10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
6006 1, 2| kínordítása összevegyült a kacagásával, egyik a másik hangjába
6007 8, 3| a mennydörgés nevetne. E kacagásra olyan sírás felelt a levegőből,
6008 8, 2| ugye? – szólt kolerikus kacagással a soltész. – Repülő kutyák,
6009 13, 1| öve szakadt szét a nagy kacagástól. – De már itt nagyon elvetetted
6010 2, 1| Óh, te ostoba medve! – kacagék rajta. – Ugyan jól jártatok,
6011 8, 3| egymással: gyermekek voltunk, kacagtunk, aztán nekiültünk a pompás
6012 2, 1| nagy kőlappal.~A cimborák kacajordítása elnémítá az elevenen eltemetett
6013 4, 1| Arra mind valamennyien kacajra fakadtak.~– Hát tudod mit,
6014 12, 2| tiszt úr mellett volt egy kackiás menyecske is, akiknek a
6015 2, 2| hogyan fulladt bele a kis kácsa a tojásba, s tanakodjam
6016 2, 3| összerándulnak, s örök időkre kacska marad. Akkor bizonyosan
6017 2, 4| volt valamennyi sántának, kacskának, zsugorodott tagúnak és
6018 4, 1| mindenféle rézsodronyokkal kacskaringósan végtől végig.~– Nézd ezt,
6019 3, 2| s aztán a hercegnő fehér kacsóját hóna alá vonva, együtt vele
6020 4, 1| rongyaimból, beledugtak egy kád vízbe, megfésültek, megszappanyoztak,
6021 2, 4| is, amiket nem láttam, a kádakkal álló arany- és ezüstpénzt.
6022 10, 1| keresztyén, életet sejtve még kadaveremben, fölvitetett a hajójára,
6023 4, 2| gonosztevő, erre találj mostan kádenciát – dörmögé a nagyherceg.)~–
6024 8, 1| természetűek. Mikor Gholan Kadir, a császár kegyence, észreveszi,
6025 8, 1| visszaágyúztatja Gholan Kadirt, s kiszabadítja a saját
6026 1, 2| manicheus felekezetbe, más néven káinisták közé.~– Szép gyűjtemény! –
6027 8, 1| bizonyosan felfalnák a kajmánok.~S ki ez az ember ott abban
6028 5, 1| neki, hogy menjünk be a kajütbe, majd ott elmondom az egész
6029 5, 1| mynheer bevitt magával a kajütjébe, s megengedte, hogy az iszákomat
6030 5, 2| kukorékol, mint egy veszett kakas. Különösen szereti üldözni
6031 7 | oly erényesek, hogy még a kakasaiknak sem engednek egy tyúknál
6032 10, 2| ajtómra egy embert, aki kakason lovagol.~Dühödt voltam,
6033 2, 2| hajnal; ide nem hallik le a kakasszó. Ki mondja meg itt nekünk: „
6034 11, 1| kalapjaik mellett fekete kakastollak. Elébb egy általános „Salvé”-
6035 4, 2| szövetségben éltek a „tövislovagok”-kal, akik a svédekkel egyesülten,
6036 9, 1| az emberi testnek a térde kalácsáig. Ezért szükséges templomban
6037 5, 2| a feleségeik és leányaik kalandjai fölött őrködni. Ez a pokolbeli
6038 6, 1| mert amit viszontagságos kalandjaim közt szereztem, amint az
6039 7 | Reinhard Walter. Az is kalandorból, minő te vagy, lett nagy
6040 2, 1| hadaktól vannak elállva, s a kalandorok zsákmány helyett betört
6041 3, 2| mindennapi étkezésnél, s a kalandos meséimmel nélkülözhetetlenné
6042 5, 2| sötétség legyen a merész kalandunkhoz.~Az akrobatai terv igen
6043 1, 1| tűzkorsó nyakán volt egy kalap, olyanforma, mint a csutorának
6044 6, 2| templombejáró palástja volt a kalapács alatt, a szép ezüstkapcsos
6045 10, 1| elnyelték őket a cápák és a kalapácsfejű halak, akiket tengeri angyaloknak
6046 9, 1| megesszük. Az én nevem jött ki a kalapból. El voltam szánva, hogy
6047 11, 1| nagy veres strucctolla a kalapja mellett tett megismerhetővé. –
6048 11, 1| veressel kisujtásozva, kalapjaik mellett fekete kakastollak.
6049 10, 1| mind a ketten föltettük a kalapjainkat, úgy diskuráltunk.~– Hát
6050 10, 1| konstábler. Vedd le mindjárt a kalapod! (Erre meg ő csapta fel
6051 12, 1| A hajtókám belsejében, a kalapom karimájában, a nyakravalóm
6052 12, 2| irhámban, se galléromban, se kalapomban. – De hát legalább a feleségemhez
6053 10, 1| kivertük egymásnak a fejéből a kalapot kölcsönösen, s én azt mondtam
6054 7 | emberekkel?~– Ne gondold, hogy kalbásztölteléknek aprítják föl! Hanem hát
6055 4, 2| rómaiaknak, perzsáknak, kaldeaiaknak, egyiptomiaknak öltőzve,
6056 11, 2| válogatták a neveiket a kalendáriumból, sőt inkább mindegyik egy
6057 9, 1| tava fölé akasszanak fel kalickába. Ez a mulatság csak a bennszületett
6058 8, 1| Sommert, hogy még két másik kalitkát függeszthessenek fel a krokodilustó
6059 5, 2| tizenkét ló, kopog, mint egy kallósmalom, és kukorékol, mint egy
6060 11, 1| hosszú országúton; mindenféle kalmárok, csipkeárusok, szőnyegkereskedők,
6061 2, 3| Egyszerre egy vén török kalmárt látok felém bicegni, a hóna
6062 1, 2| ördögtől ezt a kis mulatságot a kaloda és az akasztófa között.
6063 2, 1| nehéz terhével, mint egy kalodába. Az iszonyú robaj különben
6064 9, 1| hanzai főtanácsnál, hogy egy kalózhajó – éppen a ti járművetek –
6065 9, 1| voltatok-e, avagy pediglen kalózok; mert nekem van annyi eszem
6066 9, 1| ez hát akkor nem is volt kalózság; hanem csak tengerészeti
6067 4, 2| Amikor minden igazhívő, még a kálvinista is böjtöl és ciberelevest
6068 5, 2| táplált véleményét, bement a kamarájába, és hozott ki besózott halat
6069 5, 2| forintnak három hónapra kamatja is jár, s én csak akkor
6070 9, 1| Belóbratanoff Zvoinimir csinovnikot Kamcsatkából –, az olaszt, Signore Sparafucile
6071 8, 3| születnek. Elmondta nekem a szép Kamr Esszamán herceg és a bájos
6072 13, 1| hozzatok helyette a IV-es kamrából a bronz sugárágyúk közül.
6073 9, 1| lemenekült a hajó lőporos kamrájába, s azzal fenyegetőzött,
6074 2, 2| karassiaruhák, a selyem és kamuka az asszonyok öltözetén,
6075 4, 2| Izrael fiait elcsábítottam a Kanahánban. Hozd utánam a füstölőt.
6076 4, 2| mondá:~– Az jó teneked. Ez a kánai mennyegzőből fennmaradt
6077 2, 1| megláttam azt az iszonyú nagy kanalat, ami kétakkora volt, mint
6078 10, 1| tartozik polgári hatóság kanalazása alá, majd elintézi ezt a
6079 12, 2| becsületemet megenni késsel, kanállal? Meginni pohárral? S legyek
6080 2, 1| Bezzeg nem tömte ez belém kanálnyéllel a fennmaradt ételt, mint
6081 9, 1| fizesse meg!” fejében; a Kanári-szigetek előtt egy kínai hajós szíveskedett
6082 10, 1| tevét, rinocéroszt, hím- és kancatündért s más efféle vonómarhát
6083 7 | sajt, száraz hal meg egy kancsó sör – a javából. Én a sörömet
6084 4, 2| lesz mindezekből.~A nagy kancsók nagy hamar kiürültek, s
6085 4, 2| teletöltögettem borral, ami nagy kancsókban volt elkészítve, s a táncolóknak
6086 4, 2| tele.~Mire visszatértem a kancsókkal, már akkor a lovagok és
6087 12, 1| Azonnal hozatta a sört kancsószámra a csárdással, akinél a város
6088 11, 2| Nyakalhattam én akár fenékig ki a kancsót, csak olyan volt az, mintha
6089 3, 2| mulatsággal töltöttük az időt, a kandalló előtt ült a herceg és a
6090 2, 1| szobájába, ahol nagy tűz égett a kandallóban, ott leültetett egy medvebőrös
6091 8, 1| kellett.~Innen aztán Nujuf kánhoz futott Delhibe, India fővárosába,
6092 2, 2| szép gyümölcsösök az első kánikulában mind kiszáradtak volna a
6093 11, 2| énekelte a zsoltárt: „Aru kankaru netsi sőre za”. Az eskető
6094 4, 1| nagy mackó volt: egy vén kanmedve, amellyel tele volt az én
6095 4, 2| én!~Azzal fogott egy nagy kanna vizet, s végigöntött vele.
6096 9, 1| bűnlajstromból? – Restál a kannibalizmus vétke. Halljuk az emberevést!)~
6097 9, 1| appendix.”~(– És így reusnak a kannibalizmusban való bűne is az irrelevabilisek
6098 2, 5| kívül meg tudta érezni a kanóc szagát, ha valahol lesben
6099 7 | hollandi özvegy rabolta el a kanonír-konstáblert!)~Azonban dúsan meg lett
6100 11, 1| keresztyén férfiú, vagy pedig kanonizáltassék a gazember?)~(Mely szavakban
6101 5, 2| olyan vörös lett, mint a kanpulyka.~(– Azt biz a jámbor jezsuiták
6102 8, 1| palotán, s meg akarták Nujuf kánt ölni. Sommer a hű kíséretével
6103 11, 1| harmadik. – De mindjárt kantárt vetnék a szájába! Én egészen
6104 8, 3| agavék levágott hajtása kantaszámra önti az édes, fűszerillatú
6105 12, 2| egy sapeurt beküldtem a kantinba, hogy lopva hozzon a számomra
6106 12, 2| talléromat. El ám, mert amíg ő a kantinig somfordált, azalatt a gyerehaza-tallér
6107 3, 4| alászállni, akinek hófehér kantusa ragyogott, mint a hó, s
6108 7 | nautilus pedig balról jobbra kanyarítja a héját, mivelhogy a csigáknak
6109 11, 1| herzogenbuschi bórfenyőerdők közé kanyarodott be, mind a két oldalról,
6110 11, 1| monda a nagyherceg, s aztán kapacitálva fordult a soltész felé. –
6111 2, 2| mindannyian együtt, és ásnak, kapálnak, földet mívelnek: s többet
6112 2, 2| Ők szántottak, vetettek, kapáltak és arattak. Bő termésüknek
6113 5, 2| betörő tolvajt; fel sem kapaszkodhattam az erkélyre, mert annak
6114 8, 3| szovariba egy férfialak kapaszkodik fel, az uralkodói gyöngyös
6115 10, 2| görcsösen szétmeredt ujakkal kapaszkodni látszott a megfoghatatlan
6116 3, 2| s azután a férje karjába kapaszkodott, s rögtöni nyájassággal
6117 13, 1| rajta. Én akkor éppen kissé kapatos voltam a jó francia bortól,
6118 14 | hanem a teste, mely e bűnben kapatott, az árulók büntetésére,
6119 4, 2| fogva a balteusom szíjára kapcsolom (még mindig liktor voltam),
6120 8, 3| a neve az elefánt hátára kapcsolt mennyezetes hintónak. Az
6121 6, 2| Utoljára rajta maradt a kapcsos palást egy vén zsibáruson:
6122 8, 3| az a sors vár, ha kézre kaphat.~Nem akartam az őrültnek
6123 2, 5| indulatát; ki mi fegyvert kezébe kaphatott, rohant vele a hídon keresztül
6124 5, 2| Ágnest többé négyszemközé nem kaphattam soha.~Másnap reggel az öreg
6125 7 | Tartsa, kegyelmed, a nyelvét kapicányon, s gondolja meg, hogy szemérmetes
6126 9, 1| kereskedőhajóval, melynek kapitánya, alázatos rimánkodásunkra,
6127 7 | felvarrva, elmentem raportra a kapitányhoz, megmondtam neki, hogy minden
6128 7 | hallja; hanem azért mégiscsak kapitányné „asszonynak” hítták az ő
6129 12, 2| Tiszta munkát csináltak.~A kapitányomnak is volt egy ilyen hölgye,
6130 5, 2| is tudjam, hogy hát azt a kapitányt hogy hívják, akinek a zászlójához
6131 6, 1| a leteltével kikértem a kapitánytól az elbocsátási levelemet.
6132 5, 2| lekötötted magadat a mi kegyelmes kapitányunk katonájának!~Akik közé vetődtem,
6133 6, 1| megutáltam a mesterségemet. A kapituláció csak egy esztendőre szólt:
6134 7 | kiéheztetik, hát legyen, aki kapituláljon. Sohase mennek azok ütközetbe.
6135 3, 3| szintén oda tartok, hogy kapj fel az én szekerem saraglyájába.~–
6136 8, 3| utterpánjait a királynétól kapja meg, akitől azután a boldog
6137 10, 1| hozzá más, mint a gyóntató káplán; még csak új fejkötőt sem
6138 3, 3| meggyónják azt az én udvari káplánomnak; hanem az kegyes, szent
6139 11, 1| ha felcsapsz, megteszlek káplárnak a baklovagok között, s aztán
6140 7 | esztendő alatt legalábbis káplárságig nem viszed. Mi voltál eddig?~–
6141 12, 1| legényeket, azután a legények a káplárt: jó lesz itt szolgálni nagyon!~
6142 4, 2| kiáltott, hogy az egész kápolna megtelt a hangjával.~– Mit
6143 4, 2| csigalépcsőn át, mely a kápolnából vezetett föl valahová, lépdelt
6144 3, 2| meggyónjon. Saját udvari kápolnájában tulajdon elöljárósága alatt
6145 5, 2| is jár, s én csak akkor kapom meg a pénzemet. Én egy szót
6146 11, 1| tömérdek húsfélét főzött káposztával, abból is szerettem volna
6147 3, 1| szegletén a kút mellett. Annál kapsz mindenféle szép köntösöket,
6148 2, 1| fenyőfatemetőből, ha még életben kapták.~Én ott feküdtem egy nyaláb
6149 10, 1| hiteles személyek, mint a káptalanok idehaza. Azoknak csak tudniok
6150 10, 2| hát egyszer végre-valahára kaptuk már meg olyan vallomásodat,
6151 2, 5| vízpartig. Ott azután a kapu előtt addig kiabáltam, míg
6152 6, 2| vámszedők is a koblenzi kapuban. Én rájuk ismertem; de ők
6153 1, 1| megsúgom: de el ne áruld a kapucinusoknak. A hoogstrateni mocsárban
6154 2, 1| bizony nem álltam oda a kapufélfát támogatni, hanem felmásztam
6155 5, 2| a jódlírozást, s a házak kapuit sorba döngeti a fustélyával.~
6156 5, 1| tizenkétezer embert a pokol kapuitól. Ez tehát okos dolog volt.
6157 8, 3| engedéllyel. Amidőn városunk kapujához fogunk érni, az ország előkelői,
6158 2, 1| aki elém jött a kastély kapujáig, mezítláb, hogy az alvókat
6159 2, 1| hogy kilőjek vele a barlang kapuján; a Buk, a Boczián meg a
6160 3, 1| átellenben találod az ő kapuját. Kétszer kocogtass az ajtaján,
6161 4, 2| harangszó után becsuktam a kapukat, Eliás lovag azt a parancsolatot
6162 5, 2| Megkergeti az éjjeliőröket, s a kapukról letépi a kopogtatókat. Olyan
6163 3, 1| portugallust?~– Amint kilépsz az én kapumon, éppen átellenben találod
6164 11, 2| fénylő lett, mint a szikra. A kar fehér bőrén aztán ott maradt
6165 11, 1| voltak látva pisztolyokkal és karabélyokkal.~Szörnyű jó kedvük volt,
6166 2, 5| hideggel köszöntött be a karácsony-szombat reggele; északi szél fújt,
6167 2, 5| 5. A KARÁCSONYÉJ~Ősszel kezdtük el az ostromot,
6168 2, 5| mézeskalácsbábot levettem a karácsonyfáról, s aztán sajnáltam megenni,
6169 9, 1| mandarint Sanghajból; a görögöt, Karaiszkakisz Leonidász Héroszt Trikalából…~(–
6170 8, 3| fogyott az utolsó negyed karajáig. Egy meteor sok ideig versenyt
6171 5, 2| lenni. – Előbb kipróbáltam a karakterét.~Engemet úgy mutatott be
6172 2, 2| volt. A szép posztó- és karassiaruhák, a selyem és kamuka az asszonyok
6173 2, 3| ejtettek. Aki el nem futott a karavánból, azt levágták, s lerakva
6174 2, 3| megtudtuk, hogy a törökországi karavánnak mikor kell megérkezni Mohilov
6175 11, 1| általános „Salvé”-t adtak a karavánra, amitől annak fele lehullt,
6176 1, 1| is mindennap veszett így kárba egypár lövegük. Hugó rendesen
6177 5, 2| Ez nagyon drága gyűrű. A kárbunkulus maga megér benne ötven tallért.
6178 4, 2| mely csupa rubintokkal és karbunkulusokkal volt megrakva.~A lovagok
6179 2, 1| egész a bokájáig ért; pedig karcsú volt, és magas.~– No hát,
6180 11, 1| minden fegyverét, még a kardját is, s úgy jött felém puszta
6181 4, 2| ezüstmedence közepébe, ráütött a kardmarkolatával, mire a korsó széttört,
6182 8, 3| annak a kellemetlen kivont kardnak az akadálya.~De csalatkoztam,
6183 5, 2| elöl-hátul szökött ki belőle; a kardom keresztül-kasul járt rajta.~–
6184 10, 2| gúnyolódóhoz, s kihíja egy szál kardra, s megeteti vele a vasat.
6185 5, 2| botverekedésnél, mind a kardvívásnál, hogy a leghíresebb legénykedők
6186 11, 2| táncba. A bűbájos hölgyek karéjba fogózva táncoltak a kedveseikkel,
6187 5, 2| onnan csak eléred az erkély karfáját; bekocogtatsz a menyasszonyodhoz,
6188 2, 1| magamnak kétszer; felugrottam a karfára, s onnan egy hatalmas lódulással
6189 3, 2| ha szemébe tudsz nézni a kárhozatnak az én szerelmemért – mondá
6190 5, 1| embernek a lelke az örök kárhozatra jusson; amidőn a szentmise
6191 3, 3| Az a hideg, kemény, nehéz karika. A halálnak a jegygyűrűje,
6192 7 | unatkozásukban összeültek karikába kockázni, én félrehúzódtam
6193 7 | összekötünk karikára, a közepibe a karikának oda tesszük a nautilus-tojáscsillagot,
6194 3, 3| széles vasnyakörvtül, ami egy karikánál fogva oda volt kovácsolva
6195 7 | két véginél összekötünk karikára, a közepibe a karikának
6196 3, 4| nyakáról, csak a falba foglaló karikát ráspolyozta le, s azután
6197 1, 1| főzőkanalat a nyeleiknél fogva karikával összekapcsoltak, s aztán
6198 12, 1| hajtókám belsejében, a kalapom karimájában, a nyakravalóm csokrában,
6199 11, 2| szokták a vércimborák a karjaikba beedzeni; hanem ez csak
6200 10, 2| korhadt fák, amik kinyújtott karjaikkal látszottak fenyegetni, a
6201 5, 2| felhúztam a térdeimet is, meg a karjaimmal az egész testemet, hogy
6202 1, 2| hatalmasat csavart a kínzott karjait és lábait megnyújtó köteleken,
6203 11, 2| szárnyából, s azzal a cimborám karjára apró pontokat szurkált,
6204 8, 2| annak a képét hordják a karjukra akasztva, a Lingám-bálványt.
6205 2, 1| tíz tinót, s a rablásért karóba fogsz húzatni. Most folytasd
6206 8, 1| Azért, mert vendégszerető karokkal fogadta Mir Kosszimot, a
6207 2, 4| a víz alá rejtett hegyes karókkal vannak teletűzködve, egészen
6208 14 | Szorulj a keblemre, a két karom közé, s vidd el a lelkemet
6209 2, 1| kegyetlen cifrául! Egy szörnyű káromkodásformát annyiszor ismételt előttem,
6210 4, 1| megnézni a paragrafust, mely a káromkodásról szól. „Aki embertársát így
6211 1, 1| sír, jajgat, imádkozik, káromkodik, böjtöl; csak ez az egy
6212 7 | se nem kockázol, se nem káromkodol? Hisz akkor te átkozottul
6213 5, 2| Vesztél volna meg! – káromkodott a sebesült, mialatt saját
6214 7 | kiverte a tutajukat a partra, káromkodtak, mint a jégeső, én megintettem
6215 4, 1| Pilátusa van a medve apádnak! – káromkodtam tele torokból, s elfeledém,
6216 2, 1| mondta, hogy aki Jézust meri káromlani, az még életében szamárrá
6217 4, 2| hogy ennél már irtóztatóbb káromlást nem lehet emberi szájon
6218 3, 2| nézd, ki van itt? – kiálta, karomnál fogva odarántva a hercegnő
6219 8, 3| karpereccel együtt, melyet karomon viseltem a Siva vallás jelvényeül,
6220 5, 2| s a kegyes mulatság után karonfogózva az egész utcát elfogtuk,
6221 7 | balról jobbra tekeredik a karóra, a komló indája ellenben
6222 5, 2| mynheer aludt már a nagy karosszékben. Rupertus, a vén diák pedig
6223 2, 4| szétszórt rablóbandáját a Kárpátoknak, s azokkal egyszerre közös
6224 8, 3| azt a „lingám”-ot az arany karpereccel együtt, melyet karomon viseltem
6225 10, 1| abból a szövetből, melynek kárpitos szárnyai boldog viszontlátásunknak
6226 3, 2| volna! Azonban a hercegi karszék felé tekintve, ott láttam
6227 1, 2| trónmennyezettel fedett karszékben. A soltész elnökölt. Első
6228 3, 2| ifjúcska, szokott felugrani a karszékéből, s aztán a hercegnő fehér
6229 7 | felgyűrte azt, egy szép sima kart engedve szemeimnek meglátni,
6230 8, 1| helyezém el, hogy azoknak a kartácsai mindenütt az előrerohanó
6231 10, 2| az ember senkit, akit a kartellel elküldjön, s ha levél útján
6232 10, 2| üldöztetések ellen. Odaküldi a kartellhordóit a legelső gúnyolódóhoz,
6233 4, 1| kacskaringós káromkodást, amint e kárvallott állapotomról meggyőződtem!
6234 2, 1| vezetett fel a barlang felső karzatáig. A hajdemákok ezen az úton
6235 2, 1| folyosókkal, lépcsőkkel és karzatokkal látták el, amiknek eleinte
6236 8, 3| öltözetük csupa selyem és kasmír, arannyal és igazgyöngyökkel
6237 2, 3| Éppen egy bölcsőnek való kast fontam szép piros fűzfaágakból,
6238 2, 1| tűzszemeiért, aki elém jött a kastély kapujáig, mezítláb, hogy
6239 2, 1| a hitűket. A vén lengyel kastélya volt egyik tanyájuk, ahol
6240 2, 4| halicsi városokat, a főurak kastélyait lerombolja, s aztán kikiáltja
6241 3, 3| hurokból, s így kerültem ide a kastélyba, ahol mindaddig rejtve tartogattak,
6242 2, 1| zavar általános lesz, a kastélyból mindent kihordanak az udvarra,
6243 2, 3| Vehetsz magadnak falut, kastélyt, jobbágyokat, megházasodhatol
6244 7 | válhasson belőlem. Amikor a kaszárnyában nem volt dolgom, mindig
6245 4, 2| megint visszakerültem a katakomba feljáratába.~Tehát ez a
6246 3, 4| Úgy tetszett, mintha a katakombákban járnék vagy magában a labyrinthban.
6247 4, 2| akkor a kriptából valami katakombának ki kell vezetni a szabadba,
6248 11, 2| az a toll, amivel Medici Katalin elrendelte a Bertalan-éj
6249 8, 2| pedig megváltoztatható. Ha katolikusok maradunk, akkor második
6250 8, 1| vezér –, akarom, hogy legyen katolikussá. Én már hajlott korú vagyok,
6251 13, 1| kötelességeimet, mint igaz katonához illik.~(– Azt meg kell adni,
6252 11, 1| vagyok én még másvalaki katonája is!~– De hát ki vagy te? –
6253 5, 2| mi kegyelmes kapitányunk katonájának!~Akik közé vetődtem, titkos
6254 2, 1| hajdemákok lesbe csalták őket; a katonákat szétverték, s a karavánt
6255 2, 1| sokkal nyomott többet, mint katonakoromban a nehéz borjú. Nagyobb baj
6256 7 | Annak nagy szüksége van jó katonákra, különösen tüzérekre. Ha
6257 2, 1| Ha pedig bolondok voltak, katonasággal kísértették magukat, hej,
6258 7 | igazat. Nekem már elég volt a katonáskodásból. Nagyon sok vért ontottam,
6259 10, 2| még fejjel lefelé estem a kátyúba, s az meg a fenekén tele
6260 5, 2| semmit. A diáknak irtóztató katzenjammere volt, s folyvást a múh-borjúról
6261 9, 1| alázatos rimánkodásunkra, kávéval, csokoládéval és nádmézzel
6262 11, 1| parittyát csináltam belőle; kavics volt körülöttem elég, s
6263 11, 1| se hátra.~Ez volt az a kavicsbánya, amiből az országutat feltöltötték.
6264 11, 1| körös-körül pedig az a kavicssziget úgy ki volt már vájva, hogy
6265 11, 1| a láp között, amint egy kavicsszigetre jutottam, ahonnan azután
6266 11, 1| közelítettek felém, lóháton, azon a kavicsúton, ami a szigethez vezetett.
6267 11, 1| már vájva, hogy mint egy kavicsvárt vette körül a helyébe tódult
6268 13, 1| tanulmányaimban elmerülve ültem a kazamataszobában, az őrök egy olajkárt hoztak
6269 13, 1| megint az ehrenbreitsteini kazamataszobámban.~Éppen őkegyelmessége a
6270 1, 2| az indus brahman vallás kebelében, végre beálltam az istentagadó
6271 13, 1| magadnak meg az Ábrahám kebelének; hanem a testedet ki kell
6272 10, 2| és hatalmasan kidomborodó kebellel. Kinyújtott karral el tudott
6273 3, 4| voltál! Mit szorongatsz a kebledhez?” – Nem hazudhattam. Mondtam,
6274 8, 3| felhúzzák a vállaikra és kebleikre egészen, s mi azontúl következik
6275 8, 3| ruhadereka a vállakat és kebleket hagyja fedetlen, ami igen
6276 8, 2| is, hogy visszatértemkor keblén fogom találni kisgyermekemet,
6277 8, 1| egész hadsereg előtt ölelte keblére a Szumro begumot, s e dísznevet
6278 2, 1| gömbölyű vállait, s hófehér keblét.~Azzal ledobta a kendőt
6279 5, 2| bőrhüvelyéből egy emberi alak kecmergett elő, akiben én, amint a
6280 2, 3| lebeszéltem a lábáról azzal a kecsegtetéssel, hogy csak hadd menjek én
6281 2, 3| megszököm tölük. Ez olyan kecsegtető gondolat volt, hogy önkénytelenül
6282 2, 2| az akolban fejős tehén, kecske az asszony számára. Tőlem
6283 2, 1| barlangi erődünkben? Még friss kecske- és juhhúst is kaptunk mindennap,
6284 4, 1| Próbáljon csak kegyelmed a kecskebőr nadrágjával ráülni a forró
6285 2, 2| tanakodjam vele, vajon a savanyú kecskerelevél volt-e az oka, hogy a tehénnek
6286 8, 2| befolyással van itt az ember kedélyére, s maga az őslakó, vallásával,
6287 1, 1| Óh, azon időkben nagyon kedélyesen ment az ágyúzás. Két ellenség
6288 3, 2| bajuszát, ha nem akart tréfás kedvében lenni.~Estenkint pedig a
6289 7 | csigák megbuktatják az addig kedvelt balra tekeredőket, én ezen
6290 2, 1| őrködjem. Ami nekem nagyon kedvemre volt; mert azalatt, amíg
6291 2, 3| piroslani fejkendőjét. A kedvenc galambja egész a barlang
6292 10, 2| egy fejkötőért.~– De hát kedvesebb neked az a fejkötő, mint
6293 2, 1| nem láttam se szebbet, se kedvesebbet.~Fehér és piros volt az
6294 11, 2| karéjba fogózva táncoltak a kedveseikkel, sebesen, hogy a ránéző
6295 5, 2| kocogtatnom az ablakon, hogy bájos kedvesemet kicsaljam a gyöngéd, érzelgő
6296 3, 2| bujdosott az világgá, mert a kedvesét a gazdag herceghez adták.
6297 4, 1| hiányosság. A vadméhek mézzel kedveskednek a vadon lakójának, s mikor
6298 14 | Angyalom, jó Maduskám? Igazi kedveském! Szorulj a keblemre, a két
6299 8, 3| ember feldühödik, és harci kedvet kap, ezt „bang”-nak hívják;
6300 5, 2| összetörjük, hogy annál kedvezőbb sötétség legyen a merész
6301 8, 3| liktáriumával oly verekedő kedvre tudják hangolni, hogy azok
6302 2, 2| tarisznyáinkból az étkeinket, s kedvünkre megvacsoráltunk. Borunk
6303 5, 2| kereskedni, már a harisnyáimat kefélgette, s én úgy éreztem, mintha
6304 3, 3| törnek; hacsak a herceg kegyelemképpen fejedet nem véteti. Vagy
6305 4, 2| is, de a szentek iránti kegyelet erős volt szívemben. A két
6306 3, 3| a herceg a szokottnál is kegyelmesebb volt hozzám. Tréfálni méltóztatott,
6307 3, 1| nagy szerencse, hogy látom kegyelmességedet újra! – kiálta elém a boltajtóból
6308 9, 1| Alcyon”-nak. Mármost kérdem kegyelmességteket, lázadásnak nevezhető-e
6309 9, 1| Új-Kaledóniába.~De hát kérdem én kegyelmességtektől, hogy midőn én abban a rozzant
6310 8, 3| alapíthatott, csak jegyezzék fel kegyelmetek is, mert nagyon súlyos következései
6311 7 | pedig meg kell hallgatniok kegyelmeteknek; mert éppen itt vádoltak
6312 8, 1| Gholan Kadir, a császár kegyence, észreveszi, hogy befolyása
6313 3, 2| csizmám orrához beszélne. Igen kegyesnek és ájtatosnak látszott.
6314 3, 1| után annyira elfogott a kegyesség, hogy elhatároztam magamat,
6315 3, 1| lélekemelő ájtatosság s a papok kegyessége. De ami leginkább megnyerte
6316 2, 3| megint hozzájut a kancsóhoz, kegyetlenebb ivó lesz, mint aki folyvást
6317 5, 2| népe fölött szertelenül kegyetlenkedni. Azért én nem is hiszem
6318 3, 1| a jeruzsálemi pátriárka kegylevele, amit a szent sír zarándokainak
6319 2, 4| ostrom vezetésére.~Én különös kegyül csak annyit kértem tőle,
6320 4, 2| helyére. A hostiát tedd a kehelybe. Azután eredj aludni.~Astarte
6321 4, 2| Ne térdepeljetek! Abban a kehelyben egy ostya van, amire Astarte
6322 4, 2| gyilkosság, hamisság, csúfolódás, kéjelgés, részegség nemcsak meg van
6323 8, 3| célszerű úti szerszám volt azon kéjkiránduláshoz, ahol százféle rablónépen
6324 4, 2| rémalakok, a középen lobogó kék-zöld lobogványú medencétől halottképekké
6325 4, 2| Iskariotes, majd mindjárt kelek! – dörmögém félálomban.~–
6326 4, 2| megőrizni attól, hogy a saját kelepcéjükbe beléejtse őket egy olyan
6327 4, 2| kápolnába, csavard meg a kelepelőt, a mise mindjárt kezdődik.~
6328 7 | tengerre, én most útban vagyok Kelet-India felé; éppen puskákat, ágyúkat
6329 8, 2| kegyelmesen egy deputációt Kelet-Indiába, vizsgálja meg, alaposak-e
6330 4, 2| mire a lovagok között vita keletkezett, hogy megesküdtessenek-e
6331 8, 1| mindenki azt fogja mondani: kelj fel, és menj békével odább!
6332 2, 2| mondja meg itt nekünk: „Keljetek föl! Hajnal van: szép piros
6333 2, 1| Sziniawsky hercegnek, az a kellemetlensége támadt, hogy valamennyi
6334 1, 1| egy tudomány volt, hogyan kelljen egy fehéren izzóvá tüzesített
6335 2, 3| fejét, mint a házaló festett kelméjét.~– De lásd, neked adom a
6336 3, 1| menni, amik vele járnak, kelnek, ébrednek, mindaddig, amíg
6337 2, 3| Viszpa-Ogródban nyáron is nyolc órakor kelt föl a nap, s öt órakor már
6338 4, 1| mindezt iderakta, jártában, keltében!” Hátha valami nagy próféta
6339 4, 1| mind megvolt. Mikor útra keltem, elmondhattam magamról,
6340 8, 2| óriási alkotásaiban bámulatra keltő; melynek városai pompára,
6341 2, 4| üdvössége is.~Csak reggelre kelve mondtam meg a jó léleknek,
6342 7 | délután, mikor már kitárt kelyheikkel pompáztak.~Hanem én az ő
6343 3, 3| Átengedem neked ez egyszer ezt a kelyhet. Idd ki helyettem fenékig!~
6344 2, 1| ki vagyok. Német vagyok, kém vagyok. Akkor aztán a vén
6345 11, 2| a soltész. – Johannes de Kembach éppen így írta le hitelesen
6346 2, 3| mély lakatlan völgyekben; kémeink, tudakozóink, mindenféle
6347 1, 1| tüzesített ágyúgolyót a kemencéből kivenni, azt a hosszú csatakígyónak
6348 4, 1| nadrágjával ráülni a forró kemencére, majd meglátja, hogy összehúzza.~
6349 10, 1| tokájával mind összetörte keményített nyakfodrait: „Átkozott mulatságos
6350 1, 1| aki felfedezi azt a titkos kémet, aki napról napra elárulja
6351 13, 1| Pedig ha ismerte volna a kémiát, hát tudhatta volna, hogy
6352 2, 1| tábornokom engem küldött ki kémlelődésre a magyaroktól megszállt
6353 11, 1| Ez volt a gonosz hírű „Kempen-vidék”, a boszorkányok és gonosz
6354 11, 1| fegyvertelen vagyok, pedig a Kempenekben farkasok is laknak. Nem
6355 11, 1| lovag úr! Kend a kihívó, kendé az első lövés! Ez a lovagregula.~
6356 11, 2| hogy az ördögbe férnék el a kendében?)~(A vádlott aztán felvilágosítá,
6357 2, 1| szálfáival, mint egy jégverte kenderföldet. A hajdemákok ott bujkáltak
6358 2, 1| keblét.~Azzal ledobta a kendőt a mélységbe.~– Nos, Jurkó! –
6359 11, 1| mert útközben meg fogják kendteket támadni a baklovagok, s
6360 2, 3| amíg Przepiórka tapogatja, kenegeti, húzogatja, hogy csak úgy
6361 2, 1| deresre húztak, s addig kenegettek a mogyorófával, míg kivallottam,
6362 3, 3| magamon végezni az utolsó kenetet, s felnyitottam a számat
6363 11, 2| mintha a papi öve helyett egy kengurufarkat csavart volna a kezeink
6364 13, 1| brandenburgi választófejedelemhez kengyelfutónak, mert járni nem tudott,
6365 9, 1| talál esni, legyen kire kenni a hibát.)~Igazán bámulom
6366 3, 1| egy skatulya féregvesztő kenőccsel akarta beváltani a máriásomat.~
6367 13, 1| melyek közül az első olyan kenőcs volt, amelytől az orron
6368 13, 1| különb-különbféle írok, kenőcsök és csodatevő labdacsok.~
6369 11, 2| tengelye. De fogd csak e kenőcsőt, s kend meg vele, majd könnyebb
6370 13, 1| ember volt; míg a másik kenőcstől megint, egy asszonyságnak,
6371 12, 1| mogyoróhájjal mindegyikre hatot kent fel. A tallér mégsem került
6372 13, 1| növesztett, ha az ajkra kenték. Ezek a kiszóratás által
6373 13, 1| balzsammal azt a lábát kentem be erősen, amelyik anélkül
6374 3, 1| ez arc most éppen be volt kenve auripigmentummal, ami a
6375 1, 1| rész lőpor, mogyorófaszén, kénvirág, gyanta, szurok, szalamia,
6376 10, 1| dereglyére, melyet a hullám kénye szerint hányt vetett a hátán,
6377 2, 2| maga előtt, s élhet, amíg a kenyérben, borban tart, s nézhet,
6378 8, 2| mentenek ki téged a fán termő kenyerek és a repülő kutyák a bigámia
6379 12 | RÉSZ ~A szégyen gyalázat kenyerén~
6380 5, 2| mint az Úrasztalán való kenyeres abrosz! – dörmögé a soltész
6381 3, 3| kezében egy korsóval és egy kenyérrel, amiket letett mellém, a
6382 11, 2| tervezgettem, hogy hiszen, mikor kenyértörésre kerül a dolog, itt van az
6383 2, 3| Nyedzviedz. – Megesik az ilyen kényes kutyán, mint te vagy. De
6384 5, 2| meghamisítva, hogy van bele kényeső téve, ami a kockát egy oldalra
6385 8, 1| szép szóval, rábeszéléssel kényszeríté a meghódolásra.~A császár
6386 2, 5| lehetett volna lövetni, s kényszerített, hogy ott állítsam fel az
6387 4, 2| emberiséget az erények rabigájába kényszerítette, akár aeon volt, akár demiurgus,
6388 8, 2| egy új élet elfogadására kényszeríti a közötte letelepülő idegent.
6389 11, 1| életveszéllyel fenyegetve kényszeríttetett a társaságukban maradásra,
6390 2, 4| álltak rajtam bosszút a kényszerű megnyergelésért, hogy folyvást
6391 7 | mutathassa meg nekem, erkölcsi kényszerűség által lett ösztönözve arra,
6392 8, 2| meg a felhőszakadás véreső képében jelen meg, bíborfénnyel
6393 8, 2| amik fölfordított városok képeit mutogatják; néha támad olyan
6394 2, 4| csodás története; fogadalmi képek, csupa drágakövekből rakott
6395 4, 2| divatokat csak a templomi képeken látni, meg a nagyúri palotákban.
6396 10, 2| hogy akit azoknak egyikével képen felejtett, annak nem kellett
6397 12, 2| magadat elhatároznod.~– Képesnek érzem magam mindenféle szívességre.~–
6398 8, 1| melyet a Gangesz szakadéka képez; ez a tó tele van krokodilusokkal.
6399 4, 2| talapzata az egyik kezdő lépcsőt képezi előtte.~Úgy tettem, mint
6400 4, 1| bosszantónak látszó esemény képezi-e a te megváltatásodat? Íme,
6401 2, 2| börtönfalat a végtelen bércoldalak képezik, s a börtön egyetlen ablaka
6402 8, 2| gyarmatát, kik egész társadalmat képeznek már: a holtak nemzetét;
6403 7 | szegfüvek is életszükséget nem képeznének, de mégis a tulipán az irányadó.
6404 8, 3| sakkjátékokat, amiken eleven alakok képezték a sakkfigurákat.~Bejártuk
6405 2, 2| alá, messze kiszökő ívet képezve, egy patak forrása, mely
6406 7 | egyetlenegy virágos kertet képezvén, mely a mai korban legnevezetesebb
6407 2, 3| Erre az öreg török áhítatos képpel így felelt:~– Jaj, édes
6408 2, 1| taszigáltak egy halavány képű fickót, a maguk fajtájából
6409 11, 2| minden ránc egy századot képvisel, s arra, hogy az a finom
6410 7 | birtokolt, az mesés kincseket képviselhetett.~Egész Hollandban a csigahéj
6411 12, 2| hadseregnél minden fegyvernem képviselve legyen, minden tiszt úr
6412 5, 2| szörnyeteggel. Nem volt képzelet: igazi szörnyeteg volt;
6413 5, 2| a rémtett színhelyéről. Képzeletemben mindenütt üldöző csoportok
6414 1, 1| ugyanazon töltés a bombavetőből. Képzelhetni annak a franciának a mulatságát,
6415 2, 4| járulók között; anélkül, hogy kérdené, ki az igazhivő, ki az eretnek; –
6416 3, 2| egyszerre! – És mégis, ha azt kérdenék tőlem, mit tennél, ha újra
6417 3, 4| tartottak. Ha azt fogja tőlem kérdeni: ki rakta rád azokat, hogy
6418 4, 2| lehetnek bírák ily spirituális kérdésben. Töröltessék ki a bűnsorozatból
6419 2, 1| baltával verekedni, vitás kérdéseket ólmos bottal, öreg késsel
6420 3, 3| Nekem az volt a legközelebbi kérdésem a gonosz hajdemák paphoz:~–
6421 12, 1| következőknek már aztán arra a kérdésükre, hogy van-e pénzem, csak
6422 8, 3| csókjainkkal; az volt a legelső kérdésünk és feleletűnk egymáshoz,
6423 3, 2| kérdi tőlem – amit az ura kérdett –, „Tudod-e, mit fogadtunk
6424 10, 2| fejkötőjét a sívó homokra, kérdezék tőlem a hojszák, a békák,
6425 8, 3| gondolkozni, hogy majd nem sokat kérdezem én, hogy mit mond a Siva,
6426 3, 4| tetőled elragadtak”.~De nem kérdezett semmit; folyvást mosolygott,
6427 3, 1| forgatva –, ugyan már hogy kérdezhetsz ilyet? Hiszen Malach annyi
6428 2, 3| akkor beszél, mikor nem kérdezik.~Én aztán, ismerve a vezér
6429 3, 2| gyertyákkal a szemem előtt, s azt kérdeznék tőlem, mit cselekednél,
6430 3, 1| mestert. Rátalálsz, csak kérdezősködjél. Az egy gonosz életű, ördögök
6431 9, 1| afelől biz én elfelejtettem kérdezősködni.~Ötvenen voltunk a dereglyén,
6432 6, 2| emlékeztem. Nem kellett senkitől kérdezősködnöm, hogy azokon a szűk sikátorokon
6433 5, 1| jelmezem miatt.~Én sem sokat kérdezősködtem, csak azt néztem, hogy hol
6434 1, 2| végezé a vádlott.~Második kérdőpont:~– Minő vallású vagy?~Felelet:~–
6435 1, 1| kompániát; ha pedig a másik kerék valamivel – egy fél másodperccel –
6436 5, 2| a nagy Jezsuita-templom kerékablakán sem tudná többet visszahúzni;
6437 1, 2| a válogatás.~Mint rablót kerékbetörés illeti; mint kettős, sőt
6438 8, 2| addig függesszük fel a te kerékbetöretésedet! De már akkor inkább elhisszük
6439 2, 3| hogy egy más országból kerekedjék elő egy ilyen hatalmas rablócsapat.~
6440 10, 2| sívó homokon. Egy hirtelen kerekedő szélcsapás a tenger felől
6441 11, 2| acháttégelyből megkentem a szekér kerekeit és tengelyét. Akkor aztán
6442 2, 1| annak ágyútalp kell, meg kerekek.~Hát ezt ők maguktól hogyan
6443 5, 2| meg. Hanem beszéljen róla kereken, hogy mit ád ezekért a dolgokért,
6444 1, 1| egyszerre gyullad meg mind a két kerekének a tölteléke, hát akkor az,
6445 5, 2| ember erre már csakugyan kereket oldott volna. De engemet
6446 2, 3| s leráztam a nyakamról a kérelmével.~– Eredj, baba, ha meguntad
6447 4, 2| harangszó helyett a nagypénteki kerepelővel elvégeztem a három verset,
6448 4, 1| neveiket.~– Hát ez a vas mit keres a nyakadon?~– Ezt Zagachrist
6449 3, 1| helyre jöttél, amikor őnála keresed ezeket. A Malach kezei nem
6450 12, 2| elhatározásra. Ha nem tetszik, keresek helyetted mást.~Hosszú félóra
6451 5, 2| itt minden tisztességes keresetmódot elrontanak; a gyanús úton
6452 12, 1| De nem hitte el, addig keresgélt, míg egyszer övem alá nyúlva,
6453 6, 2| Én a fakeresztek között keresgéltem. A sok ismerős és ismeretlen
6454 4, 2| imádságoskönyve lapjait, s keresi, hogy melyiken találna magának
6455 7 | népnek egyik legnevezetesebb kereskedése a tutajszállítás Hollandba.
6456 5, 1| elhozásban”. Mert az a kereskedésnek a titka: okosan hozni és
6457 5, 2| nyelve mind feljebb kezdett kereskedni, már a harisnyáimat kefélgette,
6458 2, 1| szedte az igazi adót.~Ami kereskedő karavánok Törökországtól
6459 5, 1| világ minden nemzetének kereskedőhajóival, s a rakparton egymást taszigálta
6460 9, 1| találkoztunk egy spanyol kereskedőhajóval, melynek kapitánya, alázatos
6461 11, 1| Herzogenbuschból egy nagy kereskedőkaraván Antwerpenbe utazni, arra
6462 9, 1| tuszkolták ránk.~(– Hát a brémai kereskedőre emlékezel-e?)~Hogyne emlékezném.
6463 9, 1| bizonyítanak: a spanyol kereskedőt, don Rodriguez di Saldapennát
6464 1, 2| ex duello!~– Megcsaltam a kereskedőtársaimat.~– Septimo stellionatus.~–
6465 1, 2| államtitkokat.~– Octavo felonia!~– Kereskedtem a más vagyonával.~– Nono
6466 2, 2| Nem is az ő kezük véres keresménye volt az. Ők szántottak,
6467 7 | Elmondta előttem, hogy ugyan keresnek ám Németországban, egyfelől
6468 11, 1| hová mennem, nem volt mit keresnem, futnom kellett, ha egyedül
6469 8, 2| visszatérnie az élők közé, hanem keresnie kell a magához hasonlók
6470 11, 2| Vércimboráknak nem szabad semmi kérésre azt mondaniok: „Nem adom.”
6471 12, 1| senkinek eszébe, hogy nálam keresse.~(– De hát hogyan történhetett
6472 5, 2| Nemes gavallér létemre keressek magamnak rangomhoz illő
6473 3, 1| Édes fiam, én azt, akit te keressz, ki nem találhatom. Te sohasem
6474 12, 1| harmadik, az is a pénzt kereste nálam. – Nincs, barátom! –
6475 11, 2| Beherik egy tallért adott keresztapai ajándékul a keresztfiának.~
6476 2, 1| aztán előálltak a bérmáló keresztapáim: az egyik azt mondta, hogy
6477 11, 2| én druszám és praesumptiv keresztapám, Belfegor különbözött e
6478 2, 1| egy olyan pofont a bérmáló keresztapámnak, hogy elöl repült az arany
6479 11, 2| Beherik, az én vércimborám keresztapja, egy ormótlan nagy test,
6480 11, 2| úri társaságnak, akik a keresztapjaik voltak a neveiket viselő
6481 2, 1| már ott ült a nyakamon, keresztbe vetve a lába szárait a mellemen,
6482 2, 2| gömbölyded dombocska, egymásnak keresztbe-hosszába rótt, mívelt földek sokszínű
6483 2, 4| lehettek, mint mi vagyunk; keresztek, miken a zafíroktól és igazgyöngyöktől
6484 4, 2| ürítgetett áldozókelyhekből, ne keresztelkedjék abban a medencében, melyet
6485 5, 2| egyenkint rájuk ismert: „C! c! Keresztelő-medence! Hogy nyújthattad ki ez
6486 4, 2| kénytelen voltam mind a tágas keresztelőmedencébe berakni.~Azzal elkezdték
6487 11, 2| nagy csigateknő, melyet „keresztelőmedencének” neveznek. És ez olyan sóval
6488 4, 1| gallyakból összekötözött keresztet emeltem, s azelőtt végezém
6489 6, 2| kigyepezve, amelyiknek a keresztfájára nem volt akasztva gyászkoszorú,
6490 4, 2| koporsóban szoktuk látni a keresztfáról levéve, teste öt vérző sebbel
6491 11, 2| keresztapai ajándékul a keresztfiának.~Akkor azután hozzám fordult
6492 11, 2| könyvet, s legelőször is a keresztfiát, az én vércimborámat vette
6493 5, 2| kardomat, hogy csak a markolat keresztje tartotta fenn.~Erre aztán
6494 3, 1| baccalaureusi promotióval; továbbá keresztlevél és bérmálólevél a krakkói
6495 3, 1| jártasságomat bizonyítsa, egy keresztlevélre meg egy bérmálólevélre,
6496 1, 1| tüzértiszt.~A krónika csak keresztnevét jegyezte föl: „Hugó”. Bizonyosan
6497 2, 2| ablaka a mennyei firmamentum. Keresztülásni a falat nem lehet, se ehhez
6498 2, 1| együtt. Valami ellenség keresztülfűrészelte annak az erdőnek a fáit,
6499 3, 1| lapot, melyen a tű hegye keresztülhatolt; s akkor annak sorain végigjártatva
6500 2, 4| azután ott a résen könnyen keresztülhatolunk.~A Nyedzviedz kedvét annyira
6501 3, 2| szemébe nézni, ahogy ez a nő keresztüljárt rajtam a tekintetével; ha
6502 4, 2| el.~Amíg Lengyelországon keresztülkoldultam magamat, beletelt fél esztendő,
6503 9, 1| tengeri vándorlásunk útján keresztülkoldultuk magunkat.~(– Szép kis koldulás,
6504 3, 4| kovácsolt vasörvet nem bírta keresztülmarkolni piciny kezeivel, azért nem
6505 10, 2| ember, akin ilyenforma tréfa keresztülment. Más sem igen halt bele.
6506 10, 1| viszontagságoknak, amik keresztülmentek rajtam.~Alig vártam, hogy
6507 8, 3| tetejű palotái a meleg ködön keresztülragyogtak elénk. Már láttam a piac
6508 8, 3| fölött, s mikor a felhőkön keresztültörtem, azok mennydörgést hallattak
6509 2, 2| tarkabarka képet, amin azután keresztülvitt, cserébe a Madusomért meg
6510 8, 3| több volt, mint amennyit keresztyéni türelem és sivai hülyeség
6511 5, 1| én ismerek olyan jámbor keresztyént. Ne félj, nem sadduceus:
|