Rész,  Fejezet

 1    2,  I   |       kormányzó maradt, és Palóczy, az öreg korelnök.~
 2    2,  VIII|              bizonyosan”, felelé rá az öreg honfi, komolyan, hidegvérrel.~
 3    2,  IX  |            Bizony nehéz lesz már ilyen öreg embernek, mint én, hozzászokni
 4    4       |                akkor ott, mikor még az öreg színigazgató Simoncsics
 5    5       |          szoborszerű alakok! Minő szép öreg emberek és matronák!~Ők
 6    5       |                szállt. Ismertem azt az öreg földesurat, aki ispánjával
 7    7       |        Táncsics Miskát.” – Szegény jó, öreg barátom, derék, becsületes
 8    8       |               már gyémántokat érsz, jó öreg barátom, most már el vagy
 9   13       |               életéről, ekkor egy régi öreg bajor orvosa, családjának
10   21,  I   |              Egyszer említi csak „A jó öreg kocsmáros”-ban:~Háza, kertje,
11   21,  I   |                 Így szegényült el a jó öreg kocsmáros. ~Áldja meg az
12   21,  IV  |           falusi lakodalomból, vagy az öreg apa a velencei hölgyben,
13   21,  IX  |             egy korábbi kiadásban a jó öreg Reseta, szelíd, becsületes
14   21,  IX  |              Lássa ön – mondá a kedves öreg –, én sajnálok öntől egy
15   21,  X   |              De amint beletekintett az öreg, kihullott kezéből az irat,
16   22       |                                   A jó öreg asszony1~Régen, régen volt
17   22       |             abban a karszékben ült egy öreg asszonyság, régen elfeledett
18   22       |          beszélgetni a nagymamával.~Az öreg asszonyság igen jókedvű
19   22       |                 E naiv véleményre a jó öreg is elnevette magát. Nem
20   22       |          ozsonnálni hítt bennünket. Az öreg kisasszony megfogta a nagy
21   22       |               a legnagyobb rész még az öreg mama kezén lévén, aki mindig
22   22       |             gondoskodó nagymama által.~Öreg is volt már igazán az öreg
23   22       |             Öreg is volt már igazán az öreg mama; ha tíz olyan gyermekéletet,
24   22       |             világban az a hit, hogy az öreg emberek hamarább meghalnak,
25   22       |               nekem is megengedte a jó öreg asszonyság, hogy benn legyek,
26   22       |           eltemetni?~Amiért aztán a jó öreg asszony nagyon elszomorodott,
27   22       |       homlokkal!~Mit mondhat most a jó öreg mama?~Lecke után tanítónk
28   22       |              család.~Maga a világtalan öreg anya középen, mindjárt a
29   22       |             vonult még utánuk, tisztes öreg emberek és komoly férfiak,
30   22       |              családot, azt a hallgatag öreg asszonyt, amint leroskadt
31   22       |             egész ismeretségemnek a jó öreg asszony családjával; gyermek
32   22       |              volt.~Utam arra vitt a jó öreg asszony laka felé. A ház
33   22       |                most is azt felelik: az öreg asszonyság odabenn van.~
34   22       |           asszonyság odabenn van.~A jó öreg nagymama! Ő tehát most is
35   22       |            kerekes szék, benne ül a jó öreg asszony; csak alig bír már
36   22       |          idegen lépéshangra kérdezi az öreg, hogy ki jött hozzá? Mondják
37   22       |               A Móricka! – rebegi a jó öreg, s odaint magához, és iparkodik
38   22       |       tizennégy nap alatt kimúlt. A jó öreg nagymamát itt elhagyá már
39   22       |            szokott soruk szerint, a jó öreg asszony mindig újabb évszámot
40   22       |           nyugalomra menni neki is; az öreg asszony azt is eltemette.~
41   22       |        szánalom volt ránézni; még a jó öreg mama is, ha ránézett, felsóhajta
42   22       |                nem volt már senkije az öreg anyának, akire várjon. Mind
43   22       |    piperkőcökön, udvarlókon és szomorú öreg nénjén, hogy mikor legjobban
44   22       |             meghalt kolerában.~És a jó öreg asszonyság, ki úgy elkészíté
45   23       |               kedves adomát mondott az öreg úr.~Kehida szomszédságában
46   23       |         csengettyűre. Két tárgy van az öreg úr keze ügyében elhelyezve,
47   23       |               csengettyű mire való? Az öreg úr felfogta azt, és csengetett
48   23       |               aztán én is elmondtam az öreg úrnak, hogy mennyire meg
49   23       |           állatkertre: erre is volt az öreg úrnak egy jó adomája. Mikor
50   23       |            fatális eszmeláncolat!); az öreg úr elmondá, hogy egyszer
51   23       |               egészen fölmelegedett az öreg úr; ő ismerte tanítványának,
52   23       |             adunk, s búcsút veszünk az öreg úrtól.~– De ne tessék elszaladni! –
53   23       |         utánunk minden olvasó. „Hát az öreg úr egészségi állapotjáról
54   23       |            szerető rokonai mondják, az öreg úr most már kész elfogadni
55   26       |            kedvéért venne magára ilyen öreg úr akkora fáradságot. Megmutattam
56   26       |             annak az értékét. Csak az „öreg úr” ellen tett exceptivát,
57   26       |               az ellenségei, hogy »nem öreg úr!«” (Már akkor fújták
58   28       | összedisputáltunk iskola-óra előtt: az öreg Koricsáner meg én.~Az volt
59   32       |             országgyűlésen, hogy ifjú, öreg mind bátyámnak hívja egymást.
60   32       |               oláh, mind a tót! Egy jó öreg táblabírónak volt az a szavajárása
61   48,  III |         írásjegyekre oktatá, mind kész öreg emberek lettek már mellette,
62   55       |         rokonára, azon kövér, termetes öreg úrra, azzal az egyenesre
63   55       |            kövérsége kényszeríti.~A jó öreg urat úgy ismerték Bécsben,
64   55       |                maga a császár is, a jó öreg Ferenc; midőn nyolcszáztizenhétben
65   55       |            pálcáját, s követte a vidám öreg urat tüskön-bokron keresztül.~
66   55       |            hosszasan unatkoztak már az öreg úr vendégei az egyszínű
67   55       |                kommandóra, s mentek az öreg úrral le a lépcsőkön, ki
68   55       |              mertek zúgolódni, mert az öreg úr nem hagyott tréfálni
69   55       |            tréfálni magával.~Már ekkor öreg úr volt; csakhogy nem akarták
70   55       |           egész épület! – zúgolódék az öreg úr ismerőseinek, s panaszkodott,
71   55       |        mindenét ellopogatta lassan.~Az öreg katona még látott annyit,
72   56       |                       A sok-ember~A jó öreg Megyeri utazott hajdanában
73   58,  II  |          magyar és rác népdalokat, egy öreg rác, látva, hogy nincs basszista
74   59       |                Van a színháznál egy jó öreg úr, aki rendesen igen szívesen
75   61       |              láthatni néha egy embert; öreg, koldus, negyvenesztendős
76   61       |                rég kivette a színét, s öreg foltokat rakott rá az idő
77   71       |      harmadikban szabadsághős; egyszer öreg, mogorva kuruc, másszor
78   74       |           Engedje meg, hogy erről a jó öreg hegedűsről hadd írjak ide
79   74       |               írók, ifjú színészek, az öreg íróval és színésszel, ki,
80   74       |                mondják neki: múzeumba, öreg. Hanem összeszólalkoztak,
81   74       |             Hagyd el, ecsém – szólt az öreg úr – nem vagyok én pap.”
82   74       |         muzsikusok vagytok” – szólt az öreg, megelégedés hangján –,
83   74       |              fognak. „Inas?”, szólt az öreg csodálkozva, s nagyot csóvált
84   74       |               most neki hegedülnek. Az öreg művész szerényen helyeslé,
85   74       |                elkezdett hegedülni. Az öreg Patikárus maga kontrázott
86   74       |         eltelnünk!… Maradj még itt, jó öreg Orpheus, tanítsd meg ezeket
87   78       |              reszkető kezét nyújtja az öreg gazda ifjú menye elé, kit
88   88,  I   |        kritikust játsszák; ifjú ember, öreg ember elkezd tapsolni a
89   88,  I   |            Ezzel aztán nagyot ütnek az öreg dobra, a színpad lángtengerbe
90   88,  I   |              Mellettem egy alkalmatlan öreg úr ült, aki az egész előadáson
91   88,  III |                urat, ne adjon annak az öreg zúgolódó pácinacitának mindig
92   88,  III |            legrettentőbb módon ütik az öreg dobot, fújják az üres fát,
93   88,  III |                 egyszerre elhallgatott öreg dob, klarinét, furulya és
94   88,  III |            bőgők a feketét, s végre az öreg dob maga a szivárványt,
95   88,  III |               Persze, itt nem szólt az öreg dob meg a réztányér. Ezen
96   89,  XI  |                kapottakat, oly goromba öreg pénzzel, amilyet nálunk
97   89,  XII |         Legelöl kell megemlítenem a jó öreg fiút, Kertbenyt. A sajátságos