10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
3004 7 | hozatna ide magának, jól eltéve tengervízbe, eleven scalariákat
3005 8, 3| boldogságom előérzete annyira eltölté a lelkemet, hogy nem jutott
3006 2, 4| éjszakát boldogságban akartam eltölteni.~Engedtem neki, hogy előbb
3007 5, 1| hatalmas rend ellen, amelynek eltörlésére Fülöp királyt a rend nagy
3008 2, 1| Zoráwnak meg mind a kettőt eltörte, a golyóbist pedig odalőtte
3009 2, 3| elveszni, s megint csak eltoltam magamtól az öreget, aki
3010 2, 3| hoztunk magunkkal, azzal éltünk az egész úton, meg erdei
3011 1, 1| derék konstáblert ezért az eltulajdonított találmányért, felemelve
3012 13, 1| amelytől az orron levő rezesség eltűnik, a másodiktól pedig minden
3013 8, 3| sebesen láttam alattunk eltűnni Kínát, amit városainak porcelántornyairól
3014 1, 1| konstáblertól pedig azt is eltűrte, ha megölelgeté.~Az ostromzárolás
3015 2, 1| haza az én táboromba, s ott élünk aztán kegyesen, mint férj
3016 7 | legalább hadnagyi rangot. De elutasítottak vele, ötvenhatan voltak
3017 4, 2| drágaságokkal a kikötő felé, ahol az elutazásra kész hajók horgonyoznak,
3018 6, 2| arcom elbarnulva, vonásaim elvadulva.~Pedig én még mindenre olyan
3019 1, 2| oklevélhamisítónak a jobb kezét elvágatni elengedhetetlen föltétel;
3020 8, 3| megfordítottam az elefántot, s elvágtattam, amilyen gyorsan az csak
3021 8, 3| hegyén, melyben az egymástól elválasztott boldog szerelmesek találkoznak,
3022 2, 2| asszonyba, s attól nem tud elválni. Itt élnek azután azok mindannyian
3023 3, 1| tettünk, mikor legutoljára elváltunk egymástól?~No, most voltam
3024 2, 1| tarták: egy sem menekült meg élve.~Most azután a hajdemákok
3025 9, 1| elénk. A többiek azután elvégezték a munkát.~(– S te is ettél
3026 4, 2| nagypénteki kerepelővel elvégeztem a három verset, a veres
3027 5, 1| akármiféle csodaviselet bátran elvegyülhetett. Meg sem nézett senki a
3028 7 | közkatonaságot nem bánja, ha elvégzi más. Arra jó az ostoba idegen.
3029 8, 3| adta, sem a Jehovához, aki elveheti.~De egyéb bűnöm még ez ideig
3030 8, 2| át mind a ketten, akkor elvehetsz feleségül engem, s megtarthatod
3031 5, 2| szándékuk. Részeg állapotomban elvehették volna tőlem Mayer gazda
3032 4, 2| amivel bűnbánatát és éhségét elverje? S ennek a nagy ünnepnek
3033 5, 2| Hogy a pénzükhöz, amit elvertek, nem tisztességes úton jutottak,
3034 3, 2| Tudtam előre! Ez a mi rég elveszett cimboránk, Kochanovszki
3035 2, 1| csatornánkat.~Akkor aztán elveszhetünk szomjan. Mert akármennyi
3036 1, 2| alkalmaztassék, mert az nagyon elveszi a testi erejét a vallatottnak,
3037 3, 3| gyönyörűséges tájak, amik elvesznek az égbe, beszélő fák és
3038 3, 2| érte vesznem: nem bánnám, elvesznék.~(– Megátalkodott gonosztevő –
3039 3, 4| tőle. A fénylő tünemény elveszté emberi alakját. Utoljára
3040 2, 1| kár volna a bőrömet így elvesztegetni, ő megvesz rabszolgának.
3041 8, 3| ismert semmi határt. Így elveszteni egy pillanat alatt országot
3042 12, 2| jött vissza, hogy az úton elvesztette a talléromat. El ám, mert
3043 10, 1| hát akkor mi bajod mostan? Elvesztettél valamit?~– Dehogy vesztettem!
3044 5, 2| leányokkal legkönnyebben elveszthetem a féltett kincsemet. Azt
3045 2, 1| Hogy lettem volna képes ily elvetemedettségre? Sőt inkább egy nagyon istenfélő
3046 13, 1| kacagástól. – De már itt nagyon elvetetted a sulykot.)~(– Nem, kegyelmes
3047 3, 2| nehányadmagával. Az ágyújokat is elvette. A pattantyús vezérüket
3048 2, 2| gyönyörűségem volt az életben; élveztem mindazt, ami egy királyra
3049 8, 3| vezéremre fogom rábízni, hogy elvigye Hollandba az izenetedet.~
3050 4, 2| amiket, hogy egyszerre elvihessek, kénytelen voltam mind a
3051 2, 3| Viszpa-Ogródból magammal elvihetném; ha én őt tisztességes,
3052 8, 3| sivai hülyeség vállvetve elviselhet; odaugrottam a sugárágyúmhoz,
3053 5, 1| annyit, amennyiért Hamburgig elviszlek.~– Meg bíz az annyit, amennyit
3054 10, 1| kitalálni. Ezek már csak elvitázhatlan tanúbizonyságok.~Mindezeket
3055 2, 1| garasért. A magyar úr aztán elvitt magával Krakkóba, ahol a
3056 12, 2| volt rajta mit vásárolni.~Elvittek bennünket a francia táborba,
3057 9, 1| földabroszt, kompaszt, távcsöveket elvittük magunkkal, s azzal, felhasználva
3058 5, 1| okos dolog volt; hanem az „elvivés”, az már bolond. Te egymagad,
3059 8, 3| elmaradtak mögöttem, az éj végre elvont a szemeik elől. Az életemet
3060 2, 1| köztársaságnak, mert amint a tatárok elvonultak Lengyelországból, Rákóczi
3061 3, 1| segítsen rajtad; mert az rég elzálogosította a lelkét a pokolnak. – Én
3062 2, 1| ugrik, de amint az örvényt elzáró korlátgerendához ért, s
3063 11, 1| Württembergben, a Rajna mentében, Elzászban és Lotharingiában: ott voltam-e
3064 2, 3| sohasem láttam, s egészen elzsibbadtan ültem le egy zsombikra.
3065 3, 1| nyolc év előtt eltűnt, elzüllött, bizonyosan el is veszett
3066 2, 1| szedve össze, s néha egy-egy emberalakot cepelve elő, akiben még
3067 8, 2| a színe. Erdők, házak és emberarcok egyforma okkersárga színt
3068 8, 1| ablakából nyúlik ki egy emberderék vastagságú bámbuszgerenda,
3069 4, 1| olyan, mint a közönséges emberé.~Térden csúszva közeledtem
3070 6, 1| Istenhez megtérek, s az embereknek hasznára leszek.~(– Hanem
3071 10, 2| niemengenieknek, amiben más közönséges emberektől különböznek. Más országban,
3072 2, 3| mocsárban állástól. Sok emberen megesik az, aki a vízben
3073 9, 1| kannibalizmus vétke. Halljuk az emberevést!)~Előrebocsátom, kegyelmes
3074 8, 2| melyen kész kenyér terem; emberfő nagyságú cipók; nyersen
3075 3, 3| vihessem.~És körülöttem mély, emberhangtalan éjszaka.~(– Úgy kellett
3076 2, 4| s aztán úgy lovagoltam emberháton, ha az egyik elfáradt, változtatva
3077 12, 1| agyoncsapnak.~– Csendesen, emberkék! – mondám nekik hidegvérrel. –
3078 2, 1| közé bódorogva, ahol semmi embernyomra mutató út nem volt, végre
3079 3, 2| s megakadályozni a bírói emberölést. Ellenben számos eset volt
3080 5, 2| nagyhamar odafenn voltam az emberpiramid harmadik emeletén, ahonnan
3081 11, 1| itt idegen bűzt érzek!~– Emberszag üti föl az orromat! – szólt
3082 2, 1| mi bolondok odafönn a két emberszív egységének dogmáját tökéletesítettük,
3083 11, 1| hogy, íme, még használhatok embertársaimnak.~Csak akkor vettem észre,
3084 4, 1| káromkodásról szól. „Aki embertársát így meg így szidalmazza…
3085 2, 1| attól fogva lettem nagy emberük. A vezér odajött hozzám,
3086 4, 2| barátja: az akasztófa.~– A mi emberünk ez! – dörmögé erre Nabukodonozor;
3087 5, 2| fiatal borjúnak tej helyett embervért adnak inni, hát az akkor,
3088 4, 2| született, se meg nem halt. Egy embléma az egész, egy szimbólum,
3089 5, 2| az emberpiramid harmadik emeletén, ahonnan igen könnyen elérhettem
3090 2, 1| egyszer csak halljuk az emeletre felvezető falépcsőn a vén
3091 7 | lélek! Hiába kértem, hogy ne emelgesse a bőröndöt; csupa igyekezet
3092 2, 1| sziklafal megint magasabbra emelkedett, s minden rétege el volt
3093 3, 3| mindenféle nemének potenciájáig emelkedik, a vége aztán egyszerre
3094 2, 1| sziklafal olyan magasra fog emelkedni, hogy egyenlő lesz azzal
3095 2, 1| megtámadni az ostromlók emelkedő falát, de azokat mindig
3096 11, 2| billegteti, a két kezével emellett egy tehéncsontváznak az
3097 4, 2| szarkofágról le kellett emelnem a kőfedelet.~Akit e kőkoporsóban
3098 6, 2| a nagy malomkőgyárak, az emelőgépek a rakpartokon, a tutajok
3099 2, 1| nagy masszív ezüstkeresztet emelt. S énnekem az a gondolatom
3100 4, 1| összekötözött keresztet emeltem, s azelőtt végezém reggel,
3101 8, 3| megkívántatott az én ránából rahjává emeltetésemhez.~Egész dandárt képezett
3102 9, 1| élelmezés miatt, s ha panaszt emeltünk, korbácsot kaptunk a hátunkra,
3103 2, 1| kik egy bíborral bevont emelvényen foglaltak helyet, s előhoztak,
3104 1, 2| asztalnál foglalt helyet, emelvényre állított s fekete trónmennyezettel
3105 2, 1| Erre a vezér leszállt az emelvényről, leányát kézen fogva, s
3106 2, 1| passzusa a protocollumnak nem emendáltatik, vagy pedig az elnök, ha
3107 6, 2| hogy én vagyok az a sokat emlegetett Hugó. A drabant, ahányat
3108 2, 5| Elkezdve az első gyermekkori emléken, mikor az anyám karján ülve
3109 3, 1| Ugyan ember lett belőled! Emlékezel rá, hogy mit tettünk, mikor
3110 9, 1| Hát a brémai kereskedőre emlékezel-e?)~Hogyne emlékezném. A derék
3111 9, 1| derék ember – áldott legyen emlékezete – meglátott bennünket, megszánta
3112 9, 1| van kegyelmességednek. Az emlékezetem csalt. A Csendes-óceánon
3113 3, 1| Segítenem kellett a bölcs férfiú emlékezetén. Odanyomtam a markába az
3114 9, 1| mert még soha az, ember emlékezetére, meg nem történt, hogy brémai
3115 4, 1| leráspolyoztaták a nyakamról amaz emlékezetes vaskarikát.~
3116 3, 1| hitetlenek elleni harcban. Aki emlékezett is még rá, mint simaképű
3117 13, 1| amire én természetesen nem emlékezhettem vissza, mert azokat a Beherik
3118 9, 1| kereskedőre emlékezel-e?)~Hogyne emlékezném. A derék jó emberre. Aki
3119 3, 1| tartozom.~– Hiszen tetszik emlékezni rá? Csak amennyit készpénzben
3120 6, 2| én még mindenre olyan jól emlékeztem. Nem kellett senkitől kérdezősködnöm,
3121 2, 2| amelyeknek némelyike nagyon emlékeztetett a cigány imádságokra) összeadott
3122 3, 1| voltam már megakadva. Hogy emlékezzem én arra?~Szorultságomban
3123 4, 2| ide eltemetett rendlovagok emlékköveivel volt betöltve, egy „Ptolomeus”
3124 4, 2| elől félretolva találtam az emléklapot. Az nem volt márványból,
3125 10, 1| távol vagyok már.~– Hát nem emlékszel már rá – sipegé az asszony,
3126 13, 1| subscusok támadtak.~Nem is említem az olyan szerencsétlen kúrákat,
3127 2, 1| csatakígyóhoz, amiről már említést tettem, nagyot rúgva rajta
3128 9, 1| vissza a tengerésztörvénnyel? Én-e, vagy ő?~(– Átkozott a lelke! –
3129 8, 1| Kong” név alatt.~Így lett énbelőlem nem „alhadnagy”, hanem alkirály.~(–
3130 4, 2| miserere”, „de profundis” énekére zendülni, amik eszembe juttatják,
3131 7 | töltsd az időt repülőhalak és éneklő szirének meséivel, hanem
3132 6, 2| a kísérő harangszó.~Szép énekszó helyett a gyülevész zagyva
3133 12, 2| eléje a kezemet, félig ő énelém a magáét; – fele úton mind
3134 10, 1| hogy ön is álmodott akkor énfelőlem, amikor én ön felől; hanem
3135 8, 3| Bort inni a Siva vallás nem enged: ámde e tropikus zónának
3136 8, 3| azóta visszaérkezett a várt engedéllyel. Amidőn városunk kapujához
3137 8, 3| amíg azt eszi a nép, olyan engedelmes kedélyű lesz, hogy csak
3138 2, 1| törvény, annak mindenki engedelmeskedett.~Amit összeraboltak, abból
3139 8, 3| beszéltünk egymással, s ő nekem engedelmet adott, úgy megszorítá a
3140 8, 3| mindaddig, míg az első feleségem engedélye meg nem érkezik, hogy a
3141 11, 2| vércimborámat vette elő, hogy engedje magát stigmatizáltatni.~
3142 10, 2| ott a vállamon, hogy ne engedjem őt magammal jönni: jobb
3143 7 | hogy még a kakasaiknak sem engednek egy tyúknál többel ismeretséget
3144 2, 4| boldogságban akartam eltölteni.~Engedtem neki, hogy előbb ő mondja
3145 2, 1| lelkű tatár!~Aztán odajött énhozzám; nekem is megtapogatta a
3146 2, 1| aki a háta mögött áll. Enmagam pedig hozzáfogtam az ágyúnak
3147 2, 1| panaszkodjál, hogy nincs mit enned, ha én vagyok a gazdád!”
3148 4, 1| körülfogtak; de nem azért, hogy ennem adjanak, hanem hogy kikérdezzenek,
3149 8, 1| bámbuszrúdon nyújtanak be enni- és innivalót. A kalitka
3150 1, 1| magadtól nem tudod, hát éntőlem meg nem tanulod: – szerelmes
3151 2, 1| nem sok időnk volt most az enyelgésre. A tatárhad zöme jött nagy
3152 3, 2| fitymálásnak: jelenlétemben enyelgett a férjével, megveregeté
3153 2, 2| növésnek kezdtek indulni; az enyhe, széltől védett szigetben
3154 2, 3| a jegyzőnek.~– Igen, de enyhítő körülmények között – veté
3155 9, 1| tengerészeti úzus! – mondá enyhítőleg a nagyherceg.)~(– Jól van,
3156 2, 2| nem lehetett hallani az enyim-tied fölött, sem egy káromkodást,
3157 13, 1| ereiben lüktetett, s az övé az enyimben.~– Hát mi hozott ide, cimbora,
3158 13, 1| azt mondta:~– No, hát csak enyvet kell főzetni, és össze kell
3159 6, 1| ellenség földén gyakorolja, eo ipso megszűnnek bűnök lenni,
3160 3, 2| halavány arc, nagy sötét, epedő szemekkel, gömbölyű, piros
3161 1, 1| tüzérműhelyében aztán az épen maradt tűzkorsót szétszedi,
3162 5, 2| küldtem neki egy szerelmes epistolát, amiket Rupertus diák hordott
3163 2, 2| nekiállt az egész falu népe az építésnek, egyik a szálfákat vágta,
3164 2, 1| kerített várakat ők nem építettek; ellenben fel tudták keresni
3165 7 | jobbról bal felé fordulva építi a házát; a scalaria is hasonlóképp.
3166 7 | házaikat jobbról balra tekerve építik, véletlenül a tengerfenék
3167 7 | találkozás által rendes építkezési rendszerüket ellenkezőre
3168 8, 1| gazdag. Sommer hatalmas várat építtetett fővárosa mellé, s haderejével
3169 2, 4| teknőjében kiemelkedő halomra építve. Maga a kolostor erős bástyákkal
3170 3, 2| elhallgatod, ezért az egyért éppúgy a pokol tüzére jutsz, mintha
3171 1, 1| magát, nem durrant szét; épségben maradt. Azt, amint kihűlt,
3172 1, 1| nem valami olyan nyurga épület, amit „falunyelé”-nek szoktak
3173 8, 2| oszlopos, bálványtábor-szerű épületszörnyeteggé kifaragva, s kunyhói nyomorultabbak
3174 2, 1| őrlőmalma, fűrészmalma, érczúzója és bőrgyára volt az uradalmában,
3175 2, 1| elbeszélésükből, hogy őnáluk Erdélyben már egész bevett vallás
3176 2, 1| készített hadjáratot az erdélyiek és svédek háborúja elhalasztatá;
3177 2, 1| hajrá alatt elpusztította Erdélyt, s körülfogta az erdélyi
3178 4, 2| látni.~Ez azt kérdezé:~– Mi érdeme van Málkhusnak, hogy a Baphomet
3179 3, 3| bírj, felhoztad előttem érdemedül, hogy te voltál az, aki
3180 4, 1| jó cselekedetet, s nem is érdemelhetem ki senkinek az áldását.~
3181 2, 1| agyon nem ütött benneteket – érdemetek szerint –, hisz az ágyúnak
3182 4, 1| idejére ellássam magamat erdő-mező adta élelmiszerekkel.~Össze
3183 4, 1| mehettem volna abból az erdőből?~A rongy meg a mankó jó
3184 2, 3| rejtőzve maradtunk sűrű erdőkben, mély lakatlan völgyekben;
3185 2, 3| nyugodalmasan, boldogan; nem kell az erdőket, barlangokat bújnod.~Ez
3186 2, 4| paripát egész az ocakovi erdőkig. A gonosz hajdemákok azzal
3187 8, 1| Keresztültört a mevási erdőkön, miken eddig idegen hódító
3188 10, 2| nyárfabozótokon, a korhadt erdőkőn, amiket a víz árja kirohasztott,
3189 2, 1| keresztülfűrészelte annak az erdőnek a fáit, melyen a tatároknak
3190 3, 4| üresen.~Kibotorkáltam az erdőszél felé, ahonnan a világosság
3191 7 | mynheer Ruissen –, „nem éred azt hajasan: kopaszan is
3192 8, 3| derék apja után királyfi, de eredetére csak olyan német „bursch”,
3193 1, 2| vallott volna be, amennyi eredetileg kisült rá, hogy az ellenséggel
3194 3, 3| kebléhez a fejemet, nem eredt mástól, mint két egyujjnyi
3195 13, 1| hiába. Az én vérem az ő ereiben lüktetett, s az övé az enyimben.~–
3196 10, 1| minden porcikámon, mintha az ereim mindegyike végtől végig
3197 10, 2| arra aztán a vér aludt meg ereimben attól a látványtól, ami
3198 3, 3| s ő ajkaival szívja azt ereimből.~(– Fel fogsz-e már ébredni
3199 9, 1| szükséget szenvedünk, azt erőnek erejével tuszkolták ránk.~(– Hát
3200 2, 1| amik valami szentnek az ereklyéi lehettek nyilván, mert bocskorostul
3201 4, 2| koronát; ezt a kegyeletes ereklyét, hogy egy fertelmes buja
3202 2, 4| látszott az arany; drága ereklyetartók, ezüstszekrények, miken
3203 8, 2| odaviszünk: más lesz az erény, más lesz a bűn, s más a
3204 4, 2| s aki az emberiséget az erények rabigájába kényszerítette,
3205 6, 1| bűnök lenni, s átváltoznak erényekké; és így ami rablásban, gyújtogatásban,
3206 7 | mely kegy nem osztatik egy erényes asszony által másnak, mint
3207 7 | kezdeni, s az asszonyok oly erényesek, hogy még a kakasaiknak
3208 7 | s arra való a kölcsönős erényességben való bizalom, hogy egymást
3209 4, 2| falán.~– No, mármost megint eressz vissza, drága védszentem –
3210 9, 1| cérnát kössek a lábára, s úgy eresszem el a mappán. Innen oda!
3211 2, 2| innen vissza többé sohasem ereszté.~Most már aztán komolyan
3212 2, 4| száz embernél többet nem eresztettek be, akármilyen nagy ünnep
3213 2, 5| addig kiabáltam, míg le nem eresztették értem a felvonóhidat.~Az
3214 10, 1| addig az embert be nem eresztik, hát visszamentem szégyenszemre
3215 7 | elkészíteni, melybe tengervizet eresztünk, tengerfenék homokú talajba
3216 3, 3| borsókon, hét szem borsót eresztve mindegyik sarudba a talpad
3217 2, 1| lengyel király, a lengyel eretnekeket sem üldöznék többé; minden
3218 4, 2| ostromló seregek ellen, s az eretnekeknek leghívebb fegyvertársaik
3219 1, 2| Születtem ágostai hitvallású eretneknek. Krakkóban áttértem a socinianusokhoz,
3220 3, 2| ígéretemet, hogy kész vagyok érette abba a pokolba is lemenni,
3221 2, 1| azért Istennek a fia, ki érettünk, bűnös emberekért vérét
3222 10, 1| végtelen kín közepett úgy érezém, mintha egy gyönge szárnycsapás
3223 2, 5| ellenség várt reá. Így nem érezhette azt meg.~A lőpor aztán a
3224 2, 5| lőtávolon kívül meg tudta érezni a kanóc szagát, ha valahol
3225 2, 1| fejem fölött. Szemem, szám érezte, hogy csupa méregsóban úszom.
3226 14 | emberre nézve a soha el nem érhetett cél valódi kínszenvedéssé
3227 8, 2| nem osztályához tartozónak érintésétől megfertőzöttnek hiszi magát,
3228 8, 1| szólt a nagyherceg. – Ma érjűk be azzal, hogy egy andernachi
3229 5, 2| a két kezemnél fogva az erkélybe fogózva evickélni a levegőben,
3230 5, 2| Verd félre a harangot!~Az erkélyen láttam, hogy egy nő megjelent,
3231 5, 2| akkor összejöhetünk az erkélyszobában, s kegyelmed elmondhatja,
3232 5, 2| könnyen elérhettem azt az erkélyt, melyre a szép Ágnes hálószobájának
3233 11, 2| és szeretőik a levegőn át érkezének a Kranendonkra, az ördögök
3234 4, 2| kriptaajtóban, míg vendégeink érkeznek, s te összetévesztetted
3235 2, 1| vontatva, a távolból segélyül érkező Potoczkyakra ágyúztam a
3236 8, 1| lehelte ki a lelkét.~Ekkor érkeztem meg éppen Szerdhánába, ahová
3237 7 | feltűrve mutathassa meg nekem, erkölcsi kényszerűség által lett
3238 2, 1| nagyon sokat adtak a jó erkölcsökre: idegen asszonyokat elrabolni
3239 10, 1| világ, és amellett iszonyú erkölcsős emberek. Lehetetlen itt
3240 8, 1| a király az öröklésből. Erkölcstelen, rossz fickó volt. A királynő
3241 10, 1| bebizonyítani, hogy valami erkölcstelenséget követett el. Ha már csakugyan
3242 9, 1| ide! Hiszen lóháton sem érlek utol.)~Biz ez egy kicsit
3243 10, 1| szárnycsapás hűs szellője érné az arcomat. A vállamon ott
3244 9, 1| minden hajót utol kellett érnetek.)~Mondhatom, hogy mindnyájan
3245 5, 2| kerek köpönyegem, mint egy ernyő, felfogta a levegőt; nem
3246 6, 2| embernek a koporsójából? Nagy erő van ám ebben! Az öngyilkos
3247 6, 1| ártatlan kis, semmit nem érő nullát, egy ütött-kopott,
3248 2, 4| teszi magát.~A kolostor erődítményeit aztán úgy írtam le a rablók
3249 2, 1| élelmiszert ebben a barlangi erődünkben? Még friss kecske- és juhhúst
3250 4, 2| Kissé kesernyés – mondám. S erőltettem a számra a fintorgást.~Astarte
3251 9, 1| szükséget szenvedünk, azt erőnek erejével tuszkolták ránk.~(–
3252 10, 1| visszadisputálni. A tények erősebbek, mint az okoskodások.~Akkor
3253 1, 1| város is körös-körül meg van erősítve, s megszokta már, hogy hol
3254 2, 4| hamar megolvad.~De én addig erősködtem a kívánságom mellett, hogy
3255 2, 4| megbízásából jöttem ide, kolostora erősségét kikémlelni. Hogy a rablók
3256 9, 1| konstatálni; mert a jogtalan erőszak ellenében minden törvény
3257 2, 2| akiket úgy hurcoltak ide erőszakkal, olyan hűségesek voltak,
3258 4, 2| Elviszem mindezeket az érsek elé, a zsinat elé, a szent
3259 10, 1| Én feladom a dolgot az érseknek! Összehívatom a Szentszéket!
3260 3, 1| és bérmálólevél a krakkói érsektől; vitézségi bizonyítvány
3261 2, 1| legény.~Akkor aztán kivett az erszényéből egy aranyat, s azt a tenyerébe
3262 11, 2| megszálló karavánok útján értékesíteni, s így hozza az országba
3263 8, 3| néprivallást, de nem tudtam az értelmét kivenni, csak azt láttam,
3264 4, 2| abból rögtön meg fognak érteni mindent. Annak a városnak
3265 7 | feletti természeti titok jól értésének következménye volt.~Már
3266 11, 2| Mert hasonló esetekről értesítenek bennünket Majolus és Ghirlandinus,
3267 1, 1| franciák számára körülményes értesítés volt adva a várbeli állapotokról.~–
3268 5, 2| félrehívta Mayer urat, s értesítette róla, hogy mi járatban vagyok.
3269 10, 1| előre, hogy a feleségemet értesítse megérkeztemről.~A jó lélek
3270 11, 1| Herzogenbusch felől jön, hogy értesítsem a nagy veszedelemről, mely
3271 2, 1| Sziniawsky harcosai már értesülve voltak erről, s egy ködös
3272 13, 1| dolgokat meg lehessen velük értetni: a soltész elé vittek; az
3273 1, 1| hosszas tapasztalat után, s ha értett a quadranshoz kellőleg,
3274 9, 1| utazás volt; de hát nem értettünk a hajózáshoz, rossz volt
3275 11, 2| világlottak felém. – Mármost érthetik kegyelmességtek, miért nem
3276 9, 1| társai elhatároznak.~(– Értjük, mire való a subtilis distinctió –
3277 2, 3| hordókban. Mi majd elepedtünk értük, s csak a kezűnket kellett
3278 5, 2| Serenissime azonban, nem értvén el az iróniát, azt válaszolá,
3279 2, 3| rabolnak, a Preszjaka-barlangba érve, mind átadják a vezérnek,
3280 11, 1| szólt:~– Én itt idegen bűzt érzek!~– Emberszag üti föl az
3281 11, 2| a dévaj csapongás minden érzékemet megittasítá. Nem voltam
3282 2, 2| vettek tőlünk: a Nyedzviedz érzékenyen meg is ölelgeté a leányát.
3283 5, 2| kedvesemet kicsaljam a gyöngéd, érzelgő találkozóra.~Ekkor, mintha
3284 5, 2| lehetett beszélnem, s ha szívem érzelmeit akartam neki tolmácsolni,
3285 10, 1| Végínségemben újra leszállt rám. Úgy érzém, mintha az ő kiterjesztett
3286 8, 3| bűnömet, uraim; dicsőségem érzete s boldogságom előérzete
3287 9, 1| kapitány, vétke súlyának érzetében, lemenekült a hajó lőporos
3288 4, 2| ittam. Ezen kesernyés íz érzett és valami idegen illat,
3289 11, 2| bocsátását – az a toll, amivel Erzsébet aláírta Stuart Mária halálítéletét –
3290 2, 3| hogyha egy hitetlen kezétől esem el, amilyen te vagy, az
3291 4, 1| ezen, bosszantónak látszó esemény képezi-e a te megváltatásodat?
3292 5, 2| kimondani, mivelhogy ezáltal az események kifejlődésének rendjét zavarnám
3293 7 | semmiféle bálványimádásba esés által a gonosznak elkötelezni.~–
3294 2, 1| percre sebesebb lett az esésem, az utolsó percben úgy zúgott
3295 8, 3| volt, annálfogva annak az esete nem involválhat bigámiát; –
3296 11, 2| bizonyítja, hogy hasonló esetek valóban megtörténtek az
3297 3, 4| praxisban versátus, hasonló esetekre nagy számmal fog visszaemlékezni.)~–
3298 11, 2| autentikus dolog. Mert hasonló esetekről értesítenek bennünket Majolus
3299 13, 1| szerencsétlenségemet a polgármesterrel való esetem.~Volt ugyanis két csodatevő
3300 13, 1| szólt a soltész –, ily esetet valóban jegyeznek fel a
3301 3, 3| nyomorult állapotomat.~A kígyók, eskarapok és mindenféle napfénykerülő
3302 3, 3| felavatott, megbérmált, össze is esketett, s akinek a bérmálást én
3303 11, 2| kankaru netsi sőre za”. Az eskető papnak az egyik lába hosszabb
3304 3, 1| személyről, úgyhogy én meg nem esküdhettem volna rá, hogy maga a Malach
3305 5, 1| csak ilyen bolondul ne esküdj! Hisz én úgyis elhiszem.
3306 12, 2| táborban, akinek valóságos esküdt férje nincsen ottan helyben,
3307 2, 2| akik semmi oltár előtt nem esküdtek a férjeikkel össze, akiket
3308 11, 2| pap elmondatta velünk az esküformát visszájáról, ami kezdődött
3309 11, 2| hamisításra, csalfa szerelmi esküre lettek felhasználva, ott
3310 12, 2| nagyherceg.)~(– És így az esküszegés vétke is kitöröltessék a
3311 2, 1| kezemet, s mondjam utána az esküt. Meg voltam szorítva.~Ha
3312 3, 2| volt?~– Éppen olyan szent esküvésem kötelez Istennek.~– Énnekem
3313 11, 2| rám nézve. A hangját az esküvő alatt elég fiatalnak találtam;
3314 11, 2| barlang: ott tartottuk az esküvőnket. Az egész baklovag-társaság
3315 3, 3| amit elvisz a szél, mintha esném fejjel fölfelé, a felhők
3316 9, 1| Hogyha valami subscus talál esni, legyen kire kenni a hibát.)~
3317 12, 1| a szádat, most éppen jó eső esik!~Nekem azalatt ki kellett
3318 2, 2| idő volt a munkanap, az esős idő az ünnepnap.~Nem imádkoztak;
3319 8, 3| Elmondta nekem a szép Kamr Esszamán herceg és a bájos Bedur
3320 5, 2| itt a csokoládékocsonyát esszük, és azoknak a nyelére fogom
3321 11, 2| occidere nolite timere bonum est” – az a toll, amivel Shylock
3322 8, 3| maradtunk, hogy a szerelmesek estebédjét elköltsük édes, bizalmas
3323 8, 3| De csalatkoztam, mert az estebédnél ismét nem mondta el Zeib-Alniffa
3324 5, 2| eltaszítottam őt magamtól, hogy estében nagyot csattant a feje a
3325 4, 1| megvetni, bármi legyen is az. Estefelé aztán visszabandukoltam
3326 3, 4| jutottam oda. Karácsony estéje után, mikor én is az én
3327 4, 2| gyümölcsökkel. Nagypéntek estéjén húsételek! Amikor minden
3328 2, 3| föl a nap, s öt órakor már esteledett.)~Amint feltekinték, Nyedzviedz
3329 4, 2| előkészületei megkezdendők.~Amint az esteli harangszó után becsuktam
3330 3, 3| magamat a pokolnak.~Ezen az estén a herceg a szokottnál is
3331 8, 1| tele van krokodilusokkal. Estenden csak úgy tátogatják a százfogú
3332 3, 3| csináljanak.~Előre örültem már az estének, amikor a mártírok viselt
3333 2, 5| karácsony-szombat reggele; északi szél fújt, csak úgy hordta
3334 5, 2| jószág a világon, akinek eszében sincs valakit megtámadni,
3335 2, 2| jó volna otthon”! Legyen eszed! Ne légy nyegodni. Megteszlek
3336 5, 2| invitált az újabb támadásra.~Én eszemben tartván a minapi paprikát,
3337 10, 2| végig elnyúlni.~Kezdtem az eszemet kissé rendbe szedni. Kezdtem
3338 5, 2| bosszúálláson jártatta az eszét. Én aztán minden erőmet
3339 10, 2| érjen.~Én aztán futottam eszeveszettül. Futottam úttalan vidékeken
3340 8, 3| mannaképp hull a fáról, amíg azt eszi a nép, olyan engedelmes
3341 4, 2| is böjtöl és ciberelevest eszik, vagy étlen-szomjan forgatja
3342 13, 1| hogy ily gonosz árulásnak eszközévé legyen.~Őkelme azonban,
3343 4, 2| edények, ceremóniához való eszközök mind hagyján, de maga a
3344 2, 1| elégséges vízzel, s egyúttal eszközül szolgált nekik egy furfangosan
3345 1, 1| lövés után egy furfangos eszközzel, mely hasonlít a Merkur-pálcához,
3346 10, 1| elhagytam.~A viszontlátás boldog eszmecseréi után az első szavam ez volt
3347 10, 1| fehér galamb? Arra nem tudok eszmélni. Társaim, kik velem együtt
3348 8, 2| alatt görnyedve, keveréke az eszményi szépnek és rútnak; majd
3349 3, 3| asszonyok mind szentek. Se esznek, se isznak, se nem mulatoznak.
3350 2, 5| hóban gázoltak, nem volt oly észrevehető a nesz: ezek Visznovieczky
3351 8, 1| Kadir, a császár kegyence, észreveszi, hogy befolyása csökken
3352 6, 2| zsebkendőjét. A soltész észrevételei egészen elenyésztek abban
3353 10, 1| őrök, s a többiek valamit észrevettek volna; de miután sokkal
3354 4, 2| legyenek is.~Azok azonban észrevették, hogy nem a régi vén sekrestyés
3355 10, 2| látványtól, ami ott várt rám.~Az esztelen asszony utánafutott a kedves
3356 3, 1| váljak, ha nem éppen száz esztendeje, hogy legutoljára láttam.
3357 8, 3| fogadása tartotta, hogy tíz esztendig el nem vágatja se a haját,
3358 6, 2| templomot rabolt ki. Minden esztendőben új meg új rossz hírét hozták
3359 6, 1| A kapituláció csak egy esztendőre szólt: annak a leteltével
3360 4, 2| múlt éjjel, csakhogy emberi észtől kigondolhatatlan változatokkal.~
3361 8, 1| császárt, akkor aztán szépen eszükre térnek a harcoló felek,
3362 2, 1| viaszgyertyát, azzal belökték eszűk sziklarepedésbe, s azt megint
3363 11, 2| ami elkábított, de az az észvesztő csintalan jókedv, az a dévaj
3364 5, 2| szemfényvesztő és kötéltáncoló établissement körme közül megszabadulva,
3365 10, 1| Egyetlen falat ez elátkozott étekből elég az emberrel megismertetni
3366 11, 2| mérgelődtem azon, hogy akármi étel-italt bevettem, annak nem volt
3367 2, 1| embernek kettős adagot osztani ételből, italból.~Magam is bámultam
3368 3, 2| tartani a böjtöt, a sovány ételekből is keveset enni, s megválogatni
3369 4, 2| nélkül tölthetem napjaimat. Ételemről, italomról nem kellett gondoskodnom;
3370 4, 2| manna és a hydromel már ételnek vehető. Magam is koplaltam
3371 4, 1| falevélből kitelt az ágy.~Ételről is gondoskodott az Úr, amennyi
3372 2, 1| kanálnyéllel a fennmaradt ételt, mint a magyar gazdám.~De
3373 2, 1| úton látják el magukat az ételükhöz való sóval.~Száznyolcvan
3374 8, 3| visszaundorodik, ha egyszer ez éteri, a nektárhoz hasonló italokat
3375 2, 4| Viszpa-Ogródban a galambokat eteti, nem ugyanaz, aki a Nyedzviedzzel
3376 8, 3| elkülönítve; mert azt az indus etikett meg nem tűri, hogy férfi
3377 2, 2| előszedtük tarisznyáinkból az étkeinket, s kedvünkre megvacsoráltunk.
3378 8, 2| asztaláldását elmondták az étkek fölött. Ha erre a vallásra
3379 3, 2| hercegnővel a mindennapi étkezésnél, s a kalandos meséimmel
3380 8, 2| szabad velük egy asztalnál étkeznie, ha a próféta Bazawa asztaláldását
3381 8, 3| Zeib-Alniffával: együtt étkeztünk, egy mennyezet alatt aludtunk;
3382 4, 2| ciberelevest eszik, vagy étlen-szomjan forgatja imádságoskönyve
3383 9, 1| nagyherceg. – Micsoda részét etted meg a spanyolnak?)~A lábát.~(–
3384 9, 1| elvégezték a munkát.~(– S te is ettél belőle? – kérdé a soltész.)~
3385 5, 2| elsorolod előttünk, hogy mit ettetek? – türelmetlenkedek a soltész.)~–
3386 9, 1| magamforma úriemberrel, kik mind Európából kerültek ide, a kelet-indiai
3387 7 | egy időre búcsút vettem Európától. Kedvező szél dagasztá vitorlánkat.
3388 7 | veszteséget, mintha egy évben a hollandi tulipánhagymák
3389 10, 1| kis magzatomat.~Harmadfél éve múlt már, hogy nem láttam
3390 2, 5| s visszagondoltam elmúlt éveimre, mi minden történt velem
3391 2, 1| leány volt, alig tizenhat éves. Ha jól emlékezem még rá,
3392 1, 1| lőtávolában, az az övé lett! A jó evésnek, ivásnak is nagy barátja
3393 2, 1| mire elkölteni a pénzüket. Evésről, ivásról gondoskodott a
3394 9, 1| lógtak le a rudakról; csupán evezéssel tudtunk előrehatolni. A
3395 9, 1| padhoz láncolva izzadtam az evezőfeszítésben; Murder kapitány pedig azalatt
3396 9, 1| dereglyével, aminek ötven evezője volt: minden hajót utol
3397 7 | csak vizet.~Mikor a többi evezőlegények, ha nagy szél fújt, s kiverte
3398 7 | ilyen tutajra szegődtem evezőlegénynek. Ezeknek illendő fizetésük
3399 7 | a tutajokat, a másik az evezőslegényeket: ki milyen, darabszámra.
3400 7 | ahhoz szokva, hogy a férfiak évhosszat odajárnak távol tengereken
3401 8, 2| fölvirágozását, másfél millió tallér évi jövedelem, egy dicső hölgy,
3402 5, 2| fogva az erkélybe fogózva evickélni a levegőben, mint egy horogra
3403 4, 1| vége lett volna ennek az examennek, ha a véletlen segélyemre
3404 1, 2| embert kegyetlenül ki kell examinálni.~Maga a nagyherceg is fölöttébb
3405 8, 3| kapitánynak lenni, mint exkirálynak. A rahja hívei nagy díjat
3406 4, 2| szolgáljanak tanújelül, és exorcizáltassanak.~(– Azt ugyan okosan tetted,
3407 6, 1| templáriusok kincseinek exorcizátiójával. Ez volt az a falsum, amit
3408 2, 1| egyszerre a mennyországba expediál.~Ha pedig esküszöm, akkor
3409 2, 1| megáldotta őket, ha valami nagy expedícióra mentek, s ha jól ütött ki
3410 2, 1| buzogánnyal.)~(Az előbbi expediens választatott, s aztán így
3411 7 | professzor arra a további experimentumra, hogyha a csigák, melyek
3412 5, 2| megszabadította, valami extra remunerátió deputáltassék?)~(
3413 2, 1| mennyországba egyenesen, tüstént, extrapostán, vagy a pokolba kerülővel,
3414 2, 1| hajdemákok haza akartak térni, ezekbe a kosarakba beültek, s azok
3415 2, 1| ne öljenek.~– Mi voltál ezelőtt? – dörmögé tovább a veres. –
3416 4, 1| térdemről, s eláldottam egy „ezermilliom kacskaringós mennykővel”
3417 8, 3| Dávidnak négy, bölcs Salamonnak ezernégyszáz! – Hanem hát kár lesz a
3418 2, 4| szétvert, akik közül legalább ezernek volt puskája, most már nem
3419 10, 1| már, hogy nem láttam őket.~Ezóta már a gyermek futni tud!
3420 2, 1| Hatzfeld Menyhért tábornok ezredében a császári seregnél. (Ezen
3421 4, 2| démona elszabadult; a múlt ezredév bűnös asszonyai, bacchánsnőknek
3422 2, 4| Nyedzviedznek a foga.~Egy oltár vert ezüstből csinálva, amit Sztaniszló
3423 4, 2| mindazon templomi arany- és ezüstdrágaságokat, amik az orgiáktól meg voltak
3424 2, 1| aranyos palástban azzal az ezüstfeszülettel egy másik pópát agyonütött
3425 4, 2| selyemmel és arany- meg ezüstfonállal.~– Hát ezt hová tegyem –
3426 2, 4| láttam én e templomnak sem ezüstjét, sem aranyát; nem számláltam,
3427 5, 2| kezdjek, hát én is ilyen ezüstkanalakat fogok szerezni az asztalra,
3428 6, 2| a kalapács alatt, a szép ezüstkapcsos selyempalást, arra árvereztek:
3429 2, 1| kezében pedig egy nagy masszív ezüstkeresztet emelt. S énnekem az a gondolatom
3430 5, 1| mid van?~– Csupa arany- és ezüstkincsek; drágaköves klenodiumok.~–
3431 4, 2| odaállította a korsót az ezüstmedence közepébe, ráütött a kardmarkolatával,
3432 12, 1| hogy lehetetlen volt igazi ezüstnek föl nem ismerni.~De már
3433 2, 2| nem kell se aranyod, se ezüstöd; hanem egyes-egyedül a te
3434 2, 4| arany; drága ereklyetartók, ezüstszekrények, miken aranyból vert szobrok
3435 2, 1| billikomok, szentségtartók, ezüsttálak és ezüst pásztorbotok hevertek
3436 4, 1| mellé fölakasztottam két faágra hárshéjmadzagnál fogva,
3437 5, 2| sereg állatmutogató bódé, fabáb-táncoltató teátrum, szemfényvesztő
3438 13, 1| szoktak hordani: egy szekrényt fából, aminek kétfelé nyíló ajtajai
3439 4, 2| Megfigyeltem, hogy merre facsarja a kulacs tetejét a pogány
3440 2, 1| magasságot. Egyenlő volt a mi facsatornánk színvonalával.~Mikor készen
3441 2, 1| hogy egyenlő lesz azzal a facsatornával, mely a mi patakunkat a
3442 11, 2| szövetséget re ipsa és de facto alá nem írta, annálfogva
3443 2, 5| is, de a sáncárok be nem fagy.~Eközben szépen eljött a
3444 2, 5| hogy mikor beállnak a téli fagyok, akkor a vízárkok is mind
3445 10, 2| izzó, lángoló, aztán meg fagyos, kőmerev szemeivel, s amíg
3446 7 | felesége számára egy kis jó fáin kulimászt. Tetszik tudni,
3447 2, 1| keresztülfűrészelte annak az erdőnek a fáit, melyen a tatároknak át
3448 2, 4| előttem-utánam azt a gúnydalt, hogy: „Fáj a kutyának a lába. Megütötte
3449 8, 2| tejet ad ingyen, sőt van egy fája, melyen kész kenyér terem;
3450 8, 3| jött a búcsújárás a buddha fájához (mert ámbár mi a Siva valláshoz
3451 9, 1| érte a legmagasabb árboc fájára! – förmedt fel méltó indignatióval
3452 5, 2| mivelhogy „Weh” németül fájdalmat is jelent. S a „kettős fájdalom”
3453 12, 2| szíttam a fogamat, mintha az fájna.~– Lássa, kapitány uram,
3454 8, 2| nélkül, hanem a szomszéd fajt kiirtani nem tartja véteknek;
3455 7 | pompiliusszal, mely a cephalopodák fajtája, s a házat balról jobbra
3456 2, 1| halavány képű fickót, a maguk fajtájából valót, s odaállíták a vezér
3457 11, 2| feleséget nem vettél a mi fajtánkból.~– Hát hol kapok én itt
3458 7 | hogy a két antipatikus fajzás egymás közelében maradjon,
3459 2, 1| azokban mindenütt édes víz fakad föl, s elönti a leggazdagabb
3460 5, 2| kegyetlen nagy hahotára fakadt.~A soltész pedig olyan vörös
3461 4, 1| mind valamennyien kacajra fakadtak.~– Hát tudod mit, te trifurcifer! –
3462 2, 4| szót, ami majd könnyekre fakasztja, hogy újra eltávozom messze,
3463 3, 4| láttam a széles derekú mohos fákat, amik olyan sűrűek voltak,
3464 6, 2| márványkő vet árnyékot. Én a fakeresztek között keresgéltem. A sok
3465 6, 2| ki ád többet érte? Akinek fakeresztje van, csakúgy beéri vele,
3466 8, 3| melléd ülni a szovariba.~A fakírnak, az indus szentnek a kívánságát
3467 2, 1| föltekintettem, az a sok fáklyafény ott a magasban, a beláthatlan
3468 2, 1| elől a sötétségben, amit a fáklyák fénye nem bír szétbontani.~
3469 2, 1| bérmálásom örömére: mely után egy fáklyán kívül a többit mind eloltogatva,
3470 2, 1| kezébe, s azt meggyújtva egy fáklyánál, lehajítá a mélységbe. Az
3471 11, 1| bolygótüzeket, mint egy csapat fáklyás katonát.~A hold éppen akkor
3472 10, 2| meg azoknak a kiszáradt fáknak, amik itt-amott szétszórva
3473 8, 2| hogy kész cipók függjenek a fákon, amiket csak le kell szakítani,
3474 11, 2| között, az ismeretes száraz fáktól körülvéve, százhúsz mérföldnyi
3475 9, 1| amelyben csak a teológiai fakultás ítélhet. Amíg annak az ítélete
3476 9, 1| idő kellett a teológiai fakultásnak azon kérdés megvitatásához,
3477 8, 3| elégségesek, s aminek minden fala tele van írva olyan emberek
3478 2, 1| fogva elhurcolták.~A barlang falában volt egy hosszú repedés,
3479 2, 3| az, mint egy vár. Széles falai vannak lőrésekkel, s a barátok
3480 10, 2| jutottam, ahol mintha levágott falak állnák utamat, úgy körül
3481 2, 5| nem tehetett nagy kárt a falakban.~A Nyedzviedz ugyan mindig
3482 1, 1| mindenféle zegzug sáncokból, falakból összebonyolított mértani
3483 2, 4| ostromágyújok is, amivel a falakon rést lőjenek. Van négyszáz
3484 2, 1| megtámadni az ostromlók emelkedő falát, de azokat mindig ébren
3485 11, 2| fogaival harapdálta fel apró falatokra az elém tett sültet (ami
3486 8, 3| megosztottunk egymással minden falatot: ittunk egy pohárból és
3487 3, 4| egy rántással kiszakítá a falból; amit huszonnégy ló nem
3488 3, 3| itat, a római bacchánsnő falernumival, a spanyol donna madeirát
3489 4, 1| ellakhatott. Mohából és falevélből kitelt az ágy.~Ételről is
3490 2, 2| malacokat, s most már csorda- és falkaszámra tenyészett a völgyben minden
3491 2, 1| kőművesek szokták, mikor egy fallal elkészülnek, hogy a májusfát
3492 4, 2| feladatom az volt, hogy egy falmélyedésben fekvő szarkofágról le kellett
3493 4, 1| nap alatt így fel tudta falni, az ugyancsak éhes ember
3494 8, 3| neveinket mi is felírtuk a falra azok közé, akik itt boldogok
3495 3, 2| 2. PERSIDA~(– Crimen falsi! – diktálá a soltész a jegyzőnek.)~(–
3496 1, 2| készítettem magamnak.~– Quinto falsorium!~– Megöltem párbajban a
3497 6, 1| Hanem útközben még egy kis falsumot elkövetek – szólt közbe
3498 2, 2| azzal nekiállt az egész falu népe az építésnek, egyik
3499 2, 3| előttünk.~Nem tértűnk be semmi faluba élelmezés végett, ami szárított
3500 1, 1| olyan nyurga épület, amit „falunyelé”-nek szoktak nevezni; hanem
3501 2, 4| kötözve vitették magukat. A falusi parasztot talyigába fektetve
3502 2, 3| ismer rád. Vehetsz magadnak falut, kastélyt, jobbágyokat,
3503 2, 1| víz nélkül maradt, a népes falvak népei, akik vászontermelésből
|