Rész,  Fejezet

 1    2,  VIII|     nekem is egyet.~Szemembe nézett, s azzal haragosan elutasított:~–
 2   16       |      szólni.~Ez az idegennek nézett közönség, melyben tíz ismerős
 3   21,  VI  |       Petőfi keresztül-kasul nézett az emberen; mert mindenkitől
 4   22       | nőtestvérem addig utánam nem nézett, míg odaértem. Különösen
 5   34       |      megszorult embere engem nézett a jótékony női egyletnek; –
 6   41       |   már, hogy az a másik miért nézett rám olyan furcsán, mikor
 7   45       |    rájuk; s könnyező szemmel nézett utánuk, míg a távolban beláthatá
 8   46       |      és merően a szemük közé nézett. E kísértetnézéstől az egyik
 9   83       |   polgártársnő elébb szemébe nézett atyjának; óh, ezek a gyermekek
10   88,  III |      a tapssal, mindenki rám nézett; senki sem követvén példámat.