10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
8024 3, 1| koldusrongyokban csakugyan nemigen léphetek fel valami nagy követelésekkel,
8025 2, 1| egyszerre csak az egyik lábával léphetett, mert a másik meg volt meredve
8026 5, 2| jött oda. Amint fél szemmel lepislantottam hozzá, láttam, hogy nyúlik
8027 2, 1| súgá fülembe a leány. – Lépj ki az ajtón a folyosóra,
8028 2, 1| falépcsőn a vén nemes csikorgó lépteit és torokráspolyozását.~Megijedtem.
8029 2, 1| tábornokom konstáblerré léptetett elő, mikor Krakkót ostromoltuk.~
8030 2, 2| ünnepélyes fényű termekbe léptűnk, amik úgy ragyogtak, mint
8031 3, 2| gyóntató atya oly szépen lerajzolt előttem.~Hanem hát a szerelmi
8032 11, 1| Azzal leszállt a lováról, lerakta minden fegyverét, még a
8033 2, 3| karavánból, azt levágták, s lerakva az elfogott öszvérekről
8034 8, 3| férfikezek megragadják, s lerántják az elefántról, azután kezeire,
8035 2, 1| pompáját.~Ekkor a vezér lerántotta leánya mellkendőjét a nyakáról,
8036 4, 1| nevetének a lovag urak, s aztán leráspolyoztaták a nyakamról amaz emlékezetes
8037 10, 2| gondoltam, hogy majd ott lerázom a nyakamról a sok csúfolódó
8038 2, 3| kopasz fejét levágni, s leráztam a nyakamról a kérelmével.~–
8039 5, 2| jövő-menő részeg matrózokat lerázva a nyakunkról, szerencsésen
8040 2, 1| a falon. Maga az orom is lerepült messzire.~A második lövéssel
8041 2, 4| városokat, a főurak kastélyait lerombolja, s aztán kikiáltja magát
8042 2, 4| bástya egy részét úgy fogom lerombolni, hogy annak az omladványa
8043 3, 3| spanyol donna madeirát hoz, a lesbiai szirén nektárral kínál,
8044 11, 1| az ezüstöt? Fogták-e el lesből a fejedelmek szállítmányait?
8045 2, 3| kezemet (aki mindig ott leskelődik a halandó ember háta mögött) ,
8046 12, 2| kussadni: ásni a futóárkot, lesni a ránk röpített granátokat.
8047 4, 1| patakra járó őzek s az őzekre leső vadmacskák. Nemegyszer szabadítottam
8048 1, 1| a száján, az bizonyosan lesrófolható volt. Hugó e fölfedezésre
8049 2, 3| Ha ezt a hónaljtámaszt lesrófolod róla, hát meglátod, hogy
8050 4, 2| rátaláltam.~Tudniillik, hogy a lesüllyesztett Arminius-síremlék ott függött
8051 4, 2| kénytelen voltam előtte lesütni.~Astarte kikacagott.~– No,
8052 5, 2| lehet? – sipogá ő, szemeit lesütve.~– Én megmagyaráznám azt
8053 8, 1| puszta neve engemet a földre lesújt, de ha a lábam alatt levő
8054 11, 2| beleütődött az egyik ágába, az leszakadt, ott is maradt; most is
8055 8, 3| boldogságunk tündérörömeit rejté, leszakíték, s azt is nekiadtam. A függöny
8056 2, 1| akkor azzal a vaslánccal leszakítják a mi egész csatornánkat.~
8057 5, 2| volt, s azt egy rántással leszakítva, belódította a rettentő
8058 2, 1| megfordították a kosarakat, s a gép leszállította őket. Nem került többe két
8059 10, 1| lakomára várt haza, s mikor leszálltam a szekérről, a nyakamba
8060 11, 2| boszorkányok a búcsújukat. Itt leszálltunk, s üdvözöltettünk a mindenünnen
8061 2, 4| volt felvésve az ajándékozó Leszczinsky grófnak a csodás története;
8062 4, 2| mondott, azt az oltárról leszedte, és az ölembe rakta. Én
8063 9, 1| maga egy késkanyarítással leszelte a fejét, s odatette elénk.
8064 13, 1| csodaszereim az előbbi helyeikből leszóródva, hamis helyekre kerültek.~
8065 7 | egykor ezeknek birtokában leszünk, egy ilyen gyöngyfüzérnyi
8066 1, 1| amint leesett; lefülelték, letakarták, s mivelhogy a tűzgolyó
8067 8, 3| mint magam; s aki mégis letaszít a trónról engem, s láncra
8068 2, 1| valók. Hát most mindjárt leteheted a próbát.~Erre egyet füttyentett.
8069 2, 1| sötét örvénybe engedett letekinteni.~A mélység fenekét egy tó
8070 2, 1| korlátgerendához ért, s letekintett a mélységbe, megvakarta
8071 8, 3| szét alattunk. A földre letekintve, sebesen láttam alattunk
8072 2, 1| négyszáz ember a közepén letelepedik, alig látszik meg benne.
8073 2, 2| Dehogy bánnám!~No, hát letelepedtünk a leterített bundáinkra,
8074 5, 1| födélzeten a batyum mellé letelepedve, s odajött hozzám, két kezét
8075 8, 2| elfogadására kényszeríti a közötte letelepülő idegent. Ez a nép, melynek
8076 4, 1| megtudják egy kegyes remetének letelepültét a vadon erdőben, valami
8077 2, 4| hogy itthon létem ideje letelt, s megint odább kell mennem.~
8078 6, 1| esztendőre szólt: annak a leteltével kikértem a kapitánytól az
8079 2, 4| jó léleknek, hogy itthon létem ideje letelt, s megint odább
8080 4, 1| valamit, amivel világon létemnek jelét adhassam, anélkül,
8081 5, 2| nem terjed. Nemes gavallér létemre keressek magamnak rangomhoz
8082 5, 2| éjjeliőröket, s a kapukról letépi a kopogtatókat. Olyan foga
8083 10, 2| piros bársony fejkötőjét letépni a fejéről.~Abban a pillanatban,
8084 10, 2| ordíték én magamon kívül, s letépve a búbjáról a főkötőt, utána
8085 3, 2| kijöttem a gyóntatószékből letérdeltem a rács elé, a gyóntató kinyúló
8086 9, 1| templomban és imádkozás közben letérdepelni; mert odáig van az emberben
8087 2, 2| No, hát letelepedtünk a leterített bundáinkra, előszedtük tarisznyáinkból
8088 8, 3| ütött ki. Az összeesküvők letették a begumot a trónról, s helyette
8089 10, 2| valahova mentem, s a kalapomat letettem, mikor föl akartam tenni,
8090 4, 2| üres mese. Ez alak soha nem létezett; se nem született, se meg
8091 5, 2| valóság, más része tagadta a létezhetését, végre a soltész mérgesen
8092 11, 1| mondták utoljára, hogy nem is léteznek a baklovagok. Csak mese
8093 4, 2| egész lajstromot sorban letisztázza még a gazember! – dörmögé
8094 4, 2| fölvettem a vállamra, az majd letörött alatta, olyan nehéz volt,
8095 7 | beleegyeznék, kegyetlenül letromfolhatnók, s kegyelmed rövid időn
8096 2, 4| mozsarak lőképességét, az őrség létszámát, csak bicegtem a többi búcsújárókkal
8097 10, 2| a fenekén tele van holmi leülepedett iszappal, aminek megint
8098 13, 1| nem tudott vele máshová leülni, mint az almáriom tetejére,
8099 2, 1| égett a kandallóban, ott leültetett egy medvebőrös padra, elém
8100 12, 1| semmi pénzféle. Akkor aztán leültettek, hogy lenyírják a hosszú
8101 11, 1| a hátáról, nekitérdelt, leütötte maga elé a kétágú villát,
8102 9, 1| a ti éhező torkaitokba leugorva, a köztársaságot megszabadíthatom!”
8103 8, 1| vasrudakon, s megkísértené a leugrást abba a tóba, bizonyosan
8104 2, 1| átugrálva minden másodikat. A leugrástól nem telt el három perc,
8105 5, 2| lábtörés veszedelmével, leugrottam az erkélyről; szerencsésen
8106 10, 2| felnégyeltetés, praecedente jobb kéz levágatással.)~(– Mégsem úgy lesz – szólt
8107 2, 5| fejeiket, még a lábaikat is levagdalva.~Hogy a Nyedzviedz maga
8108 9, 1| annak, akinek a fél lábát levágják, egy negyedrész lélekkel
8109 5, 2| mint egy ernyő, felfogta a levegőt; nem ütöttem meg nagyon
8110 4, 2| szent alaknak a fejéről levegyem a koronát; ezt a kegyeletes
8111 8, 3| Amíg az ő helybenhagyó levele kezemben nem lesz, addig
8112 5, 2| dolgot nem cselekedett a leveleimmel.~E napságtól fogva nem volt
8113 11, 2| pénzért adott indulgentiás leveleket, s amivel Ince pápa felírta
8114 10, 1| bizonyítékok a kezében: az én saját levelem, melyben elmondom, hogyan,
8115 6, 1| által kiadott elbocsátási levelembe az 1 esztendő száma mellé
8116 10, 2| főkötőt, utána hajítám azt a levélnek a sívó homokra.~Hogy erre
8117 10, 2| másikra fel, keresztül a fehér levelű nyárfabozótokon, a korhadt
8118 11, 2| most is ott lóg, nem tudják levenni; én azonban a zökkenéstől
8119 10, 2| elkísér, s nem hagyta magát leverni.~Megint azt a piros bársony
8120 10, 2| lakatlan kietlent egy hosszú, levert cölöpzetre rakott töltés
8121 8, 1| gyorsan segélyére rohant, s leverte a lázadókat. Azok pedig
8122 3, 2| idevetődött, folyvást köménymagos levessel élt volna. Ti szoktátok
8123 4, 2| összeráncolná, mikor a koronát leveszem fejéről, s az a kis korona
8124 11, 2| is túl. Még a bőrüket is levetették, s amint a rút, ráncos,
8125 11, 1| elébb egy kicsit.”~Azzal levetettem a bőrövemet a derekamról,
8126 11, 2| elkezdtek a boszorkányok levetkőzni; az én Lilithem is.~(– No,
8127 14 | kivitték, maga szép nyugodtan levetkőzött, s csak azt kérte, hogy
8128 2, 1| első dolga az volt, hogy levetkőztetett minket, s a saját jó ruháinkat
8129 9, 1| legénységével együtt pucérra levetkőztette, ami igaz is; mert még soha
8130 4, 2| ezen a helyen.~Akkor aztán levettették velem a barátcsuhát, s felöltöztettek
8131 4, 1| hát amint hazaérkezem, levetve a hátamról az iszalag közé
8132 4, 2| szoktuk látni a keresztfáról levéve, teste öt vérző sebbel átlyuggatva,
8133 4, 1| eddig elkövetett vétkeimet levezeklem: itt maradok az erdők mélyében
8134 6, 2| a cserzővargák telepéig levezetnek a Rajna partjára. Valamennyi
8135 11, 2| Mefisztofelesz, Belzebub, Leviatán, Azáziel, Számiel, Dromo,
8136 5, 1| pamfleteket valahol; amik a „Leviticon”-ban össze vannak gyűjtve,
8137 5, 1| hímjét is, hát még a nőnemen levőjét! Ebbe te belevesztesz. Hiszen
8138 2, 2| ráhengeríték a nyílásra a lezáró sziklatömböt. Azontúl aztán
8139 2, 2| Akit ő egyszer ez odúba lezárt, azt ő innen vissza többé
8140 2, 1| sziklarepedésbe, s azt megint lezárták a nagy kőlappal.~A cimborák
8141 2, 1| meggyűlt, a völgyszorosba lezúdíthatták, s azzal az ott felnyomuló
8142 2, 1| hagyva, amin keresztül a lezúdított víztömeg csendesen és kár
8143 8, 1| hindu faj fejedelmét, mint a liánvenyige az őserdőt, körülfonja.
8144 8, 1| kalitka egy nagy tó fölött libeg, melyet a Gangesz szakadéka
8145 7 | fekvésüket, mert a tojások libegnek.~(– Megállj csak! – szólt
8146 5, 2| trancsírkésforma római kardot, ami a lictori öltözetemhez tartozott,
8147 11, 1| mohos hepehupái között a lidércek táncolni: a bolygótüzek
8148 11, 1| ekkor erőt vettem a nehéz lidércnyomáson, ami mellemen ült, és felkiálték:~–
8149 11, 1| voltam-e az a baklovag, aki a liebfraueni kolostort lőporral a levegőbe
8150 3, 3| amik lassankint kertekké, ligetekké, állatokká, madarakká változnak
8151 1, 1| tűzpajzs”, mely harmincöt likból pattantott ki ugyanannyi
8152 8, 3| khanverd” cukorba főtt liktáriumával oly verekedő kedvre tudják
8153 4, 1| málnabozótot, annak a gyümölcséből liktáriumot gyúrtam össze, s azt elraktam
8154 4, 2| szíjára kapcsolom (még mindig liktor voltam), onnan nem veszhet
8155 4, 2| s felöltöztettek római liktornak, mely minőségben az első
8156 11, 2| kedvem sem volt hozzá, hogy Lilithet elvitték tőlem, s kerestem,
8157 11, 2| bizonyosan az Ádám apánk Lilithje, mert ennek az arcán minden
8158 11, 2| volna meg, hanem a szép Lilithnek egy csókjáért igen. Ennek
8159 12, 2| a francia táborba, mely Lille várát ostromolta, s ott
8160 1, 2| Hoogstratenben „Malchus lovag”; Lille-ben „Chevalier de Mont Olymp”;
8161 10, 2| érted, az üstöködnél fogva a limbusból kiszabadítani. – Ergo „fiat
8162 8, 2| hordják a karjukra akasztva, a Lingám-bálványt. Ezek nem ismernek el rangkülönbséget
8163 8, 2| szolgáltat neki, más pálma lisztet, vajat, tejet ad ingyen,
8164 2, 1| formája volt, azt hiszem, a liturgia, mert a szavakat nem értettem,
8165 8, 3| közbe a soltész.)~(– De a liturgiájuk nem lehet unalmas – jegyzé
8166 11, 1| neki vissza, hajításhoz lóbálva a parittyámat. – Aztán majd
8167 2, 5| lőpor aztán a legjobbkor lobbant föl, mikor éppen a Nyedzviedz
8168 4, 1| a válláról veres palást lobogott alá, nagy fehér kereszttel:
8169 2, 1| akarna, s a hosszú haját lobogtatta feje körül a szél, s aztán
8170 4, 2| középen lobogó kék-zöld lobogványú medencétől halottképekké
8171 11, 2| hordja, s az azon levő nagy lobonccal szokta magát legyezni, mikor
8172 11, 2| előrepülő atyafiságtól, akik lócákon, székeken, seprűn, pemetén
8173 2, 1| szép kiszabadulás!~(– Ne lódítson kend olyan nagyokat! – förmedt
8174 2, 1| karfára, s onnan egy hatalmas lódulással ellökve magamat, szabályosan
8175 5, 2| azután meg vízirányosan lökte ki felém, úgyhogy engemet
8176 10, 1| történet! Nem adnám egy nyerges lóért, hogy ezt meghallottam!
8177 1, 1| lakik ebben a veszedelmes lövegben – monda a konstábler –,
8178 11, 1| pattantyússal van dolguk. Az én lövegeim csak úgy koppantak, de sűrűn
8179 1, 1| hanem ez a sors az ellenség lövegeivel is közös volt: a franciáknak
8180 1, 1| furfangos barbatták messzehordó lövegek terhét viselik.~S a hajdankori
8181 1, 1| veszett így kárba egypár lövegük. Hugó rendesen behozatá
8182 8, 3| helyett sárga és kék füst lövellt gyorsan elő, mely megtölté
8183 8, 3| kilövellt, az őt mint a lángnyíl lövellte át; kiejtett a kezéből,
8184 2, 2| valami fénysugár küllői lövelltek be a mély sötétségbe. Az
8185 2, 4| bíznak, hogy az ostromágyúval lövesd a kolostort, azt teljesítsd.~–
8186 2, 1| én is lőttem. Hanem az én lövésem dördülése után már nem volt
8187 2, 1| vettem célba.~A hatodik lövésnél iszonyú robajjal dőlt össze
8188 1, 2| büntetése: „háttal fordítva főbe lövessék”. De ily komplikált vallomás
8189 2, 1| lerepült messzire.~A második lövéssel aztán a kőfal alját vettem
8190 2, 5| a következő éjjel is, a lövetés sikerét megfigyelni.~Én
8191 1, 1| alá.~Ezúttal a franciák lövették kegyetlenül, s nagyon sok
8192 2, 5| Az éjjeli támadás minden lövöldözés nélkül ment végbe. Mi történt
8193 1, 1| a láncos golyókkal való lövöldözésnek a fortélyait; mert azt úgyis
8194 2, 3| összezavarodott; a katonák elkezdtek lövöldözni, nem nézve, hogy kit találnak;
8195 1, 1| quadranshoz kellőleg, úgy nemhiába lövöldözte ki belőle a nehéz bombákat.
8196 12, 2| olyan helyhez, ahol ágyúval lövöldöztek, s összecsapta a fejét egy
8197 1, 1| Aközben a franciák egyre lövöldözték tüzes korsóikkal Ehrenbreitsteint
8198 1, 1| szedetett össze, s azokat lövöldöztette vissza az osztrákokra; s
8199 11, 1| keskeny ösvényen, vagy pedig lófejig bele kellett gázolnia mocsárba.
8200 9, 1| vitorláink csak úgy lankadtan lógtak le a rudakról; csupán evezéssel
8201 5, 2| mind be voltak zárva, csak lógtam ott, keresve a lábaim hegyével
8202 9, 1| vagyunk, és van ágyúnk, lőhetünk vele, s akkor a ti rákotok
8203 2, 4| Rajta leszek, hogy rosszul lőjek.~– Tőled függ, hogy a felmentésünkre
8204 2, 4| is, amivel a falakon rést lőjenek. Van négyszáz elszánt cimborájuk,
8205 14 | a fekete hollómadarat is lőjétek agyon, ami a vállamon repdes!~
8206 2, 4| a felállított mozsarak lőképességét, az őrség létszámát, csak
8207 2, 1| öldöklés elől a ledűlt fák lombjai közé. Most az is mind odaégett;
8208 2, 1| bástyapuska segélyével egy kötelet lőnek át rajta, a kötél segélyével
8209 2, 1| nyomorult embernek, aki lopás, rablás, gyújtogatás, emberölés,
8210 7 | Gyönyörű parafrázisai a lopásnak és gyilkosságnak! – dörmögé
8211 5, 2| azért találták ki, hogy lopd el az aranykelyheiket, s
8212 2, 1| volt. Ha már egyebet nem lophattam el tőle, jólesett legalább
8213 4, 2| nézegetve –, hogy el ne lopják tőlem? Hisz ez megér, ha
8214 5, 2| azzal ugyan nem sok időt lopnék el, mert nem adott egyebet,
8215 5, 2| elcsendesüljön, azonnal lábhegyen lopózva felmentem a megjegyzett
8216 5, 1| zálogba vagy fizetésül.~– Loptad?~– Esküszöm a Szentháromságra,
8217 2, 2| pompáját. A harangot is azok lopták a számukra.~Mikor e völgyet
8218 7 | kincse, amiért nem egy angol lord ostromolta, mesés összeget
8219 2, 1| lettek üdvözölve a számos lőrésből, hogy mindig véres fejekkel
8220 2, 1| tömérdek muskétást, kik a lőréseket megszállva tarták: egy sem
8221 5, 2| volt abban ártányüvöltés, lóröhögés, trombitarecsegés, szekércsörömpölés
8222 1, 1| való asszony volt a szemei lőtávolában, az az övé lett! A jó evésnek,
8223 2, 5| Nyedzviedznek finom szaglása volt; lőtávolon kívül meg tudta érezni a
8224 11, 2| ördögteremtettét, sót teremtsetek, ha Lóth feleségét veszitek is elő,
8225 11, 1| Rajna mentében, Elzászban és Lotharingiában: ott voltam-e azokban, és
8226 1, 1| volna az ütközet, háromszor lőtte volna innen oda, onnan ide
8227 1, 1| azt hallotta, hogy egyet lőttek, s aztán arra az egy lövésre
8228 2, 3| találnak; mi pedig akárhová lőttünk, az a tömegben nagy pusztítást
8229 11, 1| koponyáikon. Egy kettőt ledobott a lova, s elszaladt alóla, egypárnak
8230 4, 2| Sardanapal: mind az én rendbeli lovagjaim.~Maga az én vörös szakállú
8231 4, 2| Astarténak, ki a vaddisznón lovagló bálványkép druszájától már
8232 5, 1| kolostort, tele papi rendű lovagokkal; nem is egy kolostort, hanem
8233 10, 2| egy embert, aki kakason lovagol.~Dühödt voltam, mint a tigris.~
8234 2, 1| lábát a korláton, mintha lovagolni akarna rajta; megint lenézett
8235 12, 2| felesége sem volt. Ez együtt lovagolt vele, hosszú selyemruhában,
8236 2, 4| föl a nyakába, s aztán úgy lovagoltam emberháton, ha az egyik
8237 3, 1| engemet mint vitéz és hűséges lovagot beajánl. – Mindezt pedig
8238 3, 1| Kochanovszki Zdenko nemes lovagra, s ha a szép Persida meglátná
8239 11, 1| kendé az első lövés! Ez a lovagregula.~A lovag elsüté a puskáját,
8240 4, 2| Arminius-síremlékhez, a fekvő lovagszobornak a fejét elfordítja, s arra
8241 11, 1| úgy koppantak, de sűrűn a lovaik fején meg a saját koponyáikon.
8242 13, 1| bérence) tüzes taplót dugott a lovam fülébe, mire az elragadta
8243 2, 1| nem szokott az apostolok lován utazáshoz.~A tatár gazdám
8244 2, 1| ám: engem nézett a másik lovának, s mire észrevettem, már
8245 12, 1| megérkeztek a bilseni comthur lovasai. Egy pillanat alatt be volt
8246 8, 3| berken keresztültört, a lovasok elmaradtak mögöttem, az
8247 8, 3| ülve közeledett elénk, a lovasokkal vegyest tódultak a bajadérek
8248 2, 4| meg a sáncokat. A „spanyol lovasokról” és tűzaknákról is tudtam
8249 8, 1| Kuli kán rajtaütött mongol lovasságával a császári táboron, s az
8250 2, 1| rohanjon rá kétszázezer lovassal hárulról a magyar seregre.
8251 13, 1| szereztem, hogy kocsit, lovat vehettem magamnak; nem hordtam
8252 11, 1| fegyverzetét énrám adták, a lovát is én örököltem, s mikor
8253 4, 1| mögött ült vele ugyanazon lovon egy éppen olyan rongyos
8254 11, 2| most mindjárt kifordítom a Lucifert a bőréből, ha sót nem kapok.~
8255 13, 1| amíg azt osztrigával és lúdmájpástétommal kellett táplálni, de mikor
8256 13, 1| Az én vérem az ő ereiben lüktetett, s az övé az enyimben.~–
8257 6, 2| Úgy tettem, mintha csak lustálkodásból választottam volna azt a
8258 11, 2| a toll, amivel Tetzel a Luther elleni pamfleteket firkantotta,
8259 10, 2| mondták, a saját szarvam lyukasztotta ki. Postán rám küldték levélben
8260 10, 2| akartam tenni, már ki volt lyukasztva a teteje, s ha kérdeztem,
8261 1, 1| megvizsgálni, ha nem ütött-e lyukat rajta a kódorgó teke? Hanem
8262 4, 1| áhítatosan dugtam be a fejemet a lyukon.~Hej, de vissza is kaptam
8263 11, 2| s a p betűt nem mondta m-nek, amiből azt a meggyőződést
8264 4, 2| eddig látott képet a danse macabre-ról. Maga Sába királynője olyan
8265 3, 4| le, s azután a hercegnő machinációi mellett szállították őkelmét
8266 4, 1| látogatómat! – Az egy óriási nagy mackó volt: egy vén kanmedve,
8267 13, 1| hogy a bőröd kilencágú macskafarkával végigcirógattassék, akkor
8268 8, 3| indusok beteg kutyákat, macskákat, ökröket, nemkülönben hollókat,
8269 4, 1| halálveszélyben forgó őzgidót a gonosz macskakörmök közül. Kár, hogy az oktalan
8270 5, 2| énekeltek, tizenkét szilaj macskát hajítottunk be az ablakon
8271 9, 1| s a Zöld-előfoknál egy madagaszkári görög úgy megrakta a hajónkat
8272 3, 3| kertekké, ligetekké, állatokká, madarakká változnak előttem; gyönyörűséges
8273 11, 1| valamelyik golyó azt a fekete madarat ott a vállamon találná el,
8274 11, 2| ez, nagyobb mint a Roch madáré. S valahányszor a Beheriknek
8275 10, 2| bizonyít mellettem?~Gyönge madárszárnycsapás érinté arcomat.~– Ah, hiszen
8276 2, 3| más, mint nyers békahús és madártojás.~Ott vonultak el előttünk
8277 3, 3| falernumival, a spanyol donna madeirát hoz, a lesbiai szirén nektárral
8278 14 | galambom? Angyalom, jó Maduskám? Igazi kedveském! Szorulj
8279 2, 2| keresztülvitt, cserébe a Madusomért meg ezért a kis házikóért,
8280 2, 3| valamennyit elnyomja az álom, én Madusommal együtt megszököm tölük.
8281 2, 5| vajon azalatt az én kis Madusomnak elkészül-e már a betlehemi
8282 2, 3| járjak azontúl fél lábon.~A Madusomra gondoltam, akiért el tudtam
8283 2, 2| alvezérnek, s ne gondolj a Madusra.~– Én pedig csak arra gondolok.
8284 13, 1| ragasztani, addig is jó erős madzaggal össze kell szorítani, hogy
8285 4, 1| játszania vadon közepett! Magadénak foglaltad el azt, ami mindenkié!
8286 8, 3| tőle.~– Azt, hogy végy föl magadhoz – felelé a fakír –, oda
8287 3, 3| Hanem hát gondolj te csak magadra. Mert kétféle dolog között
8288 1, 1| bolondítottam így belém? Azt, ha magadtól nem tudod, hát éntőlem meg
8289 2, 1| helyettük mindenféle rongyot a magáéból. Beszélni nem tudtunk egymással,
8290 2, 1| hajlandó az otthonvalókkal magáért fizettetni váltságdíjul.~
8291 10, 1| Szentszéket! Én nem hagyok magamból bolondot csinálni.~– Jó
8292 13, 1| kihízlaltam, mintha a saját magamé lett volna. Volt is módom
8293 13, 1| Belfegor! Add vissza a magamét!” S ő is egyet fordított
8294 9, 1| hajóra tettek még ötven más magamforma úriemberrel, kik mind Európából
8295 2, 3| hogy senkinek se szabad magánál pénzt tartani. Amit rabolnak,
8296 11, 2| ami csak a pokolfejedelem magánhasználatára tartatik otthon.~Ez a sótartó
8297 4, 1| adhassam, anélkül, hogy magányomat elhagynám.~Kerestem két
8298 3, 3| időt tölthettem egyedül e magányos töprengések között, azt
8299 2, 3| kiszabadítom őt ebből a magányosság sírkertjéből, s elviszem
8300 3, 1| az embernek, ha egyszer magáról beszélhet, ha talál valakire,
8301 3, 3| egy-két thermometrumfokkal magasabban fűtik-e be számodra a poklot,
8302 2, 1| harmadnap a sziklafal megint magasabbra emelkedett, s minden rétege
8303 2, 2| sziklák oly meredekek, oly magasak, hogy azok közül e völgyből
8304 9, 1| tőkehallal; mire a Yucatan-sziget magaslatára értünk, ez a készletűnk
8305 2, 1| egészen elérte már a fenyegető magasságot. Egyenlő volt a mi facsatornánk
8306 8, 3| hogy ők boldogok voltak, s magasztalják azért az Istent. Az aranynál
8307 3, 1| neveltetésemet kiderítse, s aztán egy magasztalólevélre valamely nagyfejedelemtől,
8308 9, 1| elítélendő Murder kapitány magaviselete, ki velünk, szabad urakkal,
8309 3, 3| méltó jutalmadat szemtelen magaviseletedért!)~(– Habet ezúttal rectum! –
8310 13, 1| másikba, míg eljutottam Magdeburgba. Azalatt a gyógyszereimmel
8311 13, 1| Valamennyi doktor mind megbukott Magdeburgban, mert csak nálam keresett
8312 13, 1| qualitasoknak” híják.~Hanem hát a magdeburgiaknak nem volt ehhez való eszük,
8313 3, 3| Delila, Bethsabé, Salome, Magdolna a megtérés előtt, Lais,
8314 13, 1| egy doctor medicinae et magister chirurgiaenak, csupa bosszúból
8315 8, 1| hitre tér át, akkor nem a máglyámra lép föl, hanem a trónomra,
8316 2, 1| legszebb leányt, akit a máglyáról, a börtönből, a kínpadról
8317 11, 2| monda a soltész –, Johannes Magnus bizonyítja, hogy hasonló
8318 1, 1| egyenkint mind azt mondták magukban: „Elég, ha a többi ott lesz,
8319 2, 5| ha pénzt nem volt szabad maguknál tartani? Pofoncsapásra.
8320 2, 5| Nyedzviedznek, hogy vigyázzunk magunkra, mert itt a várbeliek tűzaknát
8321 2, 3| vártunk ott, életjelt nem adva magunkról.~Ekkor már utolsó élelmiszerünk
8322 2, 1| valamennyi között.~– Mert lásd – magyarázá a vezér –, aki a mi társaságunkba
8323 13, 1| állok, akit kerestem.~A magyarázat kissé hézagos volt ugyan;
8324 4, 2| Igen egyszerű a dolog magyarázata, kegyelmes uraim – felelt
8325 12, 1| igen rendes dolog – jött a magyarázattal a soltész –, ez egy varázstallér
8326 2, 1| tenyeremet, s azon kezdte el magyarázni a számokat, amikkel megengedné
8327 1, 1| szükség aztán hosszasan magyaráznunk a láncos golyókkal való
8328 2, 5| erre a calefactorra, hogy magyarázza ki a gonosztetteit, ez mind
8329 5, 2| tekintettel kérdezé tőlem, hogy magyarázzam meg hát, hogyan történhetik
8330 2, 1| elfogtak valamennyiünket, a magyarokkal együtt. Az volt aztán a
8331 2, 1| küldött ki kémlelődésre a magyaroktól megszállt helyekre. Én voltam
8332 10, 1| kedves feleségemet és kis magzatomat.~Harmadfél éve múlt már,
8333 3, 1| kocogtatás után, akiről maig sem tudom, hogy fiú volt-e
8334 2, 1| annyiszor ismételt előttem, hogy máig sem tudom a fejemből kiverni.
8335 8, 3| nak hívják és a lakóit majomembereknek, akik beszélnek, de ruhát
8336 3, 2| következtem én, a házibarát: a major domus.~Mikor beültem a sötét
8337 8, 3| gyilkosa.)~(– Minorem nego; majorem non concedo! – veté ellen
8338 2, 1| az aranypapucs.~(– Actus majoris potentiae contra ecclesiasticam
8339 2, 1| fallal elkészülnek, hogy a májusfát kitűzik, szalagokkal, palackokkal
8340 7 | parton már ott várnak a makerek. Az egyik megveszi tőlem
8341 11, 1| olyan ütés volt, hogy a makernek az inai megrogytak alatta.~
8342 1, 1| zsidógyereket adtam oda a „makers”-nek magam helyett.~– No,
8343 13, 1| Parancsolatom van rá a makertól.~– Tehát te még most is
8344 2, 2| remete józanságának s a mákonyevő ittasságának ellentétes
8345 11, 2| sültet (ami a gadarénusok malacainak húsából készült, mikbe urunk
8346 3, 1| amelyik el tud engem vezetni a Malachhoz.~Erre elkezdtek egymás között
8347 3, 1| ilyen bűnös foglalkozásba. A Malachnak nincs is semmi köze az ilyen
8348 3, 1| tudhatom én, hogy melyik Malachot akarod te megtalálni?~–
8349 3, 1| hogy csakugyan nem az igazi Malachra találtam rá, akihez utasítva
8350 3, 1| is folyvást úgy beszélt a Malachról, mint egy harmadik személyről,
8351 2, 2| borjúkat, bárányokat és malacokat, s most már csorda- és falkaszámra
8352 7 | ver.~(– No, most meg már malacologiai praelectiót tart itt nekünk
8353 3, 2| az a gonosztevő minden maleficiumból ki fogja disputálni magát. –
8354 2, 1| soltész –, hiszen „incendiarii malitiosi comburantur!”, s azonkívül „
8355 4, 2| kérdezé:~– Mi érdeme van Málkhusnak, hogy a Baphomet szolgálatába
8356 4, 2| bőgéséből kivehettem, hogy „Malkhust” kiabál. Vajon egy nyaláb
8357 3, 1| nincsenek nekem jó szemeim, a Malkhusznak? Fogadni mernék a fejemmel
8358 3, 1| öltöztetve, azt kérdém a Malkhusztól, hogy mivel tartozom.~–
8359 4, 1| mentében találtam egy nagy málnabozótot, annak a gyümölcséből liktáriumot
8360 4, 1| elszórt haja hever a földön, a málnásbödönök fel vannak fordítva, s azt
8361 2, 1| felvontatta az örökmozgó malom.~Ez hát jó volt a hajdemákoknak.
8362 2, 1| egy furfangosan kifundált malomgép hajtására, melynek a kereke
8363 2, 1| feltekeri, s egyúttal a malomkövet is hajtja, ami a rozsot
8364 6, 2| volt még előttem; a nagy malomkőgyárak, az emelőgépek a rakpartokon,
8365 2, 1| alacsony folyosó vezet a malomüreghez, ahol sohasem voltam, s
8366 5, 2| öregem prémes bekest, a mámi selyempalástot vehet magának,
8367 2, 2| azért, hogy egy ily szerelmi mámor miatt ezt a kétségbeejtő
8368 8, 3| egymáshoz, s míg a boldogság mámorával saját lelkem egészen megtölt,
8369 4, 2| démonoknak nem volt már elég a mámorhoz a bor, pálinka kellett nekik,
8370 8, 3| fűszerillatú nedvet, s azoknak mámorító hatása fokozódik az álomgyönyörig;
8371 8, 1| gondatlanul álomnak hajtá mindenki mámoros fejét, a közelben táborozó
8372 3, 3| szétfeszül, belehalok a mámortengerbe, s kiáltani akarok: „Istennők!
8373 9, 1| Chien-Csen-Toiping-Van mandarint Sanghajból; a görögöt, Karaiszkakisz
8374 4, 1| mogyoró volt bőségesen, földi mandulában és szilvagombában sem volt
8375 11, 1| olyan messze, mint az ő mangalétája.~Csak azon imádkoztam magamban,
8376 1, 2| istentagadó és ördögimádó manicheus felekezetbe, más néven káinisták
8377 3, 1| visszaszolgáltatom a nálam hagyott mankódat. Azon módon tele van arannyal
8378 3, 1| megismerteted vele, hogy a mankódban mi rejlik, tudni fogja,
8379 2, 3| Aztán hová leszek én a te mankóddal?~– Nézzed, fiam – szólt
8380 2, 5| is fél lábon ugráltak, s mankóikkal fenyegetőztek. Most már
8381 3, 1| ajtót kocogtatott meg a mankója végével, s azt suttogá a
8382 2, 3| s mikor odaért hozzám, mankóján végigereszkedve a földre,
8383 2, 4| igyekezett. Aki rongyos volt, mankójával mérte végig az utat, a tehetősebbek
8384 2, 4| remek közepett – azok a mankók, amiket az itt csoda módon
8385 2, 4| drágaság között ezeket a mankókat láttam meg legelébb.~Hej,
8386 2, 3| egy sánta törököt, aki a mankós lábával nem tudott előlem
8387 8, 3| a „mhovak” virágtól, ami mannaképp hull a fáról, amíg azt eszi
8388 11, 2| a végbetűk sohasem „mp” (manu propria), hanem csak „np” (
8389 9, 1| lábára, s úgy eresszem el a mappán. Innen oda! Onnan ide! Hiszen
8390 9, 1| Hadd terítem ki előbb a mappát! Akarom kitudni az utatok
8391 4, 1| ami a kegyes muzulmánról marada rám: annak a nyele ki volt
8392 2, 2| akar, miközöttünk meg nem maradhat. Innen a Madust csak úgy
8393 12, 2| hogy a pattantyúsok józanok maradjanak. Annálfogva enni is nagyon
8394 5, 2| kincseit? Íme, a kincsek maradnak Mayernek, a kétezer tallér
8395 5, 1| gonosztettének, hogy te maradnál benn mint rágalmazó. Van
8396 4, 1| hallottam. Itt kell nálunk maradnod. A sekrestyésünket úgyis
8397 3, 3| nem véteti. Vagy pedig itt maradsz ebben az odúban, a falhoz
8398 1, 1| felnyitódik?” S mindnyájan otthon maradtak. És így csak Hugó maga tudta
8399 2, 3| eltávozik, én az otthon maradtakat leitatom: egy kis jó theriákot
8400 8, 2| megváltoztatható. Ha katolikusok maradunk, akkor második nőt nem vehetsz,
8401 4, 2| királynője, s maga ismét leghátul maradva, a másik hat túlvilági hölgy
8402 10, 1| után tehetetlen kőmerev marasmus állta el; csak láttam, hallottam,
8403 8, 2| elgázoltatni a szarvorrútól, maratni a kígyótól, s csípetni a
8404 8, 1| fogadtatást. Éjjel a lázadó maratták rajtaütöttek a fővezéri
8405 3, 2| közepébe, csókol, fojtogat, marcangol, istenének nevez, lábad
8406 12, 2| fráj”-oknak dupla porciót a marcifánkból. Tiszta munkát csináltak.~
8407 2, 1| füttyentett. S e jeladásra két marcona fickó odahurcolt elém egy
8408 2, 1| urakat ebből nem csinálni egy marginális gonosztettet a részemre;
8409 1, 1| amint a német lefogta a marhabőrével, s bedugta mind a négy orralikát,
8410 1, 1| szörnyeteg jött, ott várták vizes marhabőrökkel, amint leesett; lefülelték,
8411 7 | te felebarátodnak semmi marháját.”~A többiek csúfolódása
8412 2, 1| foglyokat, szépen, mint ahogy marhavásárban szokták, ki-ki annyit vett
8413 3, 4| s a te ajándékoztad Szűz Mária-kép előtt imádkoztam csendesen,
8414 2, 4| becsületet szerezz. Ezt a Szűz Mária-képet pedig vidd haza a feleségednek.~
8415 4, 2| Nabukodonozor vállára vetette, a Mária-korona lehullott a fejéről, s odagurult
8416 4, 2| meglátott, kikapta kezemből a Mária-koronát, s felcsapta azt szétborított
8417 3, 1| kenőccsel akarta beváltani a máriásomat.~Gondoltam magamban: hátha
8418 3, 1| kezdtem, s elővettem egy máriást.~– Hallod-e, anyóka, ezt
8419 2, 1| Ha jól emlékezem még rá, Marinkának hítták. Tőle tanultam meg
8420 2, 1| én szerelmesemmel, a szép Marinkával, aki egy idő óta a legszigorúbb
8421 10, 2| rögtön a megbántott orrát a markában a soltészhoz, s fizettet
8422 10, 2| fizettet az emberrel három márkát az egyszerű fricskáért,
8423 3, 3| granátszín bordeaux-it merít a markával, s abból itat meg, s te
8424 2, 3| hát fogd a jatagánom a markodba – szólt az öreg, s aztán
8425 5, 2| a kardomat, hogy csak a markolat keresztje tartotta fenn.~
8426 2, 3| jatagánt egyenesen fogd, hogy a markolata megfeküdje a tenyeredet,
8427 4, 1| provinciákon jöttél keresztül?~– Markomannián és Szkítián, Besszarábián
8428 2, 1| úgy össze fogja sajtolni a markomat, hogy a vér kifreccsen a
8429 1, 1| túltett rajta.~A cifra Rike, a markotányosné, a polgárőrség főparancsnokának
8430 12, 2| ütegek közé nem szabad a markotányosnékat odaereszteni, se borral,
8431 11, 1| meg éppen nagyon köpték a markukat, hogy hiszen csak kerüljön
8432 13, 1| pattantyús egymásra néztek, s a markukba kezdtek nevetni.~– No, ez
8433 10, 2| fészkelnek, ahol a vidra meg a marmota megbúvik, és mindenütt ezt
8434 11, 1| föld alatt laknak, mint a marmoták. Ki félne azoktól? – A kísérő
8435 2, 1| aztán az egy aranyat elébb marokra szorította, s aztán a tenyerét
8436 9, 1| folytatá a vallomását.~– A Marquesas-szigetek táján találkoztunk egy spanyol
8437 10, 1| de az is úgy égetett, úgy mart belül, elkezdve az agyamtól
8438 10, 1| ajkaik tajtékoztak, egymást marták, s a saját testöket harapdálták
8439 3, 2| és rettenetes, annak mind martalékául estem. És még most is, ha
8440 5, 2| mint számára idehozott kész martalékot. – No, ugyan szépen megjárták
8441 5, 2| meggyilkolt testvérénél; s ha az a martalóckapitány valaha megtudja, hogy én
8442 7 | világba bódulok újra bele, a martalócok közé, akkor meg magamnak
8443 5, 2| Rupertus, az meg kerítő; ő maga martalócvezér.~Más ember megijedt volna
8444 4, 2| keresni a nyílást.~A hős mártír testébe három nyíl van belelőve,
8445 3, 2| gyóntató atya készebb volt mártírhalált szenvedni, semhogy elárulja
8446 2, 1| soltész úr valóságos Szent Márton lovag, akit pedig éppen
8447 4, 2| Arminius lovagnak a tömör márvány síremléke áll ott, tetején
8448 4, 2| emléklapot. Az nem volt márványból, hanem bádogból, mely márványszínűre
8449 4, 2| elfordítja, s arra az egész márványemlék lesüllyed, s aztán a talapjával
8450 6, 2| vele, mint akinek a fejére márványkő vet árnyékot. Én a fakeresztek
8451 4, 2| egyenkint megcsókolták a márványlépcsőket, melyek a koporsóhoz fölvezettek.~
8452 2, 4| s nem csúszott térden a márványpadlat fölött, mint én.~Midőn a
8453 4, 2| márványból, hanem bádogból, mely márványszínűre volt fénymázolva.~Ez a fülke
8454 10, 1| ki vezette azt tovább? Más-e, mint az az egy fehér galamb?
8455 4, 2| lehet tölteni, a másikba másfélét. Aztán a kulacs nyakán,
8456 2, 3| ökörvontatta födött szekéren valami másfélezer ember. Közöttük feles számú
8457 10, 1| hűségnek. Nem járt ki a házból máshova, mint a templomba, nem járt
8458 13, 1| megnyúlt, hogy nem tudott vele máshová leülni, mint az almáriom
8459 4, 2| egyik kezében volt a nap, a másikban a hold. A két lába alatt
8460 8, 3| egyikből lett Danesh tündér, a másikból Majmúna. Mi megtudtuk, hogy
8461 5, 2| egyik sem hasonlított a másikhoz.~Igen jókedvű leányok voltak,
8462 11, 2| teremtenie. Ahova az egyik hív, a másiknak menni kell. S mikor az egyik
8463 5, 1| zsidó főpap szolgájának maskararuhája volt rajtam: a római balteus,
8464 8, 2| zsarátnok, olvadt láng özöne; máskor meg a felhőszakadás véreső
8465 3, 1| teletöltötték hegyaljai máslással. Én ki voltam koplalva:
8466 13, 1| levő rezesség eltűnik, a másodiktól pedig minden ezüst arannyá
8467 1, 1| kerék valamivel – egy fél másodperccel – későbben fog tüzet, akkor
8468 10, 1| szörnyen elbámulva.~– No, hát a másodszülötted, te bohó! – szólt az asszony
8469 10, 1| kedélyes nevetéssel.~– Az én másodszülöttem? – Hisz én harmadfél év
8470 7 | megengedni, hogy én nyakazzak le másokat, s egyikhez sem volt kedvem.~
8471 5, 2| múh-borjút, hát beszélj másról.”)~– Hát amint Hamburgba
8472 2, 1| a kezében pedig egy nagy masszív ezüstkeresztet emelt. S
8473 3, 3| kebléhez a fejemet, nem eredt mástól, mint két egyujjnyi vastag
8474 11, 1| Megmutatni, hogy vagyok én még másvalaki katonája is!~– De hát ki
8475 3, 3| halandó átdugta a fejét a másvilágba, s nem tudja többet visszahúzni.~
8476 3, 3| scolopendrumok foszforfényű teste mászkált a kövek hasadékai közt,
8477 6, 2| Templomhegy omladékait. Hányszor mászkáltam én annak a düledékei között
8478 2, 5| jégen keresztül ostrommal mászni meg a falakat. Azt azonban
8479 7 | kik addig az egymás hátára másztak a scalaria preciosa árverezésekor,
8480 10, 2| került az, míg így hátrafelé mászva, odább vonszolhattam magamat,
8481 11, 2| szólt nevetve a rettenetes mátka, s én ekkor vettem észre,
8482 2, 1| teljesíteni, amit ő kíván tőle „mátkatál” fejében, hát azt ő a legválogatottabb
8483 2, 1| hegyszakadék, ami csak a Mátrától a Volgáig található.~Nem
8484 11, 2| Mikor beíratta a neveinket a matrikulába, megfigyeltem a menyasszonyom
8485 7 | hogy melyikhez van kedved: matróznak állni vagy szárazföldi patkánynak?~–
8486 5, 2| hívni, s a jövő-menő részeg matrózokat lerázva a nyakunkról, szerencsésen
8487 7 | kapitány meg várparancsnok. A matrózságot meg a közkatonaságot nem
8488 5, 2| Íme, a kincsek maradnak Mayernek, a kétezer tallér a múh-borjúnak,
8489 2, 4| nem számláltam, mennyi mázsára mehet az, mert én csak azt
8490 4, 2| gazdasszony mind a kettő!) fügét, mazsolaszőlőt és narancshéjat hánytak
8491 3, 1| legyek az.~Mikor egész nyalka mazurrá föl voltam öltöztetve, azt
8492 4, 2| keresztelkedjék abban a medencében, melyet Nabukodonozor vomitusa
8493 2, 4| mozaikmunkával, aranykelyhek és -medencék, karbunkulusoktól szikrázó
8494 7 | kert hátuljában a tervezett medencét, melyet magas téglafallal
8495 4, 2| lobogó kék-zöld lobogványú medencétől halottképekké sápasztva,
8496 5, 2| soltész.)~„Finis sanctificat media” – felelt meg rá a bűnös.~
8497 11, 2| halálítéletét – az a toll, amivel Medici Katalin elrendelte a Bertalan-éj
8498 13, 1| meg apósa volt egy doctor medicinae et magister chirurgiaenak,
8499 5, 2| vándor kuruzsolónak minden medicináját sorba megittuk. Lehet, hogy
8500 2, 1| elfogott patakvíz az eddigi medre helyett folyvást az átelleni
8501 5, 2| barétemet a maga fejére, a maga medvebőr süvegét meg az én fejemre
8502 2, 1| kandallóban, ott leültetett egy medvebőrös padra, elém tett egy szűk
8503 3, 2| rengetegeiben bölényre meg medvére, s mikor megtértünk a hercegi
8504 4, 1| nincs az mondva, hogy aki „medvetársát” szidalmazza, az is hogy
8505 11, 2| Beliál, Szemiázáz, Lucifer, Mefisztofelesz, Belzebub, Leviatán, Azáziel,
8506 4, 1| testemnek a kívánatos táplálékot megadandó terhes munka után: mit látok?
8507 2, 2| ember ellankad utoljára, és megadja magát.~Én már egészen megszoktam,
8508 13, 1| nekik a köcsögből amennyinek megadják az árát.~– De hát aztán
8509 3, 3| férgekkel, amíg élsz, s megadod magad a férgeknek, mikor
8510 3, 1| pedig nem kívánom ingyen. Megadom az árát. Mondd meg, Malach,
8511 7 | se nyúltam, s mindenkinek megadtam a titulusát, akivel beszéltem.
8512 9, 1| megszánta nyomorult voltunkat, s megajándékozott néhány tonna pálinkával
8513 1, 1| egy hordó dupla sörrel is megajándékozta. Amiért a főparancsnok meg
8514 3, 2| gyilkos nevét kimondani, s megakadályozni a bírói emberölést. Ellenben
8515 5, 1| tettet követtél el, amidőn megakadályoztad, hogy a mai napon annyi
8516 3, 1| egymástól?~No, most voltam már megakadva. Hogy emlékezzem én arra?~
8517 4, 2| vagy „senki?”, most mind megalázott fővel közelítnek felé, és
8518 2, 4| mohamedán, mindenkit egyformán megáld. S lehet valaki tele halálbűnökkel
8519 2, 4| meg nem gyóntatja elébb. Megáldja, úgy bocsátja el, s csak
8520 3, 4| hogy azt az egy jót, amiért megáldjon valaki, többé nem lehet
8521 2, 1| elébb misét tartott nekik, s megáldotta őket, ha valami nagy expedícióra
8522 3, 2| házassága mind ez ideig nem volt megáldva. Emiatt fogadalomból szánta
8523 2, 1| rabszolgának. A vén nemes aztán megalkudott vele, s eladott neki tizenhat
8524 5, 2| fickó vagy. Hát maradj itt, megalkuszunk szépen, aztán vacsoráljunk
8525 5, 1| kész kivert pénzre, mégis megállhattam, hogy a templom bejárásánál
8526 10, 2| bosszúságom. Minden szemközt jövő megállított, felséges úrnak címezett,
8527 9, 1| megégettetéssel büntettetik.”)~(– Megálljunk! – szólt közbe a nagyherceg. –
|