10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
2504 10, 2| felfricskázza az ember az elégtételt adni vonakodót, az viszi
2505 2, 3| alabárddal és muskétával. – Elegybelegy társaság volt.~Mi nagyon
2506 8, 3| most dogmatikus vitákba elegyedjünk. Az én utam sietős! – Úgysem
2507 3, 3| álmokat látni, amiknek az eleje a gyönyörök mindenféle nemének
2508 8, 1| vádlott.~Tehát, hogy az elején kezdjem: a Gangesz partján,
2509 10, 2| elénekelték csúfondáros versekben elejétől végig. S reggelre odafestettek
2510 4, 2| amint én azt felnyitottam, eléjöttek az én óvilági szépségeim,
2511 4, 1| szükségem lesz nekem már ezentúl élelemről gondoskodni, aki az ismeretlen
2512 9, 1| habokat, s nekünk ezalatt az élelmiszereink tisztára elfogytak.~(– Hiszen
2513 9, 1| kénytelenek voltunk az élelmiszereinket kidobálni nekik, nehogy
2514 9, 1| Rogerius bizonyítja, a minden élelmiszerektől megfosztott emberek kénytelenek
2515 9, 1| előfogott bennünket, minden élelmiszeres tonnáinkat ki kellett hánynunk
2516 2, 3| magunkról.~Ekkor már utolsó élelmiszerünk is elfogyott, s minekünk
2517 2, 1| arany, ezüst oltáredényeket elemeljék; de papokat tartottak maguk
2518 3, 3| gyönyör, mint magában élő elementum, mint a tűz vagy a víz vagy
2519 4, 1| vadon erdőben, valami kis elemózsiához is csak majd juttatnak egyszer-másszor.~
2520 10, 2| s az egész történetemet elénekelték csúfondáros versekben elejétől
2521 1, 2| oklevélhamisítónak a jobb kezét elvágatni elengedhetetlen föltétel; mint ördögimádó,
2522 8, 2| gazembernek kénytelen volt elengedni a bálványimádás főbenjáró
2523 14 | deríttetett, vádlottnak elengedtetvén, elmarasztaltatik csak a
2524 8, 2| ősnépe között minden fogalom elenyészik, melyet mi, európai lakók,
2525 6, 2| soltész észrevételei egészen elenyésztek abban a hatalmas orrfúvásban,
2526 2, 3| tömlőkben, hordókban. Mi majd elepedtünk értük, s csak a kezűnket
2527 8, 1| rendbe állított dandárjának élére állva, vágtatott az egész
2528 5, 2| kettőnek a vállára, onnan csak eléred az erkély karfáját; bekocogtatsz
2529 2, 4| a térdeimhez! Nem akart elereszteni. Tán előre megérezte, hogy
2530 2, 3| ölelgetések között, nagy nehezen eleresztett a Nyedzviedzzel; de még
2531 1, 1| mikor azt az ellenségre eleresztik. Mert ha annak pontosan
2532 5, 2| emeletén, ahonnan igen könnyen elérhettem azt az erkélyt, melyre a
2533 2, 5| várat, ahonnan tűzaknával elérik az embert, s tanácsomra
2534 5, 2| nyakunkról, szerencsésen elérkeztünk a keresett úrnak a házához.~
2535 4, 2| igyekeztem a stettini kikötőt elérni.~(– Habet rectum! Rectissimum! –
2536 2, 1| ostromlók bástyája egészen elérte már a fenyegető magasságot.
2537 5, 2| ő nagyot sóhajtva, s én elértettem e célzást, mivelhogy „Weh”
2538 8, 1| rohant az ütközetnek.~Mikor elértük a kirohanó várőrséget, a
2539 7 | gonosz csábítás által lett elérve az, hogy a város leggazdagabb
2540 6, 2| orrfúvásban, ami serenissime elérzékenyülését kifejezte.)~
2541 3, 2| szerelmes asszony szemei élesebbek, mint az egész világé, s
2542 12, 2| hozzá volt szokva a laute éléshez, a pénz pedig nem hull az
2543 11, 2| nem lesznek, önnönmagától elesik – mondá ki a nagyherceg.)~
2544 4, 1| No, már aki ezt a te éléskamarádat egy nap alatt így fel tudta
2545 4, 1| terhes munka után: mit látok? Éléstáram tisztára ki van takarítva.
2546 4, 1| petrencét, s szétnézek az éléstáramban, kifáradt testemnek a kívánatos
2547 2, 2| Ez volt az ő kifogyhatlan éléstáruk.~A Viszpa-Ogród, mikor azt
2548 9, 1| hajóssal, aki újra megtölti az éléstárunkat. De bizony mi nem találkoztunk
2549 9, 1| is egy, hanem kettő. A te életed becses. Itt vagyok én, a
2550 13, 1| kikiáltottam.~Olyan pompás életem volt, hogy egy percig sem
2551 2, 1| valami mást is, ami teljes életemnek veszedelme maradt: asszonyt
2552 2, 1| szenvedélyből tegye azt, hogy egész életén át ott üljön egy sziklaodúban,
2553 6, 2| szegény jámbor tímárt gonosz életével erre a zöld „ágra” juttatta,
2554 3, 3| Persida elkészítse számára az „életitalt”, a herceg egészen derült
2555 2, 3| s két napig vártunk ott, életjelt nem adva magunkról.~Ekkor
2556 6, 1| szükséges volt az istenfélő életnek inaugurálásához. Mivelhogy
2557 10, 2| Annyi józan ész vagy tán életösztön megmaradt nálam, hogy hirtelen
2558 2, 5| ezzel végződött az én rablói életpályám.~Itt szünetet tartott a
2559 4, 1| kezdve szigorú aszkétai életre fogom adni magamat.~Nem
2560 3, 2| pater Agapitus egész új életrendet praescribált a házastársaknak,
2561 7 | azzal, mintha a szegfüvek is életszükséget nem képeznének, de mégis
2562 4, 1| tennem? – folytatá Hugó élettörténetét. – A hó is elkezdett szállingózni,
2563 7 | mivelhogy a csigáknak egész életük csupa szimpátiákon és antipátiákon
2564 2, 3| öngyilkosul maguk vetnek véget az életüknek. Nekem tehát három pokollal
2565 2, 2| vagy megunta az ő viharos életűket, vagy szerelmes lett valami
2566 11, 1| követte a baklovagokat, de életveszéllyel fenyegetve kényszeríttetett
2567 5, 2| pedig fő gondom volt, hogy életveszélyesen meg ne sebesítsek valakit,
2568 2, 3| tenyeredet, akkor szépen az élével fog találni, nem bicsaklik
2569 8, 2| lázálmak fantazmagóriáit elevenítik föl, hármas napok, tűzkeresztek
2570 2, 1| már ez mind a kettőnek az elevenjére ment.~Az ellenük készített
2571 2, 4| emberháton, ha az egyik elfáradt, változtatva a paripát egész
2572 4, 1| káromkodtam tele torokból, s elfeledém, hogy kegyes anachoreta
2573 8, 3| asszonyát is kötelességei elfeledésére bírjam, ezúttal egy gazdátlan
2574 4, 1| nagyot ittam a forrásból, elfeledtetve gyomrommal az éhséget, s
2575 8, 2| méltóztassanak kegyelmességtek, elfelejteni, hogy az apám szomorú temetésénél
2576 3, 4| Az én szegény, elhagyott, elfelejtett feleségem.~Úgy szégyenlettem
2577 2, 3| zsugorodva egészen.~Erre én elfelejtkezem magamról, s ijedtemben ki
2578 6, 2| Elég régen, hogy azóta elfelejtsék; de nem olyan régen, hogy
2579 11, 2| Kend, soltész uram, csak elférne az én bőrömben háromszor
2580 11, 2| akkora, hogy tizenhárman elfértünk rajta, s volt eléje fogva
2581 3, 2| történik velem, ha ő is elfogad a hajdani Zdenkónak, s azt
2582 8, 2| fogalmaival egy új élet elfogadására kényszeríti a közötte letelepülő
2583 7 | engemet törvényes férjül elfogadjon; tehát nem megbűvölés, nem
2584 3, 2| hogy minden csók, amit elfogadok és visszaadok, csalás, rablás,
2585 2, 1| tanyájuk, ahol az áttérőket elfogadták. Mikor aztán már azt hitte,
2586 13, 1| azalatt a franciák majd csak elfoglalják a várat, s megszabadítanak
2587 9, 1| magunkat a láncainktól, s elfoglaljuk a hajót. Jogunk volt hozzá.
2588 11, 2| tessék most a helyemet elfoglalnod.~„Hopp hírével” megérkeztünk
2589 8, 1| diadalmas hadjárat jutalmául egy elfoglalt tartomány, Szerdhána királyává
2590 7 | legkönnyebben lehet elevenen elfogni a párzás ideje alatt.~E
2591 2, 1| átalvető iszákba belefér; én elfogok egy pár bitangjába eresztett
2592 5, 2| karonfogózva az egész utcát elfogtuk, s így mentünk kegyetlenül
2593 2, 1| törettek, amit a magyar sereg elfogyasztott, pedig az iszonyú borsosan
2594 9, 1| élelmiszereink tisztára elfogytak.~(– Hiszen most mondtad,
2595 4, 2| s megkísérlém a nyilat elfordítani. S amint a nyíl tolla engedett
2596 4, 2| fekvő lovagszobornak a fejét elfordítja, s arra az egész márványemlék
2597 13, 1| pillanatban mind a ketten elfordítjuk a kisujjainkon levő gyűrűket,
2598 13, 1| percre vissza.~Mind a ketten elfordítottuk a gyűrűinket.~Megint én
2599 2, 2| mennyországban”.~Arra a Madus elfújta a gyertyát, s mikor sötétben
2600 3, 3| kebléhez, hogy a lélegzetem elfullad, az agyam szétfeszül, belehalok
2601 10, 2| hallja a jajgatását, az is elfut, mert a mentségre sietőnek
2602 2, 3| zűrzavar, aki futhatott, elfutott, prédára hagyva szekerét,
2603 8, 3| díjat tettek a fejemre. Elfutottam a bandzsári faj közé. Ennek
2604 8, 2| széttépetni a tigristől, elgázoltatni a szarvorrútól, maratni
2605 1, 1| mindenki megértheti, ha elgondolja, hogy mikor két ilyen lánccal
2606 12, 2| mást.~Hosszú félóra volt! Elgondoltam magamban, hogy mit vesztegetek
2607 8, 2| kisgyermekemet, akit tehát, még ha elhagyhatnék is, el nem hagyok.~A szép
2608 4, 1| voltam rászánni magamat, hogy elhagyjam az erdőt. Remete már nem
2609 4, 1| anélkül, hogy magányomat elhagynám.~Kerestem két széles, lapos
2610 6, 1| levelemet. Sajnálta nagyon, hogy elhagyom a zászlóalját, de aztán
2611 2, 2| elszántad rá magad, hogy minket elhagysz.~Azt feleltem neki rá, hogy
2612 12, 2| jött haza a kapitány, hogy elhagyta valahol a fejét.~Közel talált
2613 2, 4| látszott. Egyszer aztán elhajlott a sikátor, s az én vízióm
2614 2, 3| turbékolt; úgy kellett erővel elhajtanom.~A régi cimborák nagy üdvriadallal
2615 2, 1| erdélyiek és svédek háborúja elhalasztatá; a nemesuraknak a fegyvereseikkel
2616 5, 2| bosszankodással.) – A további vallatás elhalasztatott a következő napra.~
2617 3, 2| hogyha egyetlenegy bűnödet elhallgatod, ezért az egyért éppúgy
2618 12, 1| így rám förmedtek, inkább elhallgatok. Nem kérek én itten egyebet,
2619 2, 5| meg a falakat. Azt azonban elhallgattam előlük, hogy a hőforrás
2620 8, 3| lénye valami földöntúli. Elhalmoztuk egymást csókjainkkal; az
2621 5, 1| akkorra azok minden nyomát úgy elhárítanák az útból a maguk gonosztettének,
2622 8, 2| Az akadály nagy, de nem elháríthatlan. Csak a vallás van közöttünk:
2623 5, 2| felé közelíték, s ezzel elhárítottam magamról az orrából kilövellő
2624 2, 1| hozzáláttak a hadjárat alatt elhatalmasodott rablóhadak megfékezéséhez.~
2625 5, 2| túlságosan megszaporodtak és elhatalmasodtak. Minthogy köztudomású dolog,
2626 8, 1| tanácsa döntött az udvar elhatározásainál.~S az ilyen keleti tanácskozások
2627 11, 2| egy végbeviendő gonosztett elhatározását tűzték ki.~Az én menyasszonyom
2628 8, 2| egész ország sorsa függött elhatározásomtól. Az egyik oldalon egy nép,
2629 12, 2| mellett. Van fél órád az elhatározásra. Ha nem tetszik, keresek
2630 9, 1| hajtja végre, amit társai elhatároznak.~(– Értjük, mire való a
2631 12, 2| szívességre kellene magadat elhatároznod.~– Képesnek érzem magam
2632 11, 1| rablási história.~Mikor ezt elhatározták egymás között a boszorkányok,
2633 3, 1| elfogott a kegyesség, hogy elhatároztam magamat, hogy áttérek a
2634 9, 1| állhattuk az éhséget tovább. Elhatároztuk, hogy „tengerészlakomát”
2635 2, 4| épült városkában talált elhelyezést, s egyszerre száz embernél
2636 7 | vettünk körül, s ott az elhelyezett csigák szerencsésen lerakták
2637 8, 1| krokodilustó fölé, s azokba elhelyezhessék őket sah Allum mellé, hogy
2638 5, 1| hogy az iszákomat a zugban elhelyezzem. Hozatott magának egy korsó
2639 7 | csigákat és nautilusokat elhelyezzük, és tápláljuk tengeri csillagokkal,
2640 2, 1| vetnem, amíg a nagy zárkövet elhengerítették fölüle. A szemem káprázott
2641 2, 4| hogy derék ember módjára élhess tovább, s nevednek becsületet
2642 10, 2| feleségemnek –, milyen boldogul élhetnénk mi egymással, ha senki se
2643 2, 3| is már fiatal szeretőd: élhetsz vele nyugodalmasan, boldogan;
2644 9, 1| fölfüggesztetik.)~Egy hétig élhette világát vígan a bűnös a
2645 9, 1| vitorlával. Két hétig nem élhettünk egyébbel, mint a csizmáinknak
2646 8, 2| törvényszék, hogy neked mindent elhiggyen. Már csak magam is szeretném
2647 8, 2| kerékbetöretésedet! De már akkor inkább elhisszük akár még azt is, hogy eleven
2648 1, 2| bűnesetet a törvénybíráknak elhistorizálja, akkorra beveszik a franciák
2649 11, 1| menten. Utoljára magam is elhittem, hogy a legnagyobb biztosság
2650 13, 1| Aztán intett, hogy mármost elhordhatom az irhát.~Én aztán a nyakamba
2651 3, 2| bratinaürítgetésben, a csatlósok elhordtak a fekhelyeikre, úgyhogy
2652 5, 1| csináltál egyszerre. Az „elhozás”, az még okos dolog volt;
2653 5, 1| okos légy, mint voltál az „elhozásban”. Mert az a kereskedésnek
2654 11, 2| haza a Lucifer palotájába, elhozni az egyetlenegy sótartót,
2655 5, 2| Szűz Mária koronáját is elhoztad! Jaj neked, boldogtalan! „~
2656 5, 1| akkor?~– Hát fiam, amit elhoztál, az már a tiéd. Vedd úgy,
2657 3, 1| hol lakik a Malach, hanem elhoztalak a „csodaemberhez”, aki mindent
2658 9, 1| hogy minden élelmiszert elhoztatok az Alcyonról – mondá a soltész.)~
2659 2, 2| vannak a kincsek, amiket elhoztunk, válassz. Tied az elsőség.~
2660 2, 1| s azután hajánál fogva elhurcolták.~A barlang falában volt
2661 2, 4| megérkezni. Te az ostromot elhúzhatod hosszasan.~– Úgy fogok cselekedni.~
2662 13, 1| furfangos historizálással elhúztál öt hónapot meg két hetet
2663 1, 2| Hilarius”; Hamburgban „Junker Elias”; Münsterben „Stramm Vilmos”;
2664 4, 2| vagyok.~– Ne búsulj, fráter Eliézer – biztatott a lovag –, a
2665 4, 2| útfélről fölszedett. Ó engem Eliézernek nevezett el.~Amíg Lengyelországon
2666 6, 2| azokon a szűk sikátorokon eligazodjam, amik a cserzővargák telepéig
2667 5, 2| zsidófertályból az éjjeli vásárlókat elijeszteni. Én megdöglöm! Hej, Ágnes!
2668 11, 1| Jobb is volt a láp felé elillannom. Itt a zsombikok között
2669 14 | a miatyánkot fennhangon elimádkozni.~Mikor az áment kimondá,
2670 8, 3| az első negyedet mutatta elindulásunkkor, azalatt megtelt, el is
2671 10, 2| akit látták velem sétálni elindulni: de megtalálják majd a fejkötőjét
2672 10, 1| hatóság kanalazása alá, majd elintézi ezt a Szentszék, aki ezt
2673 2, 1| ólmos bottal, öreg késsel elintézni; de nemzetiség fölött veszekedni
2674 11, 2| Hexameronjában, aki pedig elismert auktoritás.)~A vádlott folytatá
2675 10, 1| sajátkezű aláírása által. Elismertetett, hogy a boncok éppen olyan
2676 8, 3| kicserélése nélkül nincsen elismerve az uralkodói viszony.~Sorra
2677 9, 1| deportáltatni. De éppen elítélendő Murder kapitány magaviselete,
2678 2, 1| poroszlókat, kiszabadították az elítélt deliquenseket, és besorozták
2679 5, 2| egyelőre, fenntartván magamnak elítéltetésem esetére, amidőn teljes reményem
2680 14 | főbelövetésre kegyelmesen elítéltetik.”~A kalandor alázatosan
2681 1, 2| pecsenyét szokott hordani az elítéltnek – vigasztalásul. Így a tartása
2682 2, 2| sziklatornác, hogy ketten is eljárhattunk benne egymás mellett. Nem
2683 7 | idejükben napi bérért dolgozni eljárjanak: amire elég nagy alkalmuk
2684 3, 3| élő embert a sír számára eljegyezve tart. Az a szűk ablak, melyen
2685 2, 4| mikor a karácsony ünnep eljő, akkor az ő betlehemi jászolkája
2686 7 | különösen tüzérekre. Ha eljössz velem, egy esztendő alatt
2687 2, 5| nem fagy.~Eközben szépen eljött a karácsony. Rám nézve sokszorosan
2688 2, 3| amíg csak a magam poklába eljutnék; amíg, hogyha egy hitetlen
2689 13, 1| kezdé másnap a soltész. – Eljutottál immár bűnlajstromodnak a
2690 2, 3| között, hogy én egészen elkábultam a borzasztó öldökléstől,
2691 2, 4| merénylet csodálatos sikere elkapatta a rablóvezért. Mivelhogy
2692 2, 1| leskelődő rossz angyal útközben elkapja, s akképp teljesítse, hogy
2693 11, 2| sebesen, hogy a ránéző szeme elkáprázott bele.~A két koma azonban
2694 5, 2| aztán a horogsertés nyelve elkapta az övemről lecsüggő tarsolyomat,
2695 5, 1| lapja helyett netto, az elkárhozás „soll” lapjára brutto át
2696 4, 2| zöld világításnál, mint egy elkárhozott mezítelen lélek, egy szent
2697 8, 2| között járnának, mint a pokol elkárhozottai.~És aztán ez a föld maga,
2698 3, 2| poklot festik, tele vonagló elkárhozottakkal. Csak egy pillanatig tartott
2699 3, 2| közéjük, mintha egyszerre elkárhoztam és idvezültem volna: ami
2700 2, 4| nem jössz velünk, hanem elkecskebokázol a bicebóca lábaddal Berdicovba.
2701 2, 1| pénze volt. A volt gazdám elkelt öt lengyel garason, én meg
2702 10, 2| csak akkor lehet igazán elképzelni, ha először leírom a feleségemnek
2703 2, 1| vétség miatt a kolostorból elkergettek vagy megbüntettek. Az elébb
2704 8, 1| van egy korhely fiam, akit elkergettem magamtól; ha meghalok, özvegyem
2705 8, 3| jegyzé meg a nagyherceg.)~– Elkeseredésem nem ismert semmi határt.
2706 5, 2| fele sem barátság! – mondám elkeseredésemben. – A váltómat az őrdögnek
2707 8, 3| meleg déli szél sírna.~– Elkéstél egy percnek a százezredik
2708 7 | megérkezének az eleven puhányok, elkészítém számukra a kert hátuljában
2709 7 | nagy vízmedencét fogunk elkészíteni, melybe tengervizet eresztünk,
2710 1, 1| tűzkorsókat, s éppen úgy elkészítette, ahogy a franciák, s azokat
2711 2, 5| mialatt a sáncokat éjszaka elkészítettem, lopva egy hordócska lőport
2712 3, 3| hogy a bűbájos Persida elkészítse számára az „életitalt”,
2713 2, 5| azalatt az én kis Madusomnak elkészül-e már a betlehemi jászolka?~
2714 2, 1| szokták, mikor egy fallal elkészülnek, hogy a májusfát kitűzik,
2715 11, 1| Mikor aztán a többivel elkészültek, akor rám került a sor.~
2716 2, 1| hosszú ostromzárolásra vannak elkészülve.~Ebből a teremből egy keskeny,
2717 14 | Azután letérdepelt szépen, s elkezdé a miatyánkot fennhangon
2718 4, 2| ünnepnek a tizenegyedik óráján elkezdeni a dobzódást, lakmározást!
2719 11, 1| gondoltam most rá, hogy elkezdjek neki bizonyozni, hogy „No,
2720 3, 3| talpad alá, hát akkor te elkezdtél velem alkudozni, hogy nem
2721 5, 2| szimfónia; a cimborák odalenn elkiáltják magukat ijedten: – jaj,
2722 4, 2| ösztökéltek hátulról, hogy elkiáltsam magamat ebben a nagy csendességben: „
2723 10, 2| már a fejébe vette, hogy elkísér, s nem hagyta magát leverni.~
2724 2, 2| élelmiszerekkel meg egy korsót, azzal elkísértek addig a repedésig, amelybe
2725 2, 1| igaz, hogy nem is volt mire elkölteni a pénzüket. Evésről, ivásról
2726 2, 1| mivel fehéríteniök, mind elköltöztek másfelé.~De a nagyobbik
2727 8, 3| a szerelmesek estebédjét elköltsük édes, bizalmas suttogás
2728 7 | bálványimádásba esés által a gonosznak elkötelezni.~– Nincsen abban semmiféle
2729 6, 1| útközben még egy kis falsumot elkövetek – szólt közbe a soltész.)~–
2730 1, 2| megelőző után:~– Miféle bűnök elkövetésében vallod magad részesnek?~
2731 2, 4| halálbűnökkel és vétkek elkövetésének rémes szándokaival: meg
2732 10, 1| csak újabb gonosztettek elkövetésére maradtam meg e világon.~
2733 5, 2| hogy ellenkezőleg a tett elkövetőjének, amiért Hamburg városát
2734 3, 2| került bele a reus, és akik elkövették, azok zsidók voltak; megérdemlik
2735 10, 2| senkit, akit a kartellel elküldjön, s ha levél útján vagy személyesen
2736 8, 3| utaztunk. Mégpedig egymástól elkülönítve; mert azt az indus etikett
2737 4, 1| abban egy ember bízvást ellakhatott. Mohából és falevélből kitelt
2738 2, 2| kiszökni rajta.~Az ember ellankad utoljára, és megadja magát.~
2739 4, 1| bekövetkező tél idejére ellássam magamat erdő-mező adta élelmiszerekkel.~
2740 7 | csigabigát, hogy az egész vásárt elláthatja vele.~– Jaj, de csak semmi
2741 4, 1| hogy íme, már egész télire elláttad magadat! Urat akartál játszania
2742 9, 1| dereglyét a vízre bocsátottuk, elláttuk árboccal, vitorlákkal, áthordtuk
2743 2, 4| ahol nem féltünk semmi ellenállástól többé.~
2744 8, 2| Az egész körülfogó világ ellenállhatatlan befolyással van itt az ember
2745 2, 1| karavánt kirabolták, s aki ellenállt, azt le is ütögették.~Imitt-amott
2746 9, 1| mert a jogtalan erőszak ellenében minden törvény szerint jogosult
2747 1, 1| csalhatatlan bizonyíték ellened, gaz áruló! Majd adok én
2748 5, 2| legénykedők kudarcot vallottak ellenemben; arra pedig fő gondom volt,
2749 12, 2| Nekem pedig nem volna az ellenemre.~– Hanem hát egy kis szívességre
2750 2, 1| bárkivel ordáliákat vívni, ellenfelem páncélban, én magam selyemruhában,
2751 7 | meg azok az antipatikus ellenfélt?)~Éppen a titkos antipátia
2752 2, 5| égen, csakhogy a széllel ellenkező irányban. Egy bomladozó
2753 3, 1| voltál. Annak pedig én az ellenkezőjét tudom. Hamis tanúbizonyságot
2754 7 | építkezési rendszerüket ellenkezőre fordíták, s kegyelmednek
2755 2, 1| hogy megfutottál gyáván az ellenséged elől, s elmulasztottad a
2756 5, 1| s amiket a templáriusok ellenségei koholtak e hatalmas rend
2757 10, 2| házak és a kis kunyhók, mind ellenségeim már. Ahol egy házat meglátok,
2758 10, 2| világon, aki pártomat fogja.~Ellenségem mind a négy éltető elem.
2759 10, 1| lelkemet a testemmel. Minden ellenségemnek megbocsátok a világon, csak
2760 4, 2| a földre; hogy az ő örök ellenségével, az Ophiomorphosszal megküzdjön;
2761 8, 1| megóvta a leggonoszabb ellenségtől, az árulástól, mely a hindu
2762 4, 2| túlvilági lényeknek nem szabad ellent mondani, s leemeltem magát
2763 2, 2| a mákonyevő ittasságának ellentétes üdvét; de igazán boldog
2764 8, 2| soltész sem tudott ennek ellentmondani. Eleinte ugyan csak szedegette
2765 2, 1| kettőnek az elevenjére ment.~Az ellenük készített hadjáratot az
2766 2, 3| nagyon is sokan voltunk ellenükben; valami háromszázan.~Amint
2767 6, 1| indokomat, nem volt semmi ellenvetése.~Elővett a honvágy. Óhajtottam
2768 2, 1| Ördögöt derék emberek! – ellenzék a soltész. – Hisz ők csúfolódnak
2769 8, 3| boldogságérzet az ő szívét is ellepte. Ezer bohóságot kővettünk
2770 3, 1| tükörből egy-egy pillanatra elleshettem az ő arcából, az arra tanított
2771 2, 1| egy hatalmas lódulással ellökve magamat, szabályosan egymáshoz
2772 12, 1| vásárol vele valamit, akár ellopják, elrabolják tőle, a gazdájához
2773 2, 1| jólesett legalább a nevét ellopnom.~Délben megint fölkerekedtünk,
2774 12, 1| kapott, amíg került-fordult, ellopták.~– Melyik lopta el? – szitkozódék
2775 13, 1| eltűnt. Azzal vádolt, hogy elloptam. Pedig ha ismerte volna
2776 5, 2| amit a fiok keresett.~(– Ellopván a templomi ékszereket! –
2777 2, 1| hogyha a gazdag fogoly elmarad, odavész a kétszáz arany!
2778 8, 3| keresztültört, a lovasok elmaradtak mögöttem, az éj végre elvont
2779 3, 4| Hanem aztán lassankint elmaradtam tőle. Ő repülni látszott,
2780 14 | vádlottnak elengedtetvén, elmarasztaltatik csak a huszonkettedikben:
2781 2, 3| pénzemet öröklöd, azzal elmehetsz Oláhországba, Havasalföldre,
2782 9, 1| bámulom kegyelmességednek éles elméjét, hogy mindent egyszerre
2783 7 | szemérmetes özvegy előtt elmélkedik.~– Igazság. Tehát „a törvényes
2784 4, 2| kioltogatni, s én siettem elmenekülni onnan a nyalábra fogott
2785 2, 2| nyegodni!”, annak az innen elmenetele nagyon titokteljes. Nem
2786 8, 2| melyik után nyúltak volna?~(– Elmenj, perversus nebuló! – kiálta
2787 5, 2| finom társaságban, azután elmenni a korcsmába, s inni még
2788 8, 3| kellett áldoznunk). – Innen elmentünk a „bölcsesség kútjaihoz”,
2789 3, 4| hogy az egész lembergi élményem nem volt egyéb, mint egy
2790 4, 2| amint feltekinték rá, csak elmeredtem a bámulattól.~A szent szobor
2791 2, 1| só-tengerszem nem engedi elmerülni az embert. A víz fölött
2792 10, 2| előtt azt a szemem láttára elmerülő alakot, utóbb csak egy fejet
2793 13, 1| mérnöki tanulmányaimban elmerülve ültem a kazamataszobában,
2794 2, 4| karaván kirablása történetének elmesélése alatt valósággal kilelte
2795 5, 2| fogsz itt nekünk olyasmit elmesélni, ami orcáinkat elpirulásra
2796 10, 1| csodálatos és véges emberi elmével megfoghatatlan eset az,
2797 10, 1| így történt-e ez, ahogy elmondád? – kérdé a soltész.)~– Becsületemre…
2798 2, 1| tudomására azoknak, amiket elmondandó vagyok.~A véleménykülönbség
2799 8, 3| volt teneked még azt is elmondanod előttünk, hogy mit álmodtál? –
2800 3, 4| mennyország titkait teneked elmondanom nem szabad. De nem egyedül
2801 11, 2| aranyszövetű fátyoltól. A pap elmondatta velünk az esküformát visszájáról,
2802 7 | hozzá mynheer Ruissent, s elmondattam vele, hogy van egy ország,
2803 12, 1| azért jöttél ide, hogy azt elmondd, s aztán az is beteljesüljön!
2804 3, 1| ha talál valakire, akinek elmondhat olyan titkokat, amiket egyedül
2805 5, 2| erkélyszobában, s kegyelmed elmondhatja, amit velem közölni akar.
2806 4, 1| megvolt. Mikor útra keltem, elmondhattam magamról, hogy egész tábor
2807 3, 2| kifecsegni abból, amit én neked elmondok?~– Hogy gondolsz ilyen bolondot,
2808 2, 2| ceremóniák és könyv nélkül elmondott formulák mellett (amelyeknek
2809 8, 2| próféta Bazawa asztaláldását elmondták az étkek fölött. Ha erre
2810 2, 1| adott dolgot ezt a sziklát elmozdítani.~Az ordítozó, jajgató áldozatnak
2811 13, 1| consilium nem tudott róla elmulasztani. – Nekem ilyen szerem is
2812 13, 1| adjak neki valamit, amitől elmúljon róla a csuklás, amit az
2813 2, 1| A cimborák kacajordítása elnémítá az elevenen eltemetett jajgatását
2814 2, 1| lelke.~Én azonban ahelyett elnevettem magamat, s azt mondám nagy
2815 10, 2| keveredett embert. Az asszonynak elnézik, hogy hibázott, hanem a
2816 10, 2| töltésen nem volt. Azután elnéztem a sívó homok felé, s arra
2817 1, 2| hogy a törvényszéknek elnöke intett a kínpad mesterének,
2818 13, 1| inconvenientiám a kereskedelmi kamara elnökével történt meg, akinek régóta
2819 2, 1| vettél-e? – förmedt fel az elnöklő soltész a vádlottra.)~–
2820 1, 2| fedett karszékben. A soltész elnökölt. Első kérdés vádlotthoz:~–
2821 2, 1| tűziveszedelem alatt észrevétlenül elnyargalunk, haza az én táboromba, s
2822 13, 1| elnyelik: az argentum vivum elnyeli az aurumot, s az „aqua fortis”
2823 13, 1| szerek, amelyek egymást elnyelik: az argentum vivum elnyeli
2824 10, 2| lehet onnan menekülni. De az elnyelő homoknak nincsen feneke.
2825 5, 2| hozott az, hogy a múh-borjú elnyelte a kétezer talléros váltómat.
2826 10, 1| beleugráltak a tengerbe, ahol elnyelték őket a cápák és a kalapácsfejű
2827 2, 2| veszteséget is valahogy elnyögni.~Nagyot kacagott rajta.~–
2828 2, 3| közé, s mikor valamennyit elnyomja az álom, én Madusommal együtt
2829 3, 3| amint lenyeltem, rögtön úgy elnyomott az álom, hogy nem láttam
2830 10, 2| jólesett a testemnek végig elnyúlni.~Kezdtem az eszemet kissé
2831 5, 2| szuszogását ott alattam. Elnyúltam vesztegen, mint egy akasztott
2832 3, 4| történt, ahogy a fatens előadá; hanem bizonyosan az a hajdemák
2833 10, 1| azután elkövettem, s amit előadandó leszek. (De majd holnap!)~
2834 11, 2| szigorúan a való dolgok előadása mellett maradt vala.)~(–
2835 2, 1| nyújtanám mellékes körülmények előadásával a történetemet. Csupán azt
2836 10, 1| teljesen igazolni fogja előadásomat; mert a rendkívüli eset
2837 1, 2| minő összefüggés lehet az előadott csodálatos fejezetek között,
2838 10, 1| bőrpapirosra írva, abban előadva az egész csodálatos találkozásunk.
2839 6, 2| kevesebb kedvem volt ezután előállani vele, hogy én vagyok az
2840 7 | Mert az általam ily módon előállított scalaria retrotorsák mesés
2841 2, 1| bérmálásban?~Ekkor aztán előálltak a bérmáló keresztapáim:
2842 2, 1| főemberével együtt, kivezetett az előbarlangba, ahol a fegyvertár volt.~
2843 8, 1| válogatott csapatjai, akik az előbbeni nagyvezérrel megtették azt,
2844 5, 2| ki az Ágnes és a Hermann előbetűiből. Ő azt nem akarta lehetségesnek
2845 2, 1| tatárokra, s mikor azoknak az előcsapatja jött, zsákmánnyal legjobban
2846 8, 3| mennyezetes hintónak. Az előcsapattal ment a begum, az utócsapattal
2847 5, 2| Rupertust ismerém fel.~A vér elöl-hátul szökött ki belőle; a kardom
2848 1, 1| polgárőrség főparancsnoka, elöljárója volt a konstáblernek, és
2849 3, 2| udvari kápolnájában tulajdon elöljárósága alatt kellett kinek-kinek
2850 2, 1| mindenütt édes víz fakad föl, s elönti a leggazdagabb tárnákat;
2851 8, 3| dicsőségem érzete s boldogságom előérzete annyira eltölté a lelkemet,
2852 5, 2| olyan városokban szokott előfordulni, ahol a zsidók túlságosan
2853 11, 2| görbe körmei lehetnek, ami előforduló családi összekoccanások
2854 2, 1| nagy riadallal az agyonvert előhad nyomába, s mi százszoros
2855 3, 2| rájuk nézve. Estenkint pedig előhozatta velem a hercegnő a Mártírok
2856 8, 1| is kirontott a kapukon; előhozta az ágyúit, s hátulról támadva
2857 2, 1| emelvényen foglaltak helyet, s előhoztak, inkább taszigáltak egy
2858 12, 1| az ajtót, s rám találva, előhúzott a hajamnál fogva.~– Ne bánts,
2859 11, 2| keresztapa, az igazi ördög. Előhúzta a hátulsó táskájából azt
2860 7 | csodálatos metempsychosisának előidézése miatt.~(– Gyönyörű parafrázisai
2861 11, 2| esetére nemigen biztató előjel volt rám nézve. A hangját
2862 5, 2| egérlyukba belefér. Éjjel pedig előjön, és ordít, mint egy behemót.
2863 3, 2| tőlem, mit tennél, ha újra előjönne, azt felelném, megint azt,
2864 4, 2| gyászpompában gyönyörködve.~Azután előjöttek hosszú sorban a rend lovagjai,
2865 2, 1| s várta a mellékodúból előjövő vezér parancsait.~Minden
2866 8, 2| nem szabad visszatérnie az élők közé, hanem keresnie kell
2867 4, 1| alatt volt a mentségem. Előkaptam a mankómat, ami a kegyes
2868 3, 2| sietett az üdvözletére. Aki előkelőbb volt, a kezét csókolta,
2869 8, 3| kapujához fogunk érni, az ország előkelői, a „ráók” és „szing”-ek
2870 3, 4| őkelmét valami vadon erdőbe, előkerestetve a Malchus zsidónál hátrahagyott
2871 5, 1| valaki, mire a vizsgálat előkerülne, akkorra azok minden nyomát
2872 12, 1| térdfoltomban. – Mindenünnen előkerült a tallér.~Hanem aztán, mikor
2873 4, 2| éjszakáján a kegyes szertartások előkészületei megkezdendők.~Amint az esteli
2874 2, 1| szándékunkat a kisasszony előkészületeiből, s elárulta a nemesúrnak.
2875 5, 2| múh-borjú”? Én magam tartózkodom előlegesen a véleményemet felőle kimondani,
2876 10, 1| elefántok mégis valóságos élőlények. Ki merné eltagadni az elefántot,
2877 9, 1| mikor már vetkőzni kezdtem, előlépett az én kedves bajtársam,
2878 2, 2| csak a gyertyáinkat kell eloltanunk. De hogy találjuk meg aztán
2879 2, 1| fáklyán kívül a többit mind eloltogatva, ki-ki lefeküdt a maga bundájába
2880 4, 1| ismered az arab írást. Íme, elolvashatod a mankó nyeléről a hitetlenek
2881 13, 1| hozzád a páciensek, csak elolvasod az utasítást, s aztán adsz
2882 4, 1| A vas nyakravalóm még előnyömre volt. Az bizonyos felsőbb
2883 2, 1| került a sor, engem kiküldtek előőrsnek, hogy a meglepetés ellen
2884 2, 1| elmulasztottad a jeladást az előőrsön, ahová ki voltál állítva,
2885 2, 1| ellenem, nem küldött ki többé előőrsöt állni, amíg a prédikáció
2886 11, 1| potrohos cérnakereskedő, előparancsolta a csaplárostól, ami csak
2887 2, 5| havon fekete tömegeknek előre-hátra hömpölygése. Az éjjeli támadás
2888 8, 1| uraim. Szükséges volt ezt előrebocsátanom, hogy kimagyarázhatóvá tegyem
2889 8, 1| ha némi körülményeket előrebocsátok. Ezek az általam elkövetett
2890 9, 1| Halljuk az emberevést!)~Előrebocsátom, kegyelmes uraim, hogy nem
2891 5, 2| társaságában. – Én azonban, az előrebocsátott indokoknál fogva, jámborságommal
2892 2, 1| oly meredek, hogy egészen előrehajlik, s a felső párkánya éppen
2893 2, 2| egyenesen felálló s homlokban előrehajló rétegei, mint megannyi boltívezet
2894 9, 1| csupán evezéssel tudtunk előrehatolni. A szélcsend napokon át
2895 2, 1| megszálló seregek egyre jobban előrehatoltak a völgyszorosban.~A hajdemákoknak
2896 2, 1| aranyhaját hátulról két csomóban előrehúzva, meghajtá alázatosan gyönyörű
2897 5, 2| az őrmesternek, fatális előrelátásból.~– De mármost hát én is
2898 11, 2| üdvözöltettünk a mindenünnen előrepülő atyafiságtól, akik lócákon,
2899 8, 1| a kartácsai mindenütt az előrerohanó királyné útját seperjék
2900 6, 1| alatt részt vevék, azoknak elősorolása által inkább captatió benevolentiae
2901 13, 1| világon.~– De én valamennyi elősorolt kuruzslószereid közül egyet
2902 4, 2| tartani, s a misemondó-ruhákat előszedni meg elrakni. Egész nap pedig
2903 2, 2| a leterített bundáinkra, előszedtük tarisznyáinkból az étkeinket,
2904 3, 2| érinté, bűnbocsánat jeléül.~Előszőr a herceg gyónt meg, utána
2905 10, 2| magamat. Így nagyobb területre elosztva a test terhe nem süllyeszti
2906 1, 2| kettős, sőt hatos házasságban élőt ugyanannyi darabra szétkoncoltatás;
2907 2, 2| ahová már sokan elmentek előtted, akik mind ilyen nyegodnik
2908 2, 4| hogy folyvást dalolták, előttem-utánam azt a gúnydalt, hogy: „Fáj
2909 4, 2| egynémely háromezer esztendő előtti fürjnek a combját el nem
2910 5, 2| elindultam a Sankt-Pauli előváros tekervényes utcáin keresztül-kasul
2911 6, 2| bekaparná a koporsót a földbe, előveszi a bicskáját, s vékony szilánkokat
2912 6, 2| volna! – mondá a nagyherceg, elővéve a zsebkendőjét. A soltész
2913 5, 2| minapi paprikát, azzal az elővigyázattal éltem, hogy a köpönyegemet
2914 2, 1| felnyitott két piros ajkai közül elővillant a fenyegető két fogsor,
2915 2, 1| meggypálinkával; maga meg elővont egy kicsi kis könyvet, akkorát,
2916 5, 1| van rá tanúm! – mondám, elővonva a bőrzsákból az elhozott
2917 9, 1| dolgunk volt…~(– Jóllakni… – előzé meg a soltész.)~Igenis,
2918 5, 2| vacsorát adott, aminőt az előzmények után álmodni is merészség
2919 5, 2| pokolbeli szörnyeteg azokat úgy elpáholja, hogy megemlékeznek róla.
2920 12, 1| amiért jót akartam tenni, jól elpáholtak. Ez már az én hivatásom.~
2921 4, 1| hogy egy feketehimlőben elpatkolt sekrestyésnek a csuhája
2922 5, 2| úttól, s óhajtok az úrban elpihenni.~Rupertust aztán elvitte
2923 5, 2| elmesélni, ami orcáinkat elpirulásra indítsa? – förmedt fel a
2924 8, 1| begum, asszonyi szemérmes elpirulással, így felelt:~– Nem az enyém
2925 2, 1| hát amint a tüzes vassal elpukkantottam a töltést, az ágyú úgy fölcsapott
2926 7 | minden más növénynek az elpusztulása által nem szenvednének olyan
2927 12, 1| valamit, akár ellopják, elrabolják tőle, a gazdájához megint
2928 2, 1| erkölcsökre: idegen asszonyokat elrabolni tisztességnek tarták, de
2929 2, 1| nemeskisasszony, akit mi elraboltunk. A szülőinek megizentük,
2930 2, 1| szerszámok, grófi régiségtárakból elrabolva; azok között láttam egy
2931 13, 1| a lovam fülébe, mire az elragadta a kocsimat, s feldöntött;
2932 3, 4| szép szemei, amik tetőled elragadtak”.~De nem kérdezett semmit;
2933 4, 2| misemondó-ruhákat előszedni meg elrakni. Egész nap pedig ájtatos
2934 4, 1| liktáriumot gyúrtam össze, s azt elraktam gondosan lehántott fenyőfakérgek
2935 5, 2| járókelőket agyonrémíti. Nappal elrejti magát, s egy egérlyukba
2936 2, 3| mocsári erdő két oldalán elrejtőzénk, s két napig vártunk ott,
2937 10, 1| az asszony, szemérmesen elrejtve piruló orcáját a keblemen: –
2938 11, 2| toll, amivel Medici Katalin elrendelte a Bertalan-éj borzalmait –
2939 6, 1| ki fogja ezért a száját elrepeszteni a kiabálásban? A nulla =
2940 10, 1| keresztül az Ararát hegyére elrepüljön, s onnan reggelre megint
2941 8, 3| gazdátlan kard csak nem fog elriasztani, hogy a saját feleségem
2942 5, 2| tisztességes keresetmódot elrontanak; a gyanús úton szerzett
2943 2, 2| vízvezetéket sikerült volna elrontani, akkor egyszerre vége lett
2944 13, 1| kötözve tudott.~De végképpen elrontottam az orvosi hitelemet, amidőn
2945 9, 1| ágyúlövést, ijedtében rögtön elrúgja a nagy ollói egyikét, hogy
2946 2, 1| ott felnyomuló ellenséget elseperhették. Hanem a Sziniawsky harcosai
2947 2, 5| sziklaútra, melyről a szél elseperte a havat; amíg a síkon a
2948 11, 1| után gyorsan, látatlanul elsiettek megint harmadik, negyedik
2949 3, 3| ítéletet hozni, melyiké az elsőbbség. A görög hetéra ciprusival
2950 4, 1| a stadtvogt hirtelen úgy elsompolyodott a sokaság között, mintha
2951 6, 2| többet érte?” kiabálását; elsompolyogtam a hajdani szülői ház elől,
2952 12, 2| megszöktem tőlük.~(– Én már az elsőn megszöktem volna! – kiáltott,
2953 5, 2| időt azzal tölteni, hogy elsorolod előttünk, hogy mit ettetek? –
2954 2, 2| elhoztunk, válassz. Tied az elsőség.~Volt ott arany meg ezüst
2955 8, 3| rahja nem lesz, ez mindig elsőséget tart a trónhoz.~– Ez bizony
2956 9, 1| rahat rakummal, hogy majd elsüllyedt alatta; továbbá a Tűzföld
2957 1, 1| csak az egyik kereke talál elsülni, a másik nem, akkor elkezd,
2958 11, 1| Ez a lovagregula.~A lovag elsüté a puskáját, nem talált;
2959 1, 1| gyomrába betömni, s ha az ágyú elsütése után a golyó beleragadt
2960 2, 1| tudsz! – kiálték neki, amint elsütöttem a tüzes vassal. Nem is ágaskodott
2961 2, 1| láttam a felhőket hirtelen elsuhanni a két szikla között, mindig
2962 4, 2| az orgiának minden démona elszabadult; a múlt ezredév bűnös asszonyai,
2963 12, 1| ahogy a boszorkánylagziból elszabadultam.~Csak az bosszantott, hogy
2964 10, 2| a legelső dolga az, hogy elszaladjon a polgármesterhez, s feljelentse,
2965 10, 2| vissza kell fordulnom, és elszaladnom tőle.~Pedig hiszen én nem
2966 11, 1| volna, akit a sívó homokon elszalasztottam! – szólt a harmadik. – De
2967 9, 1| hosszas teketória nélkül elszállítottak Bombayba, s ott hajóra tettek
2968 10, 2| hogy őt az Ararát hegyére elszállítsa; elviszed te őt oda magad
2969 2, 4| rést lőjenek. Van négyszáz elszánt cimborájuk, aki képes halálveszéllyel
2970 2, 2| csak úgy viheted el, ha elszántad rá magad, hogy minket elhagysz.~
2971 1, 1| vakmerősége volt kifejezve: düh, elszántság, harag s ijedtség: – de
2972 4, 2| templomi drágaságokat itt elszedték a kezemből, s lerakták egy
2973 4, 2| Astarte a keringőtánctól elszédülten rogyott le a földre, s amint
2974 1, 1| himlőhelyes; de azért ahol egy elszerezni való asszony volt a szemei
2975 5, 2| nyelvével csettentgetett az elszörnyedéstől, amint egyenkint rájuk ismert: „
2976 4, 2| hahotázva leköpdösték, s elszórva a földön, elkezdtek fölötte
2977 3, 2| veres bor vétetett, s annak elszürcsölése után rendesen azt szokta
2978 10, 1| valóságos élőlények. Ki merné eltagadni az elefántot, csak azért,
2979 7 | lehetett magamat előtte eltagadnom. Különben is volt már közöttünk
2980 6, 2| tisztességes keresztyének sorába eltakarítani; annak a számára az árokban
2981 10, 2| ember. Az első szél azt is eltakarja.~Tehát jobbról volt a buckás
2982 10, 1| azt minden ember igyekszik eltakarni. Azazhogy titokban minden
2983 4, 1| megóvjon (az odú nyílását eltakaró ajtót már régebben készítettem
2984 12, 2| huszonnégy óra alatt mind eltakarodjék onnan.~Ezen a napon a kapitány
2985 2, 1| éjjeli sötétség tartott eltakarva.~Ott, a terem végében hirtelen
2986 5, 2| Berg-Mayer talán?~– Éppen eltaláltad, fiam, Berg-Mayer a neve.
2987 2, 1| nyájas lett hozzám: a kanócot eltaposta a csizmája talpával, a puskáját
2988 5, 2| fut mind az öt, egymást eltaposva, hanyatt homlok, amerre
2989 5, 2| ötven dublon addig bőven eltart.~Mayer gazda aztán olyan
2990 5, 2| minden erőmet összeszedve, eltaszítottam őt magamtól, hogy estében
2991 5, 2| veszteg nem maradok. Iszonyú eltátott szája fertelmesen bömbölt
2992 2, 3| társaság zömével messze eltávozik, én az otthon maradtakat
2993 2, 4| könnyekre fakasztja, hogy újra eltávozom messze, veszélyes útra.~
2994 5, 2| ami a váltóm lejártáig eltelt, a nappalokat csendesen
2995 2, 2| mint akkor, ott a sziklában eltemetetten.~Én magam tán sohasem is
2996 2, 1| kőrepedésbe, ahová a gyávákat eltemetik. Azonfölül pedig tudtam
2997 2, 3| rablott kincseire. Minket eltemettek kendtek; mi meg vagyunk
2998 10, 2| mikor fejét az iszaptól eltemetve érzi. Nagy nehezen, de mégis
2999 7 | árfolyam irányadója, s innen elterjedt az Franciaországba és Angliába.
3000 8, 2| élek, és soha az igazságtól eltérő szó ajkamat el nem hagyja,
3001 10, 2| el a túlsó oldalon messze elterülő sívó homoktól.~Ez a sívó
3002 4, 2| repült körülötte, szélesen elterülve, mint a szélrózsa küllői,
3003 2, 1| Ezt megértette. Az aranyat eltette; elővett egy ezüstpénzt,
|