Rész,  Fejezet

 1    2,  II  |          Ez mind a kettő pegazus”, mondá tréfálózva.~– Miért az?~–
 2    2,  II  |         ezt olyan nyugodt faképpel mondá, mintha az egészből semmi
 3    2,  III |        volt megtöltve, mint Petőfi mondá: ő csak ereklyéül tartogatta
 4    2,  IV  |        Legyen ön őszinte irántam – mondá Nyári –, és mondja meg nyíltan,
 5    2,  IV  |          Szemerével beszéltem, azt mondá, hogy a forradalom ügyét
 6    2,  V   |        néze fel rám, s nyöszörögve mondá: „Hagyjon itt, ezredes úr,
 7    2,  V   |         csatában.~– Valót beszél – mondá rá a vezér.~Nehány perc
 8    2,  VI  |      hozzám, s elég fennhangon ezt mondá:~– Bizony elvesztette Görgei
 9    2,  VII |    legrettenetesebb fordulópontja.~Mondá, hogy a kormányzó mindennemű
10    2,  VII |       Öcsém, be édesdeden alszol – mondá Nyáry –, Dembinski serege
11    2,  VIII|           még menekülni?~Nyáry azt mondá barátainak, hogy maradjanak
12    2,  VIII|          Sándor fájó szarkazmussal mondá előtte: vajon közölünk hányan
13    4       |           Az utolsó budai basa azt mondá rá, hogy „das war eine fein
14    5       |            negyvenezer forintom!”, mondá a gróf. „Hát hiszen mi adjuk
15    5       |     panaszkodott előtte, annak azt mondá: „Menjen ön csak Engelhez
16    5       |       letromfolásával. A bohóc azt mondá a jezsuita küldötteknek,
17    7       |             Mi el vagyunk veszve – mondá Nyáry –; Magyarország elbukott.
18    8       |        pályája felől, ő kedélyesen mondá: „Más nemzet írói vénségükre
19    8       |        kölcsön pisztolyaimat; mint mondá, gyakorlás végett. Otthon
20    8       |          vendéglőből. Útközben azt mondá: „Meglássad, én meg fogom
21    8       |             Csak a tavasz jöjjön”, mondá ő; és ki is ment nemsokára,
22   11       |           tartogatnunk; amidőn azt mondá, hogy e két nemes népnek
23   11       |              Mit ér az üdvözlés” – mondá Cs. –, ha nem látom várostokban
24   11       |          végre Cs. féltréfával azt mondá a tábornoknak: – „Fogadok
25   11       |            tósztot Sztratimirovics mondá; azután a „nagy szerb testvérekért”
26   12,  I   |        hízelgés. Hozzám e szavakat mondá őfelsége: „Régen láttam
27   13       |          Gödöllő is olyan szép!” – mondá a királyné, s egész elragadtatással
28   13       |            Kár, hogy olyan szűk” – mondá J. – „Hogy volna szűk, mikor
29   13       | házibarátja, jött oda hozzá. S azt mondá: dobjon ki a felség minden
30   16       |       hegedűvel a fülem mellett!”, mondá Szabó karmesterének, ki
31   18       |   tájszólamok, amik sajátságosak”, mondá Rezső főherceg.~Ekkor aztán
32   18       |           estig mindig dolgozik?”, mondá a főherceg. „Nem én. Csupán
33   21,  VI  |        volt.~– Jaj, be silányság – mondá ez, iszonyúan fitymáló arckifejezéssel.~
34   21,  VI  |          ilyeneket írni?~Az ügyvéd mondá, hogy tekintsen hátra; szerzőjük
35   21,  VI  |            Petőfi jól látta, s azt mondá, hogy neki semmi dolga sincs.
36   21,  VI  |             szabómester, s azt nem mondá, hogy ő megbízik abban,
37   21,  VII |           összeget, sőt dicsekedve mondá nekem, hogy milyen szép
38   21,  VII |              Hisz az legkevesebb – mondá a könyvárus –, vannak önnek
39   21,  VIII|  észrevétellel felingerelte, s azt mondá neki, ha meg akarja tudni,
40   21,  VIII|           művelt, olvasott hazafi.~Mondá Petőfinek, hogy már régóta
41   21,  IX  |          milyen silány az ember! – mondá csüggedten. – A temetőből
42   21,  IX  |   lealkudta Petőfitől: „Lássa ön – mondá a kedves öreg –, én sajnálok
43   22       | elszomorodott, s csaknem keseregve mondá fiának:~– Hogy tudsz te
44   23       |           még. „Sietnem kell haza, mondá a vendég, holnap angyalok
45   23       |         használt az mindenre.~Deák mondá neki, hogy mint okos, felvilágosult
46   23       |         akarok szavazógép lenni” – mondá, s szándéka megjelenni az
47   28       |          tanárunk megdorgálta, azt mondá mentségül a jó Koricsáner:~–
48   32       |         változtatott a címen s azt mondá: „Tekintetes emberek!”~Nemes
49   32       |    tekintetes.” „Már kérem szépen, mondá rá az együgyű paraszt, erre
50   32       |       címezgetett. No, no, atyafi, mondá őexcellenciája, én kancellár
51   32       |         Mire a hízelgő paraszt azt mondá: „Meg van tebenned, uram,
52   32       |     vagyunk egymással!” „Oh, igen, mondá Széchenyi, én vagyok a frère,
53   32       |       elítélte, s aztán, mint maga mondá, hét esztendeig úgy szolgálta
54   32       |             Hunyadi Lacit. – Ugye, mondá Deák, annak a Hunyadi Mukinak
55   44       |            Elég lesz egy század! – mondá Gózon: s kiválasztva egy
56   44       |          át? – Hát csak így, ni! – mondá Gózon, s leugorván a lováról,
57   47       |     jurátusnak sem volt; tehát azt mondá, hogy majd holnap folytatja
58   47       |        elutazott.~Csak hetek múlva mondá el a kávés bizalmasabb ismerőseinek,
59   48,  I   |            műve volt az egész.~Jól mondá amaz egyszerű férfi: egy
60   50       |            úgy eladó.” Látjátok! – mondá Széchenyi azoknak, kik mind
61   54       |        mégy többet a kezem közül – mondá neki a derék úr, megfogva
62   55       |     bajszát, s hetyke mosolygással mondá szomszédjának:~– Itt szeretném
63   55       |          fölött.~– Szegény Jankó – mondá könnyezve –, mindig mondtam
64   56       |          no, no.~Megyeri szerényen mondá, hogy bátorkodik igenis
65   56       |       nagyságos úrban?~– Aj, aj! – mondá az, fejét megrázva, s kezeit
66   59       |     visszahozom.~– Amint tetszik – mondá a főtipográfus, s elbocsátott
67   59       |            benn az orkesztrumban – mondá egy szokatlanul borzas ifjú.~–
68   59       |    kéziratot olvastam a leírónál – mondá egy harmadik, kinek olyan
69   59       |         hitelezőimet is elviszem – mondá rá a fekete ember –, s betudom
70   59       |         derék férfiú megszánt: azt mondá, hogy fájdalomdíjt drámaszerzők
71   59       |            és malasztteljes arccal mondá:~– E napom nincsen elveszve,
72   66       |          nem tudok”; Nyáry sokszor mondá, hogy e szavamért szeretett
73   66       |            ellenzék akkori vezére, mondá ki a „megadjuk” szót, a
74   66       |  parancsolt Magyarországnak, Nyári mondá: hogy „Semmi szó föltétlen
75   66       |            mellett ültünk, gyakran mondá az utóbbi időkben:~„Nézd,
76   66       |      Szomorúsága feltűnő volt. Azt mondá szemrehányólag:~– Jobb szerettelek
77   70,  2   |      versekben beszélni; másik azt mondá, ez S. gróf, az érti ily
78   77       |            támadtak elő; egyik azt mondá: „Ismersz-e engemet, Rikárd?
79   77       |            egy elátkozott balerina mondá, kinek kiadtam a képét az „
80   78       |      Tudniillik, hogy a szerkesztő mondá ezeket a szép szavakat nekem,
81   88,  V   |        mellettem ült, aggodalmasan mondá, miszerint fél, hogy ez
82   88,  VIII|           nem nézem ám a darabot”, mondá az érdemes hazafi. Nemcsak
83   88,  XI  |         magához, s nagylelkűen azt mondá neki: „No, Mungó, minthogy
84   88,  XII | legkedveltebb színműíróinknak maga mondá előttem, hogy amint írtak
85   89,  VII |         Isten!”, míg egy végre azt mondá: „Három Isten!” A vezénylő