bold = Main text
    Rész,  Fejezet                                    grey = Comment text

  1    1       |          neki hazája fog lenni, hogy mikor eljön a tél, le ne hullhasson
  2    1       |             falevél iránt? – S aztán mikor ott állok a megoldhatlan
  3    1       |           mondod: „Láttam az Istent, mikor megszabadított!” de hol
  4    1       |              de mentő intés volt az. Mikor az ember, a nemzet önmagával
  5    1       |             dicsőbb történetet írni.~Mikor a magyar önmagának lett
  6    1       |         elpusztította volna önmagát.~Mikor a lecke megfogant, akkor
  7    1       |         kínnal alkot és belefárad, s mikor elkészült vele, bánja, hogy
  8    2,  II  |              értesült az ütközetről, mikor már a csata el volt veszve.~
  9    2,  III |            Arany beszélte róla, hogy mikor utolsó este ott mulatott,
 10    2,  IV  |              így sokáig nem tarthat; mikor az oroszok a váci csata
 11    2,  IV  |                 Meg volt próbálva. – Mikor ezelőtt nehány nappal Szemerével
 12    2,  VI  |              az ajtó mellett álltam; mikor mellettem elhaladt, odafordult
 13    2,  VII |             csendesen elalszom; majd mikor aztán jönnek a nehéz ágyúk,
 14    2,  VIII|               komolyan, hidegvérrel.~Mikor pisztolyait osztogatta,
 15    4       |           szcéna mindig eszembe jut, mikor a „Szigetvári vértanúk”
 16    4       |              teátrumba.~Csak később, mikor már iskolába jártam, jutott
 17    4       |            is meg lehet ítélni, hogy mikor a „Hahó tekintetes karok
 18    4       |        elcsendesültek a karzatok; de mikor odaért Egressy, hogy „kárhozottak
 19    4       |             jó világ járt akkor ott, mikor még az öreg színigazgató
 20    5       |             bír elviselni, úgy, hogy mikor elvégre a felső tábla közbenjárásával
 21    5       |         elöljárók kezei között. Mert mikor legnagyobb az ínség a népen,
 22    5       |              vett be, hogy estefelé, mikor tele volt vele a véka, egymásra
 23    7       |             kormányt és parlamentet, mikor a kancellárunk Bécsben van,
 24    8       |          reggel kelt föl dolgozni, s mikor a szemközt levő paloták
 25   10       |             szót, hogy kiment volna, mikor hívták. A színpadon künn
 26   10       |      sokszorozni egymás örömeit.~Hát mikor bánatuk van, midőn valakit
 27   12,  I   |           Azt nem tudom. Azt láttam, mikor Madarász hatalmas filippikáját
 28   12,  I   |             Boldog idők voltak azok! Mikor elloptuk a tömlöcből magát
 29   12,  I   |             A platzkommendáns aztán, mikor megkerültünk, feljött hozzánk,
 30   12,  I   |      királynén, amíg távolról látja. Mikor szemben áll vele, a kristályok
 31   13       |            visszatérne hozzá.” – „De mikor Gödöllő is olyan szép!” –
 32   13       |         mondá J. – „Hogy volna szűk, mikor itt van az a gyönyörű várkert
 33   14       |            sokatmondó volt. – De hát mikor megnyíltak, mikor az a mi
 34   14       |             De hát mikor megnyíltak, mikor az a mi édes nyelvünk szózata
 35   14       |      megbocsátani áruló könnyeimnek, mikor azt láttam, hogy az a többi
 36   15       |          negyedszázad látja egyszer, mikor a Habsburg-család összes
 37   16       |         Bécsben vagyok). – Úgy, hogy mikor gróf Festetics Leó és báró
 38   16       |          szavakkal leírni nem lehet. Mikor ő arra a sokfogú szörnyetegre
 39   16       |            Flügelpiano), hanem aztán mikor rágyújt megint a harci indulóra,
 40   17       |          hogy feljegyzettem a nevét, mikor elültettem, hát senki sem
 41   17       |             úgy kellene, mint nekem: mikor még csak négy ága volt,
 42   17       |              még csak négy ága volt, mikor lombosodni kezdett, mikor
 43   17       |            mikor lombosodni kezdett, mikor egy ágát letörte a szél,
 44   17       |             egy ágát letörte a szél, mikor azt helyrenőtte, mikor egy
 45   17       |               mikor azt helyrenőtte, mikor egy gyűrűs hernyó jegyajándokát
 46   17       |       jegyajándokát megleltem rajta, mikor az ilonca szivart tekergetett
 47   17       |             senkit.~Csak ott kezdem, mikor legelőször észrevettem rajta
 48   17       |             öccsét elvitte az ördög, mikor már a gyümölcs nagyobbodni
 49   17       |              támadhassa.~Egy reggel, mikor felkelek, nézem a fámat,
 50   18       |             is. Annálfogva őfensége, mikor ezt a regényt olvasni fogja,
 51   18       |        fejemben dolgozom ki egészen, mikor már leülök azt papírra tenni,
 52   19       |          csak embertelenség volt; de mikor az ember mondja azt embertársának: »
 53   19       |           laktam meg azt a jó Kínát, mikor hazai viszonyokra kellett
 54   19       |               kivált élte vége felé, mikor a sors kereke lejárta. De
 55   19       |              árendáját, bérét, ~Hogy mikor az oltárt építik számodra, ~
 56   19       |            nyakait csapdossa; ~Örül, mikor látja, hogy embertársának ~
 57   20       | tiszttartójával, aki a költővel, még mikor az vándorszínész volt, Vácon
 58   20       |           lett, azt senki sem tudta. Mikor Júlia hazajött egyedül,
 59   21,  I   |             is ilyet festeni valaha!~Mikor elváltunk, én lefestettem
 60   21,  I   |         hallottunk egymásról semmit.~Mikor pedig ismét összetalálkoztunk,
 61   21,  I   |             és paplanát képviselték, mikor egyéb szállás hiányában
 62   21,  I   |     kellemetlen emléke volt belőlök: mikor télen a havat kellett kihordani
 63   21,  I   |    hadbíróság elé idéztek. A jó fiú, mikor az első emeletből a másikba
 64   21,  IV  |      Keplerrel és Newtonnal, kivált, mikor azt mondják neki a hónap
 65   21,  VII |       összeszidni.~De megjárta, mert mikor rossz verseket akart írni,
 66   22       |               régen volt biz az már!~Mikor engem legelőször az iskolába
 67   22       |           többé oly nagy feladat, és mikor mi is megnőttünk akkora
 68   22       |       elgondolni, milyen helyzet az, mikor valakit elevenen eltemetnek;
 69   22       |           egyedül kell hazatalálnom, mikor azt sem tudom, hogy hívják
 70   22       |              ha jól viselem magamat, mikor ő meghal, azt nekem fogja
 71   22       |            alatt, s úgy féltem tőle, mikor valamit kérdezett. Ez a
 72   22       |             tudom, hogy miért.~Tehát mikor leültettek bennünket az
 73   22       |             fejét néha miattuk.~Csak mikor a hatalmas nagy homlokú
 74   22       |            ennyi esztendőket élvén”. Mikor aztán egyik nap a másikat
 75   22       |             nem várt születés napja, mikor egy évvel megint idősebb
 76   22       |            fia és a kis piros leány.~Mikor egyszer így mind mellette
 77   22       |          csendes, szomorú hang; mint mikor sokan sírnak egyszerre,
 78   22       |         kezemet kezében tarthatja, s mikor búcsúzni akarok, még azt
 79   22       |          elszáradt, elfonnyadt, mint mikor két gyümölcs van egy száron,
 80   22       |            tudni: volt-e szemfedője, mikor eltemették? Csak azt tudni,
 81   22       |            szomorú öreg nénjén, hogy mikor legjobban féltették, akkor
 82   23       |         hűtse. Mert ilyenkor ősszel, mikor a parókámat felteszem, minden
 83   23       |           Ferenc: „Miért ne lehetne? Mikor hajdanában a nemesi katasztert
 84   23       |           öreg úrnak egy jó adomája. Mikor még a jóságos Ferdinánd
 85   23       |    trónörököst magát szólította meg, mikor a schönbrunni kertben sétált,
 86   23       |    megsokallta a mulatságot Zsigó, s mikor éjfél után bekopogtat hozzá
 87   25       |            József főherceg őfensége, mikor legutóbb Alcsúton voltam
 88   25       |          mulatság.)~Kilenc óra volt, mikor a vasútról odarepített a
 89   25       |          rákezdte a Rákóczi-indulót, mikor észrevett bennünket. A gyepes
 90   25       |       elámulás csak akkor fogott el, mikor a terembe léptem, s megláttam
 91   25       |              diákkoromból emlékszem, mikor a verbunkosok járták a promenád
 92   25       |          alföldi magyar legény volt, mikor abban egyenesre ágaskodik
 93   25       |             azt mondta a főhercegnő, mikor vége volt, hogy elég jól
 94   25       |             Habes eminentiam.”~Aztán mikor felbéredek, keresem a fejemen
 95   26       |      elfogadás színét viselte magán. Mikor a király kezét nyújtá a
 96   26       |             el egyszer a főpap, hogy mikor a bíbornoki kalapot elnyerte,
 97   26       |          érzelmeit fejezte ki benne. Mikor hazaérkezve egy írói körben
 98   27       |        népismei műve szerkesztőivel, mikor azok mind a ketten Bécsben
 99   28       |            lakott. Mindennap láttam, mikor az elvágott nyakú ludakat
100   28       |             s nagyot nevettem rajta, mikor csattogott a papucsa a kifelé
101   28       |            amíg az utcaajtóig elért.~Mikor aztán nagyobbra megnőttem,
102   28       |              voltak.)~Egyszer aztán, mikor éppen a poétai klasszist
103   28       |             verjek a hátára ököllel.~Mikor akként magyaráznám a „h”
104   28       |         fogja ő védelmezni a zsidót, mikor a zsidónak lesz igazsága.~      ~
105   28       |    megállapítá az iskolai könyvtárt.~Mikor a Gallia énekére került
106   28       |             sem szakította az áriát. Mikor az utolsó vers elhangzott: „
107   29       |        szerkesztő hogy megörül neki, mikor meglátja, hogy „nini!” –
108   29       |                kérdezé tőlem Petőfi, mikor hazakerült, s meglátta a
109   30       |            színész sorsa, mint most.~Mikor a jó Sz…i Kecskeméten játszott,
110   31       |              tud nevetni két bolond, mikor úgy összejön egymással?
111   31       |           valakinek egy fát ültetni, mikor úgyis tudja, hogy ellopják
112   31       |           kedve valakinek házasodni, mikor gondolhatja, hogy majd fia
113   31       |            valaki Pestre kívánkozni, mikor ennél unalmasabb fészek
114   31       |           aki már egyszer beleesett, mikor a vidéken egyebet se lát,
115   31       |       temetnek, a másikon táncolnak. Mikor valaki jóllakik, sírnia
116   32       |           ülnökök külön-külön, hanem mikor együtt ülnek, akkor csak „
117   32       |        megvan a legalsóbb rétegekig.~Mikor Talpas János uramnak elkészíti
118   32       |          mylordot nem ismert.~De hát mikor még a szellem bajnokainál
119   32       |              vak koldus feleségéhez, mikor megtudja, hogy a leányát
120   32       |              mondta Magyarországról, mikor itt átutazott, hogy ez egy
121   32       |             akik délben prédikálnak, mikor a filiszter eszik, és olyan
122   32       |        vigasztalom én magamat azzal, mikor nemzetem sorsa fölött elgondolkozom,
123   34       |             hogy én jó ember vagyok. Mikor én ki nem állhatom a jó
124   34       |            azzal megszökött a férje; mikor már semmije sem volt, akkor
125   34       |            Lehúzni tőle egy húszast, mikor magamnak még maradt kilenc?~
126   34       |           már szerencsénk egymáshoz. Mikor méltóztatott Zomborból megérkezni?~
127   36       |            oly rosszul játszik, hogy mikor ultimót mond, primóra elszalad
128   36       |              krajcárban. Éjfél után, mikor összeszámítanak, káplán
129   37       |             Hogy lehetne már ön itt, mikor ön meghalt?~– Ki mondja
130   37       |    tiszteletre méltó hazafinak?~– De mikor annyira nem haltam meg,
131   39       |         szentelt dühbe hozott költő, mikor egyedül van, csupán láthatatlan
132   39       |               az is kicsiny, hát még mikor kettő volt!), az egyik szobát
133   39       |           mérhető össze a tietekkel?~Mikor még honoráriumnak híre sem
134   39       |       honoráriumnak híre sem volt, s mikor még a magyar író koldulni
135   39       |          egyetértésben éltek együtt.~Mikor Kisfaludy elkészült valami
136   40       |             aki engem nem evett meg, mikor foglya voltam, bizonyosan
137   41       |              híjak magamhoz valakit, mikor Pestről elutazom; de az
138   41       |             Képzelem, hogy örült ez, mikor elkezdte olvasni, hogy Komáromtól
139   41       |     Engedelmet kérek, még nem. – Hát mikor? – Majd péntekre. (Pénteken
140   41       |         csóválta egy kicsit a fejét, mikor a szomorújátéka helyett
141   41       |            nézett rám olyan furcsán, mikor zenebírálatokat kértem tőle!~
142   41       |             rossz szokásom van, hogy mikor valami hosszabb munkán dolgozom:
143   41       |            miért jöttem én most ide? Mikor nyáron künn lakom a zöldben,
144   41       |            nő a lóhere meg a spárga? Mikor aztán be kell hoznom a tárcacikkemet
145   41       |          rézmárkát eldugni a zsebbe, mikor elő kell adni, meg nem találni
146   42       |             végébe; ez már majd fog: mikor akarom folytatni a megkezdett
147   42       |     asszonyszemélyekre semmi gondom. Mikor aztán megint írni akarok,
148   42       |             vakarta is rá a taréját, mikor ezt mondtam, hanem aztán
149   42       |            úgy mutogatják egymásnak: mikor nagyon megtetszett nekik
150   43       |          egymás között. Egy éjszaka, mikor cövekeikhez voltak kötözve,
151   44       |            gázlót keresni a Sajóban. Mikor azon szerencsésen áthatolt,
152   45       |          mely a táborig eltartson, s mikor szekereikre ültek, összecsókolá
153   47       |              nagyon vakarta a fejét, mikor mondák neki, hogy a gróf
154   48,  II  |              a halálhirdető járvány, mikor a megrettent nép legjobban
155   50       |             pedig szépen csibukozik. Mikor elhalad a lapátoló osztrákok
156   51       |               Sehol sem kért semmit.~Mikor már nem volt mit eladnia
157   52       |       panaszomnak az alapja az, hogy mikor 1865-ben követválasztás
158   52       |       kerültem fölül.)~– Ugyebár? De mikor az adót kell rajtam megvenni,
159   52       |              be magát kilencévesnek, mikor legalábbis hétszer kilencnek
160   53,  I   |        hajósok kenyeret dobnak neki, mikor arra járnak; olyan bozontos
161   53,  II  |          bútorait és a háza népét, s mikor jött az áradat, csak úgy
162   53,  II  |         illovai malom. Temető ez is. Mikor a király itt járt, kérdezé
163   53,  IV  |              amik a Balatonnak, hogy mikor vihar nincs, akkor is háborog.
164   53,  IV  |              hajósok már kitanulták, mikor kell belőle menekülni? Jár
165   53,  IV  |             mélysége rendes időkben.~Mikor az árözön közepén jártunk,
166   53,  IV  |         Tisza Lajos, királyi biztos, mikor Székesfehérvárott a kiállításon
167   53,  V   |             azután évről évre télen, mikor egyéb dolog nincs, a sok
168   53,  VI  |              népet, mint a szegedit. Mikor ez az otthon nem állt már
169   53,  VI  |         tetejére menekült fel. Aztán mikor jöttek érte mentőcsónakokkal,
170   53,  VI  |           elvitetni, összedermedten, mikor már más mind meg volt mentve.
171   53,  VIII|       megbecsültek: mit érhetett az, mikor még valami volt? Bizony
172   53,  IX  |            széppé, mint hajdan volt, mikor a halottak visszatérnek
173   54       |             is megengedik neki, hogy mikor már megsavanyodott a lótej,
174   54       |        azoknak a poézist magyarázza, mikor egynek sem jár ott az esze
175   54       |           ért, mert ő csak muzsikus. Mikor legszebb ideáim volnának,
176   54       |            legszebb ideáim volnának, mikor legjobban fel vagyok lelkesülve,
177   55       |            kivezette a táncteremből, mikor legjobban járták a lengyelt,
178   55       |            viseljen addig rá gondot.~Mikor megérkeztek a nagyságos
179   55       |           három nekem tetsző embert? Mikor az egészből csak az egy
180   55       |            csak akkor jutott eszébe, mikor már ez eltávozott; azért
181   55       |              haszontalan fickó volt. Mikor beteg volt az ura, halálos
182   55       |              hát magához a fickót, s mikor megkaphatta, odahúzta magához
183   56       |          bámulatában akárhová lenni.~Mikor visszaért hozzá, megint
184   58,  II  |             rothadt almával hajigál, mikor látja, hogy rászedtük. Milyen
185   59       |              negyediket és ötödiket.~Mikor beadtam drámámat a bíráló
186   59       |            jártam, engem látott meg, mikor fölébredt, énbelém ütötte
187   59       |             énbelém ütötte az orrát, mikor szobájából kilépett, én
188   59       |        kedves egészségére az ebédet, mikor a kanalát letette, még álmában
189   59       |      szerepét, akkor kérdeztem, hogy mikor adják már a darabomat?~–
190   59       |         Elfogtam, kezeim között van! Mikor adjuk a darabomat?~– Hja,
191   59       |      szavalni, ahogy én szoktam azt, mikor mások előtt felolvasom,
192   59       |         fénymáztopánt tartok kéznél. Mikor már a színházat összedöntéssel
193   59       |          bele a piros orrú Minosz –, mikor Árpád apánk úgy üti főbe
194   59       |             a borzas szőke Aeacus –, mikor a hős tikkadtan elámul a
195   59       |              is kopogó szellem.~– De mikor már be van tanulva a darab.~–
196   59       |             gyönyörűségem volt, hogy mikor megjelent, magam is alig
197   60       |              hogy „placet”.~– Hol és mikor?~– Holnap reggel harangszó
198   61       |              rosszkedvű katona lett, mikor kijött onnan, hogy elijesztette
199   61       |           csizmát és selyemmellényt.~Mikor ez megvolt, akkor elment
200   61       |           háta mögött – hadd lássák.~Mikor pediglen a huszonötödik
201   61       |           megtromfolt kereskedőre; s mikor az utolsó darabka is ellobbant
202   62       |              maradtak a víz fenekén. Mikor aztán a hullámhegy meg-megnyílt
203   62       |            az elkopott malomkövek, s mikor a hullám föláztatta az épület
204   62       |             emelvényen is túlnőtt. S mikor aztán a nő látta a padlásról,
205   62       |          akiknek már nincsen lelkük, mikor még az is elveszti a magáét,
206   62       |             adni új embernek életet, mikor annyi emberéletet, mint
207   62       |           ott lesz valahol a vízben. Mikor a vészharang megkondult,
208   62       |          bizonyított őfelsége előtt.~Mikor nemrég a budget-vita alatt
209   64       |           magának – addig kövesd őt, mikor még a nemzetiszínű zászlót
210   64       |             viszi előtted; ne akkor, mikor már a fekete zászlót viszik
211   66       |            ismét együtt jártam vele.~Mikor a kétségbeesés végküzdelme
212   66       |           kérjen azt számára – soha.~Mikor a fogság utolsó évét tölté,
213   66       |              már – nem lenni itten.”~Mikor a múlt hónapban az a kellemetlen
214   67       |              volt Deák Ferenc akkor, mikor olajág helyett a lángpallost
215   69       |   panaszkodni nem hallotta őt senki. Mikor a szerencsefiak, a nagyurak,
216   70,  1   |            azt mindenki újnak veszi.~Mikor más újságíró kétségbe van
217   70,  4   |            arc nekem kortársam!~Majd mikor Szilágyi Sándort mutatom
218   70,  5   |          Botschaftert.~És különösen, mikor az Elemek tiszteletéről
219   70,  6   |              e szent ügy megérdemel.~Mikor még más ember a bál utáni
220   70,  6   |              Hírnök, Idők tanuja), s mikor más írót bizonyosan meg
221   70,  10  |            és igen sokról beszélnek.~Mikor valami cikk alatt láttuk
222   70,  10  |         elmélkedései, ez jót jelent. Mikor már a Pesti Napló elkezd
223   70,  12  |              amit Caracalla mondott, mikor saját kezűleg megölt testvérét,
224   71       |          rázuhintotta a csaptatót, s mikor ott a király és az egész
225   72,  I   |        hogyan főnek meg a rákok? Hát mikor a vízből kifogják őket,
226   72,  II  |         csináltatna magának frakkot, mikor a szomszédjáét elkérheti
227   73       |       hangzik elé: olyan sírás, mint mikor árva gyermek zokog anyja
228   74       |      búsulnak ezek a vén táblabírák, mikor ilyen nótát hallanak? Mikor
229   74       |          mikor ilyen nótát hallanak? Mikor rákezdte azt a hírhedett
230   74       |    nagybátyja, Boka Károly szerzett, mikor 1809-ben Debrecen városa
231   75       |              a szerkesztő legjobban, mikor felbontja a levelét? Akadtak
232   75,  0(1)|             előre-hátra forgatott, s mikor kérdezték tőle, hogy mit
233   76       |        Hiszen én is Pinzkéri vagyok, mikor prenumerációt hirdetek,
234   76       |     megmondtam neki, hogy odamenjen, mikor az erdőn találkoztam vele!
235   76       |              akkor megvesszük Kínát… Mikor aztán számadásra kerül a
236   76       |     meglepetés? Hát például: ősszel, mikor olyan olcsó a légy, az ember
237   76       |              mert nem tudhatja, hogy mikor vétett a statútumok ellen?~
238   76       |             rakja a reklamációkat, s mikor már nagyon sok összegyűlt,
239   76       |             az embernek gondja, hogy mikor valami olyast nyomat újra,
240   78       |       tünemény rajta az, hogy a nap, mikor lemegy, füstölög. Gyönyörű
241   79       |         delnőknek krinolint viselni, mikor még csak tizedrésznyi hölgy
242   80       |        olyankor elpolgármesterkedni, mikor nincsen egyéb dolog, mint
243   83       |          fején, és lóháton.~Délután, mikor szabad volt játszania közös
244   83       |               De hát mért nem?~– Hát mikor azt kérdeztem tőle, hát
245   86       |          osztozzunk meg a bevételen. Mikor tengeri pókokat és kínai
246   87       |          énekelnek keleti dalaikban, mikor az ilyen gyantakenetre a
247   88       |              rontok fel a színpadra, mikor valakit meg akarnak ölni,
248   88,  I   |            ami annyit tesz, hogy: de mikor a kerek világon sehol sincs
249   88,  I   |              lába hegyére emelkedik; mikor az egyik hátrahajlik, a
250   88,  III |            az, keresztyén atyámfiai, mikor az ember ezt a rövid mondást: „
251   88,  III |             hololololort.«” Továbbá, mikor a hős szerelmet vall: „Szívem
252   88,  III |            tart mintegy öt percig. S mikor vége van, megint újra kezdik: „
253   88,  III |         hangú asszonyszemélyek, hogy mikor megszólalnak, az ember azt
254   88,  V   |              az emberrel a vacsorát.~Mikor vége volt a játéknak, kérdezém
255   88,  VI  |          urát, a lelket, és megtört, mikor még a szellem az ifjúság
256   88,  VII |       vigyázzak rá. Megengedte, hogy mikor szünnapja van, egypárszor
257   88,  VIII|         magam is, nem tagadom, aztán mikor én megijedek, nekem az a
258   88,  X   |          kritikus a másikra a fogát, mikor egy asztalnál ül?~Tehát
259   88,  XII |           pedig folytatá: „Lássa ön, mikor X. vagy Y. szerepel, akkor
260   88,  XII |           nevetve mondják egymásnak, mikor X. és Y. szereplései alkalmával
261   88,  XII |            közönségnek és művésznek, mikor egy-egy ihletett pillanatában
262   88,  XII |            járt térdig a koszorúban, mikor ő évek előtt szintén ezen
263   88,  XIII|              a rövidebbet használva; mikor aztán kisült, hogy két külön
264   88,  XIII|          ember, nézze meg maga, majd mikor előadják a darabot, lát
265   89,  I   |             de az nagyobb, mint ő, s mikor Szigliget egész előtte áll,
266   89,  II  |             tesz. Perc múlva megint. Mikor már a huszadiknál van, az
267   89,  III |         megközelítené a börzelármát, mikor az csendes.~Egyedül mentem
268   89,  IV  |                   IV. A REICHSRATBAN~Mikor még X-szel írtuk a Reixrátot.
269   89,  IV  |      bérkocsis nem akart odatalálni, mikor rábíztam magamat, hogy vigyen
270   89,  IV  |              Hallgat minden ember, s mikor vége a beszédnek, az elnök
271   89,  V   |       utólagosan! Fizette a tandíjt, mikor a pénzét „ezeknek” a biztatására
272   89,  V   |      vásárolta; s fizette a tandíjt, mikor „ezeknek” a vészkiáltására
273   89,  V   |           miért oly csendes a terem, mikor a hírlapok életkérdése van
274   89,  VI  |       tervszerű alkotása a városnak. Mikor még fejedelmei csak Kurfürstök
275   89,  VI  |           pumpernikkelt írós vajjal, mikor egyedül van; azt viszi magával,
276   89,  VII |              Ezt beláttam már akkor, mikor 1866-ban a békét megkötni
277   89,  VII |             sétabotnak elég volna, s mikor azt mondta, hogy Ausztria
278   89,  VIII|            Pedig hát mi neki Hecuba? Mikor megtudta Nápolyban, hogy
279   89,  IX  |              nyomatnak, úgyhogy ott, mikor egy munka négy kiadást ért,
280   89,  X   |         ellentétek keserűségeit, sem mikor együtt vannak, sem mikor
281   89,  X   |             mikor együtt vannak, sem mikor külön találjuk őket. Még
282   89,  XII |              kit Berlin megvendégel, mikor szidatik, és éhenhalatja,
283   89,  XII |            szidatik, és éhenhalatja, mikor bámultatik általa; akit