| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avizáltam 1 avult 1 avval 1 az 3975 ázalagokkal 1 azalatt 20 azáltal 7 | Frequency [« »] ----- ----- 10575 a 3975 az 2570 hogy 2049 nem 1933 s | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
2001 48, III | sírba, elkezdék mondogatni az emberek: ni, milyen veresek
2002 48, III | volna annyi esztendő alatt az istenadtát!~A vén iskolamester
2003 48, III | éjszakákon sokszor fohászkodék az éghez: ó, bár ne látnám
2004 48, III | templomok lépcsői, ott van az országút; azok eltartják
2005 48, III | iskolamesterek, kik maguk is az élet terheit egyenlőtlen
2006 48, III | forintjaikat, hogy pártját fogják az elhagyatottnak, hogy eltartsák
2007 48, III | halál megnyitja szemei előtt az örök világosságot.~És ugyanekkor
2008 48, III | valamennyi újságban, hogy az óbudai tehénpásztor jövedelme,
2009 48, IV | kiket példaképpen szokás az utókor előtt felmutatni.~
2010 48, IV | utókor előtt felmutatni.~Az adatokat e minden tekintetben
2011 48, IV | út, már messziről kivált az a mező többi része közül,
2012 48, IV | messze kerülték e tájat; mert az ott termő fűre nem jó volt
2013 48, IV | zsombikokra s dorongokat vetve az állat alá, úgy vontatták
2014 48, IV | tojásaikból kikeltek, míg az emberkar vastagságra meghízott
2015 48, IV | meg-megszólalt undok vonítással az emberszagot érző farkas;
2016 48, IV | visszajuthatott ép bőrrel az embertelen tanyából, s nem
2017 48, IV | Hát még éjszaka, midőn az örök kékes köd leszállt
2018 48, IV | bölömbika harangos búgása s az éles rókaugatás vegyült,
2019 48, IV | volna akkor arra közelíteni? Az eltévedt utas, ki éjszaka
2020 48, IV | mezőkön keresztül kereste az utat, kikerülé azt a tájat,
2021 48, IV | olyan vígan kelepel fölötte.~Az ékes halmokon, farkasok
2022 48, IV | gyümölcsöskert ágai hajladoznak az áldás terhe alatt; kígyók,
2023 48, IV | örömmel megy át e vidéken az idegen utas, s azt mondja
2024 48, IV | S többé nem riad vissza az éjjeli világtól a sárkányvölgyben,
2025 48, IV | a sárkányvölgyben, mert az nem lidércfény, hanem vendégszerető
2026 48, IV | gyertyavilága.~S ki volt az, aki e csodaváltozást oly
2027 48, IV | Amint megszülemlett agyában az a gondolat, hogy ő ez átkozott
2028 48, IV | azonban bebizonyítá, hogy az emberi ész és lelkierő most
2029 48, IV | elkövetni.~Legelsőbb is az ingovány egyik szárazabb
2030 48, IV | beleköltözött, nem törődve sem az ijesztő magánnyal, sem a
2031 48, IV | szájától a falatot, testétől az öltözet ruhát, minden kényelemről
2032 48, IV | nem riasztatá magát vissza az őszi esőktől, nem hagyta
2033 48, IV | fagyok által, s újév napjára az elkészült malom legelső
2034 48, IV | egyhamar.~E naptól kezdve az a malom kereste ki az egész
2035 48, IV | kezdve az a malom kereste ki az egész ingovány kiszárításának
2036 48, IV | annyi jövedelmet, miből az óriási munkát folytatni
2037 48, IV | év múlva be volt fejezve az. Az emberek csak bámultak,
2038 48, IV | múlva be volt fejezve az. Az emberek csak bámultak, midőn
2039 48, IV | bürük alul üresen maradnak, az egész földréteg a másik
2040 48, IV | zsombékokra állva úgy hintáztak az izzó zsarátnak fölött. Szinte
2041 48, IV | lassankint a zsombékok, elhamvadt az egész mocsár kiszárasztott
2042 48, IV | kövér televény földében csak az apró csigahéjak engedik
2043 48, IV | üthetné fel tanyáját.~Adja az ég, hogy a derék férfi példája
2044 48, IV | sírján nyílik és zöldül, az ő munkás kezeinek köszöni
2045 48, V | V. AZ OROSZ CÁRRÓL1~Lőn pedig,
2046 48, V | oroszok urát nagyon meglepé az a szomorú csendesség, mely
2047 48, V | visszatértekor fogadta.~Hisz az udvari hírmondók, a hivatalos
2048 48, V | gyász, ezek a szomorú arcok az utcákon? Hová lett a színházak,
2049 48, V | ragyogványát?~Adjátok ki az erős parancsot, hogy tűnjék
2050 48, V | hogy tűnjék el a szomorúság az arcokról, hogy legyen mindenki
2051 48, V | termei, szóljon a zene és az ének, kezdődjenek a vigalmak
2052 48, V | a visszavonult családok az operaház páholyaiban, és
2053 48, V | öltözött alakokkal telék az meg; a gyémántok helyét
2054 48, V | ami ragyogott itt amott, az nem volt egyéb, mint a szemekben
2055 48, V | legkedveltebb táncok zenéit verte el az érchúrokon. Ah, az érchúrokat
2056 48, V | verte el az érchúrokon. Ah, az érchúrokat lehet kényszeríteni,
2057 48, V | félóra alatt vége volt az egész víg ünnepélynek.~Ilyen
2058 49 | elégszer fölemlegetni, hogy az 1848-iki országgyűlési rendek
2059 49 | történetnek.~Növeli e lap fényét az, hogy egy tagadó szó, egy
2060 49 | úgy legyen” örökíté meg az indítványt.~A magyar nemesi,
2061 49 | hogy ha megszűnt dicsekedni az őseivel, dicsekedhetik most
2062 49 | ennélfogva hajlandó volt az ellen valami gyöngye oppozíciót
2063 49 | de mégis úgy állt volna az ott, mint az ó intézmények
2064 49 | állt volna az ott, mint az ó intézmények vétója a megifjodó
2065 49 | urak! Hát hogy vagytok?”~Az említett frakciócska gyűlhelyén
2066 49 | hírrel, hogy ott már éneklik az utcán.~K. Miklós, derék
2067 49 | remegés közben meglátják az ablakon át Széchenyit az
2068 49 | az ablakon át Széchenyit az utcán, s látva, hogy ő is
2069 49 | nevezni.~A lépcsőkön eggyel az ultrák közül találkozott
2070 49 | klub terme felé, felnyitá az ajtót, meg állt a küszöbön,
2071 49 | szüzességében.~Hogy ez megtörtént, az ránk nézve nagy haszon;
2072 49 | ellenvetés nélkül történt meg, az a dicsőség!~A nagy majoritás „
2073 49 | kiáltásának dicsőségét engedjük az indítványt tevő szónoknak;
2074 50 | fölötti vitákról, mikben az ország legelső politikai
2075 50 | voltáról ismert mindenki, hol az egyik párthoz szokott csatlakozni,
2076 50 | figyelmével, hogy indítványa az első ellenzéki cáfolat után
2077 50 | expectorálni, hogy: „Nézzétek ezt az ostoba Dessewffyt, már micsoda
2078 50 | Húzza a hat osztrák matróz az evezőt keményen a Boszporuszban,
2079 50 | hátrahagyva őket maga mögött, az egyik matróz azt mondja
2080 50 | kifejezéseiért. „Oh, egészen más van az eszemben – mond Széchenyi –,
2081 50 | helyreáll a barátság. – „Tehát az egész egy német Kraftausdruck;
2082 50 | egy német Kraftausdruck; az első szótagtól rettegnek
2083 50 | a negyedik szótag pedig az emberi testnek egy része.”
2084 50 | Azok sem boldogulnak vele. Az első szótag kitalálhatatlan.
2085 50 | előkérik a cédulát. – Hát biz az az első szó „Leck”. Ami
2086 50 | a cédulát. – Hát biz az az első szó „Leck”. Ami jelent
2087 50 | hajón támadt lyukat” is, de az ismeretes német Kraftausdrucknak
2088 50 | István meglát Széchenyinek az oldalán egy szép antik kardot,
2089 50 | úgy eladó.” Azzal leoldta az övéről a kardot, s aznap
2090 50 | haza a gyűlésből. Hanem az eladott kardjánál volt egy
2091 51 | Hát csak gyalog.~– Mondták az onnan jövők, hogy hirtelen
2092 51 | magadat.~– Eljöttem, mert az utolsó garasom is elfogyott,
2093 51 | szabadon. Ezalatt legalább az európai diplomácia költségén
2094 51 | határán megtagadták tőle az ötven krajcárt, ott bizonyosan
2095 51 | budgetben kell tárgyalni az ilyen költségeket.~Itt tehát
2096 51 | kezdeni el a koldulást? Az nem lehet. Éhen meghalni?
2097 51 | meghalni? Azt inkább lehet.~Az utolsó hat krajcárral zsebében
2098 51 | fürdőhely, nagyon járják az angolok. A legelső vendéglőben,
2099 51 | itt!~Ekkor újra visszament az elsőhöz.~– Ez azon vendéglő,
2100 51 | fennyen a háziszolgától.~– Ez az.~– Mutassa, milyen az a
2101 51 | Ez az.~– Mutassa, milyen az a lovak számára való szállás?~
2102 51 | szállás?~A szolga bevezette az istállóba, az is tele volt
2103 51 | bevezette az istállóba, az is tele volt ugyan angol
2104 51 | mondja, hogy fizetni akar az istállóért, egy lóért.~–
2105 51 | istállóért, egy lóért.~– Hát hol az a ló?~– Én vagyok magam
2106 51 | a ló?~– Én vagyok magam az a ló.~Egy ilyen ötlettel
2107 51 | Itt csak nem szólhatott az embereknek. Szép is lett
2108 51 | fővárosába, országa szívébe, az, aki…~Nincsen tovább.~
2109 52 | aki nem akar koronázni~Az „Üstökös” egyik számában
2110 52 | folyamodása, melynek végén az áll, hogy amíg pedig panaszló
2111 52 | nem egyezik.~Két nap múlva az Üstökös megjelenése után
2112 52 | karszékben.~– Én vagyok az a Kérdő Márton, akinek a
2113 52 | folyamodását ki tetszett adni az Üstökösben: evégett jöttem
2114 52 | összevont homloka emlékeztet az oroszlánra, nem harag, de
2115 52 | önhöz, hogy miután erről az én folyamodásomról senki
2116 52 | királyi táblához, beadatott az országgyűléshez: itt a vevények
2117 52 | végre megtalálom azt önnek az újságában, szóról szóra
2118 52 | tudnia kell, hogy mi lett az én dolgommal, és mit határoztak
2119 52 | el nem mondja ön, hogy mi az a bizonyos ügy, ami az ön
2120 52 | mi az a bizonyos ügy, ami az ön panaszának alapja?~–
2121 52 | panaszának alapja?~– Hát az én panaszomnak az alapja
2122 52 | Hát az én panaszomnak az alapja az, hogy mikor 1865-
2123 52 | én panaszomnak az alapja az, hogy mikor 1865-ben követválasztás
2124 52 | De hát mi okát adták az elutasító urak annak, hogy
2125 52 | a szavazáshoz?~– Hát azt az okát adták, hogy kilencesztendősnek
2126 52 | fölül.)~– Ugyebár? De mikor az adót kell rajtam megvenni,
2127 52 | állítom magamat? Énszerintem az, aki adót fizet, nagykorú
2128 52 | lehetett megcáfolnom.~– De hát, az ég áldja meg, Kérdő Márton
2129 52 | onnan szoktuk számítani az emberi élet napjait, amidőn
2130 52 | volt rá a felelettel.~– Az én anyám Magyarország, atyám
2131 52 | anyám Magyarország, atyám az Isten; s én megfogadtam
2132 52 | keresztlevelét, s azt mutassa be az összeírásnál.~Kérdő Márton
2133 52 | vezetőjéül fogadni. Hisz az egész történet ezen indul
2134 52 | ugyanazonosságomat, mert akkor az üldözőim újra megfognak
2135 52 | kellett látnom, hogy ebben az eszmejárásban valóságos
2136 52 | van.)~– Ezt nem akarják az urak átlátni. Ezért mellőzik
2137 52 | folyamodásomat jó szerencse, hogy az Üstökös végre kiadta azt;
2138 52 | koronázást végre ne hajtsák, amíg az országnak minden lakója
2139 52 | boldog óhajtás; hanem hogy az valami legmagasabb rendeletben
2140 52 | tudjuk ezt. Azért tehát kár az én folyamodásaimat az országgyűlési
2141 52 | kár az én folyamodásaimat az országgyűlési elnök úrnak
2142 52 | történetben legjellemzőbb, az: hogy a nép egy részénél
2143 53, I | Mert hosszú ostrom lesz az, amíg ezt a várost bevehetjük.
2144 53, I | szuperlatívusza, ez volna az. Ami van, az ellenséges
2145 53, I | szuperlatívusza, ez volna az. Ami van, az ellenséges akadálya annak,
2146 53, I | nem ily rettenetes, mert az, amit elrombolt, azt megsemmisítette:
2147 53, I | megsemmisítette: de itt az összerombolt tömkeleg ott
2148 53, I | ár feneklik, hogy néhol az evezővel nem lehet elérni
2149 53, I | tartotta rettentő menyegzőjét az áradat, s ők ketten olyan
2150 53, I | jobbra, másik balra dűlt, s az úszó házfödél ott állt meg
2151 53, I | ott állt meg keresztben az utca szegletén, mint a tengeri
2152 53, I | bezúzva gerendaorrával az útban talált ház oldalát.
2153 53, I | csónak fenekét horzsolja az állva maradt ablak szemöldökfája.~
2154 53, I | vízből már kiemelkednek félig az elsüllyedt város romemlékei,
2155 53, I | elsüllyedt város romemlékei, az egy olyan látvány, mely
2156 53, I | fiókos szekrények ott úsznak az udvaron, hínártól belepve;
2157 53, I | áll még szomorúbb képnek. Az ablakai fehérek a penésztől,
2158 53, I | derékban hajlott meg, ha az elkezdi, az egész ház utána
2159 53, I | hajlott meg, ha az elkezdi, az egész ház utána omlik.~És
2160 53, I | halva. Ami még zöldülne, az is haldoklik már; a kihajtott
2161 53, I | ahol egy kutya lakik, mely az evezőcsapások hangjára előjön
2162 53, I | kakassal. Egy harmadik háznak az udvarából pedig egy anyalúd
2163 53, II | II. AZ ILLOVAI MALOM~Az utolsó
2164 53, II | II. AZ ILLOVAI MALOM~Az utolsó házak egyike előtt
2165 53, II | előtt látható még most is az a hat nagy hordó, amiket
2166 53, II | deszkákat rakott rájuk, s erre az úszó tutajra hordta fel
2167 53, II | háza népét, s mikor jött az áradat, csak úgy nevette
2168 53, II | csak úgy nevette onnan az elemek dühöngését. Nem messze
2169 53, II | A húszmázsás vas edényt az áradat sodorta ide az összedöntött
2170 53, II | edényt az áradat sodorta ide az összedöntött gyárból. Azontúl
2171 53, II | levelei úszkálnak fölötte. Az egyik zöld sziget a temető.
2172 53, II | Szép, erős épület volt az. A gazdája feleségével,
2173 53, II | elszállítja onnan a leányát és az unokáit. Az apa nem engedte:
2174 53, II | a leányát és az unokáit. Az apa nem engedte: biztos
2175 53, II | a szomszéd Vásárhelyről. Az a zivataros éj valamennyit
2176 53, II | Őt is úgy fűrészelték ki az egymásra omlott keményfa
2177 53, II | agyagdomb áll, a tetején az összetört gerendely a malomvitorlából,
2178 53, II | állványa és a négy malomkő: az eltemetettek sírkövei. A
2179 53, II | kövön még most is ott van az idősebb fiú összegyűrt kalapja;
2180 53, III | töltést nevezik így, mely az áradattal áttört régi töltésen
2181 53, III | tökéletesen elzárja Szegedet az áradattól.~Ezt csináltatta
2182 53, III | áradattól.~Ezt csináltatta az ország határozatára a magyar
2183 53, III | hosszúságú cölöpfal, minek az értékét akkor lehet csak
2184 53, III | lehet csak felfogni, ha az ember a töltésen magán végtől
2185 53, III | vissza; a gáton kívül pedig az ott egész az Othalomig és
2186 53, III | kívül pedig az ott egész az Othalomig és Dorozsmáig
2187 53, III | két földszállító hajó küzd az árral; utoljára is kénytelenek
2188 53, III | fejeink fölött, s a túloldalon az őrházakat fecskendi össze.
2189 53, III | egy olyan viharban, aminő az ápril 30-i volt? Az egész
2190 53, III | aminő az ápril 30-i volt? Az egész töltés cölöpfala készen
2191 53, III | egy olyan vihar, mely még az árvíz éjszakáján dühöngőt
2192 53, III | sem veszett oda. És azt az erős cölöpfalat úgy látták
2193 53, III | Végre keresztültört rajta az ár, s újra kellett kezdeni
2194 53, III | van töltve földdel, amit az Öthalomból hordtak át. Csupa
2195 53, III | amit víz közé raktak le: ha az keresztülszárad, keményebb
2196 53, III | Egymilliónál többe került az a fal. De remekmű az; minden
2197 53, III | került az a fal. De remekmű az; minden külföldi építész
2198 53, III | s vakmerőnek ismeri el az eszmét és kivitelét, mi
2199 53, III | mentve Szeged felső területe az árvíz rombolásaitól.~E szádfal
2200 53, III | E szádfal védi egyúttal az alföldi és az államvaspályák
2201 53, III | védi egyúttal az alföldi és az államvaspályák összekötő
2202 53, III | építve, éppen úgy, mint az államvaspálya szatymaz–szegedi
2203 53, III | Akár csak Velencébe menne az ember vasúton, az Adria
2204 53, III | menne az ember vasúton, az Adria lagúnáin keresztül!~
2205 53, IV | is megkapja rajta, akinek az idegei érzékenyebbek. A
2206 53, IV | propellernaszád is, ami az utcákon is csinált kirándulásokat.
2207 53, IV | mélysége rendes időkben.~Mikor az árözön közepén jártunk,
2208 53, IV | nagyszerűségében. A tó egyik partját az új szádfal képezi, mely
2209 53, IV | oldalon végre a zöld Előfok, az Öthalom emelkedik ki, s
2210 53, IV | elnézve, látcsövünk felfedezi az államvaspálya új vágányát,
2211 53, IV | ide jöttünk. Cölöpökre van az építve, egy öllel magasabban
2212 53, IV | úgy összevissza görbítette az ár, mint valami sodronyt.
2213 53, IV | telik bele, míg gőzösünk az öthalmi kikötőig elhatol.~
2214 53, IV | kikötőig elhatol.~Kikötő az Öthalomnál! Egész hajósereggel.
2215 53, IV | hanem egy valóságos új tó az ország közepén. Aki ezt
2216 53, IV | rendkívüli időjárás volt az. Ezredév lefolyik, míg ehhez
2217 53, IV | tavat láttunk, amit még az 1876-ki áradás hagyott hátra.
2218 53, IV | váltogatta egymást. Ezt az áradást ember meg nem akadályozhatta,
2219 53, IV | visszafoglalja megint azt a földet, az lesz az igazi „honfoglaló”,
2220 53, IV | megint azt a földet, az lesz az igazi „honfoglaló”, annak
2221 53, V | V. AZ ÖTHALOM~Egy huszonöt méternyi
2222 53, V | magasságú zöld domb emelkedik ki az alföldi rónából, messze
2223 53, V | Szeged elmondhatja, hogy az ősök hamvai védelmezik meg
2224 53, V | védelmezik meg ezentúl, mert az Öthalom egymás után következő
2225 53, V | földhordás természetesen az Öthalom talapjánál kezdődött,
2226 53, V | napfényre. Éppen pihenőnap volt; az új ivadék ott aludt édesdeden
2227 53, V | hogy mit jelentenek azok az agyagoszlopok ottan, s mennyi
2228 53, V | építkezési módjáról!~Maga az Öthalom most is gazdag búzavetéssel
2229 53, V | mustrának, hogy ilyen lett volna az idei termés.~Fiatal tudósunk
2230 53, V | lenni, mert őseinknek volt az a szokásuk, hogy a vezérférfiút
2231 53, V | nemcsak a koponyája, de az is, hogy ezüst pitykegombokat
2232 53, V | szenvedéllyel élvezhettem volna azt az érdekes találkozást négy
2233 53, V | koronákkal! Ez nem rágta az ételt, bizonyosan csak úgy
2234 53, V | Mindig nagy respektusom volt az üres koponyák iránt, azok
2235 53, V | harapnak legjobban. De azt az egyet mégis megbámultam,
2236 53, V | amiatt, hogy e derék ősünknek az orra fölött is van egy tökéletesen
2237 53, V | hallgattak a tanácsára. Az embercsontokon kívül még
2238 53, V | rendezve a valutakérdés.~Az egész Öthalom valószínűleg
2239 53, V | vagyok felőle győződve, hogy az egész Öthalmot el fogják
2240 53, V | feltöltötték 1836 óta Pestet. Az Öthalomnak ez a hivatása.
2241 53, V | táját. Ezt arra teremtette az Isten, nem pedig, hogy a
2242 53, V | pogány népek várják alatta az ítéletnapot, akikre a feltámadás
2243 53, V | lesz rájuk nézve. Védje meg az Öthalom Szegedet a jövendő
2244 53, VI | VI. AZ OTTHON – HÁZ NÉLKÜL~Sohasem
2245 53, VI | mint a szegedit. Mikor ez az otthon nem állt már egyébből,
2246 53, VI | töltésből, amit egyfelől az árvíz, másfelől a Tisza
2247 53, VI | ottan. S minő száz nap volt az! Az időjárás minden mostohasága
2248 53, VI | S minő száz nap volt az! Az időjárás minden mostohasága
2249 53, VI | nemes nyugalommal, hogy az ily tömegben összesítve
2250 53, VI | jellem ez!~Most már csak az öregek és gyermekek tanyáznak
2251 53, VI | kenyérkereset után lát. Az ottmaradottaknak aztán tűzhelyeik
2252 53, VI | Végtől-végig a töltésen, az út mellett, minden partoldalban
2253 53, VI | vágva a földbe, ott főzik az ebédjüket. Egy-egy úszó
2254 53, VI | Egyúttal gyógyszertár is az, mert aki bort iszik, azon
2255 53, VI | vasúti vagonokban pedig az iparűzőket találjuk letelepülve;
2256 53, VI | düledék tetején hajlékot, amit az omladvány tulajdonosa átengedett
2257 53, VI | különös, még gólya sem. Csak az ember tekinti még – otthonnak.~
2258 53, VII | túlsó fenekén folyjon ki az a víz, hanem hogy az alsó
2259 53, VII | ki az a víz, hanem hogy az alsó homokrétegekbe behatolva
2260 53, VII | a kormánybiztosnak, hogy az álló vizeket kiszivattyúztassa,
2261 53, VII | beléjük jó sok fűmagot, az ott kikel, s benövi szépen
2262 53, VII | ott kikel, s benövi szépen az egész területet. (Talán
2263 53, VII | jönnek.~A királyi biztos és az országos bizottság azonban
2264 53, VII | bizottság azonban ehelyett az álló vizek kiszivattyúzásához
2265 53, VII | Tiszába átemelik; de a főtelep az államvasút raktárudvara
2266 53, VII | amint visszafelé folyik az ár. Olyan az a gépcsoport,
2267 53, VII | visszafelé folyik az ár. Olyan az a gépcsoport, mint egy valóságos
2268 53, VII | reng a dübörgése alatt.~S az eredmény: négy centiméter
2269 53, VII | mutatja a tovafutó ár, hogy az emberek harca nem eredménytelen.
2270 53, VIII| végiglengő mocsárbűz, amitől az embernek minden tagja lúdbőrzik.
2271 53, VIII| minden tagja lúdbőrzik. Ennek az iszapárnak a szélében áll
2272 53, VIII| hozzá, hogy leverjék róla az átázott vakolatot, s felgyürkőzött
2273 53, VIII| felgyürkőzött emberek lapátolják ki az udvarából a bűzös sarat.
2274 53, VIII| emberek, akikre rábízta az ország, hogy ennek a sártömegnek
2275 53, VIII| megbecsültek: mit érhetett az, mikor még valami volt?
2276 53, VIII| munkáját kell végrehajtani, az tegye azt a maga kenyerén,
2277 53, VIII| mindennapi kritikával. No, ha áll az a közmondás, hogy a „felpanaszolttól
2278 53, VIII| felpanaszolttól meghízik az ember”, akkor ennek a bizottságnak
2279 53, VIII| tóduló sápistáktól.~Azzal az ő tíz forintjukkal millióknak
2280 53, VIII| a jelleme. Azután pedig az a szellemdús összeállítás,
2281 53, VIII| megítélni.~Hanem egy hibája van, az, hogy nem szereti az anekdotákat.
2282 53, VIII| van, az, hogy nem szereti az anekdotákat. Például Józsa
2283 53, VIII| élelmezési főnöknek azt mondta: „Az ökör a jászolhoz volt kötve,
2284 53, VIII| semmi fizetést, csak azt az aranyport, ami a ruhájukra
2285 53, VIII| ragad.~Hanem hát Tisza Lajos az ilyen adomákat nem gutírozza,
2286 53, VIII| megítélni legkompetensebb, az én igen tisztelt barátom,
2287 53, VIII| kiáltá utána, hogy „Áldja meg az Isten! Tartsa meg jó egészségben!”
2288 53, VIII| sőt kívánunk.~Hanem azért az ungok-békák csak azt kiabálják
2289 53, IX | szájra kelve, elterjedt az egész nép közt, s mind e
2290 53, IX | dúló vízár felszaggatta az alsóváros temetőjében a
2291 53, IX | jönnek vissza koporsóikban az elhagyott utcákra.~Most
2292 54 | légiókkal rendelkezik, akik csak az ő szavát ismerik, s más
2293 54 | hírű leányzó szégyell velök az utcán szóba elegyedni, s
2294 54 | Különös sajátságuk pedig az énekes madaraknak, hogy
2295 54 | drága jó csemegével, elrepül az tőled, mihelyt kalickája
2296 54 | ajtaját kinyitod, mert már az a hivatásuk az éneklő madaraknak,
2297 54 | mert már az a hivatásuk az éneklő madaraknak, hogy
2298 54 | szépségekben gazdag, mint az én nagyon tisztelt barátom
2299 54 | Nincsenek vendéglők, ahol az embernek a hitelt megtagadják,
2300 54 | vallásos szertartásoknak, az áldozásoknál verset mond,
2301 54 | állapot!~Negyedik időszak az úri poéták kora. Kegyelmes
2302 54 | mosolyogva dörzsöli kezeit, az Olympon tapsolnak afölötti
2303 54 | sok ideig tart: következik az ötödik korszak, amelyben
2304 54 | nem ír és nem olvas senki, az erősebbek búsulnak, és nem
2305 54 | vigadnak, és kell nekik az, ami külföldön terem; a
2306 54 | nyakú diákfélék beleízlelnek az ambróziába; tél, tavasz,
2307 54 | úrnak; ha meg nem adják is az árát, de egy hétig legalább
2308 54 | libelli dos est; megismerkedik az egész nemzettel személyesen,
2309 54 | falvakon nem bátorságos az egyedül járás; minden kaputos
2310 54 | aszerint mérlegelik a jóllétet az országban, aszerint jövendölnek
2311 54 | buzgalom szükséges, amennyibe az elkészítése, bizonyomra
2312 54 | Ez a magasztos jelszó. „Az én könyvem csak egy pint
2313 54 | vesz, annak lesz.” – „Aki az én könyvem megveszi, kap
2314 54 | Canrobert arcképét.” – „Az enyimnek kemény borítékja
2315 54 | kemény borítékja is van, az is megéri a húsz krajcárt!” – „
2316 54 | adom a könyvet magát, csak az elküldésért kívánok egy
2317 54 | atillájánál fogva, hogy pártolja az irodalmat, hanem olvas minden
2318 54 | nélkül is felkeresik, s az embereket éppen úgy nem
2319 54 | hogy buzgó pártolói voltak az irodalomnak, mint nem magasztaltak
2320 54 | érdemes ügyfeleink, akik az irodalmi tolvajnyelvből
2321 54 | között „medvének” híják az olyan kéziratot, melynek
2322 54 | kiadója; „ráknak” pedig az olyan könyvet, melynek már
2323 54 | becsületes mesterségemnek, kik az irodalom rögös útját simára
2324 54 | tréfásan emlékezem felőletek, az is csak azért történik,
2325 54 | ért, aki érez; ha pedig az ifjabb kor poétáival évődöm
2326 54 | neheztelni; nekem szabad az, mert magam is régi betűvető
2327 54 | kitalálhatja mindenki, miszerint az égiektől származott múzsának
2328 54 | valaki úgy végigélhesse az egész életét, hogy sohase
2329 54 | ember nem is volt több abban az időben a jó Csokonainál;
2330 54 | egyéb lenni, mint versíró.~Az iskolából kitiltották, s
2331 54 | szerelmes is lett volna.~Az is csak poétázás volt.~Egyszer
2332 54 | csak poétázás volt.~Egyszer az almási szüreten meglátott
2333 54 | elfelejtett”, hasonlóul elfelejté az almási szüretet és Lillát
2334 54 | akire méltán elmondhatja az utókor: „és buzgó pártolója
2335 54 | és buzgó pártolója volt az irodalomnak”. Házánál mindig
2336 54 | önállást akart biztosítani az ifjú tudósnak, mely annak
2337 54 | költészetet beoltogatni az ifjú nemzedék fogékony keblébe.~
2338 54 | mikor egynek sem jár ott az esze a csapnivaló gazembereknek!~
2339 54 | professzornak; csak nevetett az ő emberi bohóságán. Meglehet,
2340 54 | útitársát, aki együtt ült vele az asztalnál; egy jókedvű vidám
2341 54 | szállíttatá szekerére, amilyenben az ember semmit sem szokott
2342 54 | Hazavitte őket jószágára. Ott az erdő szélében, gyönyörű
2343 54 | csipkés leveleivel árnyékozva az ablakokat; az út mellett
2344 54 | árnyékozva az ablakokat; az út mellett vidám patakcsa
2345 54 | sem fogjátok látni, aki az ételt ide hordja; hacsak
2346 54 | nem keresitek a világot, az helyetekbe nem jön.~A derék
2347 54 | egész nap sütötte nyárson az apró szálkás halacskákat,
2348 54 | halacskákat, pedig előtte voltak az úri asztal minden süteményei:
2349 54 | próbálgatta, hogy megtanulhatna-e az ember magától furulyálni?
2350 54 | belőle.~Végtére azonban az ész is követelte adóját,
2351 54 | körüle történik, egyedül az égiekkel társalkodjék. Lavota
2352 54 | Minden ellenemre van.~– Mi az a minden?~– Hát mindenféle.~–
2353 54 | olyan rossz helyen fekszik, az ablak előtt mindig dongnak
2354 54 | átment a másik lángészhez.~Az még akkor is aludt, márpedig
2355 54 | akkor is aludt, márpedig nem az ágyon, hanem az ágy alatt.~
2356 54 | márpedig nem az ágyon, hanem az ágy alatt.~A mecénás felcibálta,
2357 54 | kért tőle:~– Miért fekszik az ágy alá?~– Mert innen nem
2358 54 | veszett fülemüle idefészkelt az ablak alá, s az egész éjjel
2359 54 | idefészkelt az ablak alá, s az egész éjjel ordít, mint
2360 54 | éjfél után egy órakor besüt az ablakon, nem tudok hova
2361 54 | fogott rajtam.~– Milyen az a török átok?~– Az a török
2362 54 | Milyen az a török átok?~– Az a török átok, hogy „Adjon
2363 54 | török átok, hogy „Adjon az Isten neked rossz szomszédot”.~–
2364 54 | Mindenféle. Nem állhatom ki azt az embert. Akkorákat ásít,
2365 54 | Akkorákat ásít, hogy behallik az ajtón. Ebédnél villával
2366 54 | rossz élceket mond, hogy az ember dühbe jön tőle. Hogy
2367 54 | tőle. Hogy hegedül, cincog az Istenadta, azt még felvenném
2368 54 | anekdotát mondani, s leestem az Olympusról. Nem lehet ezt
2369 54 | ment át a másik zsenihez; az éppen akkor verte a süvegét
2370 54 | én akartam odamenni. Ez az ember engem megöl.~A jó
2371 54 | éhséget és szomjúságot; de ezt az embert ki nem állom. Hogy
2372 54 | lánglelkű költőt, kik közül az egyik zenét adott a szónak,
2373 54 | cigányok élete, abban telt az ő gyönyörűségük, ott születtek
2374 54 | sorsnak nem tetszett ezt az óhajtásukat teljesíteni.~
2375 55 | termetes öreg úrra, azzal az egyenesre kipödrött ősz
2376 55 | szürke prémezettel; még az a mente is mosolygott piros
2377 55 | piros arca mellett, még az a prém is megőszült, mint
2378 55 | Bécsben, mint Erdélyben: az úri mágnások és a székely
2379 55 | katonatisztek és a kocsmárosok, az öregek és a fiatalok, az
2380 55 | az öregek és a fiatalok, az udvari hölgyek és a szobalányok.
2381 55 | csak egyedül őneki; csupán az ő joviális, komolynak látszani
2382 55 | lenni nem tudó arcához, az ő fürge, kövér termetéhez,
2383 55 | fürge, kövér termetéhez, az ő fiatal ősz fejéhez s divatos
2384 55 | Erdélyben, bemutatták neki az akkor még ifjú deli legényt,
2385 55 | szomszédjának:~– Itt szeretném látni az excelsum guberniumot Erdélyből,
2386 55 | Éppoly komoly, mint minő víg az öccse, jámbor, otthonülő
2387 55 | megszólítá uraöccsét, hogy az egy ízben egy jó barátja
2388 55 | volt szokása; megkérdezte az asszonytól, ha szereti-e?
2389 55 | legjobban járták a lengyelt, az udvaron állt Mihály bátyja
2390 55 | asszonnyal.~– Elkockáztad az életedet, szabadságodat,
2391 55 | hogy én raboltam? Rablás az, ha valakinek kedve jön
2392 55 | Kérdezd meg kocsisodat: nem az egész úton csókolóztunk-e?
2393 55 | pereputyjával együtt leaprítom. Az approbatával nem törődöm,
2394 55 | hát inkább visszaadom neki az asszonyt.~Úgy is történt:
2395 55 | férj hogyan köszönte meg az addig való gondviselést,
2396 55 | János úr ez alkalommal mind az approbata, mind a tripartitum
2397 55 | szívek próbaköve.~Kivált, ha az ember szereti a szépet,
2398 55 | nem szép és féltékeny; ha az ember szeret pipázni, s
2399 55 | aki elájul a füsttől; ha az ember szeret kártyázni,
2400 55 | neki verseket; s ha végre az ember szeretne úr lenni
2401 55 | arra törekszik, és aztán az ember fél a feleségétől,
2402 55 | ember fél a feleségétől, az pedig nem őtőle.~A derék
2403 55 | János úr nem pipázhatott az egész úton, a szép tajtékpipát
2404 55 | sietett a saját szobájába; az inas hordta fel nyalábbal
2405 55 | hanem a…~– Tán a pipám?~– Az megvan; hanem a nagyságos
2406 55 | úr rajta tartotta a lábát az egész úton.~– No, ezt jelentse
2407 55 | vitéz kapitány uram, hogy az udvari táncos medvének húzzam
2408 55 | csúf hosszú neved van, s az én nyelvem olyan nehezen
2409 55 | a pap, Tanaszinak híjon az úr, vagy eresszen el, s
2410 55 | sem kecsegtető ígéretekre az állhatatos szolga, hogy
2411 55 | egyszerűen „Naszi”-nak nevezni az ura, mert akkor nem hallgatott
2412 55 | Olyan hegyes szemeket tudott az emberekbe fúrni, hogy a
2413 55 | sehogy sem szívlelhette el az ülvemaradást, inkább vette
2414 55 | jön Barcsayval, s keresi az üresebb asztalokat.~Egyik
2415 55 | fiatalember ült, akik közül az egyik ismeré, mert amint
2416 55 | mondd meg nekem, mit tesz az a „vámpír”. Én már tudtam
2417 55 | honnan jön neked afféle az eszedbe? Tudós társasági
2418 55 | tesz hát a vámpír?~– Hát az bizonyosan annyit jelenthet,
2419 55 | nem eső pír. Bizonyosan az orrodat értette alatta,
2420 55 | szokás elevenen megenni az embert?~Az udvari dalidókba
2421 55 | elevenen megenni az embert?~Az udvari dalidókba rendesen
2422 55 | pamlag alá, s gyönyörködött az előtte ellengő párokban.~
2423 55 | volt a városban, s vezette az ifjabb nemzedéket mindenüvé,
2424 55 | hosszasan unatkoztak már az öreg úr vendégei az egyszínű
2425 55 | már az öreg úr vendégei az egyszínű pipafüst mellett,
2426 55 | leteszi pipáját, s kimondja az örvendetes jelszót.~„Kalapot,
2427 55 | várt kommandóra, s mentek az öreg úrral le a lépcsőkön,
2428 55 | úrral le a lépcsőkön, ki az utcára.~A kapuban megállt
2429 55 | nem mertek zúgolódni, mert az öreg úr nem hagyott tréfálni
2430 55 | nagyon szerette volna, ha az országgyűlésen meghallgatják
2431 55 | pohárba! – azonnal elkezdett az egész gyülekezet unisono
2432 55 | végével a pallót, öklével az asztalt, hiába protestált,
2433 55 | még utaztában is megfogta az ismeretlen embereket s kényszeríté
2434 55 | én Jankó Jankó legyek, ha az úrral tovább játszom! –
2435 55 | kapitány úr, asztalhoz vágva az egész tucat kártyát.~Ezen
2436 55 | voltak; de hát minek is az? Türelmes volt minden vallásfelekezet
2437 55 | a kormánypárton is, mint az ellenzéknél, és ő sohasem
2438 55 | dörgött reá János úr haragja, az egész társaság kitörő kacaja
2439 55 | felírni jelöltjeit, mégpedig az országban bevett négy vallásfelekezet
2440 55 | Magyarázták aztán neki, hogy az nem lehet. Barcsay csak
2441 55 | szinte.~– Hát mi baja azzal az országnak, hogy ki melyik
2442 55 | nekem tetsző embert? Mikor az egészből csak az egy Kelinkaufot
2443 55 | Mikor az egészből csak az egy Kelinkaufot szeretem,
2444 55 | Legjobban megpróbálta szívét az a bánat, amit Barcsay halálán
2445 55 | jó barátja, csak a bor.~Az áldott bor volt egyedüli
2446 55 | ablak miatt így elpusztul az egész épület! – zúgolódék
2447 55 | egész épület! – zúgolódék az öreg úr ismerőseinek, s
2448 55 | városa, a fényes paloták, az emberek arcai egyre sötétültek;
2449 55 | fickó volt. Mikor beteg volt az ura, halálos ágyán feküdt,
2450 55 | mindenét ellopogatta lassan.~Az öreg katona még látott annyit,
2451 55 | utódai civódjanak; de ha azt az örök jókedvet, mellyel a
2452 56 | hogy milyen nagy kár, hogy az én kedvezs baradom uram,
2453 56 | attól a másik kocsistól: ki az az idegen úr? Megértve,
2454 56 | a másik kocsistól: ki az az idegen úr? Megértve, hogy
2455 56 | theadrista a pesti theaterból. Az is csak jo. No, az jo. Nem
2456 56 | theaterból. Az is csak jo. No, az jo. Nem mondom, hogy nem
2457 56 | hogy bátorkodik igenis az lenni; hát ő viszont ki
2458 56 | úrban?~– Aj, aj! – mondá az, fejét megrázva, s kezeit
2459 56 | sok ő.~S végre odaütött az asztalra, s kimondá azt,
2460 56 | sokasága előtt egy embernek.~Az pedig újra visszajött a
2461 56 | előszámlálhassa, elvándorolt ismét az ablakhoz, mely időközt használva
2462 56 | használva Megyeri, felkelt az asztaltól, s igyekezett
2463 56 | kiosontani a szobából.~De az ajtónyikorgásról észrevette
2464 56 | egy emeletes ház.~És mégis az ily nagy férfiak nevei enyésznek
2465 56 | levélborítékára fel nem fér: míg az olyan jött-ment embereket,
2466 57 | és végre tanulná ismerni az életet és világot, magasságától
2467 57 | magasságától mélységéig, az emberi szívet szenvedélyeivel,
2468 57 | melyből azután végtére az sül ki, hogy éppen nem akar
2469 57 | hírlap; akkor kisült, hogy az egész lármából egy szó sem
2470 57 | fantázia körébe tartoznak. Az illető annyit csakugyan
2471 57 | gyűjteményére nyit előfizetést az iskolából kilépő ifjú, bátor
2472 57 | Hanem hiszen így tarka az élet!~
2473 58, I | lehet tovább kiállani!… Az egész kétheti repertoir
2474 58, I | többet nem játszom benne: és az is egy bérletszünet és egy
2475 58, I | esik… Ez kiszámítás! Oh, az emberek oly gonoszak itt
2476 58, I | X. nem mulasztandja el az unalmas szebasztopoli háborútól
2477 58, I | bizonyosan jobban érdeklendi az olvasóközönséget holmi háborúi
2478 58, I | nemcsak Krímiában esnek el az emberek, hanem minálunk
2479 58, I | felkelnek…~ ~…ma valaki az előadásra virágokat küldött
2480 58, I | Ma háromszor is keresett az igazgató. Megmondtam szobaleányomnak,
2481 58, I | már 16 esztendős fia van… Az igazgató kénytelen volt
2482 58, I | elfogadta. Természetesen az ő pártja jól működött: midőn
2483 58, I | egészen hatástalanul múlt el az előadás, pedig tudta a közönség,
2484 58, I | művésznőnek lenni! Azért fárad az ember egész életén keresztül,
2485 58, I | színházjáró…~ ~…látott az ember ily tengeri szörnyetegeket,
2486 58, I | összehasonlításokat tesznek köztem és az elébbi szereplő között:
2487 58, I | elébbi szereplő között: az egyik lap oly orcátlan,
2488 58, I | koszorúk halmaza, fülemben még az elhangzott tapsok viharja
2489 58, I | Olyan kedvem volna kihányni az ablakon mindezt a sok koszorút
2490 58, I | vagyok. Ezer okom van rá. Az öltözőszobában kétszer rám
2491 58, I | öltözőszobában kétszer rám nyitották az ajtót, bizonyosan keresztülhűltem.
2492 58, I | bosszantottak, későn húzták fel az előfüggönyt, midőn harmadszor
2493 58, I | elfoglalták a helyemet, s az estélyen zöld ruhám kéknek
2494 58, I | bajom lesz. Kénytelen vagyok az ágyat őrzeni, s csak annyi
2495 58, I | ezt a naplót megírhatom. Az az egy vigasztalásom van
2496 58, I | a naplót megírhatom. Az az egy vigasztalásom van mégis,
2497 58, I | kétségbeesve jött hozzám annak az eredeti darabnak az írója,
2498 58, I | annak az eredeti darabnak az írója, amit holnapután kellene
2499 58, I | nálam nélkül, mert kijut az időből, a május rossz hónap,
2500 58, I | rossz hónap, ne várjon rám. Az orvos itt volt. Komolyan