10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
12043 3, 1| áttérek a római katolikus szentegyház kebelébe. Nagyon szívemre
12044 7 | édes urammal ott fönn a szenteknek egyességében valamikor találkozni
12045 4, 2| kegyes kezek újra be nem szentelik, és a varázslattól meg nem
12046 4, 2| asztalfőnél álló Nabukodonozor, a szenteltvíz-hintő aspergillumot belemártva
12047 4, 2| Amnont megölte. Hozd utánam a szenteltvíz-tartót, hadd sírjam tele könnyeimmel.~
12048 4, 2| befertőztetett, ne fogadja a szenteltvizet abból az aspergillumból,
12049 8, 3| belépni: ez a boldog családi szentély.~Megvallom bűnömet, uraim;
12050 2, 2| hit, hogy a Madus az én szentem.~Sohasem voltam életemben
12051 4, 1| lármájából, hogy állítólag szentföldi zarándok vagyok, nagyot
12052 3, 2| el tudtál menni érettem a Szentföldre, el tudnál-e menni értem
12053 5, 2| Ágnest.~Ágnes leányasszony szentimentális hölgy volt; vacsora alatt
12054 10, 1| látta? Nem mutat-e fel a szentírás is hasonló példát: midőn
12055 2, 3| Eszembe jutott, hogy a saját szentírásunk, amely pedig szintén egyedül
12056 4, 2| fülkéjéből kivegyem a szentek szentjét, a királynő rám kiáltott:~–
12057 2, 4| mehet az, mert én csak azt a szentképet néztem ott az oltáron, ami
12058 5, 1| kárhozatra jusson; amidőn a szentmise alkalmával a fölemelt Krisztus
12059 4, 2| megszentségtelenítette.~Mikor vége volt a szentmisének, s én szokás szerint odajárultam
12060 3, 3| hogy a haldoklók utolsó szentségében részesítselek – szólt a
12061 4, 2| az orgiáktól meg voltak szentségtelenítve, nem feledkezve meg a Boldogasszony
12062 3, 2| visszaadok, csalás, rablás, szentségtörés: hogy megcsalom benne azt
12063 4, 2| csak ismételtem a tegnapi szentségtörő merényletet.~Mire a palásttal
12064 10, 1| érseknek! Összehívatom a Szentszéket! Én nem hagyok magamból
12065 8, 3| hogy állva aludjék, nem szenved annyit, mint én, aki az
12066 2, 1| lehetnek, mert hogy valaki szenvedélyből tegye azt, hogy egész életén
12067 5, 2| történetét, mivelhogy nagyon sok szenvedés van felőle följegyezve e
12068 2, 3| szabadíts meg egyszerre a szenvedéseimtől, s vágd le a nyakamat ezzel
12069 10, 1| erőmet; kihevertem a kiállott szenvedéseket; mire a hollandi kikötőbe
12070 7 | az elpusztulása által nem szenvednének olyan nagy veszteséget,
12071 3, 2| készebb volt mártírhalált szenvedni, semhogy elárulja a hatalmasoknak
12072 2, 4| úgyhogy senki a nyomorékok és szenvedők gyülekezetében őszintébb
12073 10, 1| még borzasztóbb kínokat szenvedtek. Szemeik kidülledtek üregeikből,
12074 9, 1| amiben látták, hogy szükséget szenvedünk, azt erőnek erejével tuszkolták
12075 3, 4| hogy valljam meg neki: „egy szépasszonynak a szép szemei, amik tetőled
12076 5, 2| kulimásszal befestegetve, a szépasszonyoknak szerelmes dalokat énekelve,
12077 5, 1| nem loptam senkitől. Egy szépasszonytól kaptam emlékül, egy csókért,
12078 8, 3| nagyherceg. – Aztán igazán szépek-e azok a bajadérek, héj?)~–
12079 2, 1| lett a vezér.~Ha valahol Szepességen, Lengyelországban, Podóliában,
12080 6, 1| dolgot, még csak nem is szépíthettem vele a dolgomat, mert 10
12081 4, 2| eléjöttek az én óvilági szépségeim, akiknek most már nem kellett
12082 8, 3| hogy az én hasonlíthatlan szépségű Zeib-Alniffámnak a bal orcája
12083 8, 3| tökélyre van emelve. Van olyan szer, amitől a legcsendesebb
12084 8, 1| Ekkor érkeztem meg éppen Szerdhánába, ahová Sommer meghívott
12085 13, 1| minden ember segélyt. Az én szereim igazán csodákat míveltek.~
12086 1, 2| haeresis! Schisma!~– Mérges szerekkel kuruzsoltam.~– Vigesimo
12087 5, 2| fájdalom” mi volna más, mint a szerelem?~Nekem megtetszett ez a
12088 1, 2| jóltevőm feleségét bűnös szerelemre.~– Secundo adulterium!~–
12089 3, 2| nézni a kárhozatnak az én szerelmemért – mondá a szép Persida –,
12090 8, 3| megfosztatni hatalmamtól és szerelmemtől, látni, hogy rabolja el
12091 3, 3| hogy „kivel”? Ő és titkos szerelmese bizonyosan meggyónják azt
12092 2, 1| a diófán keresztül az én szerelmesemmel, a szép Marinkával, aki
12093 2, 2| bocsáttatnak el közülünk. A szerelmespár kap a kezébe egy-egy szál
12094 5, 2| azt is megteszi, hogy a szerelmespárokat legédesebb andalgásaik közepett
12095 2, 1| jeléül, hogy valamikor volt szerencséje az orosz igazságszolgáltatással
12096 4, 1| hogy olyan koldust lehet szerencséjűk a városukba befogadhatni,
12097 8, 1| az őserdőt, körülfonja. A szerencsés hadvezérnek tömérdek volt
12098 9, 1| kelet-indiai náboboknál szerencsét keresni; akiknek az volt
12099 2, 1| a rablók által elhozott szerencsétlenek lehetnek, mert hogy valaki
12100 4, 2| kínozza, melyek mindenkit szerencsétlenné és boldogtalanná tesznek,
12101 2, 2| a kezembe, ami nélkül én szerencsétlennek érzem magamat.~Azonban igen
12102 13, 1| ellenem, de bekoronázta szerencsétlenségemet a polgármesterrel való esetem.~
12103 2, 1| legyeket fogdosott.~– No, azt szeretem. A nemesemberek nem közénk
12104 8, 2| megtarthatod a régit: tisztelet és szeretet megosztva is egész marad.~
12105 10, 2| feleségem ezen a napon olyan szeretetre méltó volt hozzám, hogy
12106 2, 1| Pana”, „Z. calego serza” (szeretlek, egész szívemből), amint
12107 7 | hogy egy tál vargacsirizt szeretne megenni; a másik mindjárt
12108 2, 1| álltunk. A hajdemákok éjszaka szeretnek utazni. Ismerősek az erdők,
12109 2, 3| talán van is már fiatal szeretőd: élhetsz vele nyugodalmasan,
12110 11, 2| tovább:~Az asszonyok és szeretőik a levegőn át érkezének a
12111 3, 2| fiatalasszonynak leánykori szeretője volt. Azért is bujdosott
12112 3, 2| viselem, az asszonyt, ki régi szeretőjének ismer el – és a szegény
12113 11, 1| a másik.~– Héj, ha az én szeretőm volna, akit a sívó homokon
12114 2, 1| Igen, mert ott találtam a szeretőmet. Bizony nem a tábornok aranyaiért
12115 3, 2| Hát visszatértél? Hát szeretsz?” De egyszersmind meg is
12116 8, 1| ifjú hölgy a bálványozásig szerette férjét: vele járt minden
12117 2, 2| sincs attól, hogy egymást szeretve, együtt temettessünk el
12118 7 | roppant nagy gazdagságot szerezhetne magának, hogy azt minden
12119 5, 2| ilyen ezüstkanalakat fogok szerezni az asztalra, mint amilyenekkel
12120 4, 1| valami zsiványság által szerezted, akkor van nekünk fegyverkovácsunk,
12121 2, 4| tovább, s nevednek becsületet szerezz. Ezt a Szűz Mária-képet
12122 2, 1| segítsenek egy olyan fortélyos szerkezetet építeni, amiről az ágyút
12123 8, 3| ami nagyon célszerű úti szerszám volt azon kéjkiránduláshoz,
12124 11, 1| azalatt, amíg a puskás a maga szerszámával piszmogott, ötöt, hatot
12125 2, 1| ócska ütő, verő, pukkantó szerszámok, grófi régiségtárakból elrabolva;
12126 2, 2| kérdezte az öreg, hogy miféle szerszámokat adjon, amikkel valami munkához
12127 2, 4| fölött, mint én.~Midőn a szertartásnak vége lett, egyenkint mindenkit
12128 2, 2| nagyszakállú fickó, aki a bérmálási szertartást végrehajtotta rajtam, jött
12129 14 | fejlődve a nagyravágyás szerve; – amely miatt ez emberre
12130 8, 1| Sommerre bízta hadseregei szervezését. Ez rövid időn oly hatalmas
12131 8, 1| folyón túl. Ott új hadsereget szervezett. Az angolok onnan is elűzték.
12132 11, 1| vállára csaptam, e szóval; „szervusz, pajtás!”, s az meg olyan
12133 6, 2| apai örökségem is, meg a szerzeményem is, egy személyben.~Amint
12134 8, 2| és lenyűgözött, mint egy szerzetes; paradicsomi semmiségében
12135 2, 5| éppen akkor volt vége. A szerzetesek hosszú nyelű lámpásaikkal
12136 1, 1| pénzét, s ő tudja, hogyan szerzi azt! Bíz én nem kérdeztem
12137 11, 2| megíratta a „font húsra” kötött szerződést – az a toll, mellyel Foscari
12138 11, 1| alatta.~Azzal kész volt a szerződésűnk. Egy baklovag a mészárlás
12139 11, 1| Én pedig a lelkemre nem szerződöm.~– Kár érted! – dörmögé
12140 2, 1| a fáklyák fénye nem bír szétbontani.~Ez óriás barlangüregből
12141 4, 2| Mária-koronát, s felcsapta azt szétborított hajfürteire, s azzal elkezdte
12142 1, 1| vannak mások, melyek rögtön szétdurrannak, és így rombolnak meg öldökölnek.
12143 3, 3| lélegzetem elfullad, az agyam szétfeszül, belehalok a mámortengerbe,
12144 2, 1| szemhéjai alól, az orrcimpái szétfeszültek, s felnyitott két piros
12145 1, 2| élőt ugyanannyi darabra szétkoncoltatás; mint királygyilkost kezeinél,
12146 10, 2| bűnvád. Két keze görcsösen szétmeredt ujakkal kapaszkodni látszott
12147 3, 2| nyújtózkodott utána nagyot, szétmeresztve a két karját és lábát, s
12148 4, 1| szorított gizgaz petrencét, s szétnézek az éléstáramban, kifáradt
12149 11, 1| boszorkányok, a legcsúfabb közöttük szétnézett, szimatolva, s így szólt:~–
12150 2, 1| aztán a tenyerét megint szétnyitotta, s azalatt a pányvával húzta
12151 1, 1| arravalót talál, s végre szétpukkanik.~Egy-két tűzkorsóval megesett
12152 5, 2| közepett rögtöni bömbölésével szétriasztja.~– Hát aztán mi az a „múh-borjú”?~–
12153 1, 2| négy ló közé fogva kell szétszakítani. Úgy, de ez hogy történhessék,
12154 2, 1| tűzi lárma, erre mindenki szétszalad, a zavar általános lesz,
12155 1, 1| az épen maradt tűzkorsót szétszedi, felnyitja, újra megtölti,
12156 2, 4| zsoldjába fogadja valamennyi szétszórt rablóbandáját a Kárpátoknak,
12157 10, 2| kiszáradt fáknak, amik itt-amott szétszórva meredeznek a síkon, gallytalanul,
12158 10, 2| aztán mikor onnan a magasból széttekintettem, már akkor csak a piros
12159 4, 2| föl erre Sába királynője, széttekintve szilajon maga körül.~– No,
12160 8, 2| meg nem öl; engedi magát széttépetni a tigristől, elgázoltatni
12161 8, 1| közé. A császár sátorát széttépték a golyók, s a palankinhordozói
12162 4, 2| kardmarkolatával, mire a korsó széttört, s a medence megtelt a tartalmával.~
12163 1, 2| történhessék, ha már előbb hatfelé szétvágatott? Azonkívül is, mint oklevélhamisítónak
12164 2, 4| háromszázad magával kétezer embert szétvert, akik közül legalább ezernek
12165 2, 2| Nyedzviedz, a megszálló seregeket szétverve, nagy zsákmánnyal megrakodtan
12166 5, 2| rendes tuloknak, s azzal szétvetve a lábait, szörnyű ordítással
12167 4, 2| öklével, s annak a hangjára szétvonultak a függönyök a terem hátterében
12168 2, 5| paródiáját énekelte. Künn a szél szétzavarta az égen a felhőket, a holdvilág
12169 4, 2| jól viselted magadat! – szidott a lovag. – Én azt parancsoltam
12170 12, 2| kezemben; tettem úgy, hogy szidtak, átkoztak, üldöztek utána;
12171 6, 2| hűségesen segítettem neki, s úgy szidtuk egyesült erővel azt az átkozott
12172 2, 2| az enyhe, széltől védett szigetben a legkényesebb növény is
12173 9, 1| Florida vagy a Filippina szigeteken kikötünk, s ott alakítunk
12174 9, 1| rossz szokás van, hogy a szigeteknek a nevei nincsenek az utcaszegletekre
12175 11, 1| azon a kavicsúton, ami a szigethez vezetett. Valami kegyetlen
12176 2, 2| Viszpa-Ogród annyit tesz, hogy „Szigetkert”.~Egy valóságos sziget,
12177 4, 1| megszabadulásom napjától kezdve szigorú aszkétai életre fogom adni
12178 10, 2| homoknak nincsen feneke. Úgy szíja befelé az embert, mint a
12179 4, 2| kulacsom, ami a balteusom szíjához volt kötve?~De bíz ott már
12180 4, 2| fülénél fogva a balteusom szíjára kapcsolom (még mindig liktor
12181 5, 1| balteus, a bőr caligák, a szíjas chalizeh-bocskor s az óhebréus
12182 10, 2| vannak azzal a keserű, sós, szikes latyakkal, amiben még a
12183 2, 2| csobolyó bort, s aztán mehet a sziklába, amíg nyílást lát maga előtt,
12184 2, 2| boldog, mint akkor, ott a sziklában eltemetetten.~Én magam tán
12185 8, 2| templomai egész hegyek; egyetlen sziklából művészi kézzel, tízezer
12186 2, 2| felnyúlók, torony alakú sziklacsompók, egymáshoz sorakozva, mint
12187 2, 2| a Preszjaka-völgy túlsó sziklafalából kiszökellő forrást átvezessék
12188 8, 1| hozzájárulhatlannak hitt sziklafészket ostrommal bevette.~A delhi
12189 2, 4| megnyitották előttem a Viszpa-Ogród sziklafolyosóját.~Szép őszi délután volt,
12190 3, 4| labyrinthban. Egyszer aztán a sziklafolyosók helyett sűrű erdő mélye
12191 2, 1| rablókon, hogy a megszállt sziklafolyosón keresztül nem férhettek
12192 2, 1| bérci patak forrása. Ez a sziklaforrás valamikor azon a mély hegyszakadékon
12193 2, 1| összeszedett zsákmánnyal fenn a sziklagerincen haladtunk, s onnan tekinténk
12194 2, 2| akarnak, azok mind azon a sziklahasadékon keresztül bocsáttatnak el
12195 2, 3| egész világom a Viszpa-Ogród sziklakeretében volt, s egész sorsom abban
12196 2, 1| annak a nyílását egy nehéz sziklalap födte. Hat embernek adott
12197 2, 4| szót; de elkísért az egész sziklalépcsőn fel, s talán velem jött
12198 2, 4| délután volt, mikor e meredek sziklalépcsőzeten a csendes kis sziklaszigetbe
12199 2, 1| életén át ott üljön egy sziklaodúban, s gyertyavilágnál a rablók
12200 2, 1| a rettegett hajdemákokat sziklaodújokból kipörköljék.~Addig, amíg
12201 2, 2| voltam.~Egy kígyótekervényű sziklaösvény, a meredek falba vágva,
12202 2, 3| Nyedzviedzzel; de még mikor a sziklaösvényről visszatekintettem a völgybe,
12203 2, 1| Madusom számára magasan a sziklaoldalban volt vetve egy odúba a fekhely,
12204 2, 2| hozzá.~Madus továbbhaladt a sziklarepedés folyosóján, mely később
12205 2, 1| viaszgyertyát, azzal belökték eszűk sziklarepedésbe, s azt megint lezárták a
12206 2, 2| Viszpa-Ogród”-ot.~Ez a kis sziklasziget volt a titka a hajdemákok
12207 2, 4| sziklalépcsőzeten a csendes kis sziklaszigetbe leballagtam.~Már messziről
12208 2, 2| mely amint porrá válik sziklataréjokon, örök szivárványt tart a
12209 2, 1| szerteszét található nagy sziklatömbökből, s az alján egy félkerek
12210 2, 2| ráhengeríték a nyílásra a lezáró sziklatömböt. Azontúl aztán a barlangbeli
12211 2, 2| Itt már oly tág volt a sziklatornác, hogy ketten is eljárhattunk
12212 2, 5| hangzani. Most értek el a sziklaútra, melyről a szél elseperte
12213 8, 1| hetek alatt kiűzte őket sziklavölgyeikből; utoljára a lázadó joinaguri
12214 11, 2| olyan fénylő lett, mint a szikra. A kar fehér bőrén aztán
12215 8, 2| tűzeső hullana alá az égből, szikrák, zsarátnok, olvadt láng
12216 8, 3| a sarkával, s a tűzgolyó szikrázva pattant szét alattunk. A
12217 4, 2| királynője, széttekintve szilajon maga körül.~– No, hát igyál! –
12218 6, 2| előveszi a bicskáját, s vékony szilánkokat hasongat le róla. Az ácsorgó
12219 4, 1| bőségesen, földi mandulában és szilvagombában sem volt hiányosság. A vadméhek
12220 10, 2| a „nyámnyila-oklevelet” (Szimándli diploma). Éjjel odajöttek
12221 11, 1| legcsúfabb közöttük szétnézett, szimatolva, s így szólt:~– Én itt idegen
12222 5, 2| ordításából keveredett pokolbeli szimfónia; a cimborák odalenn elkiáltják
12223 7 | plánták és hidegvérű állatok szimpátiáiról és antipátiáiról; s mindez
12224 7 | csigáknak egész életük csupa szimpátiákon és antipátiákon alapul.
12225 3, 1| mankómat, s most már igazán szimulálva a sántaságot, elbicegtem
12226 8, 2| minden tárgynak elvész a színe. Erdők, házak és emberarcok
12227 2, 1| magyarok, kozákok, ami csak színejava volt a zsiványnak, minden
12228 2, 1| s amint a föld alatti tó színére leért, még ott is tovább
12229 4, 2| gyönyörűen ki volt hímezve rajta színes selyemmel és arany- meg
12230 8, 1| Agrát, nábobjukat, Nevil Szinget beszorította Deig várába,
12231 8, 3| férje, Szumro sah fiát, Deli Szingh Raiszt. Az elfoglalta a
12232 8, 1| harcvonalban dúló ütközet színhelyére. E zárt tömeg és ütegeinek
12233 5, 2| úgy vágtattam el a rémtett színhelyéről. Képzeletemben mindenütt
12234 3, 4| uraságom és nyomorúságom színhelyétől. – S ha végignéztem koldusrongyaimon,
12235 11, 2| ördögbe is! – kiálték, haragot színlelve. – Soha az öregapám sem
12236 3, 3| megy át, s a zenehang és színpompa együtt quintesszenciájává
12237 8, 2| emberarcok egyforma okkersárga színt vesznek föl, mintha meghalt
12238 4, 1| egy nagy csomó bikkmakkot. Szinte kedvem lett volna otthagyni.
12239 10, 2| váltogatják egymást, telenőve rőt színű bozóttal, rekettyével és
12240 2, 2| meg nem mondhatta, milyen színűek a szemeik.~Amint megérkeztünk,
12241 7 | becsértékekkel bír a szirmok színvegyületéhez képest. Vannak a tulipánok
12242 2, 1| Egyenlő volt a mi facsatornánk színvonalával.~Mikor készen voltak vele,
12243 8, 3| süvöltött az áthasított lég, sziporkáztak a csillagok, a Himalája
12244 3, 3| madeirát hoz, a lesbiai szirén nektárral kínál, a perzsa
12245 7 | időt repülőhalak és éneklő szirének meséivel, hanem köss ki
12246 7 | különböző becsértékekkel bír a szirmok színvegyületéhez képest.
12247 2, 2| barlangi sikátor.~Kopár szirtfalak, ezer láb magasra felnyúlók,
12248 2, 2| gyümölcsöskertekkel.~A Preszjaka-barlang szirtoldalából, szédítő magasból omlik
12249 2, 5| mint az éles homokot, úgy szitálta az apró, de sűrű havat idelent.~
12250 12, 1| ellopták.~– Melyik lopta el? – szitkozódék a sergeant.~Egyik se akart
12251 12, 2| a vállaimat vonogatni, s szíttam a fogamat, mintha az fájna.~–
12252 7 | villámozott tekercseket, a szivárványos tengeri füleket; a királynéfőkötőket
12253 2, 2| válik sziklataréjokon, örök szivárványt tart a kis völgy fölött
12254 2, 1| ragyogott rajta mindenféle szívbeli jóság; kék szemei voltak,
12255 3, 4| ismerős, szelíd, hűséges, szívből jövő hangon:~– Szegény jó
12256 3, 4| valaki őszintén, igazán, szívéből, azt nem mondja rád: „jutalmazzon
12257 8, 1| csörgőkígyót, az upászfát: nem szíved.~Szerdhána királyának birtoka
12258 4, 2| iránti kegyelet erős volt szívemben. A két kezemet a fülemre
12259 2, 1| serza” (szeretlek, egész szívemből), amint egyszer csak halljuk
12260 3, 4| mint mind a két kezemmel a szívemhez szorítottam a képet. Belépő
12261 8, 3| egyébkor bűnös életemben a szívemnek szegzett kivont kard sem
12262 2, 3| fogják hívni.~Ez a biztatás a szívére hatott. Nagy sírások és
12263 9, 1| Kanári-szigetek előtt egy kínai hajós szíveskedett a borait megosztani velünk,
12264 3, 3| nyakamból, s ő ajkaival szívja azt ereimből.~(– Fel fogsz-e
12265 8, 3| pálmapapírra, mely olyan szívós, mint a bőr, felírtam az
12266 2, 3| most jönnek már, akikre oly szívszakadva várunk. Öszvéren, lóháton,
12267 6, 2| férjével mi lett? – kérdezém szívszorongva.~– Hát bizony azt nem tudom.
12268 3, 3| Atalanta, akinek ajkai vért szívtak nyakamból, nem volt más,
12269 3, 3| te is? Hát nem vagyunk-e „szívtestvérek”? Nem illik-e, hogyha én
12270 3, 3| fedeztem föl, abba egyszer a szívtestvéremet is beeresszem? – Isten neki! –
12271 3, 3| megcserélte velem a poharát, szívtestvéri barátságkötés fejében.~Mikor
12272 13, 1| s egymásnak a vérét nem szívtuk át hiába. Az én vérem az
12273 4, 1| keresztül?~– Markomannián és Szkítián, Besszarábián és Köves Arábián,
12274 2, 4| jó a harcosnak asszonnyal szóba állni, mikor harcba akar
12275 3, 2| vele eltávozott a belső szobáiba, rám hagyva, hogyha kíváncsi
12276 2, 1| recsegő lépcsőkön a maga szobájába, ahol nagy tűz égett a kandallóban,
12277 5, 2| egy kis időre hagyja el a szobát. A mynheer aludt már a nagy
12278 4, 2| fogadalmi ajándéka. E szent szoborhoz vándorolt sátoros ünnepeken
12279 4, 2| szentek mind rám kiáltanak szobortalapzataikról, mikor ezt a szentségtörést
12280 4, 2| aláfordulva, a megholt nagymester szobrával, melynek ki volt tekerve
12281 2, 4| ezüstszekrények, miken aranyból vert szobrok vannak; – aztán csodálatos
12282 4, 2| összefűzve, ahogy a régi perzsa szobrokon látni.~Ez azt kérdezé:~–
12283 9, 1| kísérni, az kellene, hogy egy szöcskének cérnát kössek a lábára,
12284 3, 1| háza volt benne a legszélső szögletház. S engem fél napig hurcoltak
12285 2, 1| szemközt a barlangszádával, szökell ki egy bérci patak forrása.
12286 12, 1| tyúkketrecbe, hogy el ne szökhessél.~Azzal nekem esett az egész
12287 5, 2| ismerém fel.~A vér elöl-hátul szökött ki belőle; a kardom keresztül-kasul
12288 5, 2| szemközt álltam a mesebeli szörnyeteggel. Nem volt képzelet: igazi
12289 10, 1| végbemenetele, mint az a hallatlan szörnytett, hogy egy niemengeni tekintélyes
12290 10, 1| még a készítésmódját s a szövetanyagát sem tudják itthon kitalálni.
12291 10, 1| még egy darab is abból a szövetből, melynek kárpitos szárnyai
12292 2, 1| megtapogatta az ingeink szövetét: a magyar úré gyolcsból
12293 2, 1| megszállva, aki a svédekkel szövetkezett Lengyelország meghódítására,
12294 1, 2| sorcelleria!~– Az ördöggel szövetkeztem.~– Decimo septimo pactum
12295 2, 2| mellett. Nem kellett már égő szövétnek. A napsugár elénk világított.
12296 11, 2| összegyülekezett rá. Mikor a sok szövétneket meggyújtották, akkor vettem
12297 13, 1| franciák, akik a baklovagok szövetségesei, azért küldték őt ide, hogy
12298 11, 2| azonban az ördöggel való szövetséget re ipsa és de facto alá
12299 2, 1| érdemessé lett az ő nemes szövetségükre; aki legvakmerőbb, legbátrabb
12300 13, 1| képes másutt, mint a takács szövőszékén, ahol folyvást rugdalhatott
12301 4, 1| ez volt a szelídebbik szójárása a lovag úrnak.) Fickó, te
12302 2, 2| aki az ő vad, kegyetlen szokásaikkal nem tudott megbarátkozni;
12303 8, 2| maga az őslakó, vallásával, szokásaival, megrögzött fogalmaival
12304 10, 1| niemengeni konstáblerrel európai szokások szerint.~– No, hát hallod-e, „
12305 2, 1| Nekem azonban megvan az a jó szokásom, hogy a legnagyobb veszedelemben
12306 10, 2| Hanem hát egy igen rossz szokásuk van a niemengenieknek, amiben
12307 2, 2| s a mindenféle, előttem szokatlan ceremóniák és könyv nélkül
12308 5, 2| mint Junker Hermannt, a kis szőkét pedig mint Jungfer Ágnest.~
12309 10, 2| az, hogy Hollandiában is szoknak a házastársak egymás között
12310 5, 1| földre dobott, asszonyi szoknyáktól ide-oda sepert szent ostya.
12311 3, 3| Ezen az estén a herceg a szokottnál is kegyelmesebb volt hozzám.
12312 3, 2| köménymagos levessel élt volna. Ti szoktátok a más szénáját húzni. Valamennyi
12313 4, 2| Krisztus, ahogy őt a koporsóban szoktuk látni a keresztfáról levéve,
12314 8, 3| te azt a kivont kardot! – szóla közbe a nagyherceg.)~Magam
12315 5, 2| csavargó többé.~(– Mióta? – szólalt bele a soltész.)~– Hát amióta
12316 7 | mert ez nem Istennek tetsző szólásmód keresztyén ember szájában;
12317 2, 4| Én tegyem azt, atyám? – szólék elbámulva.~– Igen. A pattantyústól
12318 3, 2| érkezett frajokkal. Úr és szolga sietett a magáét üdvözölni.
12319 5, 1| Még mindig a zsidó főpap szolgájának maskararuhája volt rajtam:
12320 6, 1| közbe a soltész.)~– Igenis, szolgálatjára; de csak éppen annyit, amennyi
12321 4, 1| Itt a lovag úr átadott a szolgálattevő őröknek, akik rögtön levetkőztettek
12322 3, 1| békével.~Azzal egy izmos szolgalegény lámpással levezetett egy
12323 4, 2| ostyatartó aranytálat. Hadd szolgáljak föl.~A harmadik így szólt:~–
12324 4, 2| a szent inkvizíció elé; szolgáljanak tanújelül, és exorcizáltassanak.~(–
12325 8, 1| vétkek felvilágosítására szolgálnak, amik között vannak a bálványimádás,
12326 12, 1| legények a káplárt: jó lesz itt szolgálni nagyon!~Nagy, bő, puffogós
12327 2, 1| esztendő és nap alatt meg nem szolgálok a kezéért, akkor aztán tégy
12328 8, 1| akart vesztegetni, hogy szolgáltassam ki neki a királynét, s mikor
12329 8, 2| mézet, olajat, bort, cukrot szolgáltat neki, más pálma lisztet,
12330 3, 1| egy süket asszony kezébe szolgáltatott ki, aki annyit se hall,
12331 7 | hajósgazdát.~– Ejnye, te fickó! – szólíta meg –, hát te se nem iszol,
12332 2, 2| eléje szaladtak, s nevén szólíták: megfogták a kezeinket,
12333 10, 2| tudtam kiáltani, hogy a nevén szólíthattam volna. Hogy a töltésre fölmehessek,
12334 4, 2| tűzopálokkal. – „Ez a bor arról a szőlőtőrül való, amit Noé ültetett,
12335 5, 2| zsidóknak az ezt megelőző szombatra esett a páskaünnepük, mivelhogy
12336 3, 3| csiklandja és gyötri, a végtelen szomj, ami a végtelen ivás alatt
12337 12, 2| adott nekik, hogy nagyon szomjasok ne legyenek. Ha meg egy
12338 12, 2| Így aztán éhezhettem és szomjazhattam, amennyi csak belém fért.~
12339 2, 1| ha a boruk is elfogyott, szomjaztak.~Ezért azt gondolták ki,
12340 1, 2| ugyancsak megtanult éhezni és szomjúhozni.~A syndicus azonban megnyugtatá:~–
12341 2, 2| Nem – szólt ő szelíden és szomorúan. – Csak egy újabb börtönbe.
12342 6, 2| szomorú dobszót, meg a még szomorúbb „ki ád többet érte?” kiabálását;
12343 10, 1| cseléd, atyafi, komaasszony, szomszédasszony azt bizonyította a feleségem
12344 6, 2| sem mert kimenni, hogy a szomszédjai a fia istentelenségéről
12345 8, 1| nemsokára megtanulták a szomszédok fegyveres kezét tisztelni,
12346 8, 1| haderejével féken tartá a szomszédokat. Keresztültört a mevási
12347 8, 1| s melynek lakosai csak a szomszédokra kivetett harácsot beszedni
12348 2, 1| mikor ama istenkáromló szónoklat nekiindul, azt egyszerre
12349 8, 3| taglejtésekkel kezdett el szónokolni.~Ezalatt azonban egy fakír
12350 8, 3| elefántnak.~Az új rahja ott szónokolt a körüllevő fényes és piszkos
12351 11, 1| kalmárok, csipkeárusok, szőnyegkereskedők, takácsok, ötvösök siettek
12352 2, 2| lábaiknál fogva rúdra akasztva a szopós borjúkat, bárányokat és
12353 8, 3| haja, szakálla nem volt szőr, hanem bambusz- és pálmalevél.
12354 4, 2| bőrpáncél, hanem a régi szőrcsuha volt rajtam, ami a megholt
12355 4, 2| a rend lovagjai, szürke szőrcsuhákban, és mezítláb térden állva
12356 3, 3| tíz átöleli a nyakamat, és szorít erőszakosan a kebléhez,
12357 3, 3| amivel tíz szerelmes fantom szorítá kebléhez a fejemet, nem
12358 13, 1| erős madzaggal össze kell szorítani, hogy tovább ne repedjen.
12359 6, 2| belefulladtam, hogy vissza kellett szorítanom a torkomba ezt a szót: „
12360 8, 3| egymásnak a kezét meg nem szabad szorítanunk, sem az új nőnek a férje
12361 4, 2| Ez az én koronám nagyon szorítja a fejemet: eredj le a templomba,
12362 3, 4| két kezemmel a szívemhez szorítottam a képet. Belépő apámra alig
12363 3, 4| is bűntársa voltál! Mit szorongatsz a kebledhez?” – Nem hazudhattam.
12364 2, 1| másik kezével pedig egy szőrpányvát akasztott a nyakába, s akkor
12365 8, 1| császáriakat, vészt, rémületet szórt a hadtömegeik közé. A császár
12366 14 | Maduskám? Igazi kedveském! Szorulj a keblemre, a két karom
12367 2, 5| polgárok, s a kolostorba szoruló mindenféle nyomorékok, sánták,
12368 2, 1| egymásra, s ütik le a közéjük szorult tatárokat foglyaikkal együtt.
12369 2, 1| hadnak; s míg azok a völgybe szorultakkal verekedtek, azalatt én,
12370 2, 3| Megdöbbentem.~– Te is ide szorultál már, a Viszpa-Ogródba? –
12371 9, 1| apró szőlő kellett!)~Hát – szorultságában még azt is megeszi az ember,
12372 3, 1| Hogy emlékezzem én arra?~Szorultságomban azt mondtam, ami legvalószínűbb
12373 2, 4| házat. Milyen szép vásznat szőtt a maga termesztette lenből.
12374 11, 1| aztán nekem is nagy kedvem szottyant. „No, megálljatok, hát mulassunk
12375 8, 3| hogy erre Zeib-Alniffa a szovariban felállt, s heves taglejtésekkel
12376 8, 3| tűri, hogy férfi és nő egy „szováriban” üljenek egymás mellett,
12377 8, 3| a sugárágyúmhoz, mely a szovarihoz volt csatolva, s nekiirányoztam
12378 8, 3| melyre arany sárkányok vannak szőve, elküldjük az első nődnek.
12379 2, 4| ezüstből csinálva, amit Sztaniszló fejedelem ajándékozott a
12380 5, 2| nyakát, úgy taszítottam a szügyébe a kardomat, hogy csak a
12381 3, 1| mondd el, hogy mire van szükséged. Az megérti –, és ha megismerteted
12382 4, 1| Tegnap megette a télire való szükségemet, ma meg elfoglalta a télire
12383 6, 1| azokra éppen nem tartom szükségesnek visszaemlékezni, mivelhogy
12384 9, 1| rajtunk, s amiben látták, hogy szükséget szenvedünk, azt erőnek erejével
12385 10, 1| csak hallgattam, mert nagy szükségét éreztem a vacsorának és
12386 2, 1| vagyok én, akire nektek szükségetek van. Ellenben én kérem feleségül
12387 3, 1| ilyen úr elég, s azoknak van szükségük ilyen emberre, mint én.~–
12388 4, 1| hogy majd hazavándorlok a szüleim városába, s beállok az apám
12389 8, 3| ott a pálmaerdők árnyában születnek. Elmondta nekem a szép Kamr
12390 1, 2| vallású vagy?~Felelet:~– Születtem ágostai hitvallású eretneknek.
12391 2, 1| világ mindenféle nemzetének szülöttei voltak közötte: polyákok,
12392 6, 2| zsibárusokkal, akik az én szülőim holmijain versenyeztek.
12393 5, 2| haza akartam vinni szegény szülőimnek. Azzal a kétezer Joachim-tallérral
12394 2, 1| akit mi elraboltunk. A szülőinek megizentük, hogy ha ma reggelig
12395 5, 2| napságtól fogva nem volt szünete a dínomdánomnak. Rupertus
12396 4, 2| Boldogasszony-szoborhoz, hogy a szüntelen égő lámpásba, mely lábai
12397 4, 2| négyszarvú király, a tüzet szürcsölő rémalakok, a középen lobogó
12398 4, 2| sorban a rend lovagjai, szürke szőrcsuhákban, és mezítláb
12399 3, 1| boltjába, s teletöltve egy szűknyakú „egyest” piros lengyel pálinkával,
12400 2, 3| feleségével. Nincs neki szűksége a kendtek rablott kincseire.
12401 2, 1| semmit se vétettem a török szultánnak. A tatárok, amint elfogták
12402 7 | amiket csak királyok és szultánok képesek megfizetni.~Egy
12403 7 | hasonlóképp. Hát egyszer egy Szumátrából hazatért hajós hoz egy egész
12404 9, 1| Meddig tart az? És hol szűnik meg?~Az ítélet ekképp hangzott:~„
12405 3, 2| serenissimét ülni és kegyesen szunyókálni; az ájtatos Persida hercegnő
12406 11, 2| feketekönyvnek egy lapjára, s annak a szúrásnak a helye meg olyan fénylő
12407 2, 1| egész testedet tele fogja szurkálni töviskesdisznó-tüskével.
12408 11, 2| cimborám karjára apró pontokat szurkált, amikből betűk alakultak.
12409 1, 1| mogyorófaszén, kénvirág, gyanta, szurok, szalamia, bórax és ólomcukor
12410 2, 1| fektettek keresztül, azt belül szurokkal beönték, az alját pedig
12411 4, 1| A FAODÚBAN~Egy rongyos szűrrel a nyakamban, egy mankóval
12412 2, 1| gyertyavilágnál a rablók számára szűrt meg bocskort varrjon, alig
12413 4, 2| Jézus-szobor szíve tájába szúrták bele.~– Ki hát az igazi
12414 6, 2| banyák, viháncoló fickók és szurtos csőcseléknép. Úgy tetszett,
12415 5, 2| már hallottam rettentő szuszogását ott alattam. Elnyúltam vesztegen,
12416 3, 4| Miasszonyunk, a boldogságos Szűzanya szállt le hozzám.~Csak mikor
12417 5, 2| az erkélyre, mert annak a táblái mind be voltak zárva, csak
12418 2, 4| áldozóasztal, aminek tömör arany táblájára volt felvésve az ajándékozó
12419 4, 1| két széles, lapos palakő táblát, azokat egymás mellé fölakasztottam
12420 4, 1| elmondhattam magamról, hogy egész tábor utazik velem. Lengyelországban
12421 1, 1| átlövöldözgeté a franciák táborába. A főurak távcsöveikkel
12422 12, 2| Elvittek bennünket a francia táborba, mely Lille várát ostromolta,
12423 12, 2| S mondhatom, hogy ezek a táborbeli hölgyek egyenkint képesek
12424 13, 1| méltóztatnak tudni, a francia táborból való megszökésem után ide
12425 2, 5| visszapillantottam az elhagyott táborhelyre, most már a földön láttam
12426 12, 2| donnát csak elvettem; a tábori pap még aznap összeesketett
12427 2, 1| Mikor ezt a hírt megvittem a tábornokomnak, az a sátora tetejéig ugrott
12428 2, 1| elnyargalunk, haza az én táboromba, s ott élünk aztán kegyesen,
12429 8, 1| mámoros fejét, a közelben táborozó Kuli kán rajtaütött mongol
12430 2, 1| Krakkóba, ahol a fejedelme táborozott.~Itt nem lett volna valami
12431 6, 1| Andernachban, s mi nem messze táboroztunk tőlük. Tíz év óta távol
12432 12, 1| gézengúz, még el akartad tagadni előlem!~Azzal jól megütögetett
12433 5, 2| bizony valóság, más része tagadta a létezhetését, végre a
12434 10, 2| konstatálva van, nem is tagadtatik, sőt benevola agnoscáltatik.
12435 2, 1| ahol sohasem voltam, s egy tágasabb nyílás a nagy barlangba,
12436 10, 1| angyaloknak neveznek.~Az én tagjaimat ez első kín után tehetetlen
12437 8, 3| rázó paripa, meg a meztelen tagjait mutogató koldus, a brahminok
12438 8, 2| hozzá, hogy annak azt a tagját, mely ruhájához ért, levágja,
12439 8, 3| szovariban felállt, s heves taglejtésekkel kezdett el szónokolni.~Ezalatt
12440 2, 3| vele, mint a mészáros a taglóval, hanem úgy húzd végig csapás
12441 2, 2| amint a folyosó folyvást tágulni kezdett, a távolból valami
12442 2, 2| kanyargott odább, sohasem tágulva ki jobban, mint hogy egy
12443 2, 4| kacskának, zsugorodott tagúnak és inaszakadtnak a találkozóhelye.~
12444 2, 4| ördöngös ráolvasással a tagzsugorodásból. Azt elhitték. Ha elmondtam
12445 4, 2| fekvő Jézus-szobor szíve tájába szúrták bele.~– Ki hát az
12446 3, 3| változnak előttem; gyönyörűséges tájak, amik elvesznek az égbe,
12447 2, 1| ürügy alatt, hogy a ház táját körülcirkálom, egy nagy
12448 10, 1| kidülledtek üregeikből, ajkaik tajtékoztak, egymást marták, s a saját
12449 13, 1| volt képes másutt, mint a takács szövőszékén, ahol folyvást
12450 5, 2| s én úgy éreztem, mintha takácsmácsonyával cirógatnák a lábikráimat.~
12451 3, 2| rángatózni, mintha álmában takácsmesterségben gyakorolná magát, s aztán
12452 11, 1| csipkeárusok, szőnyegkereskedők, takácsok, ötvösök siettek az antwerpeni
12453 3, 3| helyen, s én fogom azt a takácstáncot járni a zsellyeszékben.~
12454 4, 2| Szedd össze az edényeket; takarítsd ki, s vidd vissza a helyeikre.
12455 4, 1| Éléstáram tisztára ki van takarítva. A földimogyorónak még csak
12456 5, 2| pofozni, s azt mondták, hogy takarodjék innen, nem adnak neki több
12457 2, 1| lefeküdt a maga bundájába takarózva.~Azt kiszemeltem a félsötétben
12458 4, 2| mélyéből egy nehéz függönyökkel takart sátor alól egyenkint lépegettek
12459 2, 1| asszonyköntösök, misemondó-ruhák takarták körös-körül fogasokra aggatva
12460 12, 2| A francia vezérnek az a taktikája volt, hogy az ütegek közé
12461 1, 1| nagy lángész. Az „elefánt”-tal is megbarátkozhatott hosszas
12462 7 | eresztünk, tengerfenék homokú talajba tengeri növényeket ültetünk,
12463 8, 2| egyetlen adatom hamisnak találandják, vessék el valamennyit aszerint.~(–
12464 4, 2| vádlott.~– A sekrestyében találék egy nagy bőriszákot, abba
12465 3, 3| soká törnöm a fejemet a találgatással; látogatóm hátratolta a
12466 3, 1| akit te keressz, ki nem találhatom. Te sohasem láttad őt, én
12467 13, 1| maradjak vele.~– Hogyan találhattál rám – kérdeztem tőle –,
12468 4, 2| No, gonosztevő, erre találj mostan kádenciát – dörmögé
12469 4, 1| bújdosnom, hogy egy patakot találjak, mely friss vízzel kínálkozott.
12470 2, 2| kell eloltanunk. De hogy találjuk meg aztán a reggelt? Itt
12471 2, 1| aki megsejtette titkos találkozásainkat, s elárulta a nemesúrnak.~
12472 11, 1| boszorkányok és gonosz lelkek találkozási helye.~Amint besötétült,
12473 5, 2| akiknél mindjárt az első találkozásnál kitanultam, hogy a nemesleveleik
12474 10, 1| előadva az egész csodálatos találkozásunk. Az egész elbeszélés hitelesítve
12475 8, 3| egész idő alatt csak úgy találkozhattam a feleségemmel, hogy az
12476 5, 2| megmondani. Mert aki véletlenül találkozik vele az utcán, annak olyan
12477 8, 3| elválasztott boldog szerelmesek találkoznak, s annálfogva kétségbevonhatatlan
12478 7 | szenteknek egyességében valamikor találkozni fogok, nem szeretném a lelkemet
12479 2, 4| tagúnak és inaszakadtnak a találkozóhelye.~A berdicovi úton egyik
12480 5, 2| kicsaljam a gyöngéd, érzelgő találkozóra.~Ekkor, mintha a föld alul
12481 2, 5| öltve: azok ilyenkor mind találkozót tartanak. A berdicovi várbástyákon
12482 9, 1| Aki a Jóreménységfokánál találkozott velünk. Nemhiába hívják
12483 10, 1| hogy az első feleségeddel találkoztál, hát akkor mi bajod mostan?
12484 8, 3| beleegyezését új nősülésemhez? Nem találkoztam-e vele? Nem adtam-e oda neki
12485 9, 1| reméltük, hogy majd csak találkozunk ismét egy jószívű hajóssal,
12486 3, 2| Én hátrahúzódtam, hogy ne találkozzam olyan rögtön vele, amíg
12487 1, 1| ezért az eltulajdonított találmányért, felemelve hópénzét az eddigi
12488 4, 2| s keresi, hogy melyiken találna magának való vigasztalást,
12489 11, 1| fekete madarat ott a vállamon találná el, hanem annak több esze
12490 3, 2| De hátha te mégis meg találnád azt sérteni?~– Akkor engemet
12491 2, 3| lövöldözni, nem nézve, hogy kit találnak; mi pedig akárhová lőttünk,
12492 10, 2| esküszöm, mert akkor ha meg nem találnám tartani, esküszegő lennék,
12493 11, 1| kikaphattam, szétnéztem, hogy hol találnék valami csárdafélét. Láttam
12494 1, 2| aztán legnagyobbnak fog találtatni, annak a büntetése hajtassék
12495 2, 1| ennivalót, amit otthagytam a tálamon. Igazán mondom, a hideg
12496 5, 2| Igazán kíváncsi vagyok a talány megfejtésére.~Ezalatt az
12497 4, 2| márványemlék lesüllyed, s aztán a talapjával fölfelé fordul. Az eltűnt
12498 4, 2| míg a lefordult szobor talapzata az egyik kezdő lépcsőt képezi
12499 11, 2| mind fejjel lefelé álltak a talapzataikon, s az oltáron is a feszület
12500 4, 2| fogdosták volna. Felálltam a talapzatára, s megkísérlém a nyilat
12501 2, 4| mint aki nagy hadvezéri talentum. A vízárkok leírásával,
12502 5, 2| azt a gyűrűt, az családi talizmán volt: anyám jegyajándéka.~–
12503 5, 2| Fizetem az önnél levő kétezer tallérból.~A kétezer tallér szóra
12504 1, 1| neki rá, hogy bárcsak az ő tallérjai is mind Heckethalerek volnának,
12505 12, 1| szedegetni a lovas urak a tallérjaikat, akkor lett közöttük nagy
12506 12, 1| fogta, hogy az lopta el a tallérját.~De már akkor engem átadtak
12507 12, 1| Mármost azért is lefoglalom a tallérodat, s holnap beviszem a városba,
12508 13, 1| fizettetsz magadnak kemény tallérokat érte. Ez a legkönnyebb életmód
12509 12, 2| ment az az asszony az én tallérommal az árubódéba, hanem ő meg
12510 5, 2| hajótöröttnek nem akarja hatszáz tallérral kitörülni a szemét ennyi
12511 3, 3| eresztve mindegyik sarudba a talpad alá, hát akkor te elkezdtél
12512 11, 1| kiálta rám. – Ember vagy a talpadon, olyan, amilyen közénk illik.
12513 5, 2| nem ütöttem meg nagyon a talpamat.~Most tehát szemközt álltam
12514 5, 2| akiben én, amint a nyavalyást talpára állani segítém, az én cimborámat,
12515 9, 1| becsületes ember”? – Tehát a talpnak is van becsülete.)~(– Mindezek
12516 2, 1| a reggelt, mire mindenki talpra ugrált, s várta a mellékodúból
12517 2, 4| magukat. A falusi parasztot talyigába fektetve tolta a felesége;
12518 2, 1| mérges rekedt hangon: – Kto tam? Stoj! (Ki vagy? Megállj!)~
12519 2, 5| előre-hátra hömpölygése. Az éjjeli támadás minden lövöldözés nélkül
12520 5, 2| ordítással invitált az újabb támadásra.~Én eszemben tartván a minapi
12521 2, 4| rabló hadnak, hogy rohammal támadja meg a sáncokat. A „spanyol
12522 5, 2| Ekkor, mintha a föld alul támadna elő, megbődült az az előttem
12523 2, 1| aztán az öreg magát a dogmát támadta meg.~Tartott egy kemény
12524 13, 1| aztán mindenféle subscusok támadtak.~Nem is említem az olyan
12525 8, 1| előhozta az ágyúit, s hátulról támadva meg a császáriakat, vészt,
12526 13, 1| két bajusza nőtt, hogy egy tamburmajornak is sok lett volna.~De mindez
12527 3, 3| herceg zsellyeszékének a támján ült, nem vehette észre az
12528 2, 1| álltam oda a kapufélfát támogatni, hanem felmásztam a nagy
12529 4, 2| Erre Nabukodonozor egy nagy támtámra ütött az öklével, s annak
12530 8, 1| lett a befolyása, hogy az ő tanácsa döntött az udvar elhatározásainál.~
12531 11, 1| hallottam a boszorkányok tanácsában!~Nem sokáig kellett várnom:
12532 8, 1| praktikusabb módja az alkotmányos tanácskozásnak.~A belső zendüléstől megszabadult
12533 8, 1| elhatározásainál.~S az ilyen keleti tanácskozások nagyon furcsa természetűek.
12534 6, 2| polgármesterhez a hamburgi tanácsnak a megkeresőlevele, amelyben
12535 2, 3| kellene le szállnom, ha a te tanácsodat akarnám elfogadni. És abban
12536 4, 1| tanácsokat osztok, valamelyik jó tanácsom megfogamzik, akkor aztán
12537 2, 5| tűzaknával elérik az embert, s tanácsomra megint visszamentünk a távoli
12538 8, 3| híveid voltak meg a begum tanácsosai, azokat mind kivégezteté:
12539 8, 3| szabadságukban áll a királyok tanácstereméig behatolni, s amíg azok a
12540 6, 2| fejemre téve a hamburgi tanácstól. Úgy tettem, mintha csak
12541 2, 2| a kis kácsa a tojásba, s tanakodjam vele, vajon a savanyú kecskerelevél
12542 4, 2| melyet Nabukodonozor frígiai táncának bakkecske ugrándozásai kísértek;
12543 4, 2| Mylitta papnők őrületes táncát járni, melyet Nabukodonozor
|