10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
5006 13, 1| minthogy már ez a Beherik hátának nem volt újság, a nagyobbik
5007 5, 2| alkuval. Csak a fizetési határidőt sokalltam egy kissé.~– Ez
5008 11, 1| levette a muskétáját a hátáról, nekitérdelt, leütötte maga
5009 4, 1| Hanem amint a brandenburgi határon átkeltem, az lévén a szándékom,
5010 4, 2| országon túltehetem magamat.~Határozott célt tűztem magam elé.~Elmegyek
5011 4, 2| jártam volna rosszul. Azért határoztam el, hogy egy kegyes német
5012 4, 2| hogy nem álmodom. El voltam határozva, hogy kitörök innen.~Ha
5013 8, 3| Elkeseredésem nem ismert semmi határt. Így elveszteni egy pillanat
5014 4, 2| szakállú patrónusom úgy ütött hátba a vasöklével, hogy majd
5015 4, 2| fogcsikorgatva. De Iskariotesnek egy hátbaütése meggyőzött róla, hogy engedelmeskedni
5016 11, 2| megnőjön, csakugyan kell hatezer esztendő. – Én kiugrom a
5017 1, 2| történhessék, ha már előbb hatfelé szétvágatott? Azonkívül
5018 1, 2| Harmadikat, negyediket, ötödiket, hatodikat is vettem.~– Duodecimo trigamia,
5019 2, 1| nemesi tanyákig el mertem hatolni. Igen, mert ott találtam
5020 8, 1| idegen hódító soha át nem hatolt, amik előtt vissza kellett
5021 10, 1| nem is tartozik polgári hatóság kanalazása alá, majd elintézi
5022 10, 1| Méltóztassék a niemengeni hatóságot megkeresni evégett: az teljesen
5023 7 | nautitus tojásai ellenben hatosával vannak egymáshoz ragasztva,
5024 2, 3| Ez a biztatás a szívére hatott. Nagy sírások és ölelgetések
5025 3, 1| kebelébe. Nagyon szívemre hatottak azok az ünnepélyes szertartások,
5026 3, 4| előkerestetve a Malchus zsidónál hátrahagyott koldusgúnyáit.)~(– No, én
5027 3, 2| a ruhája szegélyét.~Én hátrahúzódtam, hogy ne találkozzam olyan
5028 5, 2| lehetne még elkövetni a hátralevő éjjel, minthogy hazamenni
5029 2, 2| Preszjaka-barlangba, hol én hátramaradtam, azt mondá:~– No, Barán,
5030 4, 2| rogyott le a földre, s amint hátraszegett fejét Nabukodonozor vállára
5031 3, 2| gyakorolná magát, s aztán a fejét hátraszegve elkezdett horkolni.~A hercegnő
5032 14 | Mikor az áment kimondá, hátraszólt a muskétásoknak, akik az
5033 1, 1| szóra a konstábler hirtelen hátratekintett. E szilaj tekintetben a
5034 3, 3| találgatással; látogatóm hátratolta a csuklyáját, s én felismertem
5035 2, 1| könnyedén, hosszú haját hátravetve a fejével.~Nekem azonban
5036 2, 1| Valamennyien követték őt a barlang hátterébe, melyet eddig előlem éjjeli
5037 4, 2| szétvonultak a függönyök a terem hátterében levő sátor fölül.~A fölülről
5038 2, 1| másik „labedz”-nek ajánlott (hattyú), én azonban azt mondtam
5039 7 | elkészítém számukra a kert hátuljában a tervezett medencét, melyet
5040 9, 1| emeltünk, korbácsot kaptunk a hátunkra, elvégre összeesküdtünk,
5041 7 | tüzér-konstáblernek Nijmegen városába. Hatvan tallér volt a díj, amit
5042 2, 1| PRESZJAKA-BARLANG~Zászlótartó voltam Hatzfeld Menyhért tábornok ezredében
5043 2, 3| elmehetsz Oláhországba, Havasalföldre, ahol senki sem ismer rád.
5044 2, 5| futás, üldözés, a fehér havon fekete tömegeknek előre-hátra
5045 7 | szolgál mint hadvezér a te hazádfia, Reinhard Walter. Az is
5046 10, 1| Éjet-napot eggyé tettem, hogy hazaérjek. Lovas stafétát küldtem
5047 4, 1| hóval a házamat), hát amint hazaérkezem, levetve a hátamról az iszalag
5048 6, 2| beszéljenek neki; csak úgy hazahordatta a bort, s egymagában ivott,
5049 2, 2| úgy húztak be minket – házaikba.~Megérkezésünkre egy kis
5050 8, 3| közé. Ennek nincs állandó hazája, hanem egyre kóborol a Gangesztől
5051 2, 1| tekintélyük.~Nem volt őnekik hazájuk, hanem az övék volt minden
5052 5, 2| okáért a Rupertus diák is hazakerült, az is úgy ordított, mint
5053 10, 2| beteges akart lenni, amióta hazakerültem. Egyszer aztán azt mondta,
5054 2, 1| leánynak a fejét fogjuk nekik hazaküldeni. Nem küldték meg a váltságdíjat.
5055 2, 3| akarta kötni a fejét, mint a házaló festett kelméjét.~– De lásd,
5056 6, 2| csődítsek a kótyavetyére.~Új házalók jöttek a dobszóra. Én azalatt
5057 4, 1| szél tele ne fújja hóval a házamat), hát amint hazaérkezem,
5058 12, 1| Dejsz ennek nem szabad a házamba belépni! Tán megint hallottál
5059 12, 1| tallér.~Hanem aztán, mikor hazamenet elő akarták szedegetni a
5060 5, 2| hátralevő éjjel, minthogy hazamenni még korán volt.~– Hej, cimborák –
5061 11, 1| akik minden vagyonomtól, házamtól, feleségemtől megfosztottak,
5062 5, 2| sebesült, mialatt saját apja házának ajtajához odatámasztottam. –
5063 2, 2| Lásd: ez a mi leendő hazánk – suttogá Madus –, ahonnan
5064 11, 2| Belfegor! Neked meg kell házasodnod, addig nem vagy hű cimbora,
5065 12, 1| háznál, a vendéglős akkor házasodott újra, ez volt az ötödik
5066 8, 3| melyet nálunk „Szent József házasságának” neveznének, a mai nappal
5067 1, 2| mint kettős, sőt hatos házasságban élőt ugyanannyi darabra
5068 8, 2| tudjátok meg, hogy kettős házassági bűnöm fölött igazságosan
5069 2, 1| szép asszonyt elítéltek házasságtörésért vagy varázslásért tűzhalálra,
5070 10, 1| annálfogva ítéltetik, hogy a házasságtöréssel vádlott asszonyság oly tiszta
5071 4, 2| volt, urának feleségével házasságtörő, végre halálra ítélt rab,
5072 2, 1| velük; ha pedig valakinek házastársa akadt, azt összeeskette; –
5073 10, 2| Hollandiában is szoknak a házastársak egymás között verekedni,
5074 3, 2| életrendet praescribált a házastársaknak, amit szigorúan meg kellett
5075 2, 5| közepén, hogy puskáikért hazaszaladjanak, még a sánták is fél lábon
5076 2, 1| háborúnak, s a tatár segítség hazatakarodott, mindjárt rákerült a sor
5077 5, 2| magamnak kellett tapogatózva hazatalálnom a szobába, s megkeresnem
5078 7 | egyszer egy Szumátrából hazatért hajós hoz egy egész csoport
5079 2, 3| édes mosolygásban, mely hazatértemben az én jó Madusom arcáról
5080 4, 1| lévén a szándékom, hogy majd hazavándorlok a szüleim városába, s beállok
5081 1, 1| ahova az befúrta magát, s hazaviszi magához.~Ez több mint vakmerőség.~
5082 8, 3| herceget s hercegasszonyt hazavitte az apjához, egyiket Indiába,
5083 12, 1| Nem hagytak azok az egész házban még csak egy élő kutyát
5084 2, 2| kimérte az öreg a számunkra a házhelyet, azt kicövekelték: azzal
5085 5, 2| megjegyzett padlásszobába, mely a házhiú közepén szokott lenni, s
5086 1, 1| lehet árulkodni, mert ami házi madár volt a két városban,
5087 5, 2| kisgyermek-sírás volt. De a háziak közül a világért sem jött
5088 2, 2| tenyészett a völgyben minden háziállat. Hús, kenyér, gyümölcs annyi
5089 7 | egyedül!~Mikor megtudtam háziasszonyomnak nagy bánatát, bátorságot
5090 3, 2| mindjárt következtem én, a házibarát: a major domus.~Mikor beültem
5091 5, 2| A vacsorához megjelent a házigazda fia is és három eladó leánya.~
5092 6, 2| Junker Hermann-nak, s ott a házigazdájának a fiát orozva meggyilkolta.
5093 2, 2| Madusomért meg ezért a kis házikóért, amit az ő vidám danája
5094 2, 5| eljutottam a viszpa-ogródi házikóig, s azon gondolkoztam, hogy
5095 2, 2| rejtve látszik, elszórt fehér házikóival.~– Lásd: ez a mi leendő
5096 3, 2| rögtön eltávozott az eddigi házirend. A lármás cimboraseregnek
5097 2, 1| az enyém meg csak olyan házivászon. Ebből megtudta, hogy egyikünk
5098 6, 2| Rajna partjára. Valamennyi háznak tudtam a gazdája nevét.~
5099 2, 3| volt hagyva, hogy a maga háztáját gondozza.~Éppen egy bölcsőnek
5100 5, 2| a mindenható, hogy saját háztartást kezdjek, hát én is ilyen
5101 5, 2| magasra megnő előtte, hogy a háztetőn túlér a feje. Rettenetes
5102 4, 1| stadtvogt, nekitürkőzve. – Ennek hazudd oda majd, hogy Palesztínából
5103 3, 4| szorongatsz a kebledhez?” – Nem hazudhattam. Mondtam, hogy Szűz Mária
5104 2, 3| szerint, mely bizonyára nem hazudik: egyenesen a paradicsomba
5105 2, 1| nemesúr?~Nem is kellett hazudnom, hogy azt feleljem, hogy
5106 4, 1| Caralabiából.~– Az nem igaz! Hazudsz! Én tudom, merre van Palesztína.
5107 4, 1| rivallt rám a stadtvogt. – Hazug vagy. A meleg inkább kiterjeszt
5108 2, 4| magam eszével, hogy a jó hazugsághoz megkívántatik, hogy legyen
5109 2, 4| újra kellett kezdenem a hazugságot, mert ezáltal a hajdemákok
5110 6, 1| de ha nem vihetek is a házukhoz semmi aranyat, ezüstöt,
5111 2, 3| is ott láttam a kis fehér házunk ajtajában piroslani fejkendőjét.
5112 2, 4| messziről hallottam, kis házunkhoz közeledve, az én kedves
5113 2, 1| stratagémájuk, amivel a hebehurgya megtámadókat gyakran csúffá
5114 1, 1| tudod, amit úgy hínak, hogy „Heckethaler”. Valahányszor kiadom, nem
5115 1, 1| bárcsak az ő tallérjai is mind Heckethalerek volnának, akkor volna könnyű
5116 12, 1| gyerehaza-tallér”, amit mi „heckthaler”-nek nevezünk. Ennek a tulajdonsága,
5117 12, 1| sergeant-t, s akkor meg ők hegedülték el rajta, amit tőle kaptak
5118 2, 3| végig csapás közben, mint a hegedűvonót. Majd én odatérdelek eléd.
5119 8, 3| örök jég fedte Himalája heggyel; a nagy mongol sivatagot;
5120 3, 1| volt. Azt teletöltötték hegyaljai máslással. Én ki voltam
5121 2, 1| csimbókjai fölé, a gúnyája hegyébe öltötte fel a nehéz aranyvirágos
5122 10, 2| bársony fejkötőt egymás hegyében. Csak azalatt, amíg én odaleszek,
5123 8, 3| végre megérkeztünk az Ararát hegyéhez, amit megismertem a körüle
5124 2, 1| valamennyi veszedelmes erdőn, hegyháton, hogy a hajuk szála se görbült
5125 8, 3| tengertől a Dhawalaghiri hegyig. Tökéletes hasonmása a mi
5126 2, 1| mert annak meg a túlsó hegyoldalban gazdag sóbányái voltak.
5127 2, 1| onnan tekinténk le az égő hegyoldalra, mely olyan volt, mintha
5128 2, 1| mely olyan volt, mintha a hegyóriás lángpalástot vett volna
5129 5, 2| ilyen este későn a „hamburgi hegyre” a zsidófertályt keresni?
5130 2, 1| vad erdő, hozzájárulhatlan hegyszakadék, ami csak a Mátrától a Volgáig
5131 2, 1| sziklaforrás valamikor azon a mély hegyszakadékon folyott le a völgybe, amíg
5132 2, 1| sóbányái voltak. Ez az egész hegyvonal tele volt sóval: maga az
5133 2, 1| az ágyúmmal az ellenséges helepolis ormát.~Az is lőtt; én is
5134 2, 1| rázni annyit tesz, mint helybenhagyni. Megörült neki. S csak tartogatta
5135 1, 2| protocollumba nem diktálta.~A bírák helybenhagyták a nagyherceg véleményét,
5136 13, 1| a csodaszereim az előbbi helyeikből leszóródva, hamis helyekre
5137 8, 3| a nép hagyományos szent helyeit: a bálványszobrokkal megrakott
5138 8, 3| templomok, részint temetkezési helyek; a Jainászok állatkórházait,
5139 12, 1| ajtaját, ahol olyan szűk helyem volt, hogy se felállnom,
5140 3, 2| szépen megnyugodva tértem a helyemre.~
5141 2, 2| Madus azonban felkelt a helyéről, s azt mondá nekem, hogy
5142 2, 3| saját kívánatára, az Alkorán helyeslése szerint, s a hátul leskelődő
5143 12, 2| Ha nem tetszik, keresek helyetted mást.~Hosszú félóra volt!
5144 2, 1| megtartva magának, adott ránk helyettük mindenféle rongyot a magáéból.
5145 4, 1| választott csodatételei helyeül, s áhítatosan dugtam be
5146 3, 4| rekedten, s a véres szeme helyével még iszonyúbban nézett rám,
5147 2, 5| lopva egy hordócska lőport helyezék el a földeskosarak alá.
5148 8, 1| magam dolgát. Ágyúimat úgy helyezém el, hogy azoknak a kartácsai
5149 2, 5| alatt dolgoztak; a földre helyezett dob bőrén a ráhintett borsószemek
5150 12, 2| Közel talált menni olyan helyhez, ahol ágyúval lövöldöztek,
5151 2, 5| amennyit vétett, annyit helyrehozott. Isteni miraculum által
5152 7 | segített nekem a csigákat helyreigazgatni, s e munkában eleinte csak
5153 4, 2| nyaka.~Hátha én ezt a fejet helyreilleszteném, mi lenne belőle?~Az lett
5154 12, 1| amelyen egyszer erről a helyről kikecmelegtem. Másodszor
5155 4, 2| királynője, Astarte, a Mylitta helytartónője kívánja a koronáját! Siess!~
5156 5, 2| lemászhassak ez átkozott helyzetből.~A pokolbeli szörnyeteg
5157 10, 2| s elkezdte gyorsan felém hempergetni. Én futni kezdtem, hogy
5158 1, 1| melynek két kereke van, a henger oldalai éles késekkel spékelve,
5159 11, 1| elkezdtek az ingovány mohos hepehupái között a lidércek táncolni:
5160 8, 3| felragadott, s a herceget s hercegasszonyt hazavitte az apjához, egyiket
5161 7 | Vannak a tulipánok között hercegek, fejedelmek, amiket csak
5162 8, 3| elaludtak, újra felragadott, s a herceget s hercegasszonyt hazavitte
5163 1, 1| jut csak sovány sajt vagy héring a kenyér mellé; pedig soltész
5164 5, 2| gazda háza elé, s adassunk Hermann-nal ablaktalálkozót a menyasszonyának.~–
5165 5, 2| Mayer gazda, mint Junker Hermannt, a kis szőkét pedig mint
5166 4, 2| Malkhus? – kiáltott rám Herodes.~– Baphometre esküszöm,
5167 4, 2| Fáraó!~És így sorba, ki Heródes, ki Pilátus, ki Néró, ki
5168 4, 2| choreákat a Pilátusokkal és Heródesekkel. Astarte, amint meglátott,
5169 4, 2| szólt:~– Én vagyok Salome, Herodiás leánya, ki Keresztelő János
5170 9, 1| Karaiszkakisz Leonidász Héroszt Trikalából…~(– Elég!!! –
5171 11, 1| berg-opzoomi karavánt, mely ma Herzogenbusch felől jön, hogy értesítsem
5172 11, 1| aztán a többi boszorkányok hétágú korbácsokkal megpaskolták,
5173 9, 1| nagyherceg –, nyolcat a hétből ki nem vehetek, kérek kölcsön…;
5174 4, 2| lettek. Én pedig azalatt hetedhét országon túltehetem magamat.~
5175 9, 1| néger rabszolgákkal, egész héten hallal tartott bennünket,
5176 3, 3| melyiké az elsőbbség. A görög hetéra ciprusival itat, a római
5177 5, 2| kirakott kincseket; közbe hetet-havat összehadart, hogy mennyi
5178 2, 4| ellátta, s távolabb már hétkerekű malmot hajtott. E vízárkon
5179 5, 2| nem válok semmi áron. Még hetven tallérért sem adom.~– Akkor
5180 2, 1| próbát.~– Ki is állom! – hetvenkedett a legény, a mellét ütögetve.~
5181 2, 1| próbát. Pedig te is azzal hetvenkedtél, hogy meg mered kérni a
5182 3, 1| az égen. Lembergben lakik hetvenkét Malach, van Malach Meshugge,
5183 5, 2| ilyesminek – mondám neki hetykén. – Tulajdonképpen azért
5184 3, 3| akinek a bérmálást én is nagy hevenyén visszafizettem.~– Te vagy
5185 4, 1| diónak csak az elszórt haja hever a földön, a málnásbödönök
5186 2, 5| elázva sátoraikban fognak heverni.~Magam nem vártam be őket.
5187 2, 1| ezüsttálak és ezüst pásztorbotok hevertek szerteszét minden zugban.~
5188 2, 4| A domb tövében volt egy hévízforrás, mely az árkokat ellátta,
5189 2, 4| többiek hangoztattak; míg a hévízforráshoz elértünk. – Itt engem is
5190 4, 2| ihattam, a fantáziám fel volt hevülve, az a hibás. – Tehát senki
5191 11, 2| ír le Torquemadius az ő Hexameronjában, aki pedig elismert auktoritás.)~
5192 13, 1| kerestem.~A magyarázat kissé hézagos volt ugyan; hanem azért
5193 2, 1| az tőlem, nem gyávaság.~– Hiábavaló beszéd – rivallt rá a vezér. –
5194 8, 3| Ruhájuk dereka épp olyan hiányos, mint a mi hölgyeinké, csak
5195 4, 1| szilvagombában sem volt hiányosság. A vadméhek mézzel kedveskednek
5196 10, 2| boldogságomból például semmi sem hiányoznék, csak éppen az a piros bársony
5197 10, 2| asszony. – Látod, nekem sem hiányzik a boldogságomból semmi,
5198 12, 2| hibám volt. Száz katona hiányzó mondurjából az is csak kitelik.
5199 8, 1| vezérei lettek volna. De hiányzott a „Szumrő. – Csak a „Szumro
5200 13, 1| egy asszonyságnak, akinél hiányzottak a fogak, ezek helyett akkora
5201 4, 1| németnek megvan az a nagy hibája, hogy szereti azt mutatni,
5202 12, 2| szeretett öltözni, az nem az én hibám volt. Száz katona hiányzó
5203 9, 1| esni, legyen kire kenni a hibát.)~Igazán bámulom kegyelmességednek
5204 10, 2| asszonynak elnézik, hogy hibázott, hanem a megcsalt férjet
5205 5, 2| utcákon, sikátorokon végig, hidakon keresztül, beleütődve a
5206 9, 1| hogy azt ki tudom találni, hidd el!)~A vádlott hamisan hunyorított
5207 13, 1| fel ezt az ujjadra, aztán hídd be az ordináncodat, mondd
5208 2, 5| kettő.~Kegyetlen csikorgó hideggel köszöntött be a karácsony-szombat
5209 7 | kegyes ember, a plánták és hidegvérű állatok szimpátiáiról és
5210 14 | áruló koponyáját”, s a tudós Hiegel följegyezte róla, hogy Gall
5211 8, 3| reggelig, s én oly józan és higgadt voltam ez idő alatt, hogy
5212 2, 1| ha zsidóvá lettem volna, híhatnám segítségül Ábrahámot, szent
5213 2, 4| Madusomat, aki azóta azt hiheti, hogy tán meg is haltam.~
5214 3, 1| mint simaképű ifjoncra, azt hihette, hogy nyolcesztendei viszontagságos
5215 3, 4| zárdábul eljöttem, könnyen azt hihettem volna, hogy az egész lembergi
5216 12, 2| drágát, s aztán engemet híj meg az asztalodhoz ebédre
5217 1, 2| Zdenko”; Odensében „frater Hilarius”; Hamburgban „Junker Elias”;
5218 10, 1| elefántot, tevét, rinocéroszt, hím- és kancatündért s más efféle
5219 11, 2| harangok meg felfelé fordítva himbálóztak, s a kórus visszafelé énekelte
5220 8, 3| egyszer. Ő visz magával nehány hímgalambot, azokból a zöldtollúakból,
5221 5, 1| veszedelmes dolog; még a hímjét is, hát még a nőnemen levőjét!
5222 1, 1| körül volt már, s egy kicsit himlőhelyes; de azért ahol egy elszerezni
5223 3, 1| hagyott nálam zálogban, még a hímzett bőrövet is, a mindenféle
5224 11, 1| tele volt nőve mindenféle hínárral és egyéb vízinövénnyel,
5225 8, 3| őrültnek hinni. Hanem aztán hinnem kellett a saját szemeimnek.
5226 3, 2| sietett eléje, hogy őt a hintóból leemelje.~Gyönyörű alak
5227 8, 3| hátára kapcsolt mennyezetes hintónak. Az előcsapattal ment a
5228 4, 2| meggyőzött róla, hogy még van a hiperbolának is superlativusa.~Ez volt
5229 11, 1| cimborákról, akikről az volt a hír, hogy az ördögökkel szövetségben
5230 11, 1| hogy mit hozom én rossz hírbe az ő vidékét, holott soha
5231 13, 1| napon éppen a piac közepén hirdetném a csodaszereimet, valami
5232 2, 1| volt, másodszor meg azt hirdette, hogy adót kell fizetni,
5233 1, 2| monetarum.~– Új vallást hirdettem.~– Decimo nono haeresis!
5234 11, 1| az ő vidékét, holott soha híre se volt itten a baklovagoknak
5235 8, 1| jó fegyelem alatt.~A vész hírére a hős királynő maga rögtőn
5236 2, 1| valami gonosztett által híressé lett a világban, az érdemessé
5237 1, 1| becsülete, hogy el lett róla híresztelve a félelmetes „baklovagokkal”
5238 2, 1| haditerv szerint fogott hozzá a hírhedett rablóhad megostromlásához.~
5239 2, 1| mindenünnen azzal a szomorú hírrel tértek vissza, hogy a Preszjaka-völgyből
5240 2, 1| socinianusoknak adna.~Mikor ezt a hírt megvittem a tábornokomnak,
5241 3, 2| hajdemákokról, mint aki soha hírüket sem hallotta eddig.~Egy
5242 2, 4| hozzánk a Preszjaka-várba, s hírül hozod, amit kitanultál.
5243 10, 1| elmondtam neki az egész históriámat, majd elnyelt, akkorákat
5244 13, 1| nyakán. A sok furfangos historizálással elhúztál öt hónapot meg
5245 3, 2| magamnak a meséket sorba historizáltatni a rettenetes hajdemákokról,
5246 5, 2| hanem vallj magad. Ha nem hiszed a múh-borjút, hát beszélj
5247 2, 2| elmondani a miatyánkot, a hiszekegyet meg az üdvözletet; s nekem
5248 5, 2| múh-borjú felőli mendemondát. Hiszik talán kegyelmességtek?~(
5249 8, 2| dzsangámok csak egy istent hisznek: a „Sivát”, annak a képét
5250 13, 1| végképpen elrontottam az orvosi hitelemet, amidőn a csodaszereim az
5251 11, 2| Kembach éppen így írta le hitelesen a boszorkányok utazásmódját
5252 10, 2| mellyel a protokollumot hitelesíté. – Tehát mégis kerül már
5253 8, 3| a maguk névaláírásaikkal hitelesíték, hogy ez valójában akképpen
5254 10, 1| találkozásunk. Az egész elbeszélés hitelesítve hét bonc sajátkezű aláírása
5255 1, 2| tagja.~A soltész nagyobb hitelesség okáért diktálta a jegyzőnek
5256 4, 2| állításaimnak tökéletes hitelességet szerezzek, magammal viszem
5257 8, 2| kegyelmességtek, szavaimnak hitelt adni, küldjenek ki kegyelmesen
5258 8, 1| misszionáriusok előtt a Krisztus hitére térjen át: olyan nagy kegy,
5259 12, 2| vagyok: éhen hagyom veszni a hites feleségemet; bezzeg a kapitány
5260 2, 1| fejedelem maga is ezt a hitet vallja. Ha ő lenne a lengyel
5261 2, 3| eljutnék; amíg, hogyha egy hitetlen kezétől esem el, amilyen
5262 4, 1| szárazföldön; maga megölt kétszáz hitetlent, és megszabadított a fogságból
5263 8, 1| s e hozzájárulhatlannak hitt sziklafészket ostrommal
5264 8, 2| ember között, mint a brahman hitűek, az asszonyt nem tartják
5265 2, 1| titokban terjeszthették a hitűket. A vén lengyel kastélya
5266 8, 2| felekezet, a dzsangámok hitvallása. A dzsangámok csak egy istent
5267 1, 2| Felelet:~– Születtem ágostai hitvallású eretneknek. Krakkóban áttértem
5268 12, 2| fogadtam, s a hűséget, amit hitvesemnek fogadtam „úgy segéljen”-
5269 10, 2| közbe a nagyherceg. – A hitvesgyilkolás ugyan implicite konstatálva
5270 10, 1| konstábler és ind király hitvestársa hitvesi hűségén csorbát
5271 11, 2| teremtenie. Ahova az egyik hív, a másiknak menni kell.
5272 3, 1| dinasztához valami olyan hivatalba, ahol kevés a dolog és sok
5273 4, 1| sohase tanultam az ezen hivatalhoz megkívántató tudományokat.~–
5274 12, 1| városba, bemutatom a fémjelző hivatalnak; magadat pedig az ideig
5275 12, 2| nekem. Mert ezzel az egyik hivatalomból kiestem; a másikba meg belekerekedtem.
5276 7 | azalatt végeztem a magam hivatalos kötelességét; délelőtt kifényesítettem
5277 10, 1| kalapomat, s ő meg levette a hivatalsüvegét. – Tessék elmondani előttünk,
5278 12, 1| elpáholtak. Ez már az én hivatásom.~Hanem egyszer csak úgy
5279 2, 2| sziklahasadékba, Nyedzviedz rögtön hívatta a pópát.~Ugyanaz a nagyszakállú
5280 8, 3| melléje álljon; akik a te híveid voltak meg a begum tanácsosai,
5281 2, 3| mindjárt a tiétek, Krisztus híveié; a hetedik, a gyehenna pedig
5282 4, 1| mert az Úr gondja a maga híveit táplálni, azoknak semmi
5283 4, 2| erővel is fog bírni, s úgy hívém, hogy ily rettenetes eset
5284 4, 2| No, jer ide, Malkhus! – hívogatott nevetve. – Itt a kulacs.
5285 2, 1| azt vettem észre, hogy a hívők gyülekezete nagyon jókat
5286 4, 2| ki a körüle csoportosuló hívőknek a forró italt, az odatartott
5287 2, 2| Zorawnak híttak, magához hívott minket lakomára, a törzslakosokkal
5288 1, 1| amit akkor „arkoláj”-nak hívtak) valóságos forradalmat.~
5289 8, 3| láttam; szava csengőbb, hízelgése édesebb, egész lénye valami
5290 2, 5| havat; amíg a síkon a mély hóban gázoltak, nem volt oly észrevehető
5291 8, 1| rengetegeikből. Sommer betört a hódíthatlan kietlenbe, s a császár jobbágyaivá
5292 8, 1| erdőkön, miken eddig idegen hódító soha át nem hatolt, amik
5293 8, 2| kunyhói nyomorultabbak a mi hódjaink lakásainál: ez a nép – ezer
5294 12, 2| kapitányomnak is volt egy ilyen hölgye, aki pedig sem húga, sem
5295 8, 3| olyan hiányos, mint a mi hölgyeinké, csak azzal a különbséggel,
5296 12, 2| azt a kíséretemben levő hölgyet, aki az én tiszteletemet
5297 2, 5| fekete tömegeknek előre-hátra hömpölygése. Az éjjeli támadás minden
5298 3, 4| Baránod elárult minket!” – hörgé rekedten, s a véres szeme
5299 8, 3| az álomitalból többet nem hörpentek föl, amelyik a múlt éjjel
5300 13, 1| odanyújtottam a Beheriknek, hogy hörpintse föl.~Hát csak akkor vettem
5301 2, 5| éppen nem volt látható a hófergeteg miatt; a hajdemákok mind
5302 2, 5| elhallgattam előlük, hogy a hőforrás sohasem engedi befagyni
5303 1, 2| próféta és konstábler.~– Hohohó! – kiálta rá az elnök. –
5304 10, 2| mentegetni, a békáknak, a hojszáknak, a földikutyáknak; aztán
5305 2, 1| elkezdett velem mindenféle hókuszpókuszt csinálni, aminek csak a
5306 10, 1| őrjöngtek, felüvöltöttek a holdra, mint a kutyák. Sokan nem
5307 3, 3| Persidával együtt néztél a holdvilágba, azt sohasem fogják elmondani
5308 8, 2| minálunk. A hollandi nap még holdvilágnak sem járná meg rajta. A lángözönlő
5309 9, 1| azzal, felhasználva a szép holdvilágos éjszakát, minden búcsúvétel
5310 2, 1| legédesebben tanogatott rá a holdvilágtól derengő szobában, hogyan
5311 8, 3| Gangesz szent vizébe; a Holica ünnepén hagytuk magunkat
5312 8, 3| az a galamb két nap alatt Hollandból iderepül. Tehát csak az
5313 9, 1| hogy franciák, németek, hollandusok vagy spanyolok voltak. A
5314 7 | De vajon mit csinálnak a hollandusoknál a tüzér-konstáblerek, ha
5315 4, 1| ürül, vagy Illés próféta hollóját, a mindennapi páros zsemlyével
5316 8, 3| macskákat, ökröket, nemkülönben hollókat, szarkákat és pulykákat
5317 14 | velem együtt azt a fekete hollómadarat is lőjétek agyon, ami a
5318 6, 2| zsibárusokkal, akik az én szülőim holmijain versenyeztek. Éppen az anyámnak
5319 6, 2| miért árverezik az öreg holmijait?~– Azért, hogy pénzt csináljanak
5320 6, 2| került a sor, hogy minden holmiját dobra üssék, még ez nem
5321 7 | tápláljuk tengeri csillagokkal, holothurokkal, s más afféle puha állatokkal.
5322 8, 2| társadalmat képeznek már: a holtak nemzetét; a babona és költészet
5323 10, 2| is úgy ég, mintha csupa hólyaghúzóval volna beragasztva, csak
5324 5, 2| amiknek a farkaikra száraz hólyagok voltak kötve, s a kegyes
5325 11, 1| annyira világos a dolognak a homályossága, hogy az ember utoljára
5326 5, 2| tenni.~Íme, ez volt az én „homicidiumomnak” igaz története, kegyelmes
5327 5, 2| egymást eltaposva, hanyatt homlok, amerre nyitva van az út;
5328 4, 2| föltettem a Boldogasszony-kép homlokára, nem mulasztva el, hogy
5329 1, 2| A veríték csorgott kövér homlokáról.~Itt a kínvallatott szünetet
5330 2, 2| bazaltoszlopok egyenesen felálló s homlokban előrehajló rétegei, mint
5331 2, 2| mint egy rettenetes münster homlokzata, mély zegzugok, mik a sziklát
5332 11, 1| után csalogattam a sívó homokba, s belefojtottam nyomorultul.
5333 10, 2| Neki a buckáknak, egyik homokdombrul le, a másikra fel, keresztül
5334 10, 2| menekülni. De az elnyelő homoknak nincsen feneke. Úgy szíja
5335 2, 5| szél azalatt, mint az éles homokot, úgy szitálta az apró, de
5336 3, 2| azóta valahol Palesztina homokpusztáin porladoznak, s lelkének
5337 10, 2| együtt kell meghalni. A homoksír összecsukódik a feje fölött,
5338 10, 2| néhány szóval.~Egy elátkozott homoksivatag az egész, messze nagy területen,
5339 10, 2| oldalon messze elterülő sívó homoktól.~Ez a sívó homok valami
5340 7 | tengervizet eresztünk, tengerfenék homokú talajba tengeri növényeket
5341 2, 3| kincseket folyvást a te hónad alatt hordozhatod.~S aztán
5342 2, 1| fenn voltam a víz színén, hónaljig kiemelkedve belőle. A só-tengerszem
5343 2, 3| szólt az öreg. – Ha ezt a hónaljtámaszt lesrófolod róla, hát meglátod,
5344 5, 2| János-tallérról szól, fizetendő három hónap múlva.~Annyit én is tudtam,
5345 2, 2| szemem láttára zárták be hónapok előtt azt a szegény fickót,
5346 5, 2| nyolcvanöt forintnak három hónapra kamatja is jár, s én csak
5347 12, 2| asszony legyen a háznál, aki a honneurs-t végezni tudja.~– De már
5348 6, 1| semmi ellenvetése.~Elővett a honvágy. Óhajtottam szegény öregeimet
5349 1, 2| tengeren „Captain Rouge”; Hoogstratenben „Malchus lovag”; Lille-ben „
5350 1, 1| áruld a kapucinusoknak. A hoogstrateni mocsárban kaptam ezt a „
5351 1, 1| vagyok. Van neked húsz tallér hópénzed, ebből nem jut mindennapra
5352 1, 1| találmányért, felemelve hópénzét az eddigi tizenhat tallérról
5353 11, 2| a helyemet elfoglalnod.~„Hopp hírével” megérkeztünk a „
5354 2, 1| hátamra a nogajkával.~A tatár horda aztán felkerekedett, s megint
5355 8, 1| diadalútjából, melyek Dzsingisz kán hordáit megszégyeníték, s melynek
5356 8, 3| elefántháton vagy palankinban hordatva, amikor én is rendesen másik
5357 8, 2| a „Sivát”, annak a képét hordják a karjukra akasztva, a Lingám-bálványt.
5358 4, 2| hogy a szent edényeket hordjam utánuk.~De hogy merre megyünk
5359 2, 5| bele az elrejtett lőporos hordóba, azon húztam keresztül a
5360 2, 1| indulnak az ítélethozáshoz. A hordóból merítik a római jogot.~–
5361 2, 5| elkészítettem, lopva egy hordócska lőport helyezék el a földeskosarak
5362 2, 3| borokat, méhsört tömlőkben, hordókban. Mi majd elepedtünk értük,
5363 13, 1| kövével befelé fordítva hordom. Mikor azt mondom nekik:
5364 2, 1| telelakhatott vele, s a méhsert hordószámra ütötték csapra. Kifogyhatatlan
5365 2, 3| folyvást a te hónad alatt hordozhatod.~S aztán még megtanított
5366 2, 5| északi szél fújt, csak úgy hordta a havat, hogy tíz lépésnyire
5367 2, 1| Annyi szalonnát, kenyeret hordtak fel, hogy minden ember telelakhatott
5368 2, 2| lehetett, a hajdemákok úgy hordták ide összekötött lábaiknál
5369 4, 2| az elutazásra kész hajók horgonyoznak, és nem a városháza felé,
5370 2, 1| aztán csak a négyszáz ember horkolása hangzott, rémséges morajt
5371 3, 2| fejét hátraszegve elkezdett horkolni.~A hercegnő nehány percig
5372 3, 2| szent könyvvel, melletted a horkoló férj, álomrángatózó tetemével:
5373 13, 1| elő, amelyiknek a végei horogfejű szegecskékben végződtek.~–
5374 5, 2| evickélni a levegőben, mint egy horogra akadt békát.~Segítségért
5375 5, 2| kínlódásomat.~Egyszer aztán a horogsertés nyelve elkapta az övemről
5376 1, 1| Regényes történethalmazunknak hőse egy „konstábler”. Nem annak
5377 2, 2| kiszáradtak volna a megszorult hőségben.~Ezért voltak oly kétségbeesve
5378 3, 1| Malach Micráim, Malach Hosen, Malach Pinkász, Malach
5379 2, 5| sem tartóztathatta vissza hősi indulatát; ki mi fegyvert
5380 11, 2| indítványozó: ma ő volt az ünnep hősnője.~– Van a Kempen vidéken
5381 8, 3| én nőmet, a begumot: egy hősnőt, a császár megszabadítóját,
5382 3, 2| asztalhoz, s ha fölkelt mellőle, hosszan imádkozott. Nevemen nem
5383 4, 1| mindeneket. Azért nyáron hosszúk a napok. Tudjuk mi azt Brandenburgban!~
5384 5, 2| kapva a földet, amilyen hosszúkat tudtam ugrani, úgy vágtattam
5385 2, 1| váraikig verték őket, még a hóstádjaikat is prédára vetve.~Ilyen
5386 3, 2| Én bámultam legjobban a hőstetteit, s hagytam magamnak a meséket
5387 9, 1| Fidzsi-szigetek lakói ezt valódi hőstettnek tartják, s az elfogott ellenséget
5388 2, 5| gondolkoztam, hogy amíg én itt a hótól félig betemetett sátorban
5389 4, 1| hogy a szél tele ne fújja hóval a házamat), hát amint hazaérkezem,
5390 5, 2| titoknak nyilvánosságra hozataláért a legfelsőbb kegyelem meg
5391 7 | szokott szállítmányosai által hozatna ide magának, jól eltéve
5392 5, 1| iszákomat a zugban elhelyezzem. Hozatott magának egy korsó sört,
5393 4, 1| alkudoztam magamban, hogy mit hozhatna számomra az ismeretlen látogató
5394 7 | vagytok, de vissza hogy hoználak? A hátamra csak nem vehetem
5395 2, 4| Preszjaka-várba, s hírül hozod, amit kitanultál. Akkor
5396 11, 1| a csárdájából, hogy mit hozom én rossz hírbe az ő vidékét,
5397 2, 3| végett, ami szárított húst hoztunk magunkkal, azzal éltünk
5398 11, 2| minden asszony magával hozva a szíve választottját.~(–
5399 5, 2| öltözetemhez tartozott, s hozzáfentem az acélomhoz. Ide vele azzal
5400 2, 1| mögött áll. Enmagam pedig hozzáfogtam az ágyúnak fényesre csiszolásához,
5401 8, 3| a zegernyezápor.~Másnap hozzáfogtunk a tartományunk bekörutazásához,
5402 8, 1| beszorította Deig várába, s e hozzájárulhatlannak hitt sziklafészket ostrommal
5403 7 | felhevítette az agyamat.~Hozzájárult a rettenetes unalom, ami
5404 3, 4| megmenekedés mennyei csodatételek hozzájárultával történt – mondá a nagyherceg –,
5405 7 | féltett és irigylett kincshez hozzájusson; de amíg az özvegy rátartóskodva
5406 2, 3| italtól, s aztán megint hozzájut a kancsóhoz, kegyetlenebb
5407 4, 2| Vajon egy nyaláb füvet hozzak-e neki? Legelni akar? Nem,
5408 2, 1| visszatért lengyel főurak rögtön hozzáláttak a hadjárat alatt elhatalmasodott
5409 4, 2| hogy menjek le a pincébe, s hozzam azokat ismét tele.~Mire
5410 2, 4| semmiféle fegyvert be ne hozzanak magukkal.~Mert a berdicovi
5411 8, 3| utolért, a Danesh tündér hozzárúgott a sarkával, s a tűzgolyó
5412 2, 4| Leírtam a kolostor kincseit, hozzátéve még azokat is, amiket nem
5413 13, 1| parancsolám a pattantyúsnak –, s hozzatok helyette a IV-es kamrából
5414 3, 1| meg nem mérkőzöl velem. Hozzátok a „bratinát”!~A bratina
5415 4, 1| koldus. Ez is életmód. A hozzávalóm mind megvolt. Mikor útra
5416 3, 1| nyusztprémmel, bársonnyal, övet és hozzávalót, amilyent választasz. Az
5417 11, 1| puskáját, nem talált; én aztán hozzázúdítottam a parittyámat, s úgy állkapcán
5418 12, 2| beküldtem a kantinba, hogy lopva hozzon a számomra egy korsó duplasert,
5419 8, 3| adatott tartományt valóságos hűbéri meghódolásra lehet rábírnunk.
5420 12, 2| bezzeg a kapitány nem ilyen hülye volt: az volt a gavallér!~
5421 8, 3| keresztyéni türelem és sivai hülyeség vállvetve elviselhet; odaugrottam
5422 11, 1| mint a nagy késem, amit hüvelybe dugva hordtam a tomporomon.
5423 5, 2| jutott eszembe a múh-borjú hüvelyét kikutatni az elnyelt váltóm
5424 12, 2| ilyen hölgye, aki pedig sem húga, sem leánya, sem öreganyja
5425 5, 2| vagy azok nem volnának neki húgai. Én tehát megfigyeletlenül
5426 1, 2| Doktor Sarepta”; itt pedig „Hugo von Habernix”.~– Több nincs? –
5427 1, 1| felvették a tüzérek, s odavitték Hugóhoz.~– No, most megtudom hát,
5428 11, 2| számodra egy készen; az én szép húgom, „Lilith”. Azt veszed el.~
5429 1, 1| Egy-két tűzkorsóval megesett Hugónál is, hogy nem durrant szét
5430 3, 3| magamat annak a lángnak, hullámnak, orkánnak, aminek neve csók.
5431 10, 2| száraznak látszik, olyan hullámok látszanak rajta, mint magán
5432 8, 2| az olyan, mintha tűzeső hullana alá az égből, szikrák, zsarátnok,
5433 4, 1| lakójának, s mikor a vadalma hullani kezd, akkor bőség van a
5434 4, 2| fejemhez, hogy rögtön poklokra hullok. Maga a Boldogasszony-szobor,
5435 3, 4| nem illenék, hogy a jus humanum a gratia divinát megcáfolja:
5436 3, 2| Genovévával tovább, mikor Attila hunnusai Párizst ostromolni készültek,
5437 3, 3| rohanni készek, amint álomra hunyom le a szemeimet.~Egyszer
5438 9, 1| hidd el!)~A vádlott hamisan hunyorított a félszemével, s folytatá
5439 4, 2| Én még csak a szememet se hunyorítottam meg erre a különös megbízásra.
5440 12, 2| lajstromból? – szólt csöndesen hunyorítva a soltész.)~(– Quod dixi,
5441 2, 1| álltunk.~A vezér meg sem hunyorodott a veszély láttára. Egyet
5442 2, 1| fejedelem magyar seregét rabul hurcolva Krímiába, a váraikba visszatért
5443 2, 1| próbát. Most már kötelet hurkoltattam a gazembernek a nyakára,
5444 4, 2| volna a magam nyaka, ami a hurokba beleakadna.~Most kezdém
5445 3, 3| kihúztam abból a szoros hurokból, s így kerültem ide a kastélyba,
5446 2, 2| völgyben minden háziállat. Hús, kenyér, gyümölcs annyi
5447 11, 2| a gadarénusok malacainak húsából készült, mikbe urunk az
5448 7 | okvetlenül az a hitvesi hűség volt, amellyel én a feleségem
5449 10, 1| Hogy én hát az ő hitvesi hűségében akarok kételkedni, holott
5450 5, 2| rendíthetetlen voltam a hűségemben, jól tudva azt, hogy az
5451 10, 1| király hitvestársa hitvesi hűségén csorbát ejteni engedjen –
5452 2, 2| hurcoltak ide erőszakkal, olyan hűségesek voltak, hogy idegen férfi
5453 6, 2| ragasztott az én nevemhez; én meg hűségesen segítettem neki, s úgy szidtuk
5454 10, 1| mustrája volt a hitvesi hűségnek. Nem járt ki a házból máshova,
5455 8, 2| lakosságánál, csupa növényétellel, húseledel nélkül, melyet vallása megtilt.
5456 1, 1| tarlóra, s amik olyan jó hűsen tartják a vizet. Csakhogy
5457 4, 2| gyümölcsökkel. Nagypéntek estéjén húsételek! Amikor minden igazhívő,
5458 11, 1| nagy bográcsban tömérdek húsfélét főzött káposztával, abból
5459 11, 2| Shylock megíratta a „font húsra” kötött szerződést – az
5460 5, 2| testvérek között is legalább húszannyit megérnek.~A gazda elszörnyedve
5461 2, 1| kerültem.~Az erdélyi fejedelem húszezer emberrel tört be Lengyelországba;
5462 14 | kimondott, ekképp hangzott:~„A huszonegy előzetes főbenjáró bűn,
5463 13, 1| huszonegyet, s aztán megint mind a huszonegyből úgy kidisputálni az embernek
5464 13, 1| főbűnt, s csinálni belőle huszonegyet, s aztán megint mind a huszonegyből
5465 5, 2| ki fogja ez magát mind a huszonkét bűnéből olyan tisztára mosni,
5466 1, 2| nevetni. Mert míg ő azt a huszonkétféle bűnesetet a törvénybíráknak
5467 1, 2| hiszen eszerint ennek a huszonkétszeres gonosztevőnek sokkal jobb
5468 14 | elmarasztaltatik csak a huszonkettedikben: az árulás gonosztettében.
5469 2, 5| gonosztetteit, ez mind a huszonkettőt úgy felcicomázza, hogy a
5470 1, 1| Napóleon a wagrami csatatéren huszonnyolcezer ellenséges ágyúgolyót szedetett
5471 10, 1| szekérről, a nyakamba ugrott: huszonöt fonttal nehezebb volt, mint
5472 1, 1| eddigi tizenhat tallérról húszra, s még azonfölül egy hordó
5473 10, 2| Ha egy férj a feleségét hűtlenségben bűnösnek találja, és azt
5474 5, 2| dolgomat látja, s ha valami hűtlenséget követek el, azt az én imádott
5475 11, 2| ördögkisasszony volt, aki Ádám apánkat hűtlenségre csábította el Éva anyánktól.
5476 2, 5| valamelyik dragonyos egyet húz a tarkómra, jókor lesz már
5477 1, 1| olyanok, melyek folyvást és huzamosan okádnak olthatlan tüzet,
5478 10, 1| volna, s azt mind a görcs húzná össze. Társaim még borzasztóbb
5479 3, 2| szoktátok a más szénáját húzni. Valamennyi szépasszony
5480 2, 5| hajdemákok mind a sátoraikba húzódtak, s ott ittak és kockáztak. –
5481 4, 1| megmenekült, s Brandenburgba húzódva, ott mind a mai napig grasszál, „
5482 2, 3| Przepiórka tapogatja, kenegeti, húzogatja, hogy csak úgy ropog bele
5483 5, 2| azt a gyűrűt a te ujjadra húzom föl, jegygyűrűnek.~Ezt azután
5484 4, 2| kriptaajtót a pinceajtóval: onnan húztunk fel a csap alól. Azt sem
5485 9, 1| fogunk adni egymásnak. Sorsot húzunk, s akinek a neve kijön,
5486 10, 2| kezemet, majd a másik lábamat húzva ki a homokból, megkísérlém
5487 6, 2| emberek laknak, akik nem húzzák már ki egymás feje alól
5488 4, 2| meghengergetve, s a manna és a hydromel már ételnek vehető. Magam
5489 4, 2| manna volt, s a pilulák hydromelben voltak meghengergetve, s
5490 11, 2| oltáron is a feszület az I N R I-s végével lefelé volt felállítva;
5491 5, 2| tallérért sem adom.~– Akkor id’adja kegyelmed nyolcvanért.~–
5492 3, 3| ez egyszer ezt a kelyhet. Idd ki helyettem fenékig!~No
5493 7 | tartozott, s este együtt iddogáltak a sörházban.~Még az is meg
5494 2, 1| sziklafolyosó párkánya, mint idealant, s mikor arra a keskeny
5495 12, 1| elvették a pénzemet, s magamat idecsuktak: láthatod, hogy nem tartozom
5496 2, 2| titokteljes. Nem láttad az ideérkezésed napján azt a fickót, akit
5497 7 | törvényes egybekelés” idején. Ideérve, az eleven csigák számára
5498 3, 3| fluidumokat felforralja, az idegeket csiklandja és gyötri, a
5499 8, 2| kényszeríti a közötte letelepülő idegent. Ez a nép, melynek egy része
5500 9, 1| volna. Bréma nincs messze: idehívhatjuk a terhelő tanút, akit, úgy
5501 5, 2| úgy tekint, mint számára idehozott kész martalékot. – No, ugyan
5502 12, 1| Ha én ezt tudtam volna idejében!~
5503 4, 1| hogy a bekövetkező tél idejére ellássam magamat erdő-mező
5504 7 | a katonáknak, hogy üres idejükben napi bérért dolgozni eljárjanak:
5505 2, 5| szitálta az apró, de sűrű havat idelent.~Egyszer aztán, amit olyan
|