Rész,  Fejezet

  1    1       |            össze fog zsugorodni, és őt az alsó molyhos borékjával
  2    1       |       világít, hanem éget. És mégis Őt látom e sorsfordulatban;
  3    1       |         annál állapodjék meg, amely őt kelet felé vonja, hanem
  4    1       |             meg neki, hogy én látom őt a csillagtejutakban, látom
  5    1       |           nincs olyan kicsiny, ahol őt ne látnám.~S nem félek kimondani,
  6    2,  IV  |          azonban el ne árulja, hogy őt a miniszterelnök küldé,
  7    2,  IV  |           beszédet a vezérrel, hogy őt Szemere küldé, s elmondott
  8    2,  IV  |            hozzá Szemere: fölkeresi őt; a vezér amint meglátja,
  9    3       |    meghalálozott, az ég visszavette őt tőlünk, mintha mondta volna,
 10    3       |              A nevelő nem fogadhatá őt el, mert a növendékek határozott
 11    7       |         Táncsics maradt e nap hőse, őt hoztuk olyan diadallal Pestre,
 12    8       |             másképp nem is lehetett őt látni az utcán, mint vagy
 13    8       |            engem. De én megismertem őt. Garay volt. Megszólítám.
 14    8       |          keblünkben a szívet, midőn őt olvastuk? A harcok költőjének
 15    8       |           haragudjék. Sohasem látta őt senki haragudni. Midőn legelőször
 16    8       |       irodalmi vállalat élén lehete őt látni; józan elméje, tudományos
 17    8       |     költészete eszményképpé avatták őt. – Négy év óta hírét sem
 18    8       |             szomorú arccal lehetett őt látni íróasztala előtt,
 19    8       |           íróasztala előtt. Látta-e őt valaha mulatni valaki? Táncvigalmakban,
 20    8       |            jó családdal áldotta meg őt: kedves, példás hűségű nővel,
 21    8       |         Mindig neje karján lehetett őt látni, ki elvezette őt a
 22    8       |     lehetett őt látni, ki elvezette őt a színházig, Garay lakáig;
 23    8       |          oly örömest váltotta volna őt meg önnön életével, oly
 24   10       |         vigyázni, senki sem köteles őt megóvni.~Egy igen eredeti
 25   11       |            hogy kocsira üljön, mert őt a lelkesült nép körülfogta,
 26   11       |          vártak.~Mindenki emlegette őt, mint a nemzetiségi határozat
 27   11       |     szerkesztőjét, s szerette volna őt bővebben felvilágosítani,
 28   14       |             unokája tudja azt, hogy őt itt mily mélységesen szeretik.
 29   14       |             képviselői üdvözöltétek őt mint egykor leendő atyját
 30   14       |            hazánknak, mi üdvözöltük őt mint addig is e nemzet kebeléhez
 31   15       |      kollégámat is hallottam „hoch”-ot kiáltani! Nem árulom el,
 32   18       |            Csak az Isten tartsa meg őt minekünk sokáig!”~Végül
 33   20       |         mondták, hogy gyalog látták őt futni a kozákok elől. Hogy
 34   20       |            kis udvarszobába utasítá őt, ahol egy férfialak feküdt
 35   20       |          hozza; de ön mégsem az. Én őt nagyon jól ismerem, ön rendkívül
 36   20       |             ha Szendrey is elismeri őt Petőfinek, akkor majd kieszközlik,
 37   20       |         kellett lenni annak is, aki őt Budán megszólítá, s akit
 38   21,  I   |          verseket a nyomorról, mely őt környezé. Pedig az mind
 39   21,  I   |           szellem a másikat segíti, őt a betegség és elgyöngülés
 40   21,  I   |       Petőfinek. Csak azért kívánta őt most meglátogatni, ezen
 41   21,  VI  |     szerette, méltán megsüvegelheti őt, mert ő volt a költőnek
 42   21,  VII |         tisztelt barátom megindítá, őt szólította fel segédszerkesztőjének.
 43   21,  VII |            vele.~Évek előtt kitiltá őt az atyai szigor a szülői
 44   21,  VIII|           többi közül figyelmezteté őt, hogy ne igen mélyen tekintsen
 45   21,  VIII|       felkereste azt a barátját, ki őt a mondott észrevétellel
 46   21,  VIII|             a beszédben, vezesse el őt a bankárhoz; még ma meg
 47   21,  VIII|          rábeszélő tehetségét, hogy őt e szándékáról leverje.~Petőfi
 48   21,  VIII|   bemutattatni; mindjárt utasítá is őt, hogy ki által?~Azzal megszorítá
 49   21,  IX  |           Így pedig magához szólítá őt, midőn költőjének nem volt
 50   21,  X   |       azután egy tappot sem bocsátá őt tovább, hanem ott kellett
 51   21,  X   |          legőszintébb áldás kísérte őt ismeretlen útjára. Ennek
 52   21,  X   |           öregnek az áldása kísérte őt talán legtovább.~
 53   21,  XI  |             gyászos végzetnek, mely őt utolérte.~Az ember el-elborzad
 54   21,  XI  |             mondotta azt.~Nem látta őt senki meghalni. De annyi
 55   22       |            vacatio van, ma engedjék őt játszani.~A szobaleány erőtetni
 56   22       |            hogy tudok valamit, s az őt mind nagyon érdekelte; megkérdezte
 57   22       |          Neki mindent szabad tenni; őt meg nem pirongatják, ő uralkodik
 58   22       |           gazdag volt, s ennélfogva őt úgy tekintették, mint akiből
 59   22       |             ismerősök megköszönteni őt az új születés napján, a
 60   22       |          járjanak, és végtére, hogy őt szépen eltemessék: temetésén
 61   22       |            hogy mindazok elmenjenek őt megtisztelni, akik vele
 62   22       |             és íme, ennek meg kelle őt előzni.~Letört családjának
 63   22       |       ránézve, elment jószágaira, s őt is elvitte magával; nem
 64   23       |            a közéletnek is reméljük őt visszaadva látni.~Mint szerető
 65   24       |            is ám dolguk tanítóinak, őt megfékezni. Hanem azért
 66   26       |     őfelsége december 1-jén fogadja őt, és az „Osztrák–Magyar Monarchia
 67   28       |          újszülötthöz, haza bocsátá őt erre a napra, hogy ápolja
 68   28       |            az inzultálójához! Pedig őt nem kényszeríti erre odahaza
 69   32       |   megkívánja azt a címét, ami éppen őt megilleti.~Nagyméltóságú
 70   33       |          sohasem állhatom meg, hogy őt igen okos embernek ne ismerjem
 71   34       |             legelső korhelynek, aki őt kedves barátjának szólítja,
 72   34       |         keserűségeit.~Elmondá, hogy őt az utóbbi évek mennyire
 73   34       |   nagybátyja Zomborban haldoklik, s őt akarja örökösének megtenni;
 74   35       |            sért meg, hogy kijátssza őt a színpadon. A megsértett
 75   41       |             nagyon szépen felkértem őt, hogy tenné meg, írna a
 76   44       |             ellenfél kartácstűzébe.~Őt minden golyó kikerülte,
 77   44       |       helyszínén alezredessé emelte őt, s az összes táborkar előtt
 78   47       |             hanyatlani kezd, s hogy őt el akarják fogni, hirtelen
 79   47       |            sorsaival, mint akkor az őt fabábbal!~Még most is mutogatják
 80   48,  II  |       holnap odakinn látogatjuk meg őt a temetőben – vagy látogat
 81   48,  III |      elhagyatottnak, hogy eltartsák őt nyugalomban, békességben
 82   48,  IV  |             s hideg mocsárba vezeti őt.~Most e mocsár helyén gazdag
 83   48,  IV  |   megérdemli, hogy például mutassuk őt fel egész nemzetünk előtt.~
 84   48,  V   |            szomorú csendesség, mely őt országa fővárosába visszatértekor
 85   49       |        találkozott a nemes gróf; ki őt, hosszú veres tollas calabriai
 86   53,  II  |    hírmondója legyen a borzalomnak. Őt is úgy fűrészelték ki az
 87   53,  VIII|       jártunk, mindenütt úgy mutatá őt be a népnek, mint Szegednek
 88   54       |            dülöngőfélben szedte fel őt a derék mecénás, korának
 89   54       |          lábbal kelt föl, otthagyta őt, s átment a másik lángészhez.~
 90   55       |           piros mentéjéhez.~Ismerte őt maga a császár is, a jó
 91   55       |          János úr mindig felszólítá őt, szelíden és érzékenyül.~–
 92   55       |   káromkodott.~Éppen ezért szerette őt János úr mindenekfölött.
 93   55       |             Azonban a szomorú napok őt is elszólíták Erdélyből.~
 94   58,  I   |          érő gyémántokkal tisztelik őt meg hercegek és lordok,
 95   62       |             vissza. Segítsenek neki őt megkeresni. Segítettek.
 96   64       |            a koporsó után, s kíséri őt a temetőhöz.~Oh, magyar
 97   64       |          meg magának – addig kövesd őt, mikor még a nemzetiszínű
 98   65       |        voltam tőle készen.~Ismertem őt mint bírót, megvesztegethetetlennek,
 99   65       |         hívott szerencsét.~Ismertem őt mint államférfit, ki millióit
100   65       |        szívvel került elő.~Ismertem őt mint mártírját a nemzet-
101   65       |          minden kínzásait.~Ismertem őt mint magánembert, ki nevetve
102   66       |            zöld asztalon), odahívta őt magához, s tudatta vele,
103   66       |      hadsereggel.~E napokban láttam őt legnagyobbnak; hideg nyugalma,
104   66       |  becsülettel lelki tehetségei után; őt a kegyelem ölte meg. A kegyetlen
105   66       |       hasonló kevés van – olyan, ki őt felülmúlná – egy sincs.
106   67       |              Egyetlenegyszer láttam őt a monumentális harag felejthetlen
107   67       |          szemeivel, mennyire fogják őt szeretni, ha nem lesz! hogy
108   67       |            mennyire szeretni fogják őt halála után! Ez egy része
109   67       |          örökségén, s tartsátok meg őt szíveitekben; mert ha el
110   68       |     félreeső pesti házban is láttam őt, ahol csak könyveinek élt
111   68       |             mind nem voltak képesek őt előszólítani aszkétai magányából.~
112   69       |          volna.~Öregnek nem ismerte őt senki, csak megőszült ifjúnak.
113   69       |            panaszkodni nem hallotta őt senki. Mikor a szerencsefiak,
114   69       |         élcekkel fizetett.~Szerette őt mindenki; de nem gondoskodott
115   69       |          világot, olyannak tekinték őt, mint egy élő, bebalzsamozott
116   70,  1   |      elágazó összeköttetést-e, mely őt Európa minden udvaraival
117   70,  1   |             hogy méltán nevezhetjük őt a „jövő históriai regényírójának”.~
118   70,  1   |      Reméljük, hogy az ég meg fogja őt vigasztalni, s dús kárpótlást
119   70,  1   |        fejezzük ki, hogy tartsa meg őt a hazai Minerva sok számos
120   70,  2   |        megalapította „Magyarország”-ot, s azt fenn is tartá egész
121   70,  4   |           karöltve, büszkén mutatom őt be a közönségnek.~– Íme,
122   70,  5   |             melyek e földön vannak, őt csak az vonja magához, ami
123   70,  6   |       Pressében (ahol bort mérnek), őt is meg a Pressében (ahol
124   70,  7   |            ilyen fiatalnak ismertem őt, mint most.~Újabb időkben
125   70,  9   |      legkevésbé hasonlít, mert akit őt személyesen ismerik, csak
126   70,  12  |           el az olympi küzdelemben: őt a múzsák boldog emberré
127   70,  13  |          keblén amaz érdemjel, mely őt a Gergely-rend lovagjává
128   73       | szellemujjaival játszik.~Ott láttam őt ülni a nagy koszorúzápor
129   73       |       koszorúk és a versek? Én csak őt láttam, és azontúl nem bírtam
130   75       |            elé egy devalváló „csak”-ot nagy betűvel, de feketén,
131   76       |     származott Európába? Mivel kell őt táplálni, hogy nagyra megnőjön?
132   77       |       pihenjen itt hiába, kergessük őt, ő pedig szaladjon.~Ezt
133   79       |             alig látta, mit csinál, őt két hónapi fogságra ítélte
134   83       |  osztályokat, melyekben az „a–b–ab”-ot tanítják; s azt bizonyára
135   88,  I   |             a kis nőördög el akarja őt csábítani. Most már mind
136   88,  I   |           Az egyik lábával felrúgja őt a hetedik mennyországba,
137   88,  V   |         Szerzőnek könnyű lett volna őt megjavítani: egy kis szívet
138   88,  VI  |   sugaraiban nem melegedhetik, mely őt oly nagyra növelte. Belépett,
139   88,  VII |          ráveszi a fiút, hogy vegye őt feleségül. Tüskén kezdtem
140   88,  XI  |           az ültetvényes felhívatta őt magához, s nagylelkűen azt
141   89,  XIII|   átadhassuk tiszteletünket, amivel őt minden igaz magyar méltán