| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hoffman 1 hoffmann 1 hoffnung 1 hogy 2570 hogyan 32 hogyha 5 hogyhogy 1 | Frequency [« »] ----- 10575 a 3975 az 2570 hogy 2049 nem 1933 s 1807 egy | Jókai Mór Életembol IntraText - Concordances hogy |
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1001 32 | Magyarországról, mikor itt átutazott, hogy ez egy ország tele királynékkal.~
1002 32 | felkarolja a vádló nyomort, hogy kiengesztelje a más vétkét.~
1003 32 | Azt megengedjük nekik, hogy angyalok legyenek; de hogy
1004 32 | hogy angyalok legyenek; de hogy emberek legyenek, azt nem.~
1005 32 | nem.~Amerikában ez persze hogy másként van, ott a nőnek
1006 32 | demokráciát úgy értelmezik, hogy megválasztanak egy szabómestert
1007 32 | szükséges. Nem azt nézzük, hogy aki szappant meg téglát
1008 32 | gyártani, értsen hozzá, hanem, hogy nagy ember legyen, s az
1009 32 | annyira demokrata volt, hogy Deákot csak Ferkónak, Széchényit
1010 32 | sorsa fölött elgondolkozom, hogy minden népet teremtett az
1011 32 | célra: az angolt azért, hogy lássa el varrótűvel az egész
1012 32 | világot, a franciát azért, hogy Európa el ne aludjék, az
1013 32 | aludjék, az olaszt azért, hogy énekeljen, a németet azért,
1014 32 | énekeljen, a németet azért, hogy dolgozzék; egyedül a magyart
1015 32 | magyart teremtette azért, hogy benne gyönyörködjék. Nyugodjunk
1016 32 | fogadásra késznek ajánlkozom, hogy esztendő ilyenkorra minden
1017 33 | gondolok, sohasem állhatom meg, hogy őt igen okos embernek ne
1018 33 | otthon meg azt akarták, hogy legyen önálló. Egyik békességet
1019 33 | kormányozni a status hajóját, hogy a töröknek is híve maradjon,
1020 33 | titokban, biztatva a főurat, hogy szövetkezzék velük. Különösen
1021 33 | árulkodnak a kabinet előtt, hogy maguknak előmenetelt készítsenek.
1022 33 | készítsenek. Teleki biztatta őket, hogy csak várjanak, majd jobbra
1023 33 | Telekit, s erősen kezdi fogni, hogy ha oly őszinte barátsággal
1024 33 | sarkallta, addig biztatta, hogy hiszen semmi bántásuk sem
1025 33 | az ilyen titkokat tudni, hogy az ember óvatos lehessen,
1026 33 | Teleki nagy nehezen ráállt, hogy a követ biztosító szavára,
1027 33 | kivallottakat, megmondja neki, hogy biz ezek a titkos bujtogatók: –
1028 33 | nem; hanem annyi bizonyos, hogy Cserjési és Kenderesi uraimék
1029 33 | legmakacsabb ellenfelei befolyását.~Hogy ez alkalommal én sem használtam
1030 34 | aki énrólam kihíresztelte, hogy én jó ember vagyok. Mikor
1031 34 | legjobb barátját azért, hogy az ellenségének rosszkedvet
1032 34 | felesége köpönyegét azért, hogy a legelső korhelynek, aki
1033 34 | elcsapott tolvajság miatt, hogy kenyér nélkül ne maradjon,
1034 34 | versnyalábokat toltak be hozzám, hogy ajánljam a szerkesztőknek; –
1035 34 | tovább; hiába mondtam neki, hogy tessék! szabad! be lehet
1036 34 | asszonyság ráhatározta magát, hogy belépjen a szobába, de arra
1037 34 | arra nem lehetett rávenni, hogy helyet foglaljon. Úgy látszék:
1038 34 | élte keserűségeit.~Elmondá, hogy őt az utóbbi évek mennyire
1039 34 | a háza, s dacára annak, hogy úgy maradt, mint az ujjom,
1040 34 | szokása; s éppen most hallja, hogy egy gazdag nagybátyja Zomborban
1041 34 | kasszámban egy forintnál. S hogy adjak én egy forintot egy
1042 34 | bocsánatot kértem tőle, hogy most többet nem adhatok,
1043 34 | merész gondolatom támadt, hogy megpróbálom, ha nem vágná-e
1044 34 | háborgatott a lelkiismeret, hogy mint tudtam ily keményszívű
1045 34 | húszast, s azt mondtam, hogy sok dolgom van. Ki sem kísértem,
1046 34 | dolgom van. Ki sem kísértem, hogy elment.~No, ez már csak
1047 34 | elég gorombaság. Ez tudom, hogy nem jön többé hozzám, s
1048 34 | elismert nagylelkűségemről, meg hogy most jön Zomborból, s négy
1049 34 | mindenféle angyaloknak, hogy fogadjanak szívesen, ha
1050 34 | nem olyan, mint az opera, hogy annál jobban tessék, mennél
1051 34 | kezdek el beszélni arról, hogy milyen szerencsétlen vagyok;
1052 34 | minden ember, és ne kívánja, hogy én szánjam.~Azt gondolják,
1053 34 | szánjam.~Azt gondolják, hogy elment?~Dehogy ment. Megvárta,
1054 34 | Dehogy ment. Megvárta, hogy kibeszéljem magamat, akkor
1055 34 | akkor megint előkezdte, hogy neki Zomborban ilyen meg
1056 34 | Nekem sok volt a dolgom; hogy mentül hamarább szabaduljak
1057 34 | Azzal ugyan nem tudom, hogy jut el Zomborig?~Azt is
1058 34 | Mondtam neki olyanformát is, hogy már most nem bánom ám, ha
1059 34 | többet.~Ezt úgy látszik, hogy nemigen vette szívére, mert
1060 34 | garasért, én sem kérdem, hogy hová utazik vele? Ő sem
1061 34 | utazik vele? Ő sem mondja, hogy hidegen, vagy melegen költi-e
1062 34 | mosolygott, és azt kérdezte, hogy rummal iszom-e a teát, vagy
1063 34 | leültünk capárizni. Mondhatom, hogy a derék asszonyság igen
1064 34 | csak azt hiszi mindenki, hogy többet nem látogatott meg?…~…
1065 35 | zászlósurat, s megkérdjük tőle, hogy fogja-e a mai darabot hangos
1066 35 | eszik éppen mellcukrot, hogy hangjánál legyen. Amint
1067 35 | éjszakát, de bátran mondhatom, hogy annál egyik sem szebb.~Az
1068 35 | színész azzal sért meg, hogy kijátssza őt a színpadon.
1069 35 | bosszút?~Úgy áll bosszút, hogy e bántalom után elkezd drámákat
1070 35 | kénytelen meghajolni. Megvallja, hogy legyőzetett, megvallja,
1071 35 | legyőzetett, megvallja, hogy ellenfele a legnemesebb
1072 35 | tollat forgatott; megvallja, hogy ő fel van olvasztva e nemeslelkűség
1073 35 | lávájában, és végre megvallja, hogy ő nem is férfi, hanem kisasszony,
1074 35 | és emelkedett amellett, hogy rendkívüli merész és megragadó.
1075 35 | Lánchíd részvényes társulat, hogy Budáról Pestre bal felől,
1076 35 | Mily remek gondolat az is, hogy a megtörtént kibékülés után
1077 35 | ugyan magában is olyan, hogy azt elrontani sem lehet,
1078 35 | volt-e, vagy a szereplőé, hogy amidőn meghallja a nemes
1079 35 | állítunk, ha azt mondjuk, hogy minden szavát, néha minden
1080 35 | hatás oly iszonyú volt, hogy minden ember a szomszédja
1081 35 | közönség; erővel azt kívánták, hogy ismételjék nekik rögtön
1082 35 | amidőn az ügyelő kijelenté, hogy a gáz nem tart tovább. Még
1083 35 | enthuziaszták, akik vállalkoztak, hogy ők elnézik azt sötétben
1084 35 | írni, ha azt akarjátok, hogy hosszú éltetek legyen e
1085 35 | egyszersmind azt is bemutattuk, hogy Kakas Márton nemcsak gorombáskodni
1086 36 | mindig azon sóhajtozott, hogy bárcsak őbelőle valaha híres
1087 36 | állítása szerint, megtudá, hogy még kisasszony. A szép lélek
1088 36 | azzal a változatossággal, hogy fehérek nem a fogai, hanem
1089 36 | kellemes útitársnője előtt, hogy ő az a híres Tallérosy,
1090 36 | Szerencsétlen! Nem tudta, hogy kinek a kezébe került. Az
1091 36 | fentisztelt delnőnek adott, hogy mihelyt országos ügyei engedendik,
1092 36 | fuvaros útközben elárulja, hogy ő is szokott ám újságokat
1093 36 | a fuvaros nagyon örül, hogy ilyen nevezetes személyt
1094 36 | tanácskozmányok folyamát, hogy hová akar szállni a tekintetes
1095 36 | Zebulon! Nem gyanította, hogy a fuvaros titkos levelezője
1096 36 | hadnagyot, akinek szerencséje, hogy nem találkozhatott vele
1097 36 | Zebulon nem állhatja meg, hogy meg ne ismertesse magát.
1098 36 | Szerencsétlen! Nem sejtette, hogy a kocsmáros titkos levelezője
1099 36 | ő azonban megnyugtatott, hogy majd máskép lesz az, ha
1100 36 | vidéki levelező nem tudja, hogy az újságokat nemcsak a kávéházban
1101 36 | az unalmas éjszakán át, hogy meg ne őszüljön, míg megvirrad?~–
1102 36 | tisztelői, s nagyon örvendenek, hogy ilyen nagy férfiúval ehetnek
1103 36 | pedig oly rosszul játszik, hogy mikor ultimót mond, primóra
1104 36 | Szerencsétlen Zebulon nem sejtette, hogy a káplán úr a P. H. titkos
1105 36 | Zebulon is, ki úgy látszik, hogy sokkal szerencsésebb a 47-
1106 36 | gondolja meg a levelező, hogy az embernek otthon hitelezői
1107 36 | otthon benyitja az ajtót, az, hogy a felesége tíz körömmel
1108 36 | hölgy, akinek megígérted, hogy majd odamégy hozzá lakni?
1109 36 | lakni? Ugye? Eltagadtad, hogy már feleséges ember vagy?
1110 36 | flegmájával veszi a dolgot; tudja, hogy nem vétett semmit.~– Micsoda
1111 36 | De mi ütött az urakhoz, hogy ma gyünek hozam? Talán lutrit
1112 36 | Igenis, itt van az újságban, hogy méltóztatott igen sok pénzt
1113 36 | itt: Türről, Garibaldiról, hogy majd eljönnek? Miért mondta
1114 36 | annyira meg van rettenve, hogy nem talál szavakat mentségére.~–
1115 36 | mentségére.~– Ezúttal örülhet ön, hogy nagyobb büntetés nem éri,
1116 36 | vagyok önnek tudtára adni, hogy az efféle lázítások miatt
1117 37 | holt ember~Híre futamodott, hogy a kedvelt komikus Damó főbe
1118 37 | Onnan támadhatott a hír, hogy az egyetlenegy rekvizitum
1119 37 | ruhatárnoktól, azzal az ígérettel, hogy valami nagy pecsenyét fog
1120 37 | igazgatóhoz, s jelenti, hogy itt van.~Az igazgató vállat
1121 37 | Az igazgató vállat von.~– Hogy lehetne már ön itt, mikor
1122 37 | Hat újságban is benne van, hogy ön agyonlőtte magát, s meghalt.~–
1123 37 | meghalt.~– De hát én mondom, hogy nem haltam meg.~– Már nekem
1124 37 | csak nem pretendálja talán, hogy én önnek jobban higgyek,
1125 37 | annyira nem haltam meg, hogy pláne egy kis anticipációt
1126 37 | célokra?~– Hát arra a célra, hogy éhes vagyok, s enni akarok.~–
1127 37 | még ilyet sem hallottam, hogy a halottak éhezzenek. Barátom,
1128 37 | azokból a hírlapokból ideadni, hogy legitimálhassam vele magamat
1129 37 | ha majd a házbért kéri, hogy én meghaltam.~– Tessék,
1130 37 | szolgálónak azt mondta, hogy szaladjon be frissen, az
1131 37 | uram, itt a bizonyítvány, hogy én meghaltam, s a halottak,
1132 38 | börtönéből kiszabadul, ahelyett hogy tele tüdővel színá a szabadság
1133 38 | spiclik üldözésén kezdeni.~Hogy az abszolutizmus Magyarországon
1134 38 | szomorú celebritások voltak, hogy ugyan együgyű teremtésnek
1135 38 | általuk tőlünk a kormány? Hogy mi a germanizálásnak szívünkből-lelkünkből
1136 38 | szívünkből-lelkünkből ellene dolgozunk, hogy hazánk állami létéről soha
1137 38 | létéről soha le nem teszünk, hogy epedünk a szabad intézmények
1138 38 | szabad intézmények után – hogy reméljük a bitorló abszolutizmusnak
1139 38 | mesterséges fülére szüksége.~Hogy voltak a társadalomnak kétséges
1140 38 | kérdezősködtek volna tőlem, hogy vajon hihető-e ez a városszerte
1141 38 | szájhagyomány?~Hihető-e az, hogy emberek, kiket eddig tiszteltünk,
1142 38 | eredetére nézve az állíttatik, hogy azt egy beavatott toll írta
1143 38 | kikiáltja titkos kémnek, hogy a publikumát elhajhássza;
1144 38 | nincs egyéb bűnük, mint hogy nem lehetnek szerencsések
1145 38 | népszerűséggel dicsekedhetni, hogy tán nem barátjai az újabb
1146 38 | független emberek: lehetetlen, hogy a pártellenfelek védelmére
1147 38 | emeljünk, kimondva azt, hogy a titkos vádaskodás nem
1148 39 | Ezelőtt~Tetszik azt tudni, hogy én a Magyar utcában 21.
1149 39 | restellték előkelő rokonai, hogy vezetéknevéről – „Kisfaludynak”
1150 39 | háztól, azon szégyen miatt, hogy ilyen mesterségre adta magát!
1151 39 | zsenik! Vajon mit gondoltok, hogy él meg ezelőtt fél századdal
1152 39 | tehetségét – ami persze, hogy nem mérhető össze a tietekkel?~
1153 39 | Hát az bizony úgy élt meg, hogy nappal képecskéket festegetett,
1154 39 | mustája csattogásai reggelig: hogy ő is megoszthassa szegény
1155 40 | siheder elém áll egy madárral, hogy vegyem meg, mégpedig verébbel.
1156 40 | verébbel. Olyan nagyon kért, hogy vegyem meg, hiszen csak
1157 40 | csak egy krajcár kell érte. Hogy lehetne egy verébért többet
1158 40 | nem; hanem azt gondoltam, hogy ennek a fiúnak nagyon kell
1159 40 | kölyök szaladt a krajcárral, hogy vissza ne híhassam vele,
1160 40 | tenyeremre tevém a madarat, hogy repüljön, ahova akar.~De
1161 40 | nézve észrevettem aztán, hogy a kis madárnak az egyik
1162 40 | rád nézve éppen nem hiba, hogy most már csak egy lábad
1163 40 | fogadott, elrepült, s láttam, hogy felszállt egy fára, s meg
1164 40 | volt az. Honnan tudta ki, hogy én hol lakom? Hogy tudott
1165 40 | tudta ki, hogy én hol lakom? Hogy tudott utánam jönni? Micsoda
1166 40 | észjárás súgta meg neki, hogy ez az ember, aki engem nem
1167 40 | ezentúl? Elég az hozzá, hogy attól fogva minden reggel,
1168 40 | oka különben az is lehet, hogy még eddig egy szem gyümölcsöm
1169 41 | ismerősömnek és nem ismerősömnek, hogy énrám semmiféle elvégezni
1170 41 | mint L. Kálmus barátom, hogy ebédre híjak magamhoz valakit,
1171 41 | az már megtörtént rajtam, hogy nyugtatvány helyett azt
1172 41 | helyett azt írtam a kiadónak, hogy boldog ünnepléseket kívánok.~
1173 41 | megkér egy ismerősöm szépen, hogy vinnék el egy levelet Pestre
1174 41 | amelyben ő megírta rendén, hogy félnek az árvíztől, mert
1175 41 | mentől előbb haza. Persze, hogy a levél fél esztendeig a
1176 41 | elolvashatja otthon.” – Képzelem, hogy örült ez, mikor elkezdte
1177 41 | mikor elkezdte olvasni, hogy Komáromtól még nem ment
1178 41 | Annyira tehát már vittem, hogy leveleket nem küldöznek
1179 41 | mennyiségű novellát és verset, hogy mondjam meg felőlük a véleményemet.
1180 41 | mindennap meglátogattak, hogy elolvastam-e már műveiket?
1181 41 | azt mondtam a sürgetőnek, hogy igen jó a munkája, csak
1182 41 | szerkesztők ellenem röffentek, hogy meglőnek közköltségen, ha
1183 41 | átallom megkérdeni tőle, hogy tulajdonképpen kinek híják?
1184 41 | kétségbeesett gondolatja támadt, hogy lapot szerkesztessen velem.
1185 41 | engazsíroztam a laphoz, hogy a másik héten utánam következő
1186 41 | agyonverni. Ezalatt történt, hogy a két jó barátom egyikével
1187 41 | nagyon szépen felkértem őt, hogy tenné meg, írna a lapunkba
1188 41 | azután bocsánatot kért, hogy ő ugyan mindennapos a színházban,
1189 41 | No, akkor hát tudom már, hogy az a másik miért nézett
1190 41 | Az a rossz szokásom van, hogy mikor valami hosszabb munkán
1191 41 | folyvást dolgozom tovább; úgy, hogy mire hazaérek, az egy tárcára
1192 41 | szokott rajtam megtörténni, hogy nem ahhoz megyek, akihez
1193 41 | lakom a zöldben, persze, hogy kisebb gondom is nagyobb
1194 41 | gondom is nagyobb annál, hogy én ott a papirost bámuljam;
1195 41 | találni sehol, s kétségbeesni, hogy már most nem mehetek tovább:
1196 41 | véletlen; következik azután, hogy a fehér hajó alatt kell
1197 41 | van feledékenységemben, hogy ha valaki megbánt: azt úgy
1198 41 | kerülök, s úgy rémlik előttem, hogy nagyon haragszom rá, de
1199 41 | haragszom rá, de már nem tudom, hogy miért?~Hanem akit egyszer
1200 42 | kérdezgetnek itt is, amott is, hogy bizonyos Kakas Márton kilétéről
1201 42 | felelgetni, azt is gyaníthatva, hogy tán e kíváncsiság olyan
1202 42 | mondhattam a kérdezősködésre, hogy én magam legyek az, mert
1203 42 | mert akkor rám nyomják, hogy két fejem van, fizessek
1204 42 | azt sem válaszolhattam, hogy nem ismerem, mert hiszen
1205 42 | kezdtek el döfölni könyökkel, hogy adjam elő, hová tettem?~
1206 42 | tehát, nehogy rám fogják, hogy katonaköteles egyént rejtegetek
1207 42 | egynehányszor kicsi híja volt, hogy ők nem öltek meg engem.~
1208 42 | a csoda történik velem, hogy a tollam nem akar fogni
1209 42 | kárhoztatott vadkéziratok álltak.~Hogy került ez oda? Bánom is
1210 42 | vagyunk.~– Nem emlékezem, hogy lett volna szerencsém.~–
1211 42 | spiritusnak, még híre megy, hogy spiritust gyártok, s akcizát
1212 42 | velem: mondja ön magyarul, hogy kicsoda?~– Tehát: házi szellem.~–
1213 42 | könyvet, amit úgy hínak, hogy Pressverordnung, aztán meg
1214 42 | belém szeret, ön lássa, hogy mit csinál vele?~– No, mert
1215 42 | mert csak azért mondom, hogy van én nekem itt a Duna-parton
1216 42 | megdicsérnek: néha azt sem várják, hogy én menjek oda, ők jönnek
1217 42 | elprenumerálnak; hát csak arra kérlek, hogy ezen tisztelt barátim előtt
1218 42 | találnak.~A lidérc bólintott, hogy jól van; én pedig mentem
1219 42 | nekem csak az a dolgom volt, hogy a nyugtákat aláírjam, s
1220 42 | háromfejű Cerberust rábeszélni, hogy taktusra ugasson, mint örökösen
1221 42 | malmában őrölni: csodálom, hogy Muszkaországban az ólombányák
1222 42 | jó lesz később.~Az igaz, hogy nehéz is volt! Mint akinek
1223 42 | vállalatot: kérdezém Mártontól, hogy mennyit nyomassak belőle?
1224 42 | nem is merem kimondani, hogy mennyit? Mi a patvart csinálok
1225 42 | vele.~– De én nem értem, hogy lesz, mint lesz? Ki látja
1226 42 | hoznak a világra, persze hogy a tengerimalac minden három
1227 42 | szapora versíró ijafiától, hogy a tengerimalac fiának farka
1228 42 | mindennek.~Vettem észre, hogy régibb tudós barátaim nem
1229 42 | mert ellenem vetették, hogy nem lesz-e az majd orcapirulás
1230 42 | Elismerem én magam is, hogy ez az Üstökös nem egyéb,
1231 42 | alázatosan engedelmet kérek, hogy a világon vagyok, majd egyszer
1232 42 | addig pedig kérem alássan, hogy ne kívánják kiadatását tőlem,
1233 43 | még jött egy új csapás, hogy az egész hadtest odavesszen:
1234 43 | ember, egy kard is elég, hogy olyan gondolatjegyet húzzon
1235 44 | azonnal katonák vagyunk.~Hogy nevettek ezen a régi rendszer
1236 44 | akik úgy tudták a dolgot, hogy egy ember meg egy puska
1237 44 | azután mondhatni el róla, hogy ez már katona.~Hát még ahhoz,
1238 44 | már katona.~Hát még ahhoz, hogy valaki katonatiszt legyen:
1239 44 | időbe, tenger tudományba. Hogy tanulhatná azt meg a jámbor
1240 44 | kikerülte, pedig tudjuk, hogy azok nagyon fel szokták
1241 44 | matematikából, amennyi elég arra, hogy valaki tüzér legyen vele.~
1242 44 | figyelmeztetni, s egyúttal fölkérni, hogy engedje neki az orosz üteget
1243 44 | tábornokválasza az volt, hogy neki a fővezér parancsa
1244 44 | századosnak, kijelentve, hogy ő maga saját felelősségére
1245 44 | kis csapat azt kérdezé: hogy megyünk itt át? – Hát csak
1246 44 | adhatunk hőseinknek, mint azt, hogy neveiket megkoszorúzzuk. „
1247 45 | palástot viselnek? Ki ne tudná, hogy e fényes fehér paláston
1248 45 | vett búcsút a zárdától, hogy a haza védelmére szálljon.
1249 45 | bejelenték gvárdiánjuknak, hogy ők honvédekké akarnak indulni,
1250 45 | gvárdián azt tette velük, hogy rendelt számukra szekereket,
1251 45 | porát.~Még azután is sírt, hogy a zárdába visszatért.~Az
1252 45 | egyike vigasztalni kezdé, hogy ne sírjon, hiszen még itt
1253 45 | felelt a tisztes agg –, hogy ti itt maradtatok.~Az eltávozottakkal
1254 45 | fölösleges fáradságnak, hogy elinduljon szellemi kincseket
1255 46 | Erre a tiszt hozzákapott, hogy a kezét megragadja, a másik
1256 46 | kintekintve észrevette, hogy a Burggal átellenes ház
1257 46 | kérdezé a házfelügyelőtől, hogy ki lakik ott, ahol az ablak
1258 46 | keveredett bele a vizsgálatba, hogy jónak látták azt abbahagyni,
1259 46 | dologról tudtak, meghagyatott, hogy ne beszéljenek róla. De
1260 46 | ne beszéljenek róla. De hogy nem jól tartották meg a
1261 46 | titkot, annak bizonysága az, hogy mi is megtudtuk.~
1262 47 | hanem el kellett ismerni, hogy igaza van. Rékási egyre
1263 47 | sem volt; tehát azt mondá, hogy majd holnap folytatja a
1264 47 | fejét, mikor mondák neki, hogy a gróf az éjjel elutazott.~
1265 47 | bizalmasabb ismerőseinek, hogy az a fiatal idegen, kit
1266 47 | utazni Lengyelországba, hogy ott a forradalom élére álljon,
1267 47 | azonban eleve megtudta, hogy a lengyel forradalom ügye
1268 47 | ügye hanyatlani kezd, s hogy őt el akarják fogni, hirtelen
1269 47 | Rékási akkor tudta volna, hogy aki tőle három nap alatt
1270 48, I | és senki sem elég erős, hogy azokkal megküzdhessen.~Szeged
1271 48, I | Százezer kéz nem elég-e arra, hogy minket megmentsen? Isten
1272 48, I | nyilatkoznak az Úr csodatételei, hogy amidőn az idők teljessége
1273 48, I | a pusztítás útjait.~Lám, hogy el lehet fordítani az ostort
1274 48, I | gát, és utána, a harmadik, hogy ha elvész egy és kettő,
1275 48, I | mondom, jobban megérdemelnék, hogy neveik fel legyenek írva,
1276 48, II | hozzászoktunk már a balesethez, hogy szinte sajnálkozni sem tudunk
1277 48, II | minket.~Ki volna oly vakmerő, hogy egy új reggelt merjen ígérni
1278 48, II | s ki merné azt mondani, hogy nem jó minekünk ott lennünk?~
1279 48, II | a temetők némaságában, hogy semmi sem tartós, csak a
1280 48, II | érdemli, mert nem tudjuk, hogy meddig van időnk szeretni.~
1281 48, II | bölcs emberek azt mondják, hogy ilyen házaknak is kell lenni
1282 48, II | Istentől jő ez; de éljünk úgy, hogy ne azt mondják halálunkra:~„
1283 48, III | adnók, azt mondták: ni, hogy dorbézol, hogy dúskálkodik
1284 48, III | mondták: ni, hogy dorbézol, hogy dúskálkodik a más látottjából!~
1285 48, III | kezében, azt mondták: ni, hogy részegeskedik, azért olyan
1286 48, III | beszélgettek, azt mondták: ni, hogy mulat, jó dolga van ennek!~
1287 48, III | maga szűk napokat látott, hogy minden keserves forintját
1288 48, III | költhesse. Úgy gondolá, hogy majd vénsége napjaira gyermekeiben
1289 48, III | hinné el azt öregemberről, hogy egy öregasszonyt annyira
1290 48, III | öregasszonyt annyira sajnáljon, hogy a szemeit is kisírja utána?
1291 48, III | Akkor azután azt mondták, hogy ha már megvakult és nem
1292 48, III | koldulni.~Hisz ez rendes dolog; hogy a vak ember, kinek semmije
1293 48, III | engedék megesni azt a példát, hogy egyike azon férfiaknak,
1294 48, III | megszolgált forintjaikat, hogy pártját fogják az elhagyatottnak,
1295 48, III | fogják az elhagyatottnak, hogy eltartsák őt nyugalomban,
1296 48, III | országszerte valamennyi újságban, hogy az óbudai tehénpásztor jövedelme,
1297 48, IV | polcot, és mégis megérdemli, hogy neve azok sorába jegyeztessék,
1298 48, IV | rossz néven venni tőlem, hogy egyszerűen élt, csendben
1299 48, IV | nyomán vakmerő cigányok, hogy a bőrét visszahozzák, úgy
1300 48, IV | visszahozzák, úgy találták meg, hogy csak a két szarva állt ki
1301 48, IV | megszülemlett agyában az a gondolat, hogy ő ez átkozott vidéket áldottá
1302 48, IV | s valóban volt is okuk, hogy vállalatát lehetetlenségnek
1303 48, IV | Ő azonban bebizonyítá, hogy az emberi ész és lelkierő
1304 48, IV | minden kényelemről lemondott, hogy jövedelmének minden forintját
1305 48, IV | szerencsés ötletre jött, hogy a csatorna lefolyó vizére
1306 48, IV | bámultak, midőn látták, hogy a mezőkről eltűnt a víz,
1307 48, IV | kisgyermek volt, beszéli, hogy ő is eljárt testvéreivel
1308 48, IV | csigahéjak engedik még gyanítani, hogy ott valaha vízfenék volt.~
1309 48, IV | hadvezérnél, s méltán megérdemli, hogy például mutassuk őt fel
1310 48, IV | fel tanyáját.~Adja az ég, hogy a derék férfi példája gyümölcsöző
1311 48, V | OROSZ CÁRRÓL1~Lőn pedig, hogy a minden oroszok urát nagyon
1312 48, V | írják és esküsznek reá, hogy a birodalom minden szegletében
1313 48, V | Adjátok ki az erős parancsot, hogy tűnjék el a szomorúság az
1314 48, V | szomorúság az arcokról, hogy legyen mindenki víg, és
1315 48, V | eleiszon…”~Meg volt hagyva, hogy mulatni kell! A legelső
1316 48, V | érchúrokat lehet kényszeríteni, hogy vígan szóljanak, nem a szív
1317 48, V | szerzél nekünk, engedd, hogy sirassuk őket. És te magad
1318 49 | lehet elégszer fölemlegetni, hogy az 1848-iki országgyűlési
1319 49 | Növeli e lap fényét az, hogy egy tagadó szó, egy kétségeskedő
1320 49 | azután azt a jutalmat nyerte, hogy ha megszűnt dicsekedni az
1321 49 | Pedig bizony csak alig hogy egy hajszálon múlt, hogy
1322 49 | hogy egy hajszálon múlt, hogy e fényes lapján a magyar
1323 49 | Pozsonyban egy kis töredék; igaz, hogy nagyon kicsiny, de mégis
1324 49 | de mégis éppen elég arra, hogy a nemzeti egyetértés csorbáját
1325 49 | Dicsőséges nagy urak! Hát hogy vagytok?”~Az említett frakciócska
1326 49 | költeményt, s úgy látszott, hogy mindenki fázik utána; valaki
1327 49 | hozta azt azzal a hírrel, hogy ott már éneklik az utcán.~
1328 49 | a halvány arcú emberek, hogy igaz-e a hír, miszerint
1329 49 | Széchenyit az utcán, s látva, hogy ő is odasiet, reményteljesen
1330 49 | néznek eléje, kiről tudták, hogy véleményében semmi népgyűlés,
1331 49 | Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok?…~Tudta, hogy ez
1332 49 | hát hogy vagytok?…~Tudta, hogy ez a sor cseng valamennyinek
1333 49 | született szüzességében.~Hogy ez megtörtént, az ránk nézve
1334 49 | ránk nézve nagy haszon; de hogy egy szó ellenvetés nélkül
1335 50 | s indítványtevője volt, hogy ő is speakelni fog mellette.~
1336 50 | szokott éles figyelmével, hogy indítványa az első ellenzéki
1337 50 | elkezd rögtön expectorálni, hogy: „Nézzétek ezt az ostoba
1338 50 | s bocsánatot kért tőle, hogy ne nehezteljen erős kifejezéseiért. „
1339 50 | Majláth, ki nagyon örült, hogy ilyen olcsón helyreáll a
1340 50 | urakkal. Azok kérdezik tőle, hogy hol késett? Mondja, hogy
1341 50 | hogy hol késett? Mondja, hogy Széchenyi adott neki egy
1342 50 | ember úgy csinálta volna, hogy a kapott száz aranyat egészen
1343 51 | Hisz ez te vagy!~– Persze, hogy én vagyok! – felelt a kuszált
1344 51 | meg?~– Mert attól féltem, hogy azt fogod hinni, tán kérek
1345 51 | Mondták az onnan jövők, hogy hirtelen eltűntél onnan,
1346 51 | keresni, ahol azt mondták, hogy vitéz emberekre van szükség,
1347 51 | ott olyan jó dolga lett, hogy majd meghalt éhen, ismeretlenekhez
1348 51 | a dolgot, s elhatározta, hogy haza fog jönni.~Hazajönni!
1349 51 | fizetni, vagy koldulni tud, de hogy utazzék Párizstól Pestig,
1350 51 | nála. Elmondta őszintén, hogy kicsoda, s hogy a Székelyföldön
1351 51 | őszintén, hogy kicsoda, s hogy a Székelyföldön van otthona.~
1352 51 | a válasz visszaérkezett, hogy állítása való, eresszék
1353 51 | kapitális, de untig elég arra, hogy takarékos ember egy német
1354 51 | betért, azzal utasították el, hogy itt nincsen közkorcsma,
1355 51 | vendéglőshöz, s mondja, hogy fizetni akar az istállóért,
1356 51 | ő is nyert vele annyit, hogy a korcsmáros nem fizetteté
1357 51 | reggelit is adott neki azért, hogy olyan jól megnevettette.
1358 51 | rongyosan, éhesen, megalázva: hogy mondhatná ez valakinek,
1359 51 | kifaragva, ami azt jelenti, hogy minden átmenőnek két krajcár
1360 52 | folyamodása, melynek végén az áll, hogy amíg pedig panaszló sérelmei
1361 52 | Azért jöttem tehát önhöz, hogy miután erről az én folyamodásomról
1362 52 | tudok semmi nyomára jutni, hogy mi lett vele; végre megtalálom
1363 52 | önnek tehát tudnia kell, hogy mi lett az én dolgommal,
1364 52 | hacsak el nem mondja ön, hogy mi az a bizonyos ügy, ami
1365 52 | panaszomnak az alapja az, hogy mikor 1865-ben követválasztás
1366 52 | főispánnál, mind azt mondták, hogy ez nagy eset; de csak nem
1367 52 | az elutasító urak annak, hogy Kérdő Márton uramat nem
1368 52 | Hát azt az okát adták, hogy kilencesztendősnek írattam
1369 52 | betöltendő.~(Azt hittem, hogy no, most én kerültem fölül.)~–
1370 52 | megvenni, akkor nem kérdik, hogy hány esztendősnek állítom
1371 52 | újraszülettem, s fogadást tettem, hogy ezentúli életem napjait
1372 52 | s én megfogadtam nekik, hogy újjászületésemtől számítom
1373 52 | törvénytudó, azt a tanácsot adom, hogy jövőre, ha választói jogát
1374 52 | azért, mert jól tudják, hogy akkor a nép engemet fog
1375 52 | történet ezen indul meg. Mert, hogy én nem akartam megengedni
1376 52 | akartam megengedni a népnek, hogy földesuraival, a három K.
1377 52 | semmivel.~(Át kellett látnom, hogy ebben az eszmejárásban valóságos
1378 52 | folyamodásomat jó szerencse, hogy az Üstökös végre kiadta
1379 52 | nagyon jól tudjuk odakinn, hogy őfelsége olyan rendeletet
1380 52 | adott ki a miniszterekhez, hogy mindaddig a koronázást végre
1381 52 | édes Kérdő Márton uram, hogy őfelsége kegyes szívében
1382 52 | ily boldog óhajtás; hanem hogy az valami legmagasabb rendeletben
1383 52 | elrakni. Meg kellett ígérnem, hogy majd előkeressük a folyamodásait
1384 52 | történetben legjellemzőbb, az: hogy a nép egy részénél Kérdő
1385 53, I | úton-módon indul el valaki, hogy hozzákezdjen a megvívásához?~
1386 53, I | olyan mély ár feneklik, hogy néhol az evezővel nem lehet
1387 53, I | róla, s aztán kérdezni, hogy melyik volt a való?~Utcákról
1388 53, I | olyan orgiát csaptak itt, hogy egyik ház jobbra, másik
1389 53, I | házigazda cölöpöket feszített, hogy a plafondot feltartsa; cifra
1390 53, I | faállványaikon félredűlve mutatják, hogy ott valaha gyár volt, körülöttük
1391 53, I | gondosan ápolva. Látszik, hogy aki ültette, szerette a
1392 53, I | Kormányosunk figyelmeztet előre, hogy most egy háztetőhöz fogunk
1393 53, II | szekérrel, s azt mondta, hogy elszállítja onnan a leányát
1394 53, II | sánta, béna, összetört alak, hogy hírmondója legyen a borzalomnak.
1395 53, II | lehetetlen. Ez beszéli el, hogy a húsz munkás odalenn volt
1396 53, II | elsüllyedni. Hova tűntek el azok, hogy maradt ő meg élve? Azt nem
1397 53, III | hány a nem is nagy szélben, hogy azokhoz képest a Balaton
1398 53, III | is úgy kiveri a hullám, hogy kénytelenek egy fához kiköt
1399 53, III | vasrudat kellene összetörni, hogy azt megingathassa. A két
1400 53, III | nyugodtan mondhatjuk el, hogy e gátfallal örökre meg van
1401 53, IV | koszorút fonó aratóleányoknak, hogy ennek a szép pipacsvirággal
1402 53, IV | flottával fogunk hajókázni: hogy a szemem közé nevettek volna!~
1403 53, IV | kiváltságai, amik a Balatonnak, hogy mikor vihar nincs, akkor
1404 53, IV | tanyának a teteje beszél róla, hogy ez a tengerfenék itt hetvenezer
1405 53, IV | szüksége lesz reá! Kívánjuk, hogy Tisza ne sajnálja a Tiszától
1406 53, V | töltésekhez. Szeged elmondhatja, hogy az ősök hamvai védelmezik
1407 53, V | fogja tudni a késő ivadék, hogy mit jelentenek azok az agyagoszlopok
1408 53, V | takarva. Megmaradt mustrának, hogy ilyen lett volna az idei
1409 53, V | hun korszak. Azt mondják, hogy annak a lovagnak, akit lován
1410 53, V | őseinknek volt az a szokásuk, hogy a vezérférfiút lovával és
1411 53, V | nemcsak a koponyája, de az is, hogy ezüst pitykegombokat viselt,
1412 53, V | Lenhossék barátom lenni, hogy kellő szenvedéllyel élvezhettem
1413 53, V | találtak, nemcsak azért, hogy olyan hátralapult homlokot,
1414 53, V | hanem különösen amiatt, hogy e derék ősünknek az orra
1415 53, V | őseink körül. Úgy látszik, hogy még őnáluk sem volt rendezve
1416 53, V | vagyok felőle győződve, hogy az egész Öthalmot el fogják
1417 53, V | kerüljön, amibe kerül, hogy azzal Szeged városát feltöltsék,
1418 53, V | teremtette az Isten, nem pedig, hogy a mindenféle pogány népek
1419 53, VI | általános nemes nyugalommal, hogy az ily tömegben összesítve
1420 53, VII | egyet, amelyik azt ajánlja, hogy miután „egy” Tisza nem elég
1421 53, VII | A másik azt proponálja, hogy – ez a tó innen sehová le
1422 53, VII | kell nevetni!), nem azért, hogy a föld túlsó fenekén folyjon
1423 53, VII | folyjon ki az a víz, hanem hogy az alsó homokrétegekbe behatolva
1424 53, VII | után írom), azt tanácsolja, hogy éppen nem kell azzal vesződni
1425 53, VII | költekezni a kormánybiztosnak, hogy az álló vizeket kiszivattyúztassa,
1426 53, VII | kiszivattyúzásához fogtak, kockáztatva, hogy mennyi vicc fogja ezért
1427 53, VII | omlik a Tiszába oly erővel, hogy százlépésnyire meglátszik,
1428 53, VII | városban mutatja a tovafutó ár, hogy az emberek harca nem eredménytelen.
1429 53, VIII | éppen most kezdenek hozzá, hogy leverjék róla az átázott
1430 53, VIII | akikre rábízta az ország, hogy ennek a sártömegnek ismét
1431 53, VIII | elszántság kellett hozzá, hogy ezt a megbízást elfogadják.
1432 53, VIII | Mindennap szemükre hányják, hogy tíz forint napidíjt húznak.
1433 53, VIII | képviselő a távolléteért hogy fizetést kapjon, ez igen
1434 53, VIII | ha áll az a közmondás, hogy a „felpanaszolttól meghízik
1435 53, VIII | énnekem valaki azt mondja, hogy ő kész ingyen vállalkozni
1436 53, VIII | kacsáé, aki azt mondja, hogy „sáp, sáp, sáp”.~Hiszen
1437 53, VIII | De hát ki áll jót arról, hogy e mellett a bizottság mellett
1438 53, VIII | Hanem egy hibája van, az, hogy nem szereti az anekdotákat.
1439 53, VIII | tiszttartóját úgy szerződtette, hogy „semmi fizetés, hanem szabad
1440 53, VIII | hevérekét, akik azt mondták, hogy nem kérnek semmi fizetést,
1441 53, VIII | főispán, azt mondta nekem, hogy „Valóságos isteni gondviselés
1442 53, VIII | lelkesülten kiáltá utána, hogy „Áldja meg az Isten! Tartsa
1443 53, IX | Körülbelül most száz éve, hogy Szeged város porig leégett.
1444 53, IX | töltésekre menekült népség, hogy a halottak jönnek vissza
1445 53, IX | aztán szentül hiszi a nép, hogy a régi jóslat teljesüléséhez
1446 54 | természettan is azt állítja, hogy két test egyszerre egy helyen
1447 54 | Hát még ha azt mondjuk, hogy két lángész egy házban!
1448 54 | nem ízlik; nem kár értük, hogy ha éhen is meghalnak. Arra
1449 54 | pedig az énekes madaraknak, hogy előttük a legcifrább kalicka
1450 54 | hivatásuk az éneklő madaraknak, hogy ők a szabadságot olyan igen
1451 54 | értekezésről levén a szó, illő, hogy paragrafusokra osszam búvárlataim
1452 54 | s majd azután megmondva, hogy kinek mit találtam a gyomrában?~
1453 54 | hátraád neki egy őzszárnyat, hogy ne keseregjen tovább. A
1454 54 | urak is megengedik neki, hogy mikor már megsavanyodott
1455 54 | emlékezik Priscus Rhetor, hogy tányért is tettek volna
1456 54 | lantot, s azt mondják nekik, hogy ha énekelni akarnak, tanuljanak
1457 54 | levesért, mit ád nekik a gazda, hogy engedjék már aludni Istenadta
1458 54 | tapsolnak afölötti örömben, hogy valahára olyan halandók
1459 54 | azért tépik a babérfát, hogy sovány bogyókat rázzanak
1460 54 | természetnek rábeszéltetnek, hogy engedjék magukat versben
1461 54 | megyünk: a költő nem fecske, hogy mindig a levegőben keresse
1462 54 | sem atillájánál fogva, hogy pártolja az irodalmat, hanem
1463 54 | közönség után, mert tudja, hogy ha valami jót írt, azt zaj
1464 54 | nem dicsérik meg azért, hogy buzgó pártolói voltak az
1465 54 | magasztaltak eddig senkit azért, hogy buzgó pártolója volt a pékeknek
1466 54 | tolvajnyelvből megtanulták, hogy mit tesz magyarul ez a két
1467 54 | is csak azért történik, hogy oly igen sokat gondolok
1468 54 | panasz jó és rossz urakra, hogy azok után könnyen kitalálhatja
1469 54 | dolognak tartaték még akkor, hogy valaki úgy végigélhesse
1470 54 | végigélhesse az egész életét, hogy sohase legyen semmi más
1471 54 | bolondságért. Nem mondom vele, hogy több egykorú költő nem élt
1472 54 | azzal a bizarr eszmével, hogy ő nem akar egyéb lenni,
1473 54 | azt mondták a fráternek, hogy nincs ellenükre a szeretet,
1474 54 | becsülte a költőt, mint hogy elégnek tartotta volna csak
1475 54 | csak annyit tenni érte, hogy napjairól gondoskodjék;
1476 54 | kevesebbet tett érte, mint hogy egy mezővárosban, hol maiglan
1477 54 | semmi sem állt útjában, hogy ezentúl a legboldogabb,
1478 54 | a sok hájfejű fickóval, hogy ő azoknak a poézist magyarázza,
1479 54 | pirongatta, nem fenyegette, hogy visszaviszi megint professzornak;
1480 54 | emberi bohóságán. Meglehet, hogy magában pedig siratta.~Útközben
1481 54 | gondolatban nyugodott meg, hogy már most azok teljes kényelemben
1482 54 | zenét komponálnak együtt, hogy győzze a világ bámulni.~
1483 54 | pedig egész nap próbálgatta, hogy megtanulhatna-e az ember
1484 54 | beizentek a nagyságos úrhoz, hogy küldjön ki nekik egy tucat
1485 54 | és füstöltek maguk körül, hogy alig látszottak ki belőle.~
1486 54 | zenész a magányt keresi, hogy elfeledve földi lételét
1487 54 | ment be, s kérdezé tőle, hogy mint van?~Csokonai rosszkedvű
1488 54 | fejet csóvált, s látva, hogy poétája ma bal lábbal kelt
1489 54 | szállíttatá a másikéba. Gondolta, hogy így meg lesznek elégedve.~
1490 54 | megint meglátogatá őket.~– Hogy halad a verselés, Vitéz?~–
1491 54 | átok?~– Az a török átok, hogy „Adjon az Isten neked rossz
1492 54 | embert. Akkorákat ásít, hogy behallik az ajtón. Ebédnél
1493 54 | olyan rossz élceket mond, hogy az ember dühbe jön tőle.
1494 54 | az ember dühbe jön tőle. Hogy hegedül, cincog az Istenadta,
1495 54 | mérgében a falhoz.~– Jó, hogy jön a nagyságos úr, már
1496 54 | minden reggel úgy köhög, hogy nem tudok miatta komponálni.
1497 54 | hűtötte meg magát? Tudhatja, hogy a poétaembernek kényes a
1498 54 | ki el nem tudta gondolni, hogy mit gyanítson?~– Hát, kérem
1499 54 | legutálatosabb félhangon és hamisan, hogy szeretnék a szeme közé ugrani
1500 54 | az embert ki nem állom. Hogy naphosszant deklamál mindenféle