Rész,  Fejezet

1    1      |   ellenségeimnek odatoppan elém, paraszt kocsisnak átöltözve, s azt
2   32      |      szépen, mondá rá az együgyű paraszt, erre mifelénk csak azokat
3   32      |           fohászkodék kegyesen a paraszt. S úgy látszik, hogy a jó
4   32      |         ellen, amivel az instans paraszt illetgette, mondván: mit
5   32      |   vitulus nélkül? Mire a hízelgő paraszt azt mondá: „Meg van tebenned,
6   32      |          aki nem katona, az csak paraszt! Vagy magasabb műnyelven: „
7   72,  I  | társaságomban ebédelj.” A jámbor paraszt megörült a nagy tiszteletnek,
8   88,  III|      valamennyi inas, közkatona, paraszt és a silbakon álló strázsa