Rész,  Fejezet

13047   4,  2|                   amivel a főördög osztotta a többieknek a lángoló pokolitalt – amíg
13048   2,  3|                     hogy te jobb ember vagy a többinél, éppen azért fordulok tehozzád,
13049  11,  2|                   különbözött e tekintetben a többitől. Neki tollakból voltak a
13050  11,  1|                 kellett néznem.~Mikor aztán a többivel elkészültek, akor rám került
13051   1,  2|                       elnök maradt haragos.~– Többre nem emlékszem – végezé a
13052   8,  3|                   tartoztunk, de alattvalóink többségének megnyerése végett a Buddhának
13053   2,  1|                    haragos lett.~A hajdemákok többször megkísérték éjszaka megtámadni
13054   8,  2|                       nálunk a fára felfutott tök gyümölcse.~(– Mondtam, ugye? –
13055   8,  3|                   tart a trónhoz.~– Ez bizony tökéletesen igaz; de hát mit kellene
13056   2,  1|                 emberszív egységének dogmáját tökéletesítettük, biztosak levén afelől,
13057   5,  2|                     pokolbeli tűz.~Még azután tökéletességnek okáért a Rupertus diák is
13058   8,  3|                    philtrakészítés igen magas tökélyre van emelve. Van olyan szer,
13059   1,  1|                     álló két katona, akinek a töksije abba a két üres főzőkanálba
13060  10,  2|                        s aztán csak egy kerek tölcsér a sívó homok közepén mutatja
13061   3,  4|                    ahol álmom végződött. Sűrű tölgyerdő közepén, aminek egyik széléből,
13062   4,  1|                  tartá egy sok száz esztendős tölgyfa, melynek akkora odúja volt,
13063   3,  3|                   perzsa bajadér sirászi bort tölt, az oláh fáta tojakit itat
13064   1,  1|                    meg mind a két kerekének a tölteléke, hát akkor az, mint a veszett
13065   2,  2|                mennénk ma tovább. Jó lesz itt töltenünk az éjt.~– Hiszen az éjszakát
13066   9,  1|                   dereglye orrában, fegyvert, töltényt összeszedtünk; azután a
13067  10,  2|                     van a feleségem. A hosszú töltésen nem volt. Azután elnéztem
13068  10,  2|                    szólíthattam volna. Hogy a töltésre fölmehessek, messzire el
13069   2,  1|                       vassal elpukkantottam a töltést, az ágyú úgy fölcsapott
13070   2,  2|                       amit az én karjaim közt töltesz, sohase lenne virradása?~–
13071   4,  2|                      ahol ezentúl gond nélkül tölthetem napjaimat. Ételemről, italomról
13072   3,  3|                    vagyok ítélve?~Mennyi időt tölthettem egyedül e magányos töprengések
13073   1,  2|                       azon keresztül folyvást töltik bele a vizet, amíg csak
13074   4,  1|                      én az egész életemet itt töltöm ennél a forrásnál, ebben
13075   3,  2|                    megint ezzel a mulatsággal töltöttük az időt, a kandalló előtt
13076  |               Csendes-óceánnal egyetemben; ne töltsd az időt repülőhalak és éneklő
13077  |                       gézengúz, hogy azzal is töltse az időt.)~– Már ezt pedig
13078   4,  2|                      lábai előtt állt, olajat töltsek, amint feltekinték rá, csak
13079   3,  3|                     vasrostélyon, hogysem itt töltsem a naptalan napokat időtelen
13080   2,  3|                   Madusommal együtt megszököm tölük. Ez olyan kecsegtető gondolat
13081   8,  1|                   ütközet színhelyére. E zárt tömeg és ütegeinek pusztító tüze
13082   2,  3|                  pedig akárhová lőttünk, az a tömegben nagy pusztítást tett; lett
13083   2,  5|                 üldözés, a fehér havon fekete tömegeknek előre-hátra hömpölygése.
13084  11,  1|                    pallossal a zavarba hozott tömegnek, s irtózatos mészárlást
13085  |                      győztük hová fordítani a töméntelen pénzt. De a jutalom nagyobb
13086   2,  1|                      világon, mikor az embert tömik.~(– No, ezt még nem próbáltuk –
13087   5,  2|             nyújthattad ki ez után a kezedet? Tömjéntartó! S nem gondoltál a pokol
13088   5,  2|                    sebesítsek valakit, amiért tömlöcbe dugjanak. Utoljára annyira
13089   2,  3|                      a drága borokat, méhsört tömlőkben, hordókban. Mi majd elepedtünk
13090   4,  2|                sóhajtás nem hallszik a néppel tömött templomban, amint a nagymester
13091   2,  1|                  ebédem, vacsorám. Bezzeg nem tömte ez belém kanálnyéllel a
13092   5,  1|                       annálfogva az Oder öble tömve, dugva volt a világ minden
13093  13,  1|                       elém az embert.~Köpcös, tömzsi fickó volt, hamis, ravasz
13094   8,  1|                       által, visszafordult, s tönkreverte az ellenséget. A felkelő
13095   3,  3|                 tölthettem egyedül e magányos töprengések között, azt nem tudnám megmondani,
13096   2,  1|                    helyen betömik, tíz helyen tör elő. Míg utoljára mind a
13097   2,  2|                      mint megannyi boltívezet töredéke veszik körül a „Viszpa-Ogród”-
13098   2,  4|               feleségednek.~Egészen megtérve, töredelmes szívvel kerültem vissza
13099   2,  1|                      hogy minden borsot velem törettek, amit a magyar sereg elfogyasztott,
13100   3,  4|                    piciny kezeivel, azért nem törhette ketté. Hanem akkor megragadta
13101   2,  1|                       Ez lesz a kóstoló.~– Ne törje kend ezen a fejét! – vetém
13102   2,  2|                     Sziniawskyak sóbányájában törjön elő ismét.~Amint aztán az
13103   3,  3|              büntetésed az lesz, hogy kerékbe törnek; hacsak a herceg kegyelemképpen
13104   8,  1|                       ember valahogy ki tudna törni a vasrudakon, s megkísértené
13105  13,  1|                      való.~– Nem is kell azon törnöd a fejedet. Nézz ide a szekrényembe.
13106   3,  3|                     előttem.~Nem kellett soká törnöm a fejemet a találgatással;
13107   4,  2|                      vezérei nemcsak hogy nem törődtek azzal, hogy a katolikus
13108   4,  1|                   volt ő a Szentföldön, s egy törökkel sem beszélt életében.~Hogy
13109   4,  2|                       régi világbeli lovagok, törököknek, rómaiaknak, perzsáknak,
13110   2,  3|                karaván jön a mohilovi búcsúra Törökországból; gazdag török, rác és zsidó
13111   2,  3|                       Végre megtudtuk, hogy a törökországi karavánnak mikor kell megérkezni
13112   2,  1|                       Ami kereskedő karavánok Törökországtól fel egész Varsóig jártak-keltek,
13113   2,  4|                   fogom váltani, otthagytam a töröktől kapott mankómat is a perjelnél.
13114   4,  2|                    ily spirituális kérdésben. Töröltessék ki a bűnsorozatból a „furtum
13115   3,  1|                    ajtóban egy birsalmaszínű, törpe fickó fogadott el a szabályszerű
13116   4,  1|                remeteségi fogadalmat nem reus törte meg; de megtörettetett az
13117   3,  2|                    győztük. Közbe-közbe aztán történeteket meséltem a díszes társaságnak
13118   2,  4|                      mert a karaván kirablása történetének elmesélése alatt valósággal
13119   1,  1|              BEVEZETÉS ~„A tűzkorsó”~Regényes történethalmazunknak hőse egy „konstábler”. Nem
13120   1,  2|                szétszakítani. Úgy, de ez hogy történhessék, ha már előbb hatfelé szétvágatott?
13121   5,  2|                   magyarázzam meg hát, hogyan történhetik az meg, hogy én a gyűrűt
13122   8,  1|                   csak egy idegen égalj alatt történhetnek meg. Ez fogja megérthetővé
13123   3,  2|               cselekednél, ha másodszor is ez történnék veled, hogy egy jéghideg,
13124   2,  2|                       kérdezé tőlem –, mi fog történni ezentúl velünk?~– Hát én
13125  11,  1|                    egész csapitulumot ki kell törülni az indexből! – monda a nagyherceg,
13126   8,  2|             másvilágon. – Ez a bűnlajstromból törültessék ki neki!)~Még a soltész
13127  12,  1|                    Egy pillanat alatt be volt törve minden ajtó, a meglepett
13128   1,  2|                     huszonkétféle bűnesetet a törvénybíráknak elhistorizálja, akkorra
13129   2,  1|                   található.~Nem voltak nekik törvényeik; hanem amit a harámbasa
13130  10,  1|                       Mivelhogy te keresztyén törvényeink ellenére, élő feleséged
13131   4,  2|                        aki az emberiséget oly törvényekkel kínozza, melyek mindenkit
13132   4,  2|                       a Jaldabaoth, a teremtő törvényét megérti, az a hivatása,
13133  11,  1|                       fejemre szarvat raktak, törvényszéken az álmom miatt elítéltek,
13134   1,  2|                   rövidségnek okáért), hogy a törvényszéknek elnöke intett a kínpad mesterének,
13135   1,  2|                       míg ő meg nem érkezik a törvényterembe.~A vádlottnak pedig jó oka
13136   2,  3|                    ide-oda csapva magát a fák törzseihez.~(– Homicidium; emberölés –
13137   2,  2|                     hívott minket lakomára, a törzslakosokkal együtt, akiknek a száma
13138   2,  4|                        sánckarózattal. A domb tövében volt egy hévízforrás, mely
13139   4,  2|           valamennyien a palástjukból hosszú, tövis alakú tűket vonva elő, azokat
13140   4,  2|                       éjjel a Baphomet-imádók töviseikkel összeszurkáltak. De ezen
13141   2,  1|                 testedet tele fogja szurkálni töviskesdisznó-tüskével. Ez lesz a kóstoló.~– Ne
13142   4,  2|                       átlyuggatva, homlokán a töviskoszorú.~Az egész alak viaszból
13143   4,  2|                    nem látszott semmi nyoma a tövisszurdalásnak.~A templom tele volt áhítatos
13144   2,  1|                    azt is fölfedeztem, hogy e tóhoz a barlangból a túlsó falba
13145   3,  3|                       bort tölt, az oláh fáta tojakit itat kulacsból, s a néger
13146  |                fejlődő állattal együtt maga a tojás is nő. A csigatojás, mely
13147  |                kegyelmes uraim, hogy a csigák tojásainak az a tulajdonsága van, mely
13148  |                      mely a madarak és kígyók tojásaitól őket megkülönbözteti, hogy
13149   2,  2|                    fulladt bele a kis kácsa a tojásba, s tanakodjam vele, vajon
13150  |                      mind valamennyi, mikor a tojásból kibújik, megfordítva kezdi
13151  |                csigákon lehetett észrevenni a tojáshéjban, hogy azok mind balrul jobbra
13152  |                igazgatni a fekvésüket, mert a tojások libegnek.~(– Megállj csak! –
13153  13,  1|                    valók, hogy a tyúkok sokat tojjanak. S a szerencsétlen asszony
13154  10,  1|               nagyherceg úgy kacagott, hogy a tokájával mind összetörte keményített
13155   2,  3|                       is ittak más bort, mint tokajit. Ki tudták válogatni a főurak
13156   5,  2|                savanyú, hogy inkább nem eszem tőkehalat, minthogy kénytelen legyek
13157   9,  1|                  tonna pálinkával és besózott tőkehallal; mire a Yucatan-sziget magaslatára
13158  |                ezekben feküdt rendkívüli nagy tőkéje, hanem amit még azonkívül
13159   1,  1|                     kaptam ezt a „baklovagok”-tól.~– Nono! De csak nem adtad
13160   4,  2|                   elfordítani. S amint a nyíl tolla engedett az ujjam nyomásának,
13161  11,  2|                    firkantotta, és mindazok a tollak, amik árulásra, hamisításra,
13162  11,  2|                  tekintetben a többitől. Neki tollakból voltak a szárnyai. Valahány
13163  11,  2|                   hogy az ördög kirántott egy tollat a Belfegor szárnyából, s
13164  13,  1|                        A főparancsnokkal csak tolmács útján tudtam beszélni.~–
13165   5,  2|                 szívem érzelmeit akartam neki tolmácsolni, azt csak levél útján tehettem;
13166   4,  1|                      másnak. A piac közepén a tolongás között előfogott a stadtvogt,
13167   2,  4|                  parasztot talyigába fektetve tolta a felesége; a grófok aranyos
13168  |                    lett belőlem.~(– Hej, nagy tolvajság fog még ebből kisülni! –
13169   5,  2|                     meglát, lelő, mint betörő tolvajt; fel sem kapaszkodhattam
13170   3,  4|                   ajándéka!” – ordítá az apám tombolva, s azzal megragadta a hajamat,
13171   3,  1|                  háttal fordultan, s elébbeni tompa hangon, így válaszolt:~–
13172  11,  1|                      hüvelybe dugva hordtam a tomporomon. Útközben aztán találtam
13173  12,  1|                   francia titkos toborzóknak, Tongern városában.~Azok aztán levetkőztettek
13174   4,  1|                   legelőkelőbb.~– Quadraginta tonitrua! (ez volt a szelídebbik
13175   9,  1|                bennünket, minden élelmiszeres tonnáinkat ki kellett hánynunk a dereglyéből,
13176   9,  1|                       annyi, mint apró szőlő, tonnákra rakva.~(– A gazemberek!
13177  10,  2|                    mint az a fejkötő.~Lábával toporzékolt, s a fogait összecsikorította.~–
13178   2,  4|                     mert ezáltal a hajdemákok tőrbecsalása volt a célom. Cimboráim
13179   1,  1|                      golyó beleragadt az ágyú torkába – nem jött ki – mindenféle
13180   8,  1|                     úgy tátogatják a százfogú torkaikat, fölfelé ácsingózva. Ha
13181   9,  1|                   megnyílt üregbe, a ti éhező torkaitokba leugorva, a köztársaságot
13182  13,  1|                     hogy az a pálinka az „én” torkomat égeti végig – már akkor
13183   6,  2|                   vissza kellett szorítanom a torkomba ezt a szót: „az anyám! „~–
13184  11,  2|                      semmi se ment volna le a torkomon, a pecsenyék pedig mind
13185   9,  1|                        nem rablás, hanem csak torkoskodás, gyerekvétség; de halljuk
13186  10,  2|                     belekóstolt, mintha nyers tormát kapott volna be. Hozzá még
13187   2,  3|                      fűzfaágakból, a folyosóm tornácán ülve, amint egyszer csak
13188   6,  2|                távolból a Királyudvar ismerős tornyait, a Templomhegy omladékait.
13189  |                 királynéfőkötőket és babiloni tornyokat, a fáraóturbánokat, amikért
13190   2,  5|                     rivallta egyszerre minden torok: „ad arma!”; hej, hogy hagyták
13191  11,  1|                      a csaplárostól, ami csak torokba való volt; még azonfelül
13192   4,  1|                   apádnak! – káromkodtam tele torokból, s elfeledém, hogy kegyes
13193   2,  1|                     nemes csikorgó lépteit és torokráspolyozását.~Megijedtem. Most végem
13194   2,  5|            köpenyegemet, s elkezdtem szaladni toronyirányában Berdicov felé. Amint az
13195  11,  2|                   nekimentünk a kölni templom toronykeresztjének, a saroglyánk beleütődött
13196   4,  2|                    Úgy is lett. Alig ütötte a toronyóra a tizenegyet, már hangzott
13197  11,  2|               megkenni. Ugyanily dolgot ír le Torquemadius az ő Hexameronjában, aki
13198   1,  2|                   Tudom magamról.) Én morális tortúrát szabok rá. Mondassék ki
13199   2,  5|                    egész rajostul, mindenféle torz idomokat öltve: azok ilyenkor
13200   5,  2|           csörömpölést vitt véghez, mint ezer tót szekér.~– De nem bánom én,
13201   8,  1|                       után, akkor Mir Kosszim továbbfutott az audhi nábobhoz. Ennek
13202   2,  2|                       a bizalmam hozzá.~Madus továbbhaladt a sziklarepedés folyosóján,
13203  |                       kifeszített vitorlákkal tovarepülő hajót a soltész.)~– Semmi
13204  11,  2|                 Kempen közepett, az elhagyott tőzegbányákban a moha között, az ismeretes
13205   1,  2|                         Vigesimo primo crimen traditorum.~– Embert ettem.~– Vigesimo
13206   2,  5|                  valamennyi sátorban danoltak trágár dalokat. A vezér sátorában
13207  11,  2|                bennünket a gazfickó hetek óta traktál, ez az egy autentikus dolog.
13208   5,  2|                         Köszönőm. De engem ne traktálj füstölt hallal; mert elmúlt
13209   5,  2|                     az övem mellől azt a nagy trancsírkésforma római kardot, ami a lictori
13210  13,  1|                  ehhez való eszük, hogy ilyen transzcendentális dolgokat meg lehessen velük
13211   2,  2|                        hogy a hajdemákok csak tréfából próbára temettek el bennünket
13212   3,  3|                     kegyelmesebb volt hozzám. Tréfálni méltóztatott, s számtalanszor
13213   3,  2|                      a bajuszát, ha nem akart tréfás kedvében lenni.~Estenkint
13214   1,  2|              hatodikat is vettem.~– Duodecimo trigamia, polygamia!~– Királyt öltem.~–
13215   9,  1|               Karaiszkakisz Leonidász Héroszt Trikalából…~(– Elég!!! – ordíta föl
13216   4,  2|                      felelt meg a kérdésre ex tripode a reus –; ha egy szót mondok,
13217  13,  1|                  inast tartottam, aki dobolt, trombitált a bakon, míg én a piacon
13218   5,  2|                     ártányüvöltés, lóröhögés, trombitarecsegés, szekércsörömpölés vegyest.
13219   2,  3|                      amint egyszer nagy dob-, trombitaszó jelenté, hogy most jönnek
13220   2,  1|                     voltak vele, nagy dob- és trombitaszóval adták jelét diadalmas örömüknek.
13221   8,  3|                       mindig elsőséget tart a trónhoz.~– Ez bizony tökéletesen
13222   8,  1|               Szerdhána tartományának királyi trónjára. Ennél többet egy napra
13223   1,  2|                  emelvényre állított s fekete trónmennyezettel fedett karszékben. A soltész
13224   8,  1|                    máglyámra lép föl, hanem a trónomra, s lesz országomban „begum”,
13225   8,  1|                  rossz fickó volt. A királynő trónralépte után, mikor már az özvegy
13226   8,  1|                    után özvegye foglalta el a trónt „Szumro begum” cím alatt.
13227   8,  3|                 feleségemet másképpen, mint a trónusán ülve vagy elefántháton vagy
13228   8,  3|                      vallás nem enged: ámde e tropikus zónának száz meg százféle
13229   3,  1|                     az utolsó lapot, melyen a tű hegye keresztülhatolt; s
13230  13,  1|           polgármesternek volt egy nagy ezüst tubákospikszise és egy igen nagy vörös orra.
13231   8,  3|                       a feleségeiktől meg nem tudakolták, hogy mit feleljenek. „Vajon
13232   3,  1|                     azt sejtettem, hogy itt a tudakozódásnak még magasabb lesz az ára.
13233  10,  2|                   címezett, s a koronáim után tudakozódott (többesben). Egyik azt kérdezte
13234   2,  3|                 lakatlan völgyekben; kémeink, tudakozóink, mindenféle álruhákban mérföldnyire
13235   8,  3|                        hogy első feleségeddel tudasd azt. Írd le az egész történetet,
13236  13,  1|                      bedörzsölni: én ahelyett tudatlanságomban fél tégellyel felkentem
13237   8,  3|                       az életedet mentem meg. Tudd meg, hogy amíg távol jártatok,
13238   3,  3|                  felele ő. – Gyóntató vagyok: tudhatnád.~Azzal leült mellém arra
13239  11,  1|                     maradásra, s ottan is nem tudhatni, hogy jót cselekedett-e,
13240   4,  1|                       büntetésed. – Aztán nem tudhatod, hogy nem éppen ezen, bosszantónak
13241   6,  2|             purgatóriumba jutott, amit én nem tudhatok; ami pedig csont és bőr
13242   3,  1|                 Pinkász, Malach Hamovesh. Mit tudhatom én, hogy melyik Malachot
13243  13,  1|                   ismerte volna a kémiát, hát tudhatta volna, hogy vannak szerek,
13244   2,  5|                 mészárlásból, azt ezúttal nem tudhattam meg, hanem hogy én magam
13245   5,  2|                          De mármost hát én is tudjam, hogy hát azt a kapitányt
13246   3,  2|                      az az ítélőbíró, aki így tudjon egy vádlott szemébe nézni,
13247   8,  1|              kalitkában ülő ember valahogy ki tudna törni a vasrudakon, s megkísértené
13248   5,  2|             Jezsuita-templom kerékablakán sem tudná többet visszahúzni; és amellett
13249   8,  1|             megütközve kérdezé tőle, hogy nem tudna-e szeretni egy brahman nőt?~–
13250   3,  3|                     hanem én. De hát miért ne tudnád te is? Hát nem vagyunk-e „
13251   3,  2|                     érettem a Szentföldre, el tudnál-e menni értem még a pokolba
13252  10,  1|              káptalanok idehaza. Azoknak csak tudniok kell, hogy van-e az ő országukban
13253  10,  2|                    úszó is elfelejti az egész tudományát, mikor fejét az iszaptól
13254   3,  1|                    testimoniumra, mely minden tudományban való jártasságomat bizonyítsa,
13255   4,  1|                       hivatalhoz megkívántató tudományokat.~– Per septem archidiabolos! –
13256   3,  1|                      Nekem pedig mindezekre a tudományokra nincs szükségem – mondám
13257   9,  1|                      nekem van annyi eszem és tudományom, hogy azt ki tudom találni,
13258   2,  1|                     ki?~Amint ezt a nevezetes tudományt fölfedeztem a medve előtt,
13259   4,  1|                     ahol soha emberi léleknek tudomása nem lesz rólam, akkor nem
13260  13,  1|                      s onnan hozott kikémlelt tudósításokat.~Tudtam, hogy ez nem igaz,
13261  13,  1|                    pattantyús jött be azzal a tudósítással, hogy a harmadik ütegben
13262   2,  4|                  küldtek. És aztán vigy nekik tudósítást arról, amit tapasztaltál.
13263   2,  1|              támaszkodva. – Hát élsz még? Fel tudsz-e állni a térdedre? Fel tudod-e
13264   4,  2|                      fel a csap alól. Azt sem tudtad, melyik világon vagy.~–
13265   2,  1|                      legérthetőbben adám neki tudtára, hogy tőlem ne várjon semmit.~
13266   1,  2|                     soltész azt adta a jelben tudtául, hogy mára a vallatás elég
13267   5,  2|                   Másnap reggel az öreg Mayer tudtomra adá, hogy a vendégszeretet
13268   2,  4|                       jóság kifejezése.~Előre tudtunkra volt adva, hogy a fehér
13269   4,  2|                 fölváltva a másik vállamra, a tudvalevő fehér galamb miatt.~A körülforgó
13270   3,  1|                 nézett ő engem. Ami keveset e tükörből egy-egy pillanatra elleshettem
13271   2,  1|                     tisztítva lenni, mint egy tükörnek; azután ki látott ágyút
13272   2,  1|                  mélység fenekét egy tó sötét tükre képezte.~A vezér egy szalmacsóvát
13273   8,  3|                    vadkanokkal és szarvorrúak tülekedését egymás között. Viszont a
13274   1,  2|                  hanyatt fekvő vádlottnak egy tülköt dugnak a szájába, s azon
13275   5,  2|                  belépett a szobába, mint egy tündéralak, tiszta hófehér ruhában,
13276  11,  2|                      én még mást, mint Lilith tündéralakját magam előtt?~S még ez alak,
13277  11,  2|                lehullt róluk, a leggyönyörűbb tündéralakok álltak előttünk egyszerre.
13278  11,  2|                násznépem körülülte azt a szép tündéralakokkal együtt, a Lilith is visszakerült
13279  10,  1|                     láncos lobogós teringette tündérei!~De még az asszonynak állt
13280   3,  3|                fölemelnem, nem voltak a mesék tündéreinek jegygyűrűi, hanem nehéz
13281  10,  1|             mindenkinek parancsoltál, tehát a tündéreknek is; ha neked minden szabad
13282   8,  3|                     világ egyéb részei között tündéri postaközlekedései által
13283   8,  3|                    elevenen állt előttem ez a tündéries álom, hogy én azt reggel
13284   8,  3|                    ragyogott a hajnalsugár, a tündérnek sietni kellett; a tengert
13285   8,  3|                  melynek árnyéka boldogságunk tündérörömeit rejté, leszakíték, s azt
13286  10,  2|                      a feleségednek a Majmúna tündérre, hogy őt az Ararát hegyére
13287   8,  3|                      az én szép menyasszonyom tündérregéket mesélt nekem, minők ott
13288   8,  3|             ragyogásánál megismertem a Danesh tündért, aki a hátán vitt; óriási
13289   2,  3|                      az én jó Madusom arcáról tündöklött elém.~A kovácsműhelyben
13290   3,  4|                 távolabb estem tőle. A fénylő tünemény elveszté emberi alakját.
13291   4,  2|                sápasztva, olyan csoportozatot tüntettek elő, mely megszégyenített
13292   8,  3|                     mint amennyit keresztyéni türelem és sivai hülyeség vállvetve
13293   5,  2|                 előttünk, hogy mit ettetek? – türelmetlenkedek a soltész.)~– No, azzal
13294   5,  2|                    van, ni! Nem megmondtam? – türelmetlenkedék a soltész. – Már a csóknál
13295   2,  3|                      ide!”~Már fogytán volt a türelmünk, amint egyszer nagy dob-,
13296   4,  2|                  munka volt, gazdagon kirakva türkizokkal és tűzopálokkal. – „Ez a
13297  10,  2|              fenyegetni, a földi szeder, mely tüskés indáival a lábamba csimpajkozott: „
13298   2,  1|                      mennyországba egyenesen, tüstént, extrapostán, vagy a pokolba
13299   1,  1|                    maradt kereke körül, míg a tüzében tart, szétkergetve az egész
13300   2,  2|                    atyja mellől a szemem közé tüzelt ragyogó két szemével, elfelejtettem
13301  |                  csinálnak a hollandusoknál a tüzér-konstáblerek, ha nem kell nekik ellenséget
13302  |                 készítik.~…Így jutottam én be tüzér-konstáblernek Nijmegen városába. Hatvan
13303  |                   kertészlegénynek. Ráértem a tüzér-konstáblerségen felül.~Az ifjasszony minden
13304  |                  eddig?~– Konstábler voltam a tüzéreknél.~– No, hát ezt ott is megkapod.~–
13305  |                       jó katonákra, különösen tüzérekre. Ha eljössz velem, egy esztendő
13306   1,  1|                 konstábler a maga föld alatti tüzérműhelyében aztán az épen maradt tűzkorsót
13307   1,  1|                    hozott elő egy tűzkorsót a tüzérműhelyéből, a soltész azt mondá neki:~–
13308   8,  1|                      rám volt bízva a várbeli tüzérség főparancsnoksága, egy pillanatra
13309   8,  1|                        ahová Sommer meghívott tüzérsége vezényletére. A megholt
13310  13,  1|                   legjobb konstábler voltál a tüzérségemben – bizonyítá a nagyherceg.)~
13311  11,  1|                       járt velem. Én már régi tüzértapasztalatból tudom, hogy mikor rácéloznak
13312   1,  1|                     jutalma, dicsérete: vulgo tüzértiszt.~A krónika csak keresztnevét
13313   4,  2|                      annál édesebb, bódítóbb, tüzesebb bort nem ittam életemben.~–
13314   1,  1|                       benne, hogy talál oda a tüzesgolyó, mint egy lángfarkú sárkány,
13315   1,  1|                    kelljen egy fehéren izzóvá tüzesített ágyúgolyót a kemencéből
13316   8,  1|                  vezéremet illeti, aki ágyúim tüzét intézte. Őt jutalmazd meg.~
13317   4,  2|              palástjukból hosszú, tövis alakú tűket vonva elő, azokat a koporsóban
13318   2,  2|                   hogy az a bielovierzi zárda tulajdona volt valaha, azt is úgy
13319   5,  2|                        mondám neki hetykén. – Tulajdonképpen azért mondám ezt, hogy az
13320   5,  1|                   egészen jogos úton szerzett tulajdonom, s nem loptam senkitől.
13321   9,  1|   természethistóriából a tengeri ráknak azt a tulajdonságát, hogy az a világon minden
13322   1,  1|                      Mert a bombák kétféle jó tulajdonsággal dicsekszenek.~Vannak olyanok,
13323   5,  2|                       előtte, hogy a háztetőn túlér a feje. Rettenetes szörnyeteg
13324  |                    odajárnak távol tengereken túli országokban, s arra való
13325  |                   mintha egy évben a hollandi tulipánhagymák kimaradnának a vásárból.
13326  |        legnevezetesebb kereskedelmi cikket, a tulipánhagymákat állítja elő.~Mint tudjuk,
13327  |               gazdagnak kellett neki lenni, a tulipánjai számáról és rendkívüli sokaságáról
13328  10,  1|                       tartománytól. Van nekem tulipánkertem: többet ér az.~Éjet-napot
13329  |             színvegyületéhez képest. Vannak a tulipánok között hercegek, fejedelmek,
13330  |                      kertjébe, megtekinteni a tulipánokat, mikor még nem voltak kinyílva,
13331  |                 képesek megfizetni.~Egy ilyen tulipánokban gazdag özvegyasszonyhoz
13332   2,  2|                     benne, s minthogy felnőtt tulkot ide a barlangon át szállítani
13333   5,  2|                   nyaka volt, mint egy rendes tuloknak, s azzal szétvetve a lábait,
13334   5,  2|                    előfordulni, ahol a zsidók túlságosan megszaporodtak és elhatalmasodtak.
13335   4,  2|                     azalatt hetedhét országon túltehetem magamat.~Határozott célt
13336   3,  4|                       már az égben született. Túlvilágra költözött anyjával egyszerre
13337   8,  2|                  lábaik által fölvert por úgy tűnik elő a napsugárba, mintha
13338   2,  1|                 nehogy a bírák urak előtt úgy tűnjék fel a vallomásom, mintha
13339  13,  1|                    lett arannyá, s a pikszise tűnt el.~(De már ez a kúra annyira
13340  13,  1|                arannyá a burnótszelencéjét, s tűntessem el az orráról azt a verességet.
13341   5,  2|                     neked, boldogtalan! „~Nem tűrhettem tovább.~– Ugyan hagyja kend
13342   8,  3|                      az indus etikett meg nem tűri, hogy férfi és nő egy „szováriban”
13343  11,  2|                     hogy hamis fejet visel. A turibulumba aligha assa foetida nem
13344   4,  1|                       szaracén írás, ellenben turkomán írás is; melyben csakugyan
13345   5,  2|                   hogy az egész korhelykedési turnus csak azért van kifundálva,
13346   2,  3|                    perecet, füstölt kolbászt, túrót ládákkal, vendelyekkel,
13347   2,  4|                  rakott el télire, hány döböz túróval látta el a házat. Milyen
13348  |                   eleinte csak a keze fejéről tűrte fel a ruhája ujját, de utoljára
13349   2,  1|                 karavánokat rabolták ki, csak tűrték a rakoncátlankodásaikat;
13350  12,  2|                    segéljen”-nel?~Három napig tűrtem az asszony mortificatióját,
13351   9,  1|               szenvedünk, azt erőnek erejével tuszkolták ránk.~(– Hát a brémai kereskedőre
13352  |                   Víznek lefelé csak elvisz a tutaj, akárhányan vagytok, de
13353   6,  2|                   emelőgépek a rakpartokon, a tutajok a folyamon; a hosszú sétánysorok;
13354  |                     Az egyik megveszi tőlem a tutajokat, a másik az evezőslegényeket:
13355  |                     való szálfákat. Egy ilyen tutajra szegődtem evezőlegénynek.
13356  |                 legnevezetesebb kereskedése a tutajszállítás Hollandba. Innen viszik
13357  |                   nagy szél fújt, s kiverte a tutajukat a partra, káromkodtak, mint
13358  12,  2|                      a másik pedig: lemenni a tűzakna-ásók közé, s a föld alatt vágni
13359   2,  4|                        spanyol lovasokról” és tűzaknákról is tudtam nekik csodadolgokat
13360   2,  5|                magunkra, mert itt a várbeliek tűzaknát ásnak alánk: az éjjel jól
13361   2,  5|                      lövetni a várat, ahonnan tűzaknával elérik az embert, s tanácsomra
13362  11,  2|                       a fekete lapon fénylett tűzbetűkkel.~Mikor az megtörtént, Beherik
13363  11,  1|                       a másik baklovag, aki a tűzből kiszabadította a síró gyermeket,
13364   8,  2|                       zápor, az olyan, mintha tűzeső hullana alá az égből, szikrák,
13365   9,  1|                  elsüllyedt alatta; továbbá a Tűzföld táján!~(– Megállj! Megállj! –
13366   2,  2|                     verjem a vasat, s aztán a tűzhely mellett sütő-főző feleségemhez
13367   2,  1|                egyszerre félbeszakítja a nagy tűzi lárma, erre mindenki szétszalad,
13368  |                      a város végén a gyönyörű tűzijátékokat, s hétköznap az ahhoz való
13369  |                    vasárnaponkint rendeztem a tűzijátékot a népkertben, s hétköznap
13370   2,  1|                    együtt a kincsekkel a nagy tűziveszedelem alatt észrevétlenül elnyargalunk,
13371   8,  2|                 elevenítik föl, hármas napok, tűzkeresztek jelennek meg az égen, s
13372   1,  1|                      hidegvérrel lesrófolta a tűzkorsóról a bezáró kupakot, mire annak
13373   1,  1|                     amin keresztül a szikrázó tűzláng csak úgy fityfirékel elő.
13374   3,  2|                       a tigris, mint a fúria, tűzlánggá átalakulva, öledbe veti
13375   3,  3|             végezzenek velem rögtön, ha lassú tűzön sütnek is meg vasrostélyon,
13376   1,  1|               fejedelem már utoljára jutalmat tűzött ki annak, aki felfedezi
13377   1,  1|                   ostromtelepből legottan egy tűzokádó vaskorsó, lecsap a sáncárokba;
13378   4,  2|               gazdagon kirakva türkizokkal és tűzopálokkal. – „Ez a bor arról a szőlőtőrül
13379   1,  1|                kudarcot ne valljon, aminők a „tűzpajzs”, mely harmincöt likból
13380   1,  1|             mesterséget, hogy mikor egy ilyen tűzprüszkölő szörnyeteg jött, ott várták
13381   2,  1|                   éjjel, hanem a szép Marinka tűzszemeiért, aki elém jött a kastély
13382   8,  3|                minthogy az angolok is vérdíjt tűztek ki a fejemre, eladott nekik
13383  11,  2|                      gonosztett elhatározását tűzték ki.~Az én menyasszonyom
13384   4,  2|                      magamat.~Határozott célt tűztem magam elé.~Elmegyek az aacheni
13385  10,  1|               palotában?~– Majmúna és Danesh! Tyűh, láncos lobogós teringette
13386  12,  1|                  pedig az ideig becsukatlak a tyúkketrecbe, hogy el ne szökhessél.~
13387  12,  1|                    öreget, kisgyermeket. Én a tyúkketrecből néztem a kegyetlen mészárlást,
13388  |                  kakasaiknak sem engednek egy tyúknál többel ismeretséget kezdeni.~
13389  13,  1|                       amik arra valók, hogy a tyúkok sokat tojjanak. S a szerencsétlen
13390  12,  1|                       fogtak, betaszigáltak a tyúkólba, annak rám zárták az ajtaját,
13391  12,  1|                      fickónak eszébe jutott a tyúkólban is kutatni. A szekercéjével
13392   1,  1|                      mint a mostani Krupp- és Uchatius-lövegekkel való mesterkedés.~Már az
13393   8,  1|                       az ő tanácsa döntött az udvar elhatározásainál.~S az ilyen
13394   3,  2|         legemlékezetesebb napjaimat. A herceg udvaránál úgy tartottak, mint régi
13395   3,  1|                       Visznovieczky herceghez udvarnagynak. Arra nézve szükségem van
13396   3,  3|                       hát beleegyezel-e, hogy udvaromhoz jöjj káplánnak?” – Beleegyeztem
13397   2,  4|                     száz kiment a másikon. Az udvaron, a bástyákon pedig állig,
13398   6,  2|                        ágra” juttatta, ami az udvarról a fejünk fölé lehajlik.
13399   2,  2|                       ittasságának ellentétes üdvét; de igazán boldog csak a
13400   4,  2|                     ami a felebarátjára nézve üdvös, holott az embernek az a
13401   2,  4|                     halála.~De hát az lett az üdvössége is.~Csak reggelre kelve
13402   4,  2|                   hölgy neveiken szólított.~– Üdvöz légy, Ahasvér!~– Baal veled,
13403   2,  1|                 kezdett lenni az én mennybeli Üdvözítőmnek. A következő gyülekezetben
13404   3,  2|                   léhűtő cselédnép sietett az üdvözletére. Aki előkelőbb volt, a kezét
13405   2,  2|              miatyánkot, a hiszekegyet meg az üdvözletet; s nekem úgy tetszett, mintha
13406   3,  2|                      hegyét odanyújtá elém az üdvözlő csókra, s azután a férje
13407   3,  1|                  háttal fordulva felém, az őt üdvözlőhöz.~Az egész beszélgetésünk
13408  11,  2|                búcsújukat. Itt leszálltunk, s üdvözöltettünk a mindenünnen előrepülő
13409   2,  1|                  találták, s olyan jól lettek üdvözölve a számos lőrésből, hogy
13410   5,  1|                     neked köszönheti, hogy az üdvözülés „haben” lapja helyett netto,
13411   2,  3|              elhajtanom.~A régi cimborák nagy üdvriadallal fogadtak, s föltámadásom
13412   4,  2|                  kincsekkel elkezdtem gyorsan ügetni a kikötő felé.~(– Most megállj! –
13413   5,  2|                   ahol az ő jámbor keresztyén ügybarátja lakik – aki engemet az én
13414   2,  1|                      kisasszonyokra senki sem ügyel. Ekkor az én Marinkám a
13415  11,  1|                       emberre, csak arra kell ügyelni, hogy egy lobbanást lát
13416   1,  1|                     Mert ha annak pontosan és ügyesen egyszerre gyullad meg mind
13417   1,  1|                     meg kell gondolni, mennyi ügyesség és tapasztalat kellett ehhez
13418   2,  1|                   viseltem magamat, s különös ügyességet tanúsítottam az ostromágyúk
13419   2,  5|        villámkardjaitól paskolva; ádáz futás, üldözés, a fehér havon fekete tömegeknek
13420  11,  1|                    garázdálkodtak, s aztán az üldözésűkre kiindult fogdmegek hasztalan
13421   9,  1|                      a tengerbe hánytuk, hogy üldözésűnkre ne indulhasson, a földabroszt,
13422   2,  1|                       lengyel eretnekeket sem üldöznék többé; minden templomot
13423   5,  2|                       Képzeletemben mindenütt üldöző csoportok rohantak utánam,
13424   2,  1|                 rablókalandjaik miatt gyakran üldözőbe vették a környékbeli nemesurak
13425   8,  3|                     csak vinni tudott. Sokáig üldözött egész lovascsapat, hanem
13426   2,  1|                       öreg egyre fanatikusabb üldözője kezdett lenni az én mennybeli
13427  12,  2|                       hogy szidtak, átkoztak, üldöztek utána; hát most megpróbáljam,
13428   2,  1|                 Blandrata vallása, s a kemény üldöztetés miatt a hívei csak titokban
13429  10,  2|                       az ember magán az ilyen üldöztetések ellen. Odaküldi a kartellhordóit
13430  12,  1|                  lefeküdnöm nem lehetett. Ott ülhettem azon mód éhen meg szomjan,
13431   5,  2|                     semmit! Itt nem bántanak. Ülj le, és igyál!~Azzal poharat
13432   8,  3|                  férfi és nő egy „szováriban” üljenek egymás mellett, ez a neve
13433   1,  2|                    folytatta a nagyherceg, az ülnökök is mind kacagtak, még az
13434  |                  szabad. Pedig otthon kellett ülnöm. Nem is tudom, hová mentem
13435   4,  2|                   úrhölgyek mind az asztalnál ültek, mégpedig úgy, hogy Sába
13436   2,  3|             föltámadásom ünnepét nagy ivással ülték meg. Én is, amint a bort
13437  |                       a paszulyt egymás mellé ültetik: mivelhogy ez a két növény
13438   2,  1|                       volna, ha a magyar urat ültette volna az én vállamra maga
13439  |                    talajba tengeri növényeket ültetünk, s abba a csigákat és nautilusokat
13440  11,  1|                    síró gyermeket, s a lovára ültetve vitte el az anyjához? Én
13441   8,  3|                       indus népség mindenféle ünnepében. A „kígyók tiszteletén”,
13442   4,  2|                   szoborhoz vándorolt sátoros ünnepeken a környék egész ájtatos
13443   8,  3|                      nábobok rendeztek lámpás ünnepeket és sakkjátékokat, amiken
13444  11,  2|             összegyűlének, s valaminthogy más ünnepélyeket szokás kegyes imádkozással,
13445   4,  2|                     fognak hasonló kegyeletes ünnepélyességek, aminőket az egész katolikus
13446  11,  2|                alkalmával mehetett végbe nagy ünnepélyességgel.~A vércimboraságnak kitűnő
13447   2,  1|                      vagy csak minden sátoros ünnepen; de a magyarok ráolvasták
13448   2,  3|                      fogadtak, s föltámadásom ünnepét nagy ivással ülték meg.
13449   2,  2|                      munkanap, az esős idő az ünnepnap.~Nem imádkoztak; de nem
13450   3,  2|                 környezetétől, hogy az minden ünnepnapon meggyónjon. Saját udvari
13451   4,  2|                       elverje? S ennek a nagy ünnepnek a tizenegyedik óráján elkezdeni
13452   1,  1|                      azonban még nyolc kisebb üreg van, melybe csak ötfontosok
13453   9,  1|                       egykor a római megnyílt üregbe, a ti éhező torkaitokba
13454   2,  1|                    keresett magának a sziklák üregei között, s elment másfelé.~
13455  11,  1|                hamispénzt rejtett barlangjaik üregeiben? Ott voltam-e én mindezeknél?
13456  10,  1|               szenvedtek. Szemeik kidülledtek üregeikből, ajkaik tajtékoztak, egymást
13457   4,  2|                      a Salome és Delila által ürítgetett áldozókelyhekből, ne keresztelkedjék
13458   2,  1|                  együtt lesz, én, az alatt az ürügy alatt, hogy a ház táját
13459   4,  1|                   korsóját-e, ami soha ki nem ürül, vagy Illés próféta hollóját,
13460   6,  2|                    hogy minden holmiját dobra üssék, még ez nem volt elég szegény
13461  12,  1|                      azt mondta neki, hogy ne üssön agyon. Az ilyen erős fickót,
13462   8,  3|                       hozzá, belemarkoltam az üstökébe, hogy megkönnyítsem neki
13463  10,  2|                Ladislaus Rex jöjjön érted, az üstöködnél fogva a limbusból kiszabadítani. –
13464   2,  1|               mellemen, s belekapaszkodott az üstökömbe.~S úgy kellett őt vinnem
13465   3,  4|                   erős: ragadj meg engemet az üstökömnél fogva, s vígy fel engem
13466   4,  2|                   várjak ott, míg tizenkettőt üt az óra, akkor három koccintást
13467  13,  1|                 tudósítással, hogy a harmadik ütegben a második ágyú megrepedt.~
13468  12,  2|                       taktikája volt, hogy az ütegek közé nem szabad a markotányosnékat
13469  12,  2|               kapitány uram odajött hozzám az üteghez. Úgy tett, mintha valami
13470  12,  2|                    kapitány néha meglátogatta ütegünket. Csinos darab bőr volt.~
13471  11,  1|                      pajtás!”, s az meg olyan ütés volt, hogy a makernek az
13472   2,  3|                    Nem érünk nálad nélkül egy ütet taplót. Az ágyúval senki
13473  11,  1|                       bűzt érzek!~– Emberszag üti föl az orromat! – szólt
13474   2,  1|                       körös-körül egymásra, s ütik le a közéjük szorult tatárokat
13475  |              kapituláljon. Sohase mennek azok ütközetbe. Pontosság, józanság, jámbor
13476   3,  1|                   megvolt, csakhogy nem éppen ütközetben szereztem.) Azután akadémiai
13477  |               kapitány volt szegény, aki soha ütközetet nem látott, s mikor a polgárőrséget
13478   8,  1|             legveszélyesebb helyére rohant az ütközetnek.~Mikor elértük a kirohanó
13479  12,  1|                     ki a tallér. Az is egypár ütleget jövedelmezett nekem.~Az
13480   2,  1|                 fegyvertára, mindenféle ócska ütő, verő, pukkantó szerszámok,
13481   2,  1|                      aki ellenállt, azt le is ütögették.~Imitt-amott lakozó nemesurakkal
13482   2,  1|               hetvenkedett a legény, a mellét ütögetve.~Erre a vezér leszállt az
13483   1,  1|                  lelkét” megvizsgálni, ha nem ütött-e lyukat rajta a kódorgó teke?
13484   6,  1|                    semmit nem érő nullát, egy ütött-kopott, senkinek nem kellő, senkinek
13485   2,  1|                      elém tett egy szűk nyakú üveget tele meggypálinkával; maga
13486  13,  1|                    csak ezzel az erős nagyító üveggel lehet elolvasni, mindenik
13487   8,  2|                      maga, mely a mi hollandi üvegházaink növényeit mint őserdőt tenyészti
13488   2,  1|         barlangboltozat visszhangja pokolbeli üvöltéssé sokszorozott. Mikor föltekintettem,
13489  |                  utóbbiakra fordította minden üzelmét. Scalariái, amikkel egy
13490  10,  2|        kimondhatatlanul.~Egyszer aztán valami üzleti dologban el kellett mennem
13491  |                 feljegyzésre méltót.~(– Akkor ugord át az egész Atlanti-tengert
13492   2,  1|                  indulatból.)~(– No, most már ugorhatsz!)~– Nem is mondattam ezt
13493   2,  1|                      savanyú képet csinált.~– Ugorj hát! – kiáltozák a társai.~
13494   2,  1|                 akkorára dagadt már, mint egy ugorka.~Egyéb panaszom nem lehet
13495   2,  1|                 reggelt, mire mindenki talpra ugrált, s várta a mellékodúból
13496   2,  5|                     még a sánták is fél lábon ugráltak, s mankóikkal fenyegetőztek.
13497   4,  2|                    frígiai táncának bakkecske ugrándozásai kísértek; Astarte haja repült
13498  11,  1|                  annak a segítségével kétöles ugrásokkal vetettem magamat egyik zsombikról
13499  11,  2|                     kiálték ijedten.~– Dehogy ugrol! Inkább átölelsz! – szólt
13500   2,  1|                   kénytelen voltam vele. Vagy ugrom, vagy becsuknak engem is
13501   5,  2|                       volna.~Rupertus diáknak ugyanabban a szobában volt vetve az
13502  11,  2|                      hegyén maradt vércseppel ugyanannyit szúrt a feketekönyvnek egy
13503   4,  2|                  falon keresztül, hogy én meg ugyanarra kimehessek.~Mert semmi nyílás
13504   4,  2|                       sülteket fölszeletezni. Ugyanazok a jelenetek következtek,
13505   1,  1|                      onnan ide a két ellenség ugyanazokat az ágyúgolyókat.~Meg is
13506   4,  2|                       eszembe juttatják, hogy ugyanezek a hangok énekelték a múlt
13507   9,  1|                       voltak egymást megenni. Ugyanezen viszonyok állnak a tengerészekre
13508   3,  2|            megnyerhessem érte.~A szép Persida ugyanezt suttogá a fülembe egy órájában
13509  11,  2|              boszorkányírral talált megkenni. Ugyanily dolgot ír le Torquemadius
13510  12,  2|                végezni, mint száz katona: már úgymint, hogy száz katonának a lénungját
13511   4,  2|                     Bardesanes megerősíti, az úgynevezett Jézus Krisztus nem volt
13512   9,  1|                  födélzeten a parancsot, hogy Új-Kaledónia helyett a sokkal gonoszabb
13513   9,  1|                csomóban valamennyit elküldeni Új-Kaledóniába.~De hát kérdem én kegyelmességtektől,
13514   9,  1|                    helyett a sokkal gonoszabb Új-Zéland felé vitorlázzanak, s amíg
13515  10,  2|                     keze görcsösen szétmeredt ujakkal kapaszkodni látszott a megfoghatatlan
13516  10,  2|                      az küldött a számára egy újdonatúj főkötőt, piros bársonyból,
13517   2,  4|                      született kisgyermek kis ujja van a zsebében, azt nem
13518   3,  3|                      amelyiknek a gyűrűjei az ujjaimat terhelik, olyan csodálatos
13519   3,  2|              királynői fő, a hercegasszony az ujjainak a hegyét odanyújtá elém
13520   4,  2|                     Astarte fittyet vetett az ujjaival az orrom alá, s kacagva
13521   4,  2|                      a nyíl tolla engedett az ujjam nyomásának, az egész szobor,
13522   5,  2|                    azzal a gyémántgyűrű az én ujjamra vándorolt, s minthogy az
13523   5,  2|              nemesember vagyok.~Az öreg Mayer ujján volt egy szép gyémántos
13524  |                    fejéről tűrte fel a ruhája ujját, de utoljára már egész könyökig
13525   8,  3|                      megszabadítóját, országa újjáteremtőjét, csak azért, mert a gazember
13526   3,  4|                        A kisgyermek, amint öt ujjával érinté a falat, a kövek
13527   4,  1|                    lett volna, engem pedig az ujjongó csőcselék felvett a vállaira,
13528   2,  4|                       volt a célom. Cimboráim ujjongva fogadtak, amint meglátták,
13529   2,  1|                     volt, és magas.~– No hát, újonc – parancsolt rám a veres. –
13530   5,  2|             tapasztalták csak, hogy nem holmi újonccal van dolguk. A hajdemákoknál
13531   5,  2|             mindenféle kétségbeesett fickókat újoncoknak. Jó képet kellett vágnom
13532  13,  1|                      Beherik hátának nem volt újság, a nagyobbik korbácsát hozatta
13533   1,  2|                   áttértem a socinianusokhoz, Ukraniában az ortodox keleti egyház
13534  |                      Hozzájárult a rettenetes unalom, ami ebben az egyhangú semmit
13535  |                       szájában; ha pedig nagy unatkozásukban összeültek karikába kockázni,
13536   1,  2|                    vettem, míg az első élt.~– Undecimo bigamia.~– Harmadikat, negyediket,
13537   3,  3|                   Semiramis csókjai, hanem az undok százlábú bogaraké és scolopendrumoké,
13538   8,  1|                      sah Allum mellé, hogy ne unja magát őfensége olyan nagyon.~
13539   8,  1|                     király.~Ne méltóztassanak unni ez elbeszélést, kegyelmes
13540   3,  1|                  meggyóntam neki, hogy nagyon unom már ezt a szent életet itt
13541   8,  1|                       mint a csörgőkígyót, az upászfát: nem szíved.~Szerdhána királyának
13542   4,  2|                 mennyegzőből fennmaradt bor. „Urad” csinálta; hát csak igyad.
13543   2,  1|                 érczúzója és bőrgyára volt az uradalmában, az mind víz nélkül maradt,
13544   9,  1|                       vért ontottunk volna, s uraivá tettük magunkat az „Alcyon”-
13545   8,  2|                   egyik oldalon egy nép, mely uralkodásomtól várja fölvirágozását, másfél
13546   8,  3|                   tervezetét, mely szerint az uralkodásunk alá adatott tartományt valóságos
13547   8,  3|                      másodikat a jobbágyok az uralkodóknak, s amiknek kicserélése nélkül
13548   2,  1|                       atamán csak név szerint uralkodtak: a hajdemák harámbasa volt