| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avizáltam 1 avult 1 avval 1 az 3975 ázalagokkal 1 azalatt 20 azáltal 7 | Frequency [« »] ----- ----- 10575 a 3975 az 2570 hogy 2049 nem 1933 s | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1001 21, IV | Többet vendégszerepelt az országban szanaszét, mint
1002 21, IV | afelől, hogy a színpad nem az ő hazája. Szavát nem lehetett
1003 21, IV | hűtlen kacér nőt, maradj te az enyim: az csak sebeket adott
1004 21, IV | nőt, maradj te az enyim: az csak sebeket adott mindig,
1005 21, IV | gyógyítottam be azokat, az kigúnyolt, én felmagasztalálak;
1006 21, IV | kigúnyolt, én felmagasztalálak; az üldözött, én nyugalmat adok,
1007 21, IV | üldözött, én nyugalmat adok, az elvette ifjúságodat, én
1008 21, IV | sugallagát meghallgatá, s egészen az irodalomnak adta magát.~
1009 21, IV | percben is megénekelte, midőn az irodalommal szent frigyét
1010 21, V | magát mint Petőfi Sándort. Az ismeretség két fiatal ember
1011 21, V | reményekkel és szeretettel az egész világ iránt, ahogy
1012 21, V | úgy nem tudott volna, s az egész nagy magyar Jeruzsálemben
1013 21, V | becsületes debreceni polgárnő, az magához vette Petőfit, ápolta,
1014 21, V | Így feküdte végig betegen az egész telet, nélkülözve,
1015 21, V | emlékezik róla:~„Jó hogy az embernek csontfoga van, ~
1016 21, V | van, ~Ezt bölcsen rendelék az istenek, ~Mert hogy ha vas
1017 21, V | sohasem adta, mert ránézve az kedves emlék volt.~Egyszer
1018 21, V | heverészhetett.~Erre született meg az a veszettkutya vers.~Két
1019 21, V | tette azt fel a postára az Athenaeumnak.~Ez ama vers
1020 21, V | története.~Egy szép reggel az eset után berohan Petőfi
1021 21, V | szurtos ház, azok közt az egyik volt Bordásné asszonyom
1022 21, V | szobában, ablakából éppen az akasztófára volt kilátás;
1023 21, V | tudományos műveltséggel bírt, az angol, francia, német és
1024 21, V | subintroduktákat; kié ez a könyv? Az enyim nem – Az enyim sem –
1025 21, V | a könyv? Az enyim nem – Az enyim sem – Hogy jött hát
1026 21, V | hogy napjára megküldöm az összeget.~Azzal ismét vevé
1027 21, V | negyvenharmadik nap kezében volt az egész összeg, Petőfinek
1028 21, V | bohókás levelével, mintha az egész dolog igen rendes
1029 21, VI | csomó verssel a hóna alatt, az utolsó garassal a zsebében
1030 21, VI | zsebében érkezett meg Pestre az árva költő. – Ebbe a nagy
1031 21, VI | kicsinyt ismerte, még rosszabb az idegennél.~De – nem jól
1032 21, VI | hangjait valamennyi írója az újabb kornak? Nem segített-e
1033 21, VI | egy fiatal ügyvéd volt (az ingyen hivatalokkal ilyen
1034 21, VI | gallérköpenyegben; ki figyelt volna rá?~Az ügyvédtárs kérte Váradyt,
1035 21, VI | meg, mit szól hozzájuk?~Az kivont egyet a sok közül,
1036 21, VI | kivont egyet a sok közül, és az éppen a „Disznótor” volt.~–
1037 21, VI | fitymáló arckifejezéssel.~Az ügyvéd kényszeríté, hogy
1038 21, VI | Már ekkor széket húzott az asztalhoz Várady, s maga
1039 21, VI | Ki bír ilyeneket írni?~Az ügyvéd mondá, hogy tekintsen
1040 21, VI | színváltozás sem mutatta, hogy az ő verseit ócsárolják és
1041 21, VI | fiú, ez a fakó csalogány az, aki oly bűbájosan énekel?~
1042 21, VI | költőtől, hogy van-e szállása?~Az ügyvédek mindig praktikus
1043 21, VI | Petőfi keresztül-kasul nézett az emberen; mert mindenkitől
1044 21, VI | hogy elmegy hozzá.~Nappal az ügyvédnek sok dolga volt,
1045 21, VI | van híva.~Nem volt igaz; az a nap is ebéd nélkül múlt
1046 21, VI | Vörösmarty anélkül, hogy az ifjú költő verseinek keresztapát
1047 21, VI | versfaragó tagja, rátámad az öregúrra; mi dolog ez:~„
1048 21, VI | ügyvédet, aki Váradyval az indítványt pártolá, ha ekkor
1049 21, VII | Petőfinek, hogy fogadja el az ajánlatot, mely Pesten lételét
1050 21, VII | egy verset írni. Másodszor az újdonságokat szerkeszteni,
1051 21, VII | gyertyára.~A korrektúrából még az a mellékakcidenciája volt,
1052 21, VII | így igazítá ki a mondást: az egyiknek kétezer éves livrét,
1053 21, VII | másiknak háromszázezer frakkot.~Az ilyeneken azután ő nagyon
1054 21, VII | Lázár egy aranyat; később az Életképek szerkesztői másfél
1055 21, VII | vele.~Évek előtt kitiltá őt az atyai szigor a szülői házból,
1056 21, VII | most arról volt szó, hogy az apát űzik el könyörtelen
1057 21, VII | összeget megküldi számára, s az erős akarat és a gyermeki
1058 21, VII | boldog fürjek a búzában.~Ez az eszme nagyon magasztaltatott
1059 21, VII | nagy torony van a fejében, az tán attól sem fog megijedni,
1060 21, VII | baja? Petőfi mondja, hogy az atyja tönkrejut, és ő nem
1061 21, VII | hogy megsegítse.~– Hisz az legkevesebb – mondá a könyvárus –,
1062 21, VII | egymást ők hárman, hogy amint az egyik meghalt közülök, egy
1063 21, VIII| szép hölgy szemeibe, mert az ránézve könnyen szomorú
1064 21, VIII| szegény legénynek való, mert az K**, a leggazdagabb pesti
1065 21, VIII| fogja kérni leánya kezét.~Az eleinte azt hitte, hogy
1066 21, VIII| Hivalatos iratai közt találta az érdemes urat, s minden kerülgetés
1067 21, VIII| művésznővel jutott szomszédságba, az első felvonás alatt megismerkedtek
1068 21, VIII| Sz…i úrnak szerencséjükre az a felelete volt rá, hogy
1069 21, VIII| jelenetünk volt Petőfivel. Az összezördülés okaira már
1070 21, VIII| Valami apróság lehetett az egész, amin vitatkoztunk;
1071 21, VIII| következett be aztán, és az is csak ügyetlenség volt.~
1072 21, IX | viselői korán halnak el. Ez az én vakhitem.~Én láttam Petőfit
1073 21, IX | Látod, milyen silány az ember! – mondá csüggedten. –
1074 21, IX | tele tiszta érzelemmel volt az a lélek, ki szemrehányást
1075 21, IX | későbbi kiadásba ismét be van az téve, s ami utána következik,
1076 21, IX | s ami utána következik, az mind sötét, vadonat eszmékkel
1077 21, IX | Pestről, újra bebarangolta az egész hazát; most már kényelmesebb
1078 21, IX | hogy kenyere oly barna, az mégis jobb ízű, mint másutt
1079 21, IX | megénekelheti a pusztát, ezt az ő lelkével azonos határtalan
1080 21, IX | találkozott költőtársaival: az „erdei lak” költői versenye
1081 21, IX | miket örömest szagolgat az ember, amíg meg nem tudja,
1082 21, X | igazolni kellett magát. Az ifjú utast is megállítják
1083 21, X | a faluőrök a jegyzőhöz.~Az ifjú lepattan a szekérről,
1084 21, X | megy a jegyző szobájába. Az fiatal, civilizált embernek
1085 21, X | ügyvédi diplomája is volt; az utazó röviden hitte végezhetni
1086 21, X | csodálkozott is: ez időben verseit az utolsó parasztkunyhóban
1087 21, X | nem szólt, hanem előadta az útlevelét; a jegyző összenézte,
1088 21, X | előttemezte, és visszaadta az iratot. Tessék tovább menni.~
1089 21, X | De amint beletekintett az öreg, kihullott kezéből
1090 21, X | öreg, kihullott kezéből az irat, s örömtől reszkető
1091 21, X | Ön Petőfi? Oh, áldott az óra, melyben nemzetem nagy
1092 21, X | ismeretlen útjára. Ennek az öregnek az áldása kísérte
1093 21, X | útjára. Ennek az öregnek az áldása kísérte őt talán
1094 21, XI | Semmi sem oly megdöbbentő az eszmélni szerető olvasóra
1095 21, XI | végzetnek, mely őt utolérte.~Az ember el-elborzad bele.~
1096 21, XI | lélek próféciái!~„Tudom azt az egyet,~Hogy nem soká élek”… ~– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – ~„
1097 21, XI | fakad.”~Ismét odább:~„Ha az Isten ekép szólna hozzám, ~»
1098 21, XI | trombiták.~Ott legyek s az én szívemből szinte ~Nőjön
1099 21, XI | zendül ~Hadd nyelje el azt az acéli zörej,~A trombita
1100 21, XI | zörej,~A trombita hangja, az ágyúdörej, ~S holttestemen
1101 21, XI | nem is kérdezi más, csak az esti szellő, viharos lelkének
1102 22 | asszony1~Régen, régen volt biz az már!~Mikor engem legelőször
1103 22 | Mikor engem legelőször az iskolába vittek.~Csak éppen
1104 22 | Nagy vastag falai voltak az épületnek, magas márvány
1105 22 | lépcsőkön kellett felkapaszkodni az erős vasajtóig, úgy jutottunk
1106 22 | hangjai szivárogtak át; az emeletbe vivő lépcsőn, mely
1107 22 | óriások voltak énelőttem ezek az öregdiákok, mennyit tudhatnak
1108 22 | Amint meglátott bennünket az a méltóságos nagy úr ott
1109 22 | számára: ne sajnálja velem az ő fáradságát.~A nagybajuszú
1110 22 | engem itthágy egyedül ebben az ismeretlen nagyvilágban,
1111 22 | közé: a mezítlábos volt az első, mert itt érdem szerint
1112 22 | szerint járta a rang; és az egész első padban előttem
1113 22 | a pőre gatyás fiú, mint az úrfi. Oh, az én nagybajuszú
1114 22 | gatyás fiú, mint az úrfi. Oh, az én nagybajuszú emberem részrehajlatlan
1115 22 | Hanem a kaputos szomszéd: az csintalan fiú volt; miután
1116 22 | telecsepegtette tintamalacokkal az írását, légyházat csinált
1117 22 | csak ennyire vagyok.~Ohó! Az én kedves jó apám és anyám
1118 22 | otthon, nem úgy hoztak engem az iskolába. Megfogtam a zsoltárt
1119 22 | már nagyon is jól megy.~Az én arcom úgy égett, hogy
1120 22 | jól nem esett egy is, mint az én legelső rektoromé, aki
1121 22 | nélkül kezdtek felelni, sorba az egész első pad; csak úgy
1122 22 | gondolsz, magában lett-e az, avagy valaki teremtette?”
1123 22 | semmit sem felelni. Már az előttem ülő mezítlábas bajtárs
1124 22 | a rektor úr félbeszakítá az examinálást.~Ilyen nehéz
1125 22 | padból megcsaptak. Kiégette az előtte ülő pruszlikját gyújtóüveggel,
1126 22 | úgy megvernének. Hogy mer az a fiú most hazamenni az
1127 22 | az a fiú most hazamenni az atyjához?~A fiú még azután
1128 22 | szépen: „Oh mely boldog az oly ember éltében!”, a rektor
1129 22 | rektor úr verte a taktust az asztalon, s velünk énekelt;
1130 22 | Azután mind felálltunk: az első gyermek imádkozott
1131 22 | csengettyűt, mely egyedül az iskolai nagy hatalmasságok
1132 22 | baja történt, tán beütötték az orrát; előttem vitték a
1133 22 | is fog halni, nem mehet az édes anyjához haza többet.~
1134 22 | negyedik volt a házunk az iskoláig: de én olyan messze
1135 22 | mezítlábos szomszédot, hanem az egész első padot ott előttem
1136 22 | előttem egyenkint: csupán az első gyerek állta még velem
1137 22 | azt is.~Nem illik ugyan az embernek saját diadalaival
1138 22 | dicsekedni, hanem hiszen az olyan régen volt már, hogy
1139 22 | sokat nem láttam többet az életben. Kit elvittek csizmadiainasnak,
1140 22 | csizmadiainasnak, amint az ábécét kitanulta, ki meg
1141 22 | számlálni a kortársakat, az emlékben megtartás nem volt
1142 22 | még most is járja velem az iskolát, ahol az a nagy
1143 22 | járja velem az iskolát, ahol az a nagy bölcsességű mester,
1144 22 | nagy bölcsességű mester, az élet tanítgat bennünket
1145 22 | erre még most is emlékezem, az én legelső szomszédom, a
1146 22 | kergetni a kósza kutyákat az utcán; amit én mind nem
1147 22 | gyáva.~El nem mertem menni az iskolába, ha jó anyám, vagy
1148 22 | verhette fejembe? Egyik az, hogy a zsidók megfognak,
1149 22 | és véremet veszik; másik az, hogy tetszhalott találok
1150 22 | Valahányszor jöttem és mentem az iskolából hazáig vezető
1151 22 | elgondolni, milyen helyzet az, mikor valakit elevenen
1152 22 | olyan, mint most. Néha az iszonyattól fel akartam
1153 22 | reményeimnek magasabb foka, mint az, hogy bár csak én valaha
1154 22 | hogy most bottal járok még az udvaron is.~Mindenféle borzalmas
1155 22 | elüldögéltem magamban háborogva az én szederfám alatt, mely
1156 22 | felosztva, azokban feküdtek az én kis halottaim, a véletlen
1157 22 | elesett hősökre.~Egyszer az én kis Gyuri pajtásom is
1158 22 | pajtásom is meglátogatott engem az én saját kukoricaváramban,
1159 22 | saját kukoricaváramban, az én selyembogársírboltom
1160 22 | Sehogy sem tetszettek neki az én mulatságaim. Meséltem
1161 22 | nagymama – szólt duzzogva –, az is mindig koporsókkal mulattatja
1162 22 | kérdezem én megdöbbenve.~– Az hát – felelt Gyuri kedvetlenül –;
1163 22 | Másnap délutánra szólt az engedelem. Akkor eljött
1164 22 | eljött értem a kis Gyuri meg az inas a háztól, mert messze
1165 22 | öblös vaskosara volt ki az utcára; a kapun haragos
1166 22 | zörgetni kellett, ha zárva volt az ajtó.~Nincsenek-e itt kutyák?
1167 22 | hogy nekünk hozza frissen az ozsonnát, almát, meg pörkölt
1168 22 | húzott a könyökére, hogy az ríva ment el onnan.~Én megijedtem.
1169 22 | elég rémület lesz rám nézve az is, ha egyedül kell hazatalálnom,
1170 22 | sem tudom, hogy hívják azt az utcát, ahol lakunk?~Nem
1171 22 | a szobaleány után maga az édes mama jött, mégpedig
1172 22 | akkor azt mondta, hogy no, az én kedvemért bejön, de aztán
1173 22 | egész ulánus szakaszt levert az asztalról.~A nyájas asszonyság
1174 22 | Nagy, sötét szoba volt az, régi virágos függönyökkel
1175 22 | régi virágos függönyökkel az ablakok előtt, roppant barna
1176 22 | úr és asszonyság arcképe: az úr zsinóros mentében, az
1177 22 | az úr zsinóros mentében, az asszonyság tornyos hajfürtökkel,
1178 22 | ellenző, amitől alig lehetett az arcából valamit látni.~Úgy
1179 22 | karjaira fektetve, s midőn az ajtót nyitni hallá, nyöszörgő
1180 22 | alig tudta megkülönböztetni az alakokat. Fejeinkre tette
1181 22 | kondor barna haja volt, az enyém szőke és sima.~Azután
1182 22 | beszélgetni a nagymamával.~Az öreg asszonyság igen jókedvű
1183 22 | képzelé, hogy tudok valamit, s az őt mind nagyon érdekelte;
1184 22 | ozsonnálni hítt bennünket. Az öreg kisasszony megfogta
1185 22 | támláját, s átgördítette azt az ebédlőbe, hol egy hosszú
1186 22 | akit láttam már egyszer az examen alatt, s úgy féltem
1187 22 | volt.~Ennek a felesége volt az a nyájas, szelíd asszonyság.
1188 22 | mikor leültettek bennünket az asztalhoz, éppen tizennégyen
1189 22 | Igen jó, kedves család volt az. A nagymamának négyakkora
1190 22 | hogy minek kell lenni még az asztalon, s ha nem adtak
1191 22 | unokatestvérének beszélt valamit, amin az nagyokat kacagott; az özvegy
1192 22 | amin az nagyokat kacagott; az özvegy asszonyság úgy csóválgatta
1193 22 | hallgatott el mindenki, az ő szavába nem volt szabad
1194 22 | vettem észre, hogy Gyurikának az egész családban mindenki
1195 22 | pirongatják, ő uralkodik az ifjakon és véneken.~Ennek
1196 22 | tudtam, nem is kerestem az okát. Úgy hiszem, az lehetett
1197 22 | kerestem az okát. Úgy hiszem, az lehetett a magyarázata,
1198 22 | élveztek, a legnagyobb rész még az öreg mama kezén lévén, aki
1199 22 | egyiknek ezt, másiknak azt az almáriomot fogja hagyni,
1200 22 | Ezeknek mind megvan már az illető örököse: azt kapja
1201 22 | Öreg is volt már igazán az öreg mama; ha tíz olyan
1202 22 | olyan gyermekéletet, mint az enyém volt, összeadnának,
1203 22 | még annál is több volna az övé, s a világban az a hit,
1204 22 | volna az övé, s a világban az a hit, hogy az öreg emberek
1205 22 | világban az a hit, hogy az öreg emberek hamarább meghalnak,
1206 22 | nevét, és hogy „Meghalt az Úrban ennyi és ennyi esztendőket
1207 22 | előhozatta a koporsót, befestette az elmúlt évszámot, s eggyel
1208 22 | ismerősök megköszönteni őt az új születés napján, a kis
1209 22 | kellett állni koporsója mellé az elrendelt sorban. Jobb felül
1210 22 | a gyalog-katonatiszt és az unokatestvér kisasszony
1211 22 | nyugdíjazott huszártiszt és az özvegyen maradt leánya,
1212 22 | reméli Istentől, hogy ez volt az utolsó születése napja,
1213 22 | után jó rokonok maradjanak, az egyetértést meg ne háborítsák;
1214 22 | pártul fogják, a gyöngébbek az okosabbak tanácsán járjanak,
1215 22 | Még nem múlt el az az esztendő, amidőn egy
1216 22 | Még nem múlt el az az esztendő, amidőn egy reggel
1217 22 | hogy nem is jön ma fel az iskolába, mert meghalt az
1218 22 | az iskolába, mert meghalt az édesatyja.~Az a hatalmas
1219 22 | mert meghalt az édesatyja.~Az a hatalmas nagytekintetű
1220 22 | mintha templomba készülnénk, az egész iskola ki fogja kísérni
1221 22 | férfiú volt, nagy pártfogója az egyháznak és iskolának:
1222 22 | előkészületek folytak a temetésre. Az emeleten az öregdiákok tanulták
1223 22 | a temetésre. Az emeleten az öregdiákok tanulták a gyászéneket;
1224 22 | bennünket hosszú sorban az iskola udvarára; tömérdek
1225 22 | meg voltak illetődve, hogy az ilyen nagy ember is meghal.~
1226 22 | megindult a gyászmenet, az ének hangzott távolról.
1227 22 | sor; hiszen elvette már az életből mindazt, ami jó
1228 22 | szószéken, ismét megindult az a menet; az iskolás fiúk
1229 22 | ismét megindult az a menet; az iskolás fiúk elöl, apróságuk
1230 22 | kis Gyuri nem jött többet az iskolába, úgy hallatszott,
1231 22 | felejtettem. Elfelejtettem az egész házat, s új eszmékhez
1232 22 | Sok, nagyon sok idő.~És az ember észre sem veszi, milyen
1233 22 | hónuk alatt, fekete tábla az oldalukon, némelyik olyan
1234 22 | megharap”.~A kérdés most is az volt, hogy „Ki teremtette
1235 22 | rézperecet, amivel zörgetni kell.~Az ajtó kissé nyikorog, amikor
1236 22 | nyikorog, amikor kinyitják, s az udvar be van nőve fűvel,
1237 22 | még most is azt felelik: az öreg asszonyság odabenn
1238 22 | hallgató szobákon. Benyitunk az ismeretes ajtón; minden
1239 22 | csak szokásból, hogy teljék az idő.~Az idegen lépéshangra
1240 22 | szokásból, hogy teljék az idő.~Az idegen lépéshangra kérdezi
1241 22 | idegen lépéshangra kérdezi az öreg, hogy ki jött hozzá?
1242 22 | leteszi kezeit, és kacag: az ember azt gondolná, hogy
1243 22 | beszédet kezdeni vele, mert az mind síráson végződik.~Mit
1244 22 | koporsóban.~Utána való évben az a kis piros arcú leányka
1245 22 | idegbajokban szenvedett, az orvosok kifáradtak benne;
1246 22 | kegyetlenség! Szörnyű kegyetlenség.~Az idők újra múltak szokott
1247 22 | még testvére is hátravolt. Az is sokáig élt már azzal
1248 22 | is sokáig élt már azzal az ezüsttel foldott koponyájával:
1249 22 | nyugalomra menni neki is; az öreg asszony azt is eltemette.~
1250 22 | felsóhajta magában: „Bár az Isten még ezt is magához
1251 22 | gyümölcs van egy száron, az egyik megnő, piros lesz,
1252 22 | unokáit elhalmozta, mind ez az egy örökölte. Ah, milyen
1253 22 | a legszomorúbb történet.~Az ifjú bátor volt, és vakmerő.
1254 22 | Közbejöttek borzadalmas idők, az ifjú elfeledte, hogy neki
1255 22 | fáról, nem volt már senkije az öreg anyának, akire várjon.
1256 22 | előre. Ekkor jutott eszébe az a mellőzött rokon, akiről
1257 22 | Most azt vette maga mellé, az lett az egyetlenegy. Az
1258 22 | vette maga mellé, az lett az egyetlenegy. Az is harminc
1259 22 | az lett az egyetlenegy. Az is harminc éven túl lehetett
1260 22 | huszonöt esztendeje már, és az nekem úgy tetszik, mintha
1261 23 | terebélyes fák szegélyeznek, van az a zöldre festett kerítés,
1262 23 | van, s ember még nem jár az utcán, akitől kérdezősködni
1263 23 | virágcsoportokon még nem látszik az ősz búskomor színe. A nyitott
1264 23 | szőke, kék szemű szilfid, ki az öreget papának nevezi; a
1265 23 | mindenképpen el akar tagadni az ötven esztendejéből egyet,
1266 23 | zsebemben a keresztlevelem.” „Az bizonyosan az öcsédé lesz.” „
1267 23 | keresztlevelem.” „Az bizonyosan az öcsédé lesz.” „De: nem lehet
1268 23 | pedig két Ferenc fia volt. Az utóbbi ki tudta menteni
1269 23 | magát. Azt mondta, hogy az egyik fia Ser Ferenc, a
1270 23 | nagyon kedves adomát mondott az öreg úr.~Kehida szomszédságában
1271 23 | napja van; búcsú lesz, s még az éjjel lajttal vizet kell
1272 23 | kiszáradt.” Hanem azért használt az mindenre.~Deák mondá neki,
1273 23 | felelt a tulajdonos, mert az árendásom százhúsz forinttal
1274 23 | csengettyűre. Két tárgy van az öreg úr keze ügyében elhelyezve,
1275 23 | óriási nagy csengettyű. Hogy az első mire való, azt könnyű
1276 23 | rendre kell utasítani. Hanem az az elnöki csengettyű mire
1277 23 | kell utasítani. Hanem az az elnöki csengettyű mire való?
1278 23 | elnöki csengettyű mire való? Az öreg úr felfogta azt, és
1279 23 | ház hallgasson. Nem biz az, hanem hogy a messze lakó
1280 23 | Erre aztán én is elmondtam az öreg úrnak, hogy mennyire
1281 23 | meg vagyunk most elégedve az elnökünk csengettyűjével.
1282 23 | házszabályok értelmében az indítványkönyvet és az interpellációs
1283 23 | értelmében az indítványkönyvet és az interpellációs könyvet;
1284 23 | megmondani, hogy tértünk át az országházról az állatkertre:
1285 23 | tértünk át az országházról az állatkertre: erre is volt
1286 23 | állatkertre: erre is volt az öreg úrnak egy jó adomája.
1287 23 | koronaörökös volt, akkor került az első zsiráf a bécsi állatkertbe.
1288 23 | A zsiráfokról áttértünk az újságírókra (fatális eszmeláncolat!);
1289 23 | fatális eszmeláncolat!); az öreg úr elmondá, hogy egyszer
1290 23 | teszi azt a jéggel, amit ti az újdonságokkal: „findt er
1291 23 | keins, so macht er eins.”~„Az ám, mondék, csakhogy a löbliche
1292 23 | Majd minden éjjel fölverték az álmából azzal, hogy itt
1293 23 | Ilyen dolog volt akkor az újságírás!~Kemény Zsigmond
1294 23 | emlékénél egészen fölmelegedett az öreg úr; ő ismerte tanítványának,
1295 23 | adunk, s búcsút veszünk az öreg úrtól.~– De ne tessék
1296 23 | utánunk minden olvasó. „Hát az öreg úr egészségi állapotjáról
1297 23 | ruganyosságával bír; nem aki az egész társaságnak a hátán
1298 23 | aki kedves hangulatával az egész társaságot kezén hordja.
1299 23 | társaságot kezén hordja. Csak az a kéz reszket kissé, ha
1300 23 | izomereje: s most már nemcsak az életnek, de a közéletnek
1301 23 | szerető rokonai mondják, az öreg úr most már kész elfogadni
1302 23 | mondá, s szándéka megjelenni az országházban, hogy részt
1303 23 | Olyan napot nem látott még az országház, mint az lesz!~
1304 23 | látott még az országház, mint az lesz!~Adja Isten, hogy minél
1305 23 | hosszú sor folytatását ennek az örömnapnak.~
1306 24 | családatyáról.~Minden államnak az alapja a család, s jó, ha
1307 24 | mennyire drága ránézve az otthon. Kastélyának belső
1308 24 | drágasága adja meg, hanem az emlékezet becse. A falakon
1309 24 | falakon István főherceg, az utolsó nádor akvarellfestményei;
1310 24 | arcképe; ereklyék, miken az anyák kézmunkája van megörökítve;
1311 24 | képes igazán boldogítani az embert, mely kárpótolni
1312 24 | és szerett nő; körülötte az élénk, szép, eszes gyermekek.
1313 24 | között; gyermekeid mint az olajfa hajtási az asztalod
1314 24 | gyermekeid mint az olajfa hajtási az asztalod körül. Íme, így
1315 24 | Íme, így áldatik meg, aki az Urat féli.”~Mária Dorothea
1316 24 | érzületben felnövekedve, az európai művelt nyelveken
1317 24 | világba fog vezettetni; de az uralkodóháznál dívó szokás
1318 24 | ketten.~Józsi főherceg, az idősebb fiú, a nyáron lesz
1319 24 | tanulmányaikról; mert nem akarja, hogy az ő számukra külön sütet készüljön.
1320 24 | kifogyhatatlan, gyermeteg élceivel az egész főúri társaságot mulattatja.
1321 24 | a Murillo képeiről. Ezek az egész családi körnek becéi,
1322 25 | Nem is felejtkezett meg az ígéretéről, egy patriarkális
1323 25 | folyt már akkor a munka. Az alacsony nádfedelű présház
1324 25 | előtt őrölték a mustot, az ökrös szekér ott várt rá
1325 25 | roppant rézüst fortyogott, az egyikben főtt már a gulyáshús,
1326 25 | visokai sütemény”, ezt az a horvát honvéd tudja készíteni,
1327 25 | tündérei, a magas úrhölgyek, az ilyes gulyáshús lecsalogatná
1328 25 | gulyáshús lecsalogatná még az Olympot is. Hevenyészett
1329 25 | Először jóllakott a menázsiból az úri társaság, akkor hozzáült
1330 25 | a szüreteléshez (így jó az), s egy egészséges séta
1331 25 | Kiskirályok” is.~Ilyen az én szüretem!~Észre sem vettem,
1332 25 | hogy már vacsorára jár az idő: dehogy voltam éhes.
1333 25 | dehogy voltam éhes. Ha az apát úr fel nem jön értem,
1334 25 | tornácba érkezve hangzott elém az alföldi népdal, amit a főhercegnő
1335 25 | volt a szoprán hang, de az elámulás csak akkor fogott
1336 25 | terembe léptem, s megláttam az egész társaságot. A főhercegi
1337 25 | főhercegi család ifjú tagjai és az udvarhölgyek mind népies
1338 25 | fél vállára vetve, alatta az ólompitykékkel kivarrott
1339 25 | Milliom bocsánat! Hisz ebben az egész társaságban csak én
1340 25 | főhercegnőnek:~– Eszembe jut most az az operett, aminek a címe „
1341 25 | főhercegnőnek:~– Eszembe jut most az az operett, aminek a címe „
1342 25 | Kíváncsi voltam rá, ki lesz az? Csak nem a fiatal tisztelendő
1343 25 | vezetve, s bemutatja azt az igazi huszáros, csikósos
1344 25 | nem rugdal, nem toporzékol az, hanem kevélykedik, abban
1345 25 | megesett.~Tudom, hogy ezért az excesszusért kereset alá
1346 25 | juris”. – „Non sum paratus: az éjjel bálban voltam.”~– „
1347 25 | voltak hasogatva).~Hol van az már – Marci fiam!~
1348 26 | december 1-jén fogadja őt, és az „Osztrák–Magyar Monarchia
1349 26 | bíbornokhoz; nem volt senki az előszobájában, úgy kellett
1350 26 | senkitől sem tagad meg semmit; az ő jótékonyságának bőségszarvából
1351 26 | aranyat ér; többek között az ajánló levelek: festő és
1352 26 | és külföldön, mint hajdan az indulgentális levelekre
1353 26 | nem szeretné, ha csupán az ő kedvéért venne magára
1354 26 | tudta méltányolni annak az értékét. Csak az „öreg úr”
1355 26 | méltányolni annak az értékét. Csak az „öreg úr” ellen tett exceptivát,
1356 26 | eminenciád: majd elmondják az ellenségei, hogy »nem öreg
1357 26 | használni időszámításra, mint az Izlám-hívők a Mahomed-futást)
1358 26 | magyar a vendég, s a vendégé az elsőbbség.~Őfelsége ez alkalommal
1359 26 | helyiségében. Csendes kis szoba az; egyszerű, pompa nélküli
1360 26 | fürtein alul omlanak alá. Az első arckép oly tündérien
1361 26 | másodikon már uralkodik az anyai méltóság és boldogság
1362 26 | hanem jöttek a szívből. Az egész ünnepélyes jelenet
1363 26 | rögtön a szavát; „Jól van az a cikk megírva”, amire én,
1364 26 | megírva”, amire én, még az illemes válaszon túl azt
1365 26 | szövegezése a lefolyt jelenetnek.~Az elbocsátásnál tudatta velem
1366 26 | hírrel a Hotel Londonba. Az Haynaldnak a szállója már
1367 26 | Egyszer lármát hall, s az ablakon kinézve látja, hogy
1368 26 | kopott kardinális lehet az, aki egy ilyen szutykos
1369 26 | után) berontanom egyenesen az elfogadó szobájába, s felzavarnom
1370 26 | le is kellett tisztázni az eredeti konceptust. Ebben
1371 26 | magammal; ez volt a válasz arra az emlékezetes felköszöntésre,
1372 26 | maga szellemi táborkarát, az osztrák és magyar írókat,
1373 27 | Rezső trónörökös írószobája~Az egész fejedelmi írószoba
1374 27 | egész fejedelmi írószoba az összeállítás ízlése és pompája
1375 27 | még inkább azzá lesz, ha az egyes alkatrészeknek a provenientiáit
1376 27 | érti a szakmáját, s akinek az az utasítása, hogy „kerüljön,
1377 27 | a szakmáját, s akinek az az utasítása, hogy „kerüljön,
1378 27 | akarja látni és hallani az igazat, a valót, aki nyílt
1379 27 | valót, aki nyílt szívet tár az őszinte beszéd elé; ki az
1380 27 | az őszinte beszéd elé; ki az ellenvéleményt provokálni
1381 27 | provokálni bátor, s leküzdi, ha az övé az erősebb; de enged
1382 27 | bátor, s leküzdi, ha az övé az erősebb; de enged neki,
1383 27 | magyarul vannak is szövegezve az „Osztrák–Magyar Monarchia
1384 27 | vállalta magára. A cikkek az első fogalmazásban az ő
1385 27 | cikkek az első fogalmazásban az ő kezébe kerülnek, s azután
1386 27 | a felügyelőbizottságok, az egyes szaktudósok észrevételeivel
1387 27 | professzionátus író előszeretettel van az íróasztala iránt: az rendes
1388 27 | van az íróasztala iránt: az rendes tünemény; ahhoz szokott,
1389 27 | másvilágon; hogy másnap rögtön az íróasztalához ülve, legmagasabb
1390 27 | andalgó képzelet szükségesek: az irodalmi foglalkozásban;
1391 28 | használják: s a mi házunk és az iskola között esett éppen
1392 28 | Mindennap láttam, mikor az elvágott nyakú ludakat kihozták
1393 28 | szolgálónak kellett elkísérni az iskola udvaráig, vagy legalább
1394 28 | udvaráig, vagy legalább az Eszter nénémnek a mi házunk
1395 28 | szaladtam én a fele útjáról az iskolának.~Aztán, amit az
1396 28 | az iskolának.~Aztán, amit az iskolában tanultam egy nagy
1397 28 | aminek Hübner volt a neve, az sem igen volt arra való,
1398 28 | bennem. Hogy engedik ezeket az embereket szabadon járni,
1399 28 | embereket szabadon járni, akik az én Idvezítőmet olyan kegyetlenül
1400 28 | legtökéletesebben osztotta, az volt a Cicke kutyánk. Hej,
1401 28 | szakállas, bugyogós alak bejött az udvarunkra. Ott már én is
1402 28 | kifelé iramodónak, amíg az utcaajtóig elért.~Mikor
1403 28 | zsidók lakják; annálfogva az a csoportosított fészke
1404 28 | volt, azt rögtön kicsapják az iskolából.~Ebben a hitben
1405 28 | Zsidó diákkal még mindaddig az ideig nem találkoztam se
1406 28 | Bort inni és táncolni? Az volna a furcsa!~Csupán egy
1407 28 | a zsidók számára nyitva, az orvosi, vagy mint akkor
1408 28 | doktori pálya. (Még akkor csak az orvosoknak volt szabad hólyaghúzót
1409 28 | prókátoroknak nem: azért hívták csak az előbbieket doktoroknak –
1410 28 | előbbieket doktoroknak – az utóbbiak fiskálisok voltak.)~
1411 28 | frekventáltuk, megtörtént az a csoda, hogy egy zsidó
1412 28 | negyvenet meghaladta. Eddig az ideig a kalligráfia mestere
1413 28 | volt. Hajlott korára támadt az az ambíciója, hogy orvossá
1414 28 | Hajlott korára támadt az az ambíciója, hogy orvossá
1415 28 | negyvenesztendős iskolatárs, az ő furcsa tagbaszakadt alakjával,
1416 28 | szokatlan mentségre felrivajlott az egész klasszisban. Csak
1417 28 | kívánva a tanítványának az újszülötthöz, haza bocsátá
1418 28 | vette azt. Mint mindent az életben. A kalligráfiával
1419 28 | összedisputáltunk iskola-óra előtt: az öreg Koricsáner meg én.~
1420 28 | öreg Koricsáner meg én.~Az volt a vitás kérdés, hogy
1421 28 | akkor nyit be a tanárunk az iskolaterembe.~Szigorú és
1422 28 | megbüntetett; ott marasztott az iskolában: csak este volt
1423 28 | szégyen volt. Otthon pedig az anyám fogott elő.~Boldogult
1424 28 | valakit megütni? – kérdé az anyám.~– Hiszen csak egy
1425 28 | volt!~– Mit? – kiálta fel az anyám. – Te azt mondod,
1426 28 | Én megalázzam magamat az előtt a zsidó előtt?~– Megalázod
1427 28 | előtt?~– Megalázod magad az Isten előtt, aki a zsidót
1428 28 | én azt most a városban?~– Az a te dolgod. Tudod jól,
1429 28 | erdő. – De nekem a nélkül az írás nélkül a szemem elejbe
1430 28 | elejbe ne kerülj.~Ez volt az ultimátum.~Fatális állapot.~
1431 28 | ultimátum.~Fatális állapot.~Az ebédet már elmulasztottam,
1432 28 | nem lehetett apellálni, se az országgyűlésen interpelláltatni
1433 28 | országgyűlésen interpelláltatni az ügyemben; meg kellett törnöm
1434 28 | végére, ott lakott.~Hát amint az utcaajtót nyitom, valaki
1435 28 | kívülről tolja befelé, s amint az ajtó kitárul, ott áll előttem
1436 28 | kitárul, ott áll előttem az én kis Koricsánerem. A két
1437 28 | ember, jön bocsánatot kérni az inzultálójához! Pedig őt
1438 28 | tetőled; s már most jöjj be az anyámhoz, s mondjuk el neki,
1439 28 | hozzátok.~Azzal bejött velem az anyámhoz, s így szólt:~–
1440 28 | van jó ökle. Majd azzal az öklével meg fogja ő védelmezni
1441 28 | frázis volt ez nálam: átment az életbe is.~Ahol csak iskolába
1442 28 | érvényesíteni tudtam abban az irányban, hogy a kecskeméti
1443 28 | azoktól kértük kölcsön az olvasni való könyveket;
1444 28 | hangversenyt rendeztünk az ifjúsági könyvtár megalapítására.
1445 28 | szavalók kiteltek magából az iskolai fiatalságból, de
1446 28 | hangja volt, és jó iskolája, az én kértemre felajánlotta
1447 28 | fordítottam le neki magyarra.~Az előadás előtti napokon híre
1448 28 | közönséggel; a bevétel megállapítá az iskolai könyvtárt.~Mikor
1449 28 | hogy mi fog hát történni.~Az én zsidó énekesem kilépett
1450 28 | keres itt a zsidó?~Hanem azt az egy szál felkiáltót, amilyen
1451 28 | tisztelt publikum maga, az egy olyan rövid pillanat
1452 28 | csak félbe sem szakította az áriát. Mikor az utolsó vers
1453 28 | szakította az áriát. Mikor az utolsó vers elhangzott: „
1454 28 | taps és éljenriadal támadt az egész közönségből, hogy
1455 29 | ismeretlen drusza azzal az indítvánnyal lepett meg,
1456 29 | hogy lapomat osztályozzam az égi kör (zodiacus) képjegyei
1457 29 | mondanivalók, mely megmossa az illetők fejeit; „Halak”
1458 29 | illetők fejeit; „Halak” végre az előfizetési felhívások,
1459 29 | valamelyik horgon akad, és az neveztetik előfizetőnek. –
1460 29 | vidéki színészt, melyre az érdeklett hosszú és körmönfont
1461 29 | kollégának, hogy „Hallja az úr, máskor ha felvesz ellenem
1462 29 | Vámos-Pércsről oda, ahol az úr lakik, majd én mutatom
1463 29 | majd én mutatom ám meg az úrnak, hogy mi az a helyszűke?”~
1464 29 | ám meg az úrnak, hogy mi az a helyszűke?”~Egy bécsi
1465 29 | kívánta tőlem, hogy miután ő „az akhtiári foglyot” közli,
1466 29 | kinyújtsa olyanformán, hogy az egyik szökött lengyelből
1467 29 | hagyja, s ebből lesz azután az „avar fejedelem”, mely már
1468 29 | később én írok egyet, s az alá meg ön tegye a nevét.~
1469 29 | elvitte egy szerkesztőhöz, az meg is vette, ki is adta
1470 29 | egyszerre megszállta őket az emberszeretet, elég az hozzá,
1471 29 | őket az emberszeretet, elég az hozzá, hogy mind a három
1472 29 | csizmadiamester megkap egyszer az utcán: „Uram, egy pár sort
1473 29 | sort szeretnék beigtatni az újságba.” – „Szívesen, mi
1474 29 | Szívesen, mi legyen az?” – „Képzelje ön, egy adósom
1475 29 | bizony, és ön különösen maga az, aki kilenc esztendeig elvár
1476 29 | kilenc esztendeig elvár az adósára, s midőn kifizeti,
1477 29 | göröngyei, a sajtóhibák, az ő remekműveik; de lényeges
1478 29 | kiszedett cikket szétszórattam, az érdemes halhatatlanság-rendezőnek
1479 29 | esztétikai értekezést kezdett meg az észről és szívről, s vége
1480 29 | hétfőn, és megírtam a végét az észnek és szívnek, pedig
1481 29 | pedig most sem tudom, melyik az egyik, melyik a másik? Keddre
1482 29 | volna megkezdeni Laukától, az pedig szállást változtatott,
1483 29 | irodalom- és újdonságokra érett az idő, ezeket a jó Sükeinek
1484 29 | rendében. Mit volt tenni? Az utolsó betűig magamnak kellett
1485 29 | magamnak kellett megírni az egész lapot, minden cikk
1486 30 | piros nadrágjánál.~Azokban az időkben nappal is el lehetett
1487 30 | piros mondhatlanja nappal az utcán, este a színpadon
1488 30 | személyesíteni.~Másnap azonban megint az a piros tünemény lépett
1489 30 | Teringettét – kiálta az ezredes, vállára ütve a
1490 30 | legyen szomorú – vigasztalá az ezredes, megbánva, hogy
1491 30 | tréfált vele. – Teringettét, az nem szégyen; önnek csak
1492 30 | van, mégis mindig ugyanazt az embert látni benne.~Katonásan
1493 30 | Legkevesebb pedig közöttük az evangélikus. Tudtomra kettőnél
1494 30 | kettőnél többet nem ismertem, az egyik volt Petőfi, a másik
1495 30 | nagyon szíves volt iránta.~Az első szónál bizalmasan veregetett
1496 31 | Az erdei dal~Engem is meglepett
1497 31 | tudom már, mit vétettek az emberek, mit a világ, mit
1498 31 | emberek, mit a világ, mit az egész áldott természet nekem?
1499 31 | áldott természet nekem? Elég az hozzá, hogy abban az állapotban
1500 31 | Elég az hozzá, hogy abban az állapotban éreztem magamat,