| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hoffman 1 hoffmann 1 hoffnung 1 hogy 2570 hogyan 32 hogyha 5 hogyhogy 1 | Frequency [« »] ----- 10575 a 3975 az 2570 hogy 2049 nem 1933 s 1807 egy | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances hogy |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
501 17 | vettem. Ha azt mondanám, hogy feljegyzettem a nevét, mikor
502 17 | nem is mondom. Megvallom, hogy nem tudom, minek híják?
503 17 | részesült nálam, ami abban áll, hogy minden évben szorgalmasan
504 17 | rajta őszi megmetszéskor, hogy termőrügyek mutatkoznak
505 17 | letörtem róla egyet. Oh, hogy megsajnáltam azt az egyet.
506 17 | az a szíves készsége van, hogy bebúvik a virág kelyhébe,
507 17 | lilaszínű ormánybogár. No, már hogy ennek mi passziója telik
508 17 | mi passziója telik abban, hogy a gyümölcsnek a szárát ollójával
509 17 | vastagabb volt már, mint hogy a rhinchitesz vékony fúrója
510 17 | Ominózus szám.~Azt mondtam, hogy az ormánybogár fúrója nem
511 17 | el különféle fenevadakat, hogy ahol az egyik elvégezte,
512 17 | szépen kirágta a belsejüket, hogy háromnak csak a héja maradt.~
513 17 | mindeniket odavarrtam a fához, hogy azt se jégeső, se zivatar
514 17 | azt írja a rigóról Entz, hogy férget eszik! Eszik bizony
515 17 | most nincs több egynél. Hogy biztosítsam ennek az egynek
516 17 | egynek az életét?~Azt tettem, hogy egy kis sodronykalickát
517 17 | a kertek védistennője, hogy mit írtam róla ezelőtt negyven
518 18 | kollégámhoz intézett, tudtam meg, hogy óhajtaná ezt a székely történetet
519 18 | uralkodójának, elmondva neki, hogy ez arról a népről van írva,
520 18 | ekkor azt kérdezte tőlem, hogy ez a regény a székely tájszólás
521 18 | Én mondám ő fenségének, hogy a magyar nyelvben nincsenek
522 18 | aztán be kellett vallanom, hogy biz ebben a Bálványosvárban
523 18 | a magyar trónörökösről, hogy nem tud valamit, s a művemet „
524 18 | azt kérdezte a főherceg, hogy hányadik kötet regényem
525 18 | regényem ez már? Mondám, hogy a kétszázötvenedik. Óh,
526 18 | Ekkor azt kérdezte őfensége, hogy ismerem-e Brankovich magyar
527 18 | hírlapszerkesztő.” „Úgy tudom, hogy szélsőbali.” „Fenséges uram,
528 18 | elhiheti akárki.~Azzal végezte, hogy „Csak az Isten tartsa meg
529 19 | arcjátékot kellett mutatnia, hogy senkit meg ne ijesszen.~
530 19 | az író abba a helyzetbe, hogy a kegyetlen cenzorral elkezdett
531 19 | barát” ugyan azt jelentené, hogy „amicus”, de hiába! A közönség
532 19 | azt is érthetné alatta, hogy „monachus”. S az nem lehet
533 19 | azt mondta az embernek, hogy: »Arcod verítékével szerezd
534 19 | cenzor nem akart megbuktatni, hogy tehát minden ki legyen expiálva,
535 19 | példálózni.~Hiszen tudjuk, hogy egy időben a „Pesti Napló”
536 19 | mely kétségtelenné teszi, hogy biz ez nem csupán a török
537 19 | még fel kiáltása szavát, ~Hogy keresd a vak éj fiainak
538 19 | vágyó balgatag anya is, ~Hogy tudjon mit vágni a dervis
539 19 | mennynek árendáját, bérét, ~Hogy mikor az oltárt építik számodra, ~
540 19 | valaki bőjtölget pénteken, ~Hogy éhhel s mezítláb jár a szent
541 19 | érdem-e egy két liturgia,~Hogy azzal az ember legyen Isten
542 19 | ember legyen Isten fia?4~Hogy paradicsomba’ és mennybe
543 19 | részt vegyen, ~Szükség, hogy skeleton és zarándok legyen? ~
544 19 | csapdossa; ~Örül, mikor látja, hogy embertársának ~Vércseppjei
545 19 | merészség kellett ahhoz, hogy azon időben, midőn minden
546 19 | megaláztatásnak kellett ahhoz, hogy egy költő szárnya annyira
547 19 | szárnya annyira letörjön, hogy azt a dalt, melyet mint
548 19 | tartoznék költőinknek azzal, hogy most, midőn láncok nem terhelik
549 19 | nekik igazságot az által, hogy keresné fel munkáikat meghamisítatlan
550 20 | volt vele, s marasztotta, hogy ne menjen Bemhez vissza;
551 20 | akik mind azt mondták, hogy gyalog látták őt futni a
552 20 | őt futni a kozákok elől. Hogy hová lett, azt senki sem
553 20 | aranyat adott a leányának, hogy menjen el férjét felkeresni.
554 20 | utánjárásnak az lett az eredménye, hogy Petőfiné bizonyossá lett
555 20 | bizonyossá lett afelől, hogy Sándor elesett, s visszatérve
556 20 | nála lakó menekült úrtól, hogy az beszélni óhajtana vele
557 20 | rögtőn elhatározta magát, hogy átmegy Vásárhelyre a szállást
558 20 | szólt Bathó. – Az igaz, hogy ön oly bámulatosan hasonlít
559 20 | bámulatosan hasonlít Petőfihez, hogy az embert zavarba hozza;
560 20 | beszélt, annyira vitte Bathót, hogy az elkezdett kétségeskedni.
561 20 | forintot, s azt mondta, hogy maradjon itt; ő vissza fog
562 20 | akkor majd kieszközlik, hogy külföldre kimenekülhessen,
563 20 | már azt is tudta akkor, hogy Júlia férjhez ment, s ezzel
564 20 | ment, s ezzel indokolta, hogy nem akar Szendreyékhez elmenni.~
565 20 | vásárhelyi titkot, s kérte, hogy látogassa meg ő is azt az
566 20 | feltűnő hasonmása Petőfinek, hogy az ember a saját szemei
567 20 | felhúzta, s azzal úgy elment, hogy vissza sem tért többet.
568 20 | Ezzel bizonyította be, hogy csaló volt.~De hogy veszedelmesen
569 20 | be, hogy csaló volt.~De hogy veszedelmesen kellett hasonlítania
570 20 | azt kétségtelenné teszi, hogy egy oly közelálló barátjával,
571 21, I | jelennél, s úgy hiszem, hogy az egész világ maga is sokkal
572 21, I | fogadást tettünk egymásnak, hogy csak mint nevezetes emberek
573 21, I | miként történt: ahelyett, hogy ülnék az én kedves mosolygó
574 21, I | abban a kis fehér szobában, hogy mi legyen belőlünk? Orlai
575 21, I | II.~Sokan azt hiszik, hogy Petőfi csak szenvelgésből
576 21, I | rokonaitól lehetett megtudni, hogy csalárd adósok megszökése
577 21, I | a gonosz versek okozták, hogy belőle híres, nevezetes
578 21, I | elvette az Isten az eszét, hogy iskola helyett színházba
579 21, I | bolondok; ebből aztán az lett, hogy Sándornak el kellett hagyni
580 21, I | Nemsokára megtanulta azt, hogy a színház lakásnak nagyon
581 21, I | jött káplár azon kapta, hogy az őrállásra elfeledett
582 21, I | ügyelvén azon szép mondásra, hogy „justum ac tenacem propositi
583 21, I | ingerkedtek vele, biztatták, hogy ne búsuljon: „Más város,
584 21, I | s jelenté az őrnagynak, hogy egy katona lopja a szilvát.
585 21, I | észrevette, s rákiáltott, hogy megálljon! A fickó ahelyett
586 21, I | éjszakában vaktában úgy találta, hogy a golyó szívén ment keresztül.
587 21, I | Petőfi katonaéletéből; kár, hogy azokat maga fel nem jegyezte.
588 21, I | lett? Nem tudom. Reménylem, hogy Petőfi áldásai legalább
589 21, I | már hírhedett költő volt, hogy egy este belép hozzá egy
590 21, I | tetszik-e még rá emlékezni. Hogy ne emlékezett volna! Ő volt
591 21, I | meglátogatni, ezen jártában, hogy tisztelkedjék nála, s ha
592 21, I | arra sem bírta rávenni, hogy nála leüljön; tudja ő, úgymond,
593 21, I | leüljön; tudja ő, úgymond, hogy ámbár Petőfi sem kapitány,
594 21, III | kedvező ítélet, az – de hogy az! Százannyi a költőnek
595 21, III | az irodalomnak azáltal, hogy a megjelent jobb műveket
596 21, III | társulatunkat képzelődő társaságnak.~Hogy sértett bennünket ez a gúnynév!
597 21, III | novellákat, amik azokban vannak, hogy elmosolyodnék rajtok; én
598 21, IV | rossz embereknek álarcozni, hogy minden bolond rájuk ismerjen:
599 21, IV | még azzal is bántogatták, hogy nem ő az a Petőfi, aki ama
600 21, IV | azt az apró bosszúállást, hogy a legkomolyabb darabban
601 21, IV | személyt csinált magából, hogy az egész közönség kacagott
602 21, IV | azt a tréfát követte el, hogy a lovagköntös mellé kard
603 21, IV | kacajt gerjesztett vele, hogy a súgó is belesült a szerepbe.
604 21, IV | hónap végén, mint Petőfinek, hogy nemhogy ő kapna valamit,
605 21, IV | szegény színész anélkül, hogy aznap kenyeret sütöttek
606 21, IV | volt azt tudatni mással, hogy ő nyomorban él.~Ezen a pályán
607 21, IV | volt pedig akkor hozzá, hogy meghaljon éhen és nyomorban.~
608 21, IV | siker meggyőzte afelől, hogy a színpad nem az ő hazája.
609 21, IV | végül oly zavarba jött, hogy ilyest mondott: „tehát Gergely
610 21, IV | örökké ifjúvá teszlek!”~Jó, hogy áldott szelleme sugallagát
611 21, IV | rajongó érzés kellett ahhoz, hogy valaki kétévi szenvedés,
612 21, V | közül lehet méltó ok arra, hogy Petőfi ily versekre fakadjon:~„
613 21, V | szellemmel összebeszélt, hogy elmenjenek faluzni, és azután
614 21, V | ott elbeszélte Petőfi, hogy a faluzásban megbetegedett,
615 21, V | ápolta, táplálta, gondolván, hogy majd megfizet ez, ha módja
616 21, V | meg is emlékezik róla:~„Jó hogy az embernek csontfoga van, ~
617 21, V | rendelék az istenek, ~Mert hogy ha vas lett volna a fogam,~
618 21, V | Petőfinek, nem is azért, hogy a szalagot elvitte, hanem
619 21, V | szalagot elvitte, hanem hogy nyitva hagyta a fiókot,
620 21, V | mintha azt a hírt hozná, hogy ég a ház), s megállva előtte,
621 21, V | De oly nagy bizalmad, hogy még csak kétkedni se tudj
622 21, V | amit mondok.~Pákh esküdött, hogy van.~– Akkor vedd a kalapod,
623 21, V | harmadikra nézve elhallgatni, hogy tagadta el mindegyikünk
624 21, V | enyim nem – Az enyim sem – Hogy jött hát ide? Én nem tudom,
625 21, V | egyszer megtudakolta Pákhtól, hogy van-e hozzá föltétlen bizalma?~
626 21, V | Akkor azt mondta neki, hogy üljön le, és vegyen tollat
627 21, V | majd ő diktálni fogja, hogy mit írjon; amint következik:~–
628 21, V | fizetésének háromnegyedét képezte; hogy ezt kockáztassa, a legnagyobb
629 21, V | után megkérdezte Petőfitől: hogy mégis mi úton reméli ez
630 21, V | bizonyos lehetsz felőle, hogy napjára megküldöm az összeget.~
631 21, VI | szívével. Magára vállalta, hogy Petőfi költeményeinek kiadót
632 21, VI | Petőfi megnyugodhatott benne, hogy ez nem üres szó, ez nem
633 21, VI | nem eléggé mágnások arra, hogy a nemesi kaszinót látogassák,
634 21, VI | nem eléggé proletáriusok, hogy kávéházban füstölögjenek;
635 21, VI | Várady Antal.~Ha megmondom, hogy Várady volt később Petőfinek
636 21, VI | ügyvédtárs kérte Váradyt, hogy tekintsen e versek közé,
637 21, VI | Az ügyvéd kényszeríté, hogy olvasson el még egy másikat.~
638 21, VI | asztalhoz Várady, s maga kérte, hogy hadd lássa a többit.~És
639 21, VI | ilyeneket írni?~Az ügyvéd mondá, hogy tekintsen hátra; szerzőjük
640 21, VI | színváltozás sem mutatta, hogy az ő verseit ócsárolják
641 21, VI | kérdezte Várady a költőtől, hogy van-e szállása?~Az ügyvédek
642 21, VI | belenézett, azt mondta, hogy elmegy hozzá.~Nappal az
643 21, VI | jól látta, s azt mondá, hogy neki semmi dolga sincs.
644 21, VI | fölébredt, akkor látta, hogy fenn ül, és dolgozik. Nem
645 21, VI | aludnék.~Másnap kérdezte tőle, hogy nem lenne-e szíves vele
646 21, VI | be Várady lakótársához, hogy harminc forintja van nála
647 21, VI | a jó Vörösmarty anélkül, hogy az ifjú költő verseinek
648 21, VI | szabómester, s azt nem mondá, hogy ő megbízik abban, miként
649 21, VI | előlegez is a költőnek, hogy élhessen egy ideig.~Ezt
650 21, VII | arról énekelni a költőknek, hogy őket milyen rosszul fizetik:
651 21, VII | Petőfinek életéből.~Azon évben, hogy a Pesti Divatlapot Vahot
652 21, VII | maga tanácsolta Petőfinek, hogy fogadja el az ajánlatot,
653 21, VII | dicsekedve mondá nekem, hogy milyen szép fizetésbe jutott.
654 21, VII | panaszos verset a naphoz, hogy mért nem akar hozzá besütni?
655 21, VII | tudhatná magáról Apolló, hogy a poétának nincs pénze fára
656 21, VII | mellékakcidenciája volt, hogy ahol lehetett, egy-egy furcsa
657 21, VII | szövegébe, például ahelyett, hogy ez s ez a párizsi főúr egyik
658 21, VII | szerkesztőket.~Föltette magában, hogy fog rossz verseket írni,
659 21, VII | elküldi a szerkesztőkhöz, hogy fogják érte összeszidni.~
660 21, VII | olykor pénz után sóhajtott: hogy szűkölködő szülőin segíthessen
661 21, VII | és most arról volt szó, hogy az apát űzik el könyörtelen
662 21, VII | erősen föltevé magában, hogy ez összeget megküldi számára,
663 21, VII | variálni, kommentálni, hogy egy gazdag magyar főúr elhatározá
664 21, VII | hírlapokban. Petőfi gondolá, hogy akinek ilyen nagy torony
665 21, VII | attól sem fog megijedni, hogy őneki ötszáz forintot adjon –
666 21, VII | ennélfogva azt válaszolta neki, hogy pénzzel ugyan meg nem vigasztalja,
667 21, VII | Petőfi csak azt sajnálta, hogy minek kért?~Útközben elbúsultában
668 21, VII | könyvárussal, azt kérdi tőle, hogy mi baja? Petőfi mondja,
669 21, VII | mi baja? Petőfi mondja, hogy az atyja tönkrejut, és ő
670 21, VII | tud ötszáz forintot kapni, hogy megsegítse.~– Hisz az legkevesebb –
671 21, VII | hiszem, nem is bánta meg, hogy Petőfit megnyeré.~A költőnek
672 21, VII | végre képessé tette Petőfit, hogy szülőit magához vehesse,
673 21, VII | szerették egymást ők hárman, hogy amint az egyik meghalt közülök,
674 21, VIII | Viseletei mindig olyanok voltak, hogy aki meglátta, vele álmodott.~
675 21, VIII | Talán azért tette ezt, hogy a figyelmet magára vonja?
676 21, VIII | azt a divatot vette fel, hogy kerek, asztrakán kucsmát
677 21, VIII | is elhitte volna akkor, hogy Egressy zongorázik, s Liszt
678 21, VIII | közül figyelmezteté őt, hogy ne igen mélyen tekintsen
679 21, VIII | hangversenyt.~Társai azt hitték, hogy tréfál, és nevettek rajta.
680 21, VIII | kezét.~Az eleinte azt hitte, hogy Petőfi csak tréfál, s elment
681 21, VIII | ajtajáig, hanem amint látta, hogy ez komolyan szándékozik
682 21, VIII | minden rábeszélő tehetségét, hogy őt e szándékáról leverje.~
683 21, VIII | magát, röviden tudtára adva, hogy ő nem egyébért jött hozzá,
684 21, VIII | egyébért jött hozzá, mint hogy leányát nőül kérje.~A bankár
685 21, VIII | hazafi.~Mondá Petőfinek, hogy már régóta ismeri műveiből,
686 21, VIII | formaságra figyelmezteté Petőfit, hogy legyen szíves magát leánya
687 21, VIII | mindjárt utasítá is őt, hogy ki által?~Azzal megszorítá
688 21, VIII | azt akarta bebizonyítani, hogy volt bátorsága megtenni
689 21, VIII | pillanat elég volt arra, hogy a férfit barátjának, a nőt
690 21, VIII | pillanat ismét elég arra, hogy legkedvesebbjét meggyűlölje.~
691 21, VIII | Máskor is megtörtént vele, hogy egy színielőadás alatt egy
692 21, VIII | paphoz, s tudtára adták, hogy ők rögtön össze akarnak
693 21, VIII | szerencséjükre az a felelete volt rá, hogy gyertyavilágnál egybekelni
694 21, VIII | keserű, közel voltunk hozzá, hogy egymást megríkassuk.~E vita
695 21, VIII | valami arra való edénybe, hogy a padlóba ne tapodja.~Egyszerre
696 21, VIII | felszólalni:~– Nem gondolnám, hogy a kalapomat rakod tele dohányhamuval?~
697 21, VIII | nevetésből, nem tudtuk, hogy hol hagytuk el a vitát?~
698 21, VIII | előtt azon a ponton álltunk, hogy örökre elváljunk egymástól;
699 21, IX | tartogattam”, egész addig, hogy „függ már a lant megérintetlenül”.~
700 21, IX | legigazabbak.~Emlékezem rá, hogy e halál után két esztendővel,
701 21, IX | szemrehányást tett magának azért, hogy egy szép hölgyre kíváncsian
702 21, IX | vallja, midőn vigasztalja, hogy ne aggódjék azért, hogy
703 21, IX | hogy ne aggódjék azért, hogy kenyere oly barna, az mégis
704 21, IX | ember, amíg meg nem tudja, hogy a temetőből vannak tépve.
705 21, IX | bizony már azt sem tudom, hogy akihez írva voltak, érzett-e
706 21, X | végezhetni baját azáltal, hogy magát egyszerűen megnevezte
707 21, X | írástudó azt kérdi tőle, hogy ki légyen?~Többet nem szólt,
708 21, X | a mentéjén meglátszott, hogy Csokonai óta nem változtatta
709 21, X | költőt, s oly jólesett neki, hogy örömkönnyeit keblére sírhatta,
710 21, XI | próféciái!~„Tudom azt az egyet,~Hogy nem soká élek”… ~– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – ~„
711 21, XI | Hogy ha én majd meghalok, ~Nem
712 21, XI | Fiam, én neked megengedem,~Hogy úgy halj meg, mint magadnak
713 21, XI | kérném akkor Istenem:~… hogy tavasz legyen,~Harc tavasza,
714 21, XI | nevemet, ~Ne tudja senki sem, hogy egykor ilyen ~Megátkozott
715 21, XI | még azt is merem állítani, hogy a hatodik sem mondotta azt.~
716 21, XI | meghalni. De annyi bizonyos, hogy meghalt. Hol és mi úton?
717 22 | éppen akkora fiú voltam, hogy éppen kilátszottam a földből,
718 22 | áldott jó apám elmondta neki, hogy újoncot hozott a számára:
719 22 | lenhajú fejemet, s kérdezé, hogy hívnak?~Én mondám, hogy „
720 22 | hogy hívnak?~Én mondám, hogy „Móric”.~Ő elmosolyogta
721 22 | bizonyosan csúfolni fognak érte: hogy is hívhatnak valakit Móricnak
722 22 | Egy ideig csak néztem, hogy vajon édes apám is itt marad-e
723 22 | És amint azután láttam, hogy ő valóban eltávozik, és
724 22 | valami úgy elszorult bennem, hogy csak egy kicsinyt biztatni
725 22 | biztatni kellett volna, hogy sírjak; megtettem volna.~
726 22 | ujjaikat feltartva, úgy hívtak, hogy „rektor úr”, a folyosóig
727 22 | línea közé gömbölyű betűket, hogy szeme-szája járt a nagy
728 22 | belőle; engemet is biztatott, hogy fogjak bele én is legyet,
729 22 | elkezdett csúfolni, azt mondta, hogy „Mó-ric!” én úgy szégyenlettem
730 22 | szép nyájasan felszólított, hogy mondjam meg: micsoda betű
731 22 | micsoda betű ez?~Azt hitte, hogy még csak ennyire vagyok.~
732 22 | a fejemet, s azt mondta, hogy hisz ez már nagyon is jól
733 22 | Az én arcom úgy égett, hogy alig láttam bele. Azóta
734 22 | pörgött a szájukból a szó, hogy azt álmélkodás volt hallani.~
735 22 | pergéssel a maga mondanivalóját, hogy szemei is kidülledtek bele;
736 22 | szerettem volna vele könyörögni, hogy ne bántsák, hiszen ígéri,
737 22 | ne bántsák, hiszen ígéri, hogy nem teszi azt többet; nem
738 22 | ha engem úgy megvernének. Hogy mer az a fiú most hazamenni
739 22 | viseltem magamat, s úgy hiszem, hogy büszke voltam a cselédség
740 22 | az olyan régen volt már, hogy azt a fiatalembert, akit
741 22 | semmit sem tudott arról, hogy én micsoda atyafiságban
742 22 | s megtenné a kedvemért, hogy olyan kis fiú legyen most
743 22 | századdal.~Mire odajutottam, hogy ama széles lépcsőkön, mik
744 22 | aminőket én bámultam azelőtt, hogy tudnak egyszerre négy lépcsőt
745 22 | Egy-kettő úgy elszakadt, hogy semmit sem tudok felőlük,
746 22 | amikhez én nem értettem. Hogy megvert magánál egy fejjel
747 22 | egy fejjel nagyobb fiúkat, hogy sírva mentek a rektorhoz
748 22 | a rektorhoz panaszkodni, hogy merte enni a zöld barackot,
749 22 | verhette fejembe? Egyik az, hogy a zsidók megfognak, és véremet
750 22 | véremet veszik; másik az, hogy tetszhalott találok lenni,
751 22 | eltemetnek; harmadik meg, hogy meg talál harapni a veszett
752 22 | magasabb foka, mint az, hogy bár csak én valaha egy paraplényelet
753 22 | szokásom annyira megmaradt, hogy most bottal járok még az
754 22 | meghalt, s mindig azt kérdezi, hogy szépen el fogjuk-e temetni?~
755 22 | Gyuri szülőimtől elkért, hogy holnap, vasárnap, hadd látogassam
756 22 | szobaleánynak parancsolatot adott, hogy nekünk hozza frissen az
757 22 | bohóság volt nála; látszott, hogy ő a legkedvesebb a háznál.~
758 22 | szobaleány, s tudtunkra adá, hogy még nem szabad játszani,
759 22 | kereken megmondá határozatát, hogy ő bizony nem megy. Mi baja
760 22 | olyat húzott a könyökére, hogy az ríva ment el onnan.~Én
761 22 | hazatalálnom, mikor azt sem tudom, hogy hívják azt az utcát, ahol
762 22 | Szépen kérte Gyurikát, hogy jöjjön be a nagymamához,
763 22 | megcsókolta, mondta neki: „hogy ha engemet szeretsz”. Pirongatta
764 22 | Pirongatta a makrancos fiút, hogy nem szégyenli-e magát előttem?
765 22 | kértem, akkor azt mondta, hogy no, az én kedvemért bejön,
766 22 | mégis megtett haragjában, hogy egy kardcsapással egy egész
767 22 | olyan összelapult ráncokkal, hogy alig lehetett elhinni, hogy
768 22 | hogy alig lehetett elhinni, hogy van valaki abban a ruhában;
769 22 | mindenről, amiről csak képzelé, hogy tudok valamit, s az őt mind
770 22 | érdekelte; megkérdezte tőlem, hogy mi akarok lenni? Mondtam
771 22 | akarok lenni? Mondtam neki, hogy ágens akarok lenni Bécsben.
772 22 | helyben hagyta. Biztatott, hogy csak tanuljak jól, neki
773 22 | leánya, aki azt képzelte, hogy ha ő megnő, neki is fiúnak
774 22 | nem szerették; nem tudom, hogy miért.~Tehát mikor leültettek
775 22 | evett, s emlékezett rá, hogy minek kell lenni még az
776 22 | Közbe-közbe kérdezősködött, hogy hát a gyerekek esznek-e?~
777 22 | gyalogtiszt kötekedtek Gyurikával, hogy álljon be katonának, melyikhez
778 22 | gyalogkatona? ő azt felelte, hogy nem lesz ő sem huszár, sem
779 22 | már akkor is vettem észre, hogy Gyurikának az egész családban
780 22 | lehetett a magyarázata, hogy Gyurika anyja igen gazdag
781 22 | aki mindig biztatta őket, hogy egyiknek ezt, másiknak azt
782 22 | s a világban az a hit, hogy az öreg emberek hamarább
783 22 | főkötőjét, amikben kívánta, hogy eltemessék; elkészítette
784 22 | arany betűkkel nevét, és hogy „Meghalt az Úrban ennyi
785 22 | megengedte a jó öreg asszonyság, hogy benn legyek, akkor mind
786 22 | miszerint reméli Istentől, hogy ez volt az utolsó születése
787 22 | nyájas szóval inté őket, hogy halála után jó rokonok maradjanak,
788 22 | tanácsán járjanak, és végtére, hogy őt szépen eltemessék: temetésén
789 22 | gyermekeknek megmutassák, hogy a nagymama hol fekszik,
790 22 | a nagymama hol fekszik, hogy azok megemlékezzenek róla.~
791 22 | keseregve mondá fiának:~– Hogy tudsz te énnekem ilyen rosszakat
792 22 | odafenn; a fiúk azt mondták, hogy nem is jön ma fel az iskolába,
793 22 | után tanítónk azt mondta, hogy délután nem lesz tanítás,
794 22 | egyháznak és iskolának: illő, hogy mindazok elmenjenek őt megtisztelni,
795 22 | úgy meg voltak illetődve, hogy az ilyen nagy ember is meghal.~
796 22 | elbotlottak alatta. Oh, hogy ezt neki meg kellett érni!
797 22 | színe volt minden arcnak, hogy én olyant még nem láttam
798 22 | iskolába, úgy hallatszott, hogy édesanyja elköltözött e
799 22 | szemmel fogjuk azt nézni: „Hogy találjunk benne nyugodalmas
800 22 | kérdés most is az volt, hogy „Ki teremtette e nagy világot?”
801 22 | volt. De arra a kérdésre, hogy ki van itthon? még most
802 22 | valakinek, hanem csak szokásból, hogy teljék az idő.~Az idegen
803 22 | lépéshangra kérdezi az öreg, hogy ki jött hozzá? Mondják neki,
804 22 | jött hozzá? Mondják neki, hogy a Móricka van itt, a Móricka
805 22 | hajamat megsimogatni. – Hogy megnőtt.~És azután leteszi
806 22 | az ember azt gondolná, hogy most nevet, pedig ez nála
807 22 | pedig ez nála annyit jelent, hogy sír.~Nem kívánja, hogy beszéljek,
808 22 | hogy sír.~Nem kívánja, hogy beszéljek, mi újság van
809 22 | akarok, még azt mondja, hogy maradjak.~Nincs is miről
810 22 | jött rögtön erre a hír, hogy a kollégiumban tanuló idősebb
811 22 | testőrseregnél: azt mondják, hogy nem volt nálánál szebb egy
812 22 | idők, az ifjú elfeledte, hogy neki jó öreganyja van, és
813 22 | elmaradt ott, azt sem tudni, hogy hol? Azt sem tudni, merre?
814 22 | eltemették? Csak azt tudni, hogy meghalt; csak azt tudni,
815 22 | meghalt; csak azt tudni, hogy nem jön haza többé.~Lehullt
816 22 | és szomorú öreg nénjén, hogy mikor legjobban féltették,
817 23 | harmincesztendősnek látszani, hogy a fejét meg ne hűtse. Mert
818 23 | minden ember azon kezdi, hogy abba köt bele. Denevértermészet! „
819 23 | menteni magát. Azt mondta, hogy az egyik fia Ser Ferenc,
820 23 | másik pedig Bor Ferenc. Ti. hogy a naptárban Franciscus Seraphinus
821 23 | többi között marasztja, hogy ne menjen még. „Sietnem
822 23 | mindenre.~Deák mondá neki, hogy mint okos, felvilágosult
823 23 | fizet a korcsmámért, azért, hogy a szent kút ott van.”~A
824 23 | óriási nagy csengettyű. Hogy az első mire való, azt könnyű
825 23 | hittem, ez azt jelenti, hogy a tisztelt ház hallgasson.
826 23 | hallgasson. Nem biz az, hanem hogy a messze lakó gazdasszony
827 23 | elmondtam az öreg úrnak, hogy mennyire meg vagyunk most
828 23 | leütik, sem tudom megmondani, hogy tértünk át az országházról
829 23 | eszmeláncolat!); az öreg úr elmondá, hogy egyszer Kemény Zsigónál
830 23 | tőle mindannyian. Hát úgy, hogy Mátyás teszi azt a jéggel,
831 23 | megtette a szegény újságíróval, hogy »macht er eins, so findt
832 23 | fölverték az álmából azzal, hogy itt van Pultz úr (a cenzor-rendőrbiztos),
833 23 | Pultz úr azzal a szóval, hogy baj van, a főcikket ki kell
834 23 | dolgot: alkudozott vele, hogy legalább a kék plajbásszal
835 23 | Zsigó már akkor úgy horkolt, hogy rengett bele a ház! A biztos
836 23 | s referált Protmannak, hogy a szerkesztő nem enged a
837 23 | hallunk valamit?”~Úgy hiszem, hogy folyvást arról beszéltem.~
838 23 | megjelenni az országházban, hogy részt vegyen annak tanácskozásaiban.~
839 23 | mint az lesz!~Adja Isten, hogy minél elébb bekövetkezzék,
840 24 | szocietás közt a vélemény, hogy Mária főhercegnő a budai
841 24 | tudvalevőleg megköveteli, hogy gyermekei ország-világ előtt
842 24 | tanulmányaikról; mert nem akarja, hogy az ő számukra külön sütet
843 25 | is faragott a számomra, hogy könnyebben essék a gyaloglás.
844 25 | megmagyarázta a főherceg, hogy mi minden lesz a mai lakomán.
845 25 | hol újra megkeményedik, hogy lőni lehet vele.) Azután
846 25 | szüretem!~Észre sem vettem, hogy már vacsorára jár az idő:
847 25 | De azt nem árulta el, hogy mire várnak?~Nagy meglepetés
848 25 | dugva (megsúgta később, hogy szűzdohány van belevágva),
849 25 | énekelte a pap: ne nézd, uram, hogy ő német!~Majd vacsorához
850 25 | vacsorához ültünk. Sejtettem, hogy tánc lesz ennek a vége!
851 25 | volna Alcsútra, csak azért, hogy ezt a táncot lássam.~Egyszer
852 25 | aztán azon vettem észre, hogy magam is benne vagyok a
853 25 | főhercegnő, mikor vége volt, hogy elég jól járom a palotást.~–
854 25 | Denique, megesett.~Tudom, hogy ezért az excesszusért kereset
855 25 | foyer-ban szivargyújtáshoz: hogy „kényszerítő körülmények
856 25 | Éjjel azzal álmodtam, hogy Kecskeméten a jó Siposs
857 25 | jogtanárom examinálni akart, hogy „quid juris”. – „Non sum
858 26 | Királyéknál~Bizony rég ideje, hogy egy magyar király tudósaival
859 26 | létrehozása iránt; arra pedig, hogy uralkodó fejedelem levente
860 26 | levelet, melyben értesít, hogy őfelsége december 1-jén
861 26 | adandó ebédre, megbízva, hogy a magyar szerkesztő és művészeti
862 26 | elkészít egy képet, mint hogy ünnepélyes lakomákban vagy
863 26 | trónörökös azt írta a levelében, hogy elébb szép diplomatikusan
864 26 | diplomatikusan puhatoljam ki, hogy nem lesz-e terhére a bíbornoknak
865 26 | elmondják az ellenségei, hogy »nem öreg úr!«” (Már akkor
866 26 | Őfensége előre figyelmeztetett, hogy elébb a magyar szöveget
867 26 | és a munkatársak iránt, hogy ily rövid idő alatt lehetővé
868 26 | is bátor voltam felelni, hogy a főherceg a legjobb írója
869 26 | sorban egész képet visszaadó, hogy azt mindnyájan mintául vehetjük:
870 26 | tudatta velem a trónörökös, hogy a mai díszlakomán áldomást
871 26 | adomázta el egyszer a főpap, hogy mikor a bíbornoki kalapot
872 26 | az ablakon kinézve látja, hogy egy embert a rendőrök a
873 26 | rendőrbiztost, s kérdezte tőle, hogy mit vétett a befogott ember? – „
874 26 | ember? – „Hát azt mondta, hogy micsoda kopott kardinális
875 26 | Természetesen azonnal kieszközölte, hogy szigorú bírálóját szabadon
876 26 | nem vár rá a gyaloghintó (hogy szentséges lábai a földdel
877 26 | van már ötven esztendeje, hogy legutoljára diktandó járt
878 26 | asztalánál üdvözölte. Úgy hiszem, hogy mindnyájunk érzelmeit fejezte
879 26 | megjelentem, azzal fogadtak, hogy: „Most már igazán és komolyan
880 27 | akinek az az utasítása, hogy „kerüljön, amibe kerül”)
881 27 | és oly korrekt irállyal, hogy azokban soha egy törlés,
882 27 | szerkesztésénél, mondhatni, hogy a legnagyobb gond terhét
883 27 | vezetne – a másvilágon; hogy másnap rögtön az íróasztalához
884 27 | irodalmi foglalkozásban; hogy egyik nap hadseregeket vezényeljen,
885 28 | telemesemondázták a fejemet azzal, hogy a zsidók a pászka ünnepükhöz
886 28 | hátratekintettem, s azt láttam, hogy nem néznek utánam a házunk
887 28 | sem igen volt arra való, hogy a zsidók iránt való előszeretet
888 28 | előszeretet serkentgesse bennem. Hogy engedik ezeket az embereket
889 28 | volt a Cicke kutyánk. Hej, hogy iramodott neki, ha egyszer
890 28 | azután megtanultam azt, hogy van a város végén egy elátkozott
891 28 | ellen való bűnnek, úgy, hogy ha egy diákról megtudják,
892 28 | ha egy diákról megtudják, hogy a Schlossbergen volt, azt
893 28 | diák nyelv? Csak azért, hogy Horatiust megértse: „nunc
894 28 | megtörtént az a csoda, hogy egy zsidó diák iratkozott
895 28 | támadt az az ambíciója, hogy orvossá legyen: evégett
896 28 | bocsátá őt erre a napra, hogy ápolja a feleségét, felhagyva
897 28 | Az volt a vitás kérdés, hogy vajon a magyar mértékes
898 28 | nem?~Én azt állítottam, hogy igen, ő meg azt, hogy nem.
899 28 | állítottam, hogy igen, ő meg azt, hogy nem. Én utoljára azt vágtam
900 28 | utoljára azt vágtam neki oda, hogy „Mit tudsz te ehhez? Te
901 28 | nekem azzal döfött vissza, hogy: „Te pedig csak gyerek vagy!”~
902 28 | éves férfiúnak azt mondani, hogy ő gyerek! Mai napság ezért
903 28 | zsidó! Ok és jogcím arra, hogy megfogjam a gallérját, s
904 28 | Megmondám, nagy méltatlankodva, hogy milyen igazságtalanság történt
905 28 | történt velem: én tudom jól, hogy a „h” betű konszonáns, idézhetem
906 28 | anyám. – Te azt mondod, hogy csak egy zsidó volt. Hát
907 28 | vallása miatt? Te elfelejted, hogy a „mi” vallásunkat még ötven
908 28 | hozd tőle nekem írásban, hogy teneked megbocsátott.~El
909 28 | a te dolgod. Tudod jól, hogy melyik utcában laknak a
910 28 | magamat. Nekifanyalodtam, hogy hát megyek Koricsánert keresni
911 28 | Irasceris mihi? (Haragszol rám?)~Hogy én haragszom-e ő rá?~S azzal
912 28 | Azért jöttem hozzád, hogy bocsánatot kérjek tőled.~
913 28 | anyámhoz, s mondjuk el neki, hogy kibékültünk, megbecsüljük
914 28 | kérni a nagyasszonytól, hogy így megbántottam. Én vagyok
915 28 | Azért bocsánatot kérek, hogy okot szolgáltattam Móricnak,
916 28 | szolgáltattam Móricnak, hogy engem megüssön. De énnekem
917 28 | mindenütt azon törekedtem, hogy iskolatársaim a zsidó kommilitókat
918 28 | tudtam abban az irányban, hogy a kecskeméti zsidóság kereskedelmi
919 28 | felajánlotta a közreműködését, hogy el fogja énekelni Belizár
920 28 | napokon híre szárnyalt, hogy valami demonstráció készül
921 28 | feszült figyelemmel várta, hogy mi fog hát történni.~Az
922 28 | rövid pillanat műve volt, hogy még csak félbe sem szakította
923 28 | lesznek megbosszulva!”, hogy általános taps és éljenriadal
924 28 | támadt az egész közönségből, hogy alig akart vége szakadni.~ ~
925 29 | ezer levelet, s mondhatom, hogy ez nem tartozik a legutolsó
926 29 | indítvánnyal lepett meg, hogy ha már egyszer Móric helyett
927 29 | azt a javaslatot kaptam, hogy lapomat osztályozzam az
928 29 | indítvány úgy meglepett, hogy rögtön letettem a szerkesztésről:
929 29 | azt írta a mondanivalókba, hogy „N. N. úr ellenészrevételei
930 29 | ír vissza a kollégának, hogy „Hallja az úr, máskor ha
931 29 | mutatom ám meg az úrnak, hogy mi az a helyszűke?”~Egy
932 29 | kolléga azt kívánta tőlem, hogy miután ő „az akhtiári foglyot”
933 29 | elég hosszú, engedjem meg, hogy kinyújtsa olyanformán, hogy
934 29 | hogy kinyújtsa olyanformán, hogy az egyik szökött lengyelből
935 29 | hosszabb. Azt feleltem neki, hogy nem bánom én, ha „Sonkolyi
936 29 | vagyok, hát mondja meg, hogy hol lakik?~Egy genialitásáról
937 29 | különösen lelkére kötve, hogy figyelmezzen ott egy versre,
938 29 | emberszeretet, elég az hozzá, hogy mind a három lapban egyszerre
939 29 | hozni, mindig attól tartva, hogy hátha a másik is éppen akkor
940 29 | azt szeretném kiíratni, hogy lám, mégis vannak becsületes
941 29 | érte.”~Azt nem tudja senki, hogy a halhatatlanság rendbehozói,
942 29 | nézve. Azt nem is említem, hogy a halhatatlanság útjának
943 29 | a hézagot; a szerkesztő hogy megörül neki, mikor meglátja,
944 29 | megörül neki, mikor meglátja, hogy „nini!” – végre pedig vannak
945 29 | kéziratokat azon kérdéssel, hogy okvetetlen meg kell-e ezeknek
946 29 | tartani, s megtörtént rajtam, hogy egy félig kiszedett cikket
947 29 | halhatatlanság-rendezőnek azon észrevételére, hogy különbet tudna ő ennél szedni,
948 30 | mondhatlanja, s megszólítá érte, hogy mi jelentése van annak?~
949 30 | hivatalos komolysággal értesíté, hogy ezt azért vette ma fel,
950 30 | megmagyaráztatni Sz…itől, hogy ezúttal azért vette fel
951 30 | vigasztalá az ezredes, megbánva, hogy tréfált vele. – Teringettét,
952 30 | bevett szokás volt hajdanta, hogy a színészi osztály pályájukat
953 31 | természet nekem? Elég az hozzá, hogy abban az állapotban éreztem
954 31 | a vad poéta azt kívánja, hogy omoljanak össze a csillagok,
955 31 | a hold szarva kell neki, hogy arra akassza fel magát?~
956 31 | is így van; ne higgyétek, hogy a Byron-utódok sötét haragja
957 31 | bizalmuk a vargacéhben, hogy találnak-e abban embert
958 31 | azon ablakon keresztül?~Hogy van kedve valakinek egy
959 31 | ültetni, mikor úgyis tudja, hogy ellopják a gyümölcsét? Hogy
960 31 | hogy ellopják a gyümölcsét? Hogy van kedve valakinek házasodni,
961 31 | házasodni, mikor gondolhatja, hogy majd fia s lánya lesz, mennyi
962 31 | mennyi bosszúsága lesz velök? Hogy tud valaki Pestre kívánkozni,
963 31 | fészek nincs a világon? S hogy tud valaki Pestről kimozdulni,
964 31 | kellene, arra gondolva, hogy mások hogy éheznek. Aki
965 31 | arra gondolva, hogy mások hogy éheznek. Aki jól alszik,
966 31 | ébrednie, és arra gondolnia, hogy hányan vannak, akik most
967 31 | szerencsét meggázolnom.~Hogy is nem írtam én azt meg
968 31 | megszűnni. Úgy látszott, hogy az éneklők régtől végig
969 31 | Sokáig gondolkoztam rajta, hogy nekivágtassak-e egy tüskebozótnak,
970 31 | Isten áldd meg a magyart!”, hogy a könny kicsordult szememből.~
971 31 | Azon vettem észre magamat, hogy kezeim össze voltak kulcsolódva.~„
972 31 | Bocsáss meg nekem, Istenem, hogy eddig nem láttalak!”~Vége
973 32 | Tisztelt közönség!~Azaz hogy bocsánat!~Tekintetes, Nemes,
974 32 | megszólításból is sejtheti mindenki, hogy milyen demokraták vagyunk
975 32 | itt nem tűri minden ember, hogy „eccelenza”-nak titulálják,
976 32 | grófokkal és bárókkal jön össze, hogy bele ne zavarodjék a címezésbe;
977 32 | okvetlenül.~Látjuk bizony, hogy miniszterek és hétszemélynökök
978 32 | paraszt. S úgy látszik, hogy a jó Isten meghallgatta
979 32 | legalább azt tenné oda, hogy »néhai«.”~Egy erdélyi méltóságos
980 32 | rangbeli társait úgy címezte, hogy „mylord”. Egyszer aztán
981 32 | indítványozták a magyar lapok, hogy Liszt Ferencet ki kell nevezni „
982 32 | képviselőházban az a szokás, hogy ott mindenki per tu van –
983 32 | felkapva az országgyűlésen, hogy ifjú, öreg mind bátyámnak
984 32 | kit előfogott az utcán, hogy mit visz? „Bort viszek Aszályi
985 32 | a nevezetes észrevételt, hogy „Heute hab’ ich zum erstenmal
986 32 | változtak; a nóta is azt mondja, hogy süvegelje meg a magyart
987 32 | az a szavajárása hajdan, hogy „Szolgáljon bennünket a
988 32 | esztendeig úgy szolgálta a német, hogy még az ajtaját is az csukta
989 32 | feleségéhez, mikor megtudja, hogy a leányát egy sánta koldus
990 32 | sánta koldus kéri nőül. – Hogy meri a szemét felemelni
991 32 | Lump”, mire ez azt feleli, hogy „Sie sind auch noch kein
992 32 | néhányról az a vélemény, hogy azt a fertályt is térden
993 32 | szónok, aki azon kezdi, hogy „rövid leszek”, s aztán
994 32 | katona előtt.~Tudjuk jól, hogy a katona előtt mindenki,
995 32 | jön a baka. – Képzelhetni, hogy hol jövünk már most mi,
996 32 | parasztok?~Annyit tudok, hogy azok a parasztok, akikhez
997 32 | hercegnek?~Emlékezünk rá, hogy egyszer Dessewffy Aurél
998 32 | mint lesújtó invektivát, hogy hiszen regényíró! Mire aztán
999 32 | Eötvös azt válaszolta neki, hogy a regényírás összefér annyira
1000 32 | azért ne tessék azt hinni, hogy ez a legutolsó, legelnyomottabb