10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
11543 4, 2| tértem.~– No, te kegyes Silenus! Ugyancsak jól viselted
11544 3, 1| emlékezett is még rá, mint simaképű ifjoncra, azt hihette, hogy
11545 4, 1| zarándok vagyok, nagyot simított a rengő szakállán, s ijesztő
11546 5, 2| posztónyírók drótkeféjével simították volna végig. Az neked ordít,
11547 10, 2| közt végigfütyölt.~Senkim sincsen az egész világon, aki pártomat
11548 10, 1| oka. Hiszen itt elefántok sincsenek, azért az elefántok mégis
11549 1, 2| van der Bullen Tóbiás”; Singapore-ban „Maharadzsa Kong”; a tengeren „
11550 10, 1| Hát nem emlékszel már rá – sipegé az asszony, szemérmesen
11551 7 | hozzám szólt, azt is oly sipegve ejté ki, mintha sajnálná
11552 5, 2| nem értem, hogyan lehet? – sipogá ő, szemeit lesütve.~– Én
11553 3, 2| szebb nótákat fújtak a török sípokon, a hétféle bohóc mindenféle
11554 2, 1| fiam, meddig tartott ez a siralmas szamárságod?)~– Óh, csak
11555 5, 2| állt, a képét összekarmolta siralmasan, amint a nyelvével végignyalt
11556 2, 1| vallomását Hugó, midőn első nap a siralomházból felhozatott.) Ott igen jól
11557 10, 2| homokbuckák között, ha csak a sirályoktól vagy a földikutyáktól nem?
11558 1, 2| Nincs több? – kérdezé síránk hangon a soltész, mire a
11559 8, 3| nevetne. E kacagásra olyan sírás felelt a levegőből, mintha
11560 2, 3| biztatás a szívére hatott. Nagy sírások és ölelgetések között, nagy
11561 3, 3| kínál, a perzsa bajadér sirászi bort tölt, az oláh fáta
11562 2, 2| Barán, hogy nem nagyon siratnál meg bennünket, ha futni
11563 7 | elbocsátott, még csak meg sem siratott. A hollandi nők hozzá vannak
11564 4, 2| fogadjam a vendégeket, akik a sírboltból fel fognak hozzám jönni,
11565 4, 2| lett belőle, hogy arra a síremlék ismét felemelkedett és megfordult,
11566 4, 2| fölfelé fordul. Az eltűnt síremlék-helyen aztán ott látszik a csigalépcső
11567 4, 2| lovagnak a tömör márvány síremléke áll ott, tetején a lovag
11568 4, 2| szenteltvíz-tartót, hadd sírjam tele könnyeimmel.~S ki mit
11569 6, 2| nem olyan régen, hogy a sírjára rá ne lehetne találni. A
11570 2, 3| kiszabadítom őt ebből a magányosság sírkertjéből, s elviszem őt magammal
11571 6, 2| választottam volna azt a sírközét fekhelyül.~Mert nagyon sokan
11572 8, 3| mintha a meleg déli szél sírna.~– Elkéstél egy percnek
11573 11, 1| tűzből kiszabadította a síró gyermeket, s a lovára ültetve
11574 10, 1| ön felől; hanem az a kis sírórívó poronty: ez már nem álom,
11575 10, 2| mélyebbre fúrja maga alatt a sírt, míg lesüllyed válláig,
11576 3, 3| hanem nehéz láncszemek: azok sírtak olyan keservesen a kézfelemeléskor,
11577 4, 2| fénymázolva.~Ez a fülke nem volt sírüreg, hanem egy szűk lépcsőzet
11578 4, 2| Ptolomeus” nevű lovagnak a sírürege elől félretolva találtam
11579 4, 1| paripán ülve.~Fején tollas sisakot viselt, derekán bivalybőr
11580 8, 3| amennyit keresztyéni türelem és sivai hülyeség vállvetve elviselhet;
11581 11, 2| pokolra?~– Valamennyit! – sivalkodának a boszorkányok. – No, ma
11582 8, 2| csak egy istent hisznek: a „Sivát”, annak a képét hordják
11583 8, 3| Himalája heggyel; a nagy mongol sivatagot; míg végre megérkeztünk
11584 1, 1| Hajön egy tüzes szörnyeteg, sivítva, prüszkölve, minden nép
11585 3, 1| Malach nevét, akkor meg egy skatulya féregvesztő kenőccsel akarta
11586 13, 1| valamennyi tégelyem, fiolám, skatulyám mind szétgurult az almáriomomból. –
11587 2, 1| drágaságtól; bíborpalástok, skófiumos asszonyköntösök, misemondó-ruhák
11588 9, 1| kivehettünk, azonfölül a skorbut is kiütött közöttünk a rossz
11589 6, 1| cserzővargák céhmestere két olyan skrupulózus férfiú, akik a céhbe álló
11590 5, 2| karját az enyim alá fonva, smollist ivott velem, s azalatt az
11591 2, 1| hónaljig kiemelkedve belőle. A só-tengerszem nem engedi elmerülni az
11592 2, 1| túlsó hegyoldalban gazdag sóbányái voltak. Ez az egész hegyvonal
11593 2, 2| eltűnt, hogy a Sziniawskyak sóbányájában törjön elő ismét.~Amint
11594 2, 1| sötétkék rétegeket, amik a sóbányákat jelzik, s könnyű volt kitalálnom,
11595 2, 1| bányát láttam, többek között sóbányát is. A mélységbe vetett szalmakanóc
11596 2, 1| Ha megnyerik a lengyel socinianusokat, soha senki se veri ki őket
11597 2, 1| már egész bevett vallás a socinianusoké, a fejedelem maga is ezt
11598 1, 2| eretneknek. Krakkóban áttértem a socinianusokhoz, Ukraniában az ortodox keleti
11599 2, 1| többé; minden templomot a socinianusoknak adna.~Mikor ezt a hírt megvittem
11600 2, 3| ahol selyemruhájával fogja söpörni a földet, s nagyságos asszonynak
11601 7 | száraz hal meg egy kancsó sör – a javából. Én a sörömet
11602 7 | este együtt iddogáltak a sörházban.~Még az is meg volt engedve
11603 7 | kancsó sör – a javából. Én a sörömet sohasem ittam meg, hanem
11604 8, 3| elfeledi mellettük a bort, s a sörtől visszaundorodik, ha egyszer
11605 2, 4| közepett.~A folyosó egyre sötétebb lett, s az a glóriás kép
11606 2, 1| vereshagyma-formán egymásra hajló sötétkék rétegeket, amik a sóbányákat
11607 2, 2| küllői lövelltek be a mély sötétségbe. Az ott a napvilág.~– Mi
11608 8, 3| is nekiadtam. A függöny sötétveres selyemből volt, és rajta
11609 10, 1| Niemengen mind csupa atyafiság; sógor, koma, keresztapa az egész
11610 7 | fog még ebből kisülni! – sóhajtá a soltész.)~Hiszen megvallom
11611 4, 2| leborulnak a földre, és egy sóhajtás nem hallszik a néppel tömött
11612 2, 1| mondá rá a soltész.)~Eleget sóhajtottam, hogy bárcsak kiszabadítana
11613 2, 2| Olyan ember, aki turbékolni, sóhajtozni akar, miközöttünk meg nem
11614 2, 1| levegőben, senkihez sem – sóhajtoztam magamban, hogy bárcsak küldene
11615 5, 2| belőle – monda ő nagyot sóhajtva, s én elértettem e célzást,
11616 5, 2| Csak a fizetési határidőt sokalltam egy kissé.~– Ez hamburgi
11617 7 | tulipánjai számáról és rendkívüli sokaságáról ítélve.~De nemcsak ezekben
11618 5, 1| ott, abban a tarkabarka sokaságban akármiféle csodaviselet
11619 8, 3| körüllevő fényes és piszkos sokasághoz, két keze szörnyen hadonászott,
11620 8, 3| faragványú kapukon kitódulni a sokaságot, mely ragyogó fegyverzetében,
11621 8, 3| Brahma, a Visnu meg a többi sokkezű, soklábú istenség.~(– Hát
11622 8, 3| Visnu meg a többi sokkezű, soklábú istenség.~(– Hát Jehova?
11623 8, 1| vannak a bálványimádás, soknejűség és királyölés.~(– Tudom,
11624 2, 1| garason, én meg kilencen, mert sokra becsülték a széles vállaimat.~
11625 2, 2| keresztbe-hosszába rótt, mívelt földek sokszínű sávjaival tarkázva, s délnek
11626 14 | ítélet, melyet a vérbíróság a sokszoros bűnösre kimondott, ekképp
11627 2, 5| eljött a karácsony. Rám nézve sokszorosan várva várt nap. Az örök-kalendáriumot
11628 2, 1| visszhangja pokolbeli üvöltéssé sokszorozott. Mikor föltekintettem, az
11629 5, 1| helyett netto, az elkárhozás „soll” lapjára brutto át nem került.
11630 10, 2| megbántott orrát a markában a soltészhoz, s fizettet az emberrel
11631 1, 1| megmagyarázta a konstábler a soltésznak, hány rész lőpor, mogyorófaszén,
11632 7 | Szumrő, a franciák meg „Sombre”. Annak nagy szüksége van
11633 12, 2| mert amíg ő a kantinig somfordált, azalatt a gyerehaza-tallér
11634 11, 1| s engem is megkínált a sonka – csontjával, amin már nem
11635 11, 1| majd úgy bánnak a kendtek sonkájával, mint kend bánt ezzel!~Aztán
11636 4, 1| s reggelig csupa repülő sonkákkal, s más efféle angyali jelenésekkel
11637 11, 1| behozatta, s elővette belőle a sonkát. Nagy jókedvvel kínálta
11638 2, 1| összegyűlt, ihatatlanná lett a sóolvadék miatt.~Hát amióta a hajdemákok
11639 2, 5| tömérdek lámpások hosszú sora a templom felé elvonult.
11640 6, 2| tisztességes keresztyének sorába eltakarítani; annak a számára
11641 3, 1| keresztülhatolt; s akkor annak sorain végigjártatva az ujjai hegyét,
11642 2, 2| sziklacsompók, egymáshoz sorakozva, mint egy rettenetes münster
11643 3, 1| akadémiai bizonyítvány a Sorbonne rektorától, baccalaureusi
11644 1, 2| Boszorkánymesterséget űztem.~– Decimo sexto sorcelleria!~– Az ördöggel szövetkeztem.~–
11645 11, 2| zsoltárt: „Aru kankaru netsi sőre za”. Az eskető papnak az
11646 2, 2| folyosóján, mely később egész sorozatát a kisebb-nagyobb barlangtermeknek
11647 10, 2| kiszabadítani. – Ergo „fiat piscis!” Soroztassék ez is Szent László nevezetes
11648 9, 1| az irrelevabilisek közé soroztatik! – mondá ki a nagyherceg.)~
11649 2, 4| megyek el most is, mert az ő sorsáról akarok gondoskodni: nem
11650 12, 2| tetszik, mintha te jobb sorshoz volnál szokva, mint ágyút
11651 2, 3| sziklakeretében volt, s egész sorsom abban az édes mosolygásban,
11652 2, 1| s úgy kellett véle egy sort táncolni mindenkinek, mint
11653 7 | vezényelte, s a mise végén sortüzet adatott, a két tenyerével
11654 2, 2| ott. Te is oda akarsz-e a sorukba kerülni?~Ez a biztatás nekem
11655 2, 1| ebben a barlangban, az a sóskőtől mind ihatatlanná válik. –
11656 2, 1| felnyitásával azt az egész sóstavat, ami a barlang fenekén meggyűlt,
11657 2, 1| sötét víztükör ott alant sóstó, amiben az ember el nem
11658 2, 1| Két-három rúgással kiúsztam a sóstóból a kiszemelt ősvényig, mely
11659 11, 2| így meg nem eszem. Ha én sótalanul eszem a disznóhúst, attól
11660 11, 2| magánhasználatára tartatik otthon.~Ez a sótartó pedig egy nagy csigateknő,
11661 2, 1| tetőtől talpig fehéren a sótól, mint egy bepúderezett ördög.~
11662 9, 1| Micsoda részét etted meg a spanyolnak?)~A lábát.~(– Az a kérdés,
11663 9, 1| németek, hollandusok vagy spanyolok voltak. A kelet-indiai angol
11664 5, 2| a zsidók közé, akik most Spanyolországból az autodafék elől seregestül
11665 9, 1| Kamcsatkából –, az olaszt, Signore Sparafucile Odoardót Palermóból – a
11666 1, 1| henger oldalai éles késekkel spékelve, a két kereke pedig lőporral
11667 4, 2| eretnekek nem lehetnek bírák ily spirituális kérdésben. Töröltessék ki
11668 13, 1| úgy meglepte a gyorsaság spiritusa, hogy a tisztes öreg úr
11669 7 | egymás kezéről elárverezni a spondilus regiusokat, a villámozott
11670 3, 2| jegyzőnek.)~(– Ámde nem spontaneum – veté közbe a nagyherceg –
11671 10, 2| hóhér számára is valami kis sportula. Nem marad a dolog az egyszerű
11672 10, 1| tettem, hogy hazaérjek. Lovas stafétát küldtem előre, hogy a feleségemet
11673 11, 2| Aszmodai, Flibbertiggibet stb. Magát a „maker”-t Astarothnak
11674 3, 2| soltész. – Adulterium cum stellionatu!)~(– Hagyja kegyelmed! –
11675 1, 2| kereskedőtársaimat.~– Septimo stellionatus.~– Elárultam a rám bízott
11676 4, 2| nyomoztatástól, ezért igyekeztem a stettini kikötőt elérni.~(– Habet
11677 11, 2| elő, hogy engedje magát stigmatizáltatni.~Ez pedig úgy ment, hogy
11678 1, 2| lovag, – csigakereskedő, – stockjobber, – alderman, – hajóskapitány, –
11679 2, 1| rekedt hangon: – Kto tam? Stoj! (Ki vagy? Megállj!)~Én
11680 1, 2| Junker Elias”; Münsterben „Stramm Vilmos”; Amsterdamban „Mynheer
11681 1, 1| fog tüzet, akkor az egész stratagéma visszafordul, s a saját
11682 2, 1| hajdemákoknak ugyan volt egy régi stratagémájuk, amivel a hebehurgya megtámadókat
11683 1, 1| konstáblernek, hogy ez olyan stratagémákkal kudarcot ne valljon, aminők
11684 12, 1| hát eredj ki az udvarra strázsálni; tartsd fel a fejedet, tátsd
11685 11, 1| vezére, akit nagy veres strucctolla a kalapja mellett tett megismerhetővé. –
11686 11, 2| amivel Erzsébet aláírta Stuart Mária halálítéletét – az
11687 13, 1| Egyszer odahívat magához sub rosa, s fölszólít, hogyha
11688 2, 2| süveget, adtak ránk egy cifra subát; mindenikünknek a kezébe
11689 8, 3| szankcionálják és ratifikálják. – Submergantur!)~(– Tudtam! – csattant
11690 4, 1| lovag. – Ut Belsebub te submergat in paludes inferni! Vagy
11691 9, 1| soltész. – Hogyha valami subscus talál esni, legyen kire
11692 13, 1| Amiből aztán mindenféle subscusok támadtak.~Nem is említem
11693 9, 1| Értjük, mire való a subtilis distinctió – szólt a soltész. –
11694 11, 1| Útközben aztán találtam egy sudár tiszafát, aminek szép egyenes
11695 3, 1| az a gaz suhanc engem egy süket asszony kezébe szolgáltatott
11696 3, 1| koronás tallér meggyógyítaná a süketségét? – Megtette. A tallér láttára
11697 1, 1| az a bolond korsó akkor sül el, mikor felnyitódik?”
11698 10, 2| emelni, a másik még mélyebbre süllyed. Eleinte csak tréfának veszi:
11699 5, 1| csókért, egy ölelésért. Süllyedjek el ezzel a hajóval a tengeren,
11700 10, 2| már, mely vonalról vonalra süllyedt el előttem, s azalatt folyvást
11701 10, 2| elosztva a test terhe nem süllyeszti azt oly gyorsan alá. Azután
11702 4, 2| felhordani a pincéből, s a sülteket fölszeletezni. Ugyanazok
11703 11, 2| apró falatokra az elém tett sültet (ami a gadarénusok malacainak
11704 10, 2| messzire el kellett gázolnom a süppedékben; mert ezen az oldalon a
11705 3, 2| úgy megszomjazott, hogy sürgetve kérte az éji italát, amit
11706 2, 1| cudar jószággal lőni, hát süsd el azt. Ezt a nevezetes
11707 3, 3| velem rögtön, ha lassú tűzön sütnek is meg vasrostélyon, hogysem
11708 2, 1| amiről az ágyút úgy el lehet sütni, hogy az ne annak a lábát
11709 2, 2| aztán a tűzhely mellett sütő-főző feleségemhez hazatérve,
11710 13, 1| testemet Beheriktől. Csak hadd sütögesse ő az ágyúkat az Ehrenbreitsteinon,
11711 4, 1| Megijedt, hogy most mindjárt én sütöm ki őróla, hogy sohasem volt
11712 1, 1| Hugó konstábler számára sütötte ki.~– Hallod-e, konstábler –
11713 2, 1| hogy elöl repült az arany süveg, azután a pópa, leghátul
11714 3, 3| felcsaptam a fejemre a papi süvegemet, s erre a katonák meghökkentek,
11715 8, 3| fel, az uralkodói gyöngyös süveggel, gyémántos kócsaggal a fején;
11716 3, 4| handzsárját, én hallottam süvölteni a fegyvert a levegőben,
11717 8, 3| dörgött utánunk a felhő, süvöltött az áthasított lég, sziporkáztak
11718 11, 2| seprűn, pemetén lovagolva süvöltöttek a levegőn keresztül; minden
11719 11, 1| Nekem csak úgy a fülem körül süvöltöztek el a halál postái, míg én
11720 2, 1| végem van.~– Nyebojsza! – súgá fülembe a leány. – Lépj
11721 8, 3| volt csatolva egy jó bronz sugárágyú, ami nagyon célszerű úti
11722 13, 1| a IV-es kamrából a bronz sugárágyúk közül. Mit röhögtök? Ostobák!~
11723 8, 3| elviselhet; odaugrottam a sugárágyúmhoz, mely a szovarihoz volt
11724 2, 3| árnyék elfogta előlem a nap sugarait, ami már a magas sziklák
11725 2, 2| szemérmes arcpirulással súgott meg nekem valamit, amitől
11726 3, 2| a titkot, amit a fülébe súgtak?~– Sohasem volt arra eset.
11727 5, 2| úgyhogy a nagy feje fölöttem suhant el, semmit sem találva,
11728 2, 1| a pallost, s ez nevetve suhintá meg a nehéz vasat fél kézzel
11729 9, 1| a „donna sultaninák?”)~„Sultanina” annyi, mint apró szőlő,
11730 9, 1| voltak nektek azok a „donna sultaninák?”)~„Sultanina” annyi, mint
11731 9, 1| szágópálma-lisztet és néhány tonna sultaninát kölcsönözni.~(– Minek voltak
11732 3, 3| világból, mintha valami súly nélküli pára volnék, amit
11733 9, 1| bűnterhelt kapitány, vétke súlyának érzetében, lemenekült a
11734 13, 1| itt nagyon elvetetted a sulykot.)~(– Nem, kegyelmes uram –
11735 8, 3| kegyelmetek is, mert nagyon súlyos következései lesznek még
11736 12, 1| rajta, amit tőle kaptak summásan: ötször hat = harminc! De
11737 8, 3| közbe a soltész. – Csak úgy summázva add elő.)~Föltettem magamban,
11738 11, 2| felírta e szókat: „Sint ut sunt, aut non sint” s amivel
11739 9, 1| pedig semmi szükségem e superflua cautelára, miután a mi társaságunk
11740 4, 2| még van a hiperbolának is superlativusa.~Ez volt maga Nabukodonozor.~
11741 1, 2| éhhalállal bűnhődés rettentő suppliciumát szabta meg világosan?~A
11742 3, 4| mohos fákat, amik olyan sűrűek voltak, hogy egy embernél
11743 8, 3| tisztára mossa magát, mint Szűz Susánna.)~– De hát mi hasznom volt
11744 8, 3| elköltsük édes, bizalmas suttogás közt, ő nem volt rávehető,
11745 5, 2| Én tehát megfigyeletlenül suttoghattam azalatt a szőke Ágnessel.~–
11746 3, 4| bármerre jártam-keltem, ott suttogott és turbékolt a fülembe,
11747 2, 4| ugrott ki a helyéből.~Azt suttogta hozzá, hogy mikor a karácsony
11748 13, 1| egyikre sem forog, csak a svábra. A főparancsnokkal csak
11749 1, 2| éhezni és szomjúhozni.~A syndicus azonban megnyugtatá:~– Ne
11750 13, 1| midőn például egyszer a syndicushoz hívattak, akinek az egyik
11751 13, 1| is hosszú volt. A jámbor syndicusnak aztán az a lába úgy megnyúlt,
11752 1, 1| főparancsnokot, a soltészt meg a syndicust meg a fejedelem alkimistáját,
11753 8, 2| nyáron nappal nem is jár a szabadban), akkor a lábaik által fölvert
11754 5, 2| toborzók voltak, kik egy szabadcsapat számára gyűjtöttek mindenféle
11755 6, 1| el a Bergmayer kapitány szabadcsapatjánál változatos harci viszontagságok
11756 12, 2| is, akiknek a száma egész szabadcsapatot képezett. S mondhatom, hogy
11757 3, 4| börtönében meglátogatta, szabadítá őt meg bilincseiből, a hercegasszony
11758 4, 2| és a varázslattól meg nem szabadítják.~Elviszem mindezeket az
11759 10, 2| Csak nagy lélekjelenlétem szabadított meg, hogy oda nem fulladtam,
11760 2, 2| igazán „kos” voltál. Te szabadítottál meg bennünket a veszedelemből,
11761 2, 3| elkövetni. Azért kérlek, hogy szabadíts meg egyszerre a szenvedéseimtől,
11762 8, 3| vendég, s a bajadéreknek szabadságukban áll a királyok tanácstereméig
11763 10, 2| küszködő; érzi, hogy nincs szabadulása, s minden mozdulatával még
11764 10, 1| uxoricidium.)~– Jaj, dehogy szabadultam meg a büntetéstől, kegyelmes
11765 2, 1| lódulással ellökve magamat, szabályosan egymáshoz szorított bokákkal
11766 3, 1| törpe fickó fogadott el a szabályszerű kocogtatás után, akiről
11767 4, 2| ellenére minden emberre azt a szabályt köti, hogy azt cselekedje,
11768 2, 1| Van ott kovács, lakatos, szabó, csizmadia. S minthogy a
11769 7 | boszorkányság ne legyen benne – szabódék a kegyes asszonyság –, mert
11770 1, 2| magamról.) Én morális tortúrát szabok rá. Mondassék ki rá azonnal
11771 1, 2| bűnhődés rettentő suppliciumát szabta meg világosan?~A fejedelem
11772 4, 1| ember termetére lehetett szabva.~Mikor így fel voltam készítve,
11773 12, 1| fel a fejedet, tátsd el a szádat, most éppen jó eső esik!~
11774 2, 5| meg tudta érezni a kanóc szagát, ha valahol lesben elrejtett
11775 2, 5| lennem: a Nyedzviedznek finom szaglása volt; lőtávolon kívül meg
11776 9, 1| kereskedőhajó gazdájától szágópálma-lisztet és néhány tonna sultaninát
11777 9, 1| a „sok”, de a hozzá való száj volt a „több”, s a többet
11778 7 | szólásmód keresztyén ember szájában; ha pedig nagy unatkozásukban
11779 2, 1| csatakígyómat egészen ki a barlang szájához vontatva, a távolból segélyül
11780 2, 3| galambja egész a barlang szájáig elkísért, s ott leszállt
11781 3, 3| kenyeret és vizeskorsót a szájamig vihessem.~És körülöttem
11782 1, 1| olyanforma, mint a csutorának a száján, az bizonyosan lesrófolható
11783 2, 2| preszjakai barlangfolyosó szájától a völgybe szép menetelesen.
11784 4, 2| förtelmes istenkáromlás. Tűz a szájba, tűz a szájból.~Én menekültem
11785 4, 2| istenkáromlás. Tűz a szájba, tűz a szájból.~Én menekültem a pokolsanhedrinból.
11786 4, 2| káromlást nem lehet emberi szájon kibocsátani; de a negyedik
11787 8, 2| gyümölcs, mely az év minden szakában érik, megmagyarázza: hogyan
11788 8, 3| meglehet, hogy már akkor szakad a zegernyezápor.~Másnap
11789 8, 1| libeg, melyet a Gangesz szakadéka képez; ez a tó tele van
11790 2, 1| ropogás támadni, mintha égföld szakadna össze, a szálfák omlanak
11791 11, 1| boszorkányok. Fertelmes csúf nép. Szakáll az állukon, és bibircsó
11792 4, 1| nagyot simított a rengő szakállán, s ijesztő mély hangon kérdezte
11793 1, 1| talál, annak részint szemét, szakállát ki- és elégeti, részint
11794 3, 1| törvénye tiltja vassal irtani a szakállt.~– Itthon van a Malach? –
11795 3, 1| auripigmentummal, ami a szakálltarlót leedzi, minthogy Mózes törvénye
11796 4, 2| asztalra.~Ekkor az én vörös szakállúm rám kiálta:~– Málkhus!~Széttekinték,
11797 2, 4| egészen megnyugodtak az én szakértően formált tervemben. Én a
11798 4, 2| felé.~(– Most megállj! – szakítá félbe a soltész. – Itt megfoglak
11799 11, 2| mindig a Belfegor szárnyából szakított ki egy éppen ahhoz a célhoz
11800 3, 2| mondá rá a nagyherceg. – Ne szakítsa kend félbe a legjobb helyen!
11801 5, 1| engem beszédemben félbe ne szakítson, megitta maga, aztán elővette
11802 8, 2| nemcsak a fölbonthatlan szakramentum kőt össze, hanem még az
11803 2, 1| hegyháton, hogy a hajuk szála se görbült meg. Ha pedig
11804 7 | lárma, tivornyázás; nem szaladgáltak szeleburdi junkerek, diákok
11805 3, 3| az vasalva, hogy el nem szaladhat tőled.~Nekem az volt a legközelebbi
11806 2, 2| híják. A kisgyermekek eléje szaladtak, s nevén szólíták: megfogták
11807 2, 1| hogy a májusfát kitűzik, szalagokkal, palackokkal és narancsokkal
11808 2, 1| is elég.~Nekem a hajam szálai borzadtak fel e dolgok hallatára,
11809 13, 1| Paracelsit, opoponaxot és szalamandrakenőcsőt a bolondoknak, s fizettetsz
11810 1, 1| kénvirág, gyanta, szurok, szalamia, bórax és ólomcukor járult
11811 2, 1| rakásra valamennyit. Egy szálfa minket is úgy csapott a
11812 2, 1| erdőt, egymásra düledezett szálfáival, mint egy jégverte kenderföldet.
11813 2, 1| égföld szakadna össze, a szálfák omlanak körös-körül egymásra,
11814 10, 1| pedig előre le kell tenni a szálláspénzt, addig az embert be nem
11815 5, 2| magamnak rangomhoz illő szállást. Látogatásaimat azonban
11816 4, 1| élettörténetét. – A hó is elkezdett szállingózni, kénytelen voltam rászánni
11817 11, 1| Fogták-e el lesből a fejedelmek szállítmányait? Vertek-e hamispénzt rejtett
11818 7 | hogy kegyelmed a szokott szállítmányosai által hozatna ide magának,
11819 7 | éppen puskákat, ágyúkat szállítok a bengáliai nábob, Nujuf
11820 10, 1| Jónás prófétát egy cethal szállította a gyomrában tovább? Amidőn
11821 3, 4| hercegnő machinációi mellett szállították őkelmét valami vadon erdőbe,
11822 2, 3| pokollal mélyebben kellene le szállnom, ha a te tanácsodat akarnám
11823 11, 1| járnának. Azután nagy süvöltve szálltak a levegőn keresztül a boszorkányok.
11824 2, 4| kutyának a lába. Megütötte a szalmába.”~Az ocakovi erdőben pihenőt
11825 2, 1| embert. A víz fölött úszkáló szalmacsóvák lángjánál megtaláltam a
11826 2, 1| tükre képezte.~A vezér egy szalmacsóvát vett a kezébe, s azt meggyújtva
11827 2, 1| merül; sőt, a második égő szalmacsutak fényénél még azt is fölfedeztem,
11828 2, 1| sóbányát is. A mélységbe vetett szalmakanóc lángjánál felismertem az
11829 12, 1| sört; aztán meg egy kis szalmavackot valami zugban, ahová lefekhetem.~–
11830 2, 1| éléstár és pince. Annyi szalonnát, kenyeret hordtak fel, hogy
11831 9, 1| füstölt disznóhússal és szalonnával ajándékozott meg bennünket „
11832 2, 1| borsót, amivel otthon a szamarak élnek: az volt az ebédem,
11833 6, 2| ahányat ütött a dobverővel a szamárbőrre, annyi „gézengúz, semmirekellő,
11834 2, 1| hátamra, hogy ki ne jöjjek a szamárhivatalomból. Másnap reggelig aztán meg
11835 7 | neki lenni, a tulipánjai számáról és rendkívüli sokaságáról
11836 2, 1| káromlani, az még életében szamárrá változik.~Eszembe jutott
11837 2, 1| meddig tartott ez a siralmas szamárságod?)~– Óh, csak addig, amíg
11838 3, 3| kenetet, s felnyitottam a számat az ostya átvételére. Amit
11839 8, 1| hadseregét megszaporította, ágyúi számát negyvenre fölvitte, s a
11840 4, 1| s ami mellékesen szintén számba veendő volt, ha a környék
11841 3, 1| boglárokat. Száz arany kerek számban!~– Száz arany! – kiálték
11842 11, 2| Belzebub, Leviatán, Azáziel, Számiel, Dromo, Kopciher, Aszmodai,
11843 11, 1| utolsó negyedben. Erről számíthattam ki, hogy éjfél után egy
11844 3, 1| zálogba adtam rá. Nem is számítom a szép Persidának küldött
11845 2, 4| magát nagyfejedelemnek. Számított rá, hogyha az urakat és
11846 8, 3| Tehát csak az odavaló utat számítsd.~De nekem az is hosszú idő
11847 11, 2| diabolicum neki mégis be nem számíttathatik, és így ezen vádpont, ha
11848 3, 2| adtam a fejemet, el fogok számlálni, s amiknek csodahatásában
11849 3, 4| versátus, hasonló esetekre nagy számmal fog visszaemlékezni.)~–
11850 2, 1| azon kezdte el magyarázni a számokat, amikkel megengedné magát
11851 8, 2| másképpen. Lelked rajta. Számolj érte a másvilágon. – Ez
11852 8, 2| élhet meg egy népfaj, mely számosabb egész Európa lakosságánál,
11853 2, 1| elkábított, hogy nem tudok róla számot adni, hogy kerültem ki abból
11854 4, 2| mondám. S erőltettem a számra a fintorgást.~Astarte fittyet
11855 2, 2| azután kimérte az öreg a számunkra a házhelyet, azt kicövekelték:
11856 11, 2| az ördöngös légióját bele száműzte), hogy annál nagyobb kedvem
11857 2, 3| ellenség vert ki, vagy társaid száműztek?~– Nem, Barán – felel a
11858 2, 2| hajdemákok különben is azt száműzték maguk közül a Viszpa-Ogródba,
11859 2, 4| helyre gonosz, istentelen szándékkal jöttem, s szemrehányásokat
11860 8, 3| lett semmi az én elbúsult szándékomból; mert én száztíz napot és
11861 5, 2| bírtak; pedig tiszta volt a szándékuk. Részeg állapotomban elvehették
11862 2, 1| ahogy előre megjósoltam a szándékukat, maga a pulkovnik állt ki
11863 2, 1| boszorkány gazdasszony megtudta a szándékunkat a kisasszony előkészületeiből,
11864 2, 4| vétkek elkövetésének rémes szándokaival: meg nem gyóntatja elébb.
11865 8, 3| usus és pactum conventumok szankcionálják és ratifikálják. – Submergantur!)~(–
11866 3, 2| megáldva. Emiatt fogadalomból szánta el magát a hercegnő e szent
11867 2, 2| véres keresménye volt az. Ők szántottak, vetettek, kapáltak és arattak.
11868 2, 2| békességes pásztorok és szántóvetők.~A lakoma után kivezetett
11869 13, 1| Micbánus gróf úrnak a felesége szaporodott meg ily csodálatra méltó
11870 7 | csupa igyekezet volt: még szappant is pakolt el a számomra,
11871 5, 2| Az A betűt a H betű két szára közé lehet állítani, s azzal
11872 9, 1| szállott az esze” – „a lába szárába szállott a bátorsága”. –
11873 4, 1| valóban arabs írás, sőt szaracén írás, ellenben turkomán
11874 4, 1| jövök, Jeruzsálemből, a szaracénok elfogtak, azok verték ezt
11875 5, 2| csontjaim nem voltak olyan szárazak, mint Mayer gazdáé, éppen
11876 7 | kedved: matróznak állni vagy szárazföldi patkánynak?~– Megmondom
11877 10, 2| adhat. A sívó homok felszíne száraznak látszik, olyan hullámok
11878 11, 1| vihessem el a saját bőrömet szárazon.~Az egyik oldalán az útnak
11879 8, 3| ökröket, nemkülönben hollókat, szarkákat és pulykákat ápolnak, a
11880 4, 2| van Semiramis nagyanyám szarkofágja mellett Nivinében. Igyál!”~
11881 4, 2| egy falmélyedésben fekvő szarkofágról le kellett emelnem a kőfedelet.~
11882 3, 1| amivel igazoljam előkelő származásomat, egy akadémiai testimoniumra,
11883 4, 1| közeledtére mély dörgő hang származott elő az odvas fa belsejéből.~–
11884 11, 2| Belfegor szárnyában. Óriási két szárny volt ez, nagyobb mint a
11885 11, 2| pokolra jusson, az mind az ő szárnyába volt összeszedve. Az a toll,
11886 11, 2| felhasználva, ott voltak a Belfegor szárnyában. Óriási két szárny volt
11887 8, 2| azazhogy kis kutyák, amelyeknek szárnyaik vannak, és repülnek, s melyek
11888 8, 3| és Danesh, mikor aludtak, szárnyaikra vett, távol országokon keresztül
11889 11, 1| ott a vállamon elkezdte a szárnyait rebegtetni, mintha integetne
11890 11, 2| lefelé függött alá, s a szárnyas angyalkák az ábrázataik
11891 5, 2| galamb pofon csapta azt is a szárnyával.)~– Dehogyis a fehér galamb!
11892 10, 1| érezém, mintha egy gyönge szárnycsapás hűs szellője érné az arcomat.
11893 11, 2| szarvasbogarat). Hát amint azok szárnyra kaptak, az egész terhes
11894 10, 2| hogy a legelésző tehén szarva ki ne lássék belőle, amit
11895 10, 2| előtte, hogy beférjen rajta a szarvaival: ezek azonban szemtől szembe
11896 5, 2| idomtalan nagy borjú feje, kurta szarvakkal, kilógó nyelvvel: ha megrázkódott,
11897 10, 2| azt, azt mondták, a saját szarvam lyukasztotta ki. Postán
11898 3, 2| bűntudattal a lelkemben, mint a szarvas az oldalába lőtt nyíllal.~
11899 11, 2| s volt eléje fogva hat – szarvasbogár.~– De már, hogy a pokolba
11900 11, 2| hajtani a lovakat (a hat szarvasbogarat). Hát amint azok szárnyra
11901 11, 2| s úgy találtam, hogy a szarvasbőr kesztyűk alatt iszonyú hosszú
11902 11, 1| megfosztottak, akik fejemre szarvat raktak, törvényszéken az
11903 13, 1| nőtt, hogy azt minden ember szarvnak nézte, ami annál nagyobb
11904 8, 3| viadalát vadkanokkal és szarvorrúak tülekedését egymás között.
11905 8, 2| tigristől, elgázoltatni a szarvorrútól, maratni a kígyótól, s csípetni
11906 8, 3| muszti”-nak, a másodikat „szatmári”-nak hívják; indus oroszlánok
11907 7 | ágyból, s fölverni valamennyi szatócsboltot, hogy adjanak a felesége
11908 8, 3| mint minőnek valaha láttam; szava csengőbb, hízelgése édesebb,
11909 8, 2| méltóztatnak kegyelmességtek, szavaimnak hitelt adni, küldjenek ki
11910 2, 1| jobban meggyőződtem öreganyám szavainak igazsága felől, mikor ötödnapra
11911 11, 1| kanonizáltassék a gazember?)~(Mely szavakban rejlő iróniát őkegyelmessége
11912 4, 2| Velem a világ keringett e szavakra. Ha gonosz indulataim voltak
11913 10, 1| eszmecseréi után az első szavam ez volt hozzá:~– Hol van
11914 2, 4| Annak a bizonyságára, hogy a szavamat híven be fogom váltani,
11915 11, 1| Isten velem, ki ellenem?~E szavamra ugyan a fekete madár úgy
11916 2, 1| meg a váltságdíjat. Mi is szavunknak állunk. – Végezz!~Azzal
11917 7 | fáraóturbánokat, amikért nem sajnáltak száz-kétszáz tallért kiadogatni; sőt
11918 4, 1| pedig még a tizennegyedik században eltörölték!)~– Tudom, hogy
11919 2, 1| fényesre csiszolásához, ami a százados rozsda miatt nem csekély
11920 11, 2| az arcán minden ránc egy századot képvisel, s arra, hogy az
11921 2, 2| Aztán csókolózhatik is. Sok százan elmentek már azon az úton.
11922 7 | tallérra, míg az eddigi százaranyos scalaria preciosáról csak
11923 2, 1| ami annyit tesz, hogy „százat”.~A tatár a fogait csattogtatta:
11924 8, 3| Elkéstél egy percnek a százezredik részével! – kiálta fel Danesh.~–
11925 12, 2| Elöltem, elpazaroltam azt már százféleképpen. De ha elöltem, elpazaroltam
11926 8, 1| Estenden csak úgy tátogatják a százfogú torkaikat, fölfelé ácsingózva.
11927 11, 2| száraz fáktól körülvéve, százhúsz mérföldnyi távolban a Fekete-erdőtől,
11928 3, 3| csókjai, hanem az undok százlábú bogaraké és scolopendrumoké,
11929 2, 1| az ételükhöz való sóval.~Száznyolcvan volt a lépcső. Én kilencvenet
11930 2, 1| agyonvert előhad nyomába, s mi százszoros ellenfél előtt álltunk.~
11931 8, 3| volt alkalmunk egymással.~A száztizedik napon végre visszakerültünk
11932 2, 1| mondta, hogy legyen a nevem „szczupak” (csuka), amiért oly jól
11933 2, 1| életemben nem láttam se szebbet, se kedvesebbet.~Fehér és
11934 3, 2| ivásnak, a cseh zenészek szebbnél szebb nótákat fújtak a török
11935 4, 2| eszéhez látszott térni.~– Szedd össze az edényeket; takarítsd
11936 12, 1| mikor hazamenet elő akarták szedegetni a lovas urak a tallérjaikat,
11937 8, 2| ellentmondani. Eleinte ugyan csak szedegette komoly ráncokba az arcát;
11938 3, 2| azt, amit akkor.~A fejem szédelgett; tudtam jól, hogy minden
11939 10, 2| látszottak fenyegetni, a földi szeder, mely tüskés indáival a
11940 6, 2| ismerős otthont. A nagy szederfa még most is kihajlik az
11941 6, 2| magát. A biz a! Ide, erre a szederfára, ni, ahogy az utcára kinyúlik
11942 1, 1| huszonnyolcezer ellenséges ágyúgolyót szedetett össze, s azokat lövöldöztette
11943 8, 3| mond, s azokat versekbe szedi folyvást, a „mhovak” virágtól,
11944 2, 2| Preszjaka-barlang szirtoldalából, szédítő magasból omlik alá, messze
11945 10, 2| az eszemet kissé rendbe szedni. Kezdtem magamhoz térni.~
11946 2, 1| volt az igazi uralkodó; ez szedte az igazi adót.~Ami kereskedő
11947 2, 1| az agyonvert had kincseit szedve össze, s néha egy-egy emberalakot
11948 6, 2| gyűrűt csináltattam ebből a szegből, s azt most is viselem a
11949 13, 1| amelyiknek a végei horogfejű szegecskékben végződtek.~– De cimborám,
11950 2, 2| veteményeskertek kockáival szegélyezve, s aztán körős-körül fogva
11951 7 | És mégsem éreztem magamat szegénynek. Az volt a gondolatom, hogy
11952 6, 2| minden városban ki volt szegezve a pellengérre.~Ott lefeküdtem
11953 7 | Nem mondom azzal, mintha a szegfüvek is életszükséget nem képeznének,
11954 2, 1| golyóbist pedig odalőtte a szegletbe, ahova az ördög se célzott
11955 3, 1| árul. Lakik a Bethel utca szegletén a kút mellett. Annál kapsz
11956 2, 4| koltuk-dengenegit, ami a hónom alá szegődött, a benne levő aranyokkal
11957 12 | TIZENKETTEDIK RÉSZ ~A szégyen gyalázat kenyerén~
11958 3, 4| elfelejtett feleségem.~Úgy szégyenlettem őelőtte azokat a békókat,
11959 12, 2| Nekem nem maradt más a szégyennél és gyalázatnál – aztán meg
11960 10, 1| eresztik, hát visszamentem szégyenszemre az asszonyhoz.~Az csak kötődött
11961 8, 3| bűnös életemben a szívemnek szegzett kivont kard sem tartott
11962 8, 2| ott az Isten háta mögött, Szeharompore ország Szerdhána tartományában.
11963 8, 1| felkerült a delhi császárság szeharomporei országa Szerdhána tartományának
11964 4, 1| válván az idő, avégett jártam széjjel, hogy téli alomnak páfránt
11965 1, 1| durran szét. Azt felhozzák, széjjelbontják, s íme, abban is mit lelnek
11966 3, 2| hanem leejté a két kezét a szék karja mellé, a lábaival
11967 3, 2| domus.~Mikor beültem a sötét székbe, előbb én gyóntattam meg
11968 4, 2| összekaptak, hogy fölugráltak székeikről, s ököllel verték az asztalt,
11969 11, 2| atyafiságtól, akik lócákon, székeken, seprűn, pemetén lovagolva
11970 12, 1| az egész lakodalmas nép székeket, botokat kapott fel ellenem,
11971 8, 3| egy pohárból és ültünk egy széken, s az előttünk levő palackokat
11972 11, 2| násznép hirtelen felkapott a szekérbe; teleülték annak az oldalait,
11973 11, 2| esztendő. – Én kiugrom a szekérből! – kiálték ijedten.~– Dehogy
11974 12, 1| tyúkólban is kutatni. A szekercéjével betörte az ajtót, s rám
11975 5, 2| lóröhögés, trombitarecsegés, szekércsörömpölés vegyest. A szép Ágnes felsikoltott: –
11976 1, 1| budapesti Lánchíd két végénél a szekereket figyelmeztesse, hogy „Jobbra
11977 3, 3| tartok, hogy kapj fel az én szekerem saraglyájába.~– No, hát
11978 2, 4| polgárok kétkerekű ökrös szekeren utaztak mind Berdicov felé.~
11979 2, 3| elfutott, prédára hagyva szekerét, öszvéreit; a hajdemákok
11980 6, 2| van, ami a sárba ragad, a szekérnek ellenben négy kereke. Aztán
11981 3, 1| szűk utcákban nem lehet szekérrel járni; amint a sikátorba
11982 11, 2| szavát, úgy irányozta a szekerünk röpülését, hogy nekimentünk
11983 2, 1| olyan nagy, mint a koblenzi székesegyháznak a kapuja, s kettős mellvéddel
11984 5, 2| cimborám csak nagy hamar eldűlt székestül, s megadta magát. Minket
11985 5, 2| theriák, amit a salmagundi szekrényéből megittam, hogy ráálljak
11986 13, 1| már hátamon az orvosságos szekrényeimet, hanem inast tartottam,
11987 13, 1| törnöd a fejedet. Nézz ide a szekrényembe. Itt vannak fiókonkint rendbe
11988 13, 1| olajkárok szoktak hordani: egy szekrényt fából, aminek kétfelé nyíló
11989 3, 4| messzeségre lehettem a lengyel székvárostól, uraságom és nyomorúságom
11990 10, 2| homokon. Egy hirtelen kerekedő szélcsapás a tenger felől felkapta
11991 9, 1| tengeri rákász. Ilyenkor szélcsendben lehet azokat a nagy rákokat
11992 3, 4| tölgyerdő közepén, aminek egyik széléből, a fák nyílásain át derengett
11993 7 | tivornyázás; nem szaladgáltak szeleburdi junkerek, diákok a polgárok
11994 2, 1| Jurkó nekilódult az örvény szélének, hogy mindjárt ugrik, de
11995 4, 2| Astarte haja repült körülötte, szélesen elterülve, mint a szélrózsa
11996 8, 3| ajánlaton, s egy hosszú szelet kínai pálmapapírra, mely
11997 4, 1| Quadraginta tonitrua! (ez volt a szelídebbik szójárása a lovag úrnak.)
11998 11, 2| úgy repült tova, mint a szélkergette ördögtövis a mezőn. Én kaptam
11999 8, 3| tűzimádó pogányok egyik nagy szelleme.~Az Ararát hegye tetején
12000 9, 1| napokon át tartott, legkisebb szellő nem fodrozta a habokat,
12001 10, 1| gyönge szárnycsapás hűs szellője érné az arcomat. A vállamon
12002 4, 2| szélesen elterülve, mint a szélrózsa küllői, s amint olyan sebesen
12003 4, 2| próféta, a gnosztikus.~Ezzel szemben a másik lovag azt állítá,
12004 10, 1| franciák, arra az álom kiment a szeméből; akkor aztán elmondtam neki
12005 2, 3| Aztán merően odanézz a szemeddel, ahová vágsz, s a jatagánt
12006 3, 2| tudom, mi lakott annak a szemeiben, mert én néztem azokba mélyen,
12007 5, 1| a kígyóimádatról. S ha a szemeiddel láttad is mindezt, s a füleiddel
12008 3, 1| Hát nincsenek nekem jó szemeim, a Malkhusznak? Fogadni
12009 8, 3| aminőnek eddig ismertem; szemeinek tüze, ajkainak pirossága,
12010 8, 3| saját feleségem lehunyt szemeiről megtudjam, milyen a mosolygásuk? –
12011 11, 2| megtestesülve. Soha ilyen ragyogó szemek, ily édesen mosolygó ajkak
12012 6, 2| meg a szerzeményem is, egy személyben.~Amint módom volt benne,
12013 3, 1| lehetett semmi kifogásom a személycsere ellen. Hát legyek az.~Mikor
12014 3, 1| Malachról, mint egy harmadik személyről, úgyhogy én meg nem esküdhettem
12015 8, 2| tekintik, mint becstelen személyt; hol a beteg embert kiteszik
12016 10, 2| előttem, s azalatt folyvást a szemembe nézett izzó, lángoló, aztán
12017 5, 2| átkozott paprikát kimossam a szememből; ami úgy égetett, mint a
12018 3, 2| szemeit fel nem emelte az én szememig. Ha megszólított is, mindig
12019 6, 1| volt az a falsum, amit a szememre tudnak vetni.~(– No bizony,
12020 5, 2| éjszakába, úgy vágtam azzal tele szemét-száját, hogy elment a kedve a kiabálástól.
12021 5, 2| fabáb-táncoltató teátrum, szemfényvesztő és kötéltáncoló établissement
12022 10, 1| lehúznom csak félig a kimeredt szemgolyókra.~Ekkor e végtelen kín közepett
12023 2, 1| fehére felül kilátszott a szemhéjai alól, az orrcimpái szétfeszültek,
12024 2, 1| körmeim hegyéből, de kiálltam szemhunyorítás nélkül, sőt a megkínzott
12025 3, 3| vehette észre az öreg a szemhunyorítást, amivel nekem felelt, hogy
12026 5, 2| bőriszákból kiszedett tárgyakat szemlélgeté sorba, s a nyelvével csettentgetett
12027 5, 2| énértem jött oda. Amint fél szemmel lepislantottam hozzá, láttam,
12028 4, 2| Boldogasszony-szobor, úgy tetszett, mintha szemöldekeit összeráncolná, mikor a koronát
12029 3, 1| egy vénasszony guggolt, szemöldökig húzott bársony főkötőben,
12030 10, 1| lett volna nekem, mint a szempilláimat lehúznom csak félig a kimeredt
12031 10, 1| perzselni, amikre nem bírtam a szempillákat lehúzni. Megfogni a láthatárt
12032 12, 1| nem ismerni.~De már ez a szemtelenség dühbe hozott.~– Hallja,
12033 13, 1| nevetett, s azt kérdezte tőlem szemtelenül:~– Hát nem ismersz?~– Nem
12034 10, 2| szarvaival: ezek azonban szemtől szembe csúfolják ki a bajba
12035 2, 1| voltam.~Gyönyörű szép, fekete szemű leány volt, alig tizenhat
12036 7 | antipátia által. Ha nincs szemük, ellenben vannak oly titokszerű
12037 9, 1| útjába. Alig vesztettük el szemünk elől az Alcyont, amidőn
12038 2, 4| ütöttek és harangoztak, s e szemvakító pompa és gazdagság, e kincshalmaz
12039 3, 2| volna. Ti szoktátok a más szénáját húzni. Valamennyi szépasszony
12040 2, 5| ott maguk a mennyezetvivő szenátorok a perjelt az utcán közepén,
12041 3, 2| gömbölyű, piros ajkak és szénfekete haj.~Mikor a hercegi férj
12042 3, 1| egy rozzant lépcsőn egy szennyes ruhákkal teleaggatott padlásra;
|