10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
5506 4, 1| meg az Isten, aki mindezt iderakta, jártában, keltében!” Hátha
5507 8, 3| két nap alatt Hollandból iderepül. Tehát csak az odavaló utat
5508 3, 2| lehetetlen, hogy amióta idevetődött, folyvást köménymagos levessel
5509 2, 2| átváltozott, akit sorsa idevezetett.~Igaz, hogy a hajdemákok
5510 1, 1| Azonban két legújabb találmány idézett elő a tüzérségi harcban (
5511 8, 3| Zeib-Alniffa készített a számomra, idézte elő ezt az álmosságot nálam,
5512 7 | egész társadalmi revolúciót idéztek elő, s Németalföldnek jólétét,
5513 10, 2| területről. Végtelennek tetsző időbe került az, míg így hátrafelé
5514 9, 1| kegyelmes uraim, hogy nem minden időben és nem minden országban
5515 13, 1| hónapot meg két hetet az időből: azt hitted, ugye, hogy
5516 2, 4| felmentésünkre jövő seregnek elég időhaladéka legyen megérkezni. Te az
5517 1, 1| kölcsönadókra. Óh, azon időkben nagyon kedélyesen ment az
5518 3, 3| naptalan napokat időtelen időkig. Örömest meghalok.~– No,
5519 2, 3| azok összerándulnak, s örök időkre kacska marad. Akkor bizonyosan
5520 4, 2| egész alak viaszból volt idomítva.~A lovagok aztán körülállták
5521 2, 5| rajostul, mindenféle torz idomokat öltve: azok ilyenkor mind
5522 2, 1| megnyertem vele.~Azonban nem sok időnk volt most az enyelgésre.
5523 3, 3| töltsem a naptalan napokat időtelen időkig. Örömest meghalok.~–
5524 3, 3| volna tovább engedni őt időzni abban a pokolbeli paradicsomban;
5525 7 | egy negyedórával tovább időzött ott, mint egyébkor.~Én azalatt
5526 4, 2| legelső emelte kezét az Idvezítőre. – Itt tartsd a füledet,
5527 3, 2| egyszerre elkárhoztam és idvezültem volna: ami a világon gyönyörűséges
5528 3, 1| is még rá, mint simaképű ifjoncra, azt hihette, hogy nyolcesztendei
5529 3, 2| azzal, mint egy virgonc ifjúcska, szokott felugrani a karszékéből,
5530 8, 2| jövedelem, egy dicső hölgy, ifjúságtól ragyogó arccal, deli termettel,
5531 8, 1| kicsapongó fiam kezére.~– Igazad van! – mondá neki a császár,
5532 7 | maradjon, gyakran meg kellett igazgatni a fekvésüket, mert a tojások
5533 7 | csigahéj drágább volt az igazgyöngynél.~S az én özvegyasszonyom
5534 2, 4| keresztek, miken a zafíroktól és igazgyöngyöktől nem látszott az arany; drága
5535 8, 3| díszmenetben együtt jár az igazgyöngyös, csojtárját rázó paripa,
5536 13, 1| bizonnyal; csakhogy nem az igazira találtam. Ahelyett beadtam
5537 3, 1| nemesi armálisra, amivel igazoljam előkelő származásomat, egy
5538 10, 1| megkeresni evégett: az teljesen igazolni fogja előadásomat; mert
5539 8, 2| kettős házassági bűnöm fölött igazságosan ítélhettek, minő más élet,
5540 2, 1| volt szerencséje az orosz igazságszolgáltatással ismeretségbe keveredni.
5541 9, 1| kővetett, amiért az árbocrúd igazságtételére rászorult volna. Célunk
5542 8, 2| életet élek, és soha az igazságtól eltérő szó ajkamat el nem
5543 3, 2| búcsújáratra, mely több hetet vett igénybe, s ez időre magával vitte
5544 11, 2| kifogásokkal tudnék kimenekülni az ígéretem alól.~– Az ördögbe is! –
5545 3, 2| inkább megtartanom azt az ígéretemet, hogy kész vagyok érette
5546 2, 1| azt sem voltam hajlandó ígérgetni: utoljára elővette a tenyeremet,
5547 2, 2| fogva az én jó Madusomat! Ígérhetett volna nekem a sors akármit.
5548 2, 2| volna nekem a sors akármit. Igérhette volna végtől végig azt az
5549 4, 2| Urad” csinálta; hát csak igyad. Ezt a kulacsot is neked
5550 4, 2| keresztyén gyülekezet ne igyék a Salome és Delila által
5551 7 | emelgesse a bőröndöt; csupa igyekezet volt: még szappant is pakolt
5552 2, 4| mind a csodatevő helyre igyekezett. Aki rongyos volt, mankójával
5553 3, 3| megszabadulva, annál nagyobb igyekezettel látnak utána, hogy újakat
5554 10, 1| megtörtént, azt minden ember igyekszik eltakarni. Azazhogy titokban
5555 4, 2| szertelenül nyomta. Sokat ihattam, a fantáziám fel volt hevülve,
5556 2, 3| akkor aztán még nagyobbat ijedek. A lábam, amit sántának
5557 4, 2| nagyon meg kellett volna ijednem. Fiatal vér volt bennem,
5558 2, 3| elfelejtkezem magamról, s ijedtemben ki akarom nyújtani a lábamat…
5559 1, 1| düh, elszántság, harag s ijedtség: – de csak egy pillanatra.
5560 5, 2| gyűrűmmel együtt; én pedig az ijedtségtől dühösen ugrottam az ablakhoz,
5561 5, 2| lutheránus vagyok. Engem nem ijeszt ezzel meg. Hanem beszéljen
5562 2, 4| aztán visszariasztá. Azzal ijesztette, hogy a hajdemákok közé
5563 4, 1| simított a rengő szakállán, s ijesztő mély hangon kérdezte tőlem:~–
5564 4, 2| érzett és valami idegen illat, ami összeborzasztott. Nem
5565 4, 2| Hozd utánam a füstölőt. Illatos akarok lenni.~A hatodik
5566 8, 3| Azt mondta, hogy ezt az illendőséget meg kell tartanunk mindaddig,
5567 3, 4| nagyherceg –, annálfogva nem illenék, hogy a jus humanum a gratia
5568 5, 2| a vizet meg, hogy az az Illés-kútból való, s csodatevő erővel
5569 3, 1| miután a Malkhusz által rám illesztett öltönyök egészen a termetemre
5570 3, 3| vagyunk-e „szívtestvérek”? Nem illik-e, hogyha én egy új paradicsomot
5571 12, 2| mint én vagyok, képes légy illően elfogadni, szükséges, hogy
5572 11, 2| egy éppen ahhoz a célhoz illőt.~Amint az egész boszorkánytársaság
5573 1, 1| várának védelmezője, Zrínyi Ilona, úgy a németek is kitalálták
5574 5, 2| magamat Rupertus diákra, ő az ilyenekben legjáratosabb.~A szép Ágnessel
5575 10, 1| engedjen – Niemengenben! – ahol ilyesmi soha meg nem történt (mert
5576 5, 2| szoktam aláfirkantani az ilyesminek – mondám neki hetykén. –
5577 5, 1| foglalatossága, hogy az ilyetén kincsektől, amiket jámbor
5578 8, 3| tiszteletén”, a „kókuszok imádásán” mindvégig kitartottunk;
5579 5, 1| előtt borul térdre, hogy azt imádja. Valóban, ma fél Stettin
5580 4, 2| megszentségtelenítették, imádják-e a Baphometet, s tartanak-e
5581 9, 1| szükséges templomban és imádkozás közben letérdepelni; mert
5582 14 | kezeit, hadd tegye össze imádkozásra. Azután letérdepelt szépen,
5583 11, 2| ünnepélyeket szokás kegyes imádkozással, a lakodalmakat alamizsnaosztással
5584 4, 1| a fő kötelességedet, az imádkozást. Egy kegyes anachoretának
5585 2, 1| ott volna Mohamed próféta; imádkozhatnám ahhoz; ha zsidóvá lettem
5586 1, 1| minden ember sír, jajgat, imádkozik, káromkodik, böjtöl; csak
5587 2, 4| Az még rosszabb, mintha imádkoznék. Az asszony mindjárt sír,
5588 2, 1| rászedtem magamat. Nincs kihez imádkoznom többé.~Mert ha mohamedán
5589 2, 1| térdepelek biz én, nem is imádkozom; de a fejemet sem adom oda.
5590 3, 2| fölkelt mellőle, hosszan imádkozott. Nevemen nem szólított soha;
5591 2, 2| esős idő az ünnepnap.~Nem imádkoztak; de nem is követtek el semmi
5592 2, 1| kiáltott: „Térdepelj le, imádkozzál!” – bizony, holmi gyönge
5593 2, 1| percig eszembe jutott, hogy imádkozzam. „Édes Jézus!” A szám egyszerre
5594 5, 2| hűtlenséget követek el, azt az én imádott Ágnesemnek bizonyosan be
5595 11, 2| ördög előtt a káromkodás az imádság.~Nosza futott, ahány ördögsuhanc
5596 3, 4| száz búcsújárásért, ezer imádságért – be nem jutsz oda!~Bizonyítja
5597 2, 2| nagyon emlékeztetett a cigány imádságokra) összeadott minket, s arra
5598 4, 1| gubacsokból, s végeztem az imádságomat; csak azután tekintek a
5599 4, 2| vagy étlen-szomjan forgatja imádságoskönyve lapjait, s keresi, hogy
5600 4, 1| délben és este mindennapi imáimat. Napközben pedig a rengeteget
5601 3, 2| lábad alatt a felfordított imatámlány, a szent könyvvel, melletted
5602 12, 1| őtőle a tallért, amit az imént kapott, amíg került-fordult,
5603 2, 1| ellenállt, azt le is ütögették.~Imitt-amott lakozó nemesurakkal egész
5604 13, 1| a soltész. – Eljutottál immár bűnlajstromodnak a végére.
5605 3, 2| közbe a nagyherceg – és nem immediatum! Hiszen páter Agapitus utasítása
5606 10, 2| A hitvesgyilkolás ugyan implicite konstatálva van, nem is
5607 4, 1| dörgött a szakálla közül, imponáló hangon:~– Ez valóban arabs
5608 11, 1| volt, hogy a makernek az inai megrogytak alatta.~Azzal
5609 2, 3| baja sincs. Igyekeztem az inaimat minél jobban megfeszíteni,
5610 2, 3| az, aki a vízben meghűti inait, hogy azok összerándulnak,
5611 13, 1| orvosságos szekrényeimet, hanem inast tartottam, aki dobolt, trombitált
5612 2, 4| zsugorodott tagúnak és inaszakadtnak a találkozóhelye.~A berdicovi
5613 6, 1| volt az istenfélő életnek inaugurálásához. Mivelhogy tudniillik az
5614 11, 2| indulgentiás leveleket, s amivel Ince pápa felírta e szókat: „
5615 2, 1| fel a soltész –, hiszen „incendiarii malitiosi comburantur!”,
5616 4, 2| verik ököllel, s mikor az inclangorium megcsendül és újra megcsendül,
5617 13, 1| agyon akart ütni.~A másik inconvenientiám a kereskedelmi kamara elnökével
5618 2, 3| a hátul leskelődő sátán incselkedése mellett.)~– Mégis emberölés
5619 11, 2| No, ne zsörtölődj! – incselkedett velem a Lilith, megrángatva
5620 10, 1| özvegye, egy konstábler és ind király hitvestársa hitvesi
5621 10, 1| inkább úgy beszélni mint indaiai királlyal. – Ekkor aztán
5622 10, 2| földi szeder, mely tüskés indáival a lábamba csimpajkozott: „
5623 11, 1| csapitulumot ki kell törülni az indexből! – monda a nagyherceg, s
5624 8, 3| hazavitte az apjához, egyiket Indiába, másikat Perzsiába. Nagyon
5625 9, 1| fájára! – förmedt fel méltó indignatióval a nagyherceg.)~No lám; és
5626 5, 1| lenne kedve vizsgálatot indítani? S ha megtenné is azt valaki,
5627 5, 2| ami orcáinkat elpirulásra indítsa? – förmedt fel a soltész.)~–
5628 11, 1| Antwerpen felé: vagy ha mennek, indítsanak erős fegyveres csapatot
5629 4, 2| hogy valaki egy hadjáratot indítson meg miatta. S minthogy a
5630 2, 5| még beatificatióját fogjuk indítványozni! – mondá erre a soltész.)~(–
5631 11, 2| én menyasszonyom volt az indítványozó: ma ő volt az ünnep hősnője.~–
5632 5, 2| hogy ráálljak a bolond indítványra, s azzal megindultunk, szép
5633 5, 2| azonban, az előrebocsátott indokoknál fogva, jámborságommal mentettem
5634 10, 1| csodálatossága végett. S ez indokolja majd azt a cselekedetet,
5635 6, 1| aztán hogy előadtam neki az indokomat, nem volt semmi ellenvetése.~
5636 8, 3| ami igen természetes, az indu bajadérek ugyanazt felhúzzák
5637 8, 3| az első nődnek. Követem indul azonnal a hajóra – mondá
5638 8, 3| fővárosunkhoz. E nap reggelén az indulás előtt Zeib-Alniffa levelet
5639 4, 2| keringett e szavakra. Ha gonosz indulataim voltak is, de a szentek
5640 2, 5| tartóztathatta vissza hősi indulatát; ki mi fegyvert kezébe kaphatott,
5641 2, 1| tisztességes hajadon iránti kegyes indulatból.)~(– No, most már ugorhatsz!)~–
5642 11, 2| megírta a pénzért adott indulgentiás leveleket, s amivel Ince
5643 9, 1| hánytuk, hogy üldözésűnkre ne indulhasson, a földabroszt, kompaszt,
5644 3, 1| Most már egész felkészülten indulhattam Visznovieczky herceg palotájának
5645 13, 1| tudatja velem, hogy merre induljak el. Aztán valahányszor válútra
5646 2, 4| függ, hogy milyen erővel induljunk neki. Mert én el akarom
5647 2, 1| s aztán így felkészülve indulnak az ítélethozáshoz. A hordóból
5648 2, 2| óriási növésnek kezdtek indulni; az enyhe, széltől védett
5649 8, 3| bandzsárik fejedelme, mikor már indulóban voltam a hadaival, jobbnak
5650 5, 2| gazda, látva, hogy komolyam indulok. – Most már látom, hogy
5651 2, 1| felkerekedett, s megint indult vissza Tatárországba, ahonnan
5652 8, 3| kóborol a Gangesztől az Indusig, s a tengertől a Dhawalaghiri
5653 8, 3| tanácsokat osztogat.~Az indusoknál pedig ez bevett szokás.
5654 13, 1| lengyelül, oroszul, törökül, indusul, hollandusul, most az ostoba
5655 4, 1| te submergat in paludes inferni! Vagy kegyes fogadásból
5656 11, 2| akarta a fejéről venni az infulát, az egész fejét levette
5657 2, 1| A tatár megtapogatta az ingeink szövetét: a magyar úré gyolcsból
5658 13, 1| vett be.) Mindezek is nagy ingerültséget költének már ellenem, de
5659 11, 1| besötétült, elkezdtek az ingovány mohos hepehupái között a
5660 4, 1| hallottam ilyen legendát, hogy inkognitó betérve a szegény emberhez,
5661 4, 2| vádamat meg is hallgatja, s az inkvizícióhoz elegendő erővel is fog bírni,
5662 5, 2| de ha pap volnék is, bort innám.~– Lesz minden, fiacskám –
5663 2, 1| a túlsó sziklafaltól az innensőig vezeti, akkor a Sziniawskyak
5664 8, 1| bámbuszrúdon nyújtanak be enni- és innivalót. A kalitka egy nagy tó fölött
5665 8, 3| egy pohárból nem szabad innunk, sem egymásnak a kezét meg
5666 13, 1| bortól, s tévedésből az „ínnyújtó” balzsammal azt a lábát
5667 3, 4| Madusomat.~E szavak után inte a fényes alak, hogy kövessem
5668 7 | Feleségem zsebkendőjével integetett utánam a partról.~(– Követtél
5669 11, 1| szárnyait rebegtetni, mintha integetne a kutatóknak.~– Ott rejtőzik
5670 3, 1| olyanformán, mintha azt integetné, hogy „igenis, jól van”.~
5671 5, 1| Legnagyobb bizonysága kegyes intenciómnak az, hogy amidőn legnagyobb
5672 1, 2| porkoláb félreértette a soltész intését, s még egy hatalmasat csavart
5673 8, 3| nálunk a bárók, a hozzájuk intézett kérdésre sem adnak addig
5674 6, 2| megkeresőlevele, amelyben kérdést intéznek az öreg tímármesternek a
5675 10, 2| olyan vallomásodat, amit nem invalidáltak semmiféle farizeusi mentalis
5676 8, 3| annálfogva annak az esete nem involválhat bigámiát; – ami pedig a
5677 1, 1| válogatta, ami a legjobb.~Ez az ínyencség a soltészt bosszantotta
5678 2, 2| bizonyosan legújabban rabolták ipamuramék), s a mindenféle, előttem
5679 11, 2| ördöggel való szövetséget re ipsa és de facto alá nem írta,
5680 6, 1| ellenség földén gyakorolja, eo ipso megszűnnek bűnök lenni,
5681 11, 2| megkenni. Ugyanily dolgot ír le Torquemadius az ő Hexameronjában,
5682 14 | ítéletet, s a kegyelmes uraknak iránta tanúsított sok rendbeli
5683 8, 3| nyájas, oly szelíd volt irántam, mint egy rabnő. Mindenféle
5684 7 | képeznének, de mégis a tulipán az irányadó. Egy tulipán: egy mérő búza.
5685 7 | a kereskedelmi árfolyam irányadója, s innen elterjedt az Franciaországba
5686 9, 1| Akarom kitudni az utatok irányát, mert majd ebből fog kisülni,
5687 8, 1| tisztára, míg másfelől jól irányzott tekéim az ellenfél ágyúit
5688 3, 1| bennük? Én csak a magam írását ismerem. Nem tudok se diákul,
5689 3, 1| de hát azok a drága szép írások, amik az övön függő tarsolyban
5690 4, 2| Nabukodonozor.~Ez bebizonyítá az írásokból, hogy Jézus Krisztus az
5691 3, 1| bőrövet is, a mindenféle írásokkal, amik benne vannak. Tudtam
5692 5, 2| Ezalatt az öreg elkészült az írással, s visszatért vele.~A kötelezvény
5693 8, 3| királyné odahívatott hét írástudó boncot, azok a maguk névaláírásaikkal
5694 3, 1| amit ráadásul kaptam az iratokra, nem ért tízet; de én nagyon
5695 8, 3| feleségeddel tudasd azt. Írd le az egész történetet,
5696 2, 3| kérlek, hogy tégy velem irgalmas emberi cselekedetet, tégedet
5697 6, 2| rekedt dob bőrét püfölve irgalmatlanul.~– Mit csinálnak itt? –
5698 1, 2| szavakat, egész a kínzott „irgalom, kegyelem” kiáltásáig.~A
5699 1, 1| itt egy csizma, ott egy irha; a német, ahány darabból
5700 13, 1| hogy mármost elhordhatom az irhát.~Én aztán a nyakamba vettem
5701 13, 1| gazember (alkalmasint egynémely irigy fizikusnak a bérence) tüzes
5702 1, 2| azonban megnyugtatá:~– Ne irigyeljük szegény ördögtől ezt a kis
5703 8, 2| paradicsomi semmiségében irigylésre méltó, s óriási alkotásaiban
5704 7 | özvegynek, hogy a féltett és irigylett kincshez hozzájusson; de
5705 4, 1| földimogyorónak még csak írmagja sem maradt, a diónak csak
5706 10, 2| viselni!~Olvasd el, mit írnak nekem Niemengenből.~Azzal
5707 13, 1| lehet elolvasni, mindenik írnek az a tulajdonsága, mellyel
5708 13, 1| fiókokban különb-különbféle írok, kenőcsök és csodatevő labdacsok.~
5709 11, 2| Beheriknek szüksége volt írótollra, mindig a Belfegor szárnyából
5710 8, 3| által fenntartja, s mint az írott krónikák bizonyítják, köztudomásra
5711 9, 1| kannibalizmusban való bűne is az irrelevabilisek közé soroztatik! – mondá
5712 10, 2| ráztam le. Hát nem mindennap írtak utánam levelet, amiben otrombául
5713 3, 1| Mózes törvénye tiltja vassal irtani a szakállt.~– Itthon van
5714 8, 2| cserépben ápolt dísznövényünk irtatlan bozót, búvhelye a tigrisnek,
5715 11, 1| Gyújtottak-e fel városokat? Irtottak-e ki egész karavánokat? Romboltak-e
5716 11, 1| zavarba hozott tömegnek, s irtózatos mészárlást követtek el benne.~
5717 4, 2| Azt hittem, hogy ennél már irtóztatóbb káromlást nem lehet emberi
5718 11, 1| valamennyien. – Csiklandjuk meg!~Én irtózva hallottam lépéseik dobogását,
5719 4, 2| szolgálatába fölvétessék?~Iskariot felelt rá helyettem.~– Eretnekül
5720 2, 2| dolgozni kell; amit énnekem az iskolában nem tanítottak, sem pedig
5721 5, 2| én cimborámat, Rupertust ismerém fel.~A vér elöl-hátul szökött
5722 4, 1| nagy jótétemény volt az ismeretlenre nézve. Kétségtelenül mondta
5723 2, 1| orosz igazságszolgáltatással ismeretségbe keveredni. Amellett olyan
5724 7 | engednek egy tyúknál többel ismeretséget kezdeni.~Ezalatt megtörtént
5725 8, 3| ráná”-nak nevez; még nem ismeri el, hogy te „rahja” vagy.
5726 12, 1| hajamat, hogy arról majd rám ismerjenek, hogy pénzen vett katona
5727 13, 1| sem a tiedet, azért mégis ismerlek – Belfegor!~Megijedtem!~–
5728 3, 1| rongyos ruhában senki sem ismerne rá az én kegyelmes uramra,
5729 3, 1| mindjárt rá ismertem. Hogyne ismernék rá az én kegyelmes uramra,
5730 2, 1| éjszaka szeretnek utazni. Ismerősek az erdők, hegyszakadékok
5731 7 | házból sehova, nehogy az ismerősök a konstáblerné ifjasszony
5732 7 | hoz a véletlen egy régi ismerősömet. Mynheer Ruissent.~Rögtőn
5733 3, 3| No, bizony, hogy rám ismertél! – szólt a hajdemák pap
5734 4, 2| magukat előttem bemutogatni. Ismertük egymást.~Ma is ugyanazt
5735 2, 3| nem kérdezik.~Én aztán, ismerve a vezér heves természetét,
5736 2, 1| káromkodásformát annyiszor ismételt előttem, hogy máig sem tudom
5737 4, 2| engedelmeskedni kell, s én csak ismételtem a tegnapi szentségtörő merényletet.~
5738 4, 1| kiadásban is éppen énvelem ismétlődik? Meglátod majd, hogy ez
5739 3, 1| találomra.~– Hogy melyikünk issza le a másikát?~Erre kacagni
5740 2, 1| udvarra, nehogy odaégjen; az istállóból kihajtják a lovakat, a kisasszonyokra
5741 8, 3| vidékét, akik nem ismernek más isteneket, mint a nyavalyákat; a majmok
5742 3, 2| festik, tele mitológiai istenekkel, amilyennek a poklot festik,
5743 3, 2| csókol, fojtogat, marcangol, istenének nevez, lábad alatt a felfordított
5744 8, 2| fogadást tettem, hogy ezentúl istenes életet élek, és soha az
5745 8, 2| lakásainál: ez a nép – ezer istenével, akinek mind szolgál, áldozik,
5746 8, 3| hanem „ordalia”, fegyveres istenítélet, s ezt törvény és usus és
5747 4, 2| minden hangon a förtelmes istenkáromlás. Tűz a szájba, tűz a szájból.~
5748 11, 2| lett, mint aminőnek valaha istennő képét festve láttam, maga
5749 3, 3| mámortengerbe, s kiáltani akarok: „Istennők! Kegyelem! Megöltök! Ne
5750 3, 2| akkorát csattanva, mint egy istennyila. – Az alvó férj még erre
5751 2, 3| hetedik, a gyehenna pedig az istentagadóké; de a negyedik, a „Morhut”
5752 5, 2| a tőkehal! s hogy milyen istentelenek azok a zsidók! hogy az elhozott
5753 4, 2| embernek az anyja, még akkor is istentelenség volna e gyalázatot elkövetni
5754 4, 2| fölháborodva a „tövislovagok”-nak istentelenségei fölött, amiknek a puszta
5755 6, 2| hogy a szomszédjai a fia istentelenségéről ne beszéljenek neki; csak
5756 8, 3| mesterségűket gyakorolni mint istentiszteletet.~(– Csinos templomok, mondhatom! –
5757 7 | antipátiáiról; s mindez Istentől rendeltetett. Tudniillik,
5758 8, 3| énekelni és táncolni.~(– Ez Istenuccse jó szokás! – mordult közbe
5759 3, 2| nekem is.~S a páternek előbb istenúgysével kellett fogadni, hogy semmit
5760 5, 1| kajütjébe, s megengedte, hogy az iszákomat a zugban elhelyezzem. Hozatott
5761 4, 2| koronájáról sem.~Mikor azt az iszákot fölvettem a vállamra, az
5762 4, 1| hazaérkezem, levetve a hátamról az iszalag közé szorított gizgaz petrencét,
5763 10, 2| finom kristályokkal teljes iszap, hogy ki nem bírtam nyitni.
5764 10, 2| fejem állig belement ebbe az iszapba. Csak nagy lélekjelenlétem
5765 10, 2| tele van holmi leülepedett iszappal, aminek megint az a jó tulajdonsága,
5766 10, 2| tudományát, mikor fejét az iszaptól eltemetve érzi. Nagy nehezen,
5767 2, 1| vallásbelinek szokták odaadni.~No, iszen, énnekem ez volt éppen a
5768 3, 3| mind szentek. Se esznek, se isznak, se nem mulatoznak. Hanem
5769 5, 2| tovább nyalogatta a cipőimet. Iszonyatos nyelve mind feljebb kezdett
5770 3, 4| véres szeme helyével még iszonyúbban nézett rám, mint a megmaradottal.
5771 3, 2| hogy sürgetve kérte az éji italát, amit a hercegnő el is készített
5772 3, 2| nagyobb hatása legyen. Abba az italba mindenféle drága fűszerek
5773 2, 1| adagot osztani ételből, italból.~Magam is bámultam rajta,
5774 3, 2| kételkedni nem is szabad.~Ez italhoz forró veres bor vétetett,
5775 9, 1| amennyi kétszersültes láda meg italkáshordó belefért, egy ágyút a hajóról
5776 8, 3| van, amiből oly zamatos italok készülnek, hogy az ember
5777 4, 2| tölthetem napjaimat. Ételemről, italomról nem kellett gondoskodnom;
5778 4, 2| ajkait az ajkaimhoz, úgy itatott meg a saját szájába vett
5779 5, 2| majd úgyis halálra levén ítélendő, a remunerátiónak usufructuatióját
5780 2, 1| felkészülve indulnak az ítélethozáshoz. A hordóból merítik a római
5781 3, 1| vagyok. Hanem bízzuk az ítélethozatalt a csodatételekre. A csodatételekben
5782 10, 1| meghallottam! Kimondták, ítéletileg, hogyha az ember az álmát
5783 9, 1| csak a teológiai fakultás ítélhet. Amíg annak az ítélete meghozatik,
5784 8, 2| bűnöm fölött igazságosan ítélhettek, minő más élet, más világ
5785 3, 2| tekintettől féltem.~Nincs az az ítélőbíró, aki így tudjon egy vádlott
5786 4, 2| házasságtörő, végre halálra ítélt rab, ki börtönéből megszökött,
5787 10, 1| panaszkodott róla) , annálfogva ítéltetik, hogy a házasságtöréssel
5788 3, 3| nevének álorcás bitorlása; item: hajdemákokkal való cimboraság,
5789 10, 2| a kiszáradt fáknak, amik itt-amott szétszórva meredeznek a
5790 5, 2| mienk vagy! A mi borunkból ittál: ezzel lekötötted magadat
5791 4, 2| becsináltam a dugaszt.~– Nem ittál-e belőle, Malkhus? – kiáltott
5792 8, 2| növényzet ámbraillatától ittas maga a levegő. A százféle
5793 2, 2| józanságának s a mákonyevő ittasságának ellentétes üdvét; de igazán
5794 2, 4| meggyógyult nyavalyások itthagytak.~Mikor legelőszőr e kincstárházba
5795 13, 1| s hozzatok helyette a IV-es kamrából a bronz sugárágyúk
5796 13, 1| meg ily csodálatra méltó ivadékkal, s mind a heten fiak voltak,
5797 3, 3| végtelen szomj, ami a végtelen ivás alatt növekszik, míg utoljára
5798 2, 3| föltámadásom ünnepét nagy ivással ülték meg. Én is, amint
5799 2, 2| omlik alá, messze kiszökő ívet képezve, egy patak forrása,
5800 2, 3| kancsóhoz, kegyetlenebb ivó lesz, mint aki folyvást
5801 5, 2| egyig mindannyian híres ivók, kockázók, verekedők, menyecskézők
5802 12, 1| aztán nagy lárma támadt az ivószobában; a csárdásné azt állította,
5803 7 | csalogatónak azt feleltem, hogy a IX. parancsolat azt mondja: „
5804 4, 2| előbb ittam. Ezen kesernyés íz érzett és valami idegen
5805 11, 2| annak nem volt de semmi íze. Nyakalhattam én akár fenékig
5806 8, 3| hogy elvigye Hollandba az izenetedet.~Én kaptam az ajánlaton,
5807 5, 2| csak a bal kisujjam első ízére tudtam azt felhúzni.~E közben
5808 8, 1| fejedelmeikkel együtt. Innen íziben a kegyetlen ballukok ellen
5809 4, 2| úgy, mint Brahmának vagy Ízisznek, s emberi alakja csak olyan
5810 11, 2| bajuszomat. – Itt az én ajkaim, ízleld azokat.~– Ejh, nekem nem
5811 3, 3| egy szép körte vagy barack ízlelése után gyomorgörcsöket fog
5812 2, 1| keveredni. Amellett olyan izmai voltak, mint Szent Kristófnak;
5813 4, 2| Én vagyok Astarte, ki az Izrael fiait elcsábítottam a Kanahánban.
5814 10, 2| szájába fogott galambot, ízről ízre. Mikor már övig lesüllyedt,
5815 10, 2| szájába fogott galambot, ízről ízre. Mikor már övig lesüllyedt,
5816 9, 1| hidalgóval egy padhoz láncolva izzadtam az evezőfeszítésben; Murder
5817 10, 2| visszatértem, a rémülettől izzadva és reszketve; aztán mikor
5818 10, 2| folyvást a szemembe nézett izzó, lángoló, aztán meg fagyos,
5819 8, 3| részint temetkezési helyek; a Jainászok állatkórházait, ahol az
5820 1, 1| városban minden ember sír, jajgat, imádkozik, káromkodik,
5821 2, 1| elmozdítani.~Az ordítozó, jajgató áldozatnak kezébe adtak
5822 8, 3| a több feleség-tartást! Jákob patriárkának volt kettő,
5823 5, 2| előrebocsátott indokoknál fogva, jámborságommal mentettem ki magamat, s
5824 2, 3| mohilovi búcsúra.~Tizenkét napi járásnyi távolban esik az a barlangvárhoz.~
5825 5, 2| értesítette róla, hogy mi járatban vagyok. Mayer úr erre ott
5826 2, 3| kiálló csapjára, s hogy járjak azontúl fél lábon.~A Madusomra
5827 4, 2| akik a kriptán keresztül járkálnak fel látogatóba.~Pontban
5828 9, 1| egy kalózhajó – éppen a ti járművetek – a tengeren kifosztogatja
5829 8, 2| nap még holdvilágnak sem járná meg rajta. A lángözönlő
5830 3, 4| mintha a katakombákban járnék vagy magában a labyrinthban.
5831 5, 2| az utcákon kóborol, s a járókelőket agyonrémíti. Nappal elrejti
5832 3, 1| hogy ilyen gonosz úton jársz! Akiket én ismerek, azok
5833 4, 1| Isten, aki mindezt iderakta, jártában, keltében!” Hátha valami
5834 9, 1| fölruházzon. Az Isten áldja meg jártában-keltében!~(– Az pedig egészen másképp
5835 5, 2| hozzám hasonló nemesúrfiak járták a bolondját. Ott megismerkedtem
5836 8, 3| mellém a szovariba.~– Jól jártál, hogy teljesítetted a kívánságomat –
5837 3, 1| minden tudományban való jártasságomat bizonyítsa, egy keresztlevélre
5838 5, 2| haldokolva is bosszúálláson jártatta az eszét. Én aztán minden
5839 2, 4| kiosztja az áldást az eléje járulók között; anélkül, hogy kérdené,
5840 1, 1| szalamia, bórax és ólomcukor járult hozzá, hogy együttesen olthatatlan
5841 2, 1| rusznyákok, bolgárok, oláhok, jászok, csángó magyarok, kozákok,
5842 2, 5| elkészül-e már a betlehemi jászolka?~A berdicovi kolostornak
5843 2, 4| eljő, akkor az ő betlehemi jászolkája is kész lesz.~Óh, mint szerettem
5844 3, 4| mikor én is az én betlehemi jászolom vendégét vártam, s a te
5845 2, 3| jatagánnal. Nézzed, milyen szép jatagán. Ezt is neked adom örökbe.~
5846 2, 3| Nosza, fiam, húzd ki hamar a jatagánodat, s vágd le a nyakamat, kérlek.~
5847 2, 3| No, mármost, hát fogd a jatagánom a markodba – szólt az öreg,
5848 2, 3| szemeddel, ahová vágsz, s a jatagánt egyenesen fogd, hogy a markolata
5849 2, 5| Sohasem volt kedvem ehhez a játékhoz. De a hajdemákoknak bolond
5850 3, 2| nagyon jól tudtam Zdenkót játszani. Akinek a csontjai azóta
5851 4, 1| elláttad magadat! Urat akartál játszania vadon közepett! Magadénak
5852 11, 2| a bilseni comthur kezébe játszottam. Ma éjjel a comthur lovagjai
5853 7 | akkor mégy bele épp a háború javába. A hollandus a tengeren
5854 2, 3| elfogott öszvérekről a zsákmány javát, azt a saját vállaikra vették;
5855 6, 2| belőle.~– Kik?~– Hát az a sok jebuzeus, sadduceus és publicánus,
5856 8, 3| meg; Tibetet a nagy örök jég fedte Himalája heggyel;
5857 8, 3| a csillagok, a Himalája jégcsúcsán már rózsaszínt ragyogott
5858 2, 5| nekünk könnyű munkánk lesz a jégen keresztül ostrommal mászni
5859 7 | partra, káromkodtak, mint a jégeső, én megintettem őket kegyesen,
5860 3, 2| történnék veled, hogy egy jéghideg, szép úrhölgy, egyszerre
5861 2, 1| düledezett szálfáival, mint egy jégverte kenderföldet. A hajdemákok
5862 5, 2| családi talizmán volt: anyám jegyajándéka.~– Hátha én úgy vettem meg
5863 4, 2| a zodiákus tizenkét égi jegye. Az egyik kezében volt a
5864 13, 1| soltész –, ily esetet valóban jegyeznek fel a krónikák. Magyarországon
5865 2, 1| soltész.~– Ezt föl kell jegyeztetnünk, és kiadnunk az udvari asztronómusnak,
5866 8, 3| ítéletet alapíthatott, csak jegyezzék fel kegyelmetek is, mert
5867 8, 3| kezemet, hogy az ujjamon levő jegygyűrű, az ő jegygyűrűje kettépattant.~
5868 3, 3| voltak a mesék tündéreinek jegygyűrűi, hanem nehéz láncszemek:
5869 5, 2| a te ujjadra húzom föl, jegygyűrűnek.~Ezt azután megértette,
5870 2, 1| kezét. Légy merészebb. Itt a jegykendő. Eredj utána, hozd fel!~
5871 2, 1| állok a szavamnak. Ott a jegykendője a tó színén; hozd fel! Hadd
5872 1, 2| megtörténvén, a törvényszék jegyzője felírá a kimondott szavakat,
5873 8, 3| soklábú istenség.~(– Hát Jehova? Te gazember! – kiáltá közbe
5874 2, 2| valaminthogy Mózes előtt a Jehova-hívőknek sem volt. Vasárnapot nem
5875 8, 3| aki mindezeket adta, sem a Jehovához, aki elveheti.~De egyéb
5876 4, 2| nagypéntek volt: általános jejunium napja. A „tövislovagok”
5877 2, 1| Erre egyet füttyentett. S e jeladásra két marcona fickó odahurcolt
5878 2, 1| elől, s elmulasztottad a jeladást az előőrsön, ahová ki voltál
5879 1, 2| Pedig a soltész azt adta a jelben tudtául, hogy mára a vallatás
5880 4, 2| sorban következő „passió” jelenéseiből; akkor te is megtanulod
5881 4, 1| sonkákkal, s más efféle angyali jelenésekkel álmodtam.~Reggel ismét beharangoztam,
5882 4, 2| fölszeletezni. Ugyanazok a jelenetek következtek, amik a múlt
5883 10, 2| sívó homokra.~Hogy erre a jelenetre mi következett? – azt csak
5884 5, 2| ezentúl mindig csak az apja jelenlétében lehetett beszélnem, s ha
5885 3, 2| legfőbb foka a fitymálásnak: jelenlétemben enyelgett a férjével, megveregeté
5886 5, 2| csóknál vannak. Ezt a mi jelenlétünkben nem lehet eltűrni!)~(– Hiszen
5887 3, 3| s se éhség, se álom nem jelentette be nálam a delet és az éjszakát.
5888 10, 2| felteszi, az mindig azt jelenti, hogy ma elmegy az uram
5889 3, 4| elé tette a mutatóujját, jelezve, hogy neki beszélni nem
5890 9, 1| tengeren, akkor ágyúval semmi jellövést ne tegyenek. Evégett a vitorlájukra
5891 5, 1| sem nézett senki a furcsa jelmezem miatt.~Én sem sokat kérdezősködtem,
5892 2, 3| valami háromszázan.~Amint egy jelszóra egyszerre kitörtünk a mocsár
5893 2, 1| hogy adtam volna nektek jelt? Én nem futottam el, csak
5894 8, 3| kettőnk között, ami annak a jelvénye, hogy férj és nő egymáshoz
5895 8, 3| karomon viseltem a Siva vallás jelvényeül, s azon fölül egy szárnyát
5896 3, 1| fővezér Montecuccolitól, s a jeruzsálemi pátriárka kegylevele, amit
5897 2, 3| volna fél lábon menni egész Jeruzsálemig.~– No, mármost, hát fogd
5898 8, 1| összefog a császári herceg Jewán Bukkal, visszaágyúztatja
5899 4, 2| Astarte hangja. Ez Deliláé! Ez Jezabelé: ez a mély harangbúgás!
5900 5, 2| hordó, hogy azt még a nagy Jezsuita-templom kerékablakán sem tudná többet
5901 5, 2| kanpulyka.~(– Azt biz a jámbor jezsuiták nem azért találták ki, hogy
5902 4, 2| azokat a koporsóban fekvő Jézus-szobor szíve tájába szúrták bele.~–
5903 4, 2| Ophiomorphosszal megküzdjön; de miután Jézusnak nem volt hozzá elég bátorsága,
5904 2, 1| mindig azt mondta, hogy aki Jézust meri káromlani, az még életében
5905 5, 2| megszabaduljon a kétezer Joachim-tallér fizetésétől.~De még a dublonjaimhoz
5906 5, 2| tarsolyomat, amiben a kétezer Joachim-talléros váltóm volt, s azt egy rántással
5907 5, 2| szülőimnek. Azzal a kétezer Joachim-tallérral egészen úrrá teszem őket.
5908 8, 1| hódíthatlan kietlenbe, s a császár jobbágyaivá tette a zsarolókat, valamennyi
5909 8, 3| alattvalóknak, a másodikat a jobbágyok az uralkodóknak, s amiknek
5910 2, 3| magadnak falut, kastélyt, jobbágyokat, megházasodhatol talán van
5911 8, 3| indulóban voltam a hadaival, jobbnak találta énvelem magammal
5912 13, 1| mondta: – Elég volt ennyi a jóból mára! Hagyjunk valamit holnapra
5913 5, 2| amint az utcán rákezdi a jódlírozást, s a házak kapuit sorba
5914 3, 4| oda, ahol mi lakunk, nem jöhetsz. Elébb még sok megpróbáltatást
5915 5, 2| Soha jobb helyre nem jöhettél, fiam! Kergettek nagyon?
5916 2, 4| amit tapasztaltál. Hadd jöjjenek. Te maradj ott velük, és
5917 2, 3| ostromolhatjuk. Velünk kell jönnöd. Én megteszlek zászlótartónak
5918 2, 3| vetett ránk: „Nem zabálni jöttetek most ide!”~Már fogytán volt
5919 5, 2| voltam valami ágrólszakadt, jöttment csavargó többé.~(– Mióta? –
5920 8, 2| másfél millió tallér évi jövedelem, egy dicső hölgy, ifjúságtól
5921 8, 2| egy országot húsz lakrúpia jövedelemmel, hozzá egy csodaszép fiatal
5922 8, 1| a trieri fejedelemség, s jövedelme négyszerte több, mint a
5923 12, 1| tallér. Az is egypár ütleget jövedelmezett nekem.~Az utána következőknek
5924 4, 2| a kriptaajtón keresztül jövének ide, akkor a kriptából valami
5925 2, 1| hogy vigyázzak a tatárok jövetelére. A tatárok helyett aztán
5926 2, 2| másik ácsolt, fűrészelt, a jövevény, az új települő számára
5927 5, 2| akartak minket hívni, s a jövő-menő részeg matrózokat lerázva
5928 4, 1| Mezopotámián, most pedig jövők Caralabiából.~– Az nem igaz!
5929 5, 2| hozott ki besózott halat meg jóféle savanyú almabort; aztán
5930 11, 2| vércimboraságnak kitűnő jogai voltak. Az egymáshoz kötöttek
5931 9, 1| foghattuk meg. A mi igazságos jogaink kivívásának aktusa alatt
5932 9, 1| a hajótulajdonos volt a jogbitorló.~Az én hidalgó társam nagy
5933 10, 2| nem volt teljes igazam? És jogom hozzá? Nem volt alapos gyanúm,
5934 5, 1| Szentháromságra, hogy egészen jogos úton szerzett tulajdonom,
5935 9, 1| ellenében minden törvény szerint jogosult az önvédelem. Amint mi szegény
5936 9, 1| akartam konstatálni; mert a jogtalan erőszak ellenében minden
5937 9, 1| s elfoglaljuk a hajót. Jogunk volt hozzá. Mi voltunk a
5938 8, 1| sziklavölgyeikből; utoljára a lázadó joinaguri rahja, Pertaub Szing ellen
5939 4, 1| vagy egy sereget azokból a jóízű sáskákból, amik Johannes
5940 13, 1| a bőre. Ezen még most is jóízűt nevethetném, valahányszor
5941 2, 1| hívők gyülekezete nagyon jókat nevet rajta; bemázolta,
5942 11, 2| az az észvesztő csintalan jókedv, az a dévaj csapongás minden
5943 5, 2| hasonlított a másikhoz.~Igen jókedvű leányok voltak, tudtak hárfázni
5944 2, 2| Borunk is volt. Ittunk, amíg jókedvünk lett. S a jókedvből csókolódás
5945 11, 1| elővette belőle a sonkát. Nagy jókedvvel kínálta vele az atyafiságot,
5946 4, 1| így kell búsulnod a világi jókért? Látod: kevélykedtél, dicsekedtél,
5947 2, 5| dragonyos egyet húz a tarkómra, jókor lesz már aztán mondogatnom,
5948 4, 1| összegyűjtött eledelek nagyon jóleshettek a testének. Ez tehát igen
5949 7 | idéztek elő, s Németalföldnek jólétét, fölvirágozását alapjaiban
5950 1, 1| hidegvérrel, iszik, fütyörész és jóllakik.~Hajön egy tüzes szörnyeteg,
5951 1, 2| aetrocinium!~– Elcsábítottam a jóltevőm feleségét bűnös szerelemre.~–
5952 10, 1| világon, csak ennek az egy jóltevőmnek soha. Ha a tengerbe dobatott
5953 5, 2| tapasztalást merítettem, hogy jónak láttam óvatosnak lenni. –
5954 3, 4| mely fölülről látszott jőni, s amint fejemet nagy nehezen
5955 9, 1| velünk. Nemhiába hívják azt Jóreménység-fokának. Mindnyájan el voltunk már
5956 9, 1| derék jó emberre. Aki a Jóreménységfokánál találkozott velünk. Nemhiába
5957 8, 1| királygyilkos leszek!~Végzetes jóslat volt ez. Hosszú ideig nem
5958 4, 1| nyugtalanított. Madusom jóslata szerint mindaddig kell a
5959 5, 2| bortermő esztendőt szokott jósolni.~A múh-borjú rendesen olyan
5960 2, 1| hogyan kell az ilyen cudar jószággal lőni, hát süsd el azt. Ezt
5961 5, 2| a gyanús úton szerzett jószágot potom áron veszik meg; még
5962 9, 1| csak találkozunk ismét egy jószívű hajóssal, aki újra megtölti
5963 4, 1| testének. Ez tehát igen nagy jótétemény volt az ismeretlenre nézve.
5964 11, 1| én azért kendnek mégis jótettel fizetek vissza. Ne menjenek
5965 3, 4| jutalmazzon Isten!” Egyetlen jótettért bejutsz a mennyországba;
5966 1, 2| vétkeinek lajstromát az utolsó jottáig protocollumba nem diktálta.~
5967 8, 1| radzsputa fejedelemhez, Joudporba. Annál is hadsereget alkotott
5968 11, 2| korcsmárost megszállta a bűnbánat. Jóvá akarja tenni az eddigi bűneit.
5969 12, 2| pálinkával, hogy a pattantyúsok józanok maradjanak. Annálfogva enni
5970 7 | azok ütközetbe. Pontosság, józanság, jámbor élet a hollandus
5971 2, 2| öröm: ismertem a remete józanságának s a mákonyevő ittasságának
5972 8, 3| fogadalmunknak, melyet nálunk „Szent József házasságának” neveznének,
5973 8, 3| második házassága csak „Szent József-házasság” volt, annálfogva annak
5974 4, 2| ámító, akinek igazi neve Ben Jozua Hanocri, s keresztre feszíttetése
5975 5, 2| egész „hamburgi hegyet” jucundus rettegésben tartva, egész
5976 4, 2| szakállú patrónusom volt Júdás Iskariotes.~No, ez szép
5977 2, 1| darab égő taplót beledugok a juhakol nádtetejébe, s aztán, mikor
5978 2, 1| erődünkben? Még friss kecske- és juhhúst is kaptunk mindennap, pedig
5979 8, 1| a dzsatokhoz menekült a Jumnak folyón túl. Ott új hadsereget
5980 5, 2| a kis szőkét pedig mint Jungfer Ágnest.~Ágnes leányasszony
5981 7 | szaladgáltak szeleburdi junkerek, diákok a polgárok feleségei
5982 3, 4| annálfogva nem illenék, hogy a jus humanum a gratia divinát
5983 6, 2| is, amelyikhez nekem volt jussom. Nem is nagy tudomány kellett
5984 1, 1| A fejedelem már utoljára jutalmat tűzött ki annak, aki felfedezi
5985 8, 1| császár e diadalmas hadjárat jutalmául egy elfoglalt tartomány,
5986 8, 1| ágyúim tüzét intézte. Őt jutalmazd meg.~S e szókkal engem mutatott
5987 1, 1| az ágyúgolyókat.~Meg is jutalmazta a fejedelem a derék konstáblert
5988 7 | Azonban dúsan meg lett jutalmazva érte. Mert az általam ily
5989 4, 1| áldást mondjon a fejedre: „Jutalmazza meg Isten!” – No, már aki
5990 8, 1| meghódolásra.~A császár újabb jutalomról gondoskodott hadvezére számára,
5991 11, 1| holdvilágnál valami járt útra juthassak el.~Föltett szándékom volt,
5992 3, 2| őket; a vezér maga alig juthatott el nehányadmagával. Az ágyújokat
5993 2, 1| barlanghoz leereszkedni.~Hogyan jutnak hát el a barlangba a hajdemákok?
5994 5, 2| elvertek, nem tisztességes úton jutottak, aziránt is bizonyos voltam.
5995 12, 2| lett prédálva, utoljára oda jutottunk, hogy nem volt a konyhára
5996 4, 2| énekére zendülni, amik eszembe juttatják, hogy ugyanezek a hangok
5997 4, 1| elemózsiához is csak majd juttatnak egyszer-másszor.~De biz
5998 6, 2| életével erre a zöld „ágra” juttatta, ami az udvarról a fejünk
5999 3, 3| cimboráimat mészárszékre juttattad! Aki a mi szép terveinket
6000 3, 3| árulva. Amiért téged ide juttattak, annak az oka a rád kisült
6001 2, 2| napvilág.~– Mi a szabadba jutunk ki! – kiálték, örömteljesen
6002 2, 1| rapina”, az első „decem juvencis puniatur”, a második „palo
6003 3, 3| biztattam magamat azzal a kába gondolattal, hogy talán
6004 5, 1| hozzám, két kezét a két kabátzsebébe dugva, s elkezdett hozzám
6005 3, 3| Egyszer aztán zsibbasztó kábulatomból valami zörej vert föl: mintha
|