| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avizáltam 1 avult 1 avval 1 az 3975 ázalagokkal 1 azalatt 20 azáltal 7 | Frequency [« »] ----- ----- 10575 a 3975 az 2570 hogy 2049 nem 1933 s | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1501 31 | származik, mert megbomlott az emberiségbeni hitük; legfeljebb
1502 31 | ezeknek több okuk van szidni az emberiséget, mert a beteg
1503 31 | nem szenvedőt, mint aki az ő elvesztett egészségét
1504 31 | utálatosnak találtam ezt az egész világot; miért a fák,
1505 31 | meg a békák olyan zöldek, az emberek meg oly pirosak,
1506 31 | fehérek a békák és zöldek az emberek?~Mit tud nevetni
1507 31 | Mit tudnak olvasni ezeken az újságokon, amikbe én is
1508 31 | hajigálnak ki a szerkesztők engem az ablakon? És a publikum a
1509 31 | lát, mint nyomorúságot?~És az emberek is milyen haszontalanok
1510 31 | senki. Önzők, szívtelenek az emberek! Megérett, megrohadt
1511 31 | megrohadt gyümölcs a világ. Hol az a magnus annus Platonis!
1512 31 | magnus annus Platonis! Hol az az ítélet napja! Hol az
1513 31 | magnus annus Platonis! Hol az az ítélet napja! Hol az az
1514 31 | az az ítélet napja! Hol az az üstökös, aki véget vessen
1515 31 | az ítélet napja! Hol az az üstökös, aki véget vessen
1516 31 | kikóboroltam a hegyek közé, az erdőkbe; s olyan jólesett,
1517 31 | pöffeszkedő gombát találtam az utamban, azt felrúghattam.
1518 31 | állni magamért a sorson, az ő kegyenceiben, a gombákban.
1519 31 | bolyongásaim közt egyszer az erdők mélyéből egy hathatós
1520 31 | bőséggel…!”~Hm. Vajon ki lehet az, aki olyan vígan tud lenni
1521 31 | megszűnni. Úgy látszott, hogy az éneklők régtől végig el
1522 31 | hátrahagyásával kikerüljem az éneklőket, vagy a rövidebb
1523 31 | arcommal megrontsam jókedvüket?~Az irigység ez utóbbit választatá
1524 31 | danolták ott a himnuszt.~Az a tizenkét alak ott mind
1525 31 | is van áldás a nemzetre, az emberiségre, mit szóljak
1526 31 | maradtam sokáig; elhallgattam az éneklőket. Ének után fölkeltek
1527 31 | hozzákezdtek valami víg dalhoz, ami az életet dicséré, és mindazt,
1528 31 | dicséré, és mindazt, ami az életben szép, a szép eget,
1529 31 | világfájdalomnak, eldobtam magamtól az esztelen embergyűlöletet,
1530 31 | erdőkben, ha véletlenül az ismerős nagy bükkfa elé
1531 32 | utólagos kárpótlást követelni.~Az előre bocsátott megszólításból
1532 32 | Németben, franciában, angolban az „ihr”, a „vous”, a „you”
1533 32 | megszólítás, de a „kend” az már titulus.~A titulus dolga
1534 32 | titkos tanácsos is, ha nem az, akkor csak kegyelmes úr.
1535 32 | Erdélyben megfordítva áll az illeték: ott méltóságos
1536 32 | Nagyságosak és főtisztelendők az uralkodó egyházi főméltóságok,
1537 32 | felekezetbeliek, nagytiszteletűek az esperesek, tisztelendők
1538 32 | és káplányok; a tanító, az csak rektram.~Ha egy méltóságos
1539 32 | városi hivatalnokig; még az esküdt is tens úr; de már
1540 32 | urak; hanem amint meglátta az ablakából azt a sok szűrös
1541 32 | akinek armálisa van, és az prédikátumot is visel, ami
1542 32 | Egyszerűen nemzetes úr az alsóbb gazdatiszt, kisvárosi
1543 32 | ami azon alul van.~Ezekhez az újabb kor még néhány célszerű
1544 32 | nagyobb címet alkalmazza az ember illetéktelenül, a
1545 32 | Már kérem szépen, mondá rá az együgyű paraszt, erre mifelénk
1546 32 | méltóságos cím ellen, amivel az instans paraszt illetgette,
1547 32 | erdélyi méltóságos úrnak még az összes rendelkezésünkre
1548 32 | címezett, ráförmedt: „Mért hí az úr engem bulldognak?” Ő
1549 32 | zene-grófnak”. Akkor aztán az analógia kedvéért egy festőt
1550 32 | nemzetbárójának?~A képviselőházban az a szokás, hogy ott mindenki
1551 32 | Némelykor eszébe is jön az embernek Széchenyi István
1552 32 | tegezésről. Ezért újabb időben az a címezés lett felkapva
1553 32 | a címezés lett felkapva az országgyűlésen, hogy ifjú,
1554 32 | furcsa, hanem aztán megszokja az ember. Különben az alföldön
1555 32 | megszokja az ember. Különben az alföldön régen szokásban
1556 32 | szokásban van, s pótolja az „uram” címet. Az „úr” és „
1557 32 | pótolja az „uram” címet. Az „úr” és „uram” közt nagy
1558 32 | kis diáknak, kit előfogott az utcán, hogy mit visz? „Bort
1559 32 | uramnak, mert csak neked urad az, és senkinek másnak.” Ezért
1560 32 | senkinek másnak.” Ezért az erdélyi krónikaírók együtt
1561 32 | faj vagyunk, valljuk meg az igazat. Demokraták vagyunk
1562 32 | mellékneveket a tótnak, a németnek, az oláhnak adunk, az minden
1563 32 | németnek, az oláhnak adunk, az minden egyéb, csak nem hízelkedés.
1564 32 | magyart mind a német, mind az oláh, mind a tót! Egy jó
1565 32 | jó öreg táblabírónak volt az a szavajárása hajdan, hogy „
1566 32 | szolgálta a német, hogy még az ajtaját is az csukta be
1567 32 | hogy még az ajtaját is az csukta be utána, azóta nem
1568 32 | többé ezt a tisztességet.~Az „óh nép” maga is nagy arisztokrata,
1569 32 | magánál kisebbet talál. Az egész telkes gazda mésalliance-nak
1570 32 | tarták megélhetni ebben az országban, ha nekik a bojtárjaikat
1571 32 | büszkeséggel tekintenek alá az apró-cseprő orgazda népre,
1572 32 | tagadnak meg minden közösséget az ilyen alsóbbrangú tolvajokkal,
1573 32 | vannak brahminjai és páriái. Az uradalmi fiskális előtt
1574 32 | csak chirurgus; míg legfenn az előkelő körökben, a kékvérűek
1575 32 | rangfokozat, a régi nemestől az újdonsültig, a zászlósúrtól,
1576 32 | újdonsültig, a zászlósúrtól, az aranygyapjú, aranysarkantyú,
1577 32 | lovagjaitól elkezdve azokig az eltűrt lényekig, akiknek
1578 32 | fertály jutott, s néhányról az a vélemény, hogy azt a fertályt
1579 32 | senkinek pisszenni nem szabad, az elnök egyik kezével a harangot
1580 32 | nyomatik a lapban. Ezek az országgyűlés brahminjai.
1581 32 | ott majd elolvassuk. Ezek az országgyűlés ksetriái. Azután
1582 32 | ksetriái. Azután következik az a szónok, aki azon kezdi,
1583 32 | közöltetik a referádák közt. Ezek az országgyűlés szutrái. Azután
1584 32 | hangváltozatokon keresztül hangzik az ominózus biztatás: „Eláll!”,
1585 32 | Eláll!”, míg le nem ül; ezek az országgyűlés páriái. Végre
1586 32 | mint „igen” és „nem”. Ezek az országgyűlés mamelukjai.
1587 32 | országgyűlés mamelukjai. Íme, az egész indus hierarchia itt
1588 32 | mindenki, aki nem katona, az csak paraszt! Vagy magasabb
1589 32 | huszár.~Legelső a világon az úr Isten. Azután jön a huszár.
1590 32 | parasztok, akikhez én tartozom, az írók, azok legutoljára jönnek.
1591 32 | mandarin rangot foglalják el az akadémikusok, kik közül
1592 32 | előkelőbbeknek tartják magukat, mint az orientalisták, s mind a
1593 32 | ha látják. Legközelebb az akadémiai díszlakomán egy
1594 32 | nincs, s pezsgőt sem kapnak az elnöki ebéden. Azután emelkednek
1595 32 | törvényt kellett alkotni az országgyűlésnek. Permanens
1596 32 | arisztokráciája!~S most következik az, ami előtt minden demokratikus
1597 32 | mondott! Jaj, de értenek az uralkodáshoz!~És méltán.
1598 32 | uralkodáshoz!~És méltán. Ez az egyedüli nemesség, melyet
1599 32 | oszt koronákat.~A költők az emberi nem szebbik felének,
1600 32 | szebbik felének, a bölcsészek az emberi nem jobbik felének
1601 32 | A nő megosztja kenyerét az éhezővel.~A síró gyermek,
1602 32 | a nő hős a szenvedésben.~Az egész világ rangunk szerint
1603 32 | fölött.~Hanem mi még ezzel az uralkodó szép nemmel szemközt
1604 32 | de hát mit értenek ahhoz az amerikaiak, akiknél a demokráciát
1605 32 | megválasztanak egy szabómestert az ország elnökének, s miután
1606 32 | ország elnökének, s miután az három esztendeig a világ
1607 32 | mi nem süllyedhetünk.~De az Isten előtt tán csak demokraták
1608 32 | sem a hölgyek előtt, sem az Isten előtt nem vagyunk
1609 32 | iparvállalatot megindítunk, annak az élére vagy egy híres országgyűlési
1610 32 | hogy nagy ember legyen, s az aztán persze olyan téglát
1611 32 | demokratát ismertem életemben, az volt az Irinyi Józsi. Ez
1612 32 | ismertem életemben, az volt az Irinyi Józsi. Ez annyira
1613 32 | demokratánk.~Valljuk meg az igazat, bizony arisztokrata
1614 32 | hogy minden népet teremtett az Isten valami célra: az angolt
1615 32 | teremtett az Isten valami célra: az angolt azért, hogy lássa
1616 32 | hogy lássa el varrótűvel az egész világot, a franciát
1617 32 | hogy Európa el ne aludjék, az olaszt azért, hogy énekeljen,
1618 32 | Magyarországon. – Akkor kezdődnek el az új képviselő-választási
1619 33 | barátságban álljon, meg az otthon levőket is kielégítse.
1620 33 | kissé vonakodott: nem illik az embernek a bizalommal visszaélni;
1621 33 | galibába; hiszen ártatlan dolog az egész. Hanem Rainger addig
1622 33 | semmi bántásuk sem lészen az uraknak, csak éppen jólesik
1623 33 | uraknak, csak éppen jólesik az ilyen titkokat tudni, hogy
1624 33 | ilyen titkokat tudni, hogy az ember óvatos lehessen, amíg
1625 33 | Cserjési és Kenderesi uraimék az napságtól fogva semmi befolyáshoz
1626 33 | használtam elbeszélésemhez az igazi neveket, annyi diplomáciát
1627 34 | történet)~Én nem tudom, ki volt az a gonosz ember, aki énrólam
1628 34 | a jó embereket.~Jó ember az, aki megbuktatja a legjobb
1629 34 | legjobb barátját azért, hogy az ellenségének rosszkedvet
1630 34 | rosszkedvet ne csináljon; jó ember az, aki zálogba teszi a felesége
1631 34 | kiválthassa a kabátját; jó ember az, ki az inasát, kit maga
1632 34 | kabátját; jó ember az, ki az inasát, kit maga elcsapott
1633 34 | legközelebbi ismerősének; jó ember az, akit ma pofon ütnek, s
1634 34 | között.~Mi lett belőle?~Az utcán leszorítottak a járdáról; –
1635 34 | koldusbörzén készpénzen árulták az adresszemet; ázsiója volt,
1636 34 | elkezd valaki kopogtatni az ajtómon, először egyet,
1637 34 | utoljára is fel kellett az asztaltól kelnem, s magamnak
1638 34 | kelnem, s magamnak nyitnom ki az ajtót.~Egy jó időben levő
1639 34 | rejtelmes tömöttségű tarisznya; az egész igen tisztességes
1640 34 | instálom, tessék belépni innen az ajtóból, mert fűttetek.~
1641 34 | keserűségeit.~Elmondá, hogy őt az utóbbi évek mennyire tönkretették;
1642 34 | annak, hogy úgy maradt, mint az ujjom, mégis kirabolták
1643 34 | koldulni nem tud, mert az nem szokása; s éppen most
1644 34 | nyomtam a derék asszonyságnak az árva egyforintost, s ezer
1645 34 | adhatok, mert valójában ez az egész pénztáram.~A jó asszonyság
1646 34 | elfogadta mentségemet, és az egyforintost, s elég kegyes
1647 34 | hagyott más örökséget, mint az irgalmas emberek részvétét.~
1648 34 | nem bántam volna, ha ebből az örökségből is kitagadta
1649 34 | örökségből is kitagadta volna.~Az a merész gondolatom támadt,
1650 34 | belépe hozzám, fel sem keltem az asztaltól, úgy kérdeztem
1651 34 | visszamegyek megint Zomborba. Az örökösök egy kis reménységet
1652 34 | itt volt, s beszélt nekem az én elismert nagylelkűségemről,
1653 34 | kezemet, s amint kicsuktam az ajtón, még odakívül is hálálkodott,
1654 34 | kerülök.~Nekem kezdett ez az adófizetés nem tetszeni.
1655 34 | adófizetés nem tetszeni. Az ilyesmi nem olyan, mint
1656 34 | ilyesmi nem olyan, mint az opera, hogy annál jobban
1657 34 | mennél többször hallja az ember.~Hát újabb tíz nap
1658 34 | utazzék kegyed Zomborba az Isten szerelmeért; maradjon
1659 34 | békével; még meghűti magát az úton, s az is csak az én
1660 34 | meghűti magát az úton, s az is csak az én bajom lesz.~–
1661 34 | magát az úton, s az is csak az én bajom lesz.~– A szerencsétlenség…~–
1662 34 | annál éppen teaestély volt; az estélyen igen díszes, tisztességes
1663 35 | Minta színbírálat vagy „ez az út a halhatatlanságra”~„
1664 35 | és a jegyszedőkre, diadal az egész világra nézve.~Már
1665 35 | egész világra nézve.~Már az előcsarnokba beléptünkkor
1666 35 | mosolygó arca, valamint az ácsorgó arszlánok szerény
1667 35 | szerény észrevételei, mikkel az előttük elhaladó delnőket
1668 35 | elhaladó delnőket kísérik. Az ajtón belül szelíd nyájassággal
1669 35 | szavakkal nem lehet megnevezni. Az első meglepetést képezi
1670 35 | meglepetést képezi mindjárt az előfüggöny, melyen pompás
1671 35 | elöl két kis táncosnő, az egyik fején gázvilágítási
1672 35 | tökéletesen elragadó. S az ember szinte sajnálja, midőn
1673 35 | kárpótolja e veszteségünket az előadott mű, mely valódi
1674 35 | hogy annál egyik sem szebb.~Az alapeszme ez: Van egy derék,
1675 35 | magasztalni.~Mint látni tetszik, az eszme magasztos és emelkedett
1676 35 | francia drámák csattanóssága, az angolok lélektani mélysége,
1677 35 | szépen szelídül át végül az ellenkező nyilatkozatra,
1678 35 | lenne! Mily remek gondolat az is, hogy a megtörtént kibékülés
1679 35 | elrontani sem lehet, ámde az előadók személyesítő talentuma
1680 35 | még a közbeszőtt dalok! Az én nagybátyám látta Malibrant,
1681 35 | ahol Csillag Róza lakott, s az inasom jó lábon állt Lesnievska
1682 35 | érzékemet elbűvölte; ezt az éneket még éneknek nevezni
1683 35 | megkoszorúzta a szereplőket és az írót, utoljára a drámabíráló
1684 35 | végeztével a páholyokból és az erdélyről meg a zárt székekről
1685 35 | csak akkor engedtek, amidőn az ügyelő kijelenté, hogy a
1686 36 | Ha az ember híressé lesz~Tallérosy
1687 36 | költők a szépségről írnak, az mind meg volt rajta, azzal
1688 36 | hanem a fogai, pirosak nem az orcái, hanem az orra. Különben
1689 36 | pirosak nem az orcái, hanem az orra. Különben igen jeles
1690 36 | barátunk nem állhatván sokáig az inkognitót, felfedezte magát
1691 36 | útitársnője előtt, hogy ő az a híres Tallérosy, amit
1692 36 | jelesebb mondásait, úgyhogy az utolsó stáción Zebulon alig
1693 36 | hogy kinek a kezébe került. Az a szép lélek a Divatcsarnok
1694 36 | szekerén, s azontúl foly az értekezés ország dolgairól
1695 36 | Had hova mashova, mind az in kedves baratom uramhoz,
1696 36 | hasonló körülmények kőzött az „újabb beszállásolás” alig
1697 36 | Isten, esztendőre megirkezik az, akit olyan nagyon vartunk. – (
1698 36 | értett alatta, mint azt az útban levő örököst, aki
1699 36 | megnyugtatott, hogy majd máskép lesz az, ha a jövő tavasszal hazajön
1700 36 | a jövő tavasszal hazajön az, akit olyan nagyon várunk
1701 36 | levelező nem tudja, hogy az újságokat nemcsak a kávéházban
1702 36 | Mit csináljon Zebulon az unalmas éjszakán át, hogy
1703 36 | búsulni, mindjárt eljön az ispán úr, meg az erdész,
1704 36 | mindjárt eljön az ispán úr, meg az erdész, aztán meg a káplán
1705 36 | tálból cseresnyét.~Előhozatik az altehrwürdig tucat kártya,
1706 36 | ki is revansul nem késett az ultrák egyikének körútjáról
1707 36 | gondolja meg a levelező, hogy az embernek otthon hitelezői
1708 36 | legelső, amint otthon benyitja az ajtót, az, hogy a felesége
1709 36 | otthon benyitja az ajtót, az, hogy a felesége tíz körömmel
1710 36 | ha elszabadulsz? Ki volt az a csodaszép hölgy, akinek
1711 36 | úgy-e, fertelmes?~Zebulon az ártatlan emberek flegmájával
1712 36 | kellenek neki?~Zebulon olvassa az árulást, bámul, esküszik,
1713 36 | szerencséjére csengetnek az ajtón, soha szívesebben
1714 36 | a kontót. No, köszönöm, az ilyen megszabadulást.~–
1715 36 | megszabadulást.~– De mi ütött az urakhoz, hogy ma gyünek
1716 36 | vagy mi?~– Igenis, itt van az újságban, hogy méltóztatott
1717 36 | nyeresig? Egy paprikahendlinek az ara, semmi több.~De azok
1718 36 | elhinni; ami nyomtatva van, az nem lehet nem igaz. Zebulon
1719 36 | nyereségből. Csöngetnek az ajtón. No, hála Istennek,
1720 36 | akiket nem látott soha.~– Ön az a Tallérosy Zebulon?~– Szolgálatjukra.~–
1721 36 | Zebulon elámul.~– Soha in, az in iletemben!~– Akar ön
1722 36 | elégtételt? S tudja ön, mi az olyan embernek jutalma,
1723 36 | tessék tagadni. Itt van az újságban; nos, talán nem
1724 36 | önnek tudtára adni, hogy az efféle lázítások miatt önnek
1725 36 | szemeit.~Ha nyitva hagyja az ajtaját, a hitelezői nyakára
1726 36 | nyakára járnak.~Ha kimegy az utcára, rajtpájcslit táncoltatnak
1727 37 | támadhatott a hír, hogy az egyetlenegy rekvizitum puskát
1728 37 | kikölcsönözte a ruhatárnoktól, azzal az ígérettel, hogy valami nagy
1729 37 | előáll Damó a puskával. Az egyheti vadászat alatt lőtt
1730 37 | pecsenyének való.~Felmegy tehát az igazgatóhoz, s jelenti,
1731 37 | s jelenti, hogy itt van.~Az igazgató vállat von.~– Hogy
1732 37 | Ki mondja azt?~– Ihol van az újságban. Hat újságban is
1733 37 | éhezzenek. Barátom, aki meghalt, az nem eszik, aki nem eszik,
1734 37 | nem eszik, aki nem eszik, az nem éhes, aki nem éhes,
1735 37 | hogy szaladjon be frissen, az igazgató úr feldöntötte
1736 37 | tintát, törülje fel, s míg az bement, köpenyege alá kerítette
1737 37 | ráakadhatott, már akkor az India tollatlan kétlábú
1738 37 | volna preparálva.~– Nini. Az úr megette az én pulykámat! –
1739 37 | preparálva.~– Nini. Az úr megette az én pulykámat! – támadt rá
1740 37 | én pulykámat! – támadt rá az igazgató a színészre.~Az
1741 37 | az igazgató a színészre.~Az pedig kísérteties pátosszal
1742 37 | tőle elhozott újságot, s az aláhúzott sorokra mutatott:~–
1743 38 | kívánni.~Valahányszor a nép az abszolutizmus bűzös börtönéből
1744 38 | egy kis időre visszatér az elhagyott nyirkos helyekre,
1745 38 | ez bécsi mód; ott szokták az alkotmányos életet rendesen
1746 38 | üldözésén kezdeni.~Hogy az abszolutizmus Magyarországon
1747 38 | titkosrendőrség intézményét, az kétségtelen; hanem annak
1748 38 | titkosrendőrség által megtudni tőlünk az abszolút kormány? Hisz ezt
1749 38 | szájhagyomány?~Hihető-e az, hogy emberek, kiket eddig
1750 38 | kiknek neveik mellé az összegek is ki vannak téve,
1751 38 | lajstrom eredetére nézve az állíttatik, hogy azt egy
1752 38 | egy beavatott toll írta ki az eredeti fekete könyvből,
1753 38 | azoknak megbocsátottunk, az apraját ugyan ne üldözzük.~
1754 38 | Annyival kevésbé, mert az üldözés méltatlan fegyver
1755 38 | küzdtér-e ez?~S midőn látunk az elrágalmazottak között olyan
1756 38 | dicsekedhetni, hogy tán nem barátjai az újabb koreszméknek, de azért
1757 38 | mozgalom napjaiban azt írták az utcaszegletekre: „mort au
1758 39 | a kilátás. A kertek nem az enyimek, hanem a belőlük
1759 39 | belőlük átlengő virágillat – az az enyim.~Fölöttem megint
1760 39 | átlengő virágillat – az az enyim.~Fölöttem megint egy
1761 39 | a helyen egy szoba van, az is kicsiny, hát még mikor
1762 39 | még mikor kettő volt!), az egyik szobát lakta egy becsületes
1763 39 | fiatal ember száműzve volt az apai háztól, azon szégyen
1764 39 | meg ezelőtt fél századdal az olyan ember, ki a magyar
1765 39 | koldulni szégyenlett.~Hát az bizony úgy élt meg, hogy
1766 39 | képecskéket festegetett, miket az egyetlen műárus M. darabonkint
1767 39 | bankócédulában), este azután ülhetett az írásnak, olvasásnak; a festő
1768 39 | olvasásnak; a festő tartotta az írót, az ecset gondoskodott
1769 39 | festő tartotta az írót, az ecset gondoskodott másodszülött
1770 39 | lehet adni, mint a verseket.~Az egyik szobában ült író-
1771 39 | gubbasztott háromlábú székén, az ifjú költő megvigasztalá:~–
1772 39 | megoszthassa szegény keresményét az ifjú költővel.~Így éltek
1773 39 | rímek, miket tíz év múlva az egész ország hangoztatott…
1774 40 | repüljön, ahova akar.~De az csak nem repült sehova a
1775 40 | aztán, hogy a kis madárnak az egyik lába eltörött, hihetőleg
1776 40 | oltókésemet, szépen lemetszém vele az összezúzott csontot. Én
1777 40 | afféle kertészember, bekötém az amputált lábat. Nem tudom,
1778 40 | egy fára, s meg tudott biz az állani egy lábon.~Hetek
1779 40 | fityfirikel a porban, köszörüli az orrát a földhöz, ami sajátságos
1780 40 | csak egy lába van. Valóban, az én sánta madárkám volt az.
1781 40 | az én sánta madárkám volt az. Honnan tudta ki, hogy én
1782 40 | súgta meg neki, hogy ez az ember, aki engem nem evett
1783 40 | ennem is ad ezentúl? Elég az hozzá, hogy attól fogva
1784 40 | és ozsonnakor megjelent az én koldus verebem az asztalnál.
1785 40 | megjelent az én koldus verebem az asztalnál. Odalippegett
1786 40 | ennek a szegény koldusnak, az Isten nevében, valami kis
1787 40 | neveletlen árvám éhezik, az apjukat levágta az ölyv,
1788 40 | éhezik, az apjukat levágta az ölyv, a gonosz ellenség,
1789 40 | visszament hozzájuk, felosztotta az alamizsnát közöttük anyailag,
1790 40 | Nem is bántottak a verebek az én kertemben semmi gyümölcsöt.
1791 40 | Ennek egyik oka különben az is lehet, hogy még eddig
1792 41 | mikor Pestről elutazom; de az már megtörtént rajtam, hogy
1793 41 | megírta rendén, hogy félnek az árvíztől, mert a jég még
1794 41 | véletlenül összetalálkoztam az adresszátussal: „Nini! Önnek
1795 41 | szerző valamelyiket letette, az azon módon ott maradt. Ebből
1796 41 | Júlia” novellája helyett az „Apagyilkos” című drámát
1797 41 | Pedig igazán mondom, ez az utolsó idegen kézirat a
1798 41 | színházban beszélgetni, az utcán egymás hogyléte felől
1799 41 | valami boldogtalan kiadónak az a kétségbeesett gondolatja
1800 41 | Néhány nap múlva találkozom az én másik jó barátommal;
1801 41 | egy uncia választóvízre. Az én barátom nagyot nevetett
1802 41 | akkor hát tudom már, hogy az a másik miért nézett rám
1803 41 | zenebírálatokat kértem tőle!~Az a rossz szokásom van, hogy
1804 41 | hosszabb munkán dolgozom: ha az utcára kimegyek, ott is
1805 41 | úgy, hogy mire hazaérek, az egy tárcára való holmi kész.
1806 41 | kész. Hanem ilyenkor aztán az szokott rajtam megtörténni,
1807 41 | mert a szedő már dörömböl az ajtón: akkor még egy betű
1808 41 | belőle megírva. Azt azután az úton végig lesztenográfiázom,
1809 41 | Útközben át kell mennem az alagúton, ott fizetni kell
1810 41 | gyermekjátékokat egy öregasszony, ez az öregasszony el nem tudja
1811 41 | gondolom, ott is alagút van.~Az az egy jó van feledékenységemben,
1812 41 | gondolom, ott is alagút van.~Az az egy jó van feledékenységemben,
1813 42 | Ki hát az a Kakas Márton?~Jó idő óta,
1814 42 | kérdezősködésre, hogy én magam legyek az, mert akkor rám nyomják,
1815 42 | magam is elvenném.~De biz az én Spiritusom nem jelent
1816 42 | kénytelen vagyok elmondani az egész történetet, elejétől
1817 42 | halál nemével megöldösök, s az énnekem nem kis fáradságba
1818 42 | fejemet: amidőn egyszer csak az a csoda történik velem,
1819 42 | Valahányszor leteszem kezemet az íróasztalra, lámpásom üvegharangja
1820 42 | keresem félóráig, felhányom az egész asztalt: utoljára
1821 42 | fiókom legeslegfenekén, ahol az örök tűzre kárhoztatott
1822 42 | barátom, akkor azt lopod, mert az már régen nem terem ezen
1823 42 | fel innen, hadd üljek én az asztalhoz.~– Hát aztán?~–
1824 42 | öntől magától ki nem telnék: az leszek önnek, ami Maquet
1825 42 | No, ez olcsó koszt. Áll az alku. Itt a tinta, itt a
1826 42 | ezen tisztelt barátim előtt az érdemeimet ne szaporítsd;
1827 42 | Alakomról is láthatod: „az én nevem Kakas Márton.”~
1828 42 | akkorra éppen elkészült, mire az ácsorgásból hazaértem. Átolvastam:
1829 42 | forint fizetésre: nekem csak az a dolgom volt, hogy a nyugtákat
1830 42 | azonban megsokallta már az örökös kritizálást, és megszólíta:~–
1831 42 | csodálom, hogy Muszkaországban az ólombányák helyett nem inkább
1832 42 | nehéz, majd jó lesz később.~Az igaz, hogy nehéz is volt!
1833 42 | puszta szigeten. Hanem azért az áldott publikum csak bevette
1834 42 | Ő azt felelé: hatezeret!~Az év vége felé nem maradt
1835 42 | kétszáz példánynál. Pedig az egészben csak a „jön a billog!”
1836 42 | szerkesztőknek, akik megadták az árát.~Egy napon szokatlanul
1837 42 | aminek nem árt meg sem az árvíz, sem a jég, sem a
1838 42 | Hiszen nagy szégyen is az, de hát legyen a szégyen
1839 42 | de hát legyen a szégyen az enyém. A legnagyobb ostobaságokat
1840 42 | bele verset? Lapba pedig az kell. Nagy versíróink úgy
1841 42 | versíróink úgy tesznek, mint az oroszlán, évenkint csak
1842 42 | is végső ínségben. (Ezt az élcet az akadémiában hallhatta.)
1843 42 | ínségben. (Ezt az élcet az akadémiában hallhatta.)
1844 42 | voltam szorulva, ráálltam az indítványra; úgy született
1845 42 | indítványra; úgy született meg az Üstökös, s az általa nyitott
1846 42 | született meg az Üstökös, s az általa nyitott nemzeti kölcsön
1847 42 | úton-útfélen mondogatták az ismerőseim, akik találkoztak
1848 42 | velem: Ej, de nagy bolond az a Kakas Márton! Ej, de furcsa
1849 42 | Márton! Ej, de furcsa újság az az „Üstökös”!~– Hiszen,
1850 42 | Ej, de furcsa újság az az „Üstökös”!~– Hiszen, kérem
1851 42 | jóformán, mi van benne? Az a Kakas Márton az oka mindennek.~
1852 42 | benne? Az a Kakas Márton az oka mindennek.~Vettem észre,
1853 42 | kompáia.~Sőt, majd kimaradtam az akadémiai kandidáturából,
1854 42 | vetették, hogy nem lesz-e az majd orcapirulás másokra
1855 42 | filozófusok is tévednek az ünnepélyes terembe, mint
1856 42 | Elismerem én magam is, hogy ez az Üstökös nem egyéb, mint
1857 42 | Kakas Márton mindennek az oka; ő hiábavalóskodik itten,
1858 42 | egyetlen fia, s ő keres az egész háznépre.~
1859 43 | csata el volt már vesztve; az osztrák hadsereg vitézül
1860 43 | sietett a megzavart sereg. Az osztrák lovasság üldözésre
1861 43 | közeledő báni huszárokat. Végre az ágyúk is ottvesztek.~A hadtest
1862 43 | hídról leszorítva.~Elveszett az ütközet, elvesztek az ágyúk,
1863 43 | Elveszett az ütközet, elvesztek az ágyúk, elveszett a nap dicsősége,
1864 43 | jött egy új csapás, hogy az egész hadtest odavesszen:
1865 43 | egész hadtest odavesszen: az ágyúszóra Nagykáta felől
1866 43 | felzavart had derekába csap, az egész hadtest veszve van.~
1867 43 | Sebes ügetéssel közeledett az osztrák lovasság, s messze
1868 43 | közepére, szemébe mer nézni az osztrák hadsereg legdélcegebb
1869 43 | egymáson; a magyar vitéz kardja az osztrák óriás kezét csuklóban
1870 43 | vágta tönkre, míg ő maga az ellenfél ádáz csapásától
1871 43 | dulakodó két vitéz közül csak az egyik kelt föl: az Sebő
1872 43 | csak az egyik kelt föl: az Sebő volt; Riedesel halva
1873 43 | Sternberg-féle lovasezredet, s míg ők az első rohamot felfogták kardjaikkal,
1874 43 | órára vissza lett nyerve az ütközet, az elveszett ágyúk,
1875 43 | lett nyerve az ütközet, az elveszett ágyúk, az elhagyott
1876 43 | ütközet, az elveszett ágyúk, az elhagyott csatatér s a nap
1877 43 | dicsőségünk napja. Csak az okos paripák érzik talán,
1878 43 | érzik talán, mit beszélnek az emberek: kihallgatják az
1879 43 | az emberek: kihallgatják az őrtüzek mellett gazdáik
1880 44 | zsolcai hős~Kikből támadt az a vitéz honvédsereg?~Értelmes
1881 44 | százados, őrnagy, ezredes. Az kerül még csak nagy időbe,
1882 44 | Azonban a sors rendelkezett az eltávozottal.~Manswört alatt
1883 44 | rohamra kellett volna menni az ellenféltől megszállt helység
1884 44 | és nekirohant a zászlóval az ellenség ütegének; s a példáján
1885 44 | elszántan vetették magukat bele az ellenfél kartácstűzébe.~
1886 44 | volt szabad visszabocsátani az íróasztalhoz. A vezérek
1887 44 | Ahány szál fája van annak az erdőnek, mindenik lehetne
1888 44 | Sajó vize feküdt közöttük.~Az ütközetet jobbára a tüzérség
1889 44 | még. Csak most váltak meg az iskolától, hol éppen annyit
1890 44 | 66-ik zászlóalj őrnagya, az orosz üteg veszedelmes működését
1891 44 | fölkérni, hogy engedje neki az orosz üteget szuronnyal
1892 44 | helyéből.~A tábornokválasza az volt, hogy neki a fővezér
1893 44 | el holtan, összezúzottan az ágyúk mellől. – Gózon Lajos
1894 44 | vállalkozókkal fog támadást intézni az orosz üteg ellen.~Azzal
1895 44 | erdőt, egész odáig, ahonnan az orosz üteg állását kikémlelheté.
1896 44 | kedvesebb, mint a magáé, az jöjjön velem.~De az ily
1897 44 | magáé, az jöjjön velem.~De az ily szóra aztán az egész
1898 44 | velem.~De az ily szóra aztán az egész zászlóalj vele akart
1899 44 | A kis csapat egyedül áll az ellenség táborának szívében,
1900 44 | szuronyára bízva.~Már előtte az ellenség, mely jelenlétét
1901 44 | egypercnyi idejök van.~Hanem az dicsőséges perc volt.~–
1902 44 | martalékára a sas, csapott le az orosz ütegre a maroknyi
1903 44 | nagyszerű lett annak eredménye: az orosz csatarendben nagy
1904 44 | megszüntették a tüzelést az egész vonalon, s azzal Tseodajeff
1905 44 | maroknyi kis csapaté volt az oroszlánrész, s annak vezetőjéé,
1906 44 | alezredessé emelte őt, s az összes táborkar előtt megölelé,
1907 44 | dik és 11-én Komáromnál az ácsi erdőben, s 26-ikán
1908 44 | alatt a munkáspolgárból az lett, amivé kell tudni átalakulni
1909 44 | a vitéz katonából ismét az lett, amivé kell tudnia
1910 44 | szintoly önfeláldozással.~Ez az én eszményképem egy magyar
1911 44 | egy magyar honvédről.~Ez az én eszményképem egy magyar
1912 45 | honvédekké akarnak indulni, s az ősz gvárdián azt tette velük,
1913 45 | hogy a zárdába visszatért.~Az ott maradt tíz növendék
1914 45 | hogy ti itt maradtatok.~Az eltávozottakkal együtt járt
1915 45 | eltávozottakkal együtt járt az agg gvárdián áldása. Vitézül
1916 45 | érte a legvalódibb áldás, az lett legboldogabb.~Mert
1917 45 | harcnak, dicsőségnek, s az élve maradottaknak nagy
1918 45 | belőlük, szerencsés volt az a tanoda, mely közülök nyerhetett
1919 45 | ágazatban.~Ekkor kezdődtek az ultramontán agitációk, a
1920 45 | tanárai céltáblái voltak az ultramontán hierarchák részéről.~
1921 46 | dementírozták hivatalosan az egész lélekjárást. Mese
1922 46 | egész lélekjárást. Mese volt az egész. Az élclapok eltemették.~
1923 46 | lélekjárást. Mese volt az egész. Az élclapok eltemették.~Pedig
1924 46 | a falra világot nem vet; az alak a folyosó egyik ajtajától
1925 46 | ajtajától a másikig végighaladt, az őrt álló katona felhívására
1926 46 | ajtónál eltűnt. Másik éjjel az őr, miután kiáltására nem
1927 46 | kiáltására nem ügyelt, rá is lőtt az alakra; arra a kísértet
1928 46 | nézett. E kísértetnézéstől az egyik őr, egy izmos, erős
1929 46 | a tizenkét órát elkongta az István-templom harangja:
1930 46 | és megölelte – a semmit.~Az eltűnés pillanatában úgy
1931 46 | világítva. Rögtön lesietett az őrterembe, maga mellé vett
1932 46 | vett két katonát, átment az átelleni házba, s kérdezé
1933 46 | hogy ki lakik ott, ahol az ablak ki van világítva?
1934 46 | csengetett be, hanem betörette az ajtót, s szépen ott lepte
1935 46 | ajtót, s szépen ott lepte az egész kísértetcsináló apparátust.
1936 46 | látták azt abbahagyni, s az egész kísértethistóriát
1937 46 | kísértethistóriát meghazudtolni.~Az ultramontán párt manővere
1938 46 | ultramontán párt manővere volt az egész: ilyen együgyű hókuszpókusszal
1939 46 | hókuszpókusszal akarták az uralkodót a szabadelvű iránytól
1940 46 | titkot, annak bizonysága az, hogy mi is megtudtuk.~
1941 47 | gróf úrnak címezgetett. Az idegen mintegy 20-22 éves
1942 47 | divatú viselet nagyon kirítt az általános atilladolmány-világ
1943 47 | mindenki megkísérté. Csak az idegen gróf nézte el csendesen,
1944 47 | három piramidli partit?~Az idegen szótlanul meghajtotta
1945 47 | ráhagyta, és aequit-t adott.~Az idegen ifjú igen sajátságosan
1946 47 | mondák neki, hogy a gróf az éjjel elutazott.~Csak hetek
1947 47 | bizalmasabb ismerőseinek, hogy az a fiatal idegen, kit a vendéglőben
1948 47 | három nap alatt elnyerte az egész világot tekegolyókkal,
1949 47 | népek sorsaival, mint akkor az őt fabábbal!~Még most is
1950 48, I | SZEGEDI VÉSZNAPOK1~Megnehezült az Isten keze fölöttünk.~Egyik
1951 48, I | kinél vigasztalást, ha már az égben sem találjuk azt?
1952 48, I | leggazdagabb városok határai, s az alább fekvő helységek a
1953 48, I | ami azt feltartóztassa. Az Úr elszabadítá az ő ostorozó
1954 48, I | feltartóztassa. Az Úr elszabadítá az ő ostorozó angyalait, és
1955 48, I | űzött; segítették növelni az égre ható jajszót.~Vajh
1956 48, I | között, s szólott hozzájuk az ő nyelvükön:~– Szeged lakosai.
1957 48, I | minden kézbe odaillik most az ásó, kapa, nem szólnak meg
1958 48, I | oly buzdítólag mondta ki az első felhívó szót, amint
1959 48, I | mindenütt, amint osztotta fel az erőket a legszükségesebb
1960 48, I | hiszen éppen itt nyilatkoznak az Úr csodatételei, hogy amidőn
1961 48, I | csodatételei, hogy amidőn az idők teljessége eljő, az
1962 48, I | az idők teljessége eljő, az együgyűt, a tudatlant teszi
1963 48, I | Szeged határán, már akkor az egy roppant töltést talált
1964 48, I | hogy el lehet fordítani az ostort az öldöklő angyal
1965 48, I | lehet fordítani az ostort az öldöklő angyal kezéből!~
1966 48, I | egy helyen átszakítja azt az áradat, s vége az egész
1967 48, I | átszakítja azt az áradat, s vége az egész munkának?~Rajta, még
1968 48, I | még akkor is kész legyen az ellenállás.~Nem bámulom
1969 48, I | felriadt ágyából, s futott az utcára, azt hitték, a víz
1970 48, I | baj! – kiálta a sietők elé az együgyű ember. – Hála Istennek,
1971 48, I | fojtották el puszta kézzel az égést, a tomboló vihar közepett
1972 48, I | vihar közepett szedve szét az égő gerendákat, s ledöntve
1973 48, I | égő gerendákat, s ledöntve az égő háztetőt a csapkodó
1974 48, I | Egy pillanat műve volt az egész.~Jól mondá amaz egyszerű
1975 48, I | viselésére nagy erő kell, és az csak mimagunkból származik.”~
1976 48, II | HÁZNAK GONOSZ VÉGE~Úgy hull az ember, mint az őszi légy.~
1977 48, II | Úgy hull az ember, mint az őszi légy.~Mint a mezők
1978 48, II | tartós, csak a szeretet az.~Azért legyünk jobbak, mint
1979 48, II | voltunk eddig. Szeressük az Istent, embertársainkat,
1980 48, II | mondja minden ember: „Íme, az Isten keze ez! Lám, a bosszúálló
1981 48, II | ismerték azt különösen az ifjak, és sokan átkozva
1982 48, II | nem lehetett volna azon az utcán járni.~Bűn volt, förtelem,
1983 48, II | kell lenni a világon.~Ahol az emberek elfelejtsék a világot,
1984 48, II | megjelent, elsápadnak ott az arcok.~E rettenetes vendég
1985 48, II | arcot, elkékült, elzöldült az, és a piros rózsák nem voltak
1986 48, II | lehetett a rémülés, ez lehetett az ijedtség! A kiivott pohár
1987 48, II | semmit. Be volt zárva a ház. Az utolsó víg lakó is kihalt
1988 48, II | sem maradt benne élve.~Még az idegen is ottveszett, aki
1989 48, II | Ilyen ítéletet tartott az Úr, az ezernyolcszázötvenötödik
1990 48, II | ítéletet tartott az Úr, az ezernyolcszázötvenötödik
1991 48, II | amidőn nagy sírás volt mind az egész hazában, és haltanak
1992 48, II | haltanak jók és gonoszak az öldöklő angyal lehelletétől.~
1993 48, II | mondják halálunkra:~„Íme, az Úr keze! Íme, a bosszúálló
1994 48, III | volt fáradhatatlan munkása az Úr kertjének. Azok az emberek,
1995 48, III | munkása az Úr kertjének. Azok az emberek, kiket apró gyermekkorukban
1996 48, III | evett eleget a kenyérből, és az is megpanaszolt kenyér volt.
1997 48, III | ás, se nem kapál, csak ül az iskolában, s a gyerekeket
1998 48, III | gyermekei is, mert hiszen ez az áldás olyanoknak adatik,
1999 48, III | másikat? Milyen szomorú lesz az itt maradó sorsa!~A férj,
2000 48, III | itt maradó sorsa!~A férj, az apa maradt legutoljára,