elborzadva láttam, hogy a jelenlevők
2471 8, 3| Úgysem lett semmi az én elbúsult szándékomból; mert én száztíz
2472 2, 3| jámbor, szelíd Baránomat elcsalogatni innen? Ő meg van elégedve
2473 5, 2| vártam, hogy a háznál minden elcsendesüljön, azonnal lábhegyen lopózva
2474 13, 1| röhögtök? Ostobák!~Aztán megint elcseréltük a testeinket.~Engem a Beherik
2475 5, 2| segélyével valahogy azt a váltót elcsíphessék tőlem, s Mayer gazda megszabaduljon
2476 9, 1| akkor a ti rákotok mind eldobja az ollóját: ez dupla ok!~
2477 12, 1| menekült tallért.~Az is jól eldöngetett, amiért el akartam azt tőle
2478 2, 1| vonulni, s amint aztán egy fát eldöntöttek, az zúdította maga előtt
2479 8, 3| vettem őfelségét. Az ágyú eldördült, s a következő percben már
2480 3, 4| a Szűz Mária képét, hogy eldugjam azt valahová; mert tudtam,
2481 12, 1| fejszefokkal, s a tallérom eldugta az övébe.~Arra odajött egy
2482 11, 2| mondaniok: „Nem adom.” A tallért eldugtam a zsebembe, a Lilith kezét
2483 5, 2| cimborám csak nagy hamar eldűlt székestül, s megadta magát.
2484 3, 1| mindig háttal fordultan, s elébbeni tompa hangon, így válaszolt:~–
2485 2, 3| hegedűvonót. Majd én odatérdelek eléd. Aztán csak ide vágj, nézd,
2486 4, 1| az általad összegyűjtött eledelek nagyon jóleshettek a testének.
2487 8, 3| mint a trónusán ülve vagy elefántháton vagy palankinban hordatva,
2488 8, 3| lovascsapat odaért a begum elefántjához, hallottam valami nagy néprivallást,
2489 8, 3| kíséret élén haladt a maga elefántján, én pedig a kíséret végén,
2490 8, 3| nak hívják; a békeszerető elefántokat a „khanverd” cukorba főtt
2491 8, 3| mulattatására, elefántok harcát elefántokkal és emberekkel, mik közül
2492 8, 3| pedig én magam, s az én elefántom hátára volt csatolva egy
2493 8, 3| lovascsapat, hanem én az elefántommal a dzsungel bozótjai közé
2494 11, 2| ormótlan nagy test, akinek elefántormánya van. Ezzel szokta a nevét
2495 8, 3| megragadják, s lerántják az elefántról, azután kezeire, lábaira
2496 11, 2| Amellett a Beherik igen elegáns gavallér, a farkát a vállára
2497 4, 2| hallgatja, s az inkvizícióhoz elegendő erővel is fog bírni, s úgy
2498 1, 1| szemét, szakállát ki- és elégeti, részint a késeivel összekaszabolja,
2499 9, 1| és éppen tizedrésze az elégnek. Ha az élelmiszer volt a „
2500 10, 2| már ez mégis több volt az elégnél! A feleségem csakugyan azokban
2501 2, 1| Ez azután ellátta őket elégséges vízzel, s egyúttal eszközül
2502 8, 3| leírásához emberi szavak nem elégségesek, s aminek minden fala tele
2503 4, 2| ezt a szobrot nappal is elégszer a kolostorban, csakhogy
|