Rész,  Fejezet

 1    1       |            kicsinyek, hogy alig lehet őket puszta szemmel észrevenni.
 2    1       |     birodalommá alakítani.~Ki vezette őket ide?~Ki adta neki a súlyos
 3    2,  III |               sőt igen sokan dicsérik őket, és szoktatják magukat azon
 4    2,  V   |           közel, régen elfogták volna őket, az orosz ravasz.~– Megbocsát
 5    2,  V   |                három nap óta veri már őket az eső, s még „ebben az
 6    4       |           Petur bán; nem volt türelme őket kihallgatni. Abba kellett
 7    5       |           nekik, hogy szívesen eladná őket negyvenezer forintért, ha
 8    5       |           felszólíták, hogy vegye meg őket Schlick tábornoktól a kínált
 9    5       |                s akik még fölülmúlták őket, azok a papi követek voltak.
10    5       |                  Megölték, eltemették őket a csendes évek, ők ennek
11    6       |              nehéz év eltemetve tartá őket; és ők kitörtek sírjokból,
12    9       |             mecénás, se újságíró, aki őket összetrombitálja.~A kis
13    9       |            hogy a közönség is tanulja őket becsülni.~Volt Erdélynek
14    9       |          haladni a töretlen pályán, s őket gyöngéd figyelmével buzdítani.
15    9       |          Zsibóról. Wesselényi ellátta őket útiköltséggel, s megbiztatá,
16    9       |            tudassák vele, és kisegíti őket.~Még ekkor nem mertek messze
17    9       |         vendégségből a másikba vitték őket; boldog volt, aki az utcán
18    9       |             igazgató azzal fenyegette őket, hogy aki rendetlenkedik,
19    9       |            örömük, midőn az kielégíté őket. Maguk a német színészek
20    9       |             ezer forinttal segélyezte őket.~Hiába, Pestnek nem volt
21   11       |              azután?” Ezzel otthagyta őket, s később fölment Ph. tábornokhoz,
22   13       |            teázás után ott fogadja el őket; azok között volt Tisza
23   16       |           vagyok. Az Isten tartsa meg őket!~
24   18       |              pár. Az Isten tartsa meg őket minekünk sokáig!~
25   21,  IV  |          utána bolondulnak, otthagyja őket nyomorban vigasztalan, ki
26   21,  IV  |      nyomorban vigasztalan, ki hagyja őket nevetni, lepisszegetni,
27   21,  VII |            énekelni a költőknek, hogy őket milyen rosszul fizetik:
28   21,  VII |           szülőit magához vehesse, és őket jómódban eltartsa vénségükben.
29   22       |               kisebb-nagyobb, amikkel őket elharangoztam, s írtam számukra
30   22       |         vasárnap, hadd látogassam meg őket; majd ő eljön értem, s azután
31   22       |            lévén, aki mindig biztatta őket, hogy egyiknek ezt, másiknak
32   22       |               szép nyájas szóval inté őket, hogy halála után jó rokonok
33   22       |           vannak; hanem azoknak, akik őket odáig kísérik, és ismét
34   24       |         játékszerei. Isten tartsa meg őket, s nevelje naggyá kitűnő
35   29       |             vagy egyszerre megszállta őket az emberszeretet, elég az
36   31       |               nyeljék el, temessék el őket közköltségen.~A gazember!
37   32       |            nem jobbik felének nevezik őket.~A férfinem harcol és sebeket
38   33       |          készítsenek. Teleki biztatta őket, hogy csak várjanak, majd
39   40       |             mellé, maga pedig odajött őket bemutatni, és kikérni számukra
40   41       |              egy esztendeig nem bírta őket agyonverni. Ezalatt történt,
41   43       |           Dipold ágyúi meg-megállíták őket, kartáccsal üdvözölve a
42   44       |            hadsereg gázlóra találván, őket oldalba fogta; hirtelen
43   45       |                most is ott találhatná őket, aki nem tartaná fölösleges
44   48,  I   |    Veres-tenger, de ha mi megállítjuk őket, bizony megállnak azok.
45   48,  III |             iskolamester egyedül élte őket túl hitvesével.~Ősz, aggott,
46   48,  V   |             külföldi művészeket, akik őket mulattassák. A terem megtelt
47   48,  V   |         nekünk, engedd, hogy sirassuk őket. És te magad is sírj velünk;
48   50       |          mellett, gyorsan hátrahagyva őket maga mögött, az egyik matróz
49   54       |          óriási lélek azok előtt, kik őket végig látni tudják, két
50   54       |               szolid ember nem ülteti őket asztalához; hivatal, mesterség
51   54       |               Priscus Rhetor emlegeti őket a lakománál; de arra nem
52   54       |           vagyok már; de bántaná csak őket más valaki…~Hanem hova tértem
53   54       |          unalmas dolgokról.~Hazavitte őket jószágára. Ott az erdő szélében,
54   54       |                monda nekik, bevezetve őket a kényelmes lakba –: itt
55   54       |         faragni.~Egyszer meglátogatta őket pártfogójuk. Elébb Csokonaihoz
56   54       |              múlva megint meglátogatá őket.~– Hogy halad a verselés,
57   55       |        vendégeit a kapun, s otthagyta őket.~Azok szép csendesen tovamentek:
58   58,  I   |               hogy én sohasem szoktam őket olvasni…~      ~…ma nagy
59   59       |             valamennyien: ott nyomtam őket. Meg ne mozduljon, akinek
60   60       |          felül olyan helyre dobták be őket, amelyet átall az emberi
61   60       |               engedje meg, hogy onnan őket felvétessem, s tisztába
62   60       |               kiejteni sehol.~– Vigye őket kegyelmed akárhová! – kiáltá
63   62       |              a víz. Az aztán fölvette őket kádastól, mint a horgonyra
64   62       |             nem akarták engedni, hogy őket onnan elvigyék, azokkal
65   62       |        birokra kellett kelni, lefogni őket, rájok adni a kényszerzubbonyt,
66   62       |              maradjanak. Így sikerült őket nagy bajjal megszabadítani.~
67   62       |              csónakkal, ahova vezette őket. Már akkor átlátszó volt
68   66       |              közel rokona: nem akarom őket jelezni; Isten bocsásson
69   67       |            Deák Ferenc, aki kibékítse őket, ha összerontanak; hogy
70   71       |               ifjú úrral?~– Én elűzöm őket! – kiálta az egyik apa.~–
71   71       |           dörmögé a másik.~– Meg kell őket ölni – szólt flegmatice
72   72,  I   |          hazafi; ergo, senki sem meri őket látni.~Van ennek a színháznak
73   72,  I   |               mikor a vízből kifogják őket, s behányják a kosárba,
74   72,  I   |             aztán a szakácsné berakja őket a fazékba, s vizet tölt
75   73       |         önfeledéssel; a bűbájos vitte őket ki magával a városból, azok
76   73       |            bűvhegedűs oda is becsalta őket: a jámbor emberek mind bementek
77   73       |               szerelmes szél megfújja őket, és a szív úgy dobog, egyszerre
78   74       |              szed rendbe, tanítsd meg őket, hogy kell az igazi cigány
79   75       |                ahol kapta, fizettette őket; megdorgálta a vonakodókat;
80   78       |             Ugyan, miért festették le őket? Már akkor mégis inkább
81   79       |           kell mellettük tartani, aki őket kormányozza és pucolja.
82   83       | boldogságuknak, hanem egymáshoz adják őket; ahogy szokták az igazi
83   85       |              szoktak (azért is mennek őket a franciák civilizálni),
84   86       |                de ami érdekessé teszi őket, az aláírás: „római retkek”.
85   88,  XII |          számára. Az Isten őrizze meg őket a farsang után a grippétől
86   88,  XIII|                akkor így különbözteté őket: „I. Szigeti der Betyár (
87   89,  III |       kirakott neveikkel, itt találni őket, vagy házaik képviselőit,
88   89,  VII |    ellenszenvből míg vissza nem híják őket. Ha van önöknek bajok orosz
89   89,  X   |              sem mikor külön találjuk őket. Még a politikai lapok szerkesztőitől
90   89,  X   |          Mehádiát meglátogatni. Hozza őket Isten!~
91   89,  XIII|         Mecenzéf az. Nemhiába nevezik őket a Schulverein orgánumai „