| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 92 2 99 2 999 1 a 10575 á 2 à 2 ab 3 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10575 a 3975 az 2570 hogy 2049 nem | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances a |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
3001 21, VIII | Petőfi szerette külsőleg a különcöt játszani. Viseletei
3002 21, VIII | Talán azért tette ezt, hogy a figyelmet magára vonja?
3003 21, VIII | magára vonja? Éppen nem; sőt a lehető legnehezebbé tette
3004 21, VIII | lehető legnehezebbé tette a vele megismerkedést, hideg,
3005 21, VIII | büszke és szótalan volt a többi kalapviselő népek
3006 21, VIII | Valódi keleti büszkeség a frank gyaurok ellen.~Egy
3007 21, VIII | gyaurok ellen.~Egy időben azt a divatot vette fel, hogy
3008 21, VIII | annak egyik hangversenyén a hallgatók között gyönyörű
3009 21, VIII | elragadtatását, s egy gunyoros fiú a többi közül figyelmezteté
3010 21, VIII | lehet.~– Miért? – kérdezé a költő büszkén.~– Azon hölgy
3011 21, VIII | legénynek való, mert az K**, a leggazdagabb pesti bankárok
3012 21, VIII | szólt, amidőn elhagyták a hangversenyt.~Társai azt
3013 21, VIII | elvadította. Másnap felkereste azt a barátját, ki őt a mondott
3014 21, VIII | felkereste azt a barátját, ki őt a mondott észrevétellel felingerelte,
3015 21, VIII | vajon Petőfi gyávább-e a kivitelben, mint a beszédben,
3016 21, VIII | gyávább-e a kivitelben, mint a beszédben, vezesse el őt
3017 21, VIII | beszédben, vezesse el őt a bankárhoz; még ma meg fogja
3018 21, VIII | csak tréfál, s elment vele a bankár ajtajáig, hanem amint
3019 21, VIII | kezei közül, s belépett a bankárhoz. Hivalatos iratai
3020 21, VIII | hogy leányát nőül kérje.~A bankár derék, finom úr volt,
3021 21, VIII | nincsen, miután e tárgyban a határozást egészen leányára
3022 21, VIII | szíves magát leánya előtt a család valamely ismerőse
3023 21, VIII | által?~Azzal megszorítá a költő kezét szívesen, nyájasan;
3024 21, VIII | szívesen, nyájasan; Petőfi vevé a kucsmáját, jó napot kívánt,
3025 21, VIII | kívánt, s úgy elfelejté a dolgot, mintha meg sem történt
3026 21, VIII | megharagították.~Szeretni és gyűlölni a végletekig tudott. Egy futó
3027 21, VIII | pillanat elég volt arra, hogy a férfit barátjának, a nőt
3028 21, VIII | hogy a férfit barátjának, a nőt kedvesének vallja, s
3029 21, VIII | megismerkedtek egymással, a másik alatt örök szerelmet
3030 21, VIII | örök szerelmet vallottak, a harmadikat végig sem várták,
3031 21, VIII | sem várták, hanem siettek a paphoz, s tudtára adták,
3032 21, VIII | úrnak szerencséjükre az a felelete volt rá, hogy gyertyavilágnál
3033 21, VIII | felmentéseket. Míg aztán a felmentés után jártak, a
3034 21, VIII | a felmentés után jártak, a szép kis művésznő is férjhez
3035 21, VIII | már nem emlékszem, csak a kibékülés jut eszembe. Valami
3036 21, VIII | amin vitatkoztunk; hanem a vita mindig érzékenyebbé
3037 21, VIII | folyvást nyargalt alá s fel a szobában, s egy hosszú szárú
3038 21, VIII | egy hosszú szárú pipából a legkegyetlenebb perzsa dohányt
3039 21, VIII | arra való edénybe, hogy a padlóba ne tapodja.~Egyszerre
3040 21, VIII | padlóba ne tapodja.~Egyszerre a legingerültebb stádiumában
3041 21, VIII | legingerültebb stádiumában a szóváltásnak kénytelen voltam
3042 21, VIII | felszólalni:~– Nem gondolnám, hogy a kalapomat rakod tele dohányhamuval?~
3043 21, VIII | Odatekinténk. Csakugyan a kalapomat rakta tele hamuval.
3044 21, VIII | kalapomat rakta tele hamuval. A nagy dühösködésben nem tudom,
3045 21, VIII | tudom, minek nézhette?~Mind a ketten elkezdtünk visszatartóztathatatlanul
3046 21, VIII | s mire magunkhoz tértünk a nevetésből, nem tudtuk,
3047 21, VIII | tudtuk, hogy hol hagytuk el a vitát?~Aztán nem is kezdtük
3048 21, VIII | egy pillanat előtt azon a ponton álltunk, hogy örökre
3049 21, IX | IX.~Vahot Sándor, a gyöngéd költő széplelkű
3050 21, IX | költé fel Petőfi szívében a legelső rokonszenv boldog
3051 21, IX | csak titkos óhajtás volt a költő szívében ez a gondolat,
3052 21, IX | volt a költő szívében ez a gondolat, midőn a legváratlanabb
3053 21, IX | szívében ez a gondolat, midőn a legváratlanabb csapás ezt
3054 21, IX | legváratlanabb csapás ezt a szót nyomta rá: gyász!~Etelka
3055 21, IX | őrszelleme tudott volna lenni a földön. Így pedig magához
3056 21, IX | mit tenni többé e világon.~A cipruslombok minden sora
3057 21, IX | cipruslombok minden sora a legigazabb könnytől van
3058 21, IX | legigazabb könnytől van átázva, a legmélyebb, a legtisztább
3059 21, IX | van átázva, a legmélyebb, a legtisztább érzelemtől átölelve,
3060 21, IX | egész addig, hogy „függ már a lant megérintetlenül”.~Ezen
3061 21, IX | ember! – mondá csüggedten. – A temetőből jövők, Etelka
3062 21, IX | utánanéztem! Pedig akkor jöttem a temetőből.~Milyen mély,
3063 21, IX | tiszta érzelemmel volt az a lélek, ki szemrehányást
3064 21, IX | világgyűlölővé tette Petőfit. A Cipruslombok után nyomban
3065 21, IX | után nyomban következik ez a vers: „Megvetésem és Utálatomnak
3066 21, IX | Utálatomnak hitvány tárgya ember a neved!” Ezt a verset ugyan
3067 21, IX | tárgya ember a neved!” Ezt a verset ugyan egy korábbi
3068 21, IX | ugyan egy korábbi kiadásban a jó öreg Reseta, szelíd,
3069 21, IX | Petőfitől: „Lássa ön – mondá a kedves öreg –, én sajnálok
3070 21, IX | csillapul le néha, midőn a szülői házhoz ismét koronként
3071 21, IX | visszavetődik, midőn anyjának a legtisztább gyermeki szerelmet
3072 21, IX | és amidőn megénekelheti a pusztát, ezt az ő lelkével
3073 21, IX | azonos határtalan képét a szabad, a korlátlan természetnek!~
3074 21, IX | határtalan képét a szabad, a korlátlan természetnek!~
3075 21, IX | találkozás emlékét.~Azok a dőzs-dalok, miket ez időközben
3076 21, IX | amíg meg nem tudja, hogy a temetőből vannak tépve.
3077 21, IX | mindenütt meg lehet találni a keresztülnyilalló fájdalmat.~„
3078 21, IX | keresztülnyilalló fájdalmat.~„Kívül a síron nyílik a virág~S belül
3079 21, IX | fájdalmat.~„Kívül a síron nyílik a virág~S belül a sírban féreg
3080 21, IX | síron nyílik a virág~S belül a sírban féreg és halott van!”~
3081 21, IX | tették első szeretőmet!”~A szerelem gyöngyei korszakot
3082 21, IX | s ötven évvel élte túl a költőt.~A költők sorsa,
3083 21, IX | évvel élte túl a költőt.~A költők sorsa, úgy látszik,
3084 21, X | ifjú utast is megállítják a falu közepén, s türelmetlen
3085 21, X | ellenvetései dacára vezetik a faluőrök a jegyzőhöz.~Az
3086 21, X | dacára vezetik a faluőrök a jegyzőhöz.~Az ifjú lepattan
3087 21, X | jegyzőhöz.~Az ifjú lepattan a szekérről, s megy a jegyző
3088 21, X | lepattan a szekérről, s megy a jegyző szobájába. Az fiatal,
3089 21, X | kérem, hadd utazzam tovább.~A jegyző arcán semmi változás.~–
3090 21, X | hidegvérrel. – Mert ebben a vármegyében ilyen nevű compossessort
3091 21, X | éppen úgy ismerték, mint a delnők boudoirjaiban, s
3092 21, X | ezer példányban forgott a hazában, s íme, itt egy
3093 21, X | hanem előadta az útlevelét; a jegyző összenézte, ha megegyez-e
3094 21, X | összenézte, ha megegyez-e arca a személyleírással, szépen
3095 21, X | letartóztatták, s vitték a jegyzőhöz.~Ez egy vén, pápaszemes,
3096 21, X | hátrafésült hajjal, akinek a mentéjén meglátszott, hogy
3097 21, X | Csokonai óta nem változtatta a divatot.~Ennél nem is mutogatta
3098 21, X | nem is mutogatta be magát a költő, hanem csak elővette
3099 21, X | láthatom!~És azzal átölelte a költőt, s oly jólesett neki,
3100 21, X | örömkönnyeit keblére sírhatta, a költőnek talán még jobban.
3101 21, X | midőn eltávozott onnan, a legőszintébb áldás kísérte
3102 21, XI | ember el-elborzad bele.~A halál sejtelme, a halál
3103 21, XI | bele.~A halál sejtelme, a halál előérzete mindenütt.~
3104 21, XI | szerelmes lett bele. Ezek a költői lélek próféciái!~„
3105 21, XI | Most gomblyukamban a virág, ~S ha újra zöldül
3106 21, XI | virág, ~S ha újra zöldül a világ,~Talán sírom halmán
3107 21, XI | S lelkesítve zengjenek a harcok ~Csalogányai, a trombiták.~
3108 21, XI | zengjenek a harcok ~Csalogányai, a trombiták.~Ott legyek s
3109 21, XI | nem fog senki egy virágot ~A sírra, a mely rajtam domborúl. ~
3110 21, XI | senki egy virágot ~A sírra, a mely rajtam domborúl. ~Nő
3111 21, XI | rajtam domborúl. ~Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa, ~
3112 21, XI | megfagyok, ha meghalok ~… a csatatéren…”~És legvégre:~„
3113 21, XI | Istenem…~… Ott essem el én ~A harc mezején,~Ott folyjon
3114 21, XI | nyelje el azt az acéli zörej,~A trombita hangja, az ágyúdörej, ~
3115 21, XI | elbeszélő merőben ellenkezett a másikkal, s bizonyítá a
3116 21, XI | a másikkal, s bizonyítá a magáét. Hat közül öt tehát
3117 21, XI | is merem állítani, hogy a hatodik sem mondotta azt.~
3118 21, XI | elmúlt, elenyészett, mint a vihar, melyről nem tudni,
3119 21, XI | szelídebb testvére, mely eljár a természet költőjének hamvaihoz,
3120 22 | A jó öreg asszony1~Régen,
3121 22 | hogy éppen kilátszottam a földből, s elbírtam a zsoltárt,
3122 22 | kilátszottam a földből, s elbírtam a zsoltárt, ha két kézre fogtam.~
3123 22 | Maig is emlékezem azokra a benyomásokra, sohasem is
3124 22 | lehetetlen volt belátnia végét.~A hosszú folyosón kettős ajtók
3125 22 | emeletbe vivő lépcsőn, mely a diák klasszisok ismeretlen
3126 22 | csörtettek alá, kik végezték a leckét, s mentek hazafelé,
3127 22 | ezek, amit én nem tudok!~A folyosóra nyíló ajtók egyikét
3128 22 | ahol csupa gyerekek laknak! A falon egy óriási tábla;
3129 22 | férfi nagyszerű pálcával, a gyermek-tábor pedig mondta
3130 22 | Amint meglátott bennünket az a méltóságos nagy úr ott a
3131 22 | a méltóságos nagy úr ott a tábla előtt, hóna alá fogta
3132 22 | tábla előtt, hóna alá fogta a pálcáját, elénk jött, köszöntött;
3133 22 | neki, hogy újoncot hozott a számára: ne sajnálja velem
3134 22 | sajnálja velem az ő fáradságát.~A nagybajuszú férfiú megsimogatá
3135 22 | szégyenlettem magamat. Ezek a fiúk bizonyosan csúfolni
3136 22 | sírjak; megtettem volna.~A nagy férfiú, akit a többiek,
3137 22 | volna.~A nagy férfiú, akit a többiek, ujjaikat feltartva,
3138 22 | hívtak, hogy „rektor úr”, a folyosóig kikísérte jó apámat,
3139 22 | visszatért, s engem beültetett a második padba egy kaputos
3140 22 | egy mezítlábos fiú közé: a mezítlábos volt az első,
3141 22 | itt érdem szerint járta a rang; és az egész első padban
3142 22 | előttem sokkal több volt a pőre gatyás fiú, mint az
3143 22 | részrehajlatlan bíró volt a maga országában.~A mezítlábos
3144 22 | volt a maga országában.~A mezítlábos fiú ott mellettem
3145 22 | illedelmes személy volt; előtte a padba volt szúrva szeges
3146 22 | volt szúrva szeges végivel a kalamáris, amiből mártogatott,
3147 22 | betűket, hogy szeme-szája járt a nagy igyekezet miatt.~Hanem
3148 22 | nagy igyekezet miatt.~Hanem a kaputos szomszéd: az csintalan
3149 22 | bele én is legyet, amit én a világ minden kincseért meg
3150 22 | Azután olvasásra került a sor; a hatalmas nagy férfiú
3151 22 | olvasásra került a sor; a hatalmas nagy férfiú engem
3152 22 | férfiú engem is kiszólított a padból, odaállított a két
3153 22 | kiszólított a padból, odaállított a két térde közé, bemutatott
3154 22 | két térde közé, bemutatott a zsoltárba, és szép nyájasan
3155 22 | engem az iskolába. Megfogtam a zsoltárt két kézre, s szilárd
3156 22 | abból sebesen olvasni, míg a lélegzetem el nem fogyott.
3157 22 | lélegzetem el nem fogyott. A rektor úr megborzalta a
3158 22 | A rektor úr megborzalta a fejemet, s azt mondta, hogy
3159 22 | folyvást tudtam olvasni a zsoltárból.~Oh, mint lenéztem
3160 22 | mint lenéztem Gyurkát, a légyfogót, aki mellettem
3161 22 | mellettem csak úgy ötölt-hatolt a syllabák között, s ujjával
3162 22 | mindegyik szótagot.~Majd a nagyobb fiúk könyv nélkül
3163 22 | első pad; csak úgy pörgött a szájukból a szó, hogy azt
3164 22 | úgy pörgött a szájukból a szó, hogy azt álmélkodás
3165 22 | mindig közelebb jött felém a felelés rendje, úgy dobogott
3166 22 | felelés rendje, úgy dobogott a szívem; hátha engem is kérdeni
3167 22 | rettenetes sebes pergéssel a maga mondanivalóját, hogy
3168 22 | kidülledtek bele; ekkor a rektor úr félbeszakítá az
3169 22 | nehéz kő sohasem esett le a szívemről, mint akkor; meg
3170 22 | akkor; meg valék szabadulva a legnagyobb félelemtől, amit
3171 22 | megérnem. Egy rossz fiút onnan a hátulsó padból megcsaptak.
3172 22 | pruszlikját gyújtóüveggel, amint a nap odasütött.~A mosdatlan
3173 22 | amint a nap odasütött.~A mosdatlan kamasz ordított
3174 22 | ordított és rimánkodott a büntetés elől; én is úgy
3175 22 | neki feküdni, s kiállani a három botot. Rettenetes.
3176 22 | megvernének. Hogy mer az a fiú most hazamenni az atyjához?~
3177 22 | most hazamenni az atyjához?~A fiú még azután soká bőgött
3178 22 | az oly ember éltében!”, a rektor úr verte a taktust
3179 22 | éltében!”, a rektor úr verte a taktust az asztalon, s velünk
3180 22 | fennhangon, imádság után kiszabta a rektor úr a holnapra megtanulandó
3181 22 | után kiszabta a rektor úr a holnapra megtanulandó leckét,
3182 22 | leckét, s azzal hazabocsátá a nagy tábort.~Ott kinn meghúzták
3183 22 | tábort.~Ott kinn meghúzták a nagy csengettyűt, mely egyedül
3184 22 | klasszis népe között nagy volt a tolongás; egy fiúnak nagy
3185 22 | az orrát; előttem vitték a kúthoz szörnyű véresen.
3186 22 | haza többet.~Engem pedig a jó rektor úr fogott kézen,
3187 22 | s úgy vezetett haza abba a nagy messzeségbe; negyedik
3188 22 | messzeségbe; negyedik volt a házunk az iskoláig: de én
3189 22 | hiszem, hogy büszke voltam a cselédség előtt, midőn kiültem
3190 22 | cselédség előtt, midőn kiültem a szederfa alá, s fennhangon
3191 22 | fennhangon elkezdtem tanulni a Kis káté és a Hármas kis
3192 22 | elkezdtem tanulni a Kis káté és a Hármas kis tükör nevezetes
3193 22 | nemes vetély útján nemcsak a mezítlábos szomszédot, hanem
3194 22 | első gyerek állta még velem a versenyt egy hónapig, akkor
3195 22 | régen volt már, hogy azt a fiatalembert, akit akkor
3196 22 | fiatalembert, akit akkor a komáromi kollégium első
3197 22 | atyafiságban állhatok ővele?~A közül a háromszázharminchárom
3198 22 | állhatok ővele?~A közül a háromszázharminchárom gyerek
3199 22 | megint elém jönne, s megtenné a kedvemért, hogy olyan kis
3200 22 | ama széles lépcsőkön, mik a tudományok magasabb régióiba
3201 22 | nagyon meg lehetett számlálni a kortársakat, az emlékben
3202 22 | keresztül-kasul, ami azokban a nagy vastag könyvekben van
3203 22 | voltunk többé tizenketten a háromszáz közül.~Egy-kettő
3204 22 | velem az iskolát, ahol az a nagy bölcsességű mester,
3205 22 | tanítgat bennünket abból a kitanulhatatlan könyvből,
3206 22 | kitanulhatatlan könyvből, aminek a neve tapasztalás, s nagyokat
3207 22 | belőle valamit, kiváltképpen a reménység, barátság, emberismeret
3208 22 | otthon, édes anyjuknál, a föld alatt, s most már mindent
3209 22 | ugyanazon padok előtt osztja a tudományokat, ahol ő szerezgette
3210 22 | kortársam, aki mellőlem még a legelső iskolában elmaradt;
3211 22 | az én legelső szomszédom, a kis Gyuri.~Éppen olyan idős
3212 22 | gyerek. Ah, mint tudott ez a fákra mászni; a szájával
3213 22 | tudott ez a fákra mászni; a szájával sípolni; nyelvére
3214 22 | milyen győzelmes volt mindig a pitykővel, a pilinckkel,
3215 22 | volt mindig a pitykővel, a pilinckkel, a barabarabájszummal
3216 22 | pitykővel, a pilinckkel, a barabarabájszummal való
3217 22 | fiúkat, hogy sírva mentek a rektorhoz panaszkodni, hogy
3218 22 | panaszkodni, hogy merte enni a zöld barackot, hajigálnia
3219 22 | szakállas zsidókat és kergetni a kósza kutyákat az utcán;
3220 22 | fejembe? Egyik az, hogy a zsidók megfognak, és véremet
3221 22 | hogy meg talál harapni a veszett kutya. – Nekem ez
3222 22 | veszett kutya. – Nekem ez a három gondolat egész gyermekéletemet
3223 22 | rettegve pillanték azokra a nyitott ajtajú boltokra,
3224 22 | ajtajú boltokra, ahol azok a hosszú szakállú zsidók ültek
3225 22 | gyereket megehettek már ezek?~A másik gondolat gyakran éjszakákon
3226 22 | keresztül nem hagyott aludni. A legrettenetesebb képzelettel
3227 22 | hagyjanak engem eltemetni!~Végre a kutyáktóli féltemben soha
3228 22 | mertem bot nélkül menni a szobából, voltak mindenféle
3229 22 | netovábbját képezte; s ez a rossz szokásom annyira megmaradt,
3230 22 | de engem nagyon elhagyott a növésben, ott rajzoltam
3231 22 | magamban rémséges históriákat a szörnyetegek mellé, amiket
3232 22 | labdázni, lármázni, kinn a szabadban, addig én kertünk
3233 22 | feküdtek az én kis halottaim, a véletlen kimúlt selyembogarak,
3234 22 | sem labdázóhely nálunk, a kriptával való mulatság
3235 22 | Te is olyan vagy, mint a nagymama – szólt duzzogva –,
3236 22 | el fogjuk-e temetni?~Ez a szó nagyon megragadta figyelmemet.
3237 22 | Szinte örültem neki, midőn a kis Gyuri szülőimtől elkért,
3238 22 | engedelem. Akkor eljött értem a kis Gyuri meg az inas a
3239 22 | a kis Gyuri meg az inas a háztól, mert messze laktak
3240 22 | indulni, mert előttem még a szomszéd utca is idegen
3241 22 | vaskosara volt ki az utcára; a kapun haragos oroszlánfej
3242 22 | oroszlánfej tartotta fogai között a kalapácsos rézperecet, amivel
3243 22 | Nincsenek-e itt kutyák? ez volt a legnagyobb aggodalmam, mely
3244 22 | kötve, s külön ház volt a számára építve.~Egy hosszú
3245 22 | meg egy konyhán keresztül a gyerekszobába érkeztünk,
3246 22 | aktivitásba helyezte magát, a szobaleánynak parancsolatot
3247 22 | volt nála; látszott, hogy ő a legkedvesebb a háznál.~Azonban
3248 22 | látszott, hogy ő a legkedvesebb a háznál.~Azonban még alig
3249 22 | alig volt ideje felállítani a gyalog és lovas hadakat,
3250 22 | hadakat, alig mutathatta meg a kis mészárszéket, mozgó
3251 22 | mozgó alakokkal, midőn jött a szobaleány, s tudtunkra
3252 22 | nem szabad játszani, mert a nagymama elébb látni akar
3253 22 | bizony nem megy. Mi baja vele a nagymamának? Láthatta már
3254 22 | ma engedjék őt játszani.~A szobaleány erőtetni akarta,
3255 22 | akarta, mire Gyuri kirántotta a fakardját; s olyat húzott
3256 22 | fakardját; s olyat húzott a könyökére, hogy az ríva
3257 22 | úgy meglazsnakoltatódom a jó barátság kedvéért, ahogy
3258 22 | történt ilyen gonosz dolog: a szobaleány után maga az
3259 22 | mégpedig nem korbáccsal a kezében, hanem igen is nyájas
3260 22 | Gyurikát, hogy jöjjön be a nagymamához, ígért neki
3261 22 | engemet szeretsz”. Pirongatta a makrancos fiút, hogy nem
3262 22 | szakaszt levert az asztalról.~A nyájas asszonyság megfogta
3263 22 | keresztül bevezetett bennünket a nagymama szobájába.~Nagy,
3264 22 | barna almáriumok zárták el a kilátást, megvénült pohárszékek,
3265 22 | bronzangyalok voltak cifrázatul; a falak mellett fekete bőrszékek
3266 22 | bőrszékek tigriskörmű lábakkal.~A falakon egy régi divatú
3267 22 | alatt átkötött szalaggal.~A szoba leghátulsó részében
3268 22 | két kis kereke volt, abban a karszékben ült egy öreg
3269 22 | elhinni, hogy van valaki abban a ruhában; fején suta hímzett
3270 22 | ült ott, két sovány kezét a szék karjaira fektetve,
3271 22 | társalkodóné felelt neki:~– A Gyurika meg a Móricka.~–
3272 22 | felelt neki:~– A Gyurika meg a Móricka.~– Úgy? – monda
3273 22 | mamája odavezetett hozzá. A nagymama szemei gyöngék
3274 22 | Megismert bennünket. Ez a Gyurika, ez a Móricka. Amannak
3275 22 | bennünket. Ez a Gyurika, ez a Móricka. Amannak kondor
3276 22 | Mennyi erő volt ezekben a sovány csontkezekben. Gyuri
3277 22 | maradnia, és beszélgetni a nagymamával.~Az öreg asszonyság
3278 22 | elkezdett feszengeni.~– A nagymama megint benne van
3279 22 | nagymama megint benne van már a testamentomban; eresszen
3280 22 | játszani.~E naiv véleményre a jó öreg is elnevette magát.
3281 22 | fogai, és mégis nevetett.~A szobaleány akkor ozsonnálni
3282 22 | öreg kisasszony megfogta a nagy karszék támláját, s
3283 22 | jött be, tele lett velük a szoba. És e nagy társaság
3284 22 | És e nagy társaság mind a nagymama családja volt.
3285 22 | mikor valamit kérdezett. Ez a nagymama legidősebb fia
3286 22 | legidősebb fia volt.~Ennek a felesége volt az a nyájas,
3287 22 | Ennek a felesége volt az a nyájas, szelíd asszonyság.
3288 22 | akit még ölben hordozott a dajka.~Azonkívül ott volt
3289 22 | Azonkívül ott volt még a nagymama legkisebb fia,
3290 22 | özvegyasszony leánya, és annak a fia, aki Pápán járt iskolába,
3291 22 | lenni.~Még azután ott volt a nagymamának egy öccse, valami
3292 22 | nyugdíjazott huszárkapitány, akinek a fejében egy darab ezüstből
3293 22 | még azonkívül is volt kinn a konyhában egy leány rokona,
3294 22 | rokona, aki nem szokott a többiek közé ülni, mert
3295 22 | ketten voltunk idegenek, a társalkodónő és én, a többi
3296 22 | idegenek, a társalkodónő és én, a többi a családhoz tartozott.~
3297 22 | társalkodónő és én, a többi a családhoz tartozott.~Igen
3298 22 | kedves család volt az. A nagymamának négyakkora csészéje
3299 22 | kérdezősködött, hogy hát a gyerekek esznek-e?~A nyugdíjazott
3300 22 | hát a gyerekek esznek-e?~A nyugdíjazott kapitány meg
3301 22 | nyugdíjazott kapitány meg a gyalogtiszt kötekedtek Gyurikával,
3302 22 | bakancsos, hanem generális.~A fiatal diák felnőtt unokatestvérének
3303 22 | asszonyság úgy csóválgatta a fejét néha miattuk.~Csak
3304 22 | néha miattuk.~Csak mikor a hatalmas nagy homlokú úr
3305 22 | amíg ő beszélt, addig még a nagymama is csak úgy integetve
3306 22 | Úgy hiszem, az lehetett a magyarázata, hogy Gyurika
3307 22 | valaha legnagyobb úr válik a családtagok között. Testvérei
3308 22 | azok nem jöhettek kérdésbe, a többiek pedig mérsékelt
3309 22 | mérsékelt birtokot élveztek, a legnagyobb rész még az öreg
3310 22 | hagyni, ha meghal. Azokban a nagy fekete almáriomokban
3311 22 | vert pénzek, ócska Bibliák, a levelek közé lapított bankjegyekkel,
3312 22 | illető örököse: azt kapja a Gyurika, ezt a Málika, ezt
3313 22 | azt kapja a Gyurika, ezt a Málika, ezt a Józsi, ezt
3314 22 | Gyurika, ezt a Málika, ezt a Józsi, ezt a Juci. Néha
3315 22 | Málika, ezt a Józsi, ezt a Juci. Néha közbe születik
3316 22 | annak megint új hely jut a codicillusban; mind úgy
3317 22 | mind úgy el vannak látva a gondoskodó nagymama által.~
3318 22 | is több volna az övé, s a világban az a hit, hogy
3319 22 | az övé, s a világban az a hit, hogy az öreg emberek
3320 22 | hamarább meghalnak, mint a fiatalok.~Készen is volt
3321 22 | fiatalok.~Készen is volt a meghalásra régen. Megvarratta
3322 22 | Mikor aztán egyik nap a másikat ismét előre tolva,
3323 22 | előre tolva, megint eljött a nem várt születés napja,
3324 22 | idősebb lett, akkor előhozatta a koporsót, befestette az
3325 22 | És amidőn eljöttek hozzá a család tagjai, a közeli,
3326 22 | eljöttek hozzá a család tagjai, a közeli, távoli rokonok,
3327 22 | őt az új születés napján, a kis gyermekek verseket mondtak,
3328 22 | gyermekek verseket mondtak, a nagyobb leánykák mindenféle
3329 22 | számára, akkor ő előhozatta a koporsót, felöltöztette
3330 22 | halotti köntösébe, megvetteté a szomorú ágyat, fehér tafota
3331 22 | ahogy halottak szokták; és a család tagjainak oda kellett
3332 22 | sorban. Jobb felül legfent a nagyhomlokú férfi meg a
3333 22 | a nagyhomlokú férfi meg a szelíd asszonyság, meg a
3334 22 | a szelíd asszonyság, meg a kis Gyurika és nénje, később
3335 22 | Gyurika és nénje, később a kis húg a dajka kezén, utánuk
3336 22 | nénje, később a kis húg a dajka kezén, utánuk a két
3337 22 | húg a dajka kezén, utánuk a két kisebb fiú, a gyalog-katonatiszt
3338 22 | utánuk a két kisebb fiú, a gyalog-katonatiszt és az
3339 22 | kisasszony leánya; hátuk mögött a soha be nem mutatott atyafi
3340 22 | mutatott atyafi leány onnan a konyhából. Bal felől legfent
3341 22 | konyhából. Bal felől legfent a nyugdíjazott huszártiszt
3342 22 | annak iskolát járó fia és a kis piros leány.~Mikor egyszer
3343 22 | álltak, nekem is megengedte a jó öreg asszonyság, hogy
3344 22 | kezeit, ő pedig, folyvást ott a koporsóban fekve, elmondá
3345 22 | közülök nyomorúságba jut, azt a többiek el ne hagyják; egymás
3346 22 | gyermekeit pártul fogják, a gyöngébbek az okosabbak
3347 22 | temetésén mind együtt legyenek, a gyászt esztendeig elviseljék;
3348 22 | évben felhantoltassák, és a gyermekeknek megmutassák,
3349 22 | gyermekeknek megmutassák, hogy a nagymama hol fekszik, hogy
3350 22 | szavaira semmit, csak annak a nagytekintélyű, magas homlokú
3351 22 | bátorsága csendes vérrel azt a megjegyzést tenni:~– Oh,
3352 22 | tudja azt, melyikünk fogja a másikat szépen eltemetni?~
3353 22 | eltemetni?~Amiért aztán a jó öreg asszony nagyon elszomorodott,
3354 22 | órakor már elkezdtek zúgni a harangok. „Valami nagy halott
3355 22 | halott van”, mondák odahaza.~A harangok még akkor is szóltak,
3356 22 | midőn még iskolába mentem; a kis Gyurika nem volt odafenn;
3357 22 | Gyurika nem volt odafenn; a fiúk azt mondták, hogy nem
3358 22 | meghalt az édesatyja.~Az a hatalmas nagytekintetű úr;
3359 22 | nagytekintetű úr; azzal a parancsoló homlokkal!~Mit
3360 22 | homlokkal!~Mit mondhat most a jó öreg mama?~Lecke után
3361 22 | iskola ki fogja kísérni a nagy halottat.~Nevezetes
3362 22 | nagy előkészületek folytak a temetésre. Az emeleten az
3363 22 | emeleten az öregdiákok tanulták a gyászéneket; le-le hallott
3364 22 | gyászéneket; le-le hallott hozzánk a harmóniás ének egy-egy méla
3365 22 | is meghal.~Majd megindult a gyászmenet, az ének hangzott
3366 22 | hangzott távolról. Jöttek a gyászénekes-diákok – a tisztelendő
3367 22 | Jöttek a gyászénekes-diákok – a tisztelendő urak selyem
3368 22 | urak selyem tógáikban – a négy lovas gyászszekér,
3369 22 | lovas gyászszekér, és rajta a koporsó arany szegekkel
3370 22 | mindenik oldalán, kétfelül a kocsi mellett díszruhás
3371 22 | öltözött hosszú csoportozat: a gyászoló család.~Maga a
3372 22 | a gyászoló család.~Maga a világtalan öreg anya középen,
3373 22 | öreg anya középen, mindjárt a koporsó nyomában; testvére
3374 22 | érni! Hiszen ő volt készen a halálra, őrajta lett volna
3375 22 | halálra, őrajta lett volna a sor; hiszen elvette már
3376 22 | már reá semmi szükség itt a földön, hiszen várta már
3377 22 | hiszen várta már mindennap a halált: és íme, ennek meg
3378 22 | Letört családjának dísze, a gyümölcstermő ág, kidőlt
3379 22 | gyümölcstermő ág, kidőlt a legerősebb oszlop, és neki
3380 22 | neki meg kellett érnie ezt a napot…~A többiek, akik utána
3381 22 | kellett érnie ezt a napot…~A többiek, akik utána jöttek,
3382 22 | sírtak, és nem szégyenlették a sírást annyi nép előtt.
3383 22 | sírást annyi nép előtt. A kis Gyurika is sírt, és
3384 22 | kezébe, és úgy mentek be a templomba, hová a halottat
3385 22 | mentek be a templomba, hová a halottat bevitték nagy tisztességes
3386 22 | olyant még nem láttam soha.~A gyászbeszéd után, mit a
3387 22 | A gyászbeszéd után, mit a tisztelendő urak tartottak
3388 22 | tisztelendő urak tartottak a fekete posztóval bevont
3389 22 | szószéken, ismét megindult az a menet; az iskolás fiúk elöl,
3390 22 | szerint osztályozva, egész ki a temetőig.~Ott is láttam
3391 22 | Ott is láttam újra azt a gyászba öltözött családot,
3392 22 | gyászba öltözött családot, azt a hallgatag öreg asszonyt,
3393 22 | asszonyt, amint leroskadt a sírra, amint felemelték
3394 22 | után.~Oh, rút, nagyon rút a halál; nem azoknak, kik
3395 22 | visszajönnek.~E naptól fogva a kis Gyuri nem jött többet
3396 22 | szakadt egész ismeretségemnek a jó öreg asszony családjával;
3397 22 | tegnapelőtt ott játszottunk a porban, és ma már egészen
3398 22 | egészen más szemmel nézzük a port: „Mint lehet abból
3399 22 | nyugodalmas ágyat?”~Hányt-vetett a sors huszonöt év alatt,
3400 22 | hasonlítanak egymáshoz, mint a vadrózsa illatos bimbója
3401 22 | vadrózsa illatos bimbója ahhoz a fanyar, belül szúrós gyümölcshöz,
3402 22 | szúrós gyümölcshöz, ami a rózsa virágából szokott
3403 22 | valék. Csengettek annál a nagy háznál; nyolc óra volt,
3404 22 | volt, iskola kezdődött. A kis fiúk most is úgy siettek,
3405 22 | úgy siettek, nagy könyvek a hónuk alatt, fekete tábla
3406 22 | arccal: bizonyosan nem tudja a leckét.~A nagy tábla előtt
3407 22 | bizonyosan nem tudja a leckét.~A nagy tábla előtt most is
3408 22 | ha megütik, megharap”.~A kérdés most is az volt,
3409 22 | teremtette e nagy világot?” A kis gyermekek már tudnak
3410 22 | már tudnak rá felelni, és a bölcsek még most is törik
3411 22 | még most is törik rajta a fejüket.~Minden úgy van,
3412 22 | ahogy volt.~Utam arra vitt a jó öreg asszony laka felé.
3413 22 | öreg asszony laka felé. A ház most is zöldre van festve,
3414 22 | van festve, miként akkor, a mérges oroszlánfej még most
3415 22 | oroszlánfej még most is harapja a rézperecet, amivel zörgetni
3416 22 | hajdan nem volt. De arra a kérdésre, hogy ki van itthon?
3417 22 | asszonyság odabenn van.~A jó öreg nagymama! Ő tehát
3418 22 | most is él!~Végigmegyünk a hallgató szobákon. Benyitunk
3419 22 | minden úgy van, ahogy volt. A nagy sötét almáriomok, valamivel
3420 22 | valamivel még sötétebbek, a tornyos pohárszékek; egy
3421 22 | egy bútor sem kívánkozott a másik helyére. Meg voltak
3422 22 | elégedve állapotukkal. Ott a szegletben most is a nagy
3423 22 | Ott a szegletben most is a nagy kerekes szék, benne
3424 22 | nagy kerekes szék, benne ül a jó öreg asszony; csak alig
3425 22 | beszélni is csak alig tud. A vén társalkodóné ott áll
3426 22 | vén társalkodóné ott áll a háta mögött, és köt harisnyákat,
3427 22 | hozzá? Mondják neki, hogy a Móricka van itt, a Móricka
3428 22 | hogy a Móricka van itt, a Móricka innen és innen,
3429 22 | Móricka innen és innen, aki a Gyurikának olyan jó pajtása
3430 22 | jó pajtása volt.~– Úgy? A Móricka! – rebegi a jó öreg,
3431 22 | Úgy? A Móricka! – rebegi a jó öreg, s odaint magához,
3432 22 | beszéljek, mi újság van a világban? Elég neki, ha
3433 22 | kérdezhetnék tőle? Hová lett a számos család? Miért van
3434 22 | mind nagyon szomorú volna a felelet.~Három regényíró
3435 22 | történt.~Gyurika nénje, a halvány, karcsú leányka,
3436 22 | táncos volt három farsangon a dalidókban, a negyediken
3437 22 | farsangon a dalidókban, a negyediken legfehérebb halott
3438 22 | negyediken legfehérebb halott a koporsóban.~Utána való évben
3439 22 | koporsóban.~Utána való évben az a kis piros arcú leányka halt
3440 22 | halt meg skárlát himlőben; a halál mind a fiatalokat
3441 22 | skárlát himlőben; a halál mind a fiatalokat válogatta.~Kisebbik
3442 22 | válogatta.~Kisebbik fia, a katonatiszt egyszer, valami
3443 22 | vívott; keresztüllőtték, a tüdején ment át a golyó,
3444 22 | keresztüllőtték, a tüdején ment át a golyó, úgy hozták haza halottan.~
3445 22 | kifáradtak benne; egyik fürdőről a másikra járt, egyszer azután
3446 22 | kigyógyult.~Egészen szomorú a szép eladó unokahúg története:
3447 22 | nyomorban, gyalázatban: a leánynak volt bátorsága
3448 22 | leánynak volt bátorsága tűrni a nyomort, de nem a gyalázatot;
3449 22 | tűrni a nyomort, de nem a gyalázatot; mérget vett
3450 22 | Rokonai ugyan, kik siettek a bocsánatadással, jókor érték,
3451 22 | jókor érték, s kiszabadíták a rögtöni halálból; de azután
3452 22 | alatt csendesen elhalt.~Mint a villámcsapás jött rögtön
3453 22 | villámcsapás jött rögtön erre a hír, hogy a kollégiumban
3454 22 | rögtön erre a hír, hogy a kollégiumban tanuló idősebb
3455 22 | szeme láttára menthetetlenül a vízbe fulladt. Egy csekély
3456 22 | keresztül.~E rettentő hírre a szerencsétlen anya, ki mindkét
3457 22 | tizennégy nap alatt kimúlt. A jó öreg nagymamát itt elhagyá
3458 22 | nagymamát itt elhagyá már a keresztyéni türelem lelke.~–
3459 22 | illik-e ez tőletek – dorgálá a halottat –, eltemettetitek
3460 22 | engemet itt kínlódni ezen a világon; én hantoljam be
3461 22 | világon; én hantoljam be a ti sírotokat? Én temessem
3462 22 | múltak szokott soruk szerint, a jó öreg asszony mindig újabb
3463 22 | újabb évszámot festetett a koporsóra, és előtte nem
3464 22 | ifjúvá nőtt fel; ott volt a testőrseregnél: azt mondják,
3465 22 | szánalom volt ránézni; még a jó öreg mama is, ha ránézett,
3466 22 | történt. Hosszú betegnek halál a vége. A gyermek elszáradt,
3467 22 | Hosszú betegnek halál a vége. A gyermek elszáradt, elfonnyadt,
3468 22 | egyik megnő, piros lesz, a másik elsárgul, és lehull.
3469 22 | és lehull. Ez is lehullt a sírba.~Eddig is kedvence
3470 22 | Eddig is kedvence volt Gyuri a jó nagymamának, és most
3471 22 | magánkívül volt örömében.~Ez a legszomorúbb történet.~Az
3472 22 | levél és virág és gyümölcs a fáról, nem volt már senkije
3473 22 | Ekkor jutott eszébe az a mellőzött rokon, akiről
3474 22 | nagysádnak kezdték nevezni.~A mellőzött leány pedig azzal
3475 22 | akkor meghalt kolerában.~És a jó öreg asszonyság, ki úgy
3476 22 | elkészíté magának előre a koporsót, egyedül maradt
3477 22 | ott körüle, és ő feküdt a koporsóban szépen, kezeit
3478 23 | egy olyan részében, amit a turisták nem írtak még le,
3479 23 | nem írtak még le, tölti a verőfényes időszak napjait
3480 23 | verőfényes időszak napjait a nemzet kegyelt férfia.~A
3481 23 | a nemzet kegyelt férfia.~A százházon túl, paradicsomtermő
3482 23 | fák szegélyeznek, van az a zöldre festett kerítés,
3483 23 | zöldre festett kerítés, mely a Deutsch-villát elzárja a
3484 23 | a Deutsch-villát elzárja a külvilágtól. Ünnep délután
3485 23 | egyenesen odahajtat velünk.~A kényelmes nyári lak fiatal
3486 23 | látszik az ősz búskomor színe. A nyitott veranda alatt ül
3487 23 | az öreget papának nevezi; a másik egy fekete hajú, életpiros,
3488 23 | harmincesztendősnek látszani, hogy a fejét meg ne hűtse. Mert
3489 23 | Mert ilyenkor ősszel, mikor a parókámat felteszem, minden
3490 23 | Denevértermészet! „Tedd fel azt a kalapot!” „Ámbár úgyis fedve
3491 23 | Ámbár úgyis fedve van a fejed.” „Bizony, magam is
3492 23 | ötvenesztendős leszek.” „Hiúság! A te neved képviselő, még
3493 23 | fiatalítja is magát!” „De itt a zsebemben a keresztlevelem.” „
3494 23 | magát!” „De itt a zsebemben a keresztlevelem.” „Az bizonyosan
3495 23 | lehetne? Mikor hajdanában a nemesi katasztert készítettük,
3496 23 | találtunk egy apát, akinek mind a három fiát Jánosnak hívták,
3497 23 | az egyik fia Ser Ferenc, a másik pedig Bor Ferenc.
3498 23 | pedig Bor Ferenc. Ti. hogy a naptárban Franciscus Seraphinus
3499 23 | Franciscus Boromaeus csak a három első betűjével szokott
3500 23 | lenni.”~Áttértünk ezután a mai szent ünnepnapra: Mária