Rész,  Fejezet

  1    1       |             azt mondta nekik, hogy: „No, hát beszéljetek és kormányozzatok
  2    4       |              utolsó jelenetét várom: no, most jön az almáriomesés,
  3    8       |          áldott, szelíd lelkek, a hű nő, ki egész életén át betegét
  4   11       |     Gewaltmassregeln.” – „Igaza van: no, arra fogadok is, hogy ez
  5   12,  I   |              A Hon« vezércikkében?” „No, és bizonyosan azt felelte
  6   12,  I   |            frakkban állít be közénk. No, azok kikapnak a miniszterektől. „
  7   16       |              után azt mondám nekik: „No lám, két lecke alatt Liszt
  8   17       |            csak ötven virág a fámon.~No, hanem ezt aztán meg is
  9   17       |      embrióját tisztára kiszedegeti. No, ezt nem csodálom, valami
 10   17       |             a lilaszínű ormánybogár. No, már hogy ennek mi passziója
 11   17       |      elpusztította reményeim 20%-át.~No, már a bátyját, az aranyos
 12   17       |            belőle a gazember kettőt. No, megállj, gyere vissza!
 13   20       |       szabadon bocsátá.~A vásárhelyi nő azt az izenetet hozta neki
 14   21,  XI  |             a mely rajtam domborúl. ~Nő ott a kóró, mert meg nem
 15   22       |           megijedtem. Azt gondoltam, no most mindjárt exequálnak
 16   22       |               akkor azt mondta, hogy no, az én kedvemért bejön,
 17   23       |          mérges is volt; azt mondta: no, hát foglalják le! Azzal
 18   24       |           kedves, szerető és szerett nő; körülötte az élénk, szép,
 19   24       |     féktelenségig. Egy helyben ülni, no, arra ugyan nem képes. Számára
 20   25       |       Marhahús paprikás krumplival. (No, ezt már ismerem.) Azután „
 21   29       |             megjelenik a „Fergeteg”. No, iszen befergetegeztek azután
 22   30       |           véget vetett a tréfának.~– No, no, ne legyen szomorú –
 23   30       |             vetett a tréfának.~– No, no, ne legyen szomorú – vigasztalá
 24   30       |         vállára:~– Hát maga színész? No, annak örülök, mert én is
 25   31       |              akinek kedve van hozzá… No, csak rajta. Danoljon, aki
 26   32       |       kancellista úrnak címezgetett. No, no, atyafi, mondá őexcellenciája,
 27   32       |   kancellista úrnak címezgetett. No, no, atyafi, mondá őexcellenciája,
 28   32       |             vagyok, nem kancellista. No, hiszen még erre is rásegítheti
 29   32       |             férfi a haragban nagy, a nő a szeretetben.~A férfinem
 30   32       |      férfinem keresi a dicsőséget, a nő szerzi a boldogságot. Melyik
 31   32       | kenyéririgység, a nőké a szánalom. A nő megosztja kenyerét az éhezővel.~
 32   32       |            tud hazájáért halni; de a nő tud érte élni. Női hazaárulót
 33   32       |           férfi hős a küzdelemben; a nő hős a szenvedésben.~Az egész
 34   34       |           sem kísértem, hogy elment.~No, ez már csak elég gorombaság.
 35   36       |        Mindenvaro Adam úrhoz.~– Aha! No, annál éppen most van tizenkét
 36   36       |         főhadnaggyal adóexekúción.~– No! Úgy, kedves baratom uram,
 37   36       |            illő virágnyelven mond:~– No, agya Isten, esztendőre
 38   36       |       masamód, mind hozzák a kontót. No, köszönöm, az ilyen megszabadulást.~–
 39   36       |    nyereségből. Csöngetnek az ajtón. No, hála Istennek, jön valaki
 40   37       |             vagyok, s enni akarok.~– No, még ilyet sem hallottam,
 41   41       |            én orvos! Hát mi? Zenész. No, akkor hát tudom már, hogy
 42   41       |              annál azt nézni, hogyan nő a lóhere meg a spárga? Mikor
 43   42       |              jókedvet, vidámságot.~– No, kedves barátom, akkor azt
 44   42       |            és boldogtalanná tenni.~– No, hát keljen fel innen, hadd
 45   42       |         tinta, mert én avval élek.~– No, ez olcsó koszt. Áll az
 46   42       |              hogy mit csinál vele?~– No, mert csak azért mondom,
 47   42       |   ácsorgásból hazaértem. Átolvastam: no, megjárja; nem olyan rossz,
 48   42       |        mezítláb kijöhettem belőle.~– No, csak bízd énrám; ez olyan
 49   44       |      visszalovagolt zászlóaljához.~– No, most, fiúk! – szólt hozzájuk. –
 50   46       |           másik karját pedig a fehér nő dereka körül fonta – akkor
 51   47       |            Jász kerületekkel egyben. No, holnap majd megválik.~Harmadnap
 52   48,  III |            apa maradt legutoljára, a nő költözött el elébb.~Azon
 53   50       |     rejtvényt: „Nehéz feladvány!” – „No, ha ki nem találnád, hát
 54   51       |     divat-lionná lenne egy szezonra; no, de ő is nyert vele annyit,
 55   52       |          evégett jöttem fel Pestre.~(No, itt most szűk lesz a kapca! –
 56   52       |            kiskorút elutasítottak.~– No, bizony, akkor nagyon erős
 57   52       |        betöltendő.~(Azt hittem, hogy no, most én kerültem fölül.)~–
 58   52       |          semmi tudomásunk nincsen.~– No, lássa! Mi odakinn pedig
 59   53,  VIII|               mindennapi kritikával. No, ha áll az a közmondás,
 60   54       |             hajdani pártfogójával.~– No, kópé, most ugyan el nem
 61   55       |               Igen vagy nem? Amint a nő igent mondott, kivezette
 62   55       |             a lábát az egész úton.~– No, ezt jelentse kend a grófnénak.~–
 63   55       |        felelt szerényen a lelkész.~– No, hát akkor én Jankó Jankó
 64   56       |           theaterból. Az is csak jo. No, az jo. Nem mondom, hogy
 65   56       |            Hát maga csak theadrista? No, no, no.~Megyeri szerényen
 66   56       |            maga csak theadrista? No, no, no.~Megyeri szerényen mondá,
 67   56       |             csak theadrista? No, no, no.~Megyeri szerényen mondá,
 68   59       |           akarja az egészet átnézni!~No, de csak azt akarta belőle
 69   59       |              kemencében a darabomat. No, de megbocsátám neki, mert
 70   59       |              új darabot írtam volna. No, de elkészítém ezt is. Megviselt
 71   59       |          nevében, hogy jelenjek meg. No, már erre nem lehet többé
 72   59       |         tudtam másutt felváltatni.~– No, iszen megláthatod majd
 73   60       |            lejtés alatt a férfi és a nő kicserélik egymással az
 74   62       |              rájöttek, hogy a fiatal nő férje az illovai szélmalomba
 75   62       |             túlnőtt. S mikor aztán a nő látta a padlásról, hogy
 76   62       |              Reggeltől délig látta a nő és a leány alig egyölnyi
 77   71       |             van, mind meg kell ölni! No, hála Istennek, tizennyolc
 78   71       |             én bátor vitéz vagyok.~– No, uraim, Csák urak; itt most
 79   72,  I   |            magával korrespondeáljon. No, hát legyen meg ez is. Az
 80   72,  I   |           erre felvidulnak a rákok: „No, hála Istennek, már most
 81   72,  II  |         Valami jó gondolatom támadt. No, csak ne vágj a szavamba!
 82   74       |              mi is mind a franciára; no, de szerencsénk, hogy a
 83   77       |           mind a mai nap jártak le. „No, most tessék hencegni! Most
 84   77       |  megexamináltak; nem tudtam semmit: „No, drága úr, most fitogtassa,
 85   77       |            is borsózik bele a hátam.~No, legalább majd ezentúl kegyesebben
 86   78       |             amennyit a színészethez; no, hát lódulj, délután itt
 87   83       |           van egy hatéves fia: Ottó. No persze: olyan szép név ez,
 88   84       |           óta még nem fizetett adót.~No – adót nem fizetni még nem
 89   84       |      tekintse szomorú állapotomat.~– No, hát fizesse meg egynegyedét.~–
 90   88,  I   |             jegyet. Ugye jól tettem?~No, majd a jövő héten másról
 91   88,  II  |              hiszi el neki az ember.~No, ugye, hogy nem vagyok én
 92   88,  III |          ábrándozó pacsirta dalával.~No, hát ilyenforma az opera!~
 93   88,  III |           különösen gyönyörű benne. „No, hallja ön? – szólt lelkesült
 94   88,  V   |        mindig ócsárolja a lapokban. (No iszen, akit még a mi lapjainkban
 95   88,  VI  |        történnek a színfalak mögött.~No, tisztelt közönség, nevethettél
 96   88,  VII |    egypárszor elvihetem a színházba. No, hát most éppen ideje volt.
 97   88,  VII |           Ezt írd fel a füled mellé.~No, már most gondoltam magamban,
 98   88,  X   |          volna a szerepét stb., stb. No, mármost, Kakas Márton,
 99   88,  XI  |         nagylelkűen azt mondá neki: „No, Mungó, minthogy olyan hűségesen
100   88,  XIII|            gelesen den Khákas Misku? No dasz isz aver a kapitäle
101   89,  III |        nagyon csöndes a bécsi börze. No, ha azt csendnek nevezik
102   89,  III |            Csak tizenöt forintot.” – No, már most tudom, hogy mit
103   89,  IV  |          rozzant bódé, mint a miénk; no, nem az alkotmányt értem,
104   89,  VII |          hogy mennyi idős vagyok. – „No, én tíz évvel előbbre vagyok