Rész,  Fejezet

  1    2,  I   |           olvasni a falragaszokon, midőn az érkező futárok csüggeteg
  2    2,  I   |          végpontján összehozott.~S midőn végre csak egy hely volt
  3    2,  I   |           maradt az utcán. Láttam, midőn R. J. utolsó forintjait
  4    2,  II  |         Alig eredtünk velük szóba, midőn egy terhes szekérrel találkozánk
  5    2,  II  |         lakomát rendezni számukra, midőn az oroszok félórányi távolban
  6    2,  II  |        közül igen sokan még akkor, midőn a képviselőház Szeged elhagyására
  7    2,  III |      emberi kedélynek, mely akkor, midőn reményei mind meghiúsultak,
  8    2,  V   |         felírva: „Görgei Artúrnak, midőn körülfogott seregeit csodás
  9    2,  VI  |       németül is. Csak mosolygott, midőn a hadipacsirta szokott enthuziasmusával
 10    2,  VI  |       büszkesége: nem sírni akkor, midőn „ennyit” elveszített.~
 11    2,  VII |          Nyáryval és Kiss Ernővel, midőn Új-Arad felől erős ágyúzás
 12    2,  VIII|       hitte, hogy túl fogják élni. Midőn Nagy Sándor fájó szarkazmussal
 13    2,  X   |      elzárva nem lehetett az útja, midőn Haynau Lugoson, Paskievics
 14    2,  X   |          kiejté kezéből fegyverét, midőn azt mondták neki, hogy „
 15    5       |         melyben monarchiánk népei, midőn a trónt védték, az örök
 16    6       |         annak már tizenkilenc éve, midőn dicső jelszavainkat zászlóinkra
 17    6       |          is élnek, és élni fognak.~Midőn elbuktunk is, azt mondánk,
 18    8       |    hozzáfogjon a másikhoz. Később, midőn e megölő életmóddal fel
 19    8       |       azután sokszor elmondta még, midőn egészsége felől tudakozódtam:
 20    8       |     reszketni keblünkben a szívet, midőn őt olvastuk? A harcok költőjének
 21    8       |          látta őt senki haragudni. Midőn legelőször megismerém, boldog
 22    8       |      ragyogni a magyar közönség. – Midőn kezeitekbe fogjátok venni
 23    8       |         sok dicsőséget aratott. És midőn már sok munkát írt, és sok
 24    9       |         annál nagyobb volt örömük, midőn az kielégíté őket. Maguk
 25   10       |             Hát mikor bánatuk van, midőn valakit balszerencse ér,
 26   10       |           gyógyítás költségeit, és midőn egy ízben szó volt róla,
 27   10       | testületileg tiltakozott ellene.~S midőn néha egy-egy polgára e kis
 28   11       |            kongresszus alkalmával, midőn a városba megérkezett, a
 29   11       |            kiáltás, mely felriadt, midőn Csernovicsot megpillantá
 30   12,  I   |      felségedet azon pillanat óta, midőn megadatott a kegy szerény
 31   16       |          az egész világnak szól, s midőn a művelt világ Liszt Ferencet
 32   19       |           ahhoz, hogy azon időben, midőn minden nép ittas volt a
 33   19       |      költőinknek azzal, hogy most, midőn láncok nem terhelik többé
 34   21,  I   |          ezt dicsőíté legtöbbször, midőn az ő nevét már bel- és külföld
 35   21,  I   |            Késő évek után történt, midőn Petőfi már hírhedett költő
 36   21,  IV  |       tisztes apák, anyák fiait, s midőn utána bolondulnak, otthagyja
 37   21,  IV  |       kacagott rajta, s egy ízben, midőn valami gyűlöletes semmiséget
 38   21,  IV  |          bunkósbotot tűzött fel, s midőn a furibundus hős nekifordul,
 39   21,  IV  |           elhagyatva és egyedül, s midőn estve eljöttek a csikósok
 40   21,  IV  |            percben is megénekelte, midőn az irodalommal szent frigyét
 41   21,  IV  |        Madárnyelv nélkül beszélve, midőn a Divatlaphoz beszegődött
 42   21,  V   |        valaki…~Vagy cserbenhagyta, midőn ínségben volt…~Vagy vakmerő
 43   21,  V   |      tartották, mind ő saját maga, midőn azt írja: „a természetnek
 44   21,  VI  |        dolga sincs. Hanem éjszaka, midőn Várady fölébredt, akkor
 45   21,  IX  |      mondva ez érzelem boldogsága, midőn bánatra vált. Még csak ábránd,
 46   21,  IX  |            szívében ez a gondolat, midőn a legváratlanabb csapás
 47   21,  IX  |          pedig magához szólítá őt, midőn költőjének nem volt mit
 48   21,  IX  |        halál után két esztendővel, midőn Etelka sírját halála évnapján
 49   21,  IX  |           kíváncsian tudott nézni, midőn egy másik sírjától jött,
 50   21,  IX  |        csak ott csillapul le néha, midőn a szülői házhoz ismét koronként
 51   21,  IX  |           koronként visszavetődik, midőn anyjának a legtisztább gyermeki
 52   21,  IX  |         gyermeki szerelmet vallja, midőn vigasztalja, hogy ne aggódjék
 53   21,  X   |           maradni nála reggelig, s midőn eltávozott onnan, a legőszintébb
 54   22       |          voltam a cselédség előtt, midőn kiültem a szederfa alá,
 55   22       |  figyelmemet. Szinte örültem neki, midőn a kis Gyuri szülőimtől elkért,
 56   22       |     mészárszéket, mozgó alakokkal, midőn jött a szobaleány, s tudtunkra
 57   22       |          szék karjaira fektetve, s midőn az ajtót nyitni hallá, nyöszörgő
 58   22       |          is megelégedését találta, midőn e számos családtagok kezeit
 59   22       |     harangok még akkor is szóltak, midőn még iskolába mentem; a kis
 60   22       |     harminc éven túl lehetett már, midőn ez történt: addig észre
 61   22       |         hosszú évek sora állt még, midőn együtt álltak ott körüle,
 62   28       |         nap elmaradt a leckéről, s midőn másnap emiatt a tanárunk
 63   29       |        szelelvén egy novella árát, midőn annak elkészítésére a jámbor
 64   29       |     esztendeig elvár az adósára, s midőn kifizeti, még megdicséri
 65   31       |  kerülgetett soha.~És még most is, midőn meggyógyult kedéllyel bolyongok
 66   32       |      először a vezérszónokok, akik midőn felállnak, a házban senkinek
 67   34       |            tíz nap múlt el azután, midőn egy délelőtt ismét hangzik
 68   34       |  kibékültem a lelkiismeretemmel, s midőn újabb tíz nap múlva ismét
 69   35       |          az ember szinte sajnálja, midőn a súgó jelszavára e tünemény
 70   35       |            erő van ezen szavakban, midőn a kritikus azt mondja: „
 71   38       |       Tisztességes küzdtér-e ez?~S midőn látunk az elrágalmazottak
 72   44       |        nemes kedélyű szelíd ifjút.~Midőn a nemzet önvédelmi harcra
 73   48,  II  |  pohárcsörgés, vidám kacagás közt.~Midőn legjobban dühöngött a városban
 74   48,  II  |        világot!~És íme, egy napon, midőn legvígabb volt a mulatság,
 75   48,  II  |       legnagyobb úri asztal mellé, midőn legvígabban vannak, és ahol
 76   48,  III |          elébb.~Azon órától fogva, midőn feleségét is leereszték
 77   48,  IV  |           földre.~Hát még éjszaka, midőn az örök kékes köd leszállt
 78   48,  IV  |           köd leszállt a mocsárra; midőn felzendült abból a vízimadarak
 79   48,  IV  |        először is kinevették érte, midőn hozzáfogott, s valóban volt
 80   48,  IV  |          Az emberek csak bámultak, midőn látták, hogy a mezőkről
 81   55       |      császár is, a jó öreg Ferenc; midőn nyolcszáztizenhétben ott
 82   55       |          tevé hozzá kis idő múlva, midőn lassankint lecsillapult –,
 83   58,  I   |    számomra; sejtem, hogy kicsoda? Midőn hazatértem szállásomra,
 84   58,  I   |          az ő pártja jól működött: midőn kilépett, tapsokkal fogadták,
 85   58,  I   |     százötven forint havi fizetés. Midőn egy Rachel jutalomjátéka
 86   58,  I   |         húzták fel az előfüggönyt, midőn harmadszor kihívattam. A
 87   58,  II  |        kezembe, hogy megdöbbentem, midőn a vidéki rovat alatt Rác-Becse
 88   60       |       gyönyörű özvegy szemeitől, s midőn helyére vezette, azt kérdezé,
 89   63       |           azokat eltörlődni onnan.~Midőn tehát kifáradtatok a józan
 90   66       |       magyar kormány visszalépett, midőn kilenc oldalról betört ellenség
 91   66       |         nyugodtan és zavartalanul.~Midőn a móri csatavesztés után
 92   66       |          idézzünk elő a nemzetben, midőn annak egész erejére van
 93   66       |           adta vissza a vetőmagot, midőn az egész országon áldás
 94   66       |        mindenét elvesztette volna, midőn a börtönből visszakerült,
 95   66       |      barátom!~Igaza volt Nyárynak, midőn azt írta Beöthynek: »Borzadva,
 96   69       |  gondoskodott róla. Végső éveiben, midőn már érzékeinek elvesztése
 97   70,  4   |         hogy „Ez az én öcsém!”, de midőn Uzindurral jövök karöltve,
 98   70,  4   |      bámultam Robbogányi Uzindurt, midőn saját darabjában mint Gutenberg
 99   70,  6   |      Méhvel (Szjevernaja Posta), s midőn mások már rég aludni mentek,
100   70,  8   |      Naturdichter, furmányos volt, midőn egy őszi zöldborsót megénekelvén,
101   72,  I   |           felment XIV. Lajoshoz, s midőn az ismét azzal nyugtatta
102   78       |     alkalmunk lesz akkor beszélni, midőn ennek rajzát lapjaink hozandják:
103   88,  VI  |            ő, hiszen hat év előtt, midőn a költő azt megírta, ő lebegett
104   88,  XII |            egy gondolatba olvad, s midőn felzendül az igazi taps
105   88,  XIII|            Képzelje csak, a minap, midőn ott állok a színfalak közt,
106   89,  VI  |          amidőn vendéget fogad el, midőn azt már jól tartotta osztrigával,