10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
11043 9, 1| mindnyájan szívesen segítettek rajtunk, s amiben látták, hogy szükséget
11044 4, 2| szemöldöke feketével volt rajzolva, a másiké míniommal, volt
11045 9, 1| vitorlájukra egy nagy veres rák van pingálva. A rákászok
11046 2, 1| az zúdította maga előtt rakásra valamennyit. Egy szálfa
11047 9, 1| Útunkba akadt egy tengeri rákász. Ilyenkor szélcsendben lehet
11048 9, 1| Ohé! – kiáltánk tehát a rákászokra, s kértük a rákilletményünket,
11049 2, 1| majd meg fogjuk látni, ha rákerül a sor.~A templomokat nem
11050 2, 1| hazatakarodott, mindjárt rákerült a sor a hajdemákokra, s
11051 7 | hétköznap az ahhoz való rakétákat készítik.~…Így jutottam
11052 5, 2| ordítani akart, nem tudta addig rákezdeni, amíg a száztalléros gyűrűmet
11053 5, 2| hallani, amint az utcán rákezdi a jódlírozást, s a házak
11054 9, 1| azokat a nagy rákokat fogni. Rákiáltottunk: ohé! – Méltóztatnak tudni
11055 9, 1| a rákászokra, s kértük a rákilletményünket, mivelhogy minden szárított
11056 9, 1| tartoznak megosztani a fogott rákjukat.~– Ohé! – kiáltánk tehát
11057 9, 1| természethistóriából a tengeri ráknak azt a tulajdonságát, hogy
11058 7 | Azok nemsokára le fogják rakni tojásaikat. A scalaria tojásai
11059 2, 1| tartogatta elém. Arra is ráköptem.~Akkor kivett egy nagy rézgarasost,
11060 9, 1| szélcsendben lehet azokat a nagy rákokat fogni. Rákiáltottunk: ohé! –
11061 2, 1| rabolták ki, csak tűrték a rakoncátlankodásaikat; de már ez mind a kettőnek
11062 13, 1| való. Csak úgy találomra rakosgattam őket vissza a helyeikre,
11063 9, 1| okon követeltek ti tőlünk rákot, hiszen ti nem vagytok hadigálya!~–
11064 9, 1| lőhetünk vele, s akkor a ti rákotok mind eldobja az ollóját:
11065 6, 2| malomkőgyárak, az emelőgépek a rakpartokon, a tutajok a folyamon; a
11066 5, 1| nemzetének kereskedőhajóival, s a rakparton egymást taszigálta a néger,
11067 9, 1| megrakta a hajónkat rahat rakummal, hogy majd elsüllyedt alatta;
11068 9, 1| mint apró szőlő, tonnákra rakva.~(– A gazemberek! Még nekik
11069 9, 1| szerint megoszták velünk a rákzsákmányukat.~(– No, ez hát akkor nem
11070 2, 1| hajdemákok négyszázad magukkal rálestek a visszatérő tatárokra,
11071 8, 3| uralkodó. A nép még most csak „ráná”-nak nevez; még nem ismeri
11072 8, 3| ami megkívántatott az én ránából rahjává emeltetésemhez.~
11073 11, 2| mert ennek az arcán minden ránc egy századot képvisel, s
11074 8, 2| ugyan csak szedegette komoly ráncokba az arcát; de végre ő is
11075 11, 2| levetették, s amint a rút, ráncos, tarjagos bőr lehullt róluk,
11076 12, 1| Azok is kikerestek minden ráncot, de biz aközt már nem volt
11077 11, 2| kedveseikkel, sebesen, hogy a ránéző szeme elkáprázott bele.~
11078 3, 2| lábaival pedig elkezdett rángatózni, mintha álmában takácsmesterségben
11079 7 | nagy varangyos békának a rángatózó lábát le nem haraphatja;
11080 11, 2| bele.~A két koma azonban rángatta a galléromat kétfelől, hogy
11081 8, 2| Lingám-bálványt. Ezek nem ismernek el rangkülönbséget ember és ember között, mint
11082 12, 2| katona lénungját megenni jó. Rangom is volt, hadsegédnek híttak,
11083 5, 2| létemre keressek magamnak rangomhoz illő szállást. Látogatásaimat
11084 8, 3| tanácsot nem kér, sőt a magas rangú „csakúr”-ok, amik olyanok,
11085 3, 4| megragadta a hajamat, térdre rántott, kivonta a handzsárját,
11086 8, 3| az ország előkelői, a „ráók” és „szing”-ek és a bölcsek,
11087 7 | megbűvölés, megbabonázás, ráolvasás ördögi praktikáitól magamat
11088 2, 4| gyógyított meg ördöngös ráolvasással a tagzsugorodásból. Azt
11089 2, 1| sátoros ünnepen; de a magyarok ráolvasták a Bibliából, hogy „átkozott
11090 1, 2| felhozatik a törvényszék elé, s ráparancsoltatik, hogy mondja el sorba bűneinek
11091 2, 1| s azonkívül „raptus” és „rapina”, az első „decem juvencis
11092 7 | fordítottan felvarrva, elmentem raportra a kapitányhoz, megmondtam
11093 2, 1| comburantur!”, s azonkívül „raptus” és „rapina”, az első „decem
11094 1, 1| is nevetett, míg a láncot rárakták a kezére.~S hogy a tanújel
11095 8, 1| kis testőrcsapatja élén rárohant a várőrségre. – Én tudtam
11096 2, 1| akkor minden oldalról, s rárohantak, megragadták; elvették a
11097 3, 4| a falba foglaló karikát ráspolyozta le, s azután a hercegnő
11098 4, 1| szállingózni, kénytelen voltam rászánni magamat, hogy elhagyjam
11099 8, 3| üdvözölni, amire e körúttal rászolgáltam. Akkor azután következik
11100 9, 1| árbocrúd igazságtételére rászorult volna. Célunk az volt, hogy
11101 6, 2| tudomány kellett hozzá, hogy rátaláljak.~Amelyik nem volt zöld hanttal
11102 3, 1| városban Malach mestert. Rátalálsz, csak kérdezősködjél. Az
11103 1, 1| és Koblenzet; s mindennap rátaláltak a fejedelem megváltoztatott
11104 2, 3| látásának; hanem még inkább rátámadt:~– Minek jön kend ide, az
11105 5, 1| papucssarkának a nyoma, amint rátaposott, éppen az agnus Dei zászlóján
11106 7 | hozzájusson; de amíg az özvegy rátartóskodva habozott, hogy belecsapjon
11107 11, 1| villát, ráfektette a puskát; rátette a gyújtófüvet a serpenyőre,
11108 8, 3| conventumok szankcionálják és ratifikálják. – Submergantur!)~(– Tudtam! –
11109 11, 2| aláírásánál (méltóztassanak jól ráügyelni) a végbetűk sohasem „mp” (
11110 4, 1| a kecskebőr nadrágjával ráülni a forró kemencére, majd
11111 2, 1| földön végig, négy legényt ráültettem, mint a lóra, hogy tartsák
11112 4, 2| az ezüstmedence közepébe, ráütött a kardmarkolatával, mire
11113 13, 1| tömzsi fickó volt, hamis, ravasz pofával, a hátán cepelte
11114 4, 2| volt felállítva a szent ravatal, körülrakva viaszgyertyákkal,
11115 8, 3| suttogás közt, ő nem volt rávehető, hogy mellém üljön az asztalhoz,
11116 2, 3| természetét, nyájas ölelgetéssel rávettem a Madust, hogy térjen be
11117 11, 1| Antwerpenbe utazni, arra ők rávezetik a „baklovagokat”.~Sokszor
11118 2, 1| most már az öreg rendesen rázárta az ajtót a leányára, azt
11119 2, 1| bolond tatárnál azonban fejet rázni annyit tesz, mint helybenhagyni.
11120 8, 3| igazgyöngyös, csojtárját rázó paripa, meg a meztelen tagjait
11121 2, 1| padhoz, míg csak belém nem rázott minden ennivalót, amit otthagytam
11122 2, 2| jutalmul.~Nyedzviedz bosszúsan rázta meg a fejét.~– Nem tetszik
11123 11, 2| ördöggel való szövetséget re ipsa és de facto alá nem
11124 1, 1| Gellért-hegy éppen úgy néz le reánk, mint az ehrenbreitsteini
11125 4, 1| rajtam.~Bátorkodtam annyit rebegni, hogy én sohase tanultam
11126 11, 1| vállamon elkezdte a szárnyait rebegtetni, mintha integetne a kutatóknak.~–
11127 3, 2| számára az éji italt, aminek a recipéjét a derék pater Agapitus adta
11128 2, 1| a karomat, levezetett a recsegő lépcsőkön a maga szobájába,
11129 4, 2| elérni.~(– Habet rectum! Rectissimum! – sietett véleményét kimondani
11130 4, 1| felvittek a lovag úrhoz a refectoriumba. – Kívüle még tizenkét lovag
11131 4, 1| nyílását eltakaró ajtót már régebben készítettem rekettyevesszőkből,
11132 1, 1| BEVEZETÉS ~„A tűzkorsó”~Regényes történethalmazunknak hőse
11133 2, 5| köszöntött be a karácsony-szombat reggele; északi szél fújt, csak
11134 8, 3| visszakerültünk a fővárosunkhoz. E nap reggelén az indulás előtt Zeib-Alniffa
11135 11, 2| megírta e kétértelmű választ: „Reginam occidere nolite timere bonum
11136 3, 3| a kínzások és rémlátások régióiba. Hátha ez is még a philtrának
11137 2, 1| pukkantó szerszámok, grófi régiségtárakból elrabolva; azok között láttam
11138 8, 2| engem, s megtarthatod a régit: tisztelet és szeretet megosztva
11139 7 | elárverezni a spondilus regiusokat, a villámozott tekercseket,
11140 2, 5| a causa kimenetele által rehabilitálta magát: amennyit vétett,
11141 7 | hadvezér a te hazádfia, Reinhard Walter. Az is kalandorból,
11142 9, 1| voltatok tehát? Tengeri „armer Reisender”-ek, és nem tengeri rablók?
11143 3, 1| vele, hogy a mankódban mi rejlik, tudni fogja, hogy miképp
11144 11, 1| gazember?)~(Mely szavakban rejlő iróniát őkegyelmessége vagy
11145 8, 3| boldogságunk tündérörömeit rejté, leszakíték, s azt is nekiadtam.
11146 3, 2| bűntudat között a legnehezebben rejtegethető az, amit az ember egy szépasszony
11147 12, 1| Ott volt az mindenféle rejtekében az öltözetemnek. A hajtókám
11148 2, 3| elfogyott, s minekünk a rejtekeinkben nem volt mit ennünk más,
11149 2, 1| hegyszakadékok titokteljes rejtekeivel. Csak reggel tartottunk
11150 3, 3| titkot, ami az ő gyalázatát rejti, kivigye a piacra. A szép
11151 4, 2| szentségtartó! A Megváltó testét rejtő ereklye, amihez a pontificáló
11152 11, 1| integetne a kutatóknak.~– Ott rejtőzik valaki! – kiáltának valamennyien. –
11153 5, 2| fejkötője, s a feje a keblemre rejtőzött, amidőn egyszerre közbejött
11154 5, 2| lelkét oktalan barom bőrébe rejtőztetni, maga feleljen róla az egek
11155 4, 2| templomedényekkel, nehogy ott rekedjek velük a sötétben.~Én azután
11156 3, 4| elárult minket!” – hörgé rekedten, s a véres szeme helyével
11157 4, 2| igyál! – mondá Astarte, rekedtes, kifáradt hangon, s egy
11158 10, 2| telenőve rőt színű bozóttal, rekettyével és hangafával, ami egy se
11159 4, 1| már régebben készítettem rekettyevesszőkből, hogy a szél tele ne fújja
11160 3, 1| bizonyítvány a Sorbonne rektorától, baccalaureusi promotióval;
11161 4, 2| király, a tüzet szürcsölő rémalakok, a középen lobogó kék-zöld
11162 4, 2| Tétovázva tekinték a csodás rémalakra.~Arra az olyat ütött a vállamra
11163 2, 4| e kincshalmaz és művészi remek közepett – azok a mankók,
11164 2, 1| hogy le tudod-e tenni a remeket? – dörmögé az öreg. – Itt
11165 9, 1| magunkat egyenek meg. Azt reméltük, hogy majd csak találkozunk
11166 5, 2| egy akasztott ember, azt remélve, hogy talán nem vesz észre.~
11167 8, 2| kőt össze, hanem még az a remény is, hogy visszatértemkor
11168 13, 1| feleségéhez hívattak, aki jó reményben volt, hogy adjak neki valamit,
11169 5, 2| elítéltetésem esetére, amidőn teljes reményem van hozzá, hogy egy ilyen,
11170 10, 2| gyilkosa. Ugye, nem?~S azzal reménykedve tekinték a vállamra, ahol
11171 7 | tartottam, s amilyen igazán reménylem, hogy szegény megboldogult
11172 4, 1| harangszóra a rengetegben.~Így reménylettem, hogy majd időjártával jönnek
11173 2, 1| vétkezőt magukkal.~Ők voltak a reménysége, vigasztalása, gondviselése
11174 2, 1| egyedül bennem volt minden reménységük, meg a csatakígyóban, amit
11175 2, 4| és vétkek elkövetésének rémes szándokaival: meg nem gyóntatja
11176 4, 1| aztán visszabandukoltam a remeteodúmhoz.~Minthogy el voltam késve,
11177 4, 1| el nem hagyni ezt az én remeteségemet.~Egy gondolat azonban mégis
11178 4, 1| is condescendál; hiszen a remeteségi fogadalmat nem reus törte
11179 4, 1| kezd, akkor bőség van a remetevilágban.~Két nagy kő közé egy száraz
11180 2, 2| kuporgó csontvázakat, amiknek rémképével a Nyedzviedz ijesztgetett,
11181 3, 3| egyszerre átcsap a kínzások és rémlátások régióiba. Hátha ez is még
11182 5, 2| ugrani, úgy vágtattam el a rémtett színhelyéről. Képzeletemben
11183 11, 1| baklovagok iszonyú szövetsége rémtetteket követett el az egész Németalföldön,
11184 12, 1| meglepett lakodalmas nép rémületében gondolni sem tudott a védelemre.
11185 11, 2| fátyolt.~Majd megdermedtem rémületemben. Ez tulajdon az a boszorkány
11186 8, 1| meg a császáriakat, vészt, rémületet szórt a hadtömegeik közé.
11187 10, 2| a gáthoz visszatértem, a rémülettől izzadva és reszketve; aztán
11188 5, 2| megszabadította, valami extra remunerátió deputáltassék?)~(Serenissime
11189 5, 2| halálra levén ítélendő, a remunerátiónak usufructuatióját úgysem
11190 7 | megmondtam neki, hogy minden rendben van; vasárnaponkint rendeztem
11191 4, 2| testűnknek jólesik, s a természet rendelésének ellenére minden emberre
11192 1, 2| tétessék elég a törvény rendeletének, mely az emberevés bűneért
11193 2, 1| fölfedeztem a medve előtt, rögtön rendelkezésemre bocsátotta a társaságnál
11194 7 | mészárostól is levél útján rendelte meg a borjúcombot, így jegyezte
11195 7 | antipátiáiról; s mindez Istentől rendeltetett. Tudniillik, hogy a paszuly
11196 4, 1| régi címerét; hogyan, ezt rendén el fogom mondani.~Amint
11197 8, 3| tiszteletünkre a barátságos nábobok rendeztek lámpás ünnepeket és sakkjátékokat,
11198 7 | rendben van; vasárnaponkint rendeztem a tűzijátékot a népkertben,
11199 5, 2| valamit szól a húgának; de én rendíthetetlen voltam a hűségemben, jól
11200 5, 2| események kifejlődésének rendjét zavarnám meg.~Úgy hiszem,
11201 14 | följegyezte róla, hogy Gall rendszere nyomán a koponyában rendkívül
11202 7 | által rendes építkezési rendszerüket ellenkezőre fordíták, s
11203 5, 1| egy kolostort, tele papi rendű lovagokkal; nem is egy kolostort,
11204 4, 1| az újdonat harangszóra a rengetegben.~Így reménylettem, hogy
11205 3, 2| vadászni jártunk a herceg nagy rengetegeiben bölényre meg medvére, s
11206 8, 1| beszedni törtek elő ismeretlen rengetegeikből. Sommer betört a hódíthatlan
11207 4, 1| imáimat. Napközben pedig a rengeteget jártam arról gondoskodva,.
11208 4, 1| vagyok, nagyot simított a rengő szakállán, s ijesztő mély
11209 14 | lőjétek agyon, ami a vállamon repdes!~S azzal félve tekinte félre
11210 2, 1| falában volt egy hosszú repedés, oly keskeny, hogy csak
11211 2, 2| Onnan az aztán utat talált a repedésekkel teljes hegyen keresztül
11212 2, 2| azzal elkísértek addig a repedésig, amelybe a szemem láttára
11213 13, 1| szorítani, hogy tovább ne repedjen. Az ordinánc meg a pattantyús
11214 6, 2| Nekem meg majd a szívem repedt meg, mikor azt láttam.~Megint
11215 10, 2| annak nem kellett visum repertum. Hát ennek az asszonynak
11216 8, 3| pálmalevél. Oly gyors volt repülésünk, hogy a fejünk fölött levő
11217 10, 1| hogy a levegőn keresztül repülj, annálfogva abban semmi
11218 8, 2| amelyeknek szárnyaik vannak, és repülnek, s melyek éjszakára a hátulsó
11219 3, 3| egyenesen a mennyországba repülök tőle; de nem abba az unalmas
11220 7 | egyetemben; ne töltsd az időt repülőhalak és éneklő szirének meséivel,
11221 11, 2| földbe, a varázsnők sikoltva repültek szét a levegőben, s én leestem
11222 2, 1| egymáshoz szorított bokákkal repültem alá a mélységbe.~Mintha
11223 11, 2| hogy ötszáz lábnyi magasan repülünk a föld fölött. S hogy beváltsa
11224 2, 4| betemesse, akkor azután ott a résen könnyen keresztülhatolunk.~
11225 10, 2| semmiféle farizeusi mentalis reserváták, hogy így volt, meg úgy
11226 8, 3| gaz kópé, hogy sokat is respektáltad te azt a kivont kardot! –
11227 2, 1| ceremónia.~Én sem voltam rest, fölugrottam a térdemről,
11228 9, 1| kihúzzuk a bűnlajstromból? – Restál a kannibalizmus vétke. Halljuk
11229 6, 2| Nos hát, katona uram! Nem restellne egy petermännchent kiugratni
11230 4, 2| holnap nem tudom ki végzi – a resurrectio-ceremóniáját?~Kiosontam a bálványimádás
11231 2, 2| viselték, az ország minden részéből voltak összerabolva.~De
11232 4, 2| nekik, attól akartak tovább részegedni.~Én akkor gondoltam valamit.~
11233 6, 2| maradt más a földön, mint egy részeges férj, aki bújában napestig
11234 8, 3| összeköttetést India és a világ egyéb részei között tündéri postaközlekedései
11235 3, 2| mindenféle drága fűszerek reszeltettek, amiket majd későbben, mikor
11236 2, 3| amiben régóta nem volt már részem, úgy elfeledtem az egész
11237 2, 1| marginális gonosztettet a részemre; mert először is kénytelen
11238 4, 2| igazgyöngy szokott a szemközti részen lenni. Most a rubin ragyogott
11239 2, 2| ember annyit kapott a maga részére, amennyit háza népével együtt
11240 7 | kiadnának.~Én meg azután magam részéről előadtam neki a nagy bajomat,
11241 3, 3| haldoklók utolsó szentségében részesítselek – szólt a hajdemák pap,
11242 1, 2| elkövetésében vallod magad részesnek?~Kínvallatott válasza:~–
11243 10, 1| természetellenes táplálékban részesültünk, oly valami embertelen dühöt
11244 8, 3| egy percnek a százezredik részével! – kiálta fel Danesh.~–
11245 3, 1| asszonynak pedig folyvást reszketett a feje, olyanformán, mintha
11246 4, 1| Ijedtében a nagy szakálla is reszketni kezdett. Megijedt, hogy
11247 10, 2| a rémülettől izzadva és reszketve; aztán mikor onnan a magasból
11248 1, 2| hogy a másnap megkezdendő részletes vallatásnál ne a nyújtóztató
11249 4, 1| hogy eltörölték, de egy kis részük megmenekült, s Brandenburgba
11250 11, 2| ábrázataik helyett a megfordított részüket mutatták; magok a harangok
11251 2, 1| megegyem, amit nekem kiád részül: „Nekem ne panaszkodjál,
11252 2, 1| magasabbra emelkedett, s minden rétege el volt látva lőrésekkel.~
11253 2, 2| felálló s homlokban előrehajló rétegei, mint megannyi boltívezet
11254 2, 1| egymásra hajló sötétkék rétegeket, amik a sóbányákat jelzik,
11255 10, 2| kirohasztott, a csalóka réteken, mik messziről zöld pázsitnak
11256 7 | dühvel rohantak a scalaria retrotorsa után, azt felverték darabonkint
11257 7 | módon előállított scalaria retrotorsák mesés gazdagságot hoztak
11258 7 | conchyliologok, akik a scalaria retrotorsával egész társadalmi revolúciót
11259 5, 2| hamburgi hegyet” jucundus rettegésben tartva, egész Palmarum vasárnapig.~
11260 5, 2| Hamburg városát a múh-borjú rettegéseitől megszabadította, valami
11261 6, 2| Az öreg tímárgazdának a retyemutyáját. Benézhet, nem kerül semmibe.~–
11262 7 | retrotorsával egész társadalmi revolúciót idéztek elő, s Németalföldnek
11263 4, 2| belelőve, azok a nyilak rézből vannak. Ugyan micsoda vakmerőnek
11264 13, 1| amelytől az orron levő rezesség eltűnik, a másodiktól pedig
11265 2, 1| ráköptem.~Akkor kivett egy nagy rézgarasost, hogy hát olyanból hányat
11266 2, 1| egészen belepve a zöld rézrozsdával. Itt áll a gabona is, nagy
11267 4, 1| ki volt verve mindenféle rézsodronyokkal kacskaringósan végtől végig.~–
11268 14 | a csodálatos történet a „Rheinischer Antiquarius” második része
11269 1, 1| Koblenz és Ehrenbreitstein a Rhénus két partján úgy feküsznek
11270 2, 1| gondol, kegyelmességed – riad fel a soltész –, hiszen „
11271 2, 1| tatárhad zöme jött nagy riadallal az agyonvert előhad nyomába,
11272 10, 2| azért sem. Ne légy olyan rigolyás.~– De ha én megmutatom neked,
11273 1, 1| Majd adok én neked cifra Rikét! Majd adok én neked kövér
11274 9, 1| melynek kapitánya, alázatos rimánkodásunkra, kávéval, csokoládéval és
11275 5, 2| megdöglöm! Hej, Ágnes! Te ringyó! Jöjj ki az erkélyre! Kiáltsd
11276 10, 1| Hány elefántot, tevét, rinocéroszt, hím- és kancatündért s
11277 11, 1| hajítottam hozzá, s nagy ritkán hiába, s az én parittyám
11278 2, 1| azután a hajdemákok nagy rivalgással törtek elő a barlangból
11279 2, 1| percben a hajdemákok biztató rivallása hangzott le hozzám, amit
11280 2, 5| egyszerre a zsolozsma, hogy rivallta egyszerre minden torok: „
11281 2, 1| egy kalodába. Az iszonyú robaj különben is úgy elkábított,
11282 2, 1| hatodik lövésnél iszonyú robajjal dőlt össze az egész kőfal,
11283 1, 1| a tűzkorsó fenekén levő robbanóanyagot: ami nem egyéb, mint lőpor.
11284 1, 1| az agyag izzóvá lesz; ez robbantja el a lőport. Ez az egész
11285 11, 2| volt ez, nagyobb mint a Roch madáré. S valahányszor a
11286 9, 1| spanyol kereskedőt, don Rodriguez di Saldapennát Badajozból –,
11287 5, 2| fertelmesen bömbölt alattam, s röhögte kínlódásomat.~Egyszer aztán
11288 13, 1| bronz sugárágyúk közül. Mit röhögtök? Ostobák!~Aztán megint elcseréltük
11289 11, 1| volt.~A pokolbeli gazfickók röhögve közelítettek felém, lóháton,
11290 9, 1| hajóval együtt a levegőbe röpít valamennyiünket. Mi tehát
11291 11, 1| a fejem fölött hallottam röpködni.~Egyszer aztán rájöttek
11292 4, 1| üres köpűben.~Csak alighogy röptében el tudtam fogni a lábánál
11293 11, 2| úgy irányozta a szekerünk röpülését, hogy nekimentünk a kölni
11294 3, 1| akarsz vele?~– Elmondom röviden és világosan. Én be akarok
11295 9, 1| tatárfutás idején, mint Rogerius bizonyítja, a minden élelmiszerektől
11296 4, 2| keringőtánctól elszédülten rogyott le a földre, s amint hátraszegett
11297 2, 4| kedvét a rabló hadnak, hogy rohammal támadja meg a sáncokat.
11298 1, 1| mint a veszett bika, úgy rohan az ellenség közé, s akit
11299 11, 1| oldalról, elölről, hátulról rohannak ránk a rémületes lovagok.
11300 3, 3| rám, minden percben rám rohanni készek, amint álomra hunyom
11301 11, 1| Romboltak-e le kolostorokat? Rohantak-e meg éjnek idején palotákat?
11302 8, 1| fővárosba a vezénylete alatti rohillasereggel, s elkezdi a császári palotát
11303 11, 2| ráncos, tarjagos bőr lehullt róluk, a leggyönyörűbb tündéralakok
11304 2, 4| s a veszedelem elfordul rólunk, én visszaadom a nálunk
11305 3, 1| fogadásból elment zarándokruhában Rómába, s zarándokruhában vissza
11306 4, 2| világbeli lovagok, törököknek, rómaiaknak, perzsáknak, kaldeaiaknak,
11307 1, 1| rögtön szétdurrannak, és így rombolnak meg öldökölnek. A „tűzkorsó”
11308 11, 1| Irtottak-e ki egész karavánokat? Romboltak-e le kolostorokat? Rohantak-e
11309 2, 1| ledöntött erdőt. Annak a romjai alatt még akárhány élő ember
11310 4, 1| akik rögtön levetkőztettek rongyaimból, beledugtak egy kád vízbe,
11311 9, 1| Mindnyájan el voltunk már rongyosodva; a viharok, a hosszas út,
11312 2, 1| ránk helyettük mindenféle rongyot a magáéból. Beszélni nem
11313 3, 3| nagyobbra. Hanem aztán te magad rontottad el a dolgot. Mert amint
11314 2, 4| ottmaradok végképp.~Nem rontottam el az örömét. A búcsúzás
11315 2, 1| elkezd valami irtóztató ropogás támadni, mintha égföld szakadna
11316 11, 2| arra a szóra egyszerre nagy ropogással összeomlott körülöttem minden,
11317 13, 1| Egyszer odahívat magához sub rosa, s fölszólít, hogyha igaz
11318 2, 4| harcba akar menni. Az még rosszabb, mintha imádkoznék. Az asszony
11319 10, 2| nyakamról a sok csúfolódó rosszakarómat.~Dehogy ráztam le. Hát nem
11320 10, 2| váltogatják egymást, telenőve rőt színű bozóttal, rekettyével
11321 2, 2| egymásnak keresztbe-hosszába rótt, mívelt földek sokszínű
11322 1, 2| Kong”; a tengeren „Captain Rouge”; Hoogstratenben „Malchus
11323 8, 2| kígyótól, s csípetni a mérges rovartól, védelem nélkül, hanem a
11324 2, 1| a tréfa. Persze nem az ő rovására ment. Nevetett rajtam, amint
11325 1, 2| római katolikus, később rozikrucianus, azután kvekker; voltam
11326 4, 2| múlt éjjel, hogy „gyere be rózsám, gyere be!” Ez Astarte hangja.
11327 8, 3| Himalája jégcsúcsán már rózsaszínt ragyogott a hajnalsugár,
11328 8, 3| zenanah”-ában kérheti a rózsavíz-locsolást. A zenanah pedig az a hely,
11329 8, 3| maga a király öntöz meg rózsavízzel, ő pedig a maga utterpánjait
11330 2, 1| csiszolásához, ami a százados rozsda miatt nem csekély munka
11331 2, 1| malomkövet is hajtja, ami a rozsot őröli. A barlangnak molnárja
11332 2, 2| egy részét kiirtották, s rozstermő földet csináltak belőle;
11333 4, 2| ragyogó koronával, mely csupa rubintokkal és karbunkulusokkal volt
11334 9, 1| úgy lankadtan lógtak le a rudakról; csupán evezéssel tudtunk
11335 2, 2| összekötött lábaiknál fogva rúdra akasztva a szopós borjúkat,
11336 2, 1| mind a kettőnket; csúnya, rücskös kis emberke; az igaz, hogy
11337 5, 2| több bort, de rosszat, a rücskösök társaságában. – Én azonban,
11338 5, 2| lenni, s annak az ablakából rúg ki egy erkély az utcára.~
11339 2, 1| csillagzatok.~Két-három rúgással kiúsztam a sóstóból a kiszemelt
11340 13, 1| szövőszékén, ahol folyvást rugdalhatott a lábával, s aludni éppen
11341 5, 2| ördög visz el mindjárt; rugdalóztam, de nem használt semmit.
11342 4, 2| s a sarkaival ugyancsak rugdalta az oldalaimat.~Az én veres
11343 2, 1| lekötöztettem cövekekhez. No, most rúgj föl, ha tudsz! – kiálték
11344 4, 2| azok az asszonyok olyanokat rúgtak a szentségtartó felé a lábaikkal,
11345 2, 1| említést tettem, nagyot rúgva rajta a lábával.~– No, hát
11346 8, 3| különbséggel, hogy amíg delnőink ruhadereka a vállakat és kebleket hagyja
11347 8, 2| annak azt a tagját, mely ruhájához ért, levágja, s hol a szegény
11348 11, 1| alatt agyonlövetett; annak a ruháját, fegyverzetét énrám adták,
11349 3, 1| Malach komájához, a Malkhusz ruhakereskedőhöz, aki nagy uraknak való öltözeteket
11350 3, 1| rozzant lépcsőn egy szennyes ruhákkal teleaggatott padlásra; abból
11351 12, 1| aztán levetkőztettek minden ruhámból; természetesen azért, hogy
11352 5, 2| köszönettel tartozom mynheer Ruissennek, az ő régi kedves barátjának,
11353 7 | múlva hajóra ültem mynheer Ruissennel, s egy időre búcsút vettem
11354 4, 1| büntettessék? Azonkívül a votum ruptum is condescendál; hiszen
11355 2, 1| közötte: polyákok, hanákok, rusznyákok, bolgárok, oláhok, jászok,
11356 11, 2| is levetették, s amint a rút, ráncos, tarjagos bőr lehullt
11357 8, 2| keveréke az eszményi szépnek és rútnak; majd hős, majd gyáva; szabad,
11358 1, 2| bízva.~– Tertio furtum. Sacrilegium!~– Álnév alatt kiadtam magam
11359 4, 2| bűnsorozatból a „furtum sacrosanctorum”.)~(– Fogadni mernék, hogy
11360 9, 1| csak a bennszületett igazi sahok és rahják számára volt fenntartva.
11361 10, 1| elbeszélés hitelesítve hét bonc sajátkezű aláírása által. Elismertetett,
11362 3, 1| kiálta az öreg. – Mennyire sajnállak, hogy ilyen gonosz úton
11363 7 | sipegve ejté ki, mintha sajnálná tőlem, hogy meghallom a
11364 2, 1| tudtam, hogy úgy össze fogja sajtolni a markomat, hogy a vér kifreccsen
11365 8, 3| eleven alakok képezték a sakkfigurákat.~Bejártuk tartományunk legrejtélyesebb
11366 8, 3| rendeztek lámpás ünnepeket és sakkjátékokat, amiken eleven alakok képezték
11367 4, 2| Mylitta, Sába királynéja, ki Salamon királynak elvitte kincseit,
11368 8, 3| Szent Dávidnak négy, bölcs Salamonnak ezernégyszáz! – Hanem hát
11369 9, 1| kereskedőt, don Rodriguez di Saldapennát Badajozból –, az oroszt,
11370 2, 5| azon húztam keresztül a salétromos zsineget, mert óvatosnak
11371 5, 2| tett a sok theriák, amit a salmagundi szekrényéből megittam, hogy
11372 2, 5| Isteni miraculum által salválódott; s nem illik ott, ahol a
11373 11, 1| kakastollak. Elébb egy általános „Salvé”-t adtak a karavánra, amitől
11374 5, 2| találok én ottan olyan jámbor samaritánust, aki a szegény hajótöröttnek
11375 4, 2| vagyok Delila, ki elárulta Sámsont. Hozd utánam az áldozókelyhet.
11376 2, 5| sohasem engedi befagyni a sáncárkokban a vizet, s ha nekünk orrunk-fülünk
11377 1, 1| tűzokádó vaskorsó, lecsap a sáncárokba; de nem durran szét. Azt
11378 1, 1| Hanem egyszer egy ilyen, a sáncba belőtt tűzkorsó, miután
11379 4, 1| dombtetőn, felvonóhíddal és sánccölöpzettel ellátva.~Itt a lovag úr
11380 2, 4| körös-körül vízárok is védett, sánckarózattal. A domb tövében volt egy
11381 2, 5| lábánál fogva kihúznom a sánckosarak alul. Azért kutya baja sem
11382 1, 1| hanem egy mindenféle zegzug sáncokból, falakból összebonyolított
11383 5, 2| közbe a soltész.)~„Finis sanctificat media” – felelt meg rá a
11384 4, 2| vidd vissza a helyeikre. A sanctuariumot állítsd a szokott helyére.
11385 8, 1| vissza kellett fordulni Nagy Sándornak diadalútjából, melyek Dzsingisz
11386 9, 1| Chien-Csen-Toiping-Van mandarint Sanghajból; a görögöt, Karaiszkakisz
11387 5, 2| vezetése mellett elindultam a Sankt-Pauli előváros tekervényes utcáin
11388 3, 1| már igazán szimulálva a sántaságot, elbicegtem Lembergig, mindig
11389 3, 1| arannyal most is. Fogd ezt, sántikálj be vele Lembergbe, koldusi
11390 2, 3| hónom alá, s megpróbáltam sántikálni. Úgy baktattam a cimboráim
11391 2, 3| botorkálni.~Mikor én a mankóval sántítva eléjük kerültem, nagy hahotával
11392 11, 1| felkantározott paripa egy-egy sápadt férfialak volt; azt mindenik
11393 4, 2| medencétől halottképekké sápasztva, olyan csoportozatot tüntettek
11394 12, 2| ne legyenek. Ha meg egy sapeurt beküldtem a kantinba, hogy
11395 3, 3| kapj fel az én szekerem saraglyájába.~– No, hát vigyel el az
11396 5, 2| utcáról felmarkoltam egy csomó sarat, s amint a leány az erkélyről
11397 6, 2| csak két lába van, ami a sárba ragad, a szekérnek ellenben
11398 4, 2| ki Pilátus, ki Néró, ki Sardanapal: mind az én rendbeli lovagjaim.~
11399 1, 2| Olymp”; a Pfalzban „Doktor Sarepta”; itt pedig „Hugo von Habernix”.~–
11400 4, 2| mikor fölébresztett, s a sarkaival ugyancsak rugdalta az oldalaimat.~
11401 2, 5| Nyedzviedz ugyan mindig sarkallt, hogy menjünk közelebb a
11402 2, 3| lábamat, hogyan tegyem a sarkamat a koltuk-dengenegi kiálló
11403 3, 1| állatok beszédét, tud a sárkánnyal beszélni, s megérzi a forrásvizet
11404 1, 1| tüzesgolyó, mint egy lángfarkú sárkány, a megcélzott pontra; ott
11405 10, 1| Európában nem készítenek, meg a sárkányos selyemszövet, aminek még
11406 10, 1| boldog viszontlátásunknak sárkányszemű látói voltak. Akkor én király
11407 2, 4| a bástyákon pedig állig, sarkig fegyverezett őrség volt
11408 11, 2| templom toronykeresztjének, a saroglyánk beleütődött az egyik ágába,
11409 3, 1| kis alacsony ajtócskát a sarokban, azon keresztül bebocsátott
11410 4, 1| sereget azokból a jóízű sáskákból, amik Johannes Baptista
11411 5, 2| öltözetét úgy összetépte, mintha sasokkal hadakozott volna.~Rupertus
11412 2, 1| megvittem a tábornokomnak, az a sátora tetejéig ugrott mérgében.
11413 2, 5| miatt; a hajdemákok mind a sátoraikba húzódtak, s ott ittak és
11414 2, 5| a hajdemákok felgyújtott sátorainak világánál a bástyákról is
11415 8, 1| hadtömegeik közé. A császár sátorát széttépték a golyók, s a
11416 2, 5| amaz! Hirtelen kibújtam a sátoromból, nyakamba kaptam a köpenyegemet,
11417 8, 1| mészárolni. A felgyújtott sátrak fényénél a rémületes öldöklés
11418 2, 2| mívelt földek sokszínű sávjaival tarkázva, s délnek fekvő
11419 7 | fordította minden üzelmét. Scalariái, amikkel egy fiókja tele
11420 7 | eltéve tengervízbe, eleven scalariákat és nautilusokat, amiket
11421 7 | egy ilyen gyöngyfüzérnyi scalariát a két véginél összekötünk
11422 1, 2| Decimo nono haeresis! Schisma!~– Mérges szerekkel kuruzsoltam.~–
11423 2, 1| magyarok és a lengyelek schismájában.~De előre kell bocsátanom
11424 9, 1| tanút, akit, úgy hiszem, Schultzénak hínak.)~Hanem akkor kérem
11425 3, 3| vonaglottak el lábaim körül, a scolopendrumok foszforfényű teste mászkált
11426 3, 3| undok százlábú bogaraké és scolopendrumoké, amik testemet meglepték,
11427 2, 3| a hasamba lőtt. Az ilyen seb pedig halálos és mindig
11428 11, 2| Hát hogy ne?~– Akkor hát sebaj. – Kezet adtam rá.~A Fekete-erdőben
11429 4, 2| keresztfáról levéve, teste öt vérző sebbel átlyuggatva, homlokán a
11430 4, 2| a halálra kínzott szent sebében megforgassa a belelőtt nyilat?~
11431 8, 3| aztán rongy, piszok, nyitott sebek összekeverítve.~Zeib-Alniffa,
11432 2, 1| volna alá, percről percre sebesebb lett az esésem, az utolsó
11433 11, 1| zsombikról a másikra, úgyhogy sebesebben tudtam futni, mint a legjobb
11434 5, 2| hogy életveszélyesen meg ne sebesítsek valakit, amiért tömlöcbe
11435 4, 2| láttam magam fölött. Szent Sebestyénnel együtt kívül voltunk a kolostor
11436 5, 2| volna meg! – káromkodott a sebesült, mialatt saját apja házának
11437 2, 3| vén is volt, meg is volt sebesülve. Egyenesen felém tartott;
11438 2, 4| van a zsebében, azt nem sebzi meg se golyó, se kard.~Még
11439 10, 1| 1. SECUNDOGENITURA~(– No, ezen gonosztett méltó
11440 6, 2| gallus cantans, in arbore sedens, pira poma comedens, kukuriku
11441 12, 2| hitvesemnek fogadtam „úgy segéljen”-nel?~Három napig tűrtem
11442 4, 1| examennek, ha a véletlen segélyemre nem küldött volna egy lovag
11443 8, 1| a hű kíséretével gyorsan segélyére rohant, s leverte a lázadókat.
11444 13, 1| nálam keresett minden ember segélyt. Az én szereim igazán csodákat
11445 2, 1| szájához vontatva, a távolból segélyül érkező Potoczkyakra ágyúztam
11446 3, 1| nem szabad. – Hanem azért segítek rajtad. Íme, visszaszolgáltatom
11447 5, 2| nyavalyást talpára állani segítém, az én cimborámat, Rupertust
11448 3, 1| kegyes, istenfélő emberek.~Segítenem kellett a bölcs férfiú emlékezetén.
11449 7 | ezen igen könnyen tudok segíteni, s rövid időn készítek kegyelmednek
11450 9, 1| hogy mindnyájan szívesen segítettek rajtunk, s amiben látták,
11451 6, 2| nevemhez; én meg hűségesen segítettem neki, s úgy szidtuk egyesült
11452 10, 2| hasztalan kiált, senki sem segíthet rajta: aki hallja a jajgatását,
11453 3, 1| lelkét a pokolnak. – Én nem segíthetek rajtad.~Én magam is átláttam,
11454 2, 1| volt a háborúnak, s a tatár segítség hazatakarodott, mindjárt
11455 2, 1| császári seregek ezeknek a segítségére bevonultak.~Nem akarok Krakkó
11456 5, 2| egy horogra akadt békát.~Segítségért kiáltani nem mertem; mert
11457 3, 4| egy gonosztevőnek mennyei segítséggel.)~(– Én azonban olyanténképpen
11458 2, 1| zsidóvá lettem volna, híhatnám segítségül Ábrahámot, szent Dávidot
11459 13, 1| volt, mint a másik, hogy segítsek rajta. Én akkor éppen kissé
11460 2, 1| az én útmutatásom szerint segítsenek egy olyan fortélyos szerkezetet
11461 4, 2| beleakadna.~Most kezdém már sejteni, hogy miért voltam olyan
11462 3, 1| átkötve a derekán, amiből azt sejtettem, hogy itt a tudakozódásnak
11463 4, 1| tekintek, hát már a nagyszerű sejthalmaz sincs a faodúban, aminek
11464 7 | s én csak a termetéről sejthettem, hogy fiatal. Ha néha hozzám
11465 6, 2| a sok léhűtő nép nem is sejti azt, hogy egyenkint mindegyikük
11466 10, 1| becsületes keresztyén, életet sejtve még kadaveremben, fölvitetett
11467 4, 2| Amint a templomba beléptem a sekrestyén keresztül, ott találtam
11468 4, 1| feketehimlőben elpatkolt sekrestyésnek a csuhája van rajtam.~Bátorkodtam
11469 4, 2| volt rajtam, ami a megholt sekrestyésről rám maradt.~– No, ne álmodjál
11470 4, 1| kell nálunk maradnod. A sekrestyésünket úgyis elvitte az őrdög.
11471 8, 3| nekiadtam. A függöny sötétveres selyemből volt, és rajta aranyszövetű
11472 3, 1| mert ő vak volt.~Szép nehéz selyemkaftány volt rajta, drága keleti
11473 2, 1| nyakáról, egy szép veres-sárga selyemkendőt, födetlenül hagyva a szép
11474 6, 2| alatt, a szép ezüstkapcsos selyempalást, arra árvereztek: még egy „
11475 5, 2| öregem prémes bekest, a mámi selyempalástot vehet magának, így parádézhatnak
11476 2, 3| valami nagyvárosba, ahol selyemruhájával fogja söpörni a földet,
11477 7 | egymáshoz vannak kötözve selyemszál alakú fonallal, mint egy
11478 10, 1| készítenek, meg a sárkányos selyemszövet, aminek még a készítésmódját
11479 8, 3| lingámot, egy vég olyan selyemszövettel, melyre arany sárkányok
11480 8, 3| hogy minden vendég kap egy selyemzsebkendőt, amit maga a király öntöz
11481 11, 2| fiatalnak találtam; nem selypített, s a p betűt nem mondta
11482 3, 2| mártírhalált szenvedni, semhogy elárulja a hatalmasoknak
11483 10, 2| Tehát jobbról volt a buckás semlyék, balról a sívó homok, középen
11484 2, 3| társaságnak. Mert a hajdemák semmiért sem fizet. Azért énnekem
11485 4, 2| meg a kolostornak, melynek semmifelé nem volt ablaka, hanem a
11486 3, 1| úrhoz berekommendáljalak, semmiképpen nem tehetem; mert nem volna
11487 8, 3| meztelen életet. Nem volt semmim, és nem voltam semmi.~(–
11488 2, 2| kevélységében: akkor meg aztán éppen semmire se gondoltam többé az egész
11489 6, 2| szamárbőrre, annyi „gézengúz, semmirekellő, akasztófacímer” titulust
11490 10, 2| temetve.~Nem gondolkoztam semmiről, csak rohantam feléje egyenesen;
11491 10, 2| látszott a megfoghatatlan semmiségbe. Szája nyitva volt, de nem
11492 8, 2| egy szerzetes; paradicsomi semmiségében irigylésre méltó, s óriási
11493 2, 1| amint úgy a kék levegőben, senkihez sem – sóhajtoztam magamban,
11494 10, 2| hangafabokrok közt végigfütyölt.~Senkim sincsen az egész világon,
11495 4, 1| akkor nem követhetek el senkivel semmiféle jó cselekedetet,
11496 8, 1| előrerohanó királyné útját seperjék tisztára, míg másfelől jól
11497 5, 1| asszonyi szoknyáktól ide-oda sepert szent ostya. Nézd, itt van
11498 11, 2| akik lócákon, székeken, seprűn, pemetén lovagolva süvöltöttek
11499 4, 1| megkívántató tudományokat.~– Per septem archidiabolos! – kiálta
11500 2, 1| Krakkó ostrománál hosszasan séramórálni, nehogy a bírák urak előtt
11501 2, 2| Nyedzviedz, a megszálló seregeket szétverve, nagy zsákmánnyal
11502 9, 1| Hanem vannak cápák. Azok seregestől jöttek ellenűnk, s hogy
11503 5, 2| Spanyolországból az autodafék elől seregestül vándorolnak Hamburgba, itt
11504 2, 1| Rákóczi fejedelem magyar seregét rabul hurcolva Krímiába,
11505 2, 4| hogy a felmentésünkre jövő seregnek elég időhaladéka legyen
11506 2, 1| lovassal hárulról a magyar seregre. Az szót fogadott, s egy
11507 10, 2| törvényszéket laktam a sok testi sérelem miatti megidéztetések következtében.~
11508 3, 2| láttam megnyugtatásomra a serenissimét ülni és kegyesen szunyókálni;
11509 2, 4| bennünket megszabadítani serénykedel, s a veszedelem elfordul
11510 12, 1| voltak) lehúzták a padra a sergeant-t, s akkor meg ők hegedülték
11511 11, 1| rátette a gyújtófüvet a serpenyőre, s akkor odakiáltott hozzám:~–
11512 12, 2| odaereszteni, se borral, se serrel, se pálinkával, hogy a pattantyúsok
11513 10, 2| levelet, amiben otrombául sértegették férji becsületérzésemet!~
11514 3, 2| te mégis meg találnád azt sérteni?~– Akkor engemet a máglyán
11515 3, 2| bolondot, fiam? A gyónás titka sérthetlen szentség.~– De hátha te
11516 2, 1| Kocham Pana”, „Z. calego serza” (szeretlek, egész szívemből),
11517 10, 2| a töltés: mi ketten azon sétáltunk végig karöltve.~– Látod,
11518 6, 2| tutajok a folyamon; a hosszú sétánysorok; még a vén vámszedők is
11519 4, 2| feljáratába.~Tehát ez a kísértetek sétaútjának a titka.~Visszamentem megint
11520 11, 2| est” – az a toll, amivel Shylock megíratta a „font húsra”
11521 8, 3| hajnalsugár, a tündérnek sietni kellett; a tengert hallottam
11522 10, 2| elfut, mert a mentségre sietőnek is vele együtt kell meghalni.
11523 8, 3| elegyedjünk. Az én utam sietős! – Úgysem lett semmi az
11524 8, 3| alattunk; Danesh kétségbeesett sietséggel repült előre; amint egy
11525 2, 1| csekély munka volt.~Ennek a siettetésére pedig ugyan nagy szüksége
11526 9, 1| Kamcsatkából –, az olaszt, Signore Sparafucile Odoardót Palermóból –
11527 2, 2| aztán mint egy ezüst kígyó sikamlik alá gyors tekergésében a
11528 3, 1| szekérrel járni; amint a sikátorba beléptem, ami egész zsibvásár
11529 7 | bizonyítanom, hogy mindaz a siker, amit kívántam, nem a föld
11530 7 | mesélni Sommer bámulatos sikeréről Bengáliában, hogy egészen
11531 2, 5| következő éjjel is, a lövetés sikerét megfigyelni.~Én aztán azt
11532 2, 5| ahonnan a váracsot egész sikerrel lehetett volna lövetni,
11533 11, 1| valami jót tenni, az se sikerüljön. Nem hitte senki, amit beszéltem.
11534 5, 2| átadta neki azokat, és el nem sikkasztotta, vagy még annál is gonoszabb
11535 2, 4| valamit, ami többet ér sok siklus aranynál; utat a megtérésre.
11536 5, 2| szavát felismerte, elkezdett sikoltozni, gyilkost, tűzet kiabált,
11537 11, 1| homokból!~– Hagyjatok békét! – sikoltozott a boszorkány. – Majd megkínzom
11538 10, 1| harapdálták össze, ordítottak és sikoltoztak, kacagtak és őrjöngtek,
11539 11, 2| alá a földbe, a varázsnők sikoltva repültek szét a levegőben,
11540 11, 1| hanem a boszorkányok is nagy sikongatva züllöttek szerteszéjjel,
11541 6, 2| még egy „dreyer!” még egy „silberling!” még egy „petermännchen!”
11542 5, 1| szokott lenni batzenekkel, sőt silberlingekkel is. Azt nem volt „okom”
|