10-apamn | apamr-bekah | bekak-boszo | boszu-csore | csosz-elegs | elegt-eltet | eltev-falva | fanak-fodel | fodet-grana | grani-hatam | hatan-idele | idera-kabul | kacag-keres | kerev-kisza | kisze-krakk | krako-lepet | lephe-megal | megan-megte | megti-nagyb | nagyc-ontet | onti-palot | palud-rajta | rajtu-silbe | silen-szenn | szent-tanca | tancb-tobbe | tobbi-uralk | uralm-verje | vero-zvoin
Rész, Fejezet
14050 2, 1| fegyvertára, mindenféle ócska ütő, verő, pukkantó szerszámok, grófi
14051 3, 4| körös-körül látszott egy vérpiros vonal, mint egy vékony nyakszalag,
14052 9, 1| pokolra megy, vagy vice versa; ami pedig abszurdum. Ez
14053 3, 4| Aki a criminális praxisban versátus, hasonló esetekre nagy számmal
14054 4, 1| megharangozzam a vecsernyét, három versben; azután elővettem az olvasómat,
14055 8, 3| fickó meséket mond, s azokat versekbe szedi folyvást, a „mhovak”
14056 10, 2| elénekelték csúfondáros versekben elejétől végig. S reggelre
14057 3, 3| a nyakamat; fogadásból versenyeznek: a fekete királynő marad
14058 6, 2| az én szülőim holmijain versenyeztek. Éppen az anyámnak a templombejáró
14059 8, 3| karajáig. Egy meteor sok ideig versenyt futott velünk, s mikor utolért,
14060 4, 2| kerepelővel elvégeztem a három verset, a veres szakállú lovag
14061 4, 2| Diocletian kivégezteté a hős vértanút.~Láttam én ezt a szobrot
14062 2, 4| őszintébb vezekléssel nem verte a mellét öklével, s nem
14063 11, 1| fejedelmek szállítmányait? Vertek-e hamispénzt rejtett barlangjaik
14064 6, 2| lehajlik. Az én hamburgi vértettem vezette öngyilkosságra szegény
14065 2, 3| Ellenben a fájdalom és vérvesztés miatt elfutni nem bírok,
14066 4, 2| keresztfáról levéve, teste öt vérző sebbel átlyuggatva, homlokán
14067 8, 2| adatom hamisnak találandják, vessék el valamennyit aszerint.~(–
14068 10, 2| nálam, hogy hirtelen arcra vessem magamat. Így nagyobb területre
14069 5, 2| remélve, hogy talán nem vesz észre.~Dehogynem vett: hisz
14070 8, 1| tartottak jó fegyelem alatt.~A vész hírére a hős királynő maga
14071 11, 2| szép húgom, „Lilith”. Azt veszed el.~Annyit tudtam, hogy
14072 11, 1| hogy értesítsem a nagy veszedelemről, mely reá valahol lesben
14073 2, 1| is, ami teljes életemnek veszedelme maradt: asszonyt szeretni.~
14074 3, 4| hozzád, hogy tégedet nagy veszedelmedből megszabadítson.~Azzal odahozta
14075 2, 3| semmit se használnának, csak veszedelmemre volnának.~– Dehogynem –
14076 2, 5| lehetett látni az ostromlók veszedelmét, kik a felmentő sereg elől
14077 5, 2| múh-borjúval, sem a lábtörés veszedelmével, leugrottam az erkélyről;
14078 2, 2| rablógyilkos volt valaha, soha egy veszekedő szót nem lehetett hallani
14079 10, 2| észre, hogy magam is minő veszélyben forgok. Annyi józan ész
14080 2, 4| hogy újra eltávozom messze, veszélyes útra.~Azt az egy éjszakát
14081 4, 2| liktor voltam), onnan nem veszhet el.~És úgy is tettem; mert
14082 11, 2| teremtsetek, ha Lóth feleségét veszitek is elő, vagy különben a
14083 12, 1| a rossz proféciádat, te vészmadár!~Erre az egész lakodalmas
14084 3, 2| s ha el kellene is érte vesznem: nem bánnám, elvesznék.~(–
14085 7 | senkinek nem kell azzal vesződni, hogy még dajkáljon és ringasson.~
14086 8, 1| támadva meg a császáriakat, vészt, rémületet szórt a hadtömegeik
14087 5, 2| felnyársalással fenyegettek, ha veszteg nem maradok. Iszonyú eltátott
14088 5, 2| szuszogását ott alattam. Elnyúltam vesztegen, mint egy akasztott ember,
14089 12, 2| Elgondoltam magamban, hogy mit vesztegetek el. A becsületemet? Hol
14090 5, 2| te voltál a múh-borjú?~– Vesztél volna meg! – káromkodott
14091 10, 2| gátról; majd hogy el nem vesztem bele. Ő maga volt olyan
14092 8, 3| nyomorult fejem odajutott vesztére, ahol a legnagyobb veszedelem
14093 2, 5| Pofoncsapásra. A nyertes fizetett, a vesztes állta. Sohasem volt kedvem
14094 5, 2| hatos kerüljön fölül. Ők vesztették el a pénzüket, nem én. –
14095 9, 1| akadály lépett útjába. Alig vesztettük el szemünk elől az Alcyont,
14096 14 | semmiféle haladékot.~Mikor a vesztőhelyre kivitték, maga szép nyugodtan
14097 13, 1| megszabadítanak téged a vesztőhelytől. Nem lett belőle semmi. –
14098 2, 1| magas bitófát, tetején a vesztőkerékkel és pallostartó karral; mintegy
14099 6, 2| akinek a fejére márványkő vet árnyékot. Én a fakeresztek
14100 3, 2| asszony volt a vétkes.)~– Nagy vétek volt az, tudom én nagyon
14101 7 | Franciaországba és Angliába. A főurak vetekedtek egymás kezéről elárverezni
14102 8, 2| fajt kiirtani nem tartja véteknek; hol a nagy úr a nem osztályához
14103 5, 2| lesz a hozott kincseknek a vételára: meg leszek vele elégedve.~
14104 8, 1| tömérdek volt az irigye, vetélytársa: az angol társaság is régi
14105 2, 1| törje kend ezen a fejét! – vetém neki vissza, s arra a vezér
14106 7 | műbarát mylord már annyira is vetemedett, hogy a kezét ajánlotta
14107 2, 2| s délnek fekvő oldalán veteményeskertek kockáival szegélyezve, s
14108 5, 2| kockát hoztak elő, én az első vetésnél észrevettem, hogy az hogyan
14109 3, 2| italhoz forró veres bor vétetett, s annak elszürcsölése után
14110 3, 3| kegyelemképpen fejedet nem véteti. Vagy pedig itt maradsz
14111 2, 5| rehabilitálta magát: amennyit vétett, annyit helyrehozott. Isteni
14112 2, 1| leginkább az árát, aki semmit se vétettem a török szultánnak. A tatárok,
14113 3, 2| tűzlánggá átalakulva, öledbe veti magát, szikrázó szemeivel
14114 4, 1| magamban, hogy eddig elkövetett vétkeimet levezeklem: itt maradok
14115 1, 2| folytattatik vele mindaddig, amíg vétkeinek lajstromát az utolsó jottáig
14116 1, 2| hogyan követte el mindezen vétkeket sorban! S amelyik vétke
14117 2, 2| nem is követtek el semmi vétket. Ahol a családapa mind legalábbis
14118 3, 2| előtt, s bemondani, ki mit vétkezett. A gyóntatószékben ülő papnak
14119 2, 1| hajdemákok, s elvitték a szép vétkezőt magukkal.~Ők voltak a reménysége,
14120 3, 2| tüzére jutsz, mintha 99-et vétkeztél volna hozzá.~Addig-addig
14121 9, 1| fogok halni. Hanem mikor már vetkőzni kezdtem, előlépett az én
14122 2, 3| akik öngyilkosul maguk vetnek véget az életüknek. Nekem
14123 11, 1| harmadik. – De mindjárt kantárt vetnék a szájába! Én egészen betakartam
14124 2, 1| egy pillantást lehetett vetnem, amíg a nagy zárkövet elhengerítették
14125 5, 2| ő házához vezetett, mert vetődhettem volna pápisták kezébe, akik
14126 2, 4| a hajdemákok közé nem jó vetődni ilyen menyecskének: mert
14127 5, 2| kapitányunk katonájának!~Akik közé vetődtem, titkos toborzók voltak,
14128 11, 2| fejetekhez vágom ezt az egész vetrecét!~– No, ne zsörtölődj! –
14129 2, 1| olyanokat, akiket valami nagy vétség miatt a kolostorból elkergettek
14130 8, 2| bálványimádás főbenjáró nagy vétségéről szóló vádat.~– Kegyelmes
14131 5, 1| Isten adta. Te az ördögtől vetted el. Majd ha kikötünk Hamburgban,
14132 2, 1| istenkáromló gyülekezetben is részt vettél-e? – förmedt fel az elnöklő
14133 11, 1| kolostort lőporral a levegőbe vettette, vagy az a másik baklovag,
14134 9, 1| Amint mi szegény deportáltak vettük észre, hogy hajónk folyvást
14135 6, 1| öldöklésben ez idő alatt részt vevék, azoknak elősorolása által
14136 4, 1| szerint mindaddig kell a vezeklésemnek tartani, amíg valami jótettet
14137 2, 4| gyülekezetében őszintébb vezekléssel nem verte a mellét öklével,
14138 3, 2| amint egy hosszú pálcával a vezeklőnek a fejét érinté, bűnbocsánat
14139 8, 1| a hadgyakorlatoknál maga vezényelt személyesen, tüzes paripáján
14140 7 | úrnapi processiók alkalmával vezényelte, s a mise végén sortüzet
14141 8, 1| akkor beront a fővárosba a vezénylete alatti rohillasereggel,
14142 8, 1| volt száz ember – meg a vezényletem alatti ágyúüteggel a legveszélyesebb
14143 8, 1| Sommer meghívott tüzérsége vezényletére. A megholt király után özvegye
14144 2, 1| azt kellett tenned, amit a vezéred parancsolt. Ha azt mondod,
14145 2, 1| elfogták az erdélyi sereget, a vezéreik legelébb is megosztoztak
14146 2, 4| ültünk, s én elmondtam a vezérek előtt, amit a számukra hoztam.~
14147 8, 1| dicséret: nagyobbik része azt a vezéremet illeti, aki ágyúim tüzét
14148 8, 3| azt neki elküldjük. Egyik vezéremre fogom rábízni, hogy elvigye
14149 2, 1| Kifogyhatatlan tárházuknak a titkát a vezéren és leányán kívül senki sem
14150 8, 1| is többet ért valamennyi vezérénél. – Három hétig ostromoltuk
14151 2, 3| meg lehet élni, s aztán vezéri állásra jutottam a hajdemákoknál:
14152 2, 1| ha eszük volt, a hajdemák vezérnél fizették le a védelmi díjat,
14153 3, 2| is elvette. A pattantyús vezérüket a legmagasabb fára akasztatta
14154 10, 1| feleséget egymás karjai közé vezessenek, kivált midőn azok maguk
14155 5, 2| bőriszákomat, a mynheer Ruissen vezetése mellett elindultam a Sankt-Pauli
14156 2, 4| teljhatalmat adott az ostrom vezetésére.~Én különös kegyül csak
14157 2, 1| sziklafaltól az innensőig vezeti, akkor a Sziniawskyak egy
14158 13, 1| hogy merre térjek el; így vezetnek el egész odáig, ahol egyszerre
14159 1, 1| egy olyan testületnek a vezetője, melynek egyenesen az a
14160 4, 2| is meredek csigaalakban vezettek föl. Tizenhét lépcsőt számláltam
14161 3, 1| koszorút kapta, mikor a nagy viadal volt lóháton, hát azt mondaná:
14162 8, 3| hívják; indus oroszlánok viadalát vadkanokkal és szarvorrúak
14163 1, 1| mertek belekötni.~Hugó igazi viadori termet volt; ábrázatja dúsgazdag
14164 4, 2| töviskoszorú.~Az egész alak viaszból volt idomítva.~A lovagok
14165 4, 2| a kezében volt egy cifra viaszfáklya.~Ezek éppen nem voltak olyan
14166 4, 2| hánytak bele, míg Delila egy viaszgyertya-tekerccsel meggyújtotta az egész nagy
14167 4, 2| szent ravatal, körülrakva viaszgyertyákkal, s én ugyanazt a Krisztus-képet
14168 9, 1| pedig pokolra megy, vagy vice versa; ami pedig abszurdum.
14169 1, 2| alderman, – hajóskapitány, – vicekirály, – tengeri kalóz, – tanító, –
14170 8, 3| tartományunk legrejtélyesebb vidékeit, ahol a thugok laknak, akiknek
14171 10, 2| eszeveszettül. Futottam úttalan vidékeken keresztül. Neki a buckáknak,
14172 9, 1| azok voltak-e az illető vidékeknek a nevei, amiket felsoroltam,
14173 10, 2| hojszák fészkelnek, ahol a vidra meg a marmota megbúvik,
14174 9, 1| Egy hétig élhette világát vígan a bűnös a siralomházban;
14175 2, 1| Ők voltak a reménysége, vigasztalása, gondviselése minden nyomorult
14176 1, 2| hordani az elítéltnek – vigasztalásul. Így a tartása sem kerül
14177 2, 4| látni? Hasztalan biztattam, vigasztaltam, hasztalan esküdtem neki,
14178 3, 4| engemet az üstökömnél fogva, s vígy fel engem is oda, ahol te
14179 2, 1| ki voltál állítva, hogy vigyázd meg, mikor jönnek a tatárok.~–
14180 2, 1| Engem kiállítottatok, hogy vigyázzak a tatárok jövetelére. A
14181 2, 5| mondtam Nyedzviedznek, hogy vigyázzunk magunkra, mert itt a várbeliek
14182 5, 2| egész tele sáncárok ördög vigye el (ez volt a divatos káromkodás
14183 3, 3| saraglyájába.~– No, hát vigyel el az ördög! – mondám neki. –
14184 2, 3| hanem hogy téged is magammal vigyelek. Nem érünk nálad nélkül
14185 13, 1| Megint én voltam „én”.~– Vigyétek az öntődébe – parancsolám
14186 6, 2| Tereferélő vén banyák, viháncoló fickók és szurtos csőcseléknép.
14187 3, 3| a levegő; láng, hullám, vihar, csókból alakulva. S a csók
14188 9, 1| voltunk már rongyosodva; a viharok, a hosszas út, a hánykódások
14189 2, 2| mesterségükre, vagy megunta az ő viharos életűket, vagy szerelmes
14190 11, 2| De már, hogy a pokolba vihetné el ezt a nehéz társzekeret
14191 10, 2| tele lett; s a két szemem világáért sokáig kellett a két öklömmel
14192 2, 5| hajdemákok felgyújtott sátorainak világánál a bástyákról is lehetett
14193 4, 2| lépegettek elő mindenféle régi világbeli lovagok, törököknek, rómaiaknak,
14194 3, 2| élesebbek, mint az egész világé, s kitalálják a különbséget
14195 5, 2| volt. De a háziak közül a világért sem jött senki a segítségemre.
14196 3, 2| volt. Azért is bujdosott az világgá, mert a kedvesét a gazdag
14197 11, 2| Ghirlandinus, nemkülönben a világhírű Boccaccio, kiknek állításait
14198 2, 2| lenne az arca, s utoljára világítani kezdene a sötét föld alatti
14199 4, 2| s ugyanakkor minden más világítást kioltottak.~Akkor aztán,
14200 2, 4| szájába.~Én, amíg csak a világító nyílás látható volt, vissza-visszanéztem,
14201 4, 2| lépcsőgádora egészen ki van világítva, s abból mindenféle ódon
14202 11, 2| édesen mosolygó ajkak nem világlottak felém. – Mármost érthetik
14203 11, 1| akkor megszűntem ennek a világnak tagja lenni. Nem volt nevem,
14204 2, 3| csendes boldogságában: egész világom a Viszpa-Ogród sziklakeretében
14205 8, 3| ragyognak mindenütt, hogy világosabbá teszik az éjszakát a nappalnál.
14206 3, 4| erdőszél felé, ahonnan a világosság jött. Egy emberi lakot nem
14207 5, 2| értem; ott egy lebujban világosságot láttam, benn dudaszó és
14208 2, 1| hogy kerültem ki abból a világpusztulásból; csak azt tudom, hogy mikor
14209 11, 2| míg a szép Lilith kés, villa helyett a saját fényes fogaival
14210 8, 3| hallattak utánam, mint mikor a villám kettéhasítja őket.~A millió
14211 2, 5| gázoló Szent György-alakok villámkardjaitól paskolva; ádáz futás, üldözés,
14212 7 | spondilus regiusokat, a villámozott tekercseket, a szivárványos
14213 3, 2| lelkébe. A szemei nagyot villantak e névre; egy egész lánggal
14214 11, 1| leütötte maga elé a kétágú villát, ráfektette a puskát; rátette
14215 4, 2| ajkain semmi pír; csak villogó fekete szemei mutatják,
14216 1, 2| Elias”; Münsterben „Stramm Vilmos”; Amsterdamban „Mynheer
14217 2, 1| üstökömbe.~S úgy kellett őt vinnem a vállamon. Szerencsémre
14218 4, 1| anachoreta volnék.~(– Votum violatum! – diktálta a soltész a
14219 3, 1| annyi van a világon, mint virág a mezőn, mint csillag az
14220 7 | véletlenül a tengerfenék virágágyain egymás mellé kerülnek a
14221 8, 3| paradicsom kerítésén kívül kell a virágillattal táplálkoznom, amíg a követünk
14222 8, 3| arany, drágakő, szépség, virágok, aztán rongy, piszok, nyitott
14223 7 | összes területe egyetlenegy virágos kertet képezvén, mely a
14224 2, 1| visszahoztak, s egy csodálatos szép virágot nyomott a kezembe, amit
14225 8, 3| szedi folyvást, a „mhovak” virágtól, ami mannaképp hull a fáról,
14226 5, 2| ütötte: tilalmas levén neki virágvasárnapján a csapszéket tovább nyitva
14227 3, 2| megifjított!”, s azzal, mint egy virgonc ifjúcska, szokott felugrani
14228 2, 2| aztán a reggelt? Itt nem virrad meg a hajnal; ide nem hallik
14229 2, 2| közt töltesz, sohase lenne virradása?~– Dehogy bánnám!~No, hát
14230 2, 2| van-e ennek az éjszakának virradatja, ha Madus nem költögetett
14231 3, 3| megmondani, mert itt nem virradt soha, s se éhség, se álom
14232 7 | a hollandus katonának a virtusa; engem az ördög vigyen el,
14233 2, 1| az úszásban van az én fő virtusom, hanem a bombardérozásban,
14234 8, 1| Tudom, hogy mindmegannyi virtussá fognak azok átváltozni! –
14235 1, 1| egyesítette mind a két kitűnő virtust egymagában.~Előbb gyújtogatott,
14236 1, 1| az egész titka a kettős virtusú bombának.~– Szeretném én
14237 4, 1| Vagy kegyes fogadásból viseled azt a vasörvet a nyakadon,
14238 4, 2| s abból mindenféle ódon viseletű asszonyi alakok lépdelnek
14239 7 | csapást az én özvegyem nem viselhette el egyedül!~Mikor megtudtam
14240 7 | A hollandus a tengeren viseli az igazi háborút; a szárazföldön
14241 1, 1| messzehordó lövegek terhét viselik.~S a hajdankori ágyúval
14242 10, 2| Hát viseld, nem bánom; viselj három piros bársony fejkötőt
14243 10, 2| veszekedni. Kértem, hogy ne viselje, vagy ha felteszi, hát ne
14244 10, 2| bársony fejkötő; de úgy, hogy viseljem.~– Hát viseld, nem bánom;
14245 10, 2| fejkötő. De úgy, hogy ne viselnéd.~– Csodálatosan egyetértünk –
14246 8, 3| beszélnek, de ruhát nem viselnek.~Fejedelmi körutazásunk
14247 13, 1| a te fertelmes alakodat viselnem, s viszont a magam délceg
14248 11, 2| keresztapjaik voltak a neveiket viselő baklovagoknak.~A Szemiázáz
14249 2, 4| szentségtartók, régi koronák, amiknek viselői kétszer akkora fejűek lehettek,
14250 4, 2| kegyes Silenus! Ugyancsak jól viselted magadat! – szidott a lovag. –
14251 2, 2| az asszonyok is, akik azt viselték, az ország minden részéből
14252 7 | egymás iránt antipátiával viseltetik, akkor a paszuly tekeredik
14253 7 | amellyel én a feleségem iránt viseltettem. Magam sem hittem volna,
14254 8, 3| mond a Siva, a Brahma, a Visnu meg a többi sokkezű, soklábú
14255 2, 4| világító nyílás látható volt, vissza-visszanéztem, s mindig ott láttam állni
14256 3, 2| csók, amit elfogadok és visszaadok, csalás, rablás, szentségtörés:
14257 2, 4| veszedelem elfordul rólunk, én visszaadom a nálunk hagyott aranyaidat,
14258 4, 2| kortyogatnék belőle. Köszönettel visszaadtam a kulacsot, mikor elég lehetett
14259 8, 1| császári herceg Jewán Bukkal, visszaágyúztatja Gholan Kadirt, s kiszabadítja
14260 4, 2| tiszta vízben, s a helyeikre visszaállítottam; a szentségtartót is visszahelyeztem
14261 4, 1| legyen is az. Estefelé aztán visszabandukoltam a remeteodúmhoz.~Minthogy
14262 11, 2| meg annak a testét kell visszacserélésig viselni.~(– Ez lehetetlen –
14263 13, 1| percig sem jutott eszembe visszacserélni a testemet Beheriktől. Csak
14264 10, 1| azt nem lehet nem ténnyé visszadisputálni. A tények erősebbek, mint
14265 3, 3| lehet elviselni, s ha aztán visszaejtem a kezemet, akkor megint
14266 2, 1| örvénybe, s aztán megint csak visszaemelte a lábát.~– Majd az ördög
14267 2, 1| vitatta, hogy minek az a sűrű visszaemlékezés a Krisztus kiontott vérére?
14268 3, 2| megbomlott, úgy örült a visszaérkeztének.~Vendégsereg és léhűtő cselédnép
14269 3, 2| aggodalommal vártam a hercegnő visszaérkeztét. A férjen kívül minden ember
14270 3, 3| bérmálást én is nagy hevenyén visszafizettem.~– Te vagy az, páter! –
14271 1, 1| akkor az egész stratagéma visszafordul, s a saját gazdáját kergeti
14272 8, 1| hős asszony példája által, visszafordult, s tönkreverte az ellenséget.
14273 2, 5| meghúzódtam a magam sátorában, s visszagondoltam elmúlt éveimre, mi minden
14274 4, 2| visszaállítottam; a szentségtartót is visszahelyeztem az oltárra, s a koronát
14275 8, 3| alakítani, hogy majd azzal visszahódítom az országomat, s kiszabadítom
14276 2, 1| amint a rablók a vállaikon visszahoztak, s egy csodálatos szép virágot
14277 12, 2| meggondoltuk a dolgot, s visszahúztuk a kezeinket. Mindegyikünk
14278 11, 2| elmondatta velünk az esküformát visszájáról, ami kezdődött a megfordított „
14279 3, 1| vannak. Tudtam jól, hogy visszajön még egyszer a Szentföldről,
14280 12, 2| feleségemhez kellett volna neki visszajönni, ha az kiadta. – Hanem hát
14281 5, 2| konyhába rendeletet adni. Mikor visszajött, egészen új ruha volt rajta,
14282 2, 4| hasztalan esküdtem neki, hogy visszajövök érte, hogy csak ezért megyek
14283 2, 3| koltuk-dengenegiben. Mikor visszakerülnek a hajdemákok, panaszkodjál
14284 4, 2| visszafelé fordítva, megint visszakerültem a katakomba feljáratába.~
14285 8, 3| száztizedik napon végre visszakerültünk a fővárosunkhoz. E nap reggelén
14286 1, 1| újra megtölti, s azzal visszalövi az ellenségre.~Ez több mint
14287 1, 1| aztán újra megtöltve azokat, visszalövöldözé a kölcsönadókra. Óh, azon
14288 1, 1| ellenség szép barátságosan visszalövöldözte egymásnak a golyóit. Derék,
14289 2, 4| hogy engedjen egy napra visszamennem a Viszpa-Ogródba, hadd látom
14290 3, 1| kiáltám én mérgesen.~Az anyóka visszament a boltba, s akkor meg egy
14291 2, 5| embert, s tanácsomra megint visszamentünk a távoli dombra.~Azzal biztattam
14292 3, 1| aztán bűnbocsánatot is kap! Visszanyeri az adóslevelet, ami az ördög
14293 10, 1| hajós ápolása mellett ismét visszanyertem emberi erőmet; kihevertem
14294 2, 5| megálltam lélegzetet venni, s visszapillantottam az elhagyott táborhelyre,
14295 5, 2| szörnyeteg ez!~Én ezalatt szépen visszaraktam a kincseimet a bőrzsákba.~–
14296 2, 1| megfogta a galléromat, s visszarántott.~– Hohó, fickó! Ez még csak
14297 2, 4| apja.~A Nyedzviedz aztán visszariasztá. Azzal ijesztette, hogy
14298 2, 4| kikémleled a dörgést. Aztán visszasántikálsz hozzánk a Preszjaka-várba,
14299 1, 1| kiadom, nem marad ott, rögtön visszaszökik hozzám.~– Ej, ej, s hogyan
14300 3, 1| azért segítek rajtad. Íme, visszaszolgáltatom a nálam hagyott mankódat.
14301 2, 3| borivó ember, ha sokáig visszatartóztatta magát az italtól, s aztán
14302 5, 2| belekapaszkodott a lábamba, hogy visszatartson. Még haldokolva is bosszúálláson
14303 4, 2| szintén észrevétlenül, visszatekerintettem azt megint jobbra. És csakugyan
14304 2, 3| mikor a sziklaösvényről visszatekintettem a völgybe, akkor is ott
14305 2, 3| jutottam a hajdemákoknál: akkor visszatérek őhozzá, s hatalmamnál fogva
14306 10, 1| Alig vártam, hogy újra visszatérhessek Niemengenbe, s ismét megláthassam
14307 10, 1| s onnan reggelre megint visszatérjen, anélkül, hogy cselédek,
14308 8, 2| véletlenül felgyógyul, nem szabad visszatérnie az élők közé, hanem keresnie
14309 8, 2| még az a remény is, hogy visszatértemkor keblén fogom találni kisgyermekemet,
14310 3, 2| örömmel a régi cimborája visszatértét.~De az lesz a furcsa, ha
14311 5, 1| a pipájából a dohányt, s visszatette a dohányzacskójába, s aztán
14312 8, 3| mellettük a bort, s a sörtől visszaundorodik, ha egyszer ez éteri, a
14313 5, 1| kérdém megszeppenve. – Visszavigyem a „tövislovagok” kolostorába?~–
14314 2, 1| amit a barlangboltozat visszhangja pokolbeli üvöltéssé sokszorozott.
14315 10, 2| felejtett, annak nem kellett visum repertum. Hát ennek az asszonynak
14316 6, 1| amin átok terhe fekszik, viszek oda két izmos vaskezet,
14317 4, 2| hitelességet szerezzek, magammal viszem a beundokított, megfertőztetett
14318 7 | tutajszállítás Hollandba. Innen viszik le a Rajnán a tömérdek sok
14319 6, 1| szabadcsapatjánál változatos harci viszontagságok között. Se több, se kevesebb
14320 10, 1| nyoma sem látszott rajtam a viszontagságoknak, amik keresztülmentek rajtam.~
14321 10, 1| mint mikor elhagytam.~A viszontlátás boldog eszmecseréi után
14322 13, 1| meglepetését, amikor az első viszontlátásra olyat húzott a hátára a
14323 10, 1| kárpitos szárnyai boldog viszontlátásunknak sárkányszemű látói voltak.
14324 6, 1| Óhajtottam szegény öregeimet viszontlátni. Ott laktak Andernachban,
14325 8, 3| nincsen elismerve az uralkodói viszony.~Sorra látogattuk a nép
14326 9, 1| egymást megenni. Ugyanezen viszonyok állnak a tengerészekre nézve
14327 2, 3| jó Madusom. Ha én azt a Viszpa-Ogródból magammal elvihetném; ha
14328 2, 5| volt. Azután eljutottam a viszpa-ogródi házikóig, s azon gondolkoztam,
14329 2, 3| úgy elfeledtem az egész Viszpa-Ogródot, mint egy álmot. Tudva van,
14330 8, 3| hogy itt most dogmatikus vitákba elegyedjünk. Az én utam
14331 2, 1| jókedvből baltával verekedni, vitás kérdéseket ólmos bottal,
14332 2, 1| hogy én is részt vegyek a vitatkozásban, s így jöttem tudomására
14333 3, 3| volt, ami el nem hagyta vitatni, hogy ébren vagyok. Az a
14334 2, 1| haeresis.~Eleinte csak azt vitatta, hogy minek az a sűrű visszaemlékezés
14335 5, 1| visznek.~– Van pénzed a vitelbért megfizetni?~– Nincs nekem
14336 4, 2| óhajtásomnak végcélját.~Egy vitézi rend kolostorába jutottam,
14337 4, 2| neve annak a vörös szakállú vitéznek, aki engem az útfélről fölszedett.
14338 2, 1| egy, ötven ellen, vitézül. Vitézség volt az tőlem, nem gyávaság.~–
14339 2, 1| egyformán valamennyi között. Aki vitézsége által nagy érdemeket szerzett,
14340 3, 1| bérmálólevél a krakkói érsektől; vitézségi bizonyítvány a császári
14341 9, 1| bennünket a tengeren, hogy a vitorláink csak úgy lankadtan lógtak
14342 9, 1| jellövést ne tegyenek. Evégett a vitorlájukra egy nagy veres rák van pingálva.
14343 7 | Európától. Kedvező szél dagasztá vitorlánkat. Feleségem zsebkendőjével
14344 10, 1| még azután az árboctalan, vitorlátlan, kormányozatlan dereglye?
14345 9, 1| találkoztunk többé semmiféle vitorlával. Két hétig nem élhettünk
14346 9, 1| fickó; egy ágyúval, gyors vitorlázó dereglyével, aminek ötven
14347 9, 1| el bennünket; erre tovább vitorláztunk az Aleutok felé, ahol egy
14348 9, 1| gonoszabb Új-Zéland felé vitorlázzanak, s amíg a Kelet-Indiai Társaság
14349 3, 3| gonosztevő hajdemákokat kelepcébe vitted, és elárultad a berdicovi
14350 2, 3| öszvéreikkel, társzekereikkel; vitték a sok borsoskát, perecet,
14351 4, 2| kulacsot.~Én a szájamhoz vittem azt; de az első kortynál
14352 8, 3| azok egymással párharcot vívnak a sah vendégei mulattatására,
14353 2, 1| vagyok bárkivel ordáliákat vívni, ellenfelem páncélban, én
14354 8, 1| még európai ember ki nem vívott Kelet-Indiában.~S a szép
14355 13, 1| egymást elnyelik: az argentum vivum elnyeli az aurumot, s az „
14356 2, 4| hétkerekű malmot hajtott. E vízárkon át csak szűk felvonó hídon
14357 2, 4| hogy annak az omladványa a vízárkot betemesse, akkor azután
14358 2, 4| amiket még körös-körül vízárok is védett, sánckarózattal.
14359 10, 2| nehezen; de mint afféle vízbefúlástól megmenekült embernek, akinek
14360 8, 3| porcelántornyairól s hosszú vízcsatornáiról ismertem meg; Tibetet a
14361 2, 2| mikor az ostrom alatt a vízcsatornájukat ez a veszély fenyegette.~
14362 8, 3| belegázoltunk térdig a Gangesz szent vizébe; a Holica ünnepén hagytuk
14363 1, 1| szörnyeteg jött, ott várták vizes marhabőrökkel, amint leesett;
14364 1, 1| is éppen úgy, mint a mi vizeskorsóinknak, van egy lyuka, amin keresztül
14365 3, 3| tett penészes kenyeret és vizeskorsót a szájamig vihessem.~És
14366 11, 1| mindenféle hínárral és egyéb vízinövénnyel, hogy aki belevág, annak
14367 2, 4| elhajlott a sikátor, s az én vízióm eltűnt. Mi még aznap felkerekedtünk
14368 5, 2| nyakát, hanem azután meg vízirányosan lökte ki felém, úgyhogy
14369 7 | csigák számára egy nagy vízmedencét fogunk elkészíteni, melybe
14370 7 | őrdögöt csinálnék veletek? Víznek lefelé csak elvisz a tutaj,
14371 9, 1| száraz halnál meg poshadt víznél, hát akkor melyikűnk volt
14372 2, 5| míg csak el nem értem a vízpartig. Ott azután a kapu előtt
14373 9, 1| Azután a nagy dereglyét a vízre bocsátottuk, elláttuk árboccal,
14374 5, 1| pápaszemét, s figyelmes vizsga alá vette az ostyát.~– Teringettét! –
14375 5, 1| ellen kinek lenne kedve vizsgálatot indítani? S ha megtenné
14376 8, 2| deputációt Kelet-Indiába, vizsgálja meg, alaposak-e állításaim.
14377 8, 2| Hogy most küldjünk ki egy vizsgáló bizottságot a világ végére,
14378 2, 1| amin keresztül a lezúdított víztömeg csendesen és kár nélkül
14379 1, 2| szüksége leend, hanem a víztortúra, ami abból áll, hogy a hanyatt
14380 2, 1| kitalálnom, hogy az a sötét víztükör ott alant sóstó, amiben
14381 2, 2| éheztethette belőle.~Hanem ha azt a vízvezetéket sikerült volna elrontani,
14382 2, 1| lefektetve a három lábra, a mi vízvezetéki csatornáinkat célozta meg
14383 5, 1| Ekkor aztán elkezdett a maga vlaem dialektusán káromkodni.~–
14384 10, 2| Hát nem tudod, hogy éppen Vlissingen az az Ararát hegye, ahová
14385 10, 2| fürdőre menni: menjünk el Vlissingenbe.~Hát én kaptam rajta: gondoltam,
14386 10, 2| darabon gyalog, minthogy a vlissingeni fürdőtől a tengerparton
14387 2, 2| falkaszámra tenyészett a völgyben minden háziállat. Hús, kenyér,
14388 2, 3| erdőkben, mély lakatlan völgyekben; kémeink, tudakozóink, mindenféle
14389 2, 2| Viszpa-Ogród egész dicsőségének: a völgykatlan megint olyan kietlen, lakhatlan
14390 2, 2| keresztül a Viszpa-Ogród völgykatlanába, ahol aztán a völgy mélyén
14391 2, 2| amely repülni nem tud. A völgynek nem volt forrása. Kutat
14392 2, 4| végigvonulva a preszjakai völgyön, az éj oltalma alatt, szép
14393 2, 1| barlang fenekén meggyűlt, a völgyszorosba lezúdíthatták, s azzal az
14394 2, 1| egyre jobban előrehatoltak a völgyszorosban.~A hajdemákoknak ugyan volt
14395 2, 1| arra ébredtünk, hogy a völgyünkön keresztül egy kőfal van
14396 2, 1| Lengyelországban, Podóliában, Vörös-Oroszországban, valami nagy kulcsos városban
14397 3, 3| amiben a fűszeres, forró, vörösbor párolgott. – Ez aztán a
14398 2, 1| szakálla és szemöldöke, de még vörösebb az ábrázatja, s az orra
14399 11, 2| következhetnek; mikor én vőlegény vagyok, azt mondhatja a
14400 8, 3| a zöldtollúakból, amiket vőlegénygalambnak hínak. Amint első feleséged
14401 8, 3| keresztül magával röpített, mint vőlegényt és menyasszonyt összehozott,
14402 2, 1| hegyszakadék, ami csak a Mátrától a Volgáig található.~Nem voltak nekik
14403 3, 3| velem alkudozni, hogy nem volna-e szabad száraz borsó helyett
14404 9, 1| tudom, hogy igazán azok voltak-e az illető vidékeknek a nevei,
14405 9, 1| beszéltél! Tengeri koldusok voltatok tehát? Tengeri „armer Reisender”-
14406 9, 1| hogy becsületes utazók voltatok-e, avagy pediglen kalózok;
14407 3, 4| oda!~Bizonyítja nagy bűnös voltomat, hogy még most is élek;
14408 9, 1| tulajdonosa megszánta nyomorult voltunkat, s megajándékozott néhány
14409 4, 2| medencében, melyet Nabukodonozor vomitusa befertőztetett, ne fogadja
14410 1, 2| Sarepta”; itt pedig „Hugo von Habernix”.~– Több nincs? –
14411 3, 2| amilyennek a poklot festik, tele vonagló elkárhozottakkal. Csak egy
14412 3, 3| napfénykerülő csúszómászók ott vonaglottak el lábaim körül, a scolopendrumok
14413 10, 2| ember az elégtételt adni vonakodót, az viszi rögtön a megbántott
14414 4, 2| Nivinében. Igyál!”~S minthogy én vonakodtam, hirtelen megragadta a nyakamat
14415 10, 2| fejet már, mely vonalról vonalra süllyedt el előttem, s azalatt
14416 10, 2| csak egy fejet már, mely vonalról vonalra süllyedt el előttem,
14417 2, 4| öreg Istent festik. Minden vonásában az a véghetetlen jóság kifejezése.~
14418 6, 2| változva, arcom elbarnulva, vonásaim elvadulva.~Pedig én még
14419 1, 1| nyomorúság nem hagyott nyomot vonásain. Negyven év körül volt már,
14420 9, 1| most mindjárt a kínpadra vonatlak, s alkalmaztatom az „első”
14421 6, 1| captatió benevolentiae színét vonnám magamra, hogysem mint kötelességszerű
14422 8, 2| Még minket is bele akarsz vonni a condolentiába! Persze
14423 12, 2| magamat. Kezdtem a vállaimat vonogatni, s szíttam a fogamat, mintha
14424 10, 1| kancatündért s más efféle vonómarhát lehet a szolgálatában alkalmazni?~
14425 10, 2| hátrafelé mászva, odább vonszolhattam magamat, s ezalatt folyvást
14426 5, 2| utcán a múh-borjú?~Én vállat vontam rá.~– Nem tudod, hogy mi
14427 2, 1| egészen ki a barlang szájához vontatva, a távolból segélyül érkező
14428 2, 1| a tatároknak át kellett vonulni, s amint aztán egy fát eldöntöttek,
14429 2, 1| amelyiken okvetlenül át kellett vonulniok, a fejükre zúdították, s
14430 2, 3| békahús és madártojás.~Ott vonultak el előttünk a vásárosok,
14431 3, 2| tőle franciául: „Comment vous portez-vous, mon petit drôle?”~
14432 1, 1| nagyobb a jutalma, dicsérete: vulgo tüzértiszt.~A krónika csak
14433 5, 2| tökéletes.~– Hiszen akkor kettős W lesz belőle – monda ő nagyot
14434 7 | vastag könyvben megírta tudós Wagnerius professzor, ki maga is prédikátor
14435 1, 1| Még 1809-ben is Napóleon a wagrami csatatéren huszonnyolcezer
14436 7 | a te hazádfia, Reinhard Walter. Az is kalandorból, minő
14437 5, 2| elértettem e célzást, mivelhogy „Weh” németül fájdalmat is jelent.
14438 11, 1| az egész Németalföldön, Württembergben, a Rajna mentében, Elzászban
14439 11, 2| borzalmait – az a toll, amivel X. Leó pápa megírta a pénzért
14440 9, 1| besózott tőkehallal; mire a Yucatan-sziget magaslatára értünk, ez a
14441 2, 1| azt, hogy „Kocham Pana”, „Z. calego serza” (szeretlek,
14442 11, 2| Aru kankaru netsi sőre za”. Az eskető papnak az egyik
14443 2, 3| tilalmat vetett ránk: „Nem zabálni jöttetek most ide!”~Már
14444 4, 1| keres a nyakadon?~– Ezt Zagachrist fekete szultán verette oda,
14445 6, 2| énekszó helyett a gyülevész zagyva zsivajgása kíséri az elátkozott
14446 3, 1| amiket itt hagyott nálam zálogban, még a hímzett bőrövet is,
14447 8, 2| s majd mikor megered a zápor, az olyan, mintha tűzeső
14448 2, 1| egy idő óta a legszigorúbb zár alatt tartatott az atyja
14449 3, 1| kegylevele, amit a szent sír zarándokainak osztogat. Mindez Kochanovszki
14450 4, 1| megszabadított a fogságból ezer zarándokot. Ezzel beszélj! Majd kikérdez.~
14451 3, 2| díszes társaságnak az én zarándokutamból, amit nagy bámulattal hallgatott
14452 4, 1| galléromat, hogy dutyiba zárat.~– Az ám. Próbáljon csak
14453 3, 3| vert föl: mintha rozsdás zárban forgatnának nyikorgó kulcsot.
14454 3, 4| koldusrongyaimon, amikben a zárdábul eljöttem, könnyen azt hihettem
14455 2, 1| lehetett vetnem, amíg a nagy zárkövet elhengerítették fölüle.
14456 2, 1| kitaszított az ajtón, s azt magára zárta: én egyedül maradtam a folyosón.~
14457 6, 1| nagyon, hogy elhagyom a zászlóalját, de aztán hogy előadtam
14458 6, 1| tölteni el Bergmayer kapitány zászlója alatt, fölér az egész hajdemáksági
14459 5, 2| kapitányt hogy hívják, akinek a zászlójához szegődtem?~– Mayernak hívják
14460 5, 1| rátaposott, éppen az agnus Dei zászlóján keresztül.~A mynheer erre
14461 12, 2| Megtörjem a hűséget, amit a zászlómnak fogadtam, s a hűséget, amit
14462 2, 1| erre mindenki szétszalad, a zavar általános lesz, a kastélyból
14463 5, 2| események kifejlődésének rendjét zavarnám meg.~Úgy hiszem, hogy Koblenzben
14464 5, 2| mint oktalan állat párája zavartatott az ki a saját bőréből. Ez
14465 1, 2| Terguszko Jaroszlav”; Zbaraszban „Kohaninszky Zdenko”; Odensében „
14466 3, 2| És én nagyon jól tudtam Zdenkót játszani. Akinek a csontjai
14467 7 | preciosa” birtokáért száz zecchinóig is fölárvereztek. A csigahéj
14468 8, 3| hogy már akkor szakad a zegernyezápor.~Másnap hozzáfogtunk a tartományunk
14469 1, 1| nevezni; hanem egy mindenféle zegzug sáncokból, falakból összebonyolított
14470 2, 2| münster homlokzata, mély zegzugok, mik a sziklát végighasítják,
14471 8, 3| láttam, hogy az én kedves Zeib-Alniffámat durva férfikezek megragadják,
14472 8, 1| alatt veszi nőül a csodaszép Zeib-Alniffát, ha ez áttér a keresztyén
14473 8, 3| töltöttem együtt a bűbájos szép Zeib-Alniffával: együtt étkeztünk, egy mennyezet
14474 5, 2| napon volt, mert újdonat új zekét és pulidert vettem ezen
14475 8, 1| tanácskozásnak.~A belső zendüléstől megszabadult császár azután
14476 4, 2| de profundis” énekére zendülni, amik eszembe juttatják,
14477 3, 3| ami utoljára harmonikus zenébe megy át, s a zenehang és
14478 3, 3| harmonikus zenébe megy át, s a zenehang és színpompa együtt quintesszenciájává
14479 3, 2| nekiültünk az ivásnak, a cseh zenészek szebbnél szebb nótákat fújtak
14480 11, 2| társaság mulattatója; ő a zeneszerző, s mikor ő muzsikálni kezd,
14481 2, 5| sánták, bénák kórusa utánuk zengett.~Hej, hogy bomlott egyszerre
14482 3, 3| az égbe, beszélő fák és zengő gyümölcsök, bűbájos hangok,
14483 10, 1| félkézzel, és fölhúzni a zenitre, kisebb munka lett volna
14484 4, 2| buja asszonyi állatnak a zilált hajfürtjeit ékesítsem vele?
14485 4, 1| meg nem csalsz! Oda csak Zingarián és Paflagonián, Cappadocián
14486 4, 2| gyűrűjére volt fölvésve a zodiákus tizenkét égi jegye. Az egyik
14487 11, 2| tudják levenni; én azonban a zökkenéstől meghibbanva, csakugyan önkénytelenül
14488 9, 1| borait megosztani velünk, s a Zöld-előfoknál egy madagaszkári görög úgy
14489 3, 3| szabad száraz borsó helyett zöldborsót tenni a sarudba? S aztán,
14490 8, 3| nehány hímgalambot, azokból a zöldtollúakból, amiket vőlegénygalambnak
14491 2, 1| az enyelgésre. A tatárhad zöme jött nagy riadallal az agyonvert
14492 2, 3| rablókalandra a társaság zömével messze eltávozik, én az
14493 3, 3| zsibbasztó kábulatomból valami zörej vert föl: mintha rozsdás
14494 8, 3| nem enged: ámde e tropikus zónának száz meg százféle gyümölcse
14495 2, 1| a Buk, a Boczián meg a Zoráw pedig itt hátul álltak,
14496 2, 2| megérkeztünk, a patriarcha, akit Zorawnak híttak, magához hívott minket
14497 2, 1| Bocziánnak a bal lábát, a Zoráwnak meg mind a kettőt eltörte,
14498 2, 2| kietlen, lakhatlan vadonná zordult volna el, amilyen volt annak
14499 1, 1| Munkács várának védelmezője, Zrínyi Ilona, úgy a németek is
14500 2, 1| felhordták a tatároktól elvett zsákmányt, s azt mind felhalmozták
14501 2, 1| s elkezdett, mint a tele zsákot, amibe már nem akar több
14502 3, 1| billegetett; ő maga fölkelt a zsámolykájáról, betért a boltjába, s teletöltve
14503 8, 2| hullana alá az égből, szikrák, zsarátnok, olvadt láng özöne; máskor
14504 8, 1| császár jobbágyaivá tette a zsarolókat, valamennyi fejedelmeikkel
14505 3, 3| hajdemák pap, s kivette a zsebéből a nekem szánt ostyát.~–
14506 6, 2| a nagyherceg, elővéve a zsebkendőjét. A soltész észrevételei
14507 7 | dagasztá vitorlánkat. Feleségem zsebkendőjével integetett utánam a partról.~(–
14508 3, 3| szemébe.~Az asszony a herceg zsellyeszékének a támján ült, nem vehette
14509 4, 1| hollóját, a mindennapi páros zsemlyével az orrában, vagy egyet a
14510 4, 1| visszatérő ismeretlen prófétát ne zsenírozzam a számomra készített meglepetés
14511 6, 2| kupecekkel, csiszárokkal, zsibárusokkal, akik az én szülőim holmijain
14512 6, 2| a kapcsos palást egy vén zsibáruson: az mindjárt föl is vette
14513 3, 3| szemeimet.~Egyszer aztán zsibbasztó kábulatomból valami zörej
14514 3, 1| sikátorba beléptem, ami egész zsibvásár volt végtül-végig, azonnal
14515 5, 2| cókmókomat; aztán elmegyek vele a zsidófertályba, s majd találok én ottan
14516 5, 2| az öreg múh-borjúnak; a zsidófertályból az éjjeli vásárlókat elijeszteni.
14517 5, 2| későn a „hamburgi hegyre” a zsidófertályt keresni? Hát nem tudod,
14518 3, 1| körülfogott egy csoport zsidógyerek nagy zsivajjal.~Én elővettem
14519 1, 1| az ördögöt. Egy tudatlan zsidógyereket adtam oda a „makers”-nek
14520 5, 2| szerelmes dalokat énekelve, a zsidókat megdöngetve, s az egész „
14521 5, 2| Azonkívül azt is tudom, hogy a zsidóknak az ezt megelőző szombatra
14522 3, 4| előkerestetve a Malchus zsidónál hátrahagyott koldusgúnyáit.)~(–
14523 11, 1| beletaszította a gazdag zsidót, vagy az a másik baklovag,
14524 2, 1| imádkozhatnám ahhoz; ha zsidóvá lettem volna, híhatnám segítségül
14525 3, 3| ital. Mikor ez átjárja a zsigereimet, egyenesen a mennyországba
14526 2, 1| alagúton át, egy föld alatti zsilip felnyitásával azt az egész
14527 5, 2| mivelhogy én és a cimboráim a zsinagógájukba, mikor legjobban énekeltek,
14528 4, 2| mindezeket az érsek elé, a zsinat elé, a szent inkvizíció
14529 2, 5| húztam keresztül a salétromos zsineget, mert óvatosnak kellett
14530 3, 2| karaván. Asszonyi hangok vidám zsivaja vetette föl az úri palotát,
14531 6, 2| helyett a gyülevész zagyva zsivajgása kíséri az elátkozott fekhelyre,
14532 3, 1| csoport zsidógyerek nagy zsivajjal.~Én elővettem tarsolyomból
14533 4, 1| elkezdett minden ember zsivajogni, az asszonyok törték magukat
14534 6, 2| hozták haza. Rabló lett, zsivány lett; kiadta magát lengyel
14535 2, 1| rögtön egyet csíptem a szép zsiványleány piros orcáján, amiért az
14536 2, 1| ami csak színejava volt a zsiványnak, minden országnak a virága:
14537 3, 4| tapasztalatból, hogy a híres zsiványok nem született kisgyermekek
14538 4, 1| holtig; – hanem ha valami zsiványság által szerezted, akkor van
14539 8, 3| előttünk, hogy mit álmodtál? – zsöltölődék a soltész mogorván.)~– De
14540 10, 2| bukfenceztem le a magas gátról a zsömlyékes oldalra, s egyenesen fejjel
14541 11, 2| egész vetrecét!~– No, ne zsörtölődj! – incselkedett velem a
14542 2, 4| sok pénzt összegyűjtött, zsoldjába fogadja valamennyi szétszórt
14543 8, 1| hogy mikor nem fizette ki a zsoldjukat, megfogták, kikötötték az
14544 2, 5| félbeszakadt egyszerre a zsolozsma, hogy rivallta egyszerre
14545 4, 2| nyelven énekeltek pokolbeli zsolozsmákat.~Nekem ezalatt az volt a
14546 2, 4| búcsújárókkal tova, annak a zsolozsmának a dallamát dúdolva magamban,
14547 2, 5| és énekelték a dicsérő zsolozsmát, amit azután a mögöttük
14548 11, 2| kórus visszafelé énekelte a zsoltárt: „Aru kankaru netsi sőre
14549 11, 1| láp felé elillannom. Itt a zsombikok között nagyon jó segítségemre
14550 11, 1| fenyőerdő, a másik oldalán egy zsombikos láp. Az erdő felé nem menekülhettem,
14551 2, 3| elzsibbadtan ültem le egy zsombikra. A fejem zúgott.~Egyszerre
14552 11, 1| ugrásokkal vetettem magamat egyik zsombikról a másikra, úgyhogy sebesebben
14553 2, 4| valamennyi sántának, kacskának, zsugorodott tagúnak és inaszakadtnak
14554 2, 4| bakoknak, amiken a sánták, zsugorodottak úszkálnak a víz fölött.
14555 2, 4| legapróbb embernek való zubbonykát, hogy azoknak a láttára
14556 2, 1| egy fát eldöntöttek, az zúdította maga előtt rakásra valamennyit.
14557 2, 1| kellett vonulniok, a fejükre zúdították, s mint a csapdába került
14558 8, 1| egész neve „Mirza Nujuf kán, Zülfikár, al Dowla”, a nagymogul
14559 11, 1| boszorkányok is nagy sikongatva züllöttek szerteszéjjel, s amint fölemeltem
14560 4, 1| a felzavart méhraj ott zúg az üres köpűben.~Csak alighogy
14561 3, 1| sötét szobába, aminek egy zugában ült egy emberi alak, háttal
14562 10, 2| ajkai nyitva voltak, olynemű zúgás volt a fülemben, mintha
14563 5, 1| rögtön befalaztatnának valami zugba: ott aztán várhatnád a feltámadást.~–
14564 10, 2| szót hallottam a fülembe zúgni: „gyilkos!” Ezt kiáltották
14565 2, 5| dombra.~Azzal biztattam a zúgolódó hajdemákokat, hogy mikor
14566 2, 1| barlangban, meg a patak zuhogása s a malomkerék dübörgése
14567 2, 1| vállamon ült; így az ő fejét zúzta össze a fa, az enyimet csak
14568 9, 1| az oroszt, Belóbratanoff Zvoinimir csinovnikot Kamcsatkából –,
|