bold = Main text
      Rész,  Fejezet                                              grey = Comment text

 5001   43        |                 melyhez összetolongva sietett a megzavart sereg. Az osztrák
 5002   43        |                    őket, kartáccsal üdvözölve a közeledő báni huszárokat.
 5003   43        |                       az ágyúk is ottvesztek.~A hadtest vezérei feladták
 5004   43        |                      hadtest vezérei feladták a csatát, s gázlókon menekültek
 5005   43        |                gázlókon menekültek keresztül, a hídról leszorítva.~Elveszett
 5006   43        |                 elvesztek az ágyúk, elveszett a nap dicsősége, s még jött
 5007   43        |                       dandára, s oldalt fogta a menekülő magyar hadtestet.~
 5008   43        |                    lovasság jött egy tömegben a homokhalmokról alá; ha ez
 5009   43        |                     homokhalmokról alá; ha ez a felzavart had derekába csap,
 5010   43        |                   lehangolva, elkedvetlenítve a vesztett csata miatt. De
 5011   43        |                   olyan gondolatjegyet húzzon a történelem folyamába, mely
 5012   43        |               villogtatva, messziről hívta ki a magyar huszárokat: van-e
 5013   43        |                   közöttük is olyan vitéz, ki a hadsort el meri hagyni,
 5014   43        |                       s egyedül előrevágtatva a sík közepére, szemébe mer
 5015   43        |                lovagjának?~Akadt olyan vitéz.~A büszke kihívásra a magyar
 5016   43        |                     vitéz.~A büszke kihívásra a magyar huszárok őrnagya,
 5017   43        |                   őrnagya, Sebő előrenyargalt a bajnoki találkozásra.~Kemény
 5018   43        |                   kinek mindig volt bátorsága a halál kaszáját csorbára
 5019   43        |                       verni kardjával.~Miként a hajdani hős lovagkorban,
 5020   43        |                 hajdani hős lovagkorban, ahol a csata előtt a vezérek keltek
 5021   43        |               lovagkorban, ahol a csata előtt a vezérek keltek vitézi párharcra:
 5022   43        |                      keltek vitézi párharcra: a Zalán futásának jelenetei
 5023   43        |                      látszottak megelevenülni a lovagtornában, melyre a
 5024   43        |                       a lovagtornában, melyre a magyar és osztrák lovasság
 5025   43        |                 bajnoka egymás ellen rontott.~A két ellenséges hadcsapat
 5026   43        |                     Csak egyszer villant mind a két kard, s azzal mind a
 5027   43        |                      a két kard, s azzal mind a kettő kihullott vitéze kezéből.~
 5028   43        |                      sebet ejtettek egymáson; a magyar vitéz kardja az osztrák
 5029   43        |           hüvelykujját veszté.~De ez nem volt a párharc vége.~Amint a két
 5030   43        |                    volt a párharc vége.~Amint a két dalia egyszerre egy
 5031   43        |                  pillanatban kiejté jobbjából a kardot, hirtelen megragadta
 5032   43        |                       megragadta egymást mind a kettő, s elkezdődött a tusa
 5033   43        |                   mind a kettő, s elkezdődött a tusa puszta kézzel, balog
 5034   43        |                      paripája oldalába vágta, a két mén megfordult egymásnak
 5035   43        |              feszített oldallal, s azzal mind a két lovag lezuhant a földre.~
 5036   43        |                     mind a két lovag lezuhant a földre.~Erre vágtatva rohant
 5037   43        |                  földre.~Erre vágtatva rohant a két ellenséges lovasság
 5038   43        |                     segélyére.~Mire odaértek, a földön dulakodó két vitéz
 5039   43        |                   elszántságra e hősi jelenet a magyar huszárságot: visszaverték
 5040   43        |                     huszárságot: visszaverték a Sternberg-féle lovasezredet,
 5041   43        |              kardjaikkal, azalatt megérkeztek a vörössipkások, a 3-ik és
 5042   43        |                  megérkeztek a vörössipkások, a 3-ik és 9-ik zászlóalj törhetlen
 5043   43        |                       az elhagyott csatatér s a nap dicsősége.~*~Ugyanazon
 5044   43        |                      augusztus első napjaiban a Berettyó partjain táborozott.
 5045   43        |                      mintegy összebeszélésre, a legcsendesebb időben, elkezdettek
 5046   43        |              nekiszilajultan törtek keresztül a táborvonalon, s lovagjaikat
 5047   43        |              lovagjaikat elhagyva rohantak el a pusztába. Felét sem sikerült
 5048   44        |                                               A zsolcai hős~Kikből támadt
 5049   44        |                  zsolcai hős~Kikből támadt az a vitéz honvédsereg?~Értelmes
 5050   44        |                 mérnökök, iparosok sorakoztak a háromszínű zászló alá a
 5051   44        |                       a háromszínű zászló alá a földmívesek fiai közé, s
 5052   44        |                   vagyunk.~Hogy nevettek ezen a régi rendszer okos emberei,
 5053   44        |                      emberei, akik úgy tudták a dolgot, hogy egy ember meg
 5054   44        |                       Hogy tanulhatná azt meg a jámbor magyar ember, akit
 5055   44        |                   mégis úgy lett: amint annak a magyar fiúnak puskát adtak
 5056   44        |                    magyar fiúnak puskát adtak a kezébe, mindjárt katona
 5057   44        |                 katona lett.~Csoda biz ez. De a hazaszeretet tud még csodatételekhez.
 5058   44        |             csodatételekhez. Azok között, kik a nyugalmas polgári életpályát
 5059   44        |                  nyugalmas polgári életpályát a kard tetteiért elhagyták,
 5060   44        |                   kedélyű szelíd ifjút.~Midőn a nemzet önvédelmi harcra
 5061   44        |                    pesti értelmes fiatalokból a megtámadott haza védelmére:
 5062   44        |                      pályát kerestek ők, csak a haza segélykiáltására ragadtak
 5063   44        |                  segélyért sikoltani.~Azonban a sors rendelkezett az eltávozottal.~
 5064   44        |                  melyet erős ütegek védtek, s a halálos vállalat megreszketteté
 5065   44        |                       vállalat megreszketteté a legelszántabb katonák szívét
 5066   44        |                      katonák szívét is.~Ekkor a fiatal ügyvéd, a katonai
 5067   44        |                        Ekkor a fiatal ügyvéd, a katonai hírrel nem bíró
 5068   44        |                    bíró Gózon Lajos kiragadta a zászlótartó kezéből a nemzeti
 5069   44        |               kiragadta a zászlótartó kezéből a nemzeti lobogót, „Utánam
 5070   44        |                         Utánam barátim, éljen a haza!” kiáltá, és nekirohant
 5071   44        |                         kiáltá, és nekirohant a zászlóval az ellenség ütegének;
 5072   44        |                       az ellenség ütegének; s a példáján fellelkesült csapatok
 5073   44        |                keresni azt, aki zászlóval jár a kezében.~Ilyen férfit nem
 5074   44        |              visszabocsátani az íróasztalhoz. A vezérek ottmaraszták, tiszti
 5075   44        |            zászlóaljnak.~Július 2-án és 11-én a háromszor visszafoglalt
 5076   44        |                     ama hírhedett körvonulása a felső magyar hadseregnek
 5077   44        |                 magyar hadseregnek Komáromtól a Tiszáig, mely két világhatalom
 5078   44        |             összeütközése nélkül; ezek voltak a hétköznapok: néha aztán
 5079   44        |                    harci ünnep volt július 26-a a Sajó vizénél.~Tseodajeff
 5080   44        |                  harci ünnep volt július 26-a a Sajó vizénél.~Tseodajeff
 5081   44        |                huszonöt század lovas, sietett a magyar hadsereg balszárnyát
 5082   44        |                     megtámadni. E balszárnyat a 7-ik hadtest képezte Pöltenberg
 5083   44        |                        Tehát egy: négy ellen.~A Sajó vize feküdt közöttük.~
 5084   44        |                közöttük.~Az ütközetet jobbára a tüzérség vívta. Tseodajeff
 5085   44        |              negyvennyolc ágyút vontatott elő a Sajó jobb partján, hol a
 5086   44        |                      a Sajó jobb partján, hol a folyam kígyózó területei,
 5087   44        |                  észrevétlenül közelebb tolni a magyar hadálláshoz.~Egy
 5088   44        |                       Alsózsolcáig felnyomult a parti berkek oltalma alatt,
 5089   44        |              egyszerre váratlanul megnyitotta a gyilkos tüzelést a hadseregnek
 5090   44        |                megnyitotta a gyilkos tüzelést a hadseregnek egyik szemközti
 5091   44        |                     hol éppen annyit tanultak a matematikából, amennyi elég
 5092   44        |                     legyen vele.~Gózon Lajos, a 66-ik zászlóalj őrnagya,
 5093   44        |             veszedelmes működését látva, mely a balszárny állását ingatottá
 5094   44        |                  szuronnyal kivetni helyéből.~A tábornokválasza az volt,
 5095   44        |            tábornokválasza az volt, hogy neki a fővezér parancsa ellenére
 5096   44        |                  parancsa ellenére nem szabad a Sajó jobb partjára hadoszlopokat
 5097   44        |                vezényelni; nem is vállalhatja a felelősséget ily vérontó
 5098   44        |                 vállalat áldozataiért magára.~A kis fiúk ütegéből pedig
 5099   44        |                   ütegéből pedig már két ágyú a földön feküdt, a harmadiknak
 5100   44        |                     két ágyú a földön feküdt, a harmadiknak a kerekei sérülve
 5101   44        |                  földön feküdt, a harmadiknak a kerekei sérülve voltak már,
 5102   44        |                   kerekei sérülve voltak már, a szegény kis fiúkat egyiket
 5103   44        |                    szegény kis fiúkat egyiket a másik után hurcolták el
 5104   44        |                      nem nézhette ezt; átadta a zászlóalj vezényletét a
 5105   44        |                       a zászlóalj vezényletét a legidősebb századosnak,
 5106   44        |               elindult lóháton gázlót keresni a Sajóban. Mikor azon szerencsésen
 5107   44        |                  áthatolt, keresztüllovagolta a Sajó partján elterülő erdőt,
 5108   44        |                      szólt hozzájuk. – Akinek a hazája élete kedvesebb,
 5109   44        |                  hazája élete kedvesebb, mint a magáé, az jöjjön velem.~
 5110   44        |                 kiválasztva egy századot, míg a másikat csatárláncra osztva
 5111   44        |                   másikat csatárláncra osztva a Sajó bal partján elhelyezé.
 5112   44        |                     megtámadására! Nevetnének a hadtudomány vénei, ha valaki
 5113   44        |                    Nálunk volt, aki megtette.~A Sajóhoz érve a kis csapat
 5114   44        |                      megtette.~A Sajóhoz érve a kis csapat azt kérdezé:
 5115   44        |                      mondá Gózon, s leugorván a lováról, egy beteges fiú
 5116   44        |                   beteges fiú kezéből kivette a puskát, s beleugrott a vízbe,
 5117   44        |                kivette a puskát, s beleugrott a vízbe, s a kikeresett gázlónak
 5118   44        |                       s beleugrott a vízbe, s a kikeresett gázlónak indult: –
 5119   44        |             kikeresett gázlónak indult: – Itt a híd, fiúk; utánam, aki magyar,
 5120   44        |                   szereti hazáját!~Perc múlva a kis csapat hónaljig érő
 5121   44        |                      vízen át gázolva, eltűnt a jobb parti erdő árnyékában.~
 5122   44        |                     csendesen, óvatosan előre a bokrok között; nem szól
 5123   44        |                    között; nem szól más, csak a nyugtalan szívdobogás, nincs
 5124   44        |                    nincs más parancsszó, csak a szemek intése. A kis csapat
 5125   44        |             parancsszó, csak a szemek intése. A kis csapat egyedül áll az
 5126   44        |                    Gózon Lajos szava, s abban a pillanatban, mint martalékára
 5127   44        |                 pillanatban, mint martalékára a sas, csapott le az orosz
 5128   44        |                    csapott le az orosz ütegre a maroknyi önkéntes csapat,
 5129   44        |                      önkéntes csapat, s abban a percben le volt ölve minden
 5130   44        |                    sortüzeléssel szétriasztva a fedezet. E perc el lett
 5131   44        |                fedezet. E perc el lett döntve a nap sorsa.~Amilyen bátran
 5132   44        |                  Amilyen bátran keresztülvive a hősi merénylet, oly nagyszerű
 5133   44        |                     zavar támadt; azt hitték, a magyar hadsereg gázlóra
 5134   44        |                        hirtelen megszüntették a tüzelést az egész vonalon,
 5135   44        |                   azzal Tseodajeff felhagyott a csatával, s távol a Sajótól
 5136   44        |                felhagyott a csatával, s távol a Sajótól táborba vonta seregét.~
 5137   44        |                  előtt még ügyvéd volt.~Maguk a vezérek is elismerőleg híresztelték
 5138   44        |                      Lajosnak e bátor tettét; a sikerdús kivitelért a fővezér
 5139   44        |                 tettét; a sikerdús kivitelért a fővezér ott a helyszínén
 5140   44        |                      kivitelért a fővezér ott a helyszínén alezredessé emelte
 5141   44        |                   szólva hozzá: – Önben ismét a manswörti és ácsi hősre
 5142   44        |                     ismerek.~Nehány nap múlva a nyíradonyi főhadiszálláson
 5143   44        |                       ácsi erdőben, s 26-ikán a Sajóvonalon küzdött csatában,
 5144   44        |               érdemrenddel díszesíttethetnék, a méltányló haza nevében ezen
 5145   44        |              bizonyítványt kézbesítni. – Kelt a nyíradonyi főszálláson.
 5146   44        |                      Augusztus hó 1-jén 1849. A fővezér Görgei Arthur. (
 5147   44        |                       betűkkel van nyomtatva.~A harcok ideje alatt a munkáspolgárból
 5148   44        |               nyomtatva.~A harcok ideje alatt a munkáspolgárból az lett,
 5149   44        |                    hazafinak: derék katona.~S a harcok lejártával a vitéz
 5150   44        |                 katona.~S a harcok lejártával a vitéz katonából ismét az
 5151   45        |                       sugár~Ki ne ismerné azt a derék szerzetesrendet Magyarországban,
 5152   45        |                       e fényes fehér paláston a rágalom egy foltot sem ejtett
 5153   45        |                   elsorolni, teleírhatná vele a fényes fehér lapot a közvélemény.
 5154   45        |                     vele a fényes fehér lapot a közvélemény. Ők terjesztői
 5155   45        |                    közvélemény. Ők terjesztői a tudománynak, példaadói a
 5156   45        |                      a tudománynak, példaadói a jó erkölcsnek, ők buzgó
 5157   45        |                erkölcsnek, ők buzgó apostolai a vallásosságnak; és amellett
 5158   45        |             vallásosságnak; és amellett hívei a hazának és jó testvérei
 5159   45        |                       hazának és jó testvérei a különböző hitvallásúaknak.~…
 5160   45        |                     művelt kitűnő ifjak.~Jött a vérpazarló korszak, egy
 5161   45        |                  segélykiáltás hangzott végig a hazán, mely áthatott minden
 5162   45        |                      ajtón és kerített falon.~A haza fegyverbe szólítá fiait.
 5163   45        |                 törvényes kormány szólítá fel a férfiakat törvény és alkotmány
 5164   45        |                 úgysem maradtak volna otthon. A zászlók alá gyűlt a földmívessel
 5165   45        |                   otthon. A zászlók alá gyűlt a földmívessel a földesúr
 5166   45        |                      alá gyűlt a földmívessel a földesúr fia és a doktorok
 5167   45        |                földmívessel a földesúr fia és a doktorok és a diákok, papok
 5168   45        |                 földesúr fia és a doktorok és a diákok, papok és prókátorok
 5169   45        |                      és prókátorok egyenlően.~A fehér barátok huszonkét
 5170   45        |              egyszerre tizenkettő vett búcsút a zárdától, hogy a haza védelmére
 5171   45        |                       búcsút a zárdától, hogy a haza védelmére szálljon.
 5172   45        |                   számukra úti eleséget, mely a táborig eltartson, s mikor
 5173   45        |                    szemmel nézett utánuk, míg a távolban beláthatá kocsijaik
 5174   45        |                      Még azután is sírt, hogy a zárdába visszatért.~Az ott
 5175   45        |                    éppen azt siratom – felelt a tisztes agg –, hogy ti itt
 5176   45        |                 halállal múlt ki; azokat érte a legvalódibb áldás, az lett
 5177   45        |                  hunyták le örökre szemeiket.~A nemzet virága, mely a felszínen
 5178   45        |              szemeiket.~A nemzet virága, mely a felszínen úszott, sietett
 5179   45        |                  felszínen úszott, sietett le a fenékre. Erdők, berkek,
 5180   45        |                 berkek, gunyhók visszhangozák a jelszót: „Qui bene latuit,
 5181   45        |                      vixit.”~Akik megmaradtak a tizenkét lelkes ifjú közül,
 5182   45        |                    siettek vissza zárdájokba; a fegyver ki volt verve kezeikből,
 5183   45        |                    fegyverrel kelle folytatni a harcot egy nemzet életéért;
 5184   45        |                   harcot egy nemzet életéért; a tudomány fegyverével, a
 5185   45        |                       a tudomány fegyverével, a szellem csataterén.~Újra
 5186   45        |                     palástjukat, s folytatták a tudományos munkát ott, ahol
 5187   45        |                   belőlük, szerencsés volt az a tanoda, mely közülök nyerhetett
 5188   45        |                      nyerhetett tanárt. Annak a növendékein is meglátszott
 5189   45        |                    növendékein is meglátszott a szellemi tökélyesbülés minden
 5190   45        |                     az ultramontán agitációk, a jezsuita betelepítések Magyarországon.~
 5191   45        |              figyelemmel kísérő tanúi voltunk a ki-kiszámított kegyetlen
 5192   45        |                üldözés mindaddig tartott, míg a jezsuiták barátai a legjelesebb
 5193   45        |                       míg a jezsuiták barátai a legjelesebb tanárokat tanszékeikből
 5194   46        |                                               A Burg fehér asszonya~Egy
 5195   46        |                 elmúló zaj hallatszott tavaly a Burgban megjelent kísértetről,
 5196   46        |                     minden éjfélkor megjelent a császári könyvtár folyosóján
 5197   46        |                  császári könyvtár folyosóján a szegény silbakot agyonijesztgetni.
 5198   46        |                    silbakot agyonijesztgetni. A fehér asszony több éjjel
 5199   46        |                   éjjel egymás után kísértett a Burgban, míg egyszer aztán
 5200   46        |                melynek lángja lobog ugyan, de a falra világot nem vet; az
 5201   46        |                      világot nem vet; az alak a folyosó egyik ajtajától
 5202   46        |                       folyosó egyik ajtajától a másikig végighaladt, az
 5203   46        |                     felhívására nem ügyelt, s a második ajtónál eltűnt.
 5204   46        |                       is lőtt az alakra; arra a kísértet nyom nélkül eltűnt.
 5205   46        |                       azok előtt is megjelent a rém; azok is kiabáltak rá:
 5206   46        |                  keresztül-kasul lőtték, mire a fehér asszony nem tűnt el,
 5207   46        |                      hanem megállt, és merően a szemük közé nézett. E kísértetnézéstől
 5208   46        |                      össze.~Negyedik nap után a Burgban szolgálattevő főhadnagy
 5209   46        |                    főhadnagy maga foglalta el a kísértetes őrállomást. Ez
 5210   46        |                        csak úgy kardosan állt a lesbe. Amint a tizenkét
 5211   46        |                  kardosan állt a lesbe. Amint a tizenkét órát elkongta az
 5212   46        |                     harangja: ott állt előtte a fehér asszony, s elkezdett
 5213   46        |                  elkezdett csendesen haladni. A tiszt bátor férfi volt,
 5214   46        |                 utánasietett, utolérte; abban a percben a fehér asszony
 5215   46        |                     utolérte; abban a percben a fehér asszony visszafordult,
 5216   46        |                      asszony visszafordult, s a lámpát a tiszt arca elé
 5217   46        |                     visszafordult, s a lámpát a tiszt arca elé tartá.~Erre
 5218   46        |                    tiszt arca elé tartá.~Erre a tiszt hozzákapott, hogy
 5219   46        |                       tiszt hozzákapott, hogy a kezét megragadja, a másik
 5220   46        |                      hogy a kezét megragadja, a másik karját pedig a fehér
 5221   46        |              megragadja, a másik karját pedig a fehér nő dereka körül fonta –
 5222   46        |                    körül fonta – akkor eltűnt a fehér asszony: a tiszt megfogta,
 5223   46        |                       eltűnt a fehér asszony: a tiszt megfogta, és megölelte –
 5224   46        |                      megfogta, és megölelte – a semmit.~Az eltűnés pillanatában
 5225   46        |                     úgy tetszett neki, mintha a fehér hölgy egy hideg csókot
 5226   46        |                  minthogy azonban mai időkben a katonatisztek kémiát és
 5227   46        |                       is tanulnak, annálfogva a főhadnagy nem érte be azzal
 5228   46        |                   főhadnagy nem érte be azzal a kísértetlátással, hanem
 5229   46        |                     hanem vizsgálódni kezdett a folyosó ajtajain, ablakain,
 5230   46        |               ablakain, s egyszer egy ablakán a folyosónak kintekintve észrevette,
 5231   46        |                  kintekintve észrevette, hogy a Burggal átellenes ház egy
 5232   46        |                     átelleni házba, s kérdezé a házfelügyelőtől, hogy ki
 5233   46        |                    világítva? Egy fényképész. A tiszt rögtön sietett ennek
 5234   46        |                    tiszt rögtön sietett ennek a szállására, nem csengetett
 5235   46        |                   kísértetcsináló apparátust. A nagy tükörüveg táblát, melynek
 5236   46        |             segélyével és villanyvilágítással a kísértetes nőalakot a Burg
 5237   46        |     villanyvilágítással a kísértetes nőalakot a Burg ablakán át annak folyosóján
 5238   46        |                   végigsétáltatták, sőt magát a fehér asszonyt is, akinek
 5239   46        |                   akinek még akkor is be volt a képe mázolva krétával. De
 5240   46        |                     csakugyan megfoghatta, ha a csókjából nem kívánt is.~
 5241   46        |                      csókjából nem kívánt is.~A dologból inquisitio lett:
 5242   46        |                     dologból inquisitio lett: a fényképész azt a merész
 5243   46        |             inquisitio lett: a fényképész azt a merész tréfát nem a maga
 5244   46        |                       azt a merész tréfát nem a maga mulatságából rendezte,
 5245   46        |                       személy keveredett bele a vizsgálatba, hogy jónak
 5246   46        |          hókuszpókusszal akarták az uralkodót a szabadelvű iránytól elfélemlíteni.~
 5247   46        |                    hogy nem jól tartották meg a titkot, annak bizonysága
 5248   47        |                      Napóleon Pesten~1831-ben a Korona kávéházban, mely
 5249   47        |                 Korona kávéházban, mely akkor a jurátusvilág kedvenc tanyája
 5250   47        |                 idegen kezdett feltűnni, akit a szolgálattevő személyzet
 5251   47        |                    borotválva volt egészen, s a feszes angol divatú viselet
 5252   47        |      atilladolmány-világ közül, de még inkább a mély, hallgatag, figyelmes
 5253   47        |                 hallgatag, figyelmes tekintet a zajos, könnyűvérű társaságból.~
 5254   47        |                 társaságból.~Rendesen ott ült a kávésnő emelvénye melletti
 5255   47        |                       szögletben, onnan nézte a tekézőket.~Volt akkoriban
 5256   47        |                   akkoriban egy híres tekehős a jurátusok között, úgy hiszem,
 5257   47        |                        Megvert mindenkit, még a marqueuröket is, a tekézésben;
 5258   47        |                        még a marqueuröket is, a tekézésben; senki sem bírt
 5259   47        |                    kedve kerekedett belekötni a szörnyen hallgató idegenbe:~–
 5260   47        |                     és felállt.~– Egy aranyba a játékot? – ajánlkozék a
 5261   47        |                       a játékot? – ajánlkozék a tekehős. A gróf ráhagyta,
 5262   47        |                         ajánlkozék a tekehős. A gróf ráhagyta, és aequit-t
 5263   47        |                   lökést kimért, kiszámított, a golyót ide-oda mérte, pontokat
 5264   47        |                     ha egyszer kezébe vehette a dákót, ellenfele többet
 5265   47        |                      Rékási egyre vesztett, s a tételt mindig duplázta;
 5266   47        |                    hogy majd holnap folytatja a tusát, „dupla vagy semmi”,
 5267   47        |                   vagy semmi”, addig írja fel a gróf a tárcájába a nyereséget,
 5268   47        |                         addig írja fel a gróf a tárcájába a nyereséget,
 5269   47        |                   írja fel a gróf a tárcájába a nyereséget, vagy fogadjon
 5270   47        |                    tetszik.~Másnap folytatták a tekeversenyt, „dupla vagy
 5271   47        |             elvesztette Rékási Pest vármegyét a Kiskun és Jász kerületekkel
 5272   47        |                  Harmadnap megint játszottak, a gróf megint legyőzhetetlen
 5273   47        |                        de Kínát és Brazíliát, a perui ezüstbányákkal egyetemben.~
 5274   47        |                   mint amilyenen most lakunk. A grófot kezdte mindenki bámulni.~
 5275   47        |                        Ötödnap nem jelent meg a gróf szokott helyén, hanem
 5276   47        |                       titkolózva beszélgetett a kávéssal, s nagyon vakarta
 5277   47        |                    kávéssal, s nagyon vakarta a fejét, mikor mondák neki,
 5278   47        |                       mikor mondák neki, hogy a gróf az éjjel elutazott.~
 5279   47        |                     Csak hetek múlva mondá el a kávés bizalmasabb ismerőseinek,
 5280   47        |             bizalmasabb ismerőseinek, hogy az a fiatal idegen, kit a vendéglőben
 5281   47        |                       az a fiatal idegen, kit a vendéglőben gróf Arenenberg
 5282   47        |                Arenenberg név alatt ismertek, a Nagy Napóleon unokaöccse,
 5283   47        |                     Lengyelországba, hogy ott a forradalom élére álljon,
 5284   47        |                  azonban eleve megtudta, hogy a lengyel forradalom ügye
 5285   47        |                        Még most is mutogatják a Korona kávéházban azt a
 5286   47        |                       a Korona kávéházban azt a helyet, hol egykor Franciaország
 5287   47        |                csendesen és figyelmesen nézte a magyar ifjak zajgó csoportjait.~
 5288   48,  I    |                                            I. A SZEGEDI VÉSZNAPOK1~Megnehezült
 5289   48,  I    |                      el sem sirattuk, már jön a másik.~Mi lesz belőlünk,
 5290   48,  I    |                     Mi lesz belőlünk, mi lesz a világból, ha ez sokáig így
 5291   48,  I    |                   Uram! El akarod-e veszíteni a te népedet!!!~Ha erős lelkűek
 5292   48,  I    |                     történt Szeged városában, a legnagyobb vész napjaiban,
 5293   48,  I    |              napjaiban, és tanuljatok belőle.~A Tisza és a Körös és a Berettyó
 5294   48,  I    |                 tanuljatok belőle.~A Tisza és a Körös és a Berettyó és egyéb
 5295   48,  I    |                 belőle.~A Tisza és a Körös és a Berettyó és egyéb urat nem
 5296   48,  I    |                   egyéb urat nem ismerő vizei a magyar Alföldnek túlhágtak
 5297   48,  I    |                 túlhágtak partjaikon, elönték a szép kalászdús Kanahánt,
 5298   48,  I    |               kalászdús Kanahánt, berontottak a legnépesebb városokba, elnyelték
 5299   48,  I    |              legnépesebb városokba, elnyelték a gazdagok kincseit s a szegények
 5300   48,  I    |               elnyelték a gazdagok kincseit s a szegények betevő falatját,
 5301   48,  I    |                       alatt ki nem heveri azt a romlást a fél ország, amit
 5302   48,  I    |                      nem heveri azt a romlást a fél ország, amit szenvedett
 5303   48,  I    |                 miattuk.~Víz alatt voltak már a leggazdagabb városok határai,
 5304   48,  I    |                      az alább fekvő helységek a megelőző gonosz hírből tudhatták
 5305   48,  I    |                 gonosz hírből tudhatták előre a veszedelmet, mely reájuk
 5306   48,  I    |                   néhány napi járóföldre, már a szomszéd városban jár, s
 5307   48,  I    |                   város utcáin is hallatszott a jajveszékelés; síró anyák
 5308   48,  I    |                     anyák futottak egy térről a másikra, sápadt gyermekeiket
 5309   48,  I    |             Tehetetlen népcsoportok állongtak a templomok előtt, a piacokon,
 5310   48,  I    |                  állongtak a templomok előtt, a piacokon, s ijeszték egymást
 5311   48,  I    |               mezőkről futó gulyák nyargaltak a város kapuin be, miket a
 5312   48,  I    |                      a város kapuin be, miket a veszély érzetének állati
 5313   48,  I    |                     egyszerű férfi jelent meg a kétségbeesett nép között,
 5314   48,  I    |                      minket megmentsen? Isten a mi kedvünkért csodákat mai
 5315   48,  I    |                     is majd megsegít. Mai nap a vizek nem állnak meg, mint
 5316   48,  I    |                    vizek nem állnak meg, mint a falak, miként Mózes idejében
 5317   48,  I    |                  falak, miként Mózes idejében a Veres-tenger, de ha mi megállítjuk
 5318   48,  I    |                   bizony megállnak azok. Nagy a veszedelem, de ha összefogunk,
 5319   48,  I    |                  ember szekerét, marháját, ki a város elé; minden kézbe
 5320   48,  I    |                      dolgozni látják. – Rajta a munkára! Egy perc imádkozni,
 5321   48,  I    |                  munkára! Egy perc imádkozni, a többi dolgozni! Segíts,
 5322   48,  I    |                      Segíts, uram Isten!~Mint a villámszikra terjedt el
 5323   48,  I    |                       villámszikra terjedt el a jó szó a hallgató nép közt,
 5324   48,  I    |              villámszikra terjedt el a jó szó a hallgató nép közt, ki-ki
 5325   48,  I    |                      utóbb tízezerével jöttek a víz ellen, urak és szegények
 5326   48,  I    |                     leányok, s nem szégyenlék a munkát, és nem untak bele.~
 5327   48,  I    |                     és nem untak bele.~Jöttek a tisztviselők, tudósok, tanult
 5328   48,  I    |                  emberek, kimérték, kiszabták a munkálatokat; jöttek a papok,
 5329   48,  I    |              kiszabták a munkálatokat; jöttek a papok, lelkipásztorok, a
 5330   48,  I    |                      a papok, lelkipásztorok, a tanítók, növendékeik élén,
 5331   48,  I    |                     élén, lobogó zászlóikkal, a céhek minden munkabíró tagjaikkal,
 5332   48,  I    |                  minden munkabíró tagjaikkal, a gazdagok szekereikkel, a
 5333   48,  I    |                      a gazdagok szekereikkel, a szegények ásóikkal, kosaraikkal,
 5334   48,  I    |                       fenyőszálakat faragtak, a lelkesült lakosok leszedték
 5335   48,  I    |                      tetőzetét, azokból adták a gerendákat töltések cölöpeihez;
 5336   48,  I    |                    munkások számára; és folyt a munka, éjjel és nappal bámulatos
 5337   48,  I    |                      Éjjel és nappal hangzott a karósulykok zuhogása, a
 5338   48,  I    |                       a karósulykok zuhogása, a szekerek csörömpölése; nem
 5339   48,  I    |                      ha egy csoport kifáradt, a másik ott várta; egy ásó,
 5340   48,  I    |                     órában ott lehetett látni a csodatöltésen azt a magas
 5341   48,  I    |                     látni a csodatöltésen azt a magas férfit, aki oly buzdítólag
 5342   48,  I    |                  amint osztotta fel az erőket a legszükségesebb helyekre,
 5343   48,  I    |                 teljessége eljő, az együgyűt, a tudatlant teszi bölccsé,
 5344   48,  I    |                  bölccsé, kiválasztottá.~Mire a Felvidékről rohanó árvíz
 5345   48,  I    |                       mindenütt elzárta előle a pusztítás útjait.~Lám, hogy
 5346   48,  I    |              ujjongassunk még. Még nincs vége a vésznek; hátha erőtlen lesz
 5347   48,  I    |                   vésznek; hátha erőtlen lesz a gát, hátha egy helyen átszakítja
 5348   48,  I    |                    tündérhányás emelkedett ki a földből a második gát, és
 5349   48,  I    |                       emelkedett ki a földből a második gát, és utána, a
 5350   48,  I    |                      a második gát, és utána, a harmadik, hogy ha elvész
 5351   48,  I    |                     én Sebastopol sáncait, de a szegedi munkálatok előtt
 5352   48,  I    |                    előtt kalapot emelek; ahol a közlelkesültség önként ily
 5353   48,  I    |                     nap és éj órái alatt, ott a nép életrevalóságának nem
 5354   48,  I    |                      bírt semmi kifárasztani.~A célszerű elrendezés miatt
 5355   48,  I    |                  miatt néhány külvárosi házat a gáton kívül kellett rekeszteni.
 5356   48,  I    |                     kívül kellett rekeszteni. A közjóért fel kellett áldoztatniok.
 5357   48,  I    |               borzasztó vihar dühöngött, mely a tűzvészt siralmassá szokta
 5358   48,  I    |                       siralmassá szokta tenni a nagy alföldi városainkban.
 5359   48,  I    |                     sem lehetne most hová, ha a tűzvész meglepné a várost;
 5360   48,  I    |                   hová, ha a tűzvész meglepné a várost; körös-körül másfél
 5361   48,  I    |                 másfél ölnyi magasan álla víz a házak fölött.~A vészharang
 5362   48,  I    |                      álla víz a házak fölött.~A vészharang szavára, aki
 5363   48,  I    |                 futott az utcára, azt hitték, a víz törte át a gátot.~–
 5364   48,  I    |                    azt hitték, a víz törte át a gátot.~– Nincs semmi baj! –
 5365   48,  I    |                     Nincs semmi baj! – kiálta a sietők elé az együgyű ember. –
 5366   48,  I    |                   azzal csónakokat hoztak elé a bátor férfiak, berohantak
 5367   48,  I    |                     bátor férfiak, berohantak a víz közepett égő házak közé,
 5368   48,  I    |                    közepett égő házak közé, s a gátakat ellepő nép bámulatára,
 5369   48,  I    |                       puszta kézzel az égést, a tomboló vihar közepett szedve
 5370   48,  I    |                      ledöntve az égő háztetőt a csapkodó hullámba: egyik
 5371   48,  I    |               hullámba: egyik gonosz szörnyet a másik torkába fojtva.~Egy
 5372   48,  I    |                    férfi: egy perc imádkozni, a másik dolgozni. Segíts,
 5373   48,  I    |                    öröm és megelégedés maradt a házakban és azokon kívül;
 5374   48,  I    |                      maradjon is, míg csak ez a világ tart.~A közhatóság
 5375   48,  I    |                     míg csak ez a világ tart.~A közhatóság közköltségen
 5376   48,  I    |                      önként feláldozák azokat a közszabadulásért.~Mi pedig
 5377   48,  I    |                   jegyezzük fel magunknak azt a mondást belőle: „Nagy csapások
 5378   48,  II   |                       mint az őszi légy.~Mint a mezők virágai, vagyunk;
 5379   48,  II   |                      ma élet és virulás, s ha a szél rájuk fútt, menten
 5380   48,  II   |            elhervadnak.~Úgy hozzászoktunk már a balesethez, hogy szinte
 5381   48,  II   |                     odakinn látogatjuk meg őt a temetőben – vagy látogat
 5382   48,  II   |                    aminek jönni kell! Azokban a szomorú sorsokban, miknek
 5383   48,  II   |                hozzánk: aki azt mondja nekünk a halálharangok kondulásaiban,
 5384   48,  II   |                  halálharangok kondulásaiban, a temetői szelek morajában,
 5385   48,  II   |                     temetői szelek morajában, a temetők némaságában, hogy
 5386   48,  II   |                   hogy semmi sem tartós, csak a szeretet az.~Azért legyünk
 5387   48,  II   |                      Istent, embertársainkat, a hazát és mindent, ami azt
 5388   48,  II   |                        az Isten keze ez! Lám, a bosszúálló Úr látogatása!”~
 5389   48,  II   |                       egy kő lett volna abban a küszöbben, nem lehetett
 5390   48,  II   |                        ifjú éltek veszedelme, a szívbeli pestis! A bölcs
 5391   48,  II   |                veszedelme, a szívbeli pestis! A bölcs emberek azt mondják,
 5392   48,  II   |                  ilyen házaknak is kell lenni a világon.~Ahol az emberek
 5393   48,  II   |                   Ahol az emberek elfelejtsék a világot, bajaival, gondjaival,
 5394   48,  II   |                    ide nem hallik panasza; ha a fél országot csapás csapásra
 5395   48,  II   |                     Midőn legjobban dühöngött a városban a halálhirdető
 5396   48,  II   |                legjobban dühöngött a városban a halálhirdető járvány, mikor
 5397   48,  II   |                   halálhirdető járvány, mikor a megrettent nép legjobban
 5398   48,  II   |                       nép legjobban látogatta a templomokat, akkor volt
 5399   48,  II   |                       templomokat, akkor volt a víg háznak is legnagyobb
 5400   48,  II   |                      Hadd imádkozzanak mások, a bölcsek élik a világot!~
 5401   48,  II   |            imádkozzanak mások, a bölcsek élik a világot!~És íme, egy napon,
 5402   48,  II   |                   napon, midőn legvígabb volt a mulatság, megjelenik ama
 5403   48,  II   |                     láthatlanul jár keresztül a bezárt ajtókon, s nem kér
 5404   48,  II   |                      jó fogadást, hanem odaül a legnagyobb úri asztal mellé,
 5405   48,  II   |                      E rettenetes vendég neve a kolera.~A legkicsapongóbb
 5406   48,  II   |              rettenetes vendég neve a kolera.~A legkicsapongóbb kacagás
 5407   48,  II   |                     közepett elsápadni látták a vigadók a legrózsásabb arcot,
 5408   48,  II   |                    elsápadni látták a vigadók a legrózsásabb arcot, elkékült,
 5409   48,  II   |                    elkékült, elzöldült az, és a piros rózsák nem voltak
 5410   48,  II   |                  festett máz!~Ah! Ez lehetett a rémülés, ez lehetett az
 5411   48,  II   |                      ez lehetett az ijedtség! A kiivott pohár fenekén ült
 5412   48,  II   |                     kiivott pohár fenekén ült a halál!~És másnap, akik a
 5413   48,  II   |                      a halál!~És másnap, akik a vigalom és gyönyör párnáit
 5414   48,  II   |                találtak semmit. Be volt zárva a ház. Az utolsó víg lakó
 5415   48,  II   |                      borzadva gondol mindenki a bezárt ablaktáblákra.~Ilyen
 5416   48,  II   |                         Íme, az Úr keze! Íme, a bosszúálló Isten látogatása!”~
 5417   48,  III  |                    kiket apró gyermekkorukban a betűk ismeretére tanított,
 5418   48,  III  |                        kiknek gyönge kezeiket a legelső írásjegyekre oktatá,
 5419   48,  III  |                    vénebb aligha volt nálánál a faluban.~Ötven év alatt
 5420   48,  III  |                  rossz nap letelik! Neki csak a rosszából jutott bőven,
 5421   48,  III  |                       rosszából jutott bőven, a jó nap csak ünnep volt közötte.~
 5422   48,  III  |                     be kevésszer evett eleget a kenyérből, és az is megpanaszolt
 5423   48,  III  |                    Azt mondták, de hiába eszi a más búzáját, aki maga se
 5424   48,  III  |                       csak ül az iskolában, s a gyerekeket tanítja.~Ha néhanapján
 5425   48,  III  |                     egyék, mester uram, úgyis a kutyáknak adnók, azt mondták:
 5426   48,  III  |                    dorbézol, hogy dúskálkodik a más látottjából!~Ha egyszer-másszor
 5427   48,  III  |                    mulat, jó dolga van ennek!~A legrosszabb rabszolgának
 5428   48,  III  |                      ember ura volt, aki csak a helységben lakott, urak
 5429   48,  III  |               szegények, ifjak és öregek, még a kis gyermekek is.~Voltak
 5430   48,  III  |                   elhaltak egyenkint. Mikorra a munkabíró kort elérték,
 5431   48,  III  |             megszolgálhaták, akkor haltak el.~A vén iskolamester egyedül
 5432   48,  III  |                meghajlott emberek voltak mind a ketten.~Sokszor emlegeték
 5433   48,  III  |                    megtérni? Melyik temeti el a másikat? Milyen szomorú
 5434   48,  III  |                     lesz az itt maradó sorsa!~A férj, az apa maradt legutoljára,
 5435   48,  III  |                       apa maradt legutoljára, a nő költözött el elébb.~Azon
 5436   48,  III  |                       feleségét is leereszték a sírba, elkezdék mondogatni
 5437   48,  III  |                   emberek: ni, milyen veresek a mester szemei, bizonyosan
 5438   48,  III  |                 mester szemei, bizonyosan túl a rendén iszik.~Ki hinné el
 5439   48,  III  |                       annyira sajnáljon, hogy a szemeit is kisírja utána?
 5440   48,  III  |                 esztendő alatt az istenadtát!~A vén iskolamester szemei
 5441   48,  III  |                       egyre gyöngébbek lettek a sok sírás miatt. Hosszú,
 5442   48,  III  |                       bár ne látnám többé ezt a világot!~És lőn úgy, ahogy
 5443   48,  III  |                        és nem látta többé ezt a világot.~Akkor azután azt
 5444   48,  III  |                    Hisz ez rendes dolog; hogy a vak ember, kinek semmije
 5445   48,  III  |                     koldulni megy.~Ott vannak a házak küszöbei, ott vannak
 5446   48,  III  |                    házak küszöbei, ott vannak a templomok lépcsői, ott van
 5447   48,  III  |                      országút; azok eltartják a vak embert.~És betölt volna
 5448   48,  III  |                    hallják ez eset hírét azok a szegény emberek, akik a
 5449   48,  III  |                       a szegény emberek, akik a legszegényebbek minden faluban:
 5450   48,  III  |               legszegényebbek minden faluban: a többi iskolamesterek.~Ezek
 5451   48,  III  |                    többi iskolamesterek.~Ezek a szegény iskolamesterek,
 5452   48,  III  |                       nem engedék megesni azt a példát, hogy egyike azon
 5453   48,  III  |                     férfiaknak, kik napjaikat a magyar nép nevelésére áldozák,
 5454   48,  III  |                   ifjúságom, vénségem napjait a hazának. Könyörüljetek a
 5455   48,  III  |                      a hazának. Könyörüljetek a szegény kolduson.~A jámbor
 5456   48,  III  |             Könyörüljetek a szegény kolduson.~A jámbor népnevelőtársak összerakták
 5457   48,  III  |                       békességben addig, amíg a jóltevő halál megnyitja
 5458   48,  IV   |                    szerzett magának babérokat a harcmezőn, nem tette magát
 5459   48,  IV   |               tekintetben érdekes életíráshoz a megboldogult egyik utódától
 5460   48,  IV   |                   elhalt ősének méltó emlékét a köztudomás eléghetlen levéltárába
 5461   48,  IV   |                 kigőzölgésivel megvesztegette a körül fekvő táj levegőjét.~
 5462   48,  IV   |                    szomorú volt e tájék képe; a sík, buckás róna felé nem
 5463   48,  IV   |                       már messziről kivált az a mező többi része közül,
 5464   48,  IV   |                       mező többi része közül, a fű nem olyan zöld ott, mint
 5465   48,  IV   |                       ott, mint másutt, színe a vörösbe ment át, s embermagasságnyira
 5466   48,  IV   |                   emelkedő halmot körülfogott a mocsári fűzfa és rekettye,
 5467   48,  IV   |                    ott termő fűre nem jó volt a marhának ráéhezni. A csalóka
 5468   48,  IV   |                     volt a marhának ráéhezni. A csalóka pázsit alatt rejtett
 5469   48,  IV   |                 férgek elemésztik testét, míg a fekete rút iszap, mely ott
 5470   48,  IV   |                    fekete rút iszap, mely ott a zöld füvek, harangos virágok,
 5471   48,  IV   |                      is vetődik e tájra, csak a kivert bika kereste fel
 5472   48,  IV   |                  ottan, eltévedve, leszakadva a csábító söppedékben; s ha
 5473   48,  IV   |                       napok múlva utánamentek a nyomán vakmerő cigányok,
 5474   48,  IV   |                 nyomán vakmerő cigányok, hogy a bőrét visszahozzák, úgy
 5475   48,  IV   |                       találták meg, hogy csak a két szarva állt ki a fű
 5476   48,  IV   |                     csak a két szarva állt ki a fű közül, mely azután ismét
 5477   48,  IV   |                 azután hosszú deszkákat rakva a zsombikokra s dorongokat
 5478   48,  IV   |                        csáklyákkal behatoltak a mocsárból kiemelkedő halmokig,
 5479   48,  IV   |                      kiemelkedő halmokig, hol a sűrű berek közepett csikasz
 5480   48,  IV   |                      dolgokat tudtak beszélni a sárkánymocsár rejtekei felől.~
 5481   48,  IV   |                       miként hajdan képzelték a mesehívők, de maga a mocsár
 5482   48,  IV   |                képzelték a mesehívők, de maga a mocsár képe ijesztőbb volt
 5483   48,  IV   |                    mocsár képe ijesztőbb volt a sárkánynál. Rút hemzsegő
 5484   48,  IV   |                     kígyóbolyok robbantak meg a fű között, azon módon összebonyolulva,
 5485   48,  IV   |                     kígyóanya fejét feltartva a vízből s fülcséit szétfeszítve,
 5486   48,  IV   |                      szétfeszítve, sziszegett a jövevényre. A zsombik közt
 5487   48,  IV   |                      sziszegett a jövevényre. A zsombik közt a farktalan
 5488   48,  IV   |                    jövevényre. A zsombik közt a farktalan vízikutya csúszott-mászott,
 5489   48,  IV   |                 felelgettek neki innen-onnan. A vadász örült, ha visszajuthatott
 5490   48,  IV   |                tanyából, s nem találta örömét a falkástól itt tanyázó vízimadarakban;
 5491   48,  IV   |                     nem gyönyörködtették, sem a legcsodásabb mocsári virágok,
 5492   48,  IV   |                  mocsári virágok, miknek töve a víz fenekén, fényes leveleik,
 5493   48,  IV   |                   dinnyés, korsós gyümölcseik a víz színén lebegnek. Örült,
 5494   48,  IV   |                      ha ismét visszatérhetett a szilárd, száraz földre.~
 5495   48,  IV   |                       örök kékes köd leszállt a mocsárra; midőn felzendült
 5496   48,  IV   |                        midőn felzendült abból a vízimadarak zenéje, a békák
 5497   48,  IV   |                   abból a vízimadarak zenéje, a békák egyhangú lármája,
 5498   48,  IV   |                       egyhangú lármája, amibe a bölömbika harangos búgása
 5499   48,  IV   |                     eltévedt utas, ki éjszaka a mezőkön keresztül kereste
 5500   48,  IV   |                 kereste az utat, kikerülé azt a tájat, ahonnan egy-egy téveteg