10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
4504 8, 3| fekszik a „háromlábú tehén” gránitból faragva, melyről azt vallja
4505 4, 1| húzódva, ott mind a mai napig grasszál, „tövislovagok” címe alatt,
4506 3, 4| illenék, hogy a jus humanum a gratia divinát megcáfolja: ezen
4507 5, 2| fölfedezésen; de én még gratuláltam magamnak hozzá. Ha üldözni
4508 2, 1| hajdemák vezér olyanforma grimászokat csinált erre az én vakmerő
4509 2, 1| verő, pukkantó szerszámok, grófi régiségtárakból elrabolva;
4510 2, 4| fektetve tolta a felesége; a grófok aranyos zsellyeszékben vitették
4511 2, 1| nagyobbik baj aztán még Potoczky grófot érte, mert annak meg a túlsó
4512 4, 1| készítettem apróbb és nagyobb gubacsokból, s végeztem az imádságomat;
4513 3, 1| ajtajában egy vénasszony guggolt, szemöldökig húzott bársony
4514 3, 1| kifizettem a száz aranyat. Maga a gúnya, amit ráadásul kaptam az
4515 2, 1| csepegő csimbókjai fölé, a gúnyája hegyébe öltötte fel a nehéz
4516 2, 4| dalolták, előttem-utánam azt a gúnydalt, hogy: „Fáj a kutyának a
4517 2, 3| van elégedve a maga kis gunyhójával és kicsi feleségével. Nincs
4518 7 | megholt férjének a nevén gúnyolnak, mert ha megtudnák azt,
4519 12, 2| mortificatióját, s tiszttársaim gúnyolódásait, a harmadikon – megszöktem
4520 10, 2| kartellhordóit a legelső gúnyolódóhoz, s kihíja egy szál kardra,
4521 10, 2| a mindennap felpofozott gúnyolódókért, én pedig egyebet sem tettem,
4522 11, 1| kinevettek, „andapálkatonájának” gúnyoltak! Megmutatni, hogy vagyok
4523 2, 3| ember nélküli fej messze gurul alá a lejtőn ide-oda csapva
4524 2, 5| az ágyúgolyói is csak úgy gurulva jönnek már idáig; s egyszer
4525 8, 3| hagytuk magunkat az őrült gusszainek és fakírok által veres porral
4526 8, 3| boncok és a szentek, a „gusszainok” egész pompával fognak elénk
4527 4, 2| tudjátok, hogy azon idő szerint Gusztáv Adolf bírta, akinek az eretnek
4528 3, 3| itten? – kérdém tőle.~– Gutát vagyok! – felele ő. – Gyóntató
4529 13, 1| történt meg, akinek régóta gutaütött volt mind a két lába, csak
4530 2, 3| lesz, mint aki folyvást gyakorlatában maradt.~S a hajdemákok nem
4531 6, 1| követi el, s ellenség földén gyakorolja, eo ipso megszűnnek bűnök
4532 3, 2| álmában takácsmesterségben gyakorolná magát, s aztán a fejét hátraszegve
4533 8, 3| szabad bajadéri mesterségűket gyakorolni mint istentiszteletet.~(–
4534 12 | TIZENKETTEDIK RÉSZ ~A szégyen gyalázat kenyerén~
4535 3, 3| minthogy azt a titkot, ami az ő gyalázatát rejti, kivigye a piacra.
4536 12, 2| maradt más a szégyennél és gyalázatnál – aztán meg egy asszonynál,
4537 4, 2| is istentelenség volna e gyalázatot elkövetni rajta!~Haboztam; –
4538 10, 2| becsületemen csorbát ejt? Nem gyalázott-e meg már egyszer? Tartozom-e
4539 2, 1| a lábai már feltörtek a gyaloglásban, nem tud tovább menni. Az
4540 1, 1| mogyorófaszén, kénvirág, gyanta, szurok, szalamia, bórax
4541 1, 1| nagyon hamar készen volt a gyanújával.~A két ostromolt városban
4542 5, 2| Én azonban éltem valami gyanúperrel, s nem ittam nagyon sokat.~
4543 5, 2| keresetmódot elrontanak; a gyanús úton szerzett jószágot potom
4544 2, 1| óta az öreg lengyel mintha gyanút fogott volna ellenem, nem
4545 8, 1| áldott ország: gabonában, gyapotban, dohányban gazdag. Sommer
4546 8, 2| kell a magához hasonlók gyarmatát, kik egész társadalmat képeznek
4547 4, 2| a kőkorsóban igazi orosz gyártmány volt. Olyan furfangos dugasza
4548 6, 2| keresztfájára nem volt akasztva gyászkoszorú, az alatt kellett annak
4549 4, 2| processióban jött és ment, a gyászpompában gyönyörködve.~Azután előjöttek
4550 2, 1| vádolnak, hogy megfutottál gyáván az ellenséged elől, s elmulasztottad
4551 2, 1| Vitézség volt az tőlem, nem gyávaság.~– Hiábavaló beszéd – rivallt
4552 2, 2| azt a szegény fickót, akit gyávasága miatt nem tartottak érdemesnek
4553 8, 3| közt Zeib-Alniffa volt a gyémántcsillag, több volt, mint amennyit
4554 5, 2| aláírtam a nevemet, s azzal a gyémántgyűrű az én ujjamra vándorolt,
4555 4, 2| csupa igazgyöngyökkel és gyémántokkal megrakva, a legkegyesebb
4556 11, 2| míg ő két kézzel fogta a gyeplőt, föllebbentettem az arcáról
4557 10, 1| nyakamba varrták az asszonyt gyerekestül, s nekem bele kellett szépen
4558 10, 1| megtörténhettek, akkor annak már gyerekség volt megtörténni, hogy a
4559 9, 1| hanem csak torkoskodás, gyerekvétség; de halljuk csak a többit,
4560 8, 3| kővettünk el egymással: gyermekek voltunk, kacagtunk, aztán
4561 10, 1| ez volt hozzá:~– Hol van gyermekem?~– Itt vannak „ők!” – szólt
4562 2, 5| napon. Elkezdve az első gyermekkori emléken, mikor az anyám
4563 6, 2| kérdezém a drabanttól, akit még gyermekkoromból ismertem.~– Hát biz itt,
4564 2, 1| nem vágom le ennek a szép gyermeknek a fejét, ha mindjárt megeszel
4565 3, 4| egyedül jutottam oda. Nézd kis gyermekünket: ez már az égben született.
4566 2, 2| mondám neki –, csak a gyertyáinkat kell eloltanunk. De hogy
4567 2, 2| borban tart, s nézhet, amíg a gyertyája el nem ég. Aztán csókolózhatik
4568 3, 2| bűnösök lelkéért meggyújtott gyertyákkal a szemem előtt, s azt kérdeznék
4569 2, 1| van, a kézművesek mindig gyertyánál dolgoznak. Hogy hol veszik
4570 2, 2| Arra a Madus elfújta a gyertyát, s mikor sötétben maradtunk,
4571 4, 2| verték az asztalt, hogy azon gyertyatartó, halálfej, krucifixus és
4572 2, 1| üljön egy sziklaodúban, s gyertyavilágnál a rablók számára szűrt meg
4573 5, 2| Rupertus nincs jelen, alszik. Gyerünk el az öreg Mayer gazda háza
4574 10, 2| feljelentse, hogy őt meg akarják gyilkolni. Ha pedig felfricskázza
4575 11, 1| karavánt ott a szemem láttára gyilkolták le a baklovagok az utolsó
4576 7 | parafrázisai a lopásnak és gyilkosságnak! – dörmögé a soltész.)~Szerencsém,
4577 3, 2| Sohasem volt arra eset. Még ha gyilkosságot vallottak is be előtte,
4578 5, 2| felismerte, elkezdett sikoltozni, gyilkost, tűzet kiabált, a megsebesült
4579 2, 2| olyan volt, mint a fának a gyökere: oda nőttem általa ehhez
4580 3, 2| csigákat, békákat s mindenféle gyökeres növényeket, amiknek tenyészete
4581 5, 2| bájos kedvesemet kicsaljam a gyöngéd, érzelgő találkozóra.~Ekkor,
4582 10, 2| útra készülnek, rendkívül gyöngédek hozzájuk. Az én feleségem
4583 2, 2| Madus nem költögetett volna gyöngéden: mire aztán ismét meggyújtotta
4584 5, 2| fel egy taszításra.~Holmi gyöngeszívű ember erre már csakugyan
4585 13, 1| ennek a testnek. Ápoltam is gyöngyen. Úgy kihízlaltam, mintha
4586 7 | alakú fonallal, mint egy gyöngyfüzér, a nautitus tojásai ellenben
4587 4, 2| a haja és szakálla mind gyöngyfüzérekkel volt összefűzve, ahogy a
4588 7 | birtokában leszünk, egy ilyen gyöngyfüzérnyi scalariát a két véginél
4589 8, 3| szárnyai mint a fényes gyöngyház. Ez meg egy nőt hozott a
4590 2, 2| szép leányod, az én drága gyöngyöm, szép Madusom, azért szolgáltam:
4591 3, 3| korall ajkai alatt, az ő gyöngysor fogai közt kiserked a vér
4592 3, 3| királynőnek a piros ajkai és gyöngysorfogai méltók lettek volna körülményesebb
4593 8, 2| érettem, s a paradicsom minden gyönyörét kínálja ajkaival: – a másik
4594 1, 1| távcsöveikkel nézték, és gyönyörködtek benne, hogy talál oda a
4595 4, 2| és ment, a gyászpompában gyönyörködve.~Azután előjöttek hosszú
4596 3, 3| látni, amiknek az eleje a gyönyörök mindenféle nemének potenciájáig
4597 3, 4| fájdalom átváltozik egyszerre gyönyörré. A mennyország titkait teneked
4598 8, 3| nem bírja fejezni azt a gyönyört, amin megosztoztunk. Csak
4599 4, 2| a tizenkét apostol képe gyönyörűen ki volt hímezve rajta színes
4600 5, 2| állítva, hogy nincs nagyobb gyönyörűség, mintha az ember sok jó
4601 2, 2| ide került, s nekem sok gyönyörűségem volt az életben; élveztem
4602 2, 5| bomladozó ördögrajt gázoló Szent György-alakok villámkardjaitól paskolva;
4603 3, 3| az idegeket csiklandja és gyötri, a végtelen szomj, ami a
4604 2, 3| pedig halálos és mindig gyógyíthatatlan. Nekem el kell pusztulnom
4605 2, 4| hogy valami boszorkány gyógyított meg ördöngös ráolvasással
4606 13, 1| eljutottam Magdeburgba. Azalatt a gyógyszereimmel annyi pénzt szereztem, hogy
4607 13, 1| annál, hogy a szétgurult gyógyszeres edényekről mármost nem tudtam,
4608 13, 1| betegség, amiből ki lehet gyógyulni, sem hivatal, amiből ki
4609 2, 1| ingeink szövetét: a magyar úré gyolcsból volt, az enyém meg csak
4610 10, 1| mindegyike végtől végig egy gyomor volna, s azt mind a görcs
4611 12, 2| testemnek jó dolga volt, s a gyomorban szerencsére nem lakik lelkiismeret.
4612 3, 3| vagy barack ízlelése után gyomorgörcsöket fog kapni, s harmadnapra
4613 3, 3| Palástul vetettem neki a gyomromat, s lehörpintettem egy hajtókára.~
4614 4, 1| forrásból, elfeledtetve gyomrommal az éhséget, s lefeküdtem
4615 2, 4| ősz perjel meghallgatta gyónásomat, és feloldott.~Aztán azt
4616 2, 4| akkor fogadja el tőle a gyónást és az ajándékot.~Én egészen
4617 3, 2| a szép asszony: „Meg ne gyónd azt még a papnak se!”~Ámde
4618 3, 3| Mikor oda láttalak jönni a gyónószékhez, szegény fiú, bizony Isten
4619 3, 2| jeléül.~Előszőr a herceg gyónt meg, utána a szép Persida.
4620 3, 3| rejtve tartogattak, amíg a gyóntatás ideje el nem jött. Mikor
4621 2, 4| rémes szándokaival: meg nem gyóntatja elébb. Megáldja, úgy bocsátja
4622 3, 3| és nem mindenkit fogsz te gyóntatni (engemet ugyan nem), hanem
4623 3, 3| volna a hajadba kapni a gyóntatórácson keresztül! Hát te voltál
4624 3, 2| kinek-kinek megjelenni a gyóntatószék előtt, s bemondani, ki mit
4625 3, 2| Mikor aztán kijöttem a gyóntatószékből letérdeltem a rács elé,
4626 3, 2| a sötét székbe, előbb én gyóntattam meg a papot.~– Vajon, páter,
4627 9, 1| nagy ollói egyikét, hogy gyorsabban menekülhessen. Ezt tudva,
4628 13, 1| azután azokat úgy meglepte a gyorsaság spiritusa, hogy a tisztes
4629 5, 2| MÚH-BORJÚ~Meg vagyok felőle győződve, kegyelmes uraim, hogy mindnyájatok
4630 10, 2| Úgyhogy a feleségem nem győzte a sok bírságot fizetni helyettem
4631 4, 2| ivott volna semmit. – Nem győztem a számukra a bort felhordani
4632 3, 3| fekete királynő marad a győztes; az ő korall ajkai alatt,
4633 1, 1| burkolva ki lehetett venni a gyúanyagkeveréket. Azt azután megmagyarázta
4634 2, 1| vettem észre, hogy a hívők gyülekezete nagyon jókat nevet rajta;
4635 2, 4| nyomorékok és szenvedők gyülekezetében őszintébb vezekléssel nem
4636 2, 1| kiürítése után azt mondá a gyülekezetnek, hogy a legközelebbi kegyes
4637 2, 1| különösen megszaporodott a gyülekezetünk. Egy csoport magyar vitéz
4638 4, 1| nagy málnabozótot, annak a gyümölcséből liktáriumot gyúrtam össze,
4639 3, 3| égbe, beszélő fák és zengő gyümölcsök, bűbájos hangok, amiknek
4640 8, 3| rabnő. Mindenféle csodálatos gyümölcsökből saját kezeivel készített
4641 4, 2| pástétomokkal és keleti gyümölcsökkel. Nagypéntek estéjén húsételek!
4642 2, 2| aztán körős-körül fogva sűrű gyümölcsöskertekkel.~A Preszjaka-barlang szirtoldalából,
4643 5, 2| gazdaságukat; vesznek maguknak szép gyümölcsöskertet; az öregem prémes bekest,
4644 2, 2| volna belőle, és a szép gyümölcsösök az első kánikulában mind
4645 1, 1| megcélzott pontra; ott azután gyújt, ha arravalót talál, s végre
4646 1, 2| néven káinisták közé.~– Szép gyűjtemény! – monda rá az elnök.~A
4647 11, 2| feletti késő bánat könnyeiből gyűjtenek össze.~Két ördögfiú cepelte
4648 1, 1| következik egy agyaglemez, mely a gyújtóanyagtól elzárja a tűzkorsó fenekén
4649 4, 1| alomnak páfránt és mohát gyűjtögessek össze, ami a megfagyástól
4650 8, 1| időn oly hatalmas haderőt gyűjtött össze a bennszülöttekből
4651 4, 1| élelmiszerekkel.~Össze is gyűjtöttem nagy halom aszalt gyümölcsöt,
4652 11, 1| ráfektette a puskát; rátette a gyújtófüvet a serpenyőre, s akkor odakiáltott
4653 2, 1| embernek, aki lopás, rablás, gyújtogatás, emberölés, hamispénzverés,
4654 6, 1| erényekké; és így ami rablásban, gyújtogatásban, öldöklésben ez idő alatt
4655 2, 1| nagyherceg. – Édes fiam, a gyújtogatásért meg fogsz égettetni, a leányrablásért
4656 1, 1| olthatlan tüzet, és így gyújtogatnak, vannak mások, melyek rögtön
4657 1, 1| virtust egymagában.~Előbb gyújtogatott, azután szétdurrant.~A gyújtógolyókon
4658 1, 1| gyújtogatott, azután szétdurrant.~A gyújtógolyókon már ki tudtak fogni az ostromlók.
4659 5, 1| a szájába dugta, de nem gyújtott rá, hogy tovább tartson.~
4660 2, 1| a cimborái ötven helyen gyújtották meg egyszerre a ledöntött
4661 11, 1| vitték-e el az „aranyasztalt”? Gyújtottak-e fel városokat? Irtottak-e
4662 5, 1| Leviticon”-ban össze vannak gyűjtve, s amiket a templáriusok
4663 7 | mentem volna. A kereskedők gyűldéjében mind olyan dolgokról beszéltek,
4664 2, 1| majd mikor az eretnekek gyűlése együtt lesz, én, az alatt
4665 1, 1| pontosan és ügyesen egyszerre gyullad meg mind a két kerekének
4666 10, 2| Van okom ezt a fejkötőt gyűlölni, s nem akarom, hogy ez az
4667 10, 2| vagyok?~– De hát annyira gyűlölöd te ezt a fejkötőt, hogy
4668 10, 2| hogy miatta engemet is gyűlölsz?~– Van okom ezt a fejkötőt
4669 4, 1| gyümölcséből liktáriumot gyúrtam össze, s azt elraktam gondosan
4670 13, 1| a ketten elfordítottuk a gyűrűinket.~Megint én voltam „én”.~–
4671 3, 3| varázsalak, amelyiknek a gyűrűjei az ujjaimat terhelik, olyan
4672 4, 2| végig, s ennek a tizenkét gyűrűjére volt fölvésve a zodiákus
4673 8, 1| méltó szép arát; tulajdon gyűrűjével jegyezve el őt a számomra,
4674 3, 3| odút körülöttem, és azok a gyűrűk, amik miatt a kezeimet olyan
4675 8, 3| lábaik ujjai drágaköves gyűrűkkel terhelve. Ruhájuk dereka
4676 3, 3| ragyogó gyűrűket húznak, s a gyűrűktől oly nehéz lesz a két kezem,
4677 13, 1| válútra jutok, az egyik gyűrűm bejelenti, hogy merre térjek
4678 5, 2| rákezdeni, amíg a száztalléros gyűrűmet rá nem húztam a szőke Ágnes
4679 5, 2| elszaladt a száztalléros gyűrűmmel együtt; én pedig az ijedtségtől
4680 13, 1| S ő is egyet fordított a gyűrűn, ugyanakkor, amikor én.~
4681 5, 1| porcelánpipáját, ennek a gyűszűnyi öblét megtömte dohánnyal,
4682 5, 2| nagyon könnyű. Az A betűt a H betű két szára közé lehet
4683 5, 1| köszönheti, hogy az üdvözülés „haben” lapja helyett netto, az
4684 1, 2| Sarepta”; itt pedig „Hugo von Habernix”.~– Több nincs? – kérdezé
4685 9, 1| legkisebb szellő nem fodrozta a habokat, s nekünk ezalatt az élelmiszereink
4686 7 | tengerre, s hányatom magamat a habokkal.~– No, te igazi ostoba fickó
4687 10, 2| mi egymással, ha senki se háborgatna bennünket. Az én boldogságomból
4688 7 | Hisz akkor mégy bele épp a háború javába. A hollandus a tengeren
4689 2, 1| hadjáratot az erdélyiek és svédek háborúja elhalasztatá; a nemesuraknak
4690 2, 1| menni, de amint vége volt a háborúnak, s a tatár segítség hazatakarodott,
4691 7 | lenyakazzanak; ha pedig a háborús világba bódulok újra bele,
4692 7 | az özvegy rátartóskodva habozott, hogy belecsapjon a tenyerébe,
4693 4, 2| gyalázatot elkövetni rajta!~Haboztam; – nem akartam teljesíteni
4694 2, 1| fák közül, az agyonvert had kincseit szedve össze, s
4695 2, 1| környékbeli nemesurak fegyveres hadaikkal, megtörtént a rablókon,
4696 8, 3| mikor már indulóban voltam a hadaival, jobbnak találta énvelem
4697 5, 2| ölébe estem, aki a münsteri hadak egyenruháját viselte. Az
4698 5, 2| összetépte, mintha sasokkal hadakozott volna.~Rupertus diáknak
4699 2, 1| utak mindenütt fegyveres hadaktól vannak elállva, s a kalandorok
4700 8, 1| csatában sah Allum minden hadastól együtt, ha ott nincs Szumro
4701 8, 1| pusztító tüze megtörte Kuli kán hadát, a császári derékhad összeszedte
4702 8, 3| felé, a szemtelen naussnik hadától csúfondárosan körültáncolva,
4703 8, 3| Ezek közül akartam magamnak hadcsapatot alakítani, hogy majd azzal
4704 8, 1| építtetett fővárosa mellé, s haderejével féken tartá a szomszédokat.
4705 8, 1| rövid időn oly hatalmas haderőt gyűjtött össze a bennszülöttekből
4706 8, 1| negyvenre fölvitte, s a hadgyakorlatoknál maga vezényelt személyesen,
4707 9, 1| rabszolgái, nem voltunk hadifoglyai, nem voltunk gonosztevők.
4708 9, 1| rákot, hiszen ti nem vagytok hadigálya!~– De éhesek vagyunk, és
4709 9, 1| konvenciót kötötték ki a hadihajósokkal, hogy mikor őket meglátják
4710 9, 1| viszont a velük találkozó hadihajóval tartoznak megosztani a fogott
4711 2, 4| vettek volna.~Akkor aztán haditanácsot ültünk, s én elmondtam a
4712 2, 1| egyetértéssel és kicsinált haditerv szerint fogott hozzá a hírhedett
4713 8, 1| férjét: vele járt minden hadjáratában, ápolta, híven őrködött
4714 1, 1| a parancsnoka az 1688-i hadjáratban, mikor a franciák Koblenzet
4715 2, 1| lakozó nemesurakkal egész hadjáratokat folytattak, az utolsó körömszakadásig;
4716 11, 1| a „maker”, a baklovagok hadnagya; ha felcsapsz, megteszlek
4717 12, 2| hogy tégedet megtegyelek hadsegédemnek.~– Nekem pedig nem volna
4718 12, 2| megenni jó. Rangom is volt, hadsegédnek híttak, s aki kimondta a
4719 8, 1| vissza kellett foglalni.~Hadserege volt hozzá elég nagyszámú,
4720 7 | Nujuf kán számára: annak a hadseregében szolgál mint hadvezér a
4721 8, 1| császár hálából Sommerre bízta hadseregei szervezését. Ez rövid időn
4722 8, 1| kormánygyeplőt, férje rendes hadseregét megszaporította, ágyúi számát
4723 8, 1| angolok innen is elűzték. Nem hadsereggel, hanem ráijesztettek a nábobra.
4724 2, 1| nemesuraknak a fegyvereseikkel a hadsereghez kellett menni, de amint
4725 12, 2| dínomdánom elég.~Hogy a hadseregnél minden fegyvernem képviselve
4726 8, 1| vészt, rémületet szórt a hadtömegeik közé. A császár sátorát
4727 7 | hadseregében szolgál mint hadvezér a te hazádfia, Reinhard
4728 8, 1| jutalomról gondoskodott hadvezére számára, ami hozzá legméltóbb
4729 2, 4| írtam le, mint aki nagy hadvezéri talentum. A vízárkok leírásával,
4730 8, 1| körülfonja. A szerencsés hadvezérnek tömérdek volt az irigye,
4731 11, 1| megmenekülni a sívó homokból!~– Hagyjatok békét! – sikoltozott a boszorkány. –
4732 8, 3| soltész –, hogyha beszélni hagyjuk a gazembert, három ilyen
4733 13, 1| volt ennyi a jóból mára! Hagyjunk valamit holnapra is, mert
4734 3, 3| ember, s inkább kétfelé hagyná magát fűrészeltetni, mintsem
4735 2, 2| meg bennünket, ha futni hagynánk a Madussal együtt a szép
4736 13, 1| délceg termetét terajtad hagynom?~– Amíg mind a ketten vissza
4737 8, 3| Sorra látogattuk a nép hagyományos szent helyeit: a bálványszobrokkal
4738 2, 5| torok: „ad arma!”; hej, hogy hagyták ott maguk a mennyezetvivő
4739 6, 2| elöl-utol talál: „Majd békét hagytok az apámnak!”~A gyepmester
4740 8, 3| vizébe; a Holica ünnepén hagytuk magunkat az őrült gusszainek
4741 2, 1| jöhet fel onnan az ember!~– Hah, te gyáva! – kiáltozának
4742 5, 2| nagyherceg kegyetlen nagy hahotára fakadt.~A soltész pedig
4743 4, 2| ostyát, azt mindnyájan nagy hahotázva leköpdösték, s elszórva
4744 3, 2| piros ajkak és szénfekete haj.~Mikor a hercegi férj nedves
4745 3, 3| hogy szerettem volna a hajadba kapni a gyóntatórácson keresztül!
4746 2, 1| arra „egy” is elég.~Nekem a hajam szálai borzadtak fel e dolgok
4747 12, 1| rám találva, előhúzott a hajamnál fogva.~– Ne bánts, pajtás –
4748 2, 1| a csimbókjait, s azután hajánál fogva elhurcolták.~A barlang
4749 7 | Ruissen –, „nem éred azt hajasan: kopaszan is bajosan”, hogy
4750 11, 1| másutt, csak Brabantban meg Hajbaniában: ott is a föld alatt laknak,
4751 2, 2| nyolcvanra. Mind rettegett rablók hajdanában, most pedig békességes pásztorok
4752 1, 1| lövegek terhét viselik.~S a hajdankori ágyúval bánás nem volt olyan
4753 2, 4| felkerekedtünk négyszáz hajdemákkal meg a sugárágyúnkkal, s
4754 2, 1| esküdjél meg, hogy közénk állsz hajdemáknak; különben odadobunk a halottak
4755 2, 5| pusztítást követett el a hajdemákokban, mindazoknak, akiknek a
4756 3, 3| nem tagadhattam el, hogy a hajdemákokhoz tartoztam. A herceg aztán
4757 2, 1| mindjárt rákerült a sor a hajdemákokra, s ezúttal egész rendes
4758 3, 2| historizáltatni a rettenetes hajdemákokról, mint aki soha hírüket sem
4759 6, 1| zászlója alatt, fölér az egész hajdemáksági dicsőségemmel, s a templáriusok
4760 4, 2| felcsapta azt szétborított hajfürteire, s azzal elkezdte a Mylitta
4761 8, 3| is óriás volt; de leány. Hajfürtje csupa tengeri koráll, szárnyai
4762 4, 2| asszonyi állatnak a zilált hajfürtjeit ékesítsem vele? Hiszen ha
4763 10, 2| búbjáról a főkötőt, utána hajítám azt a levélnek a sívó homokra.~
4764 11, 1| feleltem neki vissza, hajításhoz lóbálva a parittyámat. –
4765 11, 1| piszmogott, ötöt, hatot is hajítottam hozzá, s nagy ritkán hiába,
4766 5, 2| tizenkét szilaj macskát hajítottunk be az ablakon keresztül,
4767 11, 1| is megpróbálom.~– No, hát hajíts te elébb!~– Nem én, kegyelmes
4768 7 | kegyelmednek jobb oldali hajlamú csigabigát, hogy az egész
4769 2, 2| alatt tető alatt volt a kis hajlék, ellátva kezdetleges bútorokkal,
4770 8, 1| legyen katolikussá. Én már hajlott korú vagyok, van egy korhely
4771 8, 3| már rózsaszínt ragyogott a hajnalsugár, a tündérnek sietni kellett;
4772 1, 1| fütyörész és jóllakik.~Hajön egy tüzes szörnyeteg, sivítva,
4773 9, 1| neki semmi joga bennünket hajóhoz láncoltatni és deportáltatni.
4774 5, 1| annyit, amennyit a kend egész hajója.~– Hát abban a bőrzsákban
4775 5, 1| 1. A MYNHEER HAJÓJÁN~Legnagyobb bizonysága kegyes
4776 10, 1| kadaveremben, fölvitetett a hajójára, s újra egymáshoz férceltette
4777 9, 1| bántjuk, de el fogjuk hagyni a hajóját mindannyian, akik deportálásra
4778 4, 2| ahol az elutazásra kész hajók horgonyoznak, és nem a városháza
4779 7 | Rajnán a tömérdek sok tengeri hajónak és gátcölöpnek való szálfákat.
4780 9, 1| deportáltak vettük észre, hogy hajónk folyvást dél felé közeledik,
4781 9, 1| madagaszkári görög úgy megrakta a hajónkat rahat rakummal, hogy majd
4782 9, 1| azért engem választottak meg hajópatrónusnak, aki abban különbözik a
4783 5, 2| Hamburgba megérkeztünk, a hajósgazdám úgy intézte a dolgát, hogy
4784 7 | figyelmessé tette rám a hajósgazdát.~– Ejnye, te fickó! – szólíta
4785 1, 2| stockjobber, – alderman, – hajóskapitány, – vicekirály, – tengeri
4786 9, 1| aki abban különbözik a hajóskapitánytól, hogy ez mindenkinek parancsol,
4787 9, 1| nem történt, hogy brémai hajóskereskedő a maga kabátját levetette,
4788 9, 1| tengeren kifosztogatja a hajósokat, mindenkit megsarcol, akit
4789 5, 2| samaritánust, aki a szegény hajótöröttnek nem akarja hatszáz tallérral
4790 9, 1| de hát nem értettünk a hajózáshoz, rossz volt a mappánk, s
4791 2, 1| Az szót fogadott, s egy hajrá alatt elpusztította Erdélyt,
4792 8, 1| mikor gondatlanul álomnak hajtá mindenki mámoros fejét,
4793 11, 2| mondta, hogy ő maga akarja hajtani a lovakat (a hat szarvasbogarat).
4794 8, 3| kérge, az agavék levágott hajtása kantaszámra önti az édes,
4795 2, 1| furfangosan kifundált malomgép hajtására, melynek a kereke egy erős
4796 1, 2| találtatni, annak a büntetése hajtassék rajta végre.~Ebbe a soltész
4797 2, 1| istenfélő terveimet nem hajthatám végre; mert amaz említett
4798 8, 3| lábaira láncokat verve, gyalog hajtják őt a város kapuja felé,
4799 12, 1| rejtekében az öltözetemnek. A hajtókám belsejében, a kalapom karimájában,
4800 2, 1| fejére, ami nagyon illett a hájtól csepegő csimbókjai fölé,
4801 11, 1| pusztaságon végigsöprött a szél, s hajtotta maga előtt a bolygótüzeket,
4802 1, 2| mindezek végre lesznek rajta hajtva, hogyan tétessék elég a
4803 2, 1| erdőn, hegyháton, hogy a hajuk szála se görbült meg. Ha
4804 1, 1| ábrázatja dúsgazdag veres hajzatával olyan, mint egy oroszlánpofa;
4805 4, 2| halmozva a fogadást tevők és hálaadók mindennemű drága ajándékaival.
4806 8, 1| A megszabadított császár hálából Sommerre bízta hadseregei
4807 3, 1| teljesíteni. Ennélfogva háládatosan megcsókolva a kezeit, és
4808 14 | is kért többé semmiféle haladékot.~Mikor a vesztőhelyre kivitték,
4809 3, 4| hogy egy embernél több nem haladhatott át közöttük; láttam, amint
4810 2, 1| zsákmánnyal fenn a sziklagerincen haladtunk, s onnan tekinténk le az
4811 10, 1| cápák és a kalapácsfejű halak, akiket tengeri angyaloknak
4812 2, 4| küldött.~Pedig ez a kép lett a halála.~De hát az lett az üdvössége
4813 10, 2| fejkötője után? Ő az oka a halálának!”~…Igen, de minek dobtad
4814 2, 4| megáld. S lehet valaki tele halálbűnökkel és vétkek elkövetésének
4815 4, 2| hogy azon gyertyatartó, halálfej, krucifixus és porzótartó
4816 1, 2| még az asztalfőre kitett halálfő is nevetett. Csak az elnök
4817 1, 2| Mondassék ki rá azonnal a halálítélet. Kísértessék le a siralomházba.
4818 2, 1| mintegy előre kimondva a halálítéletet a kelepcébe szorított rablókra.~
4819 3, 3| kemény, nehéz karika. A halálnak a jegygyűrűje, amivel egy
4820 11, 1| megkerítették, válogatott halálnemekkel kivégezték, aki elbújt előlük
4821 2, 1| kőlap alatt.~Következett a „haláltánc”, aminél borzasztóbbat én
4822 10, 2| ostoba, hogy odament, ahol a halálveszedelem várt rá. Minek szaladt a
4823 2, 4| elszánt cimborájuk, aki képes halálveszéllyel megmászni a falakat.~Az
4824 4, 1| szabadítottam meg egy-egy halálveszélyben forgó őzgidót a gonosz macskakörmök
4825 8, 1| csodaszerű volt megmenekülése a halálveszélyből, amit Zeib-Alniffa figyelmes
4826 8, 1| és még több is ennél.~(– Halasszuk a többit holnapra! – szólt
4827 2, 4| A búcsúzás pillanatára halasztottam azt a szót, ami majd könnyekre
4828 5, 2| kamarájába, és hozott ki besózott halat meg jóféle savanyú almabort;
4829 2, 5| körmei közül, azért ugyan hálát adtam az Úr Istennek.~És
4830 3, 3| biz éhen akarod magadat halatni? – Énnekem úgy tetszett,
4831 3, 3| azért jöttem hozzád, hogy a haldoklók utolsó szentségében részesítselek –
4832 2, 4| terv szerint megrohanja a halicsi városokat, a főurak kastélyait
4833 5, 2| várnom; kevés idő múlva halk csoszogás közeledett az
4834 5, 2| csoszogás közeledett az ajtóhoz, halkan nyikorgott a lépcső, s belépett
4835 4, 2| Gecsemane kertben, hogy nem hallasz?~Ekkor tudtam, hogy én vagyok
4836 2, 1| szálai borzadtak fel e dolgok hallatára, s most vettem csak észre,
4837 4, 1| hiszem, messze el kellett hallatszani, s ha valahol az erdőn túl
4838 8, 3| keresztültörtem, azok mennydörgést hallattak utánam, mint mikor a villám
4839 2, 2| feleségemhez hazatérve, hallgassam az ő apró bajait: hogyan
4840 6, 2| öngyilkosságra szegény apámat.~Nem hallgathattam tovább ezt a szomorú dobszót,
4841 7 | Már ezt pedig meg kell hallgatniok kegyelmeteknek; mert éppen
4842 2, 5| félig betemetett sátorban hallgatom a hideg szél zúgását, távoli
4843 3, 2| ösztökélni:~– No, fiam, hát nem hallgattál el valamit? Nem nyomja még
4844 2, 2| virrad meg a hajnal; ide nem hallik le a kakasszó. Ki mondja
4845 4, 2| fülemre tettem, hogy ne halljam, amit beszélnek.~De azért
4846 10, 1| törvény előtt se látója, se hallója nem akar senki lenni a megesett
4847 4, 2| és a templomi ének, s én hallok női hangokat a „miserere”, „
4848 5, 1| senki se nem látott, se nem hallott? Hát hogy álmodhatnám én
4849 12, 1| házamba belépni! Tán megint hallottál valamit a kempeni boszorkányoktól,
4850 4, 2| földre, és egy sóhajtás nem hallszik a néppel tömött templomban,
4851 2, 1| s ott annyi élelmiszert halmoztak össze, hogy egy nyáron át
4852 4, 2| ájtatos népe, s el volt az halmozva a fogadást tevők és hálaadók
4853 9, 1| nem adott egyebet száraz halnál meg poshadt víznél, hát
4854 9, 1| pro publico bono meg fogok halni. Hanem mikor már vetkőzni
4855 12, 2| ágyút tölteni, s a földön hálni.~– És pumpernickelt rágni! –
4856 4, 1| Össze is gyűjtöttem nagy halom aszalt gyümölcsöt, mogyorót,
4857 2, 2| Volt ott arany meg ezüst halommal.~Én pedig azt válaszoltam
4858 5, 2| ablaklátogatást, mikor az ő hálószobája az erkélyre nyílik, az meg
4859 5, 2| s ki-ki elvonult a maga hálószobájába.~Én alig vártam, hogy a
4860 5, 2| erkélyt, melyre a szép Ágnes hálószobájának ablaka nyílt.~Csak éppen
4861 10, 2| elem. És minden, ami él és halott. És egyenkint minden ember
4862 2, 1| hajdemáknak; különben odadobunk a halottak közé.~Én ugyan hallottam
4863 4, 2| kék-zöld lobogványú medencétől halottképekké sápasztva, olyan csoportozatot
4864 2, 1| nem láttam. A szép Madus halottnak tette magát, s úgy kellett
4865 6, 2| harangoznak rá?~– Az „ilyen” halottra nem szoktak harangozni;
4866 9, 1| spanyol így szólt: „Nem te halsz meg, dicső rahja! Neked
4867 9, 1| mivelhogy minden szárított halunk elfogyott már, s csak fél
4868 2, 1| Jurkó! – mondá a vezér a halvány fickónak. – Téged azzal
4869 5, 1| megér annyit, amennyiért Hamburgig elviszlek.~– Meg bíz az
4870 9, 1| találni, hidd el!)~A vádlott hamisan hunyorított a félszemével,
4871 11, 2| a tollak, amik árulásra, hamisításra, csalfa szerelmi esküre
4872 3, 1| hol találok egy nekem való hamisítót, aki óhajtásomat kész leend
4873 8, 2| állításaim. S ha egyetlen adatom hamisnak találandják, vessék el valamennyit
4874 1, 2| diabolicum implicitum.~– Hamispénz-verő voltam.~– Decimo octavo
4875 11, 2| kereskedők kirablásával. A hamispénzeket ez a korcsmáros szokta a
4876 11, 1| szállítmányait? Vertek-e hamispénzt rejtett barlangjaik üregeiben?
4877 2, 1| gyújtogatás, emberölés, hamispénzverés, asszonyszöktetés s más
4878 11, 2| bilseni comthurral. A comthur hamispénzveréssel foglalkozik és kereskedők
4879 4, 2| csalás, rablás, gyilkosság, hamisság, csúfolódás, kéjelgés, részegség
4880 3, 1| Malach Pinkász, Malach Hamovesh. Mit tudhatom én, hogy melyik
4881 2, 1| magára. Amíg ez az erdő hamuvá nem égett, a tatárok újra
4882 2, 1| voltak közötte: polyákok, hanákok, rusznyákok, bolgárok, oláhok,
4883 5, 2| a vén diák pedig olyan hancuzást követett el a másik két
4884 2, 3| a kezemet az öreg török handzsárja után.~– De hová dugjam én
4885 3, 4| térdre rántott, kivonta a handzsárját, én hallottam süvölteni
4886 10, 2| maga a szél is, amint a hangafabokrok közt végigfütyölt.~Senkim
4887 10, 2| bozóttal, rekettyével és hangafával, ami egy se nő olyan magasra,
4888 1, 2| kacagásával, egyik a másik hangjába átcsapva, mint akit egyszerre
4889 4, 2| ütött az öklével, s annak a hangjára szétvonultak a függönyök
4890 3, 4| ismertem rá az ő lágy édes hangjáról, hogy az én Madusom az.~
4891 4, 2| egész kápolna megtelt a hangjával.~– Mit tétovázol!~Átláttam,
4892 3, 4| hangzottak a kunyhónk előtt. Hangjukból megtudtam, hogy azok nem
4893 4, 2| templomi ének, s én hallok női hangokat a „miserere”, „de profundis”
4894 3, 3| terhelik, olyan csodálatos hangokon, hogy azt nem lehet elviselni,
4895 8, 3| oly verekedő kedvre tudják hangolni, hogy azok egymással párharcot
4896 1, 2| a kínvallatott elkezdett hangos hahotával kacagni. De most
4897 2, 4| magamban, amit a többiek hangoztattak; míg a hévízforráshoz elértünk. –
4898 2, 5| lódobaj egész közelből kezdett hangzani. Most értek el a sziklaútra,
4899 3, 4| csendesen, ismerős lépések hangzottak a kunyhónk előtt. Hangjukból
4900 6, 2| rátaláljak.~Amelyik nem volt zöld hanttal kigyepezve, amelyiknek a
4901 2, 1| rézgarasost, hogy hát olyanból hányat adok magam helyett? Hogy
4902 7 | inkább megyek a tengerre, s hányatom magamat a habokkal.~– No,
4903 9, 1| viharok, a hosszas út, a hánykódások foszlánnyá tépték ruháinkat.
4904 9, 1| élelmiszeres tonnáinkat ki kellett hánynunk a dereglyéből, hogy el ne
4905 7 | egyikhez sem volt kedvem.~Annyi hányódás után valami csendes, békességes
4906 10, 1| alatta.~Merre és meddig hányódott még azután az árboctalan,
4907 4, 2| mazsolaszőlőt és narancshéjat hánytak bele, míg Delila egy viaszgyertya-tekerccsel
4908 9, 1| összevagdaltuk, az ágyúit a tengerbe hánytuk, hogy üldözésűnkre ne indulhasson,
4909 9, 1| Hazatérve, rögtőn panaszt tett a hanzai főtanácsnál, hogy egy kalózhajó –
4910 8, 1| a szomszédokra kivetett harácsot beszedni törtek elő ismeretlen
4911 1, 1| kifejezve: düh, elszántság, harag s ijedtség: – de csak egy
4912 11, 2| Az ördögbe is! – kiálték, haragot színlelve. – Soha az öregapám
4913 2, 3| baba”; mert én se nem haragszom rád, se gyilkos nem vagyok.
4914 1, 1| nem jövő. Azt senki sem haragudni, sem megijedni nem látta
4915 13, 1| polgármester nem annyira azért haragudott, hogy az orra arannyá lett,
4916 11, 2| odaült az ölembe. De én már haragudtam rá, mert a cimborámmal láttam
4917 1, 2| Kínvallatott válasza:~– Voltam haramiabanda és mordályégető társaság
4918 2, 1| volt adva, hanem goromba haramiamarokkal, hogy a fülem is megcsendült
4919 4, 2| Ez Jezabelé: ez a mély harangbúgás! Itt jöttek fel a szemem
4920 4, 1| beharangoztam az ősszerkezetű harangfélével: reggel, délben és este.
4921 2, 5| berdicovi kolostornak valamennyi harangja zúgott éjféli misére. Körülöttem
4922 2, 2| Megérkezésünkre egy kis haranglábon álló harangot kezdtek el
4923 4, 2| hangja volt, mint a megütött harangnak.~– Én vagyok Mylitta, Sába
4924 6, 2| Most temetik? Hát nem harangoznak rá?~– Az „ilyen” halottra
4925 2, 4| mind jártak, ütöttek és harangoztak, s e szemvakító pompa és
4926 4, 1| egyszer-másszor.~De biz én hiába harangoztam be háromszor napjában, azért
4927 4, 1| kellett lenni az újdonat harangszóra a rengetegben.~Így reménylettem,
4928 4, 1| harmadik követ használva harangütőnek, mindennap háromszor beharangoztam
4929 11, 2| a saját fényes fogaival harapdálta fel apró falatokra az elém
4930 10, 1| marták, s a saját testöket harapdálták össze, ordítottak és sikoltoztak,
4931 7 | a rángatózó lábát le nem haraphatja; van olyan, amelyiknek a
4932 2, 1| fenyegető két fogsor, mintha harapni akarna, s a hosszú haját
4933 2, 1| tapasztalá, hogy nem kotyog, mint harapódzott benne mind mélyebben a haeresis.~
4934 4, 1| magammal hozott páfrán és haraszt puha ágyába, s reggelig
4935 2, 4| asszonnyal szóba állni, mikor harcba akar menni. Az még rosszabb,
4936 8, 1| szépen eszükre térnek a harcoló felek, s kiegyeznek. Ez
4937 8, 1| maga, mind a vele együtt harcolt hat császári herceg és az
4938 4, 2| svédekkel egyesülten, vitézül harcoltak a császári ostromló seregek
4939 2, 1| elseperhették. Hanem a Sziniawsky harcosai már értesülve voltak erről,
4940 2, 4| az asszonyfélét. Nem jó a harcosnak asszonnyal szóba állni,
4941 8, 1| állva, vágtatott az egész harcvonalban dúló ütközet színhelyére.
4942 11, 2| tehéncsontváznak az oldalbordáin hárfázik, s a farkával egy kétfenekű
4943 5, 2| jókedvű leányok voltak, tudtak hárfázni és gitár mellett énekelni.
4944 5, 2| kezdett kereskedni, már a harisnyáimat kefélgette, s én úgy éreztem,
4945 8, 3| ezzel hát egészen el van hárítva közülünk annak a kellemetlen
4946 1, 2| élt.~– Undecimo bigamia.~– Harmadikat, negyediket, ötödiket, hatodikat
4947 12, 2| tiszttársaim gúnyolódásait, a harmadikon – megszöktem tőlük.~(– Én
4948 2, 1| még növekedett. Másnap, harmadnap a sziklafal megint magasabbra
4949 3, 3| gyomorgörcsöket fog kapni, s harmadnapra fényes temetés lesz a Visznovieczky
4950 3, 1| mint a fekete föld.~Mikor harmadszor is a fülébe ordítottam a
4951 1, 1| aminők a „tűzpajzs”, mely harmincöt likból pattantott ki ugyanannyi
4952 3, 3| és fényőzön, ami utoljára harmonikus zenébe megy át, s a zenehang
4953 7 | megértek annyit, mint egy háromárbocos, tele gabonával. Ez volt
4954 8, 3| t, mely alatt fekszik a „háromlábú tehén” gránitból faragva,
4955 9, 1| megeshetnék rajta, hogy háromnegyedrész lelke mennyországba jut,
4956 8, 3| fel Danesh.~– Megelőztél háromszáz aeonnal! – kiálta alá a
4957 2, 4| rablóvezért. Mivelhogy itt háromszázad magával kétezer embert szétvert,
4958 2, 3| voltunk ellenükben; valami háromszázan.~Amint egy jelszóra egyszerre
4959 2, 3| És abban a három pokolban háromszázharminchárom esztendeig kellene bujdokolnom,
4960 3, 3| mint két egyujjnyi vastag s háromujjnyi széles vasnyakörvtül, ami
4961 4, 1| fölakasztottam két faágra hárshéjmadzagnál fogva, azután egy harmadik
4962 7 | héja oly vékony, mint a hártya, s azon keresztül a már
4963 2, 1| rá kétszázezer lovassal hárulról a magyar seregre. Az szót
4964 12, 2| nem lakik lelkiismeret. A has biz azt mondja, hogy száz
4965 3, 3| piros lett és gömbölyű, a hasa táncolt a nevetés miatt.~–
4966 5, 2| múh-borjú fejéből, hanem annak a hasából: egy valóságos emberi hang.~–
4967 3, 3| foszforfényű teste mászkált a kövek hasadékai közt, s a fejem fölött ott
4968 2, 1| fölkerekedtünk, s egyre mélyebb hasadékok közé bódorogva, ahol semmi
4969 13, 1| a hóhér, hogy hét helyen hasadt végig a bőre. Ezen még most
4970 2, 3| orgyilkos a puskájával a hasamba lőtt. Az ilyen seb pedig
4971 3, 3| Eszembe jutott, hogy a hasisevők szoktak olyan álmokat látni,
4972 2, 1| ábrázatja, s az orra fel volt hasítva, annak a jeléül, hogy valamikor
4973 10, 2| megkísérlém visszafelé csúszni hasmánt a halálos területről. Végtelennek
4974 6, 2| bicskáját, s vékony szilánkokat hasongat le róla. Az ácsorgó nép,
4975 8, 3| is megláttam, hogy az én hasonlíthatlan szépségű Zeib-Alniffámnak
4976 8, 2| olyan szemekkel, amikhez hasonlítható drágakő nincsen; hanem egy
4977 5, 2| testvérek: azonban egyik sem hasonlított a másikhoz.~Igen jókedvű
4978 8, 2| keresnie kell a magához hasonlók gyarmatát, kik egész társadalmat
4979 7 | építi a házát; a scalaria is hasonlóképp. Hát egyszer egy Szumátrából
4980 3, 3| megeshetik, hogy a herceg jár hasonlóul, s az ő temetési pompája
4981 5, 2| hogy felökleljen, hirtelen hasra vetettem magamat előtte,
4982 13, 1| össze voltak tévesztve, s a használat után a polgármesternek az
4983 11, 1| Örültem, hogy, íme, még használhatok embertársaimnak.~Csak akkor
4984 2, 3| a te aranyaid semmit se használnának, csak veszedelmemre volnának.~–
4985 5, 2| mindjárt; rugdalóztam, de nem használt semmit. Hegyes szarvai felnyársalással
4986 4, 1| azután egy harmadik követ használva harangütőnek, mindennap
4987 6, 1| megtérek, s az embereknek hasznára leszek.~(– Hanem útközben
4988 2, 4| Most vesszük még csak igazi hasznodat, hogy megsántultál. Ilyen
4989 8, 3| Szűz Susánna.)~– De hát mi hasznom volt mindebből a dicsőségből?
4990 1, 1| konstábler”. Nem annak a hasznos osztálynak a tagja, mely
4991 3, 3| még a bűneid batyuját is a hátadon cepelve, vagy pedig elfogadni
4992 7 | kívántam, nem a föld alatti hatalmakkal való egyetértésnek, hanem
4993 2, 3| akkor visszatérek őhozzá, s hatalmamnál fogva kiszabadítom őt ebből
4994 8, 3| feleséget; megfosztatni hatalmamtól és szerelmemtől, látni,
4995 2, 2| hajdemákok egész rejtélyes hatalmának. Ez tette lehetővé, hogy
4996 2, 4| foglak ajánlani az ország hatalmasaihoz, hogy derék ember módjára
4997 10, 2| magasabb; széles vállakkal és hatalmasan kidomborodó kebellel. Kinyújtott
4998 1, 2| soltész intését, s még egy hatalmasat csavart a kínzott karjait
4999 3, 2| szenvedni, semhogy elárulja a hatalmasoknak azon titkokat, amiket azok
5000 2, 1| mocsárok között, amikből emberi hatalom ki nem bírta őket verni,
5001 2, 1| tanyájához.~Az egy minden emberi hatalommal dacoló, bevehetetlen erősség.~
5002 12, 1| most is borsódzik tőle a hátam, ha visszagondolok rá. Nem
5003 13, 1| bakó napvilágra hozta a hátamat, fölfedezve, hogy nagyon
5004 13, 1| magamnak; nem hordtam már hátamon az orvosságos szekrényeimet,
5005 4, 1| amint hazaérkezem, levetve a hátamról az iszalag közé szorított
|