Rész,  Fejezet

  1    1       |             újra élünk. Nemzetünk ismét úr saját hazájában, nyelvünk
  2    2,  V   |            mondá: „Hagyjon itt, ezredes úr, úgysem messze mehetnék
  3    3       |             örömnapunkat választá ki az Úr fájdalmas látogatása napjául.
  4    3       |             arról senki semmit; csak az Úr, az örökké élő Úr, aki minden
  5    3       |               csak az Úr, az örökké élő Úr, aki minden tavaszi fűszálban
  6    4       |     legszeretetreméltóbb fiatal kedélyű úr Komáromban) – ő volt a tréfás
  7    5       |                fillér, amik között nagy úr volt a gerschli, fiatal
  8    7       |    főparancsnokát Budáról. A kis köpcös úr szörnyű haragos képet mutatott,
  9    9       |       Wesselényi milyen hatalmas büszke úr volt, és mégis nem restellt
 10   10       |             mulatság, aminőt semmi nagy úr meg nem szerezhet magának,
 11   11       |               felében egy tehetős szerb úr minden vagyonát nemzete
 12   11       |              egy prágai és egy újvidéki úr vitáztak azon, hogy melyik
 13   11       |             hilft kein octroy, tábornok úr, mondám – csak Gewaltmassregeln.” – „
 14   12,  I   |                 az emberre, amióta nagy úr lettél; bezzeg, amíg szegény
 15   12,  I   |             vagyok. Még nem vagyok nagy úr; de az leszek nemsokára.~–
 16   12,  II  |             oldalt parasztok, egy nemes úr s (fatális véletlen) a nemes
 17   12,  II  |               fatális véletlen) a nemes úr háta mögött a zsidó, a háttérben
 18   15       |                ceremónia nem soká marad úr, a szegény katonákat úgy
 19   16       |               tudatja velem, hogy Dunkl úr nagyfontosságú hazai ügyben
 20   16       |               bank.)~Nem az volt.~Dunkl úr vasútjai a legvékonyabb
 21   21,  VIII|            kérje.~A bankár derék, finom úr volt, és amellett művelt,
 22   22       |          bennünket az a méltóságos nagy úr ott a tábla előtt, hóna
 23   22       |                úgy hívtak, hogy „rektor úr”, a folyosóig kikísérte
 24   22       |                el nem fogyott. A rektor úr megborzalta a fejemet, s
 25   22       |        kidülledtek bele; ekkor a rektor úr félbeszakítá az examinálást.~
 26   22       |               ember éltében!”, a rektor úr verte a taktust az asztalon,
 27   22       |          imádság után kiszabta a rektor úr a holnapra megtanulandó
 28   22       |                 Engem pedig a jó rektor úr fogott kézen, s úgy vezetett
 29   22       |                 falakon egy régi divatú úr és asszonyság arcképe: az
 30   22       |               és asszonyság arcképe: az úr zsinóros mentében, az asszonyság
 31   22       |                 a hatalmas nagy homlokú úr megszólalt, akkor hallgatott
 32   22       |                akiből valaha legnagyobb úr válik a családtagok között.
 33   22       |                a hatalmas nagytekintetű úr; azzal a parancsoló homlokkal!~
 34   23       |           kedves adomát mondott az öreg úr.~Kehida szomszédságában
 35   23       |     csengettyűre. Két tárgy van az öreg úr keze ügyében elhelyezve,
 36   23       |           csengettyű mire való? Az öreg úr felfogta azt, és csengetett
 37   23       |                eszmeláncolat!); az öreg úr elmondá, hogy egyszer Kemény
 38   23       |               azzal, hogy itt van Pultz úr (a cenzor-rendőrbiztos),
 39   23       |             után bekopogtat hozzá Pultz úr azzal a szóval, hogy baj
 40   23       |           egészen fölmelegedett az öreg úr; ő ismerte tanítványának,
 41   23       |             minden olvasó. „Hát az öreg úr egészségi állapotjáról nem
 42   23       |                rokonai mondják, az öreg úr most már kész elfogadni
 43   25       |                 voltam éhes. Ha az apát úr fel nem jön értem, a holnapi
 44   25       |                fiatal tisztelendő tanár úr?~Egyszer aztán megpendül
 45   26       |                 venne magára ilyen öreg úr akkora fáradságot. Megmutattam
 46   26       |               az értékét. Csak az „öreg úr” ellen tett exceptivát,
 47   26       |              ellenségei, hogy »nem öreg úr!«” (Már akkor fújták is
 48   28       |                    Bocsánat, professzor úr, bizony nem jöhettem, mert
 49   28       |              megmagyarázta a professzor úr nekem. Azért bocsánatot
 50   29       |             mondanivalókba, hogy „N. N. úr ellenészrevételei helyszűke
 51   29       |             adhatók”. Olvassa ezt N. N. úr ott Vámos-Pércsen, s ír
 52   29       |             kollégának, hogy „Hallja az úr, máskor ha felvesz ellenem
 53   29       |             Vámos-Pércsről oda, ahol az úr lakik, majd én mutatom ám
 54   29       |                hozzám: „Jó napot, Jókai úr, én ide vagyok utasítva
 55   29       |          minthogy kegyed nem Vahot Imre úr, akihez utasítva vagyok,
 56   32       |                megilleti.~Nagyméltóságú úr nálunk a miniszter, ha egyúttal
 57   32       |                az, akkor csak kegyelmes úr. Nagyságos a báró, méltóságos
 58   32       |              nagyságosnak hívatik.~Tens úr a diplomatizált ember, egész
 59   32       |     hivatalnokig; még az esküdt is tens úr; de már a szolgabíró tekintetes.
 60   32       |              Tekintetes emberek!”~Nemes úr, akinek armálisa van, és
 61   32       |                Mór.~Egyszerűen nemzetes úr az alsóbb gazdatiszt, kisvárosi
 62   32       |            pusztabíró és írnok.~Vitézlő úr a jubiláns katona.~Nagy
 63   32       |          megőszülhet, mégis mindig ifjú úr marad.~Kegyelmed a falusi
 64   32       |                  ráförmedt: „Mért hí az úr engem bulldognak?” Ő persze,
 65   32       |              per tisztelt előttem szóló úr, ha mindjárt testvérek volnának
 66   32       |            pótolja az „uram” címet. Az „úr” és „uram” közt nagy különbség
 67   32       |             akarnak valakit tisztelni: „úr uram”. A képviselők címei
 68   32       |            ebédre, a meghívón nagyságos úr a címe. De hát mi jogon
 69   32       |                 jogon vagy te nagyságos úr? förmed rám a szomszédom,
 70   32       |            huszár.~Legelső a világon az úr Isten. Azután jön a huszár.
 71   35       |             jutalomjátékául.~Szerkesztő úr! A mai est valódi diadalünnep
 72   35       |              meg bennünket a pénztárnok úr nyájas, mosolygó arca, valamint
 73   36       |               akar szállni a tekintetes úr?~– Had hova mashova, mind
 74   36       |                 mindjárt eljön az ispán úr, meg az erdész, aztán meg
 75   36       |              erdész, aztán meg a káplán úr, azok itt szoktak tarokkozni,
 76   36       |                szerencsében van; káplán úr pedig oly rosszul játszik,
 77   36       |                 összeszámítanak, káplán úr fizet egy egész egységes
 78   36       |                 sejtette, hogy a káplán úr a P. H. titkos levelezője,
 79   36       |                hadaitól.~Két ismeretlen úr áll előtte, akiket nem látott
 80   36       |              halotam nevit.~Ekkor egyik úr előhúz egy újságot a zsebéből,
 81   37       |                 be frissen, az igazgató úr feldöntötte a tintát, törülje
 82   37       |            volna preparálva.~– Nini. Az úr megette az én pulykámat! –
 83   44       |                 ik zászlóalj-parancsnok úr, ki hazája iránti buzgó
 84   48,  I   |              ami azt feltartóztassa. Az Úr elszabadítá az ő ostorozó
 85   48,  I   |               éppen itt nyilatkoznak az Úr csodatételei, hogy amidőn
 86   48,  II  |              keze ez! Lám, a bosszúálló Úr látogatása!”~Volt egy nagy
 87   48,  II  |               Ilyen ítéletet tartott az Úr, az ezernyolcszázötvenötödik
 88   48,  II  |            mondják halálunkra:~„Íme, az Úr keze! Íme, a bosszúálló
 89   48,  III |                fáradhatatlan munkása az Úr kertjének. Azok az emberek,
 90   48,  V   |              szóval:~Oh, uram, irgalmas úr, engedd el a vigalmak napjait
 91   51       |               én is valaha olyan kardos úr, mint önök, s most sem vagyok
 92   54       |                akkor egy derék birtokos úr, akire méltán elmondhatja
 93   54       |              közül – mondá neki a derék úr, megfogva a szökevényt. –
 94   54       |            hegyekre, építtetett a derék úr egy regényes kis házikót,
 95   54       |             helyetekbe nem jön.~A derék úr ilyen szépen bekvártélyozva
 96   54       |                Jó, hogy jön a nagyságos úr, már éppen én akartam odamenni.
 97   54       |                 ember engem megöl.~A jó úr megrettent:~– Ki akarja
 98   54       |             amihez nem ért.~A nagyságos úr hozatott bort, összebékíté
 99   55       |             feleségét elszökteté.~János úr szép és merész legény volt
100   55       |        szabadságodat, jövendődet.~János úr sehogy sem értette, hogy
101   55       |              Annyi bizonyos, hogy János úr ez alkalommal mind az approbata,
102   55       |                 végre az ember szeretne úr lenni a háznál, és a felesége
103   55       |                nem őtőle.~A derék János úr gyakorta megvallá bizalmas
104   55       |    számbavehetetlen mennyiségben. János úr nem pipázhatott az egész
105   55       |               valami kár? – kérdé János úr a szolgát aggodalmasan.~–
106   55       |              Nagyon-e?~– Vitéz kapitány úr rajta tartotta a lábát az
107   55       |           húznia gazdája lábáról, János úr mindig felszólítá őt, szelíden
108   55       |                pap, Tanaszinak híjon az úr, vagy eresszen el, s fogadjon
109   55       |                 ezért szerette őt János úr mindenekfölött. Felkereste,
110   55       |              innen, jön a Vámpír.~János úr fülét megütötte e szó; megakadt
111   55       |                bolond! – kacagott János úr hahotával. – Ha még azt
112   55       |             Később mégis megtudta János úr a vámpír igazi értelmét,
113   55       |        hosszasan unatkoztak már az öreg úr vendégei az egyszínű pipafüst
114   55       |                 A kapuban megállt János úr elgondolkozva.~– Merre megyünk,
115   55       |             derült ifjú vendégei.~János úr hidegvérrel felelt:~– Ki
116   55       |                 zúgolódni, mert az öreg úr nem hagyott tréfálni magával.~
117   55       |                 magával.~Már ekkor öreg úr volt; csakhogy nem akarták
118   55       |              hahotával kacagni; a derék úr hiába ütötte botja végével
119   55       |            volát!” amire azután a derék úr elkeserülten ült vissza
120   55       |                darabig csak tűrte János úr, végre nem állhatta szó
121   55       |             mennydörgé a vitéz kapitány úr, asztalhoz vágva az egész
122   55       |              neki a pagátot.~Pedig a jó úr igen kellemetes politikus
123   55       |            góbénak! – dörgött reá János úr haragja, az egész társaság
124   55       |              mindenikéből hármat.~János úr mind a négy osztályba Barcsay
125   55       |            fejét összezúzta vele.~János úr vigasztalhatatlan volt e
126   55       |             épület! – zúgolódék az öreg úr ismerőseinek, s panaszkodott,
127   55       |          Mindenekfölött pedig, kapitány úr, bort nem szabad inni!~–
128   55       |                   Ugyan jó – súgá János úr kísérőjének –, hogy ezt
129   56       |                 kötve.~Olyan tekintetes úr, aki szereti, ha nagyságosnak
130   56       |              kocsistól: ki az az idegen úr? Megértve, hogy színész,
131   59       |        faktorától, hogy hová lett az az úr, aki az elébb itt állt?~
132   59       |           várnia a rohamot.~– Mit ád az úr ennyi halhatatlanságért?~–
133   59       |                 vagy halálom.~Hallja az úr, az a harmadik egy inkarnátus
134   59       |               magam!~– Megálljon a tens úr, majd én előhúzom! – S képzelje
135   59       |          előhúzom! – S képzelje most az úr, az én drámámat egy szénvonóval
136   59       |       boldogságom hírnökétől.~– Azt **y úr fogja önnek elmondani.~Ugyanazon
137   59       |                a színháznál egy jó öreg úr, aki rendesen igen szívesen
138   59       |                Ugyan, édes Kis Endymion úr, nem találja kegyed, hogy
139   61       |                 Komáromban minden ember úr és herceg!~A körülülő urak
140   70,  9   |              még maga az államminiszter úr is gyakran folyamodik e
141   70,  13  |                 nagytiszteletű Palásthy úr ellen is.~Buzgalma még oda
142   72,  II  |            együtt tartlizik, a kapitány úr megmutatja a szomszéd falubeli
143   72,  II  |                    Ugyan édes nagyságos úr, kérek szépen egy hold földet
144   72,  II  |                 kérünk édes tiszteletes úr egy pár harangot a szomszéd
145   72,  II  |                 Ugyan édes molnármester úr, adjon nekem egy malmot
146   73       |                 hangversenye~Szerkesztő úr! Ismeri ön azt a mondát
147   73       |                 Pedig lássa, szerkesztő úr, ez nem mese, mert ez valóban
148   73       |             fehér felhők között székelő úr zsámolyánál, aki áldó kézzel
149   73       |            bírunk elfeledni.~Szerkesztő úr, ez ám a bűvészet, nem Boscóé;
150   74       |            hegedűje~Tisztelt szerkesztő úr! Engedje meg, hogy erről
151   74       |               el, ecsém – szólt az öreg úr – nem vagyok én pap.” Azzal
152   74       |      Vadászkürtben, ahol néhány ismerős úr elfoglalta a körül levő
153   76       |                 meg önnek drága kolléga úr (tulajdonképpen „olcsó”
154   77       |               tudtam semmit: „No, drága úr, most fitogtassa, mit tud?
155   78       |                ülni az agár a nagyságos úr mellett; nem jár az olyankor
156   79       |       egészséges pincelyuk egy magányos úr számára, bútorral ellátva,
157   80       |              városába; ez-s-ez tábornok úr azt a galibát csinálta,
158   84       |            fináncok, megsejtvén a nemes úr megérkeztét kastélyában,
159   84       |                dolog a pénzügyminiszter úr tudomására jutott, s X.
160   84       |          audiendum verbum”, a miniszter úr előtt megjelenni.~X. gróf
161   84       |        miniszter úrral, hogy itt van X. úr, de nagyon furcsán van kosztümírozva.~
162   84       |              kosztümírozva.~A miniszter úr nem szereti a tréfát; X.
163   84       |            hozták vissza, hogy az ügyér úr nincsen idehaza.~– Jól van –
164   84       |          idehaza.~– Jól van – felele X. úr, jelmezéhez illő nyugalommal. –
165   84       |               ki neki, hogy a miniszter úr beteg, nem lehet vele beszélni.~–
166   84       |                állapotomat.~A miniszter úr igen bölcsen, alaposan fejtegeté
167   84       |               állapotomat.”~A miniszter úr igen szépen beszélt vele.~
168   88       | szerkesztőségéhez~Tekintetes szerkesztő úr!~Az én nevem Kakas Márton.
169   88,  I   |              mesterség.~Előjön egy nagy úr, egyet lép jobbra, egyet
170   88,  I   |                 meghallotta, bejött. Az úr felemeli a bal lábát: ezzel
171   88,  I   |               kontót ki nem fizetik. Az úr erre kinyújtott lábbal megpördül,
172   88,  I   |               még valahol egy nagyságos úr, aki szokott kamatra adni
173   88,  I   |             előjön egy veres köpönyeges úr, egy nagy kályhafűtő villával,
174   88,  I   |            minden áron, s kiadja a gróf úr menyasszonyát. Persze hogy
175   88,  I   |      egyezhetnek; az ördög excellenciás úr, a gróf pedig csak méltóságos,
176   88,  I   |          Mellettem egy alkalmatlan öreg úr ült, aki az egész előadáson
177   88,  II  |               JÁNOS ~(Dráma)~Szerkesztő úr? Én, és mellettem még egypár
178   88,  V   |   megboldogultat, aztán előjön a gazdag úr is, minthogy a színész most
179   88,  VII |                ennek az asszonynak amaz úr? – kérdé tőlem az én öcsém.~–
180   88,  VIII|               és Szigetiért)~Szerkesztő úr! Én úgy meg vagyok rémülve,
181   88,  VIII|               ez elég; hogy a nagyságos úr is jónak találja, azt is
182   89,  II  |                    Sorror in Domino, az Úr csak a jó szándékot tekinti.~
183   89,  XIII|               tornai református lelkész úr szíves volt rendelkezésemre
184   89,  XIII|               Dreher bécsi földbirtokos úr jószágigazgatójánál, Köhler
185   89,  XIII|                 Vécsey Endre szolgabíró úr vezetett s Drinnyey János
186   89,  XIII|            Drinnyey János r. k. esperes úr fogadott bennünket szívesen
187   89,  XIII|        városházát, ahol Faller főjegyző úr előhordta az archívumból
188   89,  XIII|           legújabban kinevezett zászlós úr, Péchy Manó gróf tartja